Magyar Szó, 1965. szeptember (22. évfolyam, 240-269. szám)

1965-09-01 / 240. szám

Szerda, 1965. szeptember 1. MAGYAR SZÓ Kevés a traktor A szövetkezeteknek nincs pénzük hozzájárulásra Ezúttal sikerül Harmadszor próbálkoznak a kikindai földgáz­­kitörés megállításával Évente kétszer, a tavaszi és őszi munkák megkezdése előtt és alatt, írunk arról, hogy kevés a traktor és egyéb gép a mezőgazdasági szervezetekben, s hogy emi­att nem tudják idejében el­végezni a szántást, vetést, betakarítást. Mivel a nagy őszi munkaidény előtt állunk, és a mezőgazdasági szerveze­tekben semmit sem javult a helyzet, ismét írunk erről a problémáról. Vajdaságban a tervek sze­rint 470 000 hektárt vetnek be búzával, a mezőgazdasági szervezetek 170 000 hektárt, a társastermelők ugyanennyit, a többi földműves pedig 130 000 hektárt. Feltételezhe­tő, hogy a mezőgazdasági szervezetek és a társaster­­melők földjeit a birtokok és a szövetkezetek gépei műve­lik meg, és valószínű, hogy sok földműves is a szövetke­zettel végezteti a szántást és a vetést. Tartományunkban a mező­­gazdasági szervezeteknek 15 500 traktoruk van, a nagy­­gazdaságoknak 7700, a szö­vetkezeteknek 7800, amiből 4300 rendszerint a gazdasá­gokban, 3500 pedig a társas­­termelőknek dolgozik. A szövetkezetekben a szá­mítások szerint legfeljebb 2000 traktorral szántanak és vetik a búzát a társasterme­lők földjein. Kedvező időjá­rás esetén ennyi traktorral 120 000 hektárt művelhetnek meg. Tehát még a társaster­melők földjére sem jut elég gép, nem beszélve a többi földműves igényeiről. Leg­alább 1000—1500 új traktor kellene, nem szabad ugyanis szem elől téveszteni, hogy nemcsak búza alá készítik elő a földet, ilyenkor végzik az őszi mélyszántást is, en­nélfogva több gépre van szükség. A nagygazdaságokban nem annyira égetők ezek a prob­lémák mert több traktoruk van, és szükség esetén átcso­portosíthatják őket. A föld­művesszövetkezeteknek azon­ban 7—8 milliárd dinárra lenne szükségük, új gépek vásárlására vagyis a mosta­ni hiteligénylési feltételek alapján 3,5—4 milliárd dinár hozzájárulást kell előterem­teniük. De honnan? Hiszen a zár­számadások alapján 7 milli­árd 783 millió dinárjuk ma­radt, beleértve a prémiumo­kat is, és ennek a pénznek legnagyobb része az esedékes kölcsönrészletek lefizetésére és az állandó forgóeszközök növelésére kell. A termények értékesítéséből befolyó péz­­zel már csak az év végén vagy jövőre rendelkezhetnek, a gépekre viszont sürgősen szükség van. Ha csak nem változtatnak a kölcsönigény­­lési feltételeken — amire a napokban egy tartományi megbeszélésen már történt célzás — a szövetkezetek csonka gépparkkal kezdenek hozzá az őszi munkákhoz. S. Z. Egymásba kapaszkodás jobbra-balra csúszkálva ha­ladunk előre Hancsik Mi­hály kikindai tűzoltóval, őt osztották be mellém, hogy elvezessen a furathoz, amely messziről füstölni látszott, mint egy gyárkémény, pedig hát, dehogy is füstölt, mert mindent tehet, csak ne füs­töljön, ne égjen. Már majd egy hete tart a küzdelem a kikindai határ­ban a Kisorosz felé vezető új kövesút mellett a feltörő földgázzal. A néhány évvel ezelőtt lezárt kútból, mint ismeretes, körülbelül egy hét­tel ezelőtt feltartóztathatat­lanul kitört a földgáz és az­óta sem sikerült megállíta­ni. Két kísérletet tet­tek eddig az egész Bánátból és részben Bácskából is ide irányított „naftások”, hogy valamiképpen megfékezzék a gáz, víz, olaj és homoki keve­rék feltörését. Eddig azon­ban sikertelenül. Mintegy kilométeres kör­zetben alig látható cseppek­­ben hullik alá az égből a kő­olaj, és csak huzamosabb ott-tartózkodás után veszi észre a kíváncsi szemlélő, hogy ruhája kezd olyan len­ni, mint a furat közelében a kikindai Banat kombinát kukoricájának a levele: fé­nyes és fekete a naftától. Né­hol már apró kis csatornák­ban folyik a száron lefelé. Az első kísérletet, amelyet mindjárt a kitörés után tet­tek, nem is veszik számba. Ekkor ugyanis gumicsövön próbáltak különleges keveré­ket fúvatni a — szaknyel­ven — béléscsőrakat és a ter­­melőcső közé, a gumivezeték azonban szétfakadt. Ekkor kezdtek hozzá az első alapo­san előkészített vállalkozás­hoz. Úgynevezett Hydril-ké­­szüléket szereltek a csövek a fejére, hogy segítségével — mintegy 210 atmoszférával — ellennyomást adjanak s be­préseljék a keveréket a két cső közé. Ezzel ugyanis az 1200 méteres cső egész hosz­­szában a keverékből valami­féle vízdugó képződik és el­zárja a gáz és a többi anyag útját. A vállalkozás azonban nem sikerült, mert a kitörés pilla­natában a csőfejen parányi, észrevehetetlen repedés ke­letkezett, amelyet az óriási nyomással feltörő gáz köny­­nyen megtalált, s a gázzal együtt feláramló apró homok­szemcsék szinte pillanatok alatt kitágították, úgyszólván szétfűrészelték a fej egy ré­szét. A második vállalkozás ab­ból állt, hogy a legbelső — úgynevezett — termelőcsőbe nyomják be a keveréket. Ez sem sikerült, hasonlóan jár­tak, mint az első vállalko­zásnál. Az újabb kísérletet most készítik elő. Leszerelik a cső­fejeket, s újat tesznek a he­lyébe, s erre szerelnek egy újabb Hydril-készüléket. A mostani vállalkozás nem jár­hat kockázattal. Különleges, áttétellel irányított emelő­szerkezet illeszti helyére a csőfejeket, a gép a furattól messze dolgozik, nehogy egy kipattanó szákra felrobbantsa a földgázt. A közvetlen közelben már mindent belepett a furatból szétterülő nafta. A toronyról kis erekben folyik lefelé, s az ott dolgozó munkások ru­hája teljesen teleitta magát vele. A Naftagas mérnökei és technikusai — mind egy­formák így naftásan — óriá­si nehézségekkel birkóznak. Alig öt percet tudnak tevé­kenykedni a furatnál, mert — jóllehet sebtapasszal védik fülüket a robajtól és álarc­cal fejüket a metsző gázsu­garaktól — néhány percnél többet nem bírnak ki. A munka tulajdonképpen úgy halad, hogy egy-egy mérnök vagy technikus lecsavar egy csavart, s akkor jön a vál­tás. A közelben őrködő tűzol­tók a szél felőli oldalra hú­zódnak, gumicsizmájukon ujjnyi vastagon áll a sau­­rok fekete, földdel kevert kő­olaj. A bejáratokat fegyve­res őr vigyázza, nehogy ava­tatlan kerüljön a telepre, és valami szikrát csiholjon. A mérnökök bíznak. Rad­­milo Milosevic mérnök sze­rint nem lehet vitás, hogy a vállalkozás sikerrel jár. — Módszerünk a legmo­dernebb, készülékünk is van, s az emberekkel eddig sem volt baj. Ehhez a bizakodáshoz csak annyit tehetünk hozzá, amely­lyel el is köszöntünk tőlük: — Szerencse fel! MATUSKA Márton Már az egész környék lucskos az olajtól AGYONSÚJTOTTA A VILLÁM A ZOMBORI POSTA FŐSZERELŐJÉT A hétfő délutáni hatalmas zivatarnak, amely több mint egy órán át tombolt Zombor­­ban és környékén, emberál­dozata is van. Zivko Teticet, a zombori postavállalat 52 éves főszerelőjét, miközben mopedjén hazafelé tartott a közeli Prigrevica faluba, agyonsújtotta a villám. Te­metésén ott voltak a zombo­ri, apatini és hódsági posta­tisztviselők is. Tette szaktekintély, szor­galmas munkás volt vállala­tában, nem csoda hát, hogy a mélyen megrendült munka­­közösség megvitatja több gyermekének és feleségének megsegítését. P-s llj játékszabályok — nagyobb esélyek Növekszik a lottó nyereményösszege Nagyobb esélyekkel pró­bálhatnak szerencsét a lottó­zók. A Jugoszláv Sorsjáték igazgatósága ugyanis úgy döntött, hogy szeptember 1- étől, azaz mától megváltoz­tatja a játékszabályokat. A szelvényeken 19 36- ig következnek a számok, az eddigi 1—39 helyett. A szerencsejátékosoknak a régi szabályok értelmé­ben hat számot kellett ki­jelölni. Ezen is könnyítet­tek. Ötöt kell kiválasztani, és az öt, négy és h­árom­­találatosak a nyerőszelvé­nyek. A befizetési díj to­vábbra is ötven, illetve a kötelező két kombinációra száz dinár marad. A hú­zást minden héten kedden ejtik meg. — Miért változtattak az eddigi játékszabályokon? — Elsősorban azért, hogy a lottó kedvelőinek nagyobb nyerési esélyeket nyújtsunk — mondotta Mileta Lepčević, a Jugo­szláv Sorsjáték vajdasági fiókjának igazgatója. — így a ny­eremények össze­gét is növelhetjük. A szerencsejátékok közül nálunk a lottót űzik legke­vesebben, pedig a szomszé­dos országokban, különösen Magyarországon, nagy nép­szerűségnek örvend. — A lottó iránt más mó­don is igyekezünk felkelteni az érdeklődést. A Jugoszláv Sorsjáték igazgatósága né­hány napilap közreműködé­sével havonta egyszer nyere­ménypályázatot szervez a lot­tójátékosok számára. A havi négy forduló után a szelvé­nyeket minden hónap végén összegyűjtik, és befizetőik között 101 nyereményt sor­solnak ki. — Mondhatna-e valamit a nyereménytárgyakról? — A főnyeremény három­szobás villa Belgrádban. Ér­tesüléseink szerint már­ befe­jezéséhez közeledik, és a szep­tember végi sorsolás szeren­csés nyertese a húzás után átveheti a kulcsokat. A má­sodik díj ingyenes világkö­rüli utazás két személynek. A nyeremények újévig min­den hónapban ugyanazok ma­radnak. (ek) Elavult a terv mire elkészült Tartalmatlan vita a vajdasági szerszámgép-gyártás fejlődési távlatairól lát napvilágot egy kis túl­zással, úgy hat, mintha a ko­lostorok szerzetesei, a közép­kor írástudói rajzolták vol­na pergamenre. Így volt a vajdasági szer­számgép-gyártás távlatait ta­nulmányozó programtervvel is, amelyhez tavaly kezdtek hozzá, és tegnap került meg­vitatásra a Tartományi Gaz­dasági Kamarában. A tanul­mányt vajdasági tudományos intézet készítette, s az akkor még hétéves tervben felvá­zolt ideális fejlődési lehető­ségeket vette alapul. Ha a szerszámgépipar ezt a tanul­mányt kötelező tervnek ven­né, évente 25 százalékos ter­melésnövekedést kellene mind a négy vajdasági gyár­nak előirányoznia ahhoz, hogy ez a szép elképzelés megvalósulhasson. Erre vi­szont nincs lehetőség. Nem célunk mérlegelni az említett tanulmány pozitív és negatív tulajdonságait. Va­lószínűleg sok használható adatot és ötletet is tartalmaz. Erre a vita is utalt. És még valamire: a tanulmány je­lenlegi haszna csak annyi, hogy rámutat a szerszám­gépiparnak is tervszerűen kell fejlődnie. P. Gy. A gazdasági életben végbe­menő történések lázas tempó­ja gyorsabb munkát követel minden vállalattól, intézmény­től. Az egy évig készült fej­lődési távlatterv, ha most Traktoronként negyedmilliót veszítenek a szövetkezetek A Köztársasági Gazdasági Kamara ülése A Szerb Köztársasági Gaz­dasági Kamara mezőgazda­­sági és szövetkezetügyi taná­csának keddi ülésén megál­lapították, hogy a szerbiai földművesszövetkezetek nagy része körülbelül 250 000 di­nár veszteséget szenvedett el egy-egy traktor után, mégpedig elsősorban azért, mert nem használták ki kel­lőképpen traktoraikat, és szolgáltatásaikért nem szá­mítottak gazdasági árakat. Az ülésen sok kifogás hangzott el a mezőgazdasági gépgyárak ellen is. Kifejtet­ték, hogy a mezőgazdasági gépgyárak nem ismerik kel­lőképpen a szükségleteket, és ezért a mezőgazdasági szervezetek sok esetben olyan gépeket kapnak, amelyeket nem tudnak felhasználni. A gépek minősége sem mindig kielégítő, sokszor néhány hó­nap múlva hasznavehetetle­nek. A mezőgazdaság gépesí­tésének legfőbb feltétele — állapították meg az ülé­sen —, hogy a gyárak a me­zőgazdasági szervezetek szük­ségleteinek megfelelő gépe­ket gyártsanak. Az ülésen szó volt arról is, hogyan hajtják végre a me­zőgazdasági szervezetek a gazdasági reformintézkedé­seket. Megállapították, hogy a mezőgazdasági munkaszer­vezetek többsége igyekszik beilleszkedni az új körülmé­nyekbe, egy részük azonban teljesen tétlenül fogadta a re­formot. A Jugoszláv Vöröskereszt végrehajtó bizottságának ülése A Jugoszláv Vöröskereszt végrehajtó bizottsága, a köz­­társasági bizottságok és több nagy­város bizottságai kép­­­­viselőinek részvételével ülést tartott, s megvitatta a Vörös­­kereszt szervezetek részvéte­­lét és közreműködését az idei­­ elemi csapások okozta károk­­ kiküszöbölésében. A Vörös­kereszt szervezetek igen si­keres segélynyújtó akciót vé­geztek, és ezzel nagymérték­ben hozzájárultak a károk enyhítéséhez. A begyűjtött anyagot a károk arányában osztották el a kárvallott köz­társaságokban, úgyhogy Szer­biának 65 százalék, Horvát­országnak 23, Bosznia-Her­cegovinának 8, Szlovéniának pedig 4 százalék jutott. El­határozták, hogy a segélyak­ciót tovább folytatják, hogy az újabb elemi csapások ese­tén a Vöröskereszt szerveze­tek rögtön segítséget nyújt­hassanak. S. oldal Mer­­lássák a milliókat Manapság már valótlanul hangzik az ilyesmi, pedig naponta megtörténik Becsén, a Zivinopromet vágóhídján. Nem korszerű, de nem is túl régi ez a vágóhíd. Néhány évvel ezelőtt jelentős befektetéssel módosítottak néhány munkafolyamatot és nagyon kevés kellene még ahhoz, hogy ez a munkaközösség milliókat takarítson meg évente­­, ezzel azonban nem törődnek. A korszerű ipari vágóhidakon a jószág minden egyes részét felhasználják. Az emberi táplálkozásra alkalmas részeket kimérik, vagy konzerválják, a többit ipari cé­lokra használják föl. Becsén évente több mint félmillió csirke, 20 000 sertés és mintegy másfél ezer marha vérét folyni hagyják. Nem fogják fel ezt a nagy tápértékű anyagot, mert nem talál­tak módot feldolgozására. A hentestermék pedig drága, és keresett cikk is a városban. Hasonlóképpen a sertéstüdő 80—90 százaléka is kárba vész, mert a kopasztóba tett sertés torkába beomlik a mocskos lé. Ily módon a húst átvizsgáló állatorvos nem engedélyezi eladását. Néhány fémcsíptető segítségével megmenthetnék ezt a belső részt és eladhatnák. Ehelyett hordókba gyűjtik, s külön embert fizetnek azért, aki a vá­ros távoli sarkában elássa. Közismert, hogy az állati szervek nemesebb részeit szívesen felvásárolják a gyógyszeripari üzemek. A Gale­­nika külön edényeket adott, hogy mentsék meg az epét, a mellékveséket, a hormonmirigyeket. Csak azokat, ami­nek eltávolítása nem okoz külön munkát. Becsületesen megfizetnek érte. A kannák üresen maradtak. Ugyanennek a munkaközösségnek már eddig 50 millió dinár vesztesége van. Más kikaparná a földből, ők elás­sák a milliókat. (sz. g.)

Next