Magyar Szó, 1967. június (24. évfolyam, 147-177. szám)

1967-06-01 / 147. szám

Csütörtök, 1967. június 1. M­A­GY­A­R S­Z­Ó A Novi Sad-i községi szkupstina elfogadta divokaprograd­ját Megválasztották a szaktanácsok elnökeit Tegnap délelőtt tartotta második, együttes ülését az új összetételű Novi Sad-i községi szkupstina. Ügyrendi szabályzatának elfogadása után Dušan Ilij­evic mérnök, a szkupstina elnöke beter­jesztette a községi parlament idei programját. A hozzászó­lásokban Vojislav Kolarov alelnök rámutatott arra, hogy a szkupstina összetéte­lének megváltozásával, s ket­tő helyett négy tanács meg­alakításával a szkupstina ha­tásköre is módosul. Együttes ülésen ezentúl csak a legje­lentősebb, az általános érde­kű kérdésekkel foglalkozik. Ezzel szemben a tanácsok a jövőben jóval több felada­tot kapnak, sokkal több olyan kérdésről tárgyalnak, amelyek a társadalmi élet szűkebb területére vonatkoz­nak.­­ A szkupstina eddigi programját csak keretterv­nek kell tekinteni — hang­súlyozta az alelnök —, az év folyamán ugyanis bizonyára lesz néhány olyan kérdés, amelyet utólag kell majd be­­iktani. Az ülésen megválasztották a szkupstina szaktanácsainak elnökeit és alelnökeit. A tár­sadalmi terv és pénzügyi ta­nács elnöke Bece Béla, he­lyettese Franja Jestovic, a városrendezési, kommunális és lakásügyi tanács elnöke Dimitrije Milovanov mérnök, helyettese Slobodan Ačanski közgazdász, a szolgáltatás­ügyi tanács elnöke Dušan Je­­neckov közgazdász, helyette­se Dragan Božić mérnök, a munkaügyi tanács elnöke Horváth Gyula, helyettese Vlada Drobac jogász, a bel­ügyi és általános igazgatási tanács elnöke Velimir Vuk­­manovic, helyettese Vasa Ta­­sovac. A szkupstina együttes ülé­se után a négy tanács külön­­ülést tartott, s megvitatta a hatáskörébe tartozó kérdése­ket. A társadalmi terv és pénz­ügyi szaktanács azt indít­ványozta a községi tanács­nak és gazdasági tanácsnak, hogy utasítsa el több polgár kérvényét, akik házuknak vagy telküknek az államosí­tás alóli mentesítését kér­ték. A két tanács elvetette az indítványt, mert megálla­pítása szerint a szaktanács korábban sem foglalkozott elég alaposan az ilyen kér­vényekkel, s megtörtént, hogy indítványára némelyi­ket indokolatlanul elutasítot­ta a községi szkupstina. Ezért a társadalmi terv és pénz­ügyi tanácsnak kötelességé­vé tették, hogy vizsgálja ki még egyszer a kérvényeket, s csak azután tegyen javas­latot. B. E. A földművesek egészségvédelme Majd ötmilliárd dináros tartozás • A Szerb Szkupstina Nép­jóléti-Egészségügyi Tanácsa tegnap több órás vita után egyhangúlag elfogadta a földművesek egészségvédel­mi törvényének módosító javaslatát. Szerbia területén 3 600 000 magántermelőt ölel fel az egészségvédelem rend­szere. Az új törvénymódosítás a földművesek gyógykezelteté­sének jogait kiterjeszti a tüdőbajra a reumatikus láz­ra és több más betegségre is. Ezek teljes gyógyítási költségeit ezentúl az egész­ségvédelmi alapokból fize­tik. Szokatlanul hosszú vitát hívott életre Borislav Vujko­­vicnak, a földművesek köz­­társasági egészségvédelmi szkupstinája elnökének az a kívánsága, hogy hagyják ki a törvényjavaslatból azt a szakaszt, amely arra köte­lezi az egészségvédelmi ala­pot, hogy térítményt fizes­sen a községi adóhivatalnak a földművesek társadalom­­biztosítási járulékának be­hajtásáért. A vitában Mi­­hailo Stupar képviselő ki­emelte, hogy a társadalom­­biztosítás rendszere ma egy­re inkább önállósul az ál­lamtól, és ezért nem lenne logikus továbbra is arra kényszeríteni a községi szer­veket, hogy saját költségve­tésükből fizessék azt a munkát, amit a földművesek társadalombiztosításának kell elvégeznie. . A vita végén a tanács ja­vaslatot fogadott el arról, hogy a községi szkupstina és a társadalombiztosítási szervek közös megállapodás­sal határozzák meg azt, hogy mennyit kell fizetni a földművesek biztosítási já­rulékának behajtásáért. Az új rendszer kétségkívül ar­ra ösztönzi majd a községi adóhivatalokat, hogy mi­előbb behajtsák a járulékot. Az ülésen elhangzott ada­tok szerint a földműveseik tavaly 4 milliárd 800 millió régi dinárral tartoztak az egészségvédelmi alapoknak. Egyetemi tanáraink Amerikában Jugoszláv egyetemi taná­rok csoportja utazott az Egyesült Államokba, ahol a bloomingtoni egyetemen sze­mináriumot rendeznek a szövetségi rendszerű állam­forma problémáiról. A ta­lálkozón amerikai és kana­dai egyetemi tanárok is részt vesznek. A jugoszláv csoport tagjai dr. Slovan Djordjevic, dr. Zoran Pjanic, dr. Ksente Bogoev, dr. Maj­­da Strobl, dr. Stansko Peterin, dr. Hodimir Sirotkovic, dr. Hamdija Cemerlic és dr. Teodor Tišma. (Tanjug) A Bab­es—Hajdukovó föld­­művesszövetkezet és a Szo­cialista Szövetség hajduko­vói szervezetének vezetősé­ge társasutazást szervezett Magyarországra. A harminc­két tagú csoport Temanovic Ferenc agronómias vezetésé­vel ellátogatott a szegedi Felszabadulás Termelőszö­vetkezet melegágy­ kerté­szetébe, a Szikra Állami Birtok szőlészeti és gyümöl­­csészeti részlegébe és más gazdaságokba. A Felszabadulás szövetke­zetben a hajdukovói társas­­termelők megtudták, hogy 52 CelziU­S-fokos hévízzel üzemelnek az üvegházak, és télen, 20 fokos hidegben is, kellő hőmérsékleten vannak a palánták az üvegházak­­­ban. Ottjártunkkor a kiül­tetett paradicsom már javá­ban virágzott, és egy öthol­­das parcellán már színese­dett, piroslott is. Az üveg­házakban nevelt paprikát már régóta szedik és árusít­ják. A melegágyi kertészetben a palántákat finn módszerű tápkockákban nevelik, s amikor az idő megengedi, a tápkockával együtt kitelepít s­tik a szabadiba. Azt is meg­tudták a társastermelők, hogy a növényi tetvek és más élősdiek ellen Fordrin oldattal védekeznek. Két nappal a permetezés után a termés fogyasztható, mivel a vegyszer ekkor már ártal­matlan az emberi szervezet­re. A Szikra birtokon a haj­dukovói társastermelők meg­tekintették az ezerholdas almaültetvényt. Az ottani almatermesztési mód előnye, hogy az alacsony törzsű fák­hoz nem kell létra. Szedés­kor azonnal válogatják is a termést. Az almás tőszomszédságá­ban 2500 holdas, széles sor­távú szőlőskert van. A ter­melés itt is teljesen gépesí­tett, kivétel egy-két olyan munkaművelet, amelyhez még nincsen gép. A terme­lőknek alkalmuk volt a ber­­bási faiskolát is látni, ahol több millió facsemetét ne­velnek. A birtok másik üzemegysége évente 50—55 vagon pecsenyekacsát nevel. A kacsák 45—50 nap alatt elérik a 230—240 dekás súlyt. Ekkor van igazi érté­ke, vagyis legmagasabb ára. A farmnak állandó állator­vosa van, ezért az évi elhul­lás még fertőzés esetén is csak 3—3,5 százalék. A tapasztalatcsere a „Pos­takocsi” csárdában ért vé­get, ahol a látottak után mindenki a legnagyobb meg­elégedéssel nyilatkozott. A tapasztalatcsere igen hasz­nosnak bizonyult. A hajdukovói termelők el­határozták, hogy amint a mezőgazdasági munkák meg­engedik, megszervezik a me­zőgazdasági termelők klub­ját, és rendszeres összejöve­teleket tartanak a szövetke­zeti otthonban. Egyéb­ként megemlíthető, hogy a télen ezek a termelők részt vettek a földművesszövetke­zet által szervezett 24 szak­előadáson. N. S. maikat a szemle művészi­együttesei. Az ünnepség a szemle kü­lön erre az alkalomra kom­ponált indulójával kezdő­dött. A Lányi Ernő művelő­dési egyesület és a zeneis­kola énekkara adta elő Var­ga Péter vezényletével. Ez­után a lelkes közönség szűn­ni nem akaró tapsvihara és ovációja közepette egymást váltották Nikšić, Pristina, Ri­jeka, Slavonski Brod, Gornja Radgona, Kranj, Niš, Bitolj, Zágráb, Bosanski Šamac és Szabadka ifjúsági népi tánc­­együttesei, zenekarai és éne­kesei. Tapsvihar köszöntötte és kísérte a szegedi EDOS művelődési egyesület műsor­­számait is. Külön élményt jelentett a műsort záró élőkép. A pályá­ra befutó katonák sokaságá­ból pillanatok alatt kialakul­tak hazánk határának kör­vonalai. A köztársaságok fővárosait népviseletbe öltö­zött fiúk és lányok jelké­pezték. A kórus a kosaras kólót énekelte, s vele együtt dalolt az egész közönség. Ezután Fejes Szilveszter, az Ifjúsági Szövetség községi vezetőségének elnöke lépett a mikrofon elé, és felolvasta a szemle részvevőinek Tito elvtárshoz intézett üdvözlő táviratát. Végül 11 népvise­letbe öltözött lány virágot és emlékplakettet adott át a vendégvárosok, köztük Sze­ged város képviselőjének is. Az este 8 órára beharan­gozott társasest a palicsi nagyteraszon egyórás késés­sel kezdődött, mert sokan a városi stadionban megtartott záróünnepség után részt vet­tek Bagi Károlynak, a köz­ségi szkupstina elnökének fogadásán. Már-már úgy lát­szott, hogy nem sikerül a szépségkirálynő-választás sem, ugyanis este 10 óráig mindössze öt lány jelentke­zett, azok is brulva-pirulva, ismerőseik unszolására. Vé­gül mégis összegyűlt 10 je­lentkező. A XII. Testvériség- Egység ifjúsági szemle szép­­ségkirálynője Ana Šklebar zágrábi gimnazista lány lett. Az Autometal vállalattól aranynyakláncot, a Pannónia bőrfeldolgozó vállalattól pe­dig antilop bőrből készült beatles-öltözéket kapott aján­dákba. Az ünnepség után eljött a válás ideje. Még egy utolsó kézszorítás, ölelés, és vigasz­ként marad a boldog, izgal­mas várakozás: —­ Viszont­látásra, jövőre Kranjban! SIFLIS István Viszontlátásra Kranjban! TESTVÉRISÉG-EGYSÉG SZEMLE ZÁRÓÜNNEPSÉGE SZABADKÁN Kedden délután a szabad-­népségét. Az ünnepi, díszben­kai városi stadionban tar- pompázó sportpályán több tották meg a XII. Testvéri- t ezer főnyi közönség előtt mű­­ség-Egység szemle záróan-Iratták be legjobb műsorszá- Tapasztalatcserén a hajdukovói társastermelők Harminckét tagú csoport Magyarországon ZREnJANIN VENDÉGEI• A MAGYAR SZOCIALISTA munkáspárt küldöttsége Tegnap délelőtt Zrenja­­ninba látogatott a Magyar Szocialista Munkáspárt négytagú küldöttsége és Marjai József, a Magyar Népköztársaság belgrádi nagykövete. A küldöttség tagjai: Romhány Pál, az MSZMP Központi Bizottsá­gának osztályvezető-helyet­tese, Novics János, a Ba­ranya megyei pártbizottság titkára, dr. Tar Imre, a Pest megyei pártbizottság osztályvezetője és dr. Bíró Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának­­ munkatársa ellátogattak a Szervó Mi­hály kombinátba. Dusán Radakovic, a KSZ zrenjani­­ni vezetőségének titkára, Đorđe Stanišić, a KSZ tar­tományi vezetőségének tag­ja és a kombinát vezetői fogadták őket. Az aradi városi tanács küldöttsége A zrenjanini községi szkupstina meghívására teg­nap délelőtt Zrenjanino­a érkezett az aradi városi ta­nács háromtagú küldöttsé­ge: Simion Cojocaru, a vá­rostanács végrehajtó bizott­ságának elnöke, Petru Cris­­tea alelnök és Vasili Fopan­­ga, az aradi főiskola igaz­gatója. A vendégeket Lju­­bomir Pajic mérnök, a zre­njanini községi szkupstina elnöke és a szkupstinai ta­nácsok elnökei fogadták. A két város képviselői a test­véri együttműködés lehető­ségeiről folytattak megbe­szélést. Három napig tartó zrenjanini tartózkodásuk fo­lyamán a vendégek látoga­tást tesznek a nagyobb üze­mekben, az egészségügyi in­tézményekben és a főisko­lán. Kp. A sayalogos mégis különb! K­orunk egyik átka, hogy a gépkocsi-rendszámok gyors ütemű szaporodásával egyre inkább mé­lyül az ellentét ember és ember között, s hovatovább két ellenséges táborra oszlik az emberi fajta: azokéra, akik két lábon közlekednek, és azokéra, akik négy ke­réken száguldoznak. Eme utóbbiak fel­sőbbrendűségük tudatában annyira türel­metlenek a gyalogjárókkal szemben, hogy már nemcsak a műutakról szorítják le őket életveszélyes fenyegetéseikkel, ha­nem a zebra­csíkon is már csak azok a kétlábúak mernek élni elsőbbségi joguk­kal, akik nem tudják, hogy az ilyen naiv polgárok számára már külön temetőt is létesítettek. A motoros imperialista természet: el­foglal minden talpalatnyi helyet az uta­kon és a tereken, és annyira lebecsüli a gyalogost, hogy bűzt pöfékel az orra alá, ha elhalad mellette, kibírhatatlan zajjal gyilkolja idegeit, esős időben pedig még sarat is fröcsköl arcára, ruhájára. Pedig higgyék el nekem a motorosok, a gyalogos is ember. Méghozzá értékes em­ber. A tudása, a közlekedésben való jár­tassága pedig összehasonlíthatatlanul na­gyobb, több, alaposabb, mint a négy kere­ken száguldozóké. Legyünk tárgyilagosak. Mit tud például a motoros? — Néhány műszaki fogást, ami a gép­­kocsi megindításához és vezetéséhez kell, valamennyi közlekedési előírást, amelye­ket nem is tart be, azután száguldozni és­­ karambolozni. No meg szidni a rossz utakat. Ezzel szemben mit tud a gyalogos? — Már gyerekkorában megtanul csúsz­ni és mászni, botorkálni, csetleni-botlani, tipegni-topogni, császkálni, totyogni. Ké­sőbb már jön-megy, lépked, járkál, vessző­­paripán lovagol, az anyja szoknyája körül sündörög és somfordál, térül­ fordul, oda­sompolyog ahová kell, s ha úgy akarja, el­­szelel. Ha szerelmes, lót-fut a nő után, szalad és rohan, ha megtalálja, hát sé­tál vele, ballag, andalog, szédeleg, őgye­­leg, tekereg. Bánatában magában ődöng, lötyög és lődörög, bandukol, tévelyeg, tényereg, kullog, cammog, baktat, ku­szál, csongat, bolyong. Baj esetén kereket old, eliszkol, húzza a csíkot, elinal, odébe­­áll, eltakarodik, szökik és elbujdosik, vagy egyszerűen csak elkotródik, elkü­llő­jelez. Üres zsebbel is tud mit kezdeni az idejével: csavarog, bitangol, mászkál, ba­rangol, bújdokol, kasmatol, sunnyog, csa­tangol, kujtorog, settenkedik, sertepertél, táblából, kóvályog, cserkészik, kalandoz. Hivatalos dolga akadván, nekiiramodik, lót-fut, szaladgál, rohangál, futkároz, ván­dorol az egyik hivataltól a másikig, fából és talpal, lohol, kutyagol, kocog, száguld és törtet, a tolóablak előtt izeg-mozog, mocorog, sármenkedik, sunnyog, tipeg­­topog, oldalog, köntörfarol, hogy a végén dolgavégezetlenül kóvályogva elsipiccel­­jen. Ha már megöregedett, inkább csak battyog, totyog, baktatgat, vánszorog, cso­szog, támolyog, biceg — de még így is mennyi szín, íz, változat van a közleke­désben! Hiába, no, ismerjék el, a gyalogos még­is különb. Az ő tudását az autósok meg sem kö­zelítik. Van azonban egy jármű, amely némileg összehasonlítható a gyalogossal. Ez a szabadkai villamos, amely — öregedésével párhuzamosan — egyre sikeresebben utá­nozza a két lábon közlekedő ődöngők téb­­láboló sétafikálásának császkáló battyo­­gá­sát. Ezért is szeretjük jobban az ellentábor­ba tartozó autóbusznál. MUHI János S. oldal Aki ügyes volt, csókot kapott a szépségkirálynőtől

Next