Magyar Szó, 1967. november (24. évfolyam, 301-328. szám)

1967-11-01 / 301. szám

Mitől örül a spanyol? Arrabár a spanyol szár­mazású francia drámaíró be­­lenyaklott a spanyol de­mokrácia ölelő karjaiba. Egy dedikációt kunyeráló „rajongójának” azt írta —­ mintegy válaszul a nevetsé­ges ceremóniára és az ál­szent hókusz-pókuszokra —­ „Spanyolok istene ... spa­nyol haza? Fütyülök az egészre!” A haza szerelmese, a val­lásos „irodalombarát” azt sem várta, hogy a tinta meg­száradjon­­, rohant az első csendőrállomásra (ahonnan származott volt) és félrever­te a riadó­autókat. Az író-vendéget kiránci­­gálták az ágyából és bevágták at dutyiba. A spanyolok istene ilyen kijelentésekért, tizenkét évig terjedő börtönbüntetéssel se­gíti meg az emberfiát a spa- KEDVEL ENGEMET A FŐNÖKÖM? Hányan és hányan teszik fel magukban ezt a kérdést, miközben rásandítanak lapos fizetési borítékukra! Eze­ken óhajtunk segíteni az alábbi teszttel. 1. Evett ön már fácántojást? Nem. Nem, de hallotta, hogy a főnöke már látta Bécsben a héját. 2. Egy dinárban hány para van? Száz: Amennyit a főnök óhajt: 8. Érti ön a szakmáját? Igen: Egy kicsit, de igyekszik leplezni: Hát, nem nagyon: 4. Szokott néha ellentmondani főnökének? Igen: Csak ha azt kérdezi: „Hát buta vagyok én?”: 5. Szokott-e viccekkel szórakozni munkahelyén? Csak ha főnöke meséli őket: 6. Mi a véleménye a munkásönigazgatásról? Ha bármiféle véleménye is van: Hallott már valami ilyesmiről, de mélyen elítéli. 50—90 pont: Hej, ha mindenki ilyen öntudatos, ne­mes lelkű, szorgos alattvaló lenne ebben az országban! önt imádja a főnöke. 25—50 pont: Igyekezzék lelkiismeretesebben dolgozni és, meggyőzőbben mosolyogni a főnökére, akkor majd minden rendben lesz. Ne feledje: a jó munka mindig elnyeri a jutalmát! 15—25 pont: ön egy izgága alak! Nem­ csoda, ha sen­ki sem tűri. A főnöke sem. (KISS) nyúl hazában. (Még szép, hogy a tűz nem ég, — az inkvizíció „lélekmelegítő” tüze!) Szegény tollforgató úgy forgatta védőpajzsát, ahogy tudta. Ő úgymond az isten előtti istenekre gondolt, a pogá­­nyok természetfeletti feleál­lat fele-furulyaművészeire, Pánra, Eroszra és az egész Limited Companyra. A hazából is házikó lett, és a tizenkét évből nagyne­­hezen tizenvalahány hónap áristom. Na kérem, ez egy ilyen h­eifalja kölykeit. (Lorca!)­­ Teremtés e,s­ napján Csoda hat, hogy fütyülnek r­á rá? (Casals, Picasso!) 87 “ 14 az U ’ _ — Legyen világosság! És istenere, erre az — VT enyhén szólva! — fele­­m- Nem lehet, Uram —É­ber Francóra, mondta Lucifer. — a VíZ-kópé lánytelep nem engedi. 1 perc biblia Nem: Ш DIVAT A BEDZS A magyarországi „Kultú­ra” és a jugoszláviai „Fo­rum” könyvcselédének tíz­éves jubileuma alkalmából, az újvidéki Rádió M-studió­­jában minden oldalról „FO­RUM KULTÚRA” felírással díszített falak fogadták a meghívottakat. Valaki félhangon megje­gyezte: — Nézzétek csak! Milyen közel került a Forum a kul­túrához!. .. * * * Eddig úgy tudtuk, a köz­mondás is így tanította: a pénz számolva jó. Kiderült, hogy összera­gasztva is jó. • * * Komoly mellékletünkben olvastuk, hogy játékfilmre nincsen pénz a tartomány­ban. Szerencsénkre, némely cirkuszra még van. * * * Ugyancsak komoly mel­lékletünkben olvastuk, hogy lélekbúváraink egy csoport­ja már húsz éve tanulmá­nyozza a kérdést: mi a fá­radtság? Annyi máris megállapít­ható, hogy az egyes munka­helyeken hiába keresték a feleletet e kérdésre. + * * Az újvidéki rádióban hal­lottuk vasárnap délelőtt, hogy: „... a második világ­háborúnak nem volt költé­szete.” Ivan Goran Kovačić, Rad­nóti Miklós és a többiek, lapzártáig nem kértek hely­reigazítást. * * * Nagy sikert ért el a sur­­dulical tüdő-szanatórium, amely harminckilenc dolgo­zóját elbocsátotta. A tuberkulotikus betegek számát ré­g n­em csökken­tették. * * * A következő távirat futott be szerkesztőségünkbe: „OL­VASTUK A HIRDETÉSBEN HOGY A DOLGOZOK A LEGJOBB MAGYAR HETI­LAP STOP GRATULÁ­LUNK STOP 7 NAP KÉPES IFJÚSÁG STOP. 1Ш GAZDASÁGI EGYÜTTMŰKÖDÉS — Hát nem látod, hogy az én érveim sokkal meg­győ­zőbbek! A -7 <’I|||||||||||||I!IIIHIIIIIIII!IIII||||||!II!I!I||I!IIIIII||||||||||||!||||||||||!II||||||||||||!|||||||||||||1|||!||||||||||||||!1| 1111111111111111111111111111111!111т!11111!111111Ш 11111!Ш 111111111!1!11111Ш 1111!11Р A 7 vicce Megérkezett a nászutas pár a szállodába. A fia'Uasz­­szony átkarolta férjét és a szemébe — Boldog vagy? — Csak a győzelem boldogít! — .­­­e a hétfői Ma­gyar Szóból az ifjú. A menyecske elborult­— Ugyan! Hiszen csak egy géllál győ"-ett a Vo­vo­­dina... 972. oldal SÓZUNK!!! Danny Kay-jel kezdődött. Valamelyik furfangos re­vürendező rájött, hogy ennek a szuperszínésznek feles­leges épkézláb szerepet írni. Kísérletképpen „költetett” hát számára egy versikét, amely szabad fordításban kö­rülbelül így fest: Lépre menni biz’ nem jó, Édes lépnél jobb a só! A kísérlet kitűnő eredményt hozott. Danny Kay meg­játszotta a menést, játékával érzékeltette a lépésvesz­­szőt, sőt bravúros ügyességgel megjelenítette a sót is! Nosza, világgá kürtölték, hogy megszületett az új színpadi és televízió műfaj a show (só). A­­revü fabri­­kálóknak tehát nem kell különleges szövegkönyv után futkározniuk: elég, ha egy cilinderkalapba beledobálnak ötszáz géppel írott szót; a szavakat tetszés szerinti sor­rendben kihúzzák a kalapból, ízlés szerint szortírozzák, majd story címén feltálalják a színésznek, hozzámixel­nek néhány pattogó zeneszámot, s a kiváló alakító úgy eljátssza, elénekli, eltáncolja, hogy meg sem áll vele a világsikerig. Az új műfaj szédületes gyorsasággal terjedt. Eljutott a mi tévé­stúdiónkba, sőt a rádiónkba is, ahol neves komikusaink sikerrel népszerűsítk. Ejnye-bejnye — mondják harmadik műszakban „játszadozó” háziasszonyaink: mi­t is táncolunk a pince és a padlás között, főzés közben dalolunk is, még sincs sikerünk, ha elsózzuk a levest! (M­NI) IP? M És mi mégis a megfizet­őd­ő t e­hetetlenül drága színes te-Ш Ш a Magyar Szó szatirikus melléklete ,e”‘"

Next