Magyar Szó, 1969. december (26. évfolyam, 330-360. szám)
1969-12-31 / 360. szám
44. oldal MAGYAR SZÓm, Újévi szám Miért érdemes A vásárló Bement a temerini atyafi Újvidékre, bútort vásárolni. Úgy határozott a feleségével, hogy ha már áldoznak az új lakásra, ne vegyenek akármilyen berendezést, majd szétnéznek a városban és a sokféléből választják ki a megfelelőt. Térdig kopott a lábuk mire körüljárták az összes bútorüzletet és eldöntötték, melyik szekrény, ágy, heverő és szék lesz az a megfelelő, amelyet szégyenkezés nélkül betehetnek az új lakásba. Már csak a hazaszállítás volt hátra. A bútorüzletben ugyanis arra hivatkoztak, hogy Temerin az már más község, egy kicsit messze esik, nekik meg sok a dolguk, nem szívesen szállítanak olyan messzire. Végül ebben is megegyeztek és a vásárló boldogan utazott haza, azzal a tudattal, hogy megvette az ország egyik legnagyobb bútorüzletének legszebb bútorát. Csak akkor képedik el, amikor a szállítómunkások megérkeztek hozzá a kiválasztott holmival. Amint az egyik darabot leemelik az autóról, az alján meglátta a bútor készítőjének címkéjét: JÁVOR TEMERIN. — No én is nagy szamár vagyok — ütött a homlokára emberünk. — Elmentem Újvidékre bútorért, de legalább ne a falumban gyártottat találtam volna megvenni. Nem tehetett róla, hogy az tetszett neki legjobban. Abban viszont igaza volt, hogy azért a bútorért nem kellett volna messzire utaznia, hiszen a Jávor saját üzletet tart a falu központjában, ahol nyilván olcsóbban megkaphatta volna ugyanazt az árut. A jó asztalosok tradíciója Bútorgyára sosem volt Temerinnek, de évtizedekkel ezelőtt is messze környéken híresek voltak asztalosaik. A mesterek azonban nem tudták tartani a versenyt a bútorgyárakkal és az ötvenes évek közepén elhatározták, megalakítják a község első bútoripari szövetkezetét, a mai JÁVOR bútorgyár ősét. Némi állami támogatással alakult az új üzem, hanem csak az összefogó mesterek adományaiból, ki-ki azt adott be, amije volt: gyalupadot, gyalut, szerszámot. Az összeadott leltárt számba vették, az üzemet megterhelték vele azzal, hogy záros határidőn belül letörleszti a tulajdonosnak. A kisipari termelési szellem azonban csak ideig-óráigtudta versenyképessé tenni az új üzemet, néhány év múlva át kellett állni a gyáripari termelésre. Megrázkódtatással járt ez persze, amit végül is a sokszor elmarasztalt kizipari szorgalommal sikerült szerencsésen átvészelni. S e szorgalom, valamint az új termelési módszer elsajátítása eredményeként ma elmondható, hogy a falu egyik legerősebb üzeme, a JÁVOR bútorgyár, nemcsak Temerinben, s nemcsak Vajdaságban, hanem az egész ország területén ismert bútortermelővé vált. Mi sem jellemzőbb erre a szorgalomra, mint a nyári tragédia, amelynek során a gyár teljesen leégett, az idei termelési tervüket mégis sikerült teljesíteni. — Nem volt szabad megengedni, hogy elveszítsük üzletfeleinket, le kellett szállítani a lekötött bútort Csak a munkások a megmondhatói annak, milyen erőfeszítésbe került ez: dolgoztak látástól vakulásig, munkacsarnok híján sátor alatt, fészerben, sőt a szabad ég alatt is. Országos hálózat Nemrégen megkérdezte egyik üzletfele Nagy Józsefet, a JÁVOR igazgatóját: — Mondd, miinek köszönhetitek, hogy a sosem tapasztalt versengés ellenére sikerült országos eladási hálózatot kiépítenetek? — Azt hiszem, az üzleti politikánknak. Abból a meggondolásból indultunk ki, hogy nekünk csak azok az üzletfelek a jók, amelyek jól fizetnek, tehát mi is csak akkor vagyunk jóik, ha jól fizetünk. Persze hiába fizetnénk mi akármilyen pontosan is, ha silány és drága áruval állnánk versenybe. Bútoraink védjegye azonban szavatolja a jó minőséget és az alacsony árat. Ahhoz, hogy egy vállalat jól fizessen elsősorban tehát jó áru és pénz kell. Az áru az megvolt, a pénzt pedig összeadták a JÁVOR munkásai. Néhány éven át nem osztottak többletet, hanem a pénzt befizették a bankba, a bank pedig ennek fejében kölcsönt folyósított Ez volt az az üzleti fogás, amellyel mindenki jól járt: a munkás, mert dolgozhatott és kereshetett a bank mert gyarapodott nála a betét, a JÁVOR mert volt forgóeszköze és a vásárló, mert kölcsönre kaphatott jó minőségű bútort. Íme azoknak a helységeknek a névsora, amelyekben a temerini JÁVOR termékei kaphatók: Belgrád, Szarajevó, Banjaluka, Mostar, Livno, Duvno, Rijeka, Celje, Virovitica, Maribor Dravograd, Csáktornya, Eszék, Szlavónbród, Djakovo, Kragujevac, Smedenevo, Szkopje, Delcsevo és a vajdasági városok. A JÁVOR különféle fokú és méretű együttműködésiben áll a verbászi becsei, apatini, törökkanizsai és moholi bútorgyárakkal, illetve üzemekkel, nemrégen pedig egyesült a zsablyai üzemmel. A JAVOR-nak saját elárusító üzlete van Temerinben és Etonji Miholjacon, tavaszra valószínűleg megnyílik Zsablyán, utána pedig Nova Gradiskán és Kutinán. Új gépek, új műhelyek Az üzem korszerűsítése elmaradhatatlan velejárója a termelési eljárás tökéletesítésének. Tervben volt már az év elején új gépek vásárlása és munkacsarnokok építése. A tűzvész azonban arra késztette a dolgozókat, hogy az új gyár a tervezettnél előbb felépüljön. Rövid két év alattt — az 1969-es és 1970-es esztendőben — 1 milliárd régi dinár beruházással a lehető legmodernebb gépekkel felszerelt üzemmé válik a temerini JÁVOR. — A beruházás nem fogja olyan mértékben növelni a termelési értéket, mint a felületes szemlélő gondolná. Eddig évi termelésünk értéke körülbelül másfél milliárd dinár volt. 1970-ben kétmilliárdra tervezzük. Hogy mégis érdemes volt belemenni a nagy befektetésekbe, azt a kitermelt bútorok minőségével tudjuk csak igazolni. A nagyipari bútortermelés egyik legtöbbször kifogásolt hibája, hogy a bútordarabok nem tartósak, a borítólemez — rkxxanyelveti fumár — nincs tökéletesen ragasztva, hogy a fényezett bútor fénye nem tartós. A mai igényeket főleg a stílbútorral lehet kielégíteni. Hogy a kifogásoknak elejét vegyük, hogy stílbútort is gyárthassunk, új, modern gépeket kellett vennni. Ha mindezt figyelembe vesszük, valóban megállapíthatjuk, hogy helyesen döntött a temerini JAVOR munkaközössége, amikor arra határozta el magát, hogy a gyárat nemcsak újjáépíti, hanem a legmodernebb gépekkel is ellátna, amelyekkel — ha a jól felkészített JÁVOR szakmunkások kezelik — bátran kiállhatják az életre-halálra folyó kereskedelmi versenyt. Ezek után már megérthetjük a temerini atyafi boszszankodását is és örömét is. Bosszantotta, hogy messzire utazott a jó bútorért, de örült, hogy mégis megtalálta a jót. Aki pedig meggondolja, hogy mire költi pénzét, az a fentiekből megérti, miért érdemes temerini gyártmányú JÁVOR bútort vásárolni. JÁVOR TEMERIN