Magyar Szó, 1970. május (27. évfolyam, 118-147. szám)
1970-05-30 / 146. szám
2. oldal Tenni kell valamit az ENSZ megvánoztatása érdekében Az ENSZ-közgyűlés három volt elnökének javaslata Az ENSZ-közgyűlés volt három elnöke javasolta U Thant főtitkárnak, hogy nevezzen ki egy tanácsadó testületet, amely a világszervezet céljaival és jövőjével foglalkozna. A főtitkárhoz intézett levelet Lester Pearson, Lakshrru Pandit asszony és Carlos Romulo Fülöp-szigeti külügyminiszter írták alá több neves politikus New York-i tanácskozása után. A megbeszélés részvevőinek véleménye szerint meg kellene határozni a kiegyensúlyozott és fokozatos leszerelés időrendjét, megtalálni a módját annak, hogy valóban az ENSZ legyen a világbéke legfőbb letéteményese, s ennek érdekében legkésőbb 1973-ig értekezletet összehívni az Alapokmány módosítására. Leszögezték, hogy az ENSZ nem felelhet meg teljes egészében feladatának, ha nincsen benne képviselve minden ország és nemzet. A tanácskozás után Lester Pearson az újságíróknak kijelentette: nem lehet elvárni, hogy az ENSZ három nap alatt megváltozzék, de ennek érdekében tenni kell valamit. Ez a célja a levélnek is, amelyet U Thanthoz intéztek. Két moszkvai megbeszélés Podgornij Hailé Szelassziéval . . . Hailé Szelasszié etióp császár csütörtökön Ketema Jifru külügyminiszter kíséretében Moszkvába érkezett. Megbeszéléseket folytat Nikolai Podgornival, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnökével és más szovjet vezetővel. • •Koszigin Maurerral tárgyalt Alekszej Koszigin szovjet kormányfő és Jon George Maurer román miniszterelnök pénteken megkezdték hivatalos tárgyalásaikat — jelenti a TASZSZ. íj rekord a Wall Streeten Egyetlen napon 19 millió részvény cserélt gazdát • A szakértők szerint a tőzsde még nem vészelte át a vihart Az elmúlt 24 óra alatt 20,95 ponttal emelkedett az ipari részvények ára a Wall Streeten, tehát mindöszsze két nap kellett hozzá, hogy a nagy világtőzsde kilábaljon a válságból és a kedélyek lecsillapodjanak. A csütörtöki nap folyamán mintegy 19 millió részvény cserélt gazdát, s ez az év rekordjának számít. A részvények átlagértéke 684,15 ponton állapodott meg. Ez még messze van a tavalyi 997 pontos rekordtól, mégis jelentős fordulatot jelent a hónapokig tartó bizonytalanság után. Az AFP pénzügyi szakértője azonban óvatosságra int, figyelmeztet, hogy az elmúlt két nap eredménye még nem azt jelenti, hogy az amerikai tőzsde teljesen átvészelte a vihart, mert az infláció folytatódik, tovább tart az indokínai háború és a belső zavargások, tovább növekszik a munkanélküliség. A válság okait tehát még nem sikerült kiküszöbölni, viszont a tőzsdei árfolyam megszilárdulása azt mutatja, hogy az utóbbi napok nagy árfolyam-zuhanásai túlzottak voltak az amerikai gazdaság távlataihoz viszonyítva. Nixon a Fehér Házban rendezett vacsorán megígérte a nagy iparmágnásoknak és bankároknak, hogy szűkíteni fogja az indokínai frontot, a kormány pedig azt állítja, hogy hosszú idők után ismét növekvőben vannak az ország pénztartalékai, így az elnök nyugodtan térhetett hétvégi pihenőre. A Reuter értesülései szerint Nixon azt ígérte, hogy június 30-áig kivonja csapatait Kambodzsából, és még 150 000 katonát hazarendel Vietnamból. Határozottan állította, hogy az USA gazdasága nincs hanyatlóban és hogy az év második felében teljesen kilábal a bajokból. Hírek szerint Nixon néhány nap múlva beszédet intéz a nemzethez, fontos bejelentéseket tesz Indokinára és az ország nemzetgazdaságára vonatkozóan. A New York-i tőzsdén beállt kedvező változás a párizsi, londoni, tokiói és más nagy pénzpiacokon is éreztette hatását: a részvények ára mérsékelten emelkedett Tiltakozás a Haj párizsi bemutatója miatt Michael Butler, amerikai producens, a Haj rendezője, tiltakozott a musical párizsi előadásmódja miatt, „mert a darab a francia fővárosban Amerika-ellenes beállítást kapott”. A francia változat érthetetlen és sértő az amerikai nép számára. Az amerikai zászlót például úgy mutatják be, mintha toalettpapír lenne — állítja Butler. A Hal szerzői, Ragni és Rado is tiltakozott a párizsi bemutató miatt. A francia rendezők azzal védekeznek, hogy a párizsi sztrájkok miatt, sok neves színész nem vett részt az előadáson. MAGYAR SZÓ Pompidou: Az európai közösség házasság szerelem nélkül — Európa jövője olyan, mint a szerelem nélküli házasságé. Az egységes európai nemzet csak egy hosszabb fejlődés után jöhet létre — jelentette ki Pompidou francia elnök a Realitás munkatársának. Ш реВШГНД O CRUZEIRO DO SOLI «» A regény címében a kisemmizettek kétségbeesése és a gyilkos gúny tükröződik: a „Mamita” anyácskát jelent, a „Yunai” pedig a United (egyesült) angol szó kissé indián szájjal torzított alakja. Ez a tröszt állam az államban adót nem fizet, viszont örökös kiváltságot kapott a guatemalai banán kitermelésére és exportálásán. Ültetvényein élet és halál ura. Ezeken a telepeken kórház, orvosi rendelő, de még segélyhely sincs, a betegbiztosítást sem ismerik. A munkások, magánosok és családosok, egyaránt, barakktáborokban laknak, s az egyes barakktákolmányokat a pálmafák törzséhez támasztják, és erős liánokkal odakötözik, nehogy a fejükre dőljenek... Pusztítanak közöttük a trópusi betegségek, s a betegek ott fordulnak fel, ahol éppen eléri őket a szörnyű láz, mert betegen is munkába kell menniük. Fizetésük éhbér, és azt is visszatartja a „Mamita Yunai” a tröszt boltjaiban történő bevásárlások fejében. Kifejezetten rászoktatja a szerencsétleneket a méregerős pálinkák élvezetére, hogy ezzel aláássa emberi önérzetüket és ellenállóképességüket Valóban zöld pokol ez. A United Fruit Guatemalában nem csupán a földeken volt az úr. Tulajdonosa a Great White Fleet nevű hajózási társaságnak, és ezen keresztül irányította — és nagyrészt irányítja ma is, amikor e sorok íródnak — az ország külkereskedelmét övék a legfontosabb kikötők, a repülőtársaság, a rádió, a posta és sok más vállalat, végül a vasutak túlnyomó része. De akkoriban az ország egyéb gazdasági ágazataiban is az amerikaiak vitték a döntő szót, mint amilyen a villamosenergia-termelés, a textil- és az élelmiszeripar, a kereskedelem, a nemes bútorfa kitermelése, feldolgozása és értékesítése. A Guatemalában működő észak-amerikai vállalatok az ország gazdasági életének a háromnegyed részét tartották a kezükben, évi hasznuk több volt, mint a hivatalos állami költségvetés volumena. Az 1944. évi polgári demokratikus forradalom győzelme után a hatalmat ideiglenesen gyakorló katonai junta azonnal hazahívta argentínai száműzetéséből dr. Juan José Arévalo Bermejo ügyvédet, s az 1945 elején megtartott szabad választások nyomán be is iktatták Guatemala elnöki tisztségébe. Arévalo kormánya, amely a nemzet legszélesebb rétegeire támaszkodott, mindenekelőtt az ország érdekeit szem előtt tartó tőkés réteg és a hazafias érzelmű kispolgárság törekvéseit fejezte ki. Azonnal megkezdték működésüket a politikai pártok, a szakszervezeteik és a társadalmi szervezetek. Kilépett az illegalitásból Guatemala kommunista pártja, a Guatemalai Munkapárt is, amely ugyan nem vett részt a kormányban, de teljes erejével támogatta Dr. Arévalo reformtörekvéseit Egy csapásra emelkedni kezdett a néptömegek életszínvonala, fejlődésnek indult a kulturális élet Guatemala történetében szinte páratlan politikai-gazdasági-társadalmi haladás korszaka nyílt meg. Néhány évvel később a munkásosztály és a parasztság harca elérte, hogy az 1950. évi választásokon hatalomra került Jacobo Arbenz Guzmán elnök 1952. június 17-én földreform törvényt írt alá, s ennek keretében másfél év alatt mintegy százezer addig föld nélküli paraszt között kb. 400 000 hektár földet osztottak szét! Ez kisajátított földekből 159 002 hektár — a Mamita Yunaié volt... Az új birtokosok hosszú lejáratú hitelt kaptak vetőmagot, tenyészállatokat. Fokozódott a vállalkozási kedv, nőttek a beruházások, feléledt a nemzeti kereskedelem. (Folytatjuk) Szombat, 1970. május 30. Lefegyverezték az egykori nyugatnémet hadügyminisztert Josef Strauss revolvere a Bundestag előtt Josef Strauss volt nyugatnémet hadügy-, majd pénzügyminiszter, a Keresztényszociális Unió elnöke, a Brandt-kormány hivatalba lépése óta a parlamenti ellenzék vezére, a napokban repülőgépjén Düsseldorfból Amszterdamba utazott Felöltőjével a karján, kigombolt zakóban szállt a gépbe, s a stewardess észrevette, hogy derekán széles bőröv van, arról pedig revolvertok lóg. Rögtön jelentést tett Brockmann pilótakapitánynak, mert a Lufthansa szabályzata szerint fegyverrel tilos a gépbe szállni. Brockmann utasította a stewardesst, hogy tapintatosan győződjék meg a tényállásról. A stewardess nem sokat kertelt: — Elnézést kérek, Strauss úr, kérdésemért: visel ön fegyvert? — Honnan tudja? — förmedt rá Strauss. A lány nem válaszolt a kérdésre, hanem a szolgálati szabályzatnak megfelelően így szólt: — Kérem, adja át fegyverét. A kiszálláskor természetesen visszakapja. Strauss engedelmeskedett a felszólításnak, átadta 6,35- ös Walterját, de nem tudott belenyugodni a helyzetbe. Hamarosan a pilótafülkébe ment, és tiltakozott lefegyverzése miatt. Heves vita keletkezett közte és Brockmann kapitány között. — A belügyminisztériumban tanácsolták, hogy állandóan hordjak fegyvert — mondta Strauss, s azt állította, hogy élete veszélyben forog, naponta kap fenyegető leveleket. A kapitány azonban hajthatatlan maradt, és Strauss végül is tajtékozva elhagyta a fülkét. — Lesz még ennek folytatása! — mondta fenyegetően. — Majd megteszem a további lépéseket. A bejelentett további lépések még nem történtek meg, csak a bonni belügyminisztérium adott ki közleményt. E szerint a minisztériumban senki sem tanácsolta Straussnak, hogy a fenyegető levelek miatt állandóan fegyvert hordjon. — Az életüket féltő vezető politikusok védelmére bevált biztonsági rendszerünk van — hangzik a belügyminisztérium közleménye. — Kívánságukra állandó kísérőt rendelünk melléjük. Ezt nem tagadtuk meg Josef Strausstól sem. Amióta panaszt tett nálunk a fenyegető levelek miatt, állandó kísérőt rendeltünk melléje, s a repülőtérre sem ment biztonsági kíséret nélkül. A „légi incidens" Möness epilógust nyert a Bundestagban. A legutóbbi parlamenti vitában a konzervatív ellenzék — amelynek Strauss a legvérmesebb szószólója — általános támadást indított Brandt és Scheel keleti politikája ellen. Maratoni beszéde után — amelyben Brandtnak a Kelet-Európával és a keletnémetekkel való egyezkedési politikáját minden érv nélkül tévesnek és sikertelennek minősítette — Strauss diadalittasan foglalta el helyét a képviselői pádban. Úgy hitte, hogy se vége se hosszú felszólalásával, amellyel egyébként megfosztotta a Bundestag tagjait ebédjüktől, a vita az ő javára dőlt el Nyomban utána Brandt kancellár lépett a szónoki emelvényre, és rá sem hederítve bajor ellenfelére — akinek a kancellári tisztség iránti ambíciói máig sem merültek feledésbe — a következő szavakkal kezdte beszédét: — Strauss kolléga igen heves volt. Úgy látszik, már teljesen kiheverte, hogy egy légikisasszony lefegyverezte... Az előző szónokok kimerítő beszédeitől elcsigázott képviselők egyszeriben magukhoz tértek: a Bundestag üléstermét harsány hahota rengette meg. Még Strauss barátai sem tudták visszatartani a nevetést. _ Bármilyen szépen fütyürészi is Beethoven kilencedik szimfóniáját, nem hiszen, hogy hegedű van a tokban" IDŐGÉP Lidice felperzselése Ezekben a napokban, 28 esztendővel ezelőtt — 1942-ben, május végén — Reinhard Heydrich a cseh és morva protektorátus helytartója menthetetlenül haldoklott, és néhány napi agónia után belehalt sérüléseibe. Merénylet áldozata lett, a cseh ellenállási mozgalom emberei végeztek a véres kezű helytartóval. Megtorlásul a nácik pár nap múlva földig rombolták Lidice cseh városkát, lakosságát pedig kiirtották. A krónikák szerint az elpusztított város helyét fölszántották, hogy nyoma se maradjon, teljesen eltüntették a föld színéről. Akárcsak a rómaiak Karthágót. A náciknak egyébként nem ez volt az egyetlen tettük, amely történelmi analógián épült. . A Heydrich elleni merényletről még manapság is több verzió kering a nagyvilágban. Walter Schellenberg, a náci titkosszolgálat külügyi osztályának vezetője, emlékiratban erre vonatkozólag azt mondja: nincs kizárva, hogy Heydrich voltaképpen Himmler és Borman ármánykodásainak lett az áldozata. Magáról az eseményről a következőképpen számol be, emlékirataiban: „Heydrich hazafelé tartott Prága környéki birtokáról. Nagy, fekete Mercedesét új sofőr vezette, aki nem nagyon ismerte az utat. A peremvárosban, egy éles kanyarban váratlanul lassítania kellett, és akkor vették észre, hogy egymástól meghatározott távolságra három ember áll, várakoznak valamire. Gondolkodásra nem volt idő, mert az első ember már az úttestre ugrott, és revolverével gyorsan lőni kezdett a kocsira. A sofőr minden lehető módon fékezett, s ebben a pillanatban a második merénylő egy gömb alakú bombát gurított a kocsi alá. A pokolgép hatalmas robbanással fölfordította a páncéllemezekkel védett Mercedest. A sofőr leadott néhány revolverlövést és megsebesítette az egyik merénylő lábát. A merénylők ezután biciklire ültek és eltűntek a városban. A Gestapo nagyarányú hajtóvadászatot indított a cseh ellenállási mozgalom tagjai ellen, és a hajsza közben 120 prágai ellenállásiharcos egy templomba kényszerült. Másnap a németek általános támadást indítottak a templomban levő 120 ember ellen. A bennlevők közül senki sem maradt élve. A későbbi vizsgálat kiderítette, hogy a templomban elpusztult emberek között egy sincs, akinek lábsebe volt. Ennek alapján azt a következtetést vonták le, hogy egészen más erők szervezték a merényletet. Ennek és más indítékok alapján létrejött egy olyan verzió is, hogy az angol hírszerző szolgálat emberei hajtották végre a merényletet, s utána távozniuk is sikerült a náci megszállás alatt levő Csehországból. A nácik tehetetlen dühükben — függetlenül attól, hogy milyen eredményt hozott a vizsgálat — néhány nap múlva, június 10-én eltörölték a föld színéről Lidicét. A háború után, 1946-ban, Lidicét újraépítették, s ma mint nemzeti emlékművet tartják számon. Sz. Gy.