Magyar Szó, 1971. január (28. évfolyam, 1-29. szám)

1971-01-27 / 25. szám

A­Z KÖZMONDÁSA a ROSSZ PÉNZ IS ELVÉSZ... Végre egy jó hír! mn.r — (' íznak jiij­ „Szavatosság lejár” — ol­vasom az ízlésesen becsoma­golt tízdekás vaj papírján, csak éppen a folytatás hi­ányzik, a határnap, az idő­pont, a dátum, amelyből az ember megtudhatná, hogy mikor jár le a szóban forgó szavatosság. Mert a szava­tosság nem örök érvényű fo­galom, egyszer lejár, mint a villamos- vagy a mozijegy, elenyészik, mint a római bi­rodalom. Magát a vajat sem perspektivikusan, a jövő nemzedékének készítik, ha­nem a mának, a holnapnak és hideg idő esetén a hol­­naputánnak. Könyörtelenül eljön az idő, amikor a sza­vatosság lejár, a vaj elve­szíti ifjúi frisseségét, s he­lyet kell adnia az új vaj­nemzedéknek, amely félre­löki a régit, az elavultat, az avast. De mikor? Meddig bízha­tunk még a régi vajban, meddig tudunk még a régi titek­i módon kenni? Meddig fo­gyasztjuk még abban a meg­nyugtató tudatban, hogy ha bármi történik is, nem mi vagyunk a felelősek? Ami­kor a szavatoló nem köti le magát, elszakad az időtől, akkor az ember tanácstalan. Különben nemcsak a vaj az egyetlen cikk, amelyen időpont nélkül mindössze az a rideg, a múlandóságra fi­gyelmeztető igazság áll, hogy a szavatosság lejár. Mintha csak azt mondanák, hogy az ifjúság elszáll, elhull a virág, eliramlik az élet, egyszer mindennek vége lesz, lejár a szavatosság is. Hogy mikor, ne kérdezzétek, emberek! Ha majd eljő az idő, úgyis meg­tudjátok ... Én is az alkoholellenes küz­delem oldalán állok, de a hi­vatalos fogalmazás néha job­ban a fejembe száll, mint egy kisfröccs. Éppen ezért egyetértek azzal a szesztest­vérrel, aki így vitatkozott a kiszolgálóval: — Hogyhogy nem akarnak nekem innivalót adni? — Tessék elolvasni a táb­lát. — Kérem, azon az áll, hogy ittas személyt nem szol­gálnak ki. Én nem ittas sze­mély vagyok, hanem részeg ember. 1. 1. A SZAVATOSSÁG VÉGRE Végre véglegesen befagynak az árak ... A lapok, ugyanis, hírül adták, hogy kis jégkorszak veszi birtokába Európát. 0 KIVÁNDORLÁSI Az ausztráliai kormány kijelentette, hogy csak fehér bőrű bevándorlókat fogad. A kivándorolni készülők ne menjenek a napra. 0 GATAK _ Az idén gátakat fognak építeni a fiatalok a szövet­ségi munkaakciókon. A fiatalok most azon gondolkoznak, hogy nem lenne jobb lerombolni azokat a gátakat, amiket munkába ál­lásuk elé helyeztek! SALENIS 1628. oldal Viccek dupla poénnal (Nagy-Britannia azzal okolta meg a csendes­­óceáni katonai támasz­pontok létesítését a Commonwealth tagálla­mai előtt, hogy növekvő veszélyt érez ebben a térségben, egy idegen nagyhatalom részéről.) A betörő halkan beoson az idegen lakásba. Szíve a torkában dobog. Felkattintja a villanyt az előszobában, és szemben találja magát a ruhafogas tükrével. Rémül­ten kirohan. — Segítség! — ordítja. — Tolvajt láttam! (A Csehszlovák Kom­munista Párt legutóbbi plénumán új momen­tum vetődött föl a két évvel ezelőtti külföldi katonai beavatkozásról. Közzétették, hogy ezt a beavatkozást ezernyi csehszlovák kommunista kérte.­ Sétálgattam az utcán, mi­dőn valaki egyszerre csak megszólalt mellettem. — Köszönöm szépen! — Mit? — kérdeztem tőle zavartan. — Két évvel ezelőtt meg­kínált a barátom cigarettá­val — mondta. — Illő meg­köszönni neki. — Aúúú! — ordított föl ekkor egy másik járókelő. — Valami baj van? — siettem oda. —­ Persze — sziszegte. — Képzelje, uram, két évvel ezelőtt valaki a tyúkszemem­re lépett a zsúfolt buszon! Az ökör! — Hahahaha! — nevetett ekkor valaki. — Magának ez mulatsá­gos?! — szóltam rá megro­vó hangon. . — Ugyan, kérem! — vála­szolta. — Két évvel ezelőtt hallottam egy jó viccet. Azon nevetek. (KISS) Koldus az ajtó eltör A koldus szemrehányóan néz a háziasszonyra: — A múlt héten is egy di­nárt kaptam... A háziasszony csodálkozik: — No és? A koldus a fejét csóválja: — Csak nem akar húsz százalékot keresni rajtam? Egy drámai pályázat margójára (Divatba jöttek ismét a tör­ténelmi drámák. Nem aka­runk kitérni a kor sürgető felhívása elöl és utólag négy történelmi drámát nyújtunk át a zsűrinek szíves vélemé­nyezés és esetleges jutal­mazás végett. íme:) 1. Hannibál a kapu előtt HANNIBAL: No, pun-társak, itt vagyunk Róma kapu­ja előtt. Most még csak egy jó lakatost kellene ta­lálnun­k, aki a kaput ki­nyitná ... ALVEZÉR: Ez nehéz lesz, ve­zérem, nagyon nehéz... HANNIBÁL: Nekem? Aki megvertem Fabius Maxen tius és Publius Scipio se­regeit? AL­VEZÉR: Igen ... igen ... De ahhoz nem kellett lakatos. Egész Itáliában nem találtunk egyetlen lakatost sem. HANNIBAL: Hát hol vannak a lakatosok? AL VEZÉR: Ideiglenesen Ger A 7 aktuális kérdése: mániában, vezérem. Ven­dégmunkások. (Függöny) 2. Zrínyi kirohan ZRÍNYI: Katonák! Bajtár­­sak! A várat nem tudjuk tovább tartani. Kiroha­nunk! Utánam! EGY HADFI: Csak egy pil­lanatra ... Azt mesélik, hogy száz aranyat tet­szik őrizni a zsebében a Zrínyi úrnak ... ZRÍNYI: Jól hallottad. De miért érdekel? EGY HADFI: El ne adja, Zrínyi úr... A dinárt devalválják. (Függöny) 3. Az egri nők EGY Nő: Forró szurkot a töröknek! MÁSIK Nö: Lehetetlen! Nincsen szén ... EGY Nö: Akkor fa... MÁSIK Nö: Nincsen fa. Fű­tőolaj sincs. (Függöny) 4. Petőfi Segesvárott PETŐFI: Most pedig indu­lok a kozákok­ elé. Érted halok meg, szent Világ­szabadság! ADÓHIVATALNOK: Hogyis ne, költő úr! És a múlt évre szóló jövedelmi adó? A 7 csiperke és Csuporka egy banképület előtt sétálnak. Egyszerre csak azt mondja Csuporka: — Képzeld. Alaszkában mínusz 61... — Ilyenek az emberek — mondja felháborodva Csi­perke. — Nálunk csak mí­nusz húsz és még azt is so­kallják ... Betörőket fogtak el egy vállalatban. A vizsgálóbíró érdeklődik: — Hogy lehet az, hogy maguk kinyitották a páncél­­szekrényt, de semmit sem vittek el belőle? A bandavezér megmagya­rázza: — Csak pénz volt benne, bíró úr... —­— Sztrájkba léptek az angol postások — olvastuk komoly mellékletünkben —, és most postagalambokkal tartják fent a kapcsolatot Európá­val. Ha a sztrájkoló postásokat galambok helyettesítik, nem lehet a sztrájkoló tanárokat esetleg a papagájokkal? Ugyancsak komoly mel­lékletünkben olvastuk, hogy I. Péter, egykori királyunk, kétmillió dolláros vagyonról végrendelkezett. Szegény király! Hogy örült volna, ha megéri a 15 diná­ros dollárárfolyamot. Hat fegyveres bandita kirabolt egy párizsi mula­tót — írta komoly mellék­letünk. — „A vendégeket levetkőztették, úgy kutatták át őket" Furcsa! Mit futottak a meztelen vendégeiken? Ta­lán mégiscsak a holmijukat kutatták át? (Függöny) KEDVES GRIMASZ A korrupcióról beszél­getnek egy „menő” társa­ságban. — Nem tudom megérte­ni azokat — mondja az egyik —, akik eladják becsületüket dinárokért... Rövid gondolkodás után még hozzátette: — Csakis márkáért, dol­lárért, angol fontért... PÉNZ HALLGAT, KUTYA UGATJA?

Next