Magyar Szó, 1971. április (28. évfolyam, 89-117. szám)
1971-04-21 / 109. szám
8. oldal Minden hatodik jugoszláv polgár hatvan éven felüli A Szövetségi Statisztikai Intézet adatai szerint, amelyet még a népszámlálás előtt tettek közzé, hazánk minden hatodik polgára hatvan éven felüli életkornak örvend. De vajon örvendeznek-e valóban életkoruknak idősödő polgáraink? — tették fel a kérdést azok az orvosok, szociológusok, demográfusok és lélekbúvárok, akik együttesen az öregedés problémáját és az aggokról való gondoskodást kutatták. Elemezték azt is, hogy társadalmunk mennyit tesz az öregebb korosztály érdekében. Megállapításaikat a Városközi Testület legutóbbi ülése elé terjesztették. Noha, megállapításaik nem adnak okot dicsekedésre, nyilvánosságra hozták őket. Nyíltan kimondták, hogy nálunk az öregekről való gondoskodás, sajnos, igen hiányos. Amit teszünk is, főleg lelkiismeretünk megnyugtatására tesszük, nem pedig azért, hogy az öregek, nem jobb legyen. Az öregedés problémáját boncolgatva, megállapították, hogy az nem mindig és nem kizárólag biológiai tényezők következménye. Ezt a folyamatot nagyon gyakran meggyorsítja a nehéz élet- és munkakörülmények, amelyekben polgártársaink zömének része volt, állapították meg az ezzel foglalkozó kutatók. Az emberek általában három fő okból öregszenek meg idő előtt. Az első a nyugdíjazással járó lelki válság, amely erősen hat a káros ember kedélyállapotára. Amikor ugyanis megszűnik a munkaviszonya, elszakad megszokott környezetétől is. A lelki válság második fokozata akkor jelentkezik, amikor meglazulnak vagy teljesen megszakadnak a családi kapcsolatok, és a kóros ember magára marad. És végül, amikor jelentkeznek, vagy elhatalmasodnak az aggkori betegségek, az aggastyánon erőt vesz az elmúlás gondolata. A nyugdíjazás után a legtöbb esetben csökken a jövedelem, és noha az igények is kisebbek, mint azelőtt, mégis fokozatosan romlik a nyugdíjas anyagi helyzete. A nyugdíjból már többnyire nem képes fedezni addigi szükségleteit, és ezért sok mindenről kénytelen lemondani. A nyugdíjazás ezenkívül a társadalmi kapcsolatok elvesztésével is jár, mert korszerű társadalmi körülményeink között az ismeret tespedést okoz. Mindebből kifolyólag elkezdődik az az orvosilag ki nem mutatható betegség, amely ellen csak lelki tényezőkkel lehetne küzdeni. Ez azonban bonyolult feladat, és a fiataloknak, akik saját bajukkal vannak elkeveredve, nincs idejük arra, hogy elmerüljenek az öregek gondjaiba. Az aggkori jelenségekkel foglalkozó tudósok az itt felsorolt tényezőkkel próbálják megmagyarázni, többek között, sok nyugdíjas korai halálát is. Számtalan példa van rá, hogy az aránylag még jó testi erőnlétben levő, friss gondolatjárású ember nyugdíjazás után egészségileg rohamosan leromlik, a külvilággal szemben közömbössé válik, életkedvét is elveszti és a házán hamarosan megjelenik a fekete lobogó. A biológiai öregedés elkerülhetetlen — szögezik le tudósaink —, de ez még nem jelenti azt, hogy céltalan az életkor meghosszabbításáért folytatott küzdelem. Ezért a korosabbak lelki egyensúlyának megtartása és szociális biztonságának megőrzése társadalmunk egyik központi kérdése kellene hogy legyen. Sajnos nálunk ez másképp van. Hazánkban, például, 1969- ben mindössze 118 intézmény állt az elaggottak rendelkezésére, összesen mintegy 13 500 férőhellyel. Pedig amint mondtuk, hazánk minden hatodik polgára hatvan éven felüli. Belgrádban az öregeknek tízszer kevesebb férőhelyük van az aggok házában és a nyugdíjas otthonban, mint amennyi az európai mérce. Belgrádban 1970-ben semmivel sem volt több férőhelyük, mint 1941-ben. Újvidéken az öregekről való társadalmi gondoskodás teljesen kimerül az aggok házában való esetleges elhelyezésükben. Ez az egyetlen otthon, amelyre a város ellátatlan aggastyánjai számíthatnak, Újvidéktől 12 kilométerre, Futakon van. Aki a városban élte le életét, ott száműzöttnek érzi magát. Az elmondottak után biztatónak mondhatjuk, hogy az aggokról való gondoskodást egy olyan rangos szervezet, mint a Városközi Testülét is napirendjére tűzte. A megoldást persze nemcsak az aggok számára való otthonok hálózatának kiterjesztésében kell keresni, állapították meg a részvevők. A szociológusok szerint az idősebb korosztály több megértést, figyelmességet és szeretetet érdemelne tőlünk. (sz. g.) Évek óta könyörgök lakásért... A Nyugdíjasok rovatának szerkesztőjéhez: Olvastam a zombori nyugdíjasokról szóló írást, és ezzel kapcsolatban szeretném, ha megkérdezné Brankovan elvtárstól, a nyugdíjasok egyesületének elnökétől, mihez kezdjenek azok az idős családi nyugdíjas özvegyasszonyok, akiknek az egyesület által épített házakban eddig még nem jutott lakás, vagyis nem akartak nekik lakást adni. Itt Zomborban vagyunk ilyenek jó néhányan. A háztulajdonos, ahol lakom, minden eszközt felhasznál arra, hogy elviselhetetlenné tegye életemet, tartózkodásomat a házban, mert én régi bérlő vagyok, pontozott lakásom és lakásvégzésem van. A legcsúnyább szidalmakkal, sértegetésekkel zavar ki a lakásból, noha a bért rendszeresen fizetem. Évek óta könyörgök lakásért a zombori nyugdíjas egyesületben. Tudok róla, hogy nálam jobb körülmények között élő és jobb lakással rendelkező nyugdíjasok szép, komfortos lakást kaptak olcsón, 80—100 dináros havi bérért. Én nyomorúságos, a hetedik kategóriába tartozó szobakonyhás lakásomért 60 dinárt fizetek. A végzés szerint csak 30-at kellene fizetnem, de a békesség kedvéért megdupláztam ezt az összeget. Minimális nyugdíjam van, mert a férjemet 20 évvel ezelőtt nyugdíjazták, nyugdíjam most 670 dinár. Mindez Brankovan elnök előtt is ismeretes, mégis mellőznek, sőt ki is csúfolnak, ha lakásért folyamodok. Azt mondják: minek egy öreg, 68 éves asszonynak új lakás? Azt ajánlották, hogy keressek magamnak más lakást. Ezt könynyű mondani, de még ha találnék is, legalább a nyugdíjam felét lakbérre kellene fizetnem. Ezért kérem, legyen szíves írja meg a Magyar Szóban, kihez forduljunk ésmihez kezdjünk mi, öreg családi nyugdíjasok, akiknek már senkijük sincsen, és akik mindenkinek fölöslegesek vagyunk. Tisztelettel egy zombori nyugdíjas ■—O— Habár nevét, kedves zombori nyugdíjas, még a borítékon sem tüntette fel, panaszát közöljük, mert tudjuk, hogy sok hasonló eset van Vajdaságban a családi nyugdíjasok között. Egyébként megjegyezzük, hogy az ön által említett írásban Brankovan elnökkel folytatott beszélgetésünk során nem mondtuk, hogy most már nincs lakásproblémájuk a zombori nyugdíjasoknak, csak megvilágítottuk, hogyan igyekeznek rendezni a lakásproblémát. Levelét is azzal a szándékkal tesszük közzé lapunkban, hogy hátha felfigyelnek rá az illetékesek, és az idei lakásosztáskor tekintetbe veszik az önéhez hasonló eseteket is. Általában bevett szokás, hogy a lakáskérdésben a családosok előnyt élveznek a magánosokkal szemben. Ez azonban nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a minimális nyugdíjú egyedül élők is lakáshoz jussanak. Ha többet nem is tehetünk érdekében, reméljük, hogy a zombori egyesületben felfigyelnek helyzetére és rákerül a lakásvárományosok listájára. 99. KISKERESZTREJTVÉNY VÍZSZINTES SOROK: 1. Filmfelvevőgép, 6. Vonatkozó névmás, 7. Majdnem óra, 8. Olaszországi folyó, 9. Úgy mint, módon — közkeletű idegen szóval, 10. Női név, 11. Lábbeli, 13. Kétjegyű mássalhangzó, 14. Szerbhorvát helyeslés, 15. A mai nap folyamán, 16. Szerbhorvát kérdő névmás, 17. Hajdani, 19. Idegen férfinév, 20. Fogával őröl, 21. Görög betű (ékezethiány), 22. Dátumrag, 23. Óv, 24. Nyakigláb. FÜGGŐLEGES SOROK: 1. Sok elkel belőle, 2. Régi űrmérték, 3. Személyes névmás, 4. Személyéről, 5. Nemes fém, 9. Ütőkártya, 10 Idegen női név, 12. Jótékony célú ajándék, 13. Meztelen szerbhorvátul, 15. Mértéket vesz, 16. Idő előtt, 17. Szóvégződés, 18. Hivatal, 21. Hajdan, 23. Vér egynemű betűi. MAGYAR SZÓ ségek, kapcsolatok jó része a munkahely, a beosztás révén jön létre. Miután ezek meglazulnak vagy elszakadnak, az öregeknél fellép a fölöslegesség érzése, és mind inkább rájön, hogy régi ismerősei többé nem keresik társaságát, sőt ha meglátják, menekülnek tőle. Ez végül is elkülönülésre, zárkózottságra vezet, és teljes . Szerda, 1971. április 21. A szabadkai NOVEMBER 29. Hús- és Konzervgyár igazgatót kinevező bizottsága munkástanácsának határozata alapján pályázatot ír ki + 1. Az IGAZGATÓI # 2, valamint az IGAZGATÓHELYETTESI állás betöltésére. FÖLTÉTELEK: 1. Az egyetem második fokozata 15 évi gyakorlattal, ebből 10 év vezető beosztásban a húsiparban. Az egyetem első fokozata 18 évi gyakorlattal, ebből 12 év vezető beosztásban a húsfeldolgozó iparban. — Középiskolai képesítés 20 évi gyakorlattal, ebből 15 év vezető beosztásban a húsfeldolgozó iparban. — Megfelelő rátermettségű pályázók jönnek számításba. 2. A közgazdasági egyetem második fokozata 15 évi gyakorlattal, ebből 10 év vezető beosztásban a húsfeldolgozó iparban. A közgazdasági egyetem első fokozata 18 évi gyakorlattal, ebből 12 év vezető beosztásban a húsfeldolgozó iparban. A kérvényekhez a pályázati feltételeket igazoló okiratokat, valamint pályaképet kell csatolni. Az eredményről az érdekelteket a határozathozataltól számított 8 napon belül értesítjük. A pályázat a megjelenéstől számított 15 napig érvényes. Csak a szabályosan felszerelt kérvényeket vesszük figyelembe. A kérvényeket a következő címre kell eljuttatni: Industrija mesa i konzervi 29. NOVEMBAR, Subotica — Aleksandrovo, Za konkursnu komisiju.