Magyar Szó, 1971. október (28. évfolyam, 270-300. szám)
1971-10-01 / 270. szám
2. oldal Mélyül a szakadék a szegények és gazdagok között A fejletlen országok helyzete és gazdasági ügyek az ENSZ-közgyűlés általános vitájában New Yorkból jelenti a Tanjug. Az ENSZ -közgyűlés XXVI. értekezletének harmadik napján a részvevők a gyarmati elnyomatás megszüntetéséről és a sajátos fejlődés megteremtésének feltételeiről tenácskoztak. Egyes fejlődőországok képviselői erélyesen elítélték azokat az államokat, amelyek akadályozzák a világszervezetet, hogy erélyesebb intézkedéseket tegyen a faji gyűlölet és a gyarmaturalom megszüntetéséért Dél- Afrikában, és serkentse a világ elmaradott országainak gazdaságii meg társadalmi fejlődését. Egyes felszólalók hangsúlyozták, hogy az afrikai országok nem ülhetnek tárgyalóasztalhoz a fajüldözőkkel és gyarmatosítókkal, akik fittyet hánynak az ENSZ határozataira. Az egyetlen megoldás: nyomást kell gyakorolni mindazokra, akik segítik a fajüldöző rendszereket, valamint messzemenően támogatni kell a függetlenségükért és szabadságukért harcoló afrikai népeket. Az értekezlet részvevőinek többsége a fejlődés súlyos problémáival foglalkozott. A felszólalók egyetértettek azzal a megállapítással, hogy egyre mélyebb a szakadék a gazdagok és a szegények között, ez az állapot pedig veszélyezteti a világbékét. A kiutat a súlyos helyzetből a fejlődő országok szorosabb együttműködésében kell keresni, hiszen a fejletlen államoknak, nyújtott támogatás a gazdaságilag fejlett országok érdekeiket is szolgálja. Néhány felszólaló ezenfelül hangsúlyozta: nem szabad megengedni, hogy külső erők megbontsák a fejletlenek egységét. A nemzetközi pénzügyi válsággal kapcsolatban a felszólalók hangsúlyozták, hogy a gazdasági megrázkódtatások elsősorban a fejletlen országoknak okoznak kárt. A fejlődőben levő országok leszögezték, hogy a válságot közös összefogással kell megoldani a fejlődő országoknak, tehát Marmint Venezuela képviselője mondta — egységes frontba kell tömörülniük. A világsajtó a második világháború óta talán egyszer sem érdeklődött olyan élénken a népi Kína iránt, mint az idén. Az amerikai—kínai kapcsolatokban ígérkező kedvező változások egyértelműen azt jelzik, hogy a világ közvéleményének számolnia kell a csaknem 800 milliós Kínával mint világhatalommal. Bár maguk a kínai vezetők sohasem törekedtek arra, hogy világhatalmi tényezőnek ismerjék el országukat, a közelmúltban történt beállt gazdasági és politikai változások mindenképpen biztosították Kína kulcspozícióját a világpolitikai események forgatagában. Az ország bel- és külpolitikai helyzete meglehetősen megszilárdult de a világnak még ma sincs tiszta képe arról, tulajdonképpen mi a helyzet Kínában. Bizonyos vonatkozásokban köd borítja a hatalmas országot. Csak nagyon kevés sajtóügynökség tarthat az ország területén állandó tudósítót, a kínai távirati iroda, a Hszinhua szűkszavú, s olykor ellentmondó jelentéseiből viszont nem kaphatunk teljes képet. A Kínába ellátogató külföldi riporterek csak arról írnak, amit megmutogatnak nekik, s mindez előkészített anyag. Nincs pontos, megbízható képünk az ország gazdaságáról sem, csak hiányos jelentésekből értesültünk, vagy inkább csak következtethetünk az ipar, a mezőgazdaság és a gazdasági élet fejlődésére. Bizonyos adatok azonban a félreérthetetlenül arra utalnak, hogy a kínai gazdaság nagy léptekkel halad előre. Befejeződött az ország teljes villamosítása, nincs többé falu áram nélkül Kínában. Az ország csatlakozott a nemzetközi űrkutatási programhoz, Kína atomhatalom, s a világ legerősebb hadseregeinek is számolniuk kell vele. Kína támogatja a fejlődő afrikai és ázsiai országok gazdaságát. Az 1960-as statisztikai adatok szerint az ország 80 százaléka írástudatlan volt. Az UNESCO 1971-es adatai arról tanúskodnak, hogy ma körülbelül ennyi az írástudó. Olyan eredmények ezek, amelyekkel nem minden ország dicsekedhet. A mezőgazdaságban végrehajtott földreform, a szövetkezeti mozgalom megteremtése, a gazdag ásványi kincsek feltárása és a nagyipari vállalatok államosítása életszínvonalbeli biztonságot teremtett az országban. Noha a Kínai Népköztársaság a mai napig is az ellentmondások ütközőpontja mindenképpen helyeselni kell azt a törekvését, hogy egyaránt elfogulatlan partnere kíván lenni Nyugatnak és Keletnek. Határai megnyílnak azok előtt, akik az országban folyó életről, s arról a jellegzetes módról akarnak meggyőződni ahogyan a Kínai Népköztársaság sajátságos, de saját belső viszonyainak megfelelően tért a szocializmus építésének út-tart. .«.... ** Kína mindig élénken foglalkoztatta a külföld fantáziáját. Rengeteg miértre vár választ. Az idén — például — első ízben nem lesz október elsejei felvonulás Pekingben. A külföldi megfigyelők ezt az intézkedést kapcsolatba hozzák Mao Cetung állítólagos betegségével. Az erről szóló híreszteléseket csak úgy, mint a nagy Mao sorsára és jövőjére vonatkozó találgatásokat, a kínai nagykövetségek sajtótájékoztatóikon erélyesen cáfolják, s azt is, hogy leszámolás készül a maoista személyi kultusszal. B. B. a Kínai Népköztársaság nemzeti ünnepe Az európai folyókból kivesznek a halak A nyuat-európai parlamentek képviselőinek tanácskozása a környezetvédelemről Rómától jelenti a Tanjug. A Nyugat-európai parlament, képviselőik háromnaposrómai értekezletükön arról tanácskoztak, hogyan lehet megvédeni az embert a környezet szennyeződésének káros következményeitől. Megállapították, hogy a műszaki forradalom lehetőséget nyújt az ipari társadalom káros termékeinek megsemmisítésére, alapos éskörültekintő munkával meg lehet oldani a folyók, tavak és tengerek, valamint a levegő szenynyeződésének problémáját. A gyárak, a gépkocsik milliói, az örökös zaj, a kipufogó gázok, a gyárkémények mérgező füstje veszélyeztetik az ember egészségét. A római gyárak például másodpercenként mintegy 20 000 liter mérgező anyagot ömlesztenek a Tevere-folyóba, azaz évente 1 700 000 köbmétert. A nyugat-európai folyók többsége szintén annyira szennyezett már, hogy a halak kivesznek, fürdeni nem lehet bennük, nem beszélve arról, hogy az ivóvízellátás is akadozik. A tengerekbe és óceánokba évente tíz-egynéhány millió tonna mérgező anyag ömlik, kárt okoz a halászoknak és gátolja a tengerek egyéb, az ember számára annyira fontos kincseinek kiaknázását. Már az anyatejben is találtak DDT-t. A nyugat-európai parlamenti képviselők nemzetközi előírások megszövegezését javasolták, amelyekkötelezik a gyártulajdonosokat, hogy szűrőberendezéseket alkalmazzanak, semmisítsék meg a hulladékot, a szennyező anyagokat. Egyes országok, köztük Nagy-Britannia és Franciaország, máris óvintézkedéseket tettek. A tanácskozás részvevői megállapították, hogy a környezetvédelem nagy összegeket igényel, és ha mindenki tartaná magát a rendeletekben előírt szabályokhoz, a termelési költségek 5-6 százalékkal növekednének. Az USA-ban aggodalmat keltett Castro beszéde Charles Bray, az amerikai külügyminisztérium sajtóképviselője kijelentette: az USA-nak nagy aggodalmat okozott Fidel Castro kubai miniszterelnök beszéde, amelyben helyeselte az amerikai repülőgépek elrablását. Castro ugyanis hangsúlyozta, hogy támogatni fogja a repülőgéprablókat, ha az USA a jövőben is szökésre ösztönzi a kubaiakat. Bray kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem buzdítja szökésre a kubaiakat, hanem, csak politikai menedékjogot ad nekik. Meg kell büntetni a szervezőket is A Külügyi Titkárság szóvivője a stockholmi fellebbviteli bíróság ítéletéről — Feltételezzük, hogy a Stockholmban kimondott ítéletek előremozdítják a Svédországban élő terrorista emigráció tevékenységének meghiúsítását — jelentette ki csütörtöki szokásos sajtóértekezletén Dragoljub Vujica, a Szövetségi Külügyi Titkárság szóvivője. A stockholmi fellebviteli bíróság ítéletével kapcsolatban még a következőket mondta: — A fellebbviteli bíróság ítélete, amelyekkel megerősítette Barišić és Brajkovic, a két merénylő életfogytiglani fogházbüntetését, a svéd igazságszolgáltatás tárgyilagosságát igazolja. Stojanov büntetésének megszigorítása arra mutat, hogy a bíróság ily módon akar rámutatni a annak szükségességére, hogy megfelelő büntetéssel kell sújtani a kegyetlen gaztett sugalmazóit és szervezőit is. Tekintettel azonban a bűntény súlyosságára és a másik két bűnös — Miličević és Lemo szerepére — nem feltételeztük, hogy büntetésüket enyhítik. MAGYAR SZÓ A spanyol választóknak mindössze fele szavazott Madridból jelenti az AP, ugyanis nem működnek po- A spanyol szavazókolitikai pártok. A választómint ismeretes —■ szerdán sok eredménye még nem isaz urnák elé járultak, hogy meretes, csak annyit közelmegválasszák az egyházból tel, hogy a választópolgárok álló parlament 104 képvise fője szavazott,lejét. Az ellenzék jelöltjei A parlament többi (454) nem vettek részt a választó képviselőjét október végéig sokan, Spanyolországban nevezi ki a kormány. Apróságok a nagy Maéról (4) Ma már a világon senki sem kételkedik abban, hogy Konfuciusz után, a több ezer éves kínai történelem legnagyszerűbb alakja, éppen a nagy Mao, aki személyi befolyásával (célzatosan kerültük a személyi kultusz kifejezést), a legnagyobb hatást gyakorolta az ország életére. Tegyük szívünkre a kezünket: a nagy kulturális forradalmat mindannyian, amolyan politikai huligánkodásnak tartottuk. Nevettünk vagy bosszankodtunk a Kínából érkező híreken, s a világ legélesebb szemű hírmagyarázói sem látták a kiutat az eseményekből. Hogy forradalom, azt még csak valahogy megértettük. De, hogy kulturális — azt a világon senki sem értette. S ezzel elérkeztünk a nagy kulturális forradalom iránti magatartásnak sarkallatos pontjához: egyszerűen bevalljuk —■ mint a világ minden népe, amelyet valamennyire is érdekel a kínai társadalmi valóság — tehát, bevalljuk és nyíltan elismerjük: nem értettük az eseményeket. A nyugati észjárás nem tudta követni az események célkitűzése felé vezető útvesztőt, ma már azonban kezdenek kirajzolódni az eredmények, azok a társadalmi viszonyok, amelyek kialakítása céljából folytatta a vörös ifjúság, a vörös gárda a kulturális forradalmat. Kína — Mao megjelenéséig — nem sok vizet zavart a világpolitikában, területének nagyságát és népességének számát megcsodáltuk, de ennél tovább alig jutottunk. De hát csoda ez? A második világháborúban a nála körülbelül nyolcszor kisebb Japán gyors harci sikerei miatt, aligha gondolt valaki is arra, hogy ez a hatalmas, de politikailag jelentéktelen ország, valaha is bele tudjon szólni a világesemények alakulásába. Hisz arra sem voltak képesek, hogy saját maguk harcoljanak a Világszervezetbe történő fölvételükért. Helyettük a szocialista tábor országai csörtették kardjukat! Másrészt a kínaiakat szinte az állandó éhhalál fenyegette. Örök bizonytalanság, a holnap iránti kétségek gyötörték a lakosokat Az állandó és feltartóztathatatlan népszaporulat sok embert aggasztott: meg lesz-e holnap is a létminimumhoz szükséges egy tál rizs? Mao mindenkinek garantálta a napi legalább egy tál rizst. Kissé szűkmarkú ígéret, de amit megígért, arra bárki mérget vehetett. Mao megjelenése óta, senki sem éhezett Kínában, legalább egy tál rizs jutott minden kínainak — sőt ha kell, kettő is. Mao legnagyobb érdeme, hogy felszámolta az országban a szociális egyenlőtlenséget és békét teremtett minden tartományban. Ha semmi mással, már ezzel is kiérdemelte a kínaiak megbecsülését és tiszteletét. Kína legrosszindulatúbb ellenségei is elismerik, hogy érdemei ennél sokkalta nagyobbak. Ma már senki sem kételkedik ügyes nemzetközi politikai manővereinek sikerében. Kínát világpolitikai fogalommá tette. Politikai ténykedésének ügyességét dicséri, hogy országa kulcsfontosságú szerephez jutott a világbéke érdekében folyó nemzetközi erőfeszítésekben. Másrészt viszont, senki sem becsülheti le azt a katonai erőt, amelyet Kína képvisel a világ erőviszonyaiban. Sok igen fejlett kapitalista országot maga mögött hagyva, belépett az atomhatalmak táborába. Bár még gyermekcipőben, de megtették az első lépéseket az irányban, hogy fölvegyék a versenyt a Szovjetunió és az Egyesült Államok között folyó űrkutatási világversenyben. Mindezeknek a szempontoknak a figyelembe vételével, a vezető politikai hatalmakat részint félelem tölti el az új világbirodalom gyors iramú fejlődése miatt, részint viszont szemet hunynak Mao Cetung ügyes intézkedései és az ország sikerei felett. A világ országai ma már tisztelettel tekintenek Kína felé, sőt nem kevesen már kacsingatnak is a földteke túlsó oldalára: békés koegzisztenciát igyekeznek létrehozni a tegnap még elítélt és megvetett Maóval. Beszédesen igazolja ezt az állítást az is, hogy az egyik legnagyobb világhatalom, az USA elnöke, elzarándokol a távoli Pekingbe, hogy Maóval közös tárgyalóasztal mellett keresse a világ békés jövőjének biztosítékát. (Folytatjuk) Péntek, 1971. október 1. A kínai nép három forradalma Miután 1911-ben a polgári forradalom véget vetett a kínai császárok évezredekig tartó hatalmának, az országban Szun Jat-szen vezetésével megalakult a Kuomintang nemzeti forradalmi pártja. Az 1924 és 1927 közötti polgárháború ideológiailag a nagy októberi szocialista forradalom eszméit követte. A forradalmi törekvések azonban összeütközésbe kerültek a Csang Kai-sek által vezetett burzsoázia ellenforradalmi megmozdulásával. Az ország haladó erői azonban a vereséget nem tekintették végérvényesnek, és már 1927-ben megkezdődött, s kisebb-nagyobb megszakításokkal 1936-ig tartott az úgynevezett agrárforradalom, amely az ország szociális reformját tűzte ki célul. Az ország haladó erejének szervezett összefogása volt ez, és a Munkás Paraszt Vörös Hadsereg elég erősnek bizonyult, hogy Mao Cetung vezetésével megalakulhasson az első haladó szellemű munkás-paraszt kormány. Az ellenforradalmi erők azonban nem nyugodtak bele másodlagos szerepükbe, és a kapitalista külföldhöz fordultak segítségért. A második világháború befejezése után azonban az időközben megerősödött Kommunista Párt jutott vezető szerephez az ország irányításában. Csang Kai-sek csapatai a régi államrend visszaállítása reményében támadástintéztek az ország ellen, az időközben megváltozott erőviszonyok azonban eldöntötték az ország sorsát. Az 1945-től 1949-ig tartó, immár harmadik forradalmi polgárháborúban Mao Cetung győzött a néphatalom, és 1949. október elsején kikiáltották a köztársaságot. Ezt követően az ország politikai fejlődése egyirányú: az idén ötvenéves Kínai Kommunista Párt vezetésével, annak körülbelül 15 milliós tagjával, megindult a szocializmus építése az országban. A Jugoszláv Sorsjáték 39. húzásának nyerőszámai Al alábbi »za „ Az alabbi mokkát végzft *** ** összt* mokkát végzft **• *' f'VAe de .nrsjpgy.fc «•» nyert.i „ ,mrKj,Kv, nyertél* 0 6.— 05 10.— 12490 506.— 665 100.— 15640 1000.— 9925 200.— 176510 10 000.— 79995 1000.— 602770 150 000.— 105225 10 000.— 46 20.— 61 201.— 99006 500—1 95231 500.— 826662 000— 66871 1000— 148976 10 000— 424701 10 000— 089226 10 000 — 545861 10 000— 27 10— 47 10— 2 6— 057 50— 58812 506— 84957 500 — 15042 506— 363817 10 000 — 71112 1 000— 390837 10 000 — 736662 10 000— 282647 50 000 — 196002 10 000— 98 10— 3 6— CÜ808 500 — 29743 506— 699028 10 000 — 56893 2 000— 254678 10 000— 379363 10 000— 721928 10 000— 84 10.— 19 30.— 13984 510— 5679 200 — 73114 500— 17779 1 000 — 492394 10 000— 430579 10 000 —