Magyar Szó, 1971. október (28. évfolyam, 270-300. szám)
1971-10-31 / 300. szám
12. oldal MAGYAR SZÓ ’JL ÍJ S í r^Á 3^-J9L T d ÍY fjf Ц твњжштттттхттштттшжттж A szerkesztő levele t OLVASÓINK nemegyszer hívták már föl figyelmünket a lapunkban előforduló hibákra, elírásokra, pontatlan adatokra stb. Ezekkel a kérdésekkel foglalkoztunk már ebben a rovatban is — hangsúlyozva, hogy a hiba nem mindig a mi lelkünkön szárad. Sőt, gyakran előfordul, hogy a helyesbítő, figyelmes olvasó adata sem a legpontosabb. Például a napokban Egy Októberi-díjas rendőr kihallgatásáról című írásunkban többek között ez áll: „Része van az örökké csörömpölő, döcögő újvidéki villamosok 1961. évi száműzésében ...” Erre reagálva V. E. újvidéki olvasónktól a következő levelet kaptuk: (idézzük az idevonatkozó részt): Az utolsó villamos 1957. október 31-én döcögött végig Ú Újvidéken, nem pedig 1961- ben...” Na most mi az igazság? Amit az illetékes mondott, vagy amit olvasónk állít? Elkezdődött az adat ellenőrzése. Fölhívtuk telefonon a belügyi titkárság illetékes személyét. Nem volt szerencsénk: szolgálati útra ment. A Városi Közlekedési Vállalat illetékesei házon kívül voltak. Tőlük sem tudhattuk meg a pontos időpontot. Majtényi Mihály bácsi, szerkesztőségünk egyik alapító tagja emlékezett arra, hogy annak idején ő írt riportot az utolsó villamoskocsiról, de a pontos dátumra sajnos, már ő sem tudott visszaemlékezni. De az első nyom íme megvan. Meg kellett találni az említett riportot. Elkezdtük lapozni a Magyar Szó 1961., 1960., 1959., 1958. évi bekötött példányszámait (több mint ezret). S végül rábukkantunk. Újvidéken a villamosközlekedés 1958. május 5- én éjfélkor szűnt meg a vasútállomás és a hajóállomás közötti szakaszon is, ezzel végleg eltűnt a tartományi székvárosból a villamos. Az eset tehát tisztázódott. Ide tartozik azonban a V. E. levelében feltüntetett adat is. 1957. október 31-e ugyanis szintén egy jelentős dátum az újvidéki közlekedés történetében. Ezen a napon kezdődött az autóbuszforgalom (a villamos közlekedésnek csak egyes járatai szűntek meg ezen a napon.) Mindezt azért tartottuk szükségesnek elmondani, hogy olvasóink is láthassák, nagyon gyakran a hivatalos, az illetékesektől kapott adatok sem mindig a legpontosabbak, viszont egy-egy adat ellenőrzése nem mindig egyszerű. Mindez természetesen nem lehet mentőkörülmény számunkra. Ne csak bíráljunk... • KOVÁCS D. FERENC, SAARBRÜCKEN. — Mint a lap előfizetője, szeretném, ha ezúttal a közös íróasztalunk rovatban megjelenne az írásom. Fogadják őszinte elismerésemet a lap tartalmát illetőleg, további sok sikert kívánok és azt, hogy a Magyar Szó továbbra is ilyen színvonalon maradjon. Ezt a pár sort, amit szeretném, ha megjelentetnének H. Zs.-hez intézem. Kedves H. Zs., már régen felhívták figyelmemet az ön írásaira, mindegyiket elolvastam. Tartalmuk és megírási módjuk ellen nincs semmi kifogásom, sőt megnyerték tetszésemet. Kár, hogy nagyobbára csak Ivanovóról van szó bennük. De nem ez ellen van kifogásom, hanem az állandó, egyhangú téma ellen. Sok kritika, bírálat rejtőzik sorai között, ez nem lenne baj, hisz figyelmeztetni kell a hibákra is, hogy ki tudjuk küszöbölni őket. De miért csupán a hibákról ír? Miért nem lehetne a panaszok és dicséretek aránya egy az egyhez? Valóban olyan szomorú, bírálni való az a világ? Ivanovón csupán negatívumok vannak? Biztos vagyok benne, hogy ön nagyon szereti azt a falut — az írásaiból ítélve —, éppen ezért nem kellene állandóan csak bírálnia. Nem vagyok ivanovói, nem a saját falumat védem, mégis nagyon szívesen olvasnék dicséretet emberekről, vállalatokról, mert hiszem azt, hogy sok szép dolog is történik ott, ahol ennyi bírálnivaló akad. Szeretném, ha ezt az egészet nem bírálatnak venné, csupán jóindulatú tanácsnak. Hogyan került bátyám az Idegen Légióba • GYŐRI GY., Bács. — A múlt hónapban Titelen jártam rokoni látogatóban az unokabátyámnál, aki most 74 éves és nyugalmazott halász. Az alábbi nem mindennapi történetet mesélte el nekem. 1915-ben, 18 éves korában elvitték katonának. Az olasz, illetve az orosz fronton harcolt. Amikor vége lett a háborúnak, az őszirózsás forradalom idején beállt Kún Béla Vörös Hadseregébe. A forradalom bukása után hazajött Titelre. A hatóságoknak azonban tudomására jutott, hogy ő a magyar Vörös Hadseregben volt katona, s a csendőrség le akarta tartóztatni. Ö, megneszelve a dolgot, visszaszökött Magyarországra. Szegeden még ott volt a francia megszálló hadsereg. Mivel félt „vörös” múltja miatt, s megtudta, hogy a franciák katonákat verbuválnak az afrikai Idegen Légióba, jelentkezett. Öt évre szóló szerződést kellett aláírnia. Többedmagával elvitték Marokkóba, ott leszolgálta az 5 évet, utána ismét hazajött Titelre, s mivel bűne feledésbe merült, nyugodtan halászgatott tovább az apjával együtt. Az utasszállító vállalat mostohagyermekei Џ MENYHÁRT FRANCISKA, Péterréve: — Jó pár száz utas naponta többször is autóbuszon teszi meg az utat Péterréve és Becse között. Reggelenként a falu különböző részeiről ki gyalog, ki kerékpárral igyekszik a központba, hogy beszállhasson az ott veszteglő autóbuszba. A vasútállomás környékén és az Újfaluban lakóknak mintegy másfél, két kilométert kell megtenniük az autóbuszig. Ez pedig még szép időben sem számít valami kellemes „bemelegítőnek”, nem is beszélve a havas téli utcákról, amelyeken át kell magukat vágniuk a munkába sietőknek. Már évek óta emlegetik, hogy jó lenne, ha a becsei Transport Utasszállító Vállalat meghosszabbítaná az autóbuszok útvonalát a vasútállomásig. A helyi közösség szívesen nyújtana anyagi segítséget is autóbusz-megálló építésére, de mind ez ideig nem jött létre semmiféle megegyezés, mert az utasszállító vállalat kategorikusan elveti ezt a megoldást. Pedig ebben az évben kiépült az állomás felé vezető műút is. Már csak azért is érthetetlen a vállalat elutasító válasza, mert éppen ez a vállalat Bácsföldváron meghosszabbított útvonallal működik. Mi az oka tehát, hogy Péterrévén fölöslegesnek tartja ugyanezt. Pedig a Péterrévéről utazók viteldíjukkal hathatósan növelik a vállalat jövedelmét. De lehet, hogy ez nem is fontos. Egy azonban biztos: az ilyenfajta megkülönböztetés nem válik dicséretére a becsei Autotransport Utasszállító Vállalatnak. __ * HOL VAN AZ EGÉSZSÉGÜGYI FELÜGYELŐ? • UZON ROZALIA, SZABADKA, SZRENJANINA 5.: — Elkeserítő és undorító a piszok a Fruska gora-i vendéglőkben és környékükön. Nyaralásra indulva és visszatérve is augusztusban megálltunk a Venne csúcsán levő vendéglőnél egy kávéra, kis üdítő sétára stb. Mindebből semmi sem lett. Először is a W. C.-ben a padlón víz állt. A lehúzó nem működik, a kézmosóban nincs víz. A vendéglő közvetlen és távolabbi környéke is lesújtó látványt nyújtott. Piszkos papír, dobozok szanaszét dobálva, kenyér és dinnyehéj. Mondhatom, sem külföldön, sem hazánkban, egész nyári utazgatásunk alatt, nem láttam ilyen elhanyagolt, piszkos vidéket, amely szinte gyűjtőhelye a hulladéknak és a szennynek. Ha mi magunk sürgősen és undorodva hagytuk ott ezt a természet adta gyönyörű helyet, mit szól vajon hozzá az idegen turista? Vagy már ez sem elég fontos szempont? Mint megtudtuk, a vendéglő az újvidéki Zvezda vállalathoz tartozik, és állítólag nincs személyzete a tisztításra! Roppant csodálkozom az újvidéki egészségügyi felügyelőség tagjain, akik ezt a csúf jelenséget nem veszik észre, vagy talán ott sincs személyzet? Igen örülnék, ha közben a helyzet rendeződött volna, és a szóban forgó helyen olyan rend és tisztaság lenne, amilyent a higiénia és a kultúra megkövetel, és mint amilyen rendre a magánvendéglőket már rég rákényszerítették — nagyon helyetlen. Milyen út a Kiút? • DR. STEIN ISTVÁN, SZABADKA. — Kérem a Magyar Szó folyó hó 23-án, az irodalmi rovatban a 13. oldalon négy, azaz négy kötött formájú, ergo versnek álcázott „izéhez” (Kiút) fűzött észrevételeimnek a Közös Íróasztalunk rovatban való megjelentetését. Nyugdíjas orvos vagyok, jóval az ötvenedik érettségi találkozó után, de ilyen még nem történt velem. Magyar az anyanyelvem, 1916-ban érettségiztem Újvidéken a magyar gimnáziumban, és fájdalommal állapíthatom meg, nem értem, amit magyarul olvasok, összefüggés telen, értelmetlen hibrid galimatlász és kakofónia sűrített terméke. Évtizedek óta mindennapos olvasója vagyok a magyar újságoknak, betűéhes és olvasófakír. Kérdem én, van-e tudomása a főszerkesztőnek arról, hogy ilyen vagy ehhez hasonló a magyar nyelvet diszkreditáló verses mezbe burkolt „izék” megjelenhetnek, mint irodalmi vagy kultúra terjesztői? Karinthy Frigyes volt az egyetlen, aki megengedhette magának, mint szellemóriás a halandzsázást, de vissza soha nem élt ezzel a jogával. Mindent összegezve, én a költőt nem hibáztatom, és nem kritizálom, de a Magyar Szó illetékes tényezőjét, aki hivatott kompetenciájánál fogva dönteni a nyomdafestéket követelő, megjelentethető, vagy mint jelen esetben is visszautasítandó kéziratokról, őt igenis kárhoztatom és elítélem. Mindennapi téma a kétnyelvűség törvénybe iktatása, igen, de hogyan, amikor a magyar irodalmi rovat sem érthető magyar nyelven. Amit írtam kikívánkozott belőlem, tovább nem hagyhatom szó nélkül. Kérem a nagyra becsült szerkesztőség viszontészrevételeinek közlését tárgyilagos formában. —)(— Irodalmi mellékletünkben helyt adunk minden irányzatnak, főleg ha már elismert, befutott író műveli. Az értelmetlen versek, sőt a puszta írásjelekből álló költemények is már polgárjogot kaptak a játékos, kísérletező modern irodalomban. Természetesnek tartjuk, hogy egyesek számára visszataszító ez a költői módszer, viszont szép számban akadnak, akik a régimódi verselést tekintik visszataszítónak. Ebben a kérdésben nem akarunk döntőbírói szerepet vállalni. Az olvasóra bízzuk, válassza meg maga, melyik verset szereti és olvassa, melyiket nem. Örökbe fogadnék egy kislányt • PINTÉR MIHÁLYNÉ, Moravica, Árok utca 25. — Amióta meghalt a férjem, nagyon egyedül érzem magam házamban. Igaz, gyermekeim, unokáim sűrűn meglátogatnak, de éjszakánként egyedül vagyok Nagyon szeretnék egy kislányt fogadni maga mellé, ds lehetőleg 7 évesnél idősebb volna. Gondozását, iskolába járattatását vállalnám. A kislány lehetőleg magyar legyen, bár néhány szót szerbül is tudok. Kérem a Magyar Szó szerkesztőségét és a Közös Íróasztal szerkesztőjét, hogy segítsen találni egy ilyen kislányt. —oOo— íme, kérésének eleget téve, levelét közzétettük, s reméljük hamarosan jelentkeznek érdeklődők az ön címére. SZABADKAI CSENDÉLET • EGY ZENT AZ UTAS. — Történt Szabadkán, 1971. október 22-én 13 óra 15 perckor. Szabadkán voltam hivatalos ügyben. Dolgom végeztével kimentem a vasútállomásra, gondoltam, megnézem a váróteremben, van-e valaki ismerősöm. Meglátok egy korosabb asszonyt, aki nagyon rossz színben van. Odalépek hozzá, kérdezem: néni, talán beteg? Rám néz vizenyős szemekkel és ezt mondja: — Édes fiam, kérek egy kis vizet. Nyomban odamegyek a söntéshez, ahol a kiszolgálónő éppen a poharakat mossa, és így szólok hozzá: — Kedves asszonyom, kérek szépen egy pohár vizet. Erre ő rám néz, s arrogánsan ezt a választ kapom: — Víz nincsen, tessék szódavizet vagy ásványvizet inni. Erre és nagyon szépen megköszöntem, és sarkon fordultam. Kimentem a peronra és ott kaptam vizet a beteg asszonynak. Nem hiszem, hogy a hölgy ilyen utasítást kapott volna feljebbvalójától. Ha igen, ez aztán szégyen és gyalázat. Eddig az én írásom. Csak egyet sajnálok: nem kérdeztem meg a nénit, hogy hívják, meg hogy hova való. Erre már a vonatban eszméltem rá. Legkisebbjeink szépségversenyének postája Ф Géci Hona, Ada: Mint már többször is közöltük, a határidőig, augusztus 20-áig több mint ötszáz kép érkezett szerkesztőségünkbe. Ezeknek a képeknek igyekszünk helyt adni lapunkban, a határidő után érkezett képeket azonban nem vehetjük figyelembe. # Német József olvasónk sajnálatos hibára hívta fel figyelmünket. A 283-as képen levő kislány, Német Csilla nem kanizsai, mint közöttük, hanem csantavéri. Olvasóink szíves elnézését kérjük. ф Fejes Marika zombori olvasónk írja, hogy nagyon tetszett neki egyik kis pályázónk, a 312- es számú kishegyesi Fejes Marika. Mivel névrokonok, szeretne levelet írni a kislány szüleinek. A címet nem tudjuk ezért, az ön címét közöljük, és reméljük, hogy a kislány szülei írni fognak önnek. A cím tett: roir»«! T'mnr’a, 25000 Zombor, Orgona út 29. ф Többeknek: Többször is kölözöltük már, hogy a szelvényeket, sorszám szerint elsőtől az utolsóig, a pályázat végén egyszerre kell beküldeni. Az eddig beérkezett szavazatokat nem vehetjükk figyelembe*----------—---- Ki foglalkozik a nők problémáival? • „NŐKÉRDÉS”, Újvidék. — Szíves elnézést kérek, hogy önökhöz fordulok tanácsért, de más megoldást nem találtam. Egy magyarországi ismerősöm azzal a kéréssel fordult hozzám, legyek segítségére, szerezzek be neki a jugoszláv nők helyzetéről valami brosúrát, ismertetőt, a nőmozgalomról, nőkérdésről tartalmas beszámolót, munkásnőkre vonatkozó könyvet stb. Ha tudnak a fenti témára vonatkozó írásról, legyenek szívesek a Magyar Szó által megüzenni. Lehet szerb nyelvű is a brosúra. Ezenkívül kérem, szíveskedjenek ismertetni mindazokat, akik a nőkérdéssel, nőmozgalommal foglalkoznak Vajdaságban. Van-e ilyen szervezet nálunk? Nem tudok visszaemlékezni, melyik újságban olvastam az év elején egy statisztikai kimutatást, hogy itt Vajdaságban mi a helyzet házasságkötéskor a névhasználattal. Ezt is jó lenne megtudnom. Fáradozásukat és szívességüket a magam és magyarországi ismerősöm nevében is köszönöm. Jogo Hosszas lenne minden kérdésre ezen a helyen részletesen válaszolni, ezért azt ajánlanánk, hogy forduljon bizalommal Jovanka Kemenhhez, az újvidéki filmszínházak igazgatójához, aki a Szocialista Szövetség Vajdasági Választmánya Női Tagozatának elnöke. Tollhegyre szúrjuk az újvidéki Cistoca vállalatot mert több újvidéki olvasónk (SZ. fi., T. A., B. Z.) szerint nappal mossa az utcákat ezzel, akadályozza a forgalmat, befröcsköli az út mentén veszteglő gépkocsikat stb. Az ilyen munkát — írják olvasóink — mindenhol a világon éjjel szokás végezni. Vasárnap, 1971. okt. 31.