Magyar Szó, 1971. október (28. évfolyam, 270-300. szám)

1971-10-31 / 300. szám

12. oldal MAGYAR SZÓ ’JL ÍJ S í r^Á­ 3^-J9L T d ÍY fjf Ц твњжштттттхттштттшжттж A szerkesztő levele­ t OLVASÓINK nem­egyszer hívták már föl fi­gyelmünket a lapunkban előforduló hibákra, elírá­sokra, pontatlan adatokra stb. Ezekkel a kérdésekkel foglalkoztunk már ebben a rovatban is — hangsúlyoz­va, hogy a hiba nem min­dig a mi lelkünkön szárad. Sőt, gyakran előfordul, hogy a helyesbítő, figyel­mes olvasó adata sem a legpontosabb. Például a napokban Egy Októberi-díjas rendőr ki­hallgatásáról című írásunk­ban többek között ez áll: „Része van az örökké csö­römpölő, döcögő újvidéki villamosok 1961. évi szám­űzésében ...” Erre reagálva V. E. újvi­déki olvasónktól a követ­kező levelet kaptuk: (idéz­zük az idevonatkozó részt): Az utolsó villamos 1957. ok­tóber 31-én döcögött végig Ú Újvidéken, nem pedig 1961- ben...” Na most mi az igazság? Amit az illetékes mondott, vagy amit olvasónk állít? Elkezdődött az adat ellenőr­zése. Fölhívtuk telefonon a belügyi titkárság illetékes személyét. Nem volt sze­rencsénk: szolgálati útra ment. A Városi Közlekedé­si Vállalat illetékesei há­zon kívül voltak. Tőlük sem tudhattuk meg a pon­tos időpontot. Majtényi Mi­hály bácsi, szerkesztősé­günk egyik alapító tagja emlékezett arra, hogy an­nak idején ő írt riportot az utolsó villamoskocsiról, de a pontos dátumra sajnos, már ő sem tudott vissza­emlékezni. De az első nyom íme megvan. Meg kellett találni az említett riportot. Elkezdtük lapozni a Ma­gyar Szó 1961., 1960., 1959., 1958. évi bekötött példány­számait (több mint ezret). S végül rábukkantunk. Újvidéken a villamos­­közlekedés 1958. május 5- én éjfélkor szűnt meg a vas­útállomás és a hajóállomás közötti szakaszon is, ezzel végleg eltűnt a tartományi székvárosból a villamos. Az eset tehát tisztázó­dott. Ide tartozik azonban­ a V. E. levelében feltüntetett adat is. 1957. október 31-e ugyanis szintén egy jelen­tős dátum az újvidéki köz­lekedés történetében. Ezen a napon kezdődött az au­tóbuszforgalom (a villamos közlekedésnek csak egyes járatai szűntek meg ezen a napon.) Mindezt azért tartottuk szükségesnek elmondani, hogy olvasóink is láthas­sák, nagyon gyakran a hi­vatalos, az illetékesektől kapott adatok sem mindig a legpontosabbak, viszont egy-egy adat ellenőrzése nem mindig egyszerű. Mindez természetesen nem lehet mentőkörülmény számunkra. Ne csak bíráljunk... • KOVÁCS D. FERENC, SAARBRÜCKEN. — Mint a lap előfizetője, szeretném, ha ezúttal a közös íróasz­talunk rovatban megjelen­ne az írásom. Fogadják őszin­te elismerésemet a lap tar­talmát illetőleg, további sok sikert kívánok és azt, hogy a Magyar Szó továbbra is ilyen színvonalon maradjon. Ezt a pár sort, amit sze­retném, ha megjelentetné­nek H. Zs.-hez intézem. Kedves H. Zs., már régen felhívták figyelmemet az ön írásaira, mindegyiket elol­vastam. Tartalmuk és meg­írási módjuk ellen nincs semmi kifogásom, sőt meg­nyerték tetszésemet. Kár, hogy nagyobbára csak Iva­­novóról van szó bennük. De nem ez ellen van kifogásom, hanem az állandó, egyhan­gú téma ellen. Sok kritika, bírálat rejtőzik sorai között, ez nem lenne baj, hisz fi­gyelmeztetni kell a hibákra is, hogy ki tudjuk küszöböl­ni őket. De miért csupán a hibákról ír? Miért nem le­hetne a panaszok és dicsé­retek aránya egy az egyhez? Valóban olyan szomorú, bí­rálni való az a világ? Iva­­novón csupán negatívumok vannak? Biztos vagyok ben­ne, hogy ön nagyon szereti azt a falut — az írásaiból ítélve —, éppen ezért nem kellene állandóan csak bí­rálnia. Nem vagyok ivano­­vói, nem a saját falumat védem, mégis nagyon szíve­sen olvasnék dicséretet em­berekről, vállalatokról, mert hiszem azt, hogy sok szép dolog is történik ott, ahol ennyi bírálnivaló akad. Sze­retném, ha ezt az egészet nem bírálatnak venné, csu­pán jóindulatú tanácsnak. Hogyan került bátyám az Idegen Légióba • GYŐRI GY., Bács. — A múlt hónapban Titelen jártam rokoni látogatóban az unokabátyámnál, aki most 74 éves és nyugalmazott ha­lász. Az alábbi nem minden­napi történetet mesélte el ne­kem. 1915-ben, 18 éves korában elvitték katonának. Az olasz, illetve az orosz fronton har­colt. Amikor vége lett a há­borúnak, az őszirózsás for­radalom idején beállt Kún Béla Vörös Hadseregébe. A forradalom bukása után ha­zajött Titelre. A hatóságok­nak azonban tudomására ju­tott, hogy ő a magyar Vörös Hadseregben volt katona, s a csendőrség le akarta tar­tóztatni. Ö, megneszelve a dolgot, visszaszökött Magyar­­országra. Szegeden még ott volt a francia megszálló hadsereg. Mivel félt „vörös” múltja miatt, s megtudta, hogy a franciák katonákat verbuválnak az afrikai Ide­gen Légióba, jelentkezett. Öt évre szóló szerződést kellett aláírnia. Többedmagával el­vitték Marokkóba, ott leszol­gálta az 5 évet, utána ismét hazajött Titelre, s mivel bűne­ feledésbe merült, nyugodtan halászgatott to­vább az apjával együtt. Az utasszállító vállalat mostohagyermekei Џ MENYHÁRT FRAN­CISKA, Péterréve: — Jó pár száz utas naponta többször is autóbuszon teszi meg az utat Péterréve és Becse kö­zött. Reggelenként a falu kü­lönböző részeiről ki gyalog, ki kerékpárral igyekszik a központba, hogy beszállhas­son az ott veszteglő autó­buszba. A vasútállomás kör­nyékén és az Újfaluban la­kóknak mintegy másfél, két kilométert kell megtenniük az autóbuszig. Ez pedig még szép időben sem számít va­lami kellemes „bemelegítő­­nek”, nem is beszélve a ha­vas téli utcákról, amelyeken át kell magukat vágniuk a munkába sietőknek. Már évek óta emlegetik, hogy jó lenne, ha a becsei Transport Utasszállító Válla­lat meghosszabbítaná az au­tóbuszok útvonalát a vasút­állomásig. A helyi közösség szívesen nyújtana anyagi se­gítséget is autóbusz-megálló építésére, de mind ez ideig nem jött létre semmiféle megegyezés, mert az utas­­szállító vállalat kategoriku­san elveti ezt a megoldást. Pedig ebben az évben ki­épült az állomás felé vezető műút is. Már csak azért is érthetetlen a vállalat eluta­sító válasza, mert éppen ez a vállalat Bácsföldváron meghosszabbított útvonallal működik. Mi az oka tehát, hogy Péterrévén fölösleges­nek tartja ugyanezt. Pedig a Péterrévéről utazók viteldí­jukkal hathatósan növelik a vállalat jövedelmét. De lehet, hogy ez nem is fontos. Egy azonban biztos: az ilyenfaj­ta megkülönböztetés nem vá­lik dicséretére a becsei Auto­­transport Utasszállító Válla­latnak. __ * HOL VAN AZ EGÉSZSÉGÜGYI FELÜGYELŐ? • UZON ROZALIA, SZA­BADKA, S­­ZRENJANI­NA 5.: — Elkeserítő és un­dorító a piszok a Fruska gora-i vendéglőkben és kör­nyékükön. Nyaralásra indul­va és visszatérve is augusz­tusban megálltunk a Venne csúcsán levő vendéglőnél egy kávéra, kis üdítő sétára stb. Mindebből semmi sem lett. Először is a W. C.-ben a padlón víz állt. A lehúzó nem működik, a kézmosó­ban nincs víz. A vendéglő közvetlen és távolabbi kör­nyéke is lesújtó látványt nyújtott. Piszkos papír, do­bozok szanaszét dobálva, ke­nyér és dinnyehéj. Mond­hatom, sem külföldön, sem hazánkban, egész nyári utaz­gatásunk alatt, nem láttam ilyen elhanyagolt, piszkos vidéket, amely szinte gyűjtő­helye a hulladéknak és a szennynek. Ha mi magunk sürgősen és undorodva hagytuk ott ezt a természet adta gyö­nyörű helyet, mit szól vajon hozzá az idegen turista? Vagy már ez sem elég fon­tos szempont? Mint megtudtuk, a ven­déglő az újvidéki Zvezda vál­lalathoz tartozik, és állító­lag nincs személyzete a tisz­tításra! Roppant csodálko­zom az újvidéki egészség­­ügyi felügyelőség tagjain, akik ezt a csúf jelenséget nem veszik észre, vagy ta­lán ott sincs személyzet? Igen örülnék, ha közben a helyzet rendeződött volna, és a szóban forgó helyen olyan rend és tisztaság len­ne, amilyent a higiénia és a kultúra megkövetel, és mint amilyen rendre a magánven­déglőket már rég rákény­­szerítették — nagyon helye­tlen.­­ Milyen út a Kiút? • DR. STEIN ISTVÁN, SZABADKA. — Kérem a Magyar Szó folyó hó 23-án, az irodalmi rovatban a 13. oldalon négy, azaz négy kö­tött formájú, ergo versnek álcázott „izéhez” (Kiút)­ fű­zött észrevételeimnek a Kö­zös Íróasztalunk rovatban való megjelentetését. Nyugdíjas orvos vagyok, jóval az ötvenedik érettségi találkozó után, de ilyen még nem történt velem. Magyar az anyanyelvem, 1916-ban érettségiztem Újvidéken a magyar gimnáziumban, és fájdalommal állapíthatom meg, nem értem, amit ma­gyarul olvasok, összefüggés telen, értelmetlen hibrid ga­­limatlász és kakofónia sűrí­tett terméke. Évtizedek óta mindennapos olvasója va­gyok a magyar újságoknak, betűéhes és olvasófakír. Kérdem én, van-e tudo­mása a főszerkesztőnek ar­ról, hogy ilyen vagy ehhez hasonló a magyar nyelvet diszkreditáló verses mezbe burkolt „izék” megjelenhet­nek, mint irodalmi vagy kul­túra terjesztői? Karinthy Frigyes volt az egyetlen, aki megengedhette magának, mint szellemóriás a halandzsázást, de vissza soha nem élt ezzel a jogá­val. Mindent összegezve, én a költőt nem hibáztatom, és nem kritizálom, de a Ma­gyar Szó illetékes tényező­jét, aki hivatott kompeten­ciájánál fogva dönteni a nyomdafestéket követelő, megjelentethető, vagy mint jelen esetben is visszautasí­tandó kéziratokról, őt igenis kárhoztatom és elítélem. Mindennapi téma a két­nyelvűség törvénybe iktatá­sa, igen, de hogyan, amikor a magyar irodalmi rovat sem érthető magyar nyel­ven. Amit írtam kikívánko­zott belőlem, tovább nem hagyhatom szó nélkül. Kérem a nagyra becsült szerkesztőség viszontészre­­vételeinek közlését tárgyila­gos formában. —)(— Irodalmi mellékletünkben helyt adunk minden irány­zatnak, főleg ha már elis­mert, befutott író műveli. Az értelmetlen versek, sőt a puszta írásjelekből álló köl­temények is már polgárjogot kaptak a játékos, kísérletező modern irodalomban. Ter­mészetesnek tartjuk, hogy egyesek számára visszataszí­tó ez a költői módszer, vi­szont szép számban akad­nak, akik a régimódi verse­lést tekintik visszataszító­nak. Ebben a kérdésben nem akarunk döntőbírói szerepet vállalni. Az olvasóra bízzuk, válassza meg maga, melyik verset szereti és olvassa, me­lyiket nem. Örökbe fogadnék egy kislányt • PINTÉR MIHÁLYNÉ, Moravica, Árok utca 25. — Amióta meghalt a férjem, nagyon egyedül érzem ma­gam házamban. Igaz, gyer­mekeim, unokáim sűrűn meg­látogatnak, de éjszakánként egyedül vagyok Nagyon sze­retnék egy kislányt fogadni maga mellé, ds­ lehetőleg 7 évesnél idősebb volna. Gon­dozását, iskolába járattatását vállalnám. A kislány lehe­tőleg magyar legyen, bár né­hány szót szerbül is tudok. Kérem a Magyar Szó szer­kesztőségét és a Közös Író­asztal szerkesztőjét, hogy se­gítsen találni egy ilyen kis­lányt. —oOo— íme, kérésének eleget téve, levelét közzétettük, s remél­jük hamarosan jelentkeznek érdeklődők az ön címére. SZABADKAI CSENDÉLET • EGY ZENT AZ UTAS. — Történt Szabadkán, 1971. október 22-én 13 óra 15 perckor. Szabadkán voltam hivatalos ügyben. Dolgom végeztével kimentem a vas­útállomásra, gondoltam, meg­nézem a váróteremben, van-e valaki ismerősöm. Meglátok egy korosabb as­­szonyt, aki nagyon rossz színben van. Odalépek hoz­zá, kérdezem: néni, talán beteg? Rám néz vizenyős szemekkel és ezt mondja: — Édes fiam, kérek egy kis vizet. Nyomban odamegyek a söntéshez, ahol a kiszolgáló­nő éppen a poharakat mos­sa, és így szólok hozzá: — Kedves asszonyom, ké­rek szépen egy pohár vizet. Erre ő rám néz, s arrogán­san ezt a választ kapom: — Víz nincsen, tessék szó­davizet vagy ásványvizet inni. Erre és nagyon szépen megköszöntem, és sarkon fordultam. Kimentem a pe­ronra és ott kaptam vizet a beteg asszonynak. Nem hi­szem, hogy a hölgy ilyen utasítást kapott volna fel­jebbvalójától. Ha igen, ez aztán szégyen és gyalázat. Eddig az én írásom. Csak egyet sajnálok: nem kérdez­tem meg a nénit, hogy hív­ják, meg hogy hova való. Erre már a vonatban esz­méltem rá. Legkisebbjeink szépségversenyének postája Ф Géci Hona, Ada: Mint már többször is közöltük, a határ­időig, augusztus 20-áig több mint ötszáz kép érkezett szerkesztő­ségünkbe. Ezeknek a képeknek igyekszünk helyt adni lapunk­ban, a határidő után érkezett képeket azonban nem vehetjük figyelembe. # Német József olvasónk saj­nálatos hibára hívta fel figyel­münket. A 283-as képen levő kislány, Német Csilla nem ka­nizsai, mint közöttük, hanem csantavéri. Olvasóink szíves el­nézését kérjük. ф Fejes Marika zombori olva­sónk írja, hogy nagyon tetszett neki egyik kis pályázónk, a 312- es számú kishegyesi Fejes Ma­rika. Mivel névrokonok, szeret­ne levelet írni a kislány szülei­nek. A címet nem tudjuk ezért, az ön címét közöljük, és re­méljük, hogy a kislány szülei írni fognak önnek. A cím te­tt: r­oir»«! T'mnr’­a, 25000 Zom­­bor, Orgona út 29. ф Többeknek: Többször is kö­­lözöltük már, hogy a szelvénye­ket, sorszám szerint elsőtől az utolsóig, a pályázat végén egy­szerre kell beküldeni. Az eddig beérkezett szavazatokat nem ve­­hetjükk figyelembe*----------—----­ Ki foglalkozik a nők problémáival? • „NŐKÉRDÉS”, Újvi­dék. — Szíves elnézést ké­rek, hogy önökhöz fordu­lok tanácsért, de más meg­oldást nem találtam. Egy magyarországi isme­rősöm azzal a kéréssel for­dult hozzám, legyek segít­ségére, szerezzek be neki a jugoszláv nők helyzetéről valami brosúrát, ismertetőt, a nőmozgalomról, nőkérdés­ről tartalmas beszámolót, munkásnőkre vonatkozó könyvet stb. Ha tudnak a fenti témára vonatkozó írásról, legyenek szívesek a Magyar Szó által megüzen­ni. Lehet szerb nyelvű is a brosúra.­ Ezenkívül kérem, szíveskedjenek ismertetni mindazokat, akik a nőkérdés­sel, nőmozgalommal foglal­koznak Vajdaságban. Van-e ilyen szervezet nálunk? Nem tudok visszaemlékez­ni, melyik újságban olvas­tam az év elején egy sta­tisztikai kimutatást, hogy itt Vajdaságban mi a helyzet házasságkötéskor a névhasz­nálattal. Ezt is jó lenne megtudnom. Fáradozásukat és szívességüket a magam és magyarországi ismerő­söm nevében is köszönöm. J­ogo Hosszas lenne minden kér­désre ezen a helyen részle­tesen válaszolni, ezért azt ajánlanánk, hogy forduljon bizalommal Jovanka Ke­­menhhez, az újvidéki film­színházak igazgatójához, aki a Szocialista Szövetség Vaj­dasági Választmánya Női Tagozatának elnöke. Tollhegyre szúrjuk az újvidéki Cistoca vállalatot mert több újvidéki olvasónk (SZ. fi., T. A., B. Z.) sze­rint nappal mossa az utcákat ezzel, akadályozza a for­galmat, befröcsköli az út mentén veszteglő gépkocsi­kat stb. Az ilyen munkát — írják olvasóink — minden­hol a világon éjjel szokás végezni. Vasárnap, 1971. okt. 31.

Next