Magyar Szó, 1972. január (29. évfolyam, 1-29. szám)
1972-01-15 / 13. szám
2. oldal A szakszervezetek tiltakoznak a Fiat áremelése ellen Rómából jelenti a Tanjug. Olaj volt a tűzre a Fiat autógyár közlése, hogy kocsijai átlag 5 százalékkal drágábbak lesznek. Még a kormány is felemelte szavát: Giolitti gazdasági tervezésügyi miniszter szélsőséges kilengésnek minősítette a döntést. A minisztérium szerint ellenőrzés alá kell venni a nagyvállalatok árpolitikáját, azaz tevékenységüket össze kell egyeztetni az inflációmentes fejlesztési politikával. A legerélyesebben a szakszervezetek reagáltak. Úgy tartják, hogy a Fiat áremelése a közszükségleti cikkek, mindenekelőtt az élelmiszer és a lakás drágulását fogja okozni, ami a legsúlyosabban a munkásokat érinti. A fémmunkások szakszervezeti szövetsége tövényellenesnek minősítette a torinói vállalat politikáját. A Fiat ugyanis, a szakszervezetek szerint, nem ad rá magyarázatot, hogy miért emeli olyan gyakran az árakat. Az utóbbi két évben négyszer drágultak a Fiat gyártmányai. Edward Kennedy nem indul az előzetes választásokon Bostonból jelenti az AP. Edward Kennedy szenátor csütörtökön Bostonban ismét kijelentette, hogy nem jelölteti magát az előzetes választásokon, de támogatni fogja a demokraták elnökjelöltjét a miami országos konvención. Hatmillió náthalázas Lengyelországban Varsóból jelenti az AP. Csaknem hatmillió ember betegedett meg a náthalázjárványban Lengyelországban. Az egészségügyi minisztérium igazgatója szerint a betegség igen súlyos lefolyású. Kialakulnak a jószomszédság feltételei Befejeződött az európai országok társadalmi szervezeteinek háromnapos tanácskozása Csütörtökön befejeződött Brüsszelben 27 európai ország társadalmi szervezeteinek háromnapos tanácskozása. Elhatározták, hogy június elején Brüsszelben megtartják az európai közvélemény képviselőinek az európai biztonsággal és együttműködéssel kapcsolatos közgyűlését. Az előkészítő tanácskozáson a jugoszláviai társadalmi szervezeteket Milan Sahovic, a belgrádi Politikai Főiskola professzora, a JDNSZSZ Szövetségi Választmányának képviselője és Milan Milutinovic, a Szövetségi Képviselőház küldötte képviselte. A tanácskozás után kiadott közlemény szerint Európában fokozatosan enyhül a feszültség, s lassanként létrejön a lehetőség, hogy a különböző társadalmi berendezésű országok között kialakuljon a jószomszédság és a békés egymás mellett élés. A tanácskozás részvevői támogatják az európai biztonsági és együttműködési értekezlet összehívására vonatkozó kezdeményezéseket. Bojkottálni kell Portugáliát Kadhafi líbiai elnök megnyitó beszéde az Afrika felszabadításáért harcoló bizottság ülésén Tripoliból jelenti az AFP. Egynapos késéssel, csütörtök este kezdődött Bengáziban Afrika felszabadítási bizottságának 19. ülése. Az ünnepséges megnyitón részt vett Mohamed Siad Barre tábornok, Szomáliai elnök, aki hivatalos minőségben tartózkodik Líbiában. A bizottság munkájában közreműködnek hét afrikai ország, több felszabadító mozgalom küldöttei és hat ország megfigyelői. Megnyitó beszédében Kadhafi ezredes, líbiai elnök kijelentette: bojkottálni kell Portugáliát, s meg kell szakítani vele minden kereskedelmi kapcsolatot. Az ülésen részt vesznek az angolai felszabadítási népfront küldöttei is. OfoM hinti (3) Szörnyű látvány volt! Képzeljenek el egy jókora mocsarat, amelyen át ösvények vezetnek. A hozzám legközelebb fekvő úton egy csontváz feküdt, a dögkeselyűk már teljesen letépdesték róla a húst. Utána egyre újabb csontvázak, holttestek következtek. De nemcsak a saskeselyűk lakmároznak rajtuk, kutyák is. Nem egy kutyát láttam, amely a holttestek végtagjait igyekszik letépni. Előbb-utóbb sikerült is nekik, és egy-egy kézzel, lábbal a szájukban, morogva félrehúzódtak. Lehetetlen leírnom, mi mindent láttam. Csak egy szó, egyetlenegy szó jut eszembe: borzalom. Mint már mondtam, a 200 leölt ember Dacca kultúréletét jelentette. Előttem van a lemészárolt értelmiségiek névjegyzéke. Csak úgy találomra beleolvasok: Mumir Csaudhuri,a daccai egyetem irodalomtanára, Alim Csaudhuri, a tanár öccse, ismert szemorvos. Fazli Rabdi szívszakorvos, Európában is jól ismerték. Sahidulah Kadzer, a daccai helyi lap főszerkesztője. Három történelemtanár után Szajed Abdul Manansportsújságíró neve következik, a legutóbbi két olimpiáról ő tudósította lapját. Bagjul Alan 25 éves fiatalember holttestéről magam kergettem el a dögkeselyűket, amint éppen a beleit igyekeztek kitépni. Visszatérőben betértem egy házba, ahonnan sírás és jajveszékelés hallatszott. Bementem, hogy lássam, mi történik, s csak odabenn tudtam meg, hogy Bagyul Alán lakott ebben a házban, és hozzátartozói mindössze néhány perccel ezelőtt tudták meg, hogy a fiatalember teste is ott hever a mocsárban. Elmondták, hogy Bagjult december 15-én tartóztatták le, tehát a 200 értelmiségit Dacca ostromának utolsó napjaiban mészárolták le. A fiatalembert is a razakarik, nem a pakisztániak tartóztatták le. Ismétlem: a mészárlás akkor történt, amikor az indiai csapatok már körülzárták a várost és a repülőgépek röpcédulákat szórtak le, amelyekben megadásra szólították fel a pakisztániakat. A sírásók szakszervezete Azokban a napokban Dacca olyan lehetett, mint a pokol. Sok ember gazdagodott meg abból, hogy temette a halottakat. Egyik-másikuk naponta 300 holttestet is elföldesít. A sírásóknak holmiféle szakszervezete jött létre, azok, akik rájöttek, hogy ezúton meggazdagodhatnak, igyekeztek megakadályozni másokat, hogy ugyanezzel a munkával foglalkozzanak, így jött létre egy 25—30 emberből álló vállalkozás, amelynek részvevői teherautóra rakták a razakarik meg a pakisztániak által lemészárolt embereket. A „szakszervezet” még mindig létezik. Munkájuk csak annyiban változott, hogy most a bosszúállók által legyilkoltak holttesteit gyűjtik össze és temetik el. A sekélyen elföldelt és el nem temetett holttestek úgy megfertőzték a város levegőjét, hogy mindenütt csak hullabűz érezhető, behúzódik az ember ruhájába, hajába. A város elnéptelenedett. A boltok zárva, az utcák üresek. Nőt egyetlen egyet sem lehet látni. Bezárkóztak lakásukba, még mindig él bennük a rettegés a pakisztáni katonáktól. Vérvadászok A pakisztániak rengeteg nőt megerőszakoltak. Némileg azzal lehet magyarázni ezt az állatiasságot, hogy a katonák nagyon kevés zsoldot kaptak. Idehozták őket Nyugat-Pakisztánból, s „kárpótlásként” szabad kezet adtak nekik. (Folytatjuk) MAGYAR SZÓ Szombat, 1972. január 15. Az USD új ázsiai politikája C. L. Sulzberger, az ismert amerikai külpolitikai szemleíró, a New York Timesben foglalkozik az Egyesült Államok ázsiai politikájának új célkitűzéseivel, különös tekintettel Nixon elnök közeledő pekingi látogatására. Némi rövidítéssel közöljük a cikksorozatot. (3) Nehéz megítélni, hogy ezek a tények mennyire befolyásolták Nixon elnök döntését az észak-vietnami bombázások felújításáról és a párizsi béketárgyalások bojkottálásáról. Washington számára mindenesetre nem ez a kiút és csak újabb önámítások kezdete lehet, tény azonban és újdonság, hogy Peking meglehetősen mérsékelt hangnemben tiltakozott a bombázások ellen. Nem kell-e ennek bizonyos jelentőséget tulajdonítani? Az Egyesült Államok új ázsiai politikája elválaszthatatlanul fűződik régi ázsiai doktrínánkhoz, amely még a második világháború után született és amelynek megfogalmazója Foster Dulles külügyminiszter volt Eisenhower idején. Dulles a kommunista Szovjetunióra és a kommunista Kínára mint egységes ideológiai tömbre tekintett, és arra törekedett, hogy különböző szövetségesek létrehozásával akadályozza meg a kisebb ázsiai országokat, hogy a két óriás befolyása alá kerüljenek. A dullesi politika kudarca Nyugat-Ázsiában ez a politika elsősorban arra összpontosult, hogy megőrizze a Szuezi-csatornát, Távol-Keleten pedig a malaysiai szorost, amelyen keresztül Amerika egyik fő szövetségesének, Japánnak az olajellátása történik. Nyugat-Ázsiában Dulles kudarcot vallott, mert a Szovjetunió katonai és más segélyprogramjával ügyesen kijátszotta a Bagdadi Paktumot és — mint később bebizonyosodott , — Dulles Egyiptom iránti magatartása is katasztrofálisan helytellenek bizonyult. Kelet-Ázsiában még Dulles halála előtt nyilvánvaló lett, hogy a Szovjetunió és Kína — nemzeti gyanakvástól és ideológiai kvalitástól fűtve — gyűlölik egymást. Az Egyesült Államok azonban ekkor már átvette a vietnami háború terhét Franciaországtól, azzal a céllal, hogy megakadályozza a kommunizmus délre törését Ázsiában. Hogy az új ázsiai politika — nyilvánvalóan számolva a kínai—szovjet viszálylyal és kihasználva azt — képes lesz-e gátat emelni Délkelet-Ázsiában, még mindig kétséges, Peking azonban bizonyosan mindent megtesz, hogy megakadályozza a szovjet befolyás erősödését Indokínában. Nem biztos azonban, hogy mindez az Egyesült Államok ügyét fogja szolgálni. Csak Nixon pekingi utazása után lehet majd felmérni a harctéren és a párizsi béketárgyalásokon kialakuló helyzet alapján —, mennyire javultak a vietnami kompromiszszum esélyei. Időközben Dél-Ázsiában az Egyesült Államok politikája nagy csapást szenvedett. Ez drámai módon kifejezésre jutott a közelmúltban lezajlott indiai—pakisztáni háborúban, a folyamat azonban lényegében már korábban kezdődött. A Szovjetunió segélyprogramja, ügyes diplomáciája és erősödő hadiflottája révén jelentősen javította helyzetét a Szuezi-csatorna és a Bengáli-öböl között, Peking Pakisztánban növelte befolyását, s ez mind Amerika számlájára történt India győzelme meg is bosszulhatja magát Pillanatnyilag India a háború nagy győztese, távlati szemszögből nézve a dolgokat azonban a győzelem meg is bosszulhatja magát. A volt Kelet-Pakisztán helyén alakult Bangladesh egy napon könnyen India ráksebévé válhat. Bangia Desh a jövőben valószínűleg mágnesként fogja vonzani az Indiában, Calcutta körül élő bengáliak millióit is. Nyugat-Bengálban is kifejlődhet egy szeparatista mozgalom, s így egy napon a mohamedán és a hindu Bengál ugyanúgy szembekerülhet Indiával, mint ahogy a kelet-bengáliak Pakisztán ellen fordultak. Márpedig, ha India elveszítené Nyugat-Bengált, ez nagy csapás lenne rá nézve. Ezenkívül mindkét Bengálban — Bangle Desh-ben és az Indiához tartozó Nyugat-Bengálban úgyszintén — meglehetősen erős maoista mozgalom van kialakulóban. Egy napon Kína megpróbálhat erre a lapra játszani, és India ellen fordítani a határán húzódó mini-államokat: Nepált, Szikkimet, Bhutánt és a Bangladesh-t is. Ezzel Kína útját állhatja a szovjet befolyás Délkelet-Ázsia felé való terjedésének, ugyanakkor pedig megtorolhatja India Peking iránti ellenséges magatartását. A Szovjetunió nyilvánvalóan tudatában van ennek a lehetőségnek és már biztosan meg is van a maga terve, hogyan fokozza hatását mindkét Dongáiban. Ezt azonban nem lesz könnyű elérnie. Szerényebb ambíciók, kisebb kötelezettségek? Moszkva jól tudja, hogy minden támogatása ellenére a szovjetek nem népszerűek Egyiptomban. Hasonló helyzet alakulhat ki Indiában is. Indira Gandhi asszony büszke nacionalista, aki aligha fogja tétlenül nézni, hogy a szovjet befolyás fokozódik Indiában. Indára Gandhinak továbbá ügyelnie kell arra, hogy ellenőrzése alatt tartsa a gyúlékony Nyugat-Bengált. Valószínűleg ő is ismeri Peking terveit, és az sem kerülte el figyelmét, hogy az utóbbi időben Indiába utazó szovjet küldöttségeknek több olyan tagja volt, aki kitűnően beszéli a bengál nyelvet. Mit tehet az Egyesült Államok ilyen helyzetben Ázsiában? Véleményem szerint három lehetőség van: 1. Higgadt, kiegyensúlyozott magatartás Indiával szemben, és a most megtépázott kapcsolatok helyreállítása; 2. Pakisztán támogatásával megvetni a lábunkat Közép-Keleten, ami egyben azt jelenti, hogy szerényebb ambíciókkal is beérjük, de kisebb kötelezettségeket is vállalunk. 3. Állandóan az Indiai-óceán térségében tartani akkora tengerészeti haderőt, amely eleve elbátortalanítja az ázsiai földrész melletti szigetországokat, hogy nyugat-ellenes vizekre evezzenek. VÉGE Bíróság előtt a gőzkamrák tervezői és építői Bécsből jelenti a Tanjug. A bécsi bíróságon az idén két tárgyalást tartanak az auschwitzi haláltábor négy egykori vezető személyisége bűnperében. Az első tárgyalás kedden kezdődik és március elejéig tart. A két vádlott: Walter Dejaco (Tirolból) és Fritz Ertl (Linzből) a vádirat szerint közvetlen részese volt sok fogoly meggyilkolásának. A vádirat szerint közreműködtek a gázkamrák és a hamvasztók tervezésében, építésében és felszerelésében. A másik tárgyalást április 25 és június eleje között folytatják le — írja az Arbeiter Zeitung. Ezúttal Franz Wunsch és Otto Graf fölött ítélkeznek, akik — mint a vádirat mondja — mérgesgázzal tömeggyilkosságokat követtek el. Március 20-án negyedszer állítják bíróság elé az 59 éves Franz Novakot, aki 430 000 magyar zsidó Auschwitzba szállításáért felelős. Ez is az amerikai segítség egy formája... Thieu, a dél-vietnami bábrezsim elnöke — mint az International Herald Tribune hírül adja — golyóálló mellényt kapott az amerikaiaktól. Nyilvános szereplésein ezentúl ezt kell viselnie. De nem ő az egyetlen, akinek életéért a figyelmes amerikaiak annyira aggódnak. Hasonló mellényben feszít ezentúl „népe körében” Pak Csong Hi dél-koreai diktátor és a washingtoni érdekeket vakon szolgáló Bhumibol thaiföldi király is. Felettébb furcsa véletlen: a páncélmellényeket csupa olyan „államfő” ölti magára, aki az Egyesült Államok feltétlen szövetségesének számít, aki készségesen közreműködik — mint Thieu vagy a thaiföldi király — a szennyes indokínai háború folytatásában, vagy közreműködött a semmivel sem tisztább koreai háborúban — mint Pak Csong Hi. Az amerikai légierő laboratóriumaiban, ahol a golyóálló mellényeket készítik, a szakértők kijelentették: egyetlen ismert kézifegyver lövedéke sem tudja átütni a mellényt. — Nem zárhatjuk ki a klubból rokonai miatt! Végtére is nem tehet róla, hogy belőle fejlődött ki az ember...