Magyar Szó, 1972. szeptember (29. évfolyam, 256-270. szám)

1972-09-23 / 263. szám

22. oldal KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Ezúton mondok köszö­netet mindazoknak a roko­noknak, jó barátoknak, is­merősöknek, szomszédok­nak, intézményeknek és vállalatoknak, akik felejtve­ Tolmácsy István a zentai cukorgyár pénzügyi­kereskedelmi osztá­lyának nyugalmazott igazgatója temetésén megjelentek, ko­szorú- és virágadományaik­kal, részvétnyilvánításukkal és távirataikkal fájdalma­mon enyhíteni igyekeztek, nehéz óráimban velem vol­tak és mindenkinek, aki őt elkísérte utolsó útjára. Kü­lön köszönet a zentai dr. Gerő István kórház orvosai­nak, ápolóinak és a zentai cukorgyár munkaszerveze­tének, szakszervezetének és igazgatóinak. JBenta, 1972. IX. 24. ___________Gyászoló felesége v ■ KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Ezúton mondunk köszö­netet a testvéreknek, roko­noknak és szomszédoknak, akik szeretett anyánk és nagyanyánk, Tóth Zsuzsanna temetésén megjelentek, ko­szorú- és virágadományaik­kal fájdalmunkon enyhíte­ni igyekeztek. Külön mon­dunk köszönetet Halász Gyula kántor úrnak a szép búcsúztatóért. Muzslya, 1972. IX. 15. Lánya Margit és unokája István köszönetnyilvánítás Ezúton mondunk hálás köszönetet mindazoknak a rokonoknak, jó barátoknak, munkatársaknak, szomszé­doknak és ismerősöknek, akik szeretett férjem, apánk, nagyapánk és roko­nunk, Kucsera Sánd­or nyugdíjas temetésén megjelentek, és ezáltal, valamint koszorú- és virágadományaikkal so­ha el nem múló fájdalmun­kon enyhíteni igyekeztek. Köszönetet mondunk mind­azoknak, akik sürgöny ál­tal fejezték ki részvétüket. Külön köszönetet mondunk dr. Grusiénak a fáradhatat­lan kezelésért. Újvidék, 1972. IX. 24. ___________A gyászoló család köszönetnyilvánítás Ezúton mondunk hálás köszönetet mindazoknak a rokonoknak, szomszédok­nak, ismerősöknek, akik szeretett halottunk, Filipovics Verona szül. Sánta temetésén megjelentek, ko­szorú- és virágadományaik­kal fájdalmunkon enyhíteni igyekeztek. Újvidék, 1972. IX. 24. A gyászoló család KOSZÖNETNYIL­VANITAS Ezúton mondok hálás kö­szönetet mindazoknak a rokonoknak, jó barátoknak, szomszédoknak és ismerő­söknek, akik szeretett fele­ségem, Keiler Vilma temetésén megjelentek, és ezáltal, valamint köszönt­és virágadományaikkal soha el nem múló fájdalmamon enyhíteni igyekeztek. Külön köszönet dr. Georgie Laza­­rov orvosnak, fáradhatatlan és tiszta szívű kezeléséért. Zombor, 1972. IX. 5. Gyászoló férje MAGYAR SZÓ Vasárnap, 1972. szept. 24. -­­I A maják nyomában újabb elmélet a maja civilizáció keletkezéséről Egyetlenegy másik ismert civilizációhoz sem hasonlít­ható a majáké, és ezért min­dig megkülönböztetett figye­lemmel vizsgálták, kutatták a tudósok. A titokzatosság sűrű leple borította be az idők folyamán. Civilizáció­juk maradványainak három­negyed része áthatolhatatlan trópusi erdők között talál­ható, írásukat a mai napig senkinek sem sikerült meg­fejteni, ismeretlen magas fokú kultúrájuk létrejötte, mint ahogy ismeretlen letű­nésének körülményei, okai is. Egyetlen kézzelfogható is­meretünk van róluk, még­pedig az, hogy civilizációjuk a trópusi erdőkben fejlődött ki, távol minden folyóvíz­től. A mai régészek nehezen tudják elképzelni és megér­teni, hogy a maják ilyen kö­rülmények között hogyan tudtak áttérni a kezdetleges szántóvető közösségekről a sokkal bonyolultabb társa­dalmi berendezkedésre, ami­ről legnagyobb központjaik tanúskodnak. Nincsenek is­mereteink például arról, hogy milyen átmeneti idő­szakok előzték meg azt a magas fokú kultúrát, amely­nek tartama alatt megépí­tették a csodálatos tiltali víz­tartályokat. Ezek a tartá­lyok a létszükségletet jelen­tették, de senki sem érti, hogy a maják hogyan ke­rültek egyáltalán olyan ma­gas fejlettségi fokra. Két amerikai régész hosz­­szabb időt töltött az ősi ma­ja civilizáció maradványai között, elsősorban Tikalban, összegezve kutatásaik ered­ményeit, arra a megállapí­tásra jutottak, hogy rendkí­vül egyszerű az említett ta­lányok magyarázata. Denis és Olga Pullston úgy magya­rázzák a maják civilizáció­jának létrejöttét, hogy az ökológiai hipotézist hívják segítségül. Feltevésük az egyes ismert maja településekben talált leletek korán alapszik. Ezek a leletek, pedig, szerintük, lényegében azt bizonyítják, hogy a maják civilizációja nem a trópusi erdőkben ke­letkezett, hanem az erdők szélén, a tenger és folyók partjain. Pullstonék ugyanis megállapították, hogy a Ti­kalban és Uaxactunban ta­lált kerámiás leletek i. e. a 600-as évekből származ­nak. De, ha közeledünk a Csendes-óceán és a Mexi­kói-öböl felé, a maják gö­löncsérmunkája egyre idő­sebb, visszanyúlik az i. e. 900-as, 1100-as, sőt, az 1500- as évekbe is. A maja kultú­ra központjaként ismert te­rületről két vonulási irány ágazik ki. Az egyik az Usu­­mansint foly£ irányába, a másik pedig a Csendes­óceán partvidékének irányá­ba. A régészeti leletek arról tanúskodnak, hogy a maják vándorlása ezeken az útvo­nalakon ment végbe, csak ellenkező irányban. Ez a vándorlás öt-tíz évszázadot vett igénybe, de ez önmagá­ban még nem elég magya­rázat arra, hogy miért te­lepedtek meg egy látszólag erre alkalmatlan területen. Ha a későbbi maja kultúrát létrehozó csoportok egykor a folyópartokon éltek, meg kell találni annak a magya­rázatát, hogy miként jutott eszükbe, hogy elhagyják a folyókat és a tengertől tá­vol eső erdőkben foglalkoz­zanak földműveléssel. Denis és Olga Pullston szerint azonban korántsem volt annyira barátságtalan ez a vidék, mint ahogy gon­doljuk. Az erdőben nőtt ugyanis egy fafajta, ami már önmagában magyarázatot adhat a vándorlásra. Ez a fafajta a fügefélék családjá­ba tartozik, és a magja rend­kívül gazdag szénhidrátban. Hektáronként 100 kilogramm termést ad, de ha ültetvény módon nevelik, akkor még többet is. Az amerikai ré­gészek szerint már ez is ele­gendő ok volt arra, hogy a maják elhagyják a sűrűn lakott tenger menti sávot, és az erdőkbe vonuljanak. Mindegyik nagyobb maja városban találtak olyan pin­céket, amelyekben az emlí­tett fa magvait tárolták. En­nek köszönhető, hogy a ma­ják nem kényszerültek töb­bé az intenzív kukorica-ter­mesztésre, ami fokozatosan másodrendű kultúrává vált. Emléklap a Csépe Imre ünnepségen Tegnap Kishegyesen a Csépe Imre emlékünnepségen, a Fórum Hobby Club ajándékkal lepte meg a megnyitó részvevőit, mint már megírtuk, emléklappal és emlékpecséttel. Az emléklapon Csépe Imre képe, az író rövid életrajza, megjelent műveinek jegyzéke és az emlékpecsét lát­ható. Az emléklapot a Hobby Club címén is meg lehet rendelni. A Csépe Imre emléknap pecsétje Megismétlődő kérdés A kishegyesi Csőke András kérdi, hogy az újvidéki kiállí­tásra személyesen kell-e levinni a gyűjteményeket.­­ Az eddigi kiállításokon is a gyűjtők személyesen hozták el gyűjteményeiket, és különösen a pionírgyűjtők jelenlétére van szükség, mivel nekik a bíráló bi­zottság kérdéseket is tesz fel gyűjteményükkel kapcsolatban. A Magyar Szó július 23-i számá­ban megírtuk hogyan kell ren­dezni a gyűjteményeket. A bé­lyegeket egy-egy kiállítási lapra témánként kell bélyegragasztóval vagy celofántokban ragasztani. A gyűjtők október elsejéig je­lentsék részvételüket, de azok a gyűjtők is kiállíthatnak, akik később jelentkeznek, csupán a nevük nem kerül be a kiállítás katalógusába. ­­elövö*. m/r -rábf/l-ES Pi­ERRE, HA m/iR HIES ETTED AZ. UZSONNIACAT, NEM MU5Z.Xel AKKORA НАЧ.МАТ CSAPMOD ! l*_ . Két bélyegért háromórás várakozás A bélyeggyűjtők már 27 esz­tendeje állnak türelmesen sor­ban egy-egy új bélyegsor meg­jelenésekor a posták tolóablakai előtt. Sajnos, a Jugoszláv Posta ille­tékeseire nem lehet hatni, hogy megváltoztassák kiadási és elosz­tási politikájukat. Évek óta süket fülekre talál a bélyeggyűjtők minden kérelme. Miért adnak ki drága sorokat, és a kulcs­bélyegeket, miért csak 200 000 példányszámban nyomtatják. Ha szem előtt tartjuk, hogy a 9 bé­lyegből álló kis íveket is sokan gyűjtenék, és hogy hazánkban körülbelül 70 000 bélyeggyűjtő van, akkor nem nehéz kiszámí­tani, hányan maradnak hoppon, egy-egy kiadás után. A gyűjtők, mivel tudják, hogy a jugoszláv bélyegek valutát hoznak az államgazdaságnak, készek valutával fizetni a bé­lyegekért. Természetesen ezt a „törvényellenes” megoldást a posta nem fogadta el. Így a ju­goszláv bélyegeket külföldön garmadával veheti meg az em­ber, míg itthon hosszú sorban állás után, ha kap egy-két sort belőlük. Ilyen bélyegkiadási po­litikával szinte lehetetlen a pio­­nírgyűjtők beszervezése a leg­klasszikusabb gyűjtési területre. Hiszen melyik pajtás tud 20—30 dináros sorozatot megvenni? Te­hát maradnak továbbra is a hosszú sorok a tolóablakok előtt. Újvidéken például a gyűjtők már reggel 4—5 órakor sorba állnak, hogy az elsők között legyenek. Hét órakor már 300 ember áll kettes sorban, és a csoport addig köröz az ablak előtt, míg ki nem fogy a készlet. A szerencséseb­bek három sort is kapnak. Kis forgalom — nagy haszon. Ezen a politikán végső ideje len­ne, hogy változtasson a Jugo­szláv Posta. Megjelent a Krune, heleri i filiri című katalógus Julie Grebenc, ismert numiz­matikus összeállításában megje­lent a Krune, helem­ és filiki cí­mű az Osztrák Monarchia 1892 – 1916 között kiadott fémpénzeinek a katalógusa. A katalógus finom papíron, gazdag illusztrációval, az eszéki Stampa nyomdában ké­szült. Az érdeklődők következő címen kaphatják meg 20 dinár befizetése után: Julie Grebenc 56221 Nuštar. ' 7*$ Cseretársat keresnek 's a csernyei iskola gyűjtői (pos­tai irányító szám 23218 Nova Cr­­nja). Pálinkás Erzsébet, Ivó Lola Ri­­bar utca 22., képeslap- szalvéta­gyűjtő. Budai János, Djura Jakšić utca 19., képeslap. Csikós István, Petőfi Sándor iskola, képeslap. Csipak Rozália, Vinogradska 13, képeslap. Gyer­mán Zoltán, Tito marsall utca 97., bélyeg. Nagy Mihály, M­A 150., bé­lyeg. Kanalas Ilona, Petőfi Sándor utca 124., szalvéta. Tanka Rózsa, 29. november ut­ca 21., csokoládépapír. Szilágyi László, Kiss Ferenc utca 18., jelvény. Limbusz Mihály, Tito marsall utca 110., bélyeg. Márton Tibor, M­A 19/b, bé­lyeg. Bárdos Sz. Zsófia, 23222 Tóba, Ivó Lola Ribar utca 15., bélyeg. Darusi András, Petőfi Sándor utca 34., szalvéta. Mac Károly, Magazinska 8., ké­peslap. ördög Veronka, Tóba, Kossuth Lajos utca 36., szalvéta. Csorba Valéria 23220 Tóba, Kiss Ferenc utca 18., szalvéta. Kirándulás Budapestre Mint már megírtuk, a Hobby Club vezetősége szeptember 29- én kirándulást szervez Budapest­re, a gyűjtők nemzetközi csere­napjára. A társasautóbusz pén­teken 10 órakor indul Újvidék­ről, a Magyar Szó szerkesztősége elől. Vojvode Mišića 1* / forum hobby d­w h■' hi Rovatvezető: BADA István ,..y: Bélyeggyűjtők az újvidéki posta előtt türelmesen várják, hogy megkapják a két értékből álló sakkolimpiára kiadott bélyeget

Next