Magyar Szó, 1972. október (29. évfolyam, 286-301. szám)
1972-10-18 / 288. szám
6. oldal f1 "•""""""""шт/атшштвшшшшА Tájnyelv - irodalmi nyelv Ezernyolcszázharminckettő tavaszán fontos határozatot hozott Bács-Bodrog vármegye közgyűlése: hivatalos nyelvvé nyilvánította a magyar nyelvet. A Nikolits Izidor vármegyei aljegyző hitelesítésével kiadott határozat az egész megyei közigazgatásban, ideértve a bíróságokat is, minden hivatalos irat és „könyörgő levél” megírását magyar nyelven rendeli el. És ugyanabban az esztendőben egy adai kovácsmester házában megszületik a magyar nyelv nagy reformátora , Szarvas Gábor. A megyét a magyar nyelv mozgalmában jóval megelőzte két bácskai város: Baja és Szabadka, mint ahogyan II. József rendeleteinek visszavonását is ez a két város ünnepelte elsőnek mámoros örömmel és nemzeti lelkesedéssel. A megye nemzetiségi szempontból érzékenyebb testület volt, nem egykönnyen adta át magát a szenvedélyeknek, viszont nem maradhatott el a reformokat követelő korszellem mögött. Szarvas Gábor még gyerekkorában került szüleivel együtt Bajára, ott járt középiskolába s ott lett tanár is, abban a városban, amelynek a magyar nyelv ügye mindenkor szívügye volt. Ott érlelődött benne nyilván az ellenállás szelleme, ezért fenyegették meg elbocsájtással a Bach-korszak alatt, s amikor 1872-ben — most száz éve — megindította folyóiratát, a Magyar Nyelvőrt, mintha a hazulról hozott szellemi gyújtóanyag is fontos szerepet kapott volna. És most már ne gondoljunk csupán a nemzeti lelkesedésre. Vihetett ő magával egyéb örökséget is a Bácskából. Egy más nép, a szerbek nyelvi reformátorának példáját is, akinek mozgalmáról Baján, Bogoboj Atanackovic szülővárosában, még diákkorában épp eleget hallhatott. Talán Vuk Karadžić nyelvi forradalmának lényegét is megértette, azt, hogy nyelve elfogadásával kell a ráját nemzetté tenni a felszabadult Szerbiában, Kazinczy után, és a kiegyezés után a nemzetté válás tényének a magyar nyelvben is tudatosodnia kellett. A széphalmi remete újításai a nagy európai nyelvek példáit követték, kicsit még a barokk szellemhez és a rétori fordulatok lehetőségeihez ragaszkodva, amikor gyönyörűen esztergályozott körmondatok a latinos műveltséget is megcsillogtatták, kizárólag a nép használatában hagyva a tájnyelvet, amelyről — akárcsak a szerb írástudóknál — az volt a vélemény, hogy a szellem magasabb régióban elveszti kifejező erejét és szárnyszegetten hullik az út porába. Ezzel a tévhittel szállt szembe Szarvas Gábor, amikor folyóiratát, a Nyelvőrt kezdettől fogva a tájnyelv és egyáltalán a magyar népnyelv megismertetésének szolgálatába állította. Anélkül azonban, hogy a népi bezárkózás, vagy a nyelvi nacionalizmus csapdájába esett volna. Első dolga az volt, hogy vállalta a jövevényszavak minden ódiumát. S minthogy a magyar nyelv legtöbb jövevényszava szláv eredetű, hát ezt a szláv magyar vérátömlesztést is a nyelvben. Ehhez azonban egy újfajta humanizmus kellett, amely kis népek szellemi kincseinek átvételében látta a közeledés zálogát, s hogy ez az ő korában milyen merész vállalkozás volt, bizonyítják a támadások amelyek Bácskából se kímélték meg. De lelkes barátai is voltak. Nem kisebb tekintélye a magyar szellemi életnek, mint Arany János állt melléje és írt a folyóiratába. És olyan kiterjedt, hatalmas hadserege a népmesék, balladák és szokások gyűjtőinek, amilyet talán abban az időben semmiféle mozgalom se tudott felvonultatni. A régi, nagy Magyarország minden részében voltak munkatársai, falusi papok és tanítók, írnokok és segédjegyzők, Baranyából Ács Gedeon, Zomborból s jóval később Kozma László. Kiszabadította a nyelvészetet a tanári kabinetmunka zártságából és mozgalmat csinált belőle, mint Vuk is annak idején, mert eredményes a nyelművelés munkája csak akkor lehet, ha tömegek állanak mögéje. Most, hogy folyóiratának századik évfordulója alkalmából szobrát Adán újra felállították és leleplezték, mintha az említett népi humanizmus részesült volna újabb elismerés- HERCEG János Mindig könnyű volt a töröknek Budát elfoglalnia. Legtöbbször éppenséggel besétált, mert könnyelműen őrizetlenül hagyták a várat, másszor csel vagy árulás juttatta az ellenség kezére. A budaiak a mohácsi vész után észak felé vonuló szultánnak Földvárig mentek elébe, hogy átadják a vár kulcsait... Nem tudjuk, kikből állt ez a küldöttség. Talán a felgyújtástól féltették Mátyás pompázatos palotáját, vagy saját otthonaikat..._ Kétheti ott-tartózkodás után nem is égette fel a török sereg Budát, csak Pestet, amikor onnan távozott, a messziről az Alföld sarában cammogó, hatosával szíjra fűzött 30 000 élelmet, hadifelszerelést szállító teve kísérte. Visszafelé már éhesen imbolygott a hadseregnyi teve, hol homokos, hol csatakos, járatlan utakon. Amilyen könnyű volt bevenni Budát, olyan nehéznek bizonyult megtartani az országot. A várak maroknyi őrsége pártatlan hősiességgel állt ellent az ellenségnek és a végvári vitézek 150 évig állandó harcra kényszerítették a törököt folytonosan ki-kicsapva, zaklatva, nyugtalanítva, sipkedve. Csupán Szigetvár elfoglalása 25 000 jó török katonájába került a szultánnak, és maga is életét vesztette a vár alatt, noha természetes halállal. Hogy Bécs megtámadására 1561-ben nem kerülhetett sor, az Szigetvár maroknyi védőjének és hős várkapitányának, Zrínyi Miklósnak köszönhető. A bécsi udvari kancellária azonban idegenkedve és féltékenyen szemlélte a magyarság önálló, sikeres hadi vállalkozásait, és igyekezett, néha saját érdeke ellenére is, megsemmisíteni eredményeit. A Habsburg központítás Miksa és Rudolf alatt tetőződött. Megszüntették a magyarság önigazgatásának évszázados intézméyeit, kizárták a magyarokat saját országuk igazgatásából. Így történhetett, hogy Szigetvár magyar lovasságát éppen az ostrom előtt nyolcszázról négyszázra szállította le a bécsi haditanács. Amikor Zrínyi segítséget kért, ezer német zsoldost kínált fel neki Bécs, de Zrínyi nem fogadta el, mert tudta, hogy a védelem irányítását Bécsben végzik, s a központosító törekvések értelmében nem rendelkezhet szabadon a német zsoldosokkal. Kitapasztalta már azt is, mennyi bajt, bonyodalmat okoz az idegen tisztek jelenléte. Így lett Zrínyi „a magyarok seregtelen vezére”. (Illyés: Zrínyi) A szigetvári hős dédunokájának, Zrínyi Miklósnak s költő hadvezérnek is ezzel a kétszínű, habozó, késleltető osztrák politikájával kellett megküzdenie egész életében. 1664-es téli hadjáratában 26 000 főnyi, magyarokból, horvátokból, császári németekből álló seregével meglepetésszerűen lerohanta a Dráva menti török várakat. Pécset is elfoglalta, de a belső várba húzódó törököket kénytelen volt hátrahagyni. A felszabadító had részben felperzselte a várost, mielőtt eltávozott. Zrínyi kedvelt taktikája volt az ellenség támaszpontjának felégetése, feláldozva a sok magyar jobbágyfalvat is. Pécsről 4000 magyar, horvát és német lovasával délnek fordult, s mellette még Hohenlohe Gyula herceg, Battyhány Ádám, és Eszterházy Pál kapott fontos vezéri szerepet. Katonáik, lekaszabolva a dárdai török őrséget, elfoglalták az eszéki hídfőt és felégették az eszéki hidat, évszázados szenvedések jelképét. Ezen a hídon át özönlöttek az országba a török— tatár hordák, s rajta keresztül hurcolták rabságba a magyar foglyok tízezreit. Eszterházy Pál, a szemtanú így írja le „Mars Hungaricus”-ában a törökkori hadiépítészet remekének felgyújtását: „A kegyes istenség ... nagy mennyiségű nádat adott a rendelkezésünkre... Két teljes napon és két teljes éjen át folyton szítottuk a tüzet, és végre sikerült a hidat elhamvasztanunk. Irtózatos látvány volt, főképp éjjel a sok ezer láb hosszú alkotmány égése”. Egy korabeli jelentés azt írja az Eszéktől Metzőig érő Szulejmán -hídról: „Dárdától Eszékig egy jó mérföld hosszan, tizenhat lépés szélességben húzódik, minden oszlopa, gerendája, deszkája csupa szlavóniai fekete tölgy, úgy összeeresztve, hogy a pénzt meg lehetne olvasni rajta, végig karfákkal és lámpásokkal”. Az eszéki táborban telelő török csapatok nem mertek a híd védelmére sietni. (Folytatjuk) Baranyai Júlia: Baranya a XVII. században Fogyó félhold DUNATÁJ Szerda, 1972. október 18. KI MIT TUD? AZ ÚJVIDÉKI RÁDIÓTELEVÍZIÓ tehetségkutató vetélkedője, az ARANYMIKROFON 1973. idén is megrendezésre kerül. Tíz város: Moravica, Eszék, Szabadka, Kikinda, Kishegyes, Kúla, Pancsova, Zenta, Zrenjanin és Zombor fiataljai mérhetik össze tudásukat az 1972. október 21-e és 1973. április 14-e közötti községközi döntőkön, valamint a záróműsoron, amely 1973. május 18- án, 19-én és 20-án lesz Bácstopolyán. A vetélkedőn részt vehetnek a fiatal szavalók, hangszerszólisták, filmriporterek, sportriporterek és riporterek, népdal- és nótaénekesek, parodisták és imitátorok, bemondók, táncdalénekesek és műsorvezetők. A községi döntőket hangpróba (audíció) előzi meg. Az eszéki audíció 1972. október 30-án, a próba november 4-én, a községi vetélkedő pedig november 11-én lesz. A zombori audíció 1973. április 9-én, a próba 14-én, a községi döntő pedig április 21-én lesz. A községi döntőn helyi bíráló bizottság —, amelyet a helyi szervezők állítanak öszsze — értékeli a szavalók, hangszerszólisták, népdal- és nótaénekesek, valamint a táncdalénekesek teljesítményét, míg a többi versenykategóriában fellépőket a Rádió magyar szerkesztősége által kinevezett bíráló bizottság értékeli. Minden versenykategória legjobbja részt vesz a bácstopolyai záróműsoron, ahol az Aranymikrofonért vetélkednek. A verseny győztesei július 10-étől 16-áig jutalomutazáson vesznek részt az újvidéki Vojvodina Utasszállító Vállalat szervezésében.ci Megfiatalodott a kupuszinai művelődési egyesület Sturcz József, a falu tanítója beszámolt az évi tervekről Most, amikor oly sok szó esik az új színházi idényről, az amatőr művelődési egyesületek is hozzáláttak a munkához. Kupuszinán úgy kezdték az „évadot”, hogy átszervezték az egész művelődési egyesületet. Eddig majdnem minden kulturális tevékenységet Sturcz József tanító végzett, most fokozatosan bevonják a fiatalokat is az egyesület vezetőségébe. Gúzsvány József előadó a műkedvelésben tevékenykedik, Marásek Gáspár előadó a falumúzeum anyagát és a népi hagyományokat gyűjti, Sóta János földműves pedig a Gyöngyös bokréta népi tánccsoportban fejt ki aktív munkát. Faddi Sándor előadó a falu kulturális életének népszerűsítését vállalta. Mindezek a változások nem sokban hatottak ki a kupuszinai művelődési egyesület eddigi munkamódszerére. A népi tánccsoportot továbbra is Sturcz József vezeti, ő tanítja be a táncokat és várhatóan ő rendezi majd az idén bemutatásra kerülő színdarabot is. — A tánccsoporttal hetente kétszer rendszeresen próbálunk — mondja. — Amikor azonban valamilyen műsorra készülünk, mint például a vasárnapi szüreti bálra, többször is összejövünk, gyakoroljuk a táncokat. Idén ősszel a tánccsoportot néhány fiatal taggal újítottam fel. Erre minden évben szükség van, mert a fiatalok férjhez mennek, nősülnek, és akkor abbahagyják a táncolást. — Már nagyszerűen feldolgoztuk a lakodalmi, szüreti és fonóstáncokat, most a farsangi táncokat és lakodalmi szokásokat tanítom be. A fiatalok nagy kedvvel dolgoznak. Amellett, hogy sok anyagi áldozatot hoznak, a próbákon pontosak és szófogadóak, úgyhogy öröm velük dolgozni. Érdekes megemlíteni, hogy csakis kupuszinai népdalokra táncolnak. Van ugyan néhány dal, amelyeknek eredetét nem tudjuk pontosan, de feltételezem, hogy ezek szerint műdalokról van szó. Ezeket is olyan dalokra cseréljük fel, amelyekről biztosan tudjuk, hogy népdalok. — Színdarab? Igen, idén is tervbe vettük egy darab színrevitelét. Valószínűleg Balázs László szilágyi tanító kollégám Elkésett vallomás című zenés játékát tanítom be. Tavaly is az ő színdarabját adtuk nagy sikerrel. Mivel községünkből való, úgy érzem, szükséges népszerűsíteni darabjait, hiszen ki más tenné ezt? — Egyesületünk egy ki mit tud vetélkedő megrendezését is tervezi, e hónap végére vagy november elejére. Szavalók, karikaturisták, énekesek lépnének fel. Az utóbbi versenyszám győztesei az ötösfogat vetélkedőjén képviselnék Kupuszinát. Sturcz József nyilatkozatából láthatjuk, hogy a kupuszinaiak nem tétlenek a művelődés terén sem. Ha minden falu művelődési egyesületének tagjai olyan aktívak lennének, mint ők, nem kellene panaszkodnunk falvaink kulturális tevékenységére. Étterem vagy kocsma? A zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesület ismét bérbe adta büféjét A zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesület választmányának legutóbbi ülésén elhatározták, hogy az egyesület büféjét november elsejétől bérbe adják a zombori Park Vendéglátóipari Vállalatnak. Ezzel anyagilag kedvezőbb helyzetbe jutnának és erkölcsi téren sem lenne kivetni való, ha a Park betartaná szavát, és éttermet nyitna, nem kocsmát, mint az eddigi bérlők. Az egyesület örökös anyagi problémái és a büfé körüli nézeteltérések akkor oldódnának meg, ha megvalósulna a Baja és Zombor testvérvárosok közötti szerződés egyik pontja, amely szerint Zomborban magyaros, Baján pedig jugoszláv népi jellegű vendéglőt nyitnának. Ebben az esetben a választás minden bizonnyal a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület büféjére esik, hiszen a már meglevő magyar népi motívumos dekorációja nagyszerűen megfelel erre a célra. Így végre a zombori magyarság méltó vendéglőt mondhatna magáénak, ahova bármikor szívesen mennének a szórakozni vágyók.cs Magyar népitánccsoport alakult Zomborban Népitánc-csoport alakult a zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben, Magyar János gimnáziumi tanár vezetésével. Az egyesület ezúton hívja fel a fiatalok figyelmét, hogy aki szeretne közreműködni és hajlandó a rendszeres próbákon részt venni, jelentkezzen az egyesületben. ÉLET-AKCIÓ ’72. Az újvidéki Vojvodina Biztosító Intézet az iskolákon keresztül élet- és balesetbiztosítási szerződést köt a szülőkkel és diákokkal Az újvidéki Vojvodina Biztosító Intézet Élet-akció ’72. elnevezésű élet- és balesetbiztosítási akciót szervez 1972. október 15-e és november 15-e között. Ezúttal a biztosítás új formájáról van szó: az általános és középiskolákon keresztül lehetővé teszik a szülőknek, hogy nemcsak saját, hanem a gyermekeik számára is élet- és balesetbiztosítást kössenek. A szülő (biztosított) havonta legkevesebb 40 dinárt fizet be 10 évig, amelyet azonban 10 év lejárta után visszakap, s ezt a megtakarított összeget gyermeke további iskoláztatására használhatja fel. Természetes, hogyha még a biztosítási idő lejárta előtt valamilyen szerencsétlenség (halál) történik, az intézet az életbiztosítási törvény értelmében jár el. A balesetbiztosításért havonta 4 dinárt kell befizetni, s ha a szülő vagy gyermeke tartós rokkanttá lesz valamilyen szerencsétlenség következtében, 16 800 dinár fájdalomdíjat kap. Pénteken a biztosításnak erről a módjáról tárgyaltak Zomborban a község közép- és általános iskoláinak igazgatói, az iskolafenntartó közösségek titkárai és a Vojvodina zombori fiókintézetének képviselői. Itt derült ki, hogy lényegében egy humánus akcióról van szó, mert a biztosítóintézet az iskolák által bebiztosítottak provízióját az iskolafenntartó közösségeknek ajándékozza, ezenkívül jutalomjátékot is szervez, amelyben minden iskola részt vehet, ha diákjainak legalább 15 százalékát beszervezte. A Vojvodina Biztosító Intézet zombori fiókjának képviselői az említett ülésen kijelentették, hogyha legalább ezer diákot bebiztosítanak ennek az akciónak a keretében, a zombori iskolafenntartó közösségnek egymillió dinárt bocsátanak rendelkezésére, ezenkívül több kölcsönről is hajlandók tárgyalni. Ha a biztosítóintézettel aláírjuk a szerződést és az iskolák ÖNKÉNTES alapon beszervezik a szülőket és diákokat az Élet-akció 72-be, az iskolák számos problémáját gyorsabban oldhatnánk meg — mondta Kapitány György, az általános iskolák iskolafenntartó közösségének titkára. — A biztosítóintézettől kapott összeget beruházásokra fordíthatnánk, s ezzel sok iskola helyzetén javítanánk. Milorad Kosic, a középiskolák iskolafenntartó közösségének titkára mindehhez a következőket tette hozzá: — Az iskolák némi erőfeszítéssel beszervezhetik a szülőket a biztosítási akcióba, így a provízió az övéké lesz, viszont ugyanezt megtehetik a biztosítóintézet emberei is, ebben az esetben azonban az iskolák elesnek a haszontól. Ezért ajánlom, hogy írjuk alá a szerződést, mert ezzel a humánus akcióval nemcsak az iskolák, hanem maguk a tanulók is jól járnának. Ezek után az iskolák igazgatói beleegyeztek a szerződés aláírásába, de erre mindaddig nem kerülhet sor, amíg maguk az iskolák munkástanácsai is beleegyezésüket nem adják. -cl