Magyar Szó, 1973. január (30. évfolyam, 14-29. szám)
1973-01-21 / 19. szám
Vasárnap, 1973. jan. 21 MAGYAR SZÓ Valóság vagy képzelet? Látogatás ALTDORF NEM KÉPZELET. Svájc legszebb vidékén, a Vierwaldstätti-tó legdélibb nyúlványától három kilométerre, a három svájci őskanton: Uri, Unterwalden és Schwyz találkozásánál fekszik ez a kedves, régies veretű városka. Nem képzelet tehát Altdorf főtere sem, igaz, alig nagyobb egy jókora iskolaudvarnál, továbbá valóság az elmaradhatatlan szökőkút és szemben vele, közvetlenül a városi torony fala előtt egy monumentális szobor, amely erőtől duzzadó, középkorú, szakállas férfialakot ábrázol a középkori Svájc parasztjainak jellegzetes viseletében: félcombig érő nadrág, kerek nyakú, derékban megkötött vászoning a testén; lábbelije vastag talpú saru és erőteljes lábikrájáról visszahajló vastag gyapjúharisnya; fejét, nyakát egyaránt betakaró, félig-meddig csuklyára emlékeztető posztódarab egészíti ki öltözékét. Jobb vállán vastag idegű számszeríj, bal karjával pedig bátorító mozdulattal ölel magához egy kis fiút, aki bizalomteljes bámulattal tekint a felnőttre. A háttérben, a torony falán freskó. Jellegzetes svájci tájat ábrázol: hósapkájú hegyeket, havasi legelőket és szétszórtan épített alpesi házakat. A freskó alatt, a szikla talapzat két oldalán ez a szöveg: „Regélni fognak Teliről, az íjászról az emberek, Amíg csak helyükön állnak a hegyek.” A szobor alatt két címerpajzs, piros mezőben egyforma szárú fehér kereszt — ez Shewyz jele, a másikon pedig barna bivalyfej — Úri jelképe. A címerek alatt csak egyetlen évszám: 1307, de az is idézőjelszerű pontok között. ÉS EZZEL AZ ÉVSZÁMMAL elérkeztünk a valóság, a tudományos pontosság határára, mert alatta már csak ez a név áll vésett, aranyozott betűkkel: WILHELM TELL A világszerte ismert svájci szabadsághős neve, akinek történetét nem kisebb irodalmi nagyság, mint Frederick Schiller és olyan nevű zeneszerző, mint Gioacchino Rossini öntötte művészi formába és mégis... ha visszatérünk Svájc történetének kezdeteihez, a 14. század elejére, Teli személyének létezéséről sehol sem találunk írásos nyomot. Teli Vilmos történetének, regéjének vagy legendájának megértéséhez feltétlenül ismernünk kell Svájc legrégibb múltjának néhány fontos mozzanatát. Ma 25 tagállam, vagyis kanton alkotja a Svájci Szövetségi Köztársaságot. Az ország történelmi magját három úgynevezett őskanton: Uri, Unterwalden és Schwyz 1291-ben kötött „örök szövetsége” képezi. Elképzelhetjük, hogy a 12. és 13. században milyen akadályokat gördített a hadviselés meg a közlekedés elé az Alpok havas vonulata, amelynek magasan fekvő völgyeibe csak 2000 méter magasságban levő hágókon át lehetett eljutni. A kis katonai erőkkel is könnyen védhető zárt völgyekben hamarosan viszonylagos autonómiával rendelkező parasztközösségek alakultak ki. Formailag elismerték ugyan egy-egy hűbérúr hatalmát, köztük a Hohenstaufenokét és a Habsburgokét is, de azok sohasem tudták érvényesíteni a hatalmukat olyan értelemben, hogy hasznot is húzzanak a lakosságtól. Tegyük hozzá, hogy a német—római császárok mindig nagy érdeklődéssel figyelték a svájci eseményeket, és a hágókat féltő szemmel őrző hegylakókat függetlenségük garantálásával kívánták megnyerni. Ilyen támogatás mellett a három őskanton véglegesen kivonta magát az akkor uralkodó Habsburgok hatalma alól, és megkötötte az említett örök szövetséget, s ezzel megvetette a leendő svájci állam alapját. A szövetség hadai negyed évszázaddal később, 1315-ben a morgarteni csatában szétverték a Harrsburgok zsoldoshadát, és ezzel örökre megszabadultak ettől az állandóan prédára leső főúri tárcára.Címl NOS, A MONDA SZERINT Teli Vilmos részt vett a mór GESSLER:............. Teli, a szabad, büszke paraszt nem hajtja meg magát egy kalap előtt, még ha az főúri is. Ezt az arra haladó Gessler észreveszi és kegyetlen ítéletet hoz: vagy lelövi Teli száz lépés távolságból fia fejéről az almát, vagy mindkettőjüket kivégezteti. A folytatás ismert, Teli eltalálta az almát, de nem sokkal utána nyílvesszője beletalált a kormányzó szívébe is. A monda meghatározza még az esemény pontos napját is. 1307. november 18-ára teszi Teli megpróbáltatását. A rege tudni véli Teli születésének helyét, állítván, hogy az az Altdorftól két kilométerre levő Bürglen falu. Ezzel szemben a száraz tudomány kiderítette, hogy a Teli-féle történetnek első írott nyoma az Oberwalder Bundeschronikban van, amely pedig legalább 100— 150 évvel a mondában leírt esemény után készült. Az említett krónika alapján 1570- ben Aigidius Tschudi dolgozta fel ezt a történetet, és így került be az európai irodalom vérkeringésébe. Tschudi leírására már három évtized múltán, pontosan 1607- ben a freiburgi Guillemann azt mondta, hogy puszta mese az egész, és ehhez a véleményhez további 150 év elmúltával. 1752-ben Freudenberger berni plébános is csatlakozott. A TÖRTÉNELEMTUDO-garteni csatában, de a hivatalos történetírás erről semmit sem tud. Szintén nem ismeri el históriai ténynek azt a történetet sem, amely Schiller verses drámájának és Rossini operájának a tárgyát képezi. A monda szerint Hermann Gessler kormányzó Altdorfban egy póznára kitűzette a kalpagját, és minden arrafelé haladó svájcinak meg kellett előtte hajolnia. Schiller ezt így közli velünk a maga művészi meglátásában: MÁNY mai álláspontja szerint 1470 körül keletkezhetett a monda, mert tény, hogy a Teli nevet előtte sehol sem említik, jóllehet a monda szerint viselőjének fontos szerepe volt az előzményekben is, meg a szabadságharc kirobbantásában is. Nekünk, akik minden elfogultságtól mentesen, szurkolás nélkül tekintünk ezekre az eseményekre, szabadjon kifejezni abbéli véleményünket, hogy az okmány az okmány, a tudomány az tudomány, és a történelem épülhet a bebizonyított tényekre, de talán mégsem kívánhatunk túl sokat az Alpok zárt völgyeiben élő svájci parasztoktól. Ha voltak is közöttük írástudók, talán nem írtak le éppen mindent, és ha igen, akkor az elmúlt századok alatt el is kallódhatott. Másrészt tanulhatunk a szerb népköltészet szájhagyományából is. A tévelygések, elferdítések és belemagyarázások ellenére is a szájhagyománynak, a mondának megvan a maga történelmi magva, s aztmajdnem mindig ki lehet hámozi a rárakódott formai sallangok közül. Teli Vilmos a svájci nép diadalmas szabadságharcának szimbóluma marad az emberiség tudtában, akár valós, létező személyről, akár a nép legszebb tulajdonságainak öszszességéből formálták meg az alakját. FEJŐS István Tell Vilmos városában A kalapot sem tréfából tűzettem ki Altdorfban, s nem hogy a nép szívét kipróbáljam, hiszen azt ismerem rég. Kitűzettem azért, hogy megtanulják Meghajtani egyenes nyakukat. A kényelmetlenséget cövekeltem Útjukba, hol mindennap elhaladnak. Szúrjon szemet s emlékeztesse őket Urukra, kit elfelejtenének. (Vas István ford.) 5. oldal Normális életmód a hosszú élet titka Negyvenöt éven felül már kezdődhet a Gerovitaios kezelés Dr. Ana Aslan, bár már régen benne van a nyugdíjas korban, mindennap bejár bukaresti intézetébe, hacsak nem tartózkodik külföldön. Úgyszólván minden európai tudományos rendezvényen részt vesz, ahol az öregedés általános elméleti kérdéseit taglalják. A geriátria terén végzett kutatómunkája révén olyan tekintélyre tett szert, hogy néhány évvel ezelőtt a Társadalmi Higiénia és a Profilaktikus Orvosi Világszövetség elnökévé választották. Az orvosi világkongresszus idején Jugoszláviában is járt. Különösen szép emlékeket őriz Szarajevóról és Dubrovnikról. Számos neves jugoszláv orvos aláírása ott áll intézete vaskos aranykönyveiben, ahová a szívesen látott vendégek szokták bejegyezni tapasztalataikat, benyomásaikat. Az ismert román orvosprofesszornő az elöregedésről külön elméletet dolgozott ki, amelyre beszélgetésünk során gyakran rátér. Mint elmondta, nagyon sok öreg emberrel hozta össze sorsa és foglalkozása és ily módon rendkívüli beavatottsággal ismeri az öregkori betegségekben szenvedők életét. — A szenilitás mindenütt egyformán nyomorúságos. Jártam nagyon gazdag emberek között Floridában és nyomortanyákon Dél-Amerikában. Elmondhatom, hogy jó módos öregség sem sokkal szebb a nyomorúságosnál, mert ha az ember nem tudatos, nem tud örülni az életnek. Természetes, hogy ösztönösen soká és egészségben szeretnénk élni és ettől a gondolattól sohasem szabadul meg az ember. Ez gondolka-Számos olvasónk érdeklődésére közöljük dr. Ana Aslan intézete címét: Institutul de Geriatrie Bucure?ti Str. Caldarusani No 9 tel. 1776-86 Bucuresti. dásunk kimeríthetetlen tárgya — ecseteli életbölcseletét, amelyet tudománnyá fejlesztett. Mi tulajdonképpen az öregség? A szervezet elkopása, az életfunkciók csökkenése, az érzékszervek tompulása. Látszólag egyszerű a kérdés, mégis meg kellett határozni az elöregedés kritikus idejét, hogy közbe lehessen lépni. Az öregedés kritikus ideje esetenként változó, többnyire az agysejtekben kezdődik. Az orvostudomány szerint, az emberek nagy részénél azért áll be a szellemi képességek hanyatlása 65—70 év körül, mert az élet folyamán elszenvedett fizikai vagy szellemi sérülés megelőzi a biológiai öregség kibontakozását. Azt már bizonyára észrevette — hívja fel rá figyelmemet —, hogy az értelmiségiek, a fokozottabb agymunkát végző emberek általában lassabban öregszenek, mint a többiek. Az elhalálozási grafika szerint például az író, újságíró életkora magas, azonban gyakran közbeszól a túl intenzív életmód, a dohány, a szesz, a sok munka és a rendszertelen pihenés. — Mire jutottak tehát kísérleteik során, mikor kellene elkezdeni a gerovitalos kezelést? — Mi már 45 éven felüli egészségeseket is fogadunk vizsgálatra és esetleges kezelésre. Hozzánk önként jöhet bárki. A szakaszos gerovitalos kezelés bevált eljárás, de ajánlatos előzőleg klinikai laboratóriumi kísérleteket végezni, mert ez a stimulatív gyógyszer egyénenként és esetleges betegség esetén eltérő hatású. Már említettem, hogy mi aránylag fiatal, 40— 50 éves embereken próbáltuk meg a gerovitalos-vitaminos készítményeket — eredményesen. Véleménye szerint, miként odázható el az öregség, hogy éljen az, aki hosszú ideig szeretne élni? — Az emberi szervezet számára mindenféle túlkapás ártalmas. A túlzásba vitt dohányzás, az italozás, az állandó idegfeszültséggel járó munka a fiatal szervezetet is tönkreteszi. Ezért a mértékletes életmódot ajánlom, ami nem jelenti a teljes lemondást. Ha például valaki egész életében nap mint nap megitta a maga egy-két pohár borát és ezt nem tiltja az orvosa, öregkorában is elfogyaszthatja. A nő legyen tudatában korának, de ne mondjon le nőiességéről. Legyen ápolt és ne hajszolja agyon magát. Ha tőlem függne — folytatta az orvosnő —, törvénybe iktatnám a hatórás munkaidőt a nők számára, hogy több időt tölthessenek családjuk, gyermekeik körében — mondja a professzornő, akiről köztudomású, hogy lemondott a hitvestársi hivatásról, feláldozta az anyai érzés örömeit a geriátria tudományáért. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy magába vonultan élte le az életét, mert amint maga is mondja, voltak emberek, barátok, akik sokat jelentettek számára az életben, akik értékelni tudták asszonyi lényét és tudományos törekvéseit. Mégis egyedül él, mert mire elérte élete célját, anynyira megszokta az önállóságot, hogy nem tudott lemondani róla. SZABÓ Gizella (Folytatjuk a következő vasárnapi számunkban.) Mi foglalkoztatja legújabb Dr. Ana Aslan munkatársával A vendégmunkások gyerekei Nyugat-Bérünkön Nyugat-berlini levél a Magyar Szónak a kétmillió Nyugat-Berlinben jelenleg kevés híján százötvenezer külföldi, nem német állampolgár él. Közülük mintegy 91 000 munkavállaló. A külföldi dolgozók száma hivatalos becslések szerint 1975- ben előreláthatólag mintegy 125 000-re, 1980-ban 150 000- re emelkedik, majd 1985-ig körülbelül ezen a szinten marad. Ha a jelenlegi munkavállalási viszonyok változatlanok maradnak, akkor Nyugat-Berlinnek a nyolcvanas évek első felében mintegy 200 000 nem német lakosa lesz. Ilyen tömegű — két ötödében török, egy ötödében jugoszláv és tíz százalékban török állampolgárságú — munkavállaló hosszabb-rövidebb időre való beillesztése az itteni társadalomba mindkét félnek számos nehézséget okoz. Nyugat-Németország, ideértve Nyugat-Berlint is, nem tekinti magát bevándorló országnak. Ilyenformán az esetek túlnyomó többségében nem állandó letelepedésről van szó, és a huzamosabb ideig itt dolgozókat nem akarják asszimilálni, elnémetesíteni. Az integráció, a beillesztés kifejezés sokkal bonyolultabb feladatot takar: a lehetőség szerint megkísérlik a külföldieket a nyelv és az életmód tekintetében beilleszteni az itteni társadalomba — de úgy, hogy megőrizzék anyanyelvüket, nemzeti kultúrájukat és életmódjukat. A nyugat-berlini szenátus — az itteni tartományi kormány — egy munkacsoportja jó másfél éven át behatóan foglalkozott a Nyugat-Berlinben dolgozó külföldiek kérdésével; röviddel újév előtt nyújtotta be írásos — illetve nyomtatott — jelentését. Az elemzés célja — írja Schütz kormányzó polgármester előszavában — az volt, hogy megállapítsuk: mit lehet tenni, hogy a külföldi munkavállalókat ne csupán munkaerőnek tekintsük, hanem őket és családjukat hozzásegítsük ahhoz, hogy maguk is részesei lehessenek a nekik is köszönhető jólétnek. A beszámoló a külföldi munkavállalók itteni életének valamennyi területére kiterjed. Ezúttal csak a külföldi munkavállalók kereken 30 000 15 éven aluli gyermekével szeretnék foglalkozni — közülük 15 000 török, 3500 jugoszláv és több mint 2000 görög. Tanuljon meg a gyerek németül — idegen nyelv ismerete még senkinek sem ártott —, de tartsa meg és fejlessze tovább anyanyelvi ismereteit is — így lehetne megfogalmazni a kiindulópontot. — A külföldi gyerekek német osztályokba kerülnek — úgy, hgy arányszámuk legfeljebb 20 százalék legyen. Kivételesen tiszta külföldi osztályok is képezhetők, de az oktatási nyelv itt is német. (Az oktatás és a tanszerek mindenki — a külföldiek számára is — ingyenesek.) A feltétel az, hogy a külföldi gyerek meg is értse azt, amit tanul. Ha még nem tud eléggé németül, 1 tanár — 20 gyermek alapon szervezett nyelvtanulást előmozdító osztályba, vagy 1 tanár — 10 diák alapon szervezett intenzív nyelv tanuló osztályba kerül. Itt heti 6—8 vagy több óra német nyelvoktatásban részesülnek, míg a többi tárgyat anyanyelvükön tanulják. Ez a különleges oktatás addig tart, amíg a tanuló megfelelő német nyelvismeret birtokában átválthat egy megfelelő német iskolai osztályba. Amint szokványos német osztályba kerül, részt vehet a pótlólagos anyanyelvi és nemzeti kulturális oktatásban, amelynek heti maximuma legföljebb három délutánon legföljebb öt óra; azért nem előbb, mert a többlet német nyelvtanulás több mint eléggé megterheli. A „hazai” tárgyak oktatását a német iskolaügyi szervek támogatásával az itteni nemzet külképviseletei rendezik. Ehhez az oktató- és tanszereket a külképviseletek, a tantermeket pedig a német fél bocsátja rendelkezésére, amely — a pénzügyi lehetőségek szerint — a tanárok díjazásához is hozzájárul. A német iskola látogatásához szükséges nyelvismeretek megszerzése a tapasztalatok szerint tizenkét-tizennyolc hónapig tart. Edmund SKUGLY jr.ban dr. Ana Aslant?