Magyar Szó, 1973. május (30. évfolyam, 118-131. szám)
1973-05-01 / 118. szám
LX. 1 1973. IV. 30., V. 1., 2. MAGYAR SZÓ Gyarmatvilág Franciaországban ÉJFÉL UTÁN hosszan kell várni a metróra, ritkábban járnak a párizsi földalatti szerelvényei. Éjfél után sok szomorú szemű néger utazik a metrón. A fekete szemek megadóan, megtörten pislákolnak a fáradságtól le-lehulló szemhéjak mögül. A francia szólásmondás „néger melónak” nevezi a nehéz munkát, és Afrika fiai nagyobbára a kimerítő éjjeli műszakban robotolnak. — Mosodában dolgozom — meséli Engamba a zakatoló metróban. — Ötvenkilós szennyeszsákokat cipelek és a gőzszárítónál dolgozom. Napi tíz-tizenkét órát, hogy többet keressek. Nem lehet sokáig kibírni. Amikor a nyáron felvettek, még nehezebb volt a hőségben. Négyünket alkalmazták akkor. A marokkói két óra után megszökött, a spanyol másnap nem jött munkára, a jugoszláv két hétig bírta. Diák volt, nyári szabadságon, és a nehezen megkeresett béréből még elélhetett egy ideig Párizsban. Kétmillió külföldi dolgozik Franciaországban. A legnehezebb munkát végzik, utat építenek, bányásznak. Az autógyárak futószalagja mellett nyolcvan százalékban külföldiek állnak. A francia gyáriparban dolgozók 25 százaléka idegenből jött. Az alma- és szilvafák leszedetlenek maradnának, ha Afrikából nem érkeznének idénymunkások, és a híres francia borok nem kerülnének a világpiacra a százhúszezer idegen szüretelő nélkül. Párizst ellepné a piszok a szemétvödröket a kukákba ürítő, az utcasöprő törökök nélkül. AZ IDEGEN MUNKÁSOK nélkül felborulna az egyébként ingatag francia társadalmi egyensúly. A vendégmunkások nemcsak a francia gazdaságnak kellenek. A tőkésosztály a révükön fogja ki a szeleket a politikai baloldal vitorláiból. Ha kétmillió franciának kellene a nehéz és alantas munkákat végezni, kétmillióval több elégedetlen és lázongó követelne béremelést, sztrájkolna és szavazna a kormány ellen. A francia tőkések külföldön fiaztatnák pénzüket, és nem odahaza eszközölnének befektetéseket. Nem építenének gyárakat a drága és „veszélyes” hazai munkásoknak. Az olaszországi helyzet tanúskodik erről, ahol tíz év óta stagnál a beruházás, öt év óta nem növekszik a gyáripari termelés, és 1968 ősze óta szakadatlanul tart a munkásság ellenállása. Olaszország az egyetlen fejlett iparú ország, ahol nem dolgoznak idegenek, mert a délolasz munkanélküliek tömegéből toborozzák a szakképzetlen, de politikai jogokat élvező kétkezi munkásokat. A francia politikai vezetés bizonyára felmérte, milyen előnye származik abból, hogy a munkásosztály szegényebb kétmillió dolgozó szavazatával. Az idegenből jöttek politikai páriák, nincs szavazati joguk. Nem állampolgárok, csak „vendégmunkások”, bármikor kitehetik a szűrüket.A látszat szociális intézkedéseket tartalmazó miniszteri rendelet, az úgynevezett Fontanet-törvény megköveteli a munkaadótól, hogy „tisztességes” lakást és életkörülményt biztosítson az idegenből hozott munkásoknak. Ugyanakkor azonban a munka- és a tartózkodási engedély megadását az előzetes munkaszerződéstől teszi függővé. Ha az idegenből jött munkásnak nincs szerződése, nem kap tartózkodási engedélyt, és ha nincs tartózkodási engedélye, nem kap munkát. Ha átmenetileg munka nélkül marad, a rendőrség kitoloncolja, mehet vissza hazájába, ahonnan a nyomor és a nincstelenség űzte el. SZOCIOLÓGIAILAG még nem mérték fel kellőképpen, milyen olcsó az idegenből jött munkás. Milyen megtakarítást jelent a befogadó országnak. Iskoláztatása, nevelése nem kerül pénzbe. A vendégmunkások zöme fiatal, nőtlen vagy feleség és gyermek nélkül érkezik. A hazai munkással ellentétben nem igényel lakást, iskolát, bölcsődét, kórházat. Kiszámították, hogy a francia társadalombiztosító jól keres az idegen munkásokon, mert a kötelező járulék ellenértékét sohasem fizeti ki. Nem, mert a vendégmunkások java része életerős korban van, mert betegen is munkába mennek a kereset miatt, és egy-két év után hazatérnek, mielőtt a munkaévekhez kötött szolgáltatásokat élvezhetnék. A volt francia gyarmatokról, főleg Afrikából szakadatlanul özönlik az olcsó munkaerő. Az algíri kikötőben munka nélküli fiatalok sóvár szemmel tekintgetnek a francia partok felé, és vágyuk netovábbja, hogy feljussanak egy Marseille-beinduló hajóra. A gyarmatbirodalom felbomlása óta furcsa jelenségnek vagyunk tanúi. Míg azelőtt a tőkések a gyarmati lakosság kizsákmányolásával valósítottak meg külön értéktöbbletet, most az „anyaországban” szipolyozzák az idegen munkást. Engamba a Montmartre-on szállt ki, ahol éjfél után is sétálnak az éjjeli pillangók. A franciák könnyen odamondják, hogy sale etrangere piszkos idegen, de voltaképpen a legkevésbé fajgyűlölők a volt gyarmattartó európai nemzetek között. Az utcalányok még kevésbé idegenkednek a színes bőrűektől. És az Engambák olyan elhagyatottak Párizs rengetegében ... STEINITZ Tibor Az acélgyártás és a sztrájkok Az Európai Szén- és Acélközösség közlése szerint a Közös Piac kilenc tagállama ez év márciusában 12,8 millió tonna nyersacélt termelt , azaz 1,3 millió tonnával többet, mint februárban. A márciusban előállított nyersacél mennyisége 0,7 millió tonnával haladja meg az egy évvel előtti — 1972 márciusi — termelést. A kilencek acélművei teljes erővel dolgoznak, mert az acél ára állandóan emelkedik. Az acélgyártás csak Olaszországban csökkent — elsősorban a munkabeszüntetések miatt —, a tavaly márciusi 1,8 millió tonnáról 1,4 millió tonnára esett vissza. Az olasz acélgyárosok egyesülete szerint az olasz acéltermelés fellendülése is várható áprilisban, mert létrejött a megegyezés a fémmunkások szakszervezetével. Ezt a hírt megelőzően már az Egyesült Államok és Japán is közölte, hogy nőtt az acéltermelésük és további emelkedés várható egész éven át. A Hol vannak a Rózsa Lajisok? lig pár hónapja, hogy születésének 80. esztendejét ünnepelte az óriás. A kék-piros műanyag fedelű brosúrát forgatva azonban csakhamar rájövünk, csalafintaság van a dologban, ugyanis írásos dokumentum tanúskodik arról, hogy a születési dátum 1882. december 28-a, s akárcsak az éveiket titkoló korosabb hölgyek esetében, egy évtized elsikkadt. De tapintatosak lévén, túlteszszük magunkat ezen a tíz esztendőn, s megmaradunk az 1892-es évi bejegyzésnél. Eszerint 1892-ben az akkor már sok mindennek a gyártásával foglalkozó „Első magyar konzervgyár” "munkásainak létszáma 25 fő, a telek öt katasztrális hold, a favázas műhely alapterülete 400 négyzetméter, s a gépek teljesítménye 4 lóerő. Nyolc évtizeddel később, 1972-ben (amikor ezek az adatok a jegyzetfüzetbe kerültek) az egykori konzervgyárat Csepel Vas- és Fémművek néven ismeri a világ: 14 iparvállalatból, saját tervezőintézetből és külkereskedelmi vállalatból áll, a gyárrészlegek száma 20, az üzemeké 167, dolgozóinak létszáma több mint 35 000 fő, ebből 25 000 munkás és 10 000 műszaki, valamint adminisztratív dolgozó, az utóbbiak közül körülbelül 1000 mérnök és 5000 technikus ... Az össztermelés értéke 14 miliárd forint, a tiszta jövedelem egymilliárd, a tröszt több mint 70 országba szállít, s 2000 céggel van kapcsolata... Az egy főre eső napi termelés értéke 1900 forint, az átlagos évi személyi jövedelem jóval a 30 000 forint fölött van, a 13 konyha és 43 étterem naponta 20 000 ember rendszeres étkezését biztosítja, a 13 óvodában és bölcsődében ezernyi gyermekről gondoskodnak, az önerőből épült, körülbelül Budapesti hétköznapok 900 lakás évente újabb 150- nel gyarapodik... Kíváncsisággal vegyes megilletődöttséggel róttam a gyártelep utcáinak olajos, kopott kövezetét, s miközben ezreket, milliókat ésmilliárdokat kifejező számadatok nyüzsögtek agyamban, egy kérdés titkon minduntalan visszatért. Hol vannak a Rózsa Lajosok, a Rózsa Bélák, a Kudelka Endrék, a Rózsa Lajosnék és a többiek? Hol vannak a kohászok, az olvasztárok és a Déry-regény többi munkásalakja? Hol vannak a fiaik, az unokáik? A fiaik ... ? — A Csepeli Művek vezetőinek 90 százaléka itt kezdett dolgozni fizikai munkásként, s 80 százalékuk 1945 után szerezte meg oklevelét. Jómagam is itt tanultam a szakmát — adja meg a feleletet ki nem mondott kérdésemre Borbély Sándor elvtárs, az MSZMP csepeli bizottságának első titkára, aki úgyszintén továbbképezte magát, elvégezte a politikai tudományok moszkvai főiskoláját. ... az unokáik? — Az elmúlt két év alatt 200 fiatal szakember került vezető beosztásba. A nemzetközi főosztályon például 31 év az átlagos életkor, az irányítási intézetben pedig 33 év — vall tovább az első titkár. — Különben a vezetők átlagos életkora 43 év, a pártfunkcionáriusoké pedig 39. Megdönthetetlen tény, hogy az ember fizikai és biológiai teljesítőképessége egy bizonyos korhatáron túl csökkenni kezd, s mind kevésbé tud eleget tenni a fejlődés követelményeinek. Ezért jómagam is készülök már, hogy átadjam helyemet a fiatalabb elvtársaknak. Kétségtelen, a szocialista társadalomnak egyik nagy problémája a nemzedékcsere, aminek erkölcsi és anyagi hátrányát az idősebb elvtársaknak nem szabad megérezniük. Alapvető dolog tehát, hogy ne a rang határozza meg az emberek helyzetét, hanem enélkül is állandó társadalmi gondoskodásban részesüljenek. A kádernevelés tervszerűen, a fejlődés, az igények és a kívánt emberi viszonyok követelményeinek figyelembevételével történik. Megállapítottuk például, hogy az 1980-as évi fejlettségi szint milyen vezető típust igényel, s eszerint alakítjuk a képzést. Ugyanakkor együtt képezzük a politikai és a gazdasági profilú vezetőket, mivel fő követelmény az értékhatár-különbség megszüntetése. És a többiek ...? — A viták során többször is elhangzott: a munkásosztály át kell hogy adja vezető szerepét az értelmiségnek. Nos, szilárd álláspontunk, hogy a munkásosztálynak nemcsak a kulcskérdések eldöntésekor kell érvényre juttatnia vezető szerepét, hanem a gazdasági és társadalmi fejlődés minden szakaszában. Erre pedig csak szakmailag és ideológiailag egyaránt képzett, tudatosan cselekvő dolgozók képesek. A marxista egyetemen s a különféle szakmai tanfolyamokon 20 000 dolgozónk tanul rendszeresen. S mindebben döntő körülmény, hogy a trösztben több mint 6000 párttag van, akiknek több mint a fele fizikai munkás. A kommunisták 86 százaléka itt lett párttag, ami azt jelenti, hogy a párt részt vesz az akciók kialakításában és végrehajtásuk ellenőrzésében. Hogyan? — Elfogadhatatlan az a felfogás, hogy csak az egyik fél (ezen a vezetőséget értik) fejtse ki véleményét, s hozza meg a döntést, a másik pedig csupán végrehajtja — vezeti a beszélgetés fonalát tovább az első titkár. — A munkahelyi demokrácia egyesíti a kettőt, s így együttvéve szavatolja a társadalmi és gazdasági fejlődést. A demokratikus döntéshozatal növeli a döntés iránti felelősséget. Több mint 7000 munkásunknak van választmányi funkciója. Tavaly (1971-ben) például nyolc olyan döntés született, amely — a hangulatból ítélve — munkásellenesnek látszott. Ezért vállalni kellett a felelősséget. De miről is van szó? Tavaly szeptemberben az egyik nagyobb üzemben, mivel kevesellték a bért, sztrájkot szerveztek. Előzőleg azonban sehol sem jelezték a problémát, megkerülték a vezetőséget s a szakszervezetet is. Miután tisztázódtak a dolgok, egy eddig elhallgatott, de lényeges körülmény is előtérbe került: rossz a munka minősége, sok a selejt. A döntés egyértelmű volt: ha nem veszik fel a munkát, mindenkit elbocsátanak. A vezetők megijedtek, attól tartottak, hogy szakemberek nélkül marad az üzem. Kiderült, hogy tévedtek. Rövid idő alatt rendeződött a helyzet, ma az üzem a legjobbak közé tartozik, azóta megváltozott a belső légkör, az emberek magatartása. Mindez, habár úgy tűnik, hogy a demokrácia megsértését jelentette, éppen a demokrácia védelmében történt. Tehát a döntésekért vállalni kell a felelősséget — szögezte le a csepeli első titkár. ERDÉLYI Károly Mikor lesz együtt annyi pénz? EGY FRANKFURTI BETONSZÁLLÍTÓ vállalat gépkocsi-karbantartó részlegében dolgozik. Ha ráver a melóra, ezerötöt is megkeres havonta, ebből háromszáz elmegy cigarettára meg sörre. A többiből a feleség gazdálkodik. Nevezzük őt Tóth Jánosnak. Nincs még harmincéves, nős, felesége nem dolgozik, egy gyermekük van. Lakásuk: összkomfortos, két szobás, saját bútorral, havi 380-ért. Ehhez jön még a fűtés és a villany. Az autó (alaposan megadóztatott luxuscikk, amit azonban nem nélkülözhet a vendégmunkás): hatvan lóerős és ötéves, nyeli a benzint. A színes tévé és a bútor havi részlete 200 márka (még másfél évig kell törleszteni). Ha véletlenül elfogy a pénz, a kollégáktól kell kölcsönkérni, a házbérrel nem szabad adós maradni. A háziasszony szigorú és átkopog a falon, ha veszekszenek vagy sír a kicsi. Évente legalább kétszer hazautaznak, kocsin persze, mert így olcsóbb, a csúcsforgalmak kockázatát nem számítják. Az utat minden alkalommal megbánják, mert rengeteg ajándékot kell vinni, hogy megmutassák, milyen jól megy nekik. Egy hétig sem tudják kipihenni az egy egész éjjel, egy egész nap tartó utazás fáradalmait, a legközelebbi,több napos ünnepen mégis újra útra kelnek. ÖT ÉV ALATT sem szoktak hozzá az idegen környezethez. Egymással és a gyerekkel anyanyelvükön beszélnek, és csak az adót, a házbért, a túlórát, a tévét, a pálinkát, a szélvédő üveget mondják németül. Újságot nem olvasnak, sem németet, sem hazait. Könyvet sem. Este szól a tévé: ha jön a híradó, átkapcsolnak egy másik adóra. A program: vadnyugati filmek és krimi, krimi, krimi. A szórakoztató műsorban az volt a legizgalmasabb, amikor egy házaspár majdnem befulladt a medencébe ... A munkahelyen a rengeteg bankrablásról, gyilkosságról és nemi erőszakról mesélnek. A rendőrség először mindig a külföldiekre gyanakszik. A német munkatársak ugratják az embert: nem a falubeli volt? Szórakozóhely? Kiskocsma az üzem közelében. Elég piszkos, melósoknak való. Oda nem lehet feleségestől elmenni. De pia van az üzemben is. A munkavezető, ha jókedve van, hozat egy láda sört a Brankóval. A napi fejadag: három-négy üveg sör. Ezen nem spórol az ember. Egymásnak nem fizetnek. Itthon zűrök vannak, úgy hallják, emelkednek az árak. A nyáron még négyezer volt a szalámi kilója, most már hatezer. Mégis, a legjobb lenne otthon egy jó állást találni vagy még jobb: javítóműhelyt nyitni a szülői házban, kibetonozni az udvart, tetőt húzni fölé. Mikor lesz együtt annyi pénz?. A LEGUTÓBBI VÁLASZTÁSOKON a feleség egy golyóstoll-készletet kapott az SPD-től. Sárga, kék, zöld, piros ceruzák. A CDU zsebkéseket és inggombokat osztogatott. Óriási ricsaj volt, a hangszórós autók egymást kergették a lakónegyedekben. A németeket „főzték”, a Gastarbeiterekkel ki törődik? Willy Brandt rokonszenvesebb, de Barzel sokkal ravaszabb: ő fejből mondta beszédeit a tévében. Jó, hogy az SPD győzött. A Barzel talán hazazavarná őket. Bár ki tudja. Lehet, hogy így is egy napon... A német munkások között vannak trotlik, mégis jobban keresnek: nekik könnyű, otthon vannak. A Hansszal és a Peterrel jól ki lehet jönni, nem vágnak fel, együtt isznak a jugókkal. A jugók között is vannak berezető alakok: felugrálnak, ha bejön a főnök, és úgy tesznek, mintha éppen most szakadnának bele a melóba. Úgy általában megél az ember, ha a feleség is dolgozik, akkor még kényelmesen is,megél. Amíg tart a konjunktúra. Ha egyszer beüt a krach, szedelőzködhetnek. Van aki lakást vett és az állampolgárság után futkos. Feltételek: német ősök és német nyelvtudás. Tóth Jánosék haza akarnak jönni. Csak még össze kell szedni néhány ezer márkát. Mennyibe kerül otthon egy kétszobás lakás? És lehet egy jó állást kapni? Vagy műhelyt nyitni? De mikor lesz együtt anynyi pénz... J. GARAI Béla KAMBODZSÁBAN A GYEREKEKET IS BESOROZZÁK Ne szaladjunk olyan gyorsan, mert ha megizzadok anyám megveri 3. oldal