Magyar Szó, 1973. november (30. évfolyam, 301-315. szám)
1973-11-01 / 301. szám
2. oldal Zavargások Chilében Santiagóban hét, Temuccoban két embert megöltek • A junta támadása a külföldi lapok ellen Santiagóitól jelenti a Tanjug. A chilei katonai junta hivatalosan is megerősítette a hírt, hogy a keddre virradó éjszakán a fővárosban és más városokban zavargások történtek. Santiagóban hét ember megöltek vagy megsebesítettek, Temucco városában további két személyt agyonlőttek. A katonai parancsnokság közleménye szerint két veszélyes teroristát szökés közben lőttek agyon Temuccoban. A tudósítók arról értesültek, hogy az országban újabb letartóztatások kezdődtek. Concepciónban harminc „szélsőséges beállítottságú” embert vettek őrizetbe. A junta kedden Fehér Könyvet adott közre Salvador Allende elnöki megbízatásának három esztendejéről. A csaknem háromszáz oldalas könyvnek az a rendeltetése, hogy ismertesse „az igazságot” Chiléről. A Fehér Könyv szerint a chilei népi egység mozgalma több száz katonai parancsnok, ellenzéki politikus, újságíró stb. meggyilkolására készülődött. A junta úgy igyekszik bemutatni a dolgot, mintha az Allende-kormány önmaga ellen szervezett volna puccsot. A junta nyilván nem tud belenyugodni, hogy sok külföldi befolyásos személyiség és politikus kemény bíráló szavakat mondott ki ellene, még a nyugati országokban is. Vádolja a párizsi Le Monde-ot, a londoni Timest, a nyugatnémet Der Spiegelt stb., hogy hamis képet festenek a katonai rezsimről. Caldera: Minden népnek joga van a szabad állásfoglalásra Rafael Caldera venezuelai elnök követeli, hogy tartsák tiszteletben az „ideológiai pluralizmus”elvét a latinamerikai országok kapcsolataiban. Erre fölöttébb szükség van, amikor olyan politikai változások történnek, mint Chilében és Uruguayban. Caldera szerint minden latin-amerikai népnek joga van a szabad állásfoglalásra. — Nem engedhetjük meg — mondta —, hogy a chileiekhez hasonló változások veszélyeztessék a dél-amerikai nemzetek társulásának elgondolását. Latin-Amerika egysége nélkül egyik itteni ország sem lehet valóban független; mindenkor ki lesznek téve az erősebb államok kénye-kedvének. Az ausztráliai miniszterelnök Pekingben Előzőleg Japánban tárgyalt a két ország kapcsolatairól Gough Whitlam ausztráliai miniszterelnök és külügyminiszter szerdán befejezte hat napos tokiói látogatását és Pekingbe utazott. Szerdán reggel még egyórás megbeszélést folytatott Tanaika japán miniszterelnökkel. Megállapodtak, hogy tovább fejlesztik a két ország kétoldalú kapcsolatait. Hétfőn és kedden egyébként miniszteri szintű tanácskozást tartottak a két ország képviselői. A közös közleményben leszögezik, hogy Japán és Ausztrália jövendő kapcsolatait a barátság és az együttműködés szellemében fejlesztik tovább. Whitlam miniszterelnök kedden közölte, hogy Tanaka ausztráliai látogatása vagy a jövő évi miniszteri tanácskozás alkalmával együttműködési keretegyezményt írnak alá. A spanyol ellenzék gyűlése Barcelonában A rendőrség több lelkészt és egyetemi tanárt letartóztatott Barcelonából jelenti a Reuter. Száztizenhárom ember illegális gyűlést tartott vasárnap Barcelonában. Valamenynyien egy törvényen kívüli ellenzéki szervezet tagjai. A rendőrség a találkozó több részvevőjét — köztük néhány lelkészt, egyetemi tanárt, orvost és ügyvédet — őrizetbe vett. A Katalónia Képviselőháza elnevezésű titkos szervezet egy évvel ezelőtt alakult meg azzal a céllal, hogy kivívja a tartomány autonómiáját. Az utolsó előkészületek a Skylab harmadik váltásának útja előtt Cape Canaveralban megkezdték a Saturnus A 1b rakéta visszaszámolását, amely november 10-én a Skylab űrállomásra viszi a harmadik váltást — jelenti az UPI. A tervek szerint az űrállomás harmadik legénysége 85 napot tölt az űrben, s ezzel új rekordot állít fel. A szakértők megkezdték a 68 méter magas Saturnus Alb rakéta teljes ellenőrzését. A harmadik személyzet tagjai Gerald P. Carr, Edward G. Gibson és William R. Pugee. Mind a hárman először utaznak az űrbe. Orvosaik egyelőre kéthónapos űrbeli tartózkodást engedélyeztek számukra. Két hónap után csak azzal a feltétellel maradhatnak az űrben, ha van elegendő élelmünk, ha még képesek kutatómunkára, és megfelelő egészségnek, illetve erőnlétnek örvendenek. Feladataik közé tartozik a Föld és a Nap fényképezése, valamint a Kohout üstökös megfigyelése. MAGYAR SZÓ Csütörtök, 1973. nov. 1. Hetvenöt éves a csehszlovák film A napokban lesz 75 éve, hogy Csehszlovákiában elkészült az első film: A kolbászkészítő és plakátragasztó. Azóta a csehszlovák filmipar nagy utat tett meg. 1935-ben Martin Fritz rendezte a szlovák történelmi adatokra épülő Janošikot. Janošik alakját a későbbiek során többször is megfilmesítették. Nemrégen a jugoszláv tévé is bemutatta egyik változatát. Két évvel később 1937- ben Haase csehszlovák rendező elkészítette Capok műve alapján A fehér betegség című filmet. A második világháború után gyártott csehszlovák filmek közül a legnevezetesebbek: Anna Proletažka (1952) és a Sumava királya (1959). A harcot nem szabad beszüntetni Algériai értékelés a negyedik arab—izraeli háborúról A Tanjug tudósítójának levele Algír, október a közel-keleti harctereken jóformán még el sem oszlott a lőporfüst, Algéria fővárosában máris dolgoznak az események mérlegén. Az arab jövő szempontjából igyekeznek levonni a történtekből a tanulságot. Az algériaiak büszkék voltak az arab hadseregek kezdeti sikereire. Algéria népének tudatában még élnek a francia gyarmatosítók ellen vívott harcok tapasztalatai, amelyek alapján már a háború első napjaiban kimondták, hogy új nehézségekkel is számolni kell. Az algériaiak a hosszú és megalkuvás nélküli felszabadító háború hívei, tehát alaposan meglepődtek a háború utolsó napjaiban történteken. Szerintük függetlenül a pillanatnyi katonai helyzettől, a harcot nem lett volna szabad beszüntetni, mert az előző sem béke sem háború állapotra való viszszatérés csak Izraelnek kedvez. Még semmi sem dőlt el A háború kezdetén kialakult algériai értékelés még most is érvényes. A háború utolsó napjainak hadműveletei nem változtattak azon a tényen, hogy eloszlott az izraeli hadsereg legyőzhetetlenségének legendája. Az arab hadseregek melléfogásaik és tapasztalatlanságuk ellenére is bebizonyították, hogy tudnak harcolni. Ebből elkerülhetetlenül az következik, hogy a közelkeleti erőviszonyok megváltoztak, és ha az arabok továbbra is olyan egységesek maradnak, mint a háború idején, akkor helyzetük kedvezőbb lesz, mint október 6. előtt volt. A Revolution Africaine című algíri pártlap szerint a háború legnagyobb eredménye, hogy megerősödött az arabok Izraellel szembeni politikai, gazdasági pszichológiai és katonai összefogása. Igaz, hogy az arabok sok embert és sok hadianyagot vesztettek, és Izrael újabb területeket foglalt el, de először történt meg, hogy az arab hadseregek nem semmisültek meg teljesen, és gyorsabban újjászervezhetők, mint az 1967-es háború után. Az arabok bíznak benne, hogy egy esetleges következő összecsapásból már győztesen kerülnek ki. Algírban hangsúlyozzák, hogy a Közel-Keleten még semmi sem dőlt el, és hogy most is az új erőgyűjtést szolgáló fegyverszünet következik. Szerintük az ellenségeskedések mindaddig folynak Közel- Keleten, amíg elismerik Izrael jogát az agresszióra és amíg nem rendezik a palesztinaiak kérdését. Tel Aviv igazi mérlege Ha katonai szempontból vizsgáljuk a közel-keleti helyzetet, akkor is azt mondhatjuk, hogy az izraeliek nem kívánnak több ilyen győzelmet. Ez az első háborúja Izraelnek, amelyben sok katonája elesett vagy fogságba került. A zsidó állam gazdasága csak a kiadós amerikai segítséggel vészelheti át a megrázkódtatásokat. Legkellemetlenebbek azonban a lélektani következmények. Izrael közvéleménye megriadt az arab hadseregek sikereinek láttán, és igen kellemetlenül érintette az a felfedezés, hogy saját hadseregének is vannak gyenge oldalai. Izrael nem szokott hozzá ekkora áldozatokhoz. Hadserege többé nem legyőzhetetlen és az arabok sem becsülhetők le többé. A komolyabb mérlegelést Tel Avivban egyelőre háttérbe szorítják a győzelmi dicshimnuszok, de egyszer ott is kétségtelenül el kell készíteni a háború mérlegét. Izrael előtt két út áll: vagy békét köt szomszédaival, vagy hosszú távú háborúskodásra rendezkedik be. Az izraeliek többsége valószínűleg rádöbben majd arra, hogy csak az első esetben számíthatnak biztos államhatárokra. A történelem tanulsága szerint a katonai államok mindig rossz véget értek. Feltételezhető, hogy a nyugati államok sem fogják az izraeli tábornokok kedvéért kockáztatni gazdasági egyensúlyukat. Ebben a háborúban is segítették Izraelt, különösen az Egyesült Államok, de a nyugat-európai országok már szinte naponta bizonygatták semlegességüket a közel-keleti válságban. A kőolajcsapok lezárása kétségtelenül megtette a magáét. A kőolajtermelés korlátozásával azonban még sokkal nagyobb eredmények is elérhetők, ha az arabok végsőkig — amint a háború napjaiban ünnepélyesen fogadták — élnek ezzel a fegyverrel. Az arabokat támogatják az el nem kötelezett és szocialista országok, valamint a világ haladó közvéleménye is. Az arab országok még sohasem élveztek ilyen támogatást és Izrael sem szigetelődött el olyan mértékben, mint most. Az algériaiak szerint a legfontosabb ütőkártyák az arabok kezében vannak, és harcuk sikere felhasználásuktól függ. S. VUČKOVIC Lányi Gábor: A képkereskedők háborúja (14) Ugyanaznap, október 17-én este a Bella Vista gondnoka jelentkezett telefonon: „A csendőrök visszahozták a festményeket, de sajnos ezek rossz állapotban vannak!” Amikor másnap Campigli saját szemével látta, hogyan néznek ki a képek, jogosan elkeseredett, piszkosak, ázottak voltak, a festmény elmázolódott a víztől, egyes képek szinte teljesen szétmállottak. A helybeli csendőrségtől megtudta, hogy Rómából autón érkeztek az olasz karabinierek és velük volt egy civil ruhás férfi is. A személyleírásból Buffardira ismert. Az olaszok közölték, hogy ismerik a hat kép rejtekhelyét, és a francia csendőrökkel együtt egy közeli helység melletti vizenyős réthez mentek, ahol a bokrok között meg is találták a képeket. Buffardi pedig azonnal visszatért Olaszországba. Később Buffardi nem is tagadta, hogy ő volt a civil „karabinieri”, aki Marbor ezredes hozzájárulásával a helyszínen járt. Campigni, amikor ráébredt arra, hogy Rómában bolondot járattak vele és tulajdonképpen kizsaroltak tőle 18 millió lírát, a francia rendőrség oltalma alá helyezte magát és zsarolás címen feljelentést intézett Buffardi ellen az olasz ügyészségen. A sajtó képviselőinek adott nyilatkozatában Campigli határozottan állította, hogy átadta Buffardinak a kialkudott öszszeget. Buffardi viszont rágalmazási pert indított Campigli ellen e kijelentése miatt. Mambor ezredes is kénytelen volt nyilatkozni. Az ezredes nem is tagadta, hogy néhanapján Buffardi értékes értesüléseket szerzett az általa vezetett testület számára, de azt tagadta, hogy bármilyen tudomása is lenne, az ügy pénzügyi vonatkozásairól. Buffardi is nyilatkozott és kijelentette: „botrányos állapotok uralkodnak a műkincsek illegális forgalomba hoztala terén.” E homályos ügy további fejleményei nem hoztak felszínre újabb kulisszatitkokat. A műkincslopás hatalmas méreteket ölt Giulio Argan, az egyik legbefolyásosabb olasz művészettörténész szerint, ahogyan ma a Nyugat-Európából az Egyesült Államokba irányuló „tudós-lopással” kapcsolatban a bain drain fogalmat használják éppen úgy lehetne a műkincslopásokkal kapcsolatban használni az art drain fogalmat. Számos adat bizonyítja, hogy milyen nagy arányokat ölt a műkincslopás bűnténye Olaszországban és egyes más nyugat-európai országokban, és milyen mértékű a lopott tárgyak kicsempészése az illető országok határain túlra. Minthogy nem állíthatjuk össze az így ellopott tárgyak kimerítő listáját, meg kell elégednünk összefoglaló adatokkal és néhány friss példával. Az év elején Rómában közzétett hivatalos jelentés szerint, 1972-ben a rendőrségnél 342 műkincslopást jelentettek be, ezek során 5843 festmény, szobor, archeológiai lelet, régi pénz stb. tűnt el a múzeumokból, képtárakból, templomokból és magángyűjteményekből. Természetesen ki kell hangsúlyozni, hogy az elmúlt évben az olasz rendőrség is eredményesen működött, mert közel 16 000 különböző időszakban (tehát nemcsak 1972-ben) ellopott műkincset szereztek vissza. Hogy ízelítőt adjunk ennek a vandalizmusnak a mértékéről, íme néhány összehasonlító adat a „műkincs-eszkaláció” alakulásáról Olaszországban. A Régiségek és Szépművészetek Központi Igazgatósága által készített statisztikai kimutatás szerint, 1966-ban az eltűnési listán 4976 tárgy szerepelt, 1969-ben 3038 tárgy, 1970-ben 4000. Természetesen ezek igen hozzávetőleges adatok és inkább e jelenség arányait mutatják. Ugyanakkor jelentős volt a visszaszerzett tárgyak száma is, ez sokszor felülmúlta a hivatalosan számbavett lopásokat, ami azt jelenti, hogy nem minden műkincseltűnést jelentettek be a hatóságoknak. Aggasztó előjelekkel kezdődött ez az év is. Római jelentések szerint, ez év januárjában már 1268 értékes műkincset loptak el különböző helyekről, míg az előző év ugyanezen hónapjában csak 965 ilyen lopásról érkezett jelentés. Február közepén egy Firenze melletti kolostorból XVI. századból származó festők kilenc képét vitték el a betörők, köztük Cranach német mester egyik művét is. Továbbá, február végén betörtek a ravennai képzőművészeti akadémia képtárába, ahol a XIV. és XV. századbeli umbriai és toscanai mesterek nagyértékű vásznait őrzik. A betörők 18 vásznat vittek el, a lopott tárgyak értéke 400 millió olasz líra volt. (Folytatjuk) Az első csatározások az új török parlamentben Nem tartják kizártnak, hogy új választásokat írnak ki Ankara, október AZ ÚJ TÖRÖK KÉPVISELŐHÁZ első ülésén nem sikerült megválasztani a ház elnökét. Egy 1961-ből származó megegyezés szerint a képviselőház elnökét a legerősebb párt képviselői közül választják, a szenátus elnöke pedig a második legerősebb párt képviselői közül kerül ki. Az új képviselőház első ülésén a Republikánus Néppárthoz tartozó Ferda Gilejt jelölték az elnöki tisztségre. Gilej azonban még a harmadik szavazás után sem kapta meg a megválasztásához szükséges többséget, és így a képviselők dolguk végezetlenül széledtek szét. Érdekes, hogy az elnökjelöltre még a Republikánus Néppárt képviselői sem szavaztak kivétel nélkül, s biztosra vehető, hogy a többi öt párt képviselői közül senki sem szavazott rá. Mindez az Edzsevit miniszterelnök kormányával szembeni tartózkodás jele. A képviselők valószínűleg arra várnak, hogy a miniszterelnök beterjessze az új kormány névsorát. Az Igazság Párt Demirellel az élén, határozottan szembeszáll az új kormány minden javaslatával. Az Igazság Párt 148 képviselőjét a legtöbb esetben támogatja a Demokrata Párt 45 képviselője is. A politikai megfigyelők emlékeztetnek rá, hogy az előző képviselőházban az akkori ellenzék — azaz a Republikánus Néppárt — milyen komoly nehézségeket okozott a hatalmon levő pártnak. Szerintük most Demire viszonozza Edzsevit akkori kellemetlenkedéseit. A koalíciónak vagy az együttműködésnek még a gondolatát is elutasítja. A két legnagyobb török párt erőpróbájára a képviselőház következő ülésén kerül sor. A két párt közötti ellentétek most a politikai elítéltek megkegyelmezésének kérdésében jutnak kifejezésre. Edzsevit azt javasolja, hogy a rendkívüli állapot idején elítélteket kivétel nélkül részesítsék kegyelemben. Demirel pártja szintén közkegyelmet javasol, de nem vonatkoztatja „az anarchistákra és kommunistákra”. A leghevesebb öszszecsapásra azonban mégis az új kormány összeállítása körül lehet számítani. A politikai helyzet Ankarában tehát ismét komolyra fordul. Fahri Korutürk köztársasági elnök közvetlenül a választási eredmények kihirdetése után egységre szólította fel a pártokat. A borúlátók szerint azonban számítani lehet a képviselőház feloszlatására és új választások kiírására, ami egy új válság kezdetét jelenti. Mustafa EJUPI