Magyar Szó, 1976. május (33. évfolyam, 119-132. szám)
1976-05-01 / 119. szám
2. oldal Stane Dolanc: A kommunista pártok találkozója csakis szabad véleménycsere lehet A Belgrádi Televízió szerdán este megszólaltatta Stane Dolancot, a JKSZ KB Elnökségének Végrehajtó Bizottságának titkárát, Santiago Carillót, a Spanyol KB főtitkárát, Giancarlo Parettát, az Olasz KP igazgatóságának tagját és Gaston Prissonniért, a Francia KP titkárságának tagját. A külföldi pártvezetők válaszoltak a Belgrádi TV eljuttatott kérdéseire, Stane Dolanc pedig az adás folyamán DušanMitević szerkesztő, a zágrábi Pliva gyár munkásai és a nézők által telefonon feltett kérdésekre válaszolt. Több mind 150 kérdést kapott, amelynek mindegyike támogatását fejezte ki a JKSZ nemzetközi politikája iránt és örömmel üdvözölte, hogy hazánkban nyíltan beszélünk ezekről a kérdésekről. Beszélgetés során Stane Dolane elmondta, hogy a világban lejátszódó mély változások nagy hatással voltak a nemzetközi munkásmozgalomra és kommunista pártokra is. Az alapvető jellegzetességek között első helyre tette a kommunista pártok autonómiájára vonatkozó törekvést, amiből az együttműködés új formáira való törekvés is ered. „A monolit egység már a múltja, a különbségekből fakadó egység a jelené ,és a jövőjét mondotta többek között hangsúlyozva”, hogy „nincs egység az »önállóság, autonómia és minden párt azon jogának tiszteletben tartása nélkül, hogy saját útján haladjon”. Elmondta, hogy a Jugoszláv Kommunista Szövetség ezen az alapon élénk együttműködést folytat több szocialista és szociáldemokrata párttal is, amíg nem ideológiai kompromissz, hanem poltikai együttműködés konkrét kérdésekben. „Számunkra a proletár nemzetközi elsősorban belső munkafeltételeinkből és a Jugoszláv Kommunista Szövetség egész irányvételéből fakad — folytatta —, a proletár nemzetköziség nem tagadja a nemzeti egyenrangúságot és minden párt autonómiáját, ellenkezőleg, az igazi internacionalizmus csak úgy lehetséges, ha tiszteletben tartják minden párt felelősségét saját munkásosztálya és saját népe előtt.” Hozzáfűzte azt is, hogy ez a mély internacionalista politika hozta létre el nem kötelezett beállítottságunkat is. Egyes konkrét kérdésekre áttérve elmondta, hogy a szocializmus társadalmi folyamat, tehát nem lehet sem államok határai közé, sem tömb határai közé, vagy a szocialista közösség határa közé szorítani. Egy másik kérdésre válaszolva kijelentette: „Nálunk a proletariátus diktatúrája valójában a dolgozó nép hatalma és a szocialista önigazgatási viszonyok rendszerében jut kifejezésre”. A JKSZ szerint a francia kommunisták ügye, hogy ezt a fogalmat ki akarják hagyni programjukból. A Szovjet KP kongresszusáról szólva, hangsúlyozta annak nemzetközi jelentőségét, a Szovjetunióban elért sikereket és azt a tényt, hogy nyilvánosságra hozták a kongresszuson egy-egy kérdésben elhangzott különféle nézeteket. Hozzáfűzte, hogy a JKSZ és Szovjet KP közöttjók a kapcsolatok. Beszélt arról is, hogy az európai kommunista pártok találkozója csakis szabad véleménycsere lehet, nem hozhat semmilyen direktívákat. Stano Dolane válaszol még több más kérdésre is. Tito elnök Görögországba látogat Josip Broz Tito köztársasági elnök rövidesen hivatalos baráti látogatásra Görögországba utazik a görög államelnök és kormányfő meghívására. . A hírt tegnap belgrádi sajtóértekezleten közölték az újságírókkal. Elutazott a ciprusi külügyminiszter A megbeszélésekről kiadón közös közlemény szerint sürgősen rendezni kell a ciprusi kérdést Joannisz Hrisztofidisz ciprusi külügyminiszter kétnapos hivatalos és baráti látogatása után tegnap reggel feleségével és munkatársaival elutazott Belgrádból. A fővárosi repülőtéren a tekintélyes vendégektől többek között Miloš Minic szövetségi külügyi titkár és felesége, Nikola Miličević, a szövetségi titkár helyettese, Miodrag Krdžić , és Zivojin Jazic, a Szövetségi Külügyi Titkárság osztályvezetője és Nikosz Kranidiotisz ciprusi nagykövet vett búcsút. Tegnap közös közleményt adtak közre Belgrádban„Joannisz Hrisztofidisz ciprusi külügyminiszter látogatásáról és megbeszéléseiről. A közlemény szerint Miroš Minic, az SZVT alelnöke, szövetségi külügyi titkár és Joannisz Hrisztofidisz ciprusi külügyminiszter baráti és szívélyes légkörben megtárgyalta a colombói csúcsértekezletet megelőző tevékenységet, a nemzetközi politikai és gazdasági helyzetet és a jugoszláv—ciprusi kapcsolatok fejlesztési lehetőségeit. A két miniszter örömmel nyugtázta, hogy álláspontjaik sok közös érdekű kérdésben azonosak vagy hasonlóak. Megállapították, hogy sürgősen rendezni kell az európai és általában a világbékét és biztonságot veszélyeztető ciprusi kérdést, éspedig a helsinki záró okmányban foglalt elvek alkalmazása és az ENSZ-közgyűlés erre vonatkozó határozatai szellemében. Támogatják a Ciprusi Köztársaság szuverenitását, függetlenségét, területi integritását és el nem kötelezettségét, s elleneznek bármiféle beavatkozást vagy az ENSZ-közgyűlés határozataival ellenkező egyoldalú akciót. A két külügyminiszter eszmecserét folytatott a helsinki csúcsértekezlet utáni európai helyzetről, nemkülönben az el nem kötelezett országok küszöbönálló" "colomból csúcsértekezletéről. Egyetértettek abban, hogy a csúcsértekezleten az el nem kötelezett országoknak ki kell nyilvánítaniuk egységüket és szolidaritásukat a nemzetközi politikai és gazdasági kérdések megoldásával kapcsolatban. Foglalkoztak még a közelkeleti válsággal, az új nemzetközi gazdasági rend kialakításával és a kétoldalú együttműködés lehetőségeivel. Hrisztofidisz külügyminiszter meghívta Miloš Minićet Ciprusra, s ő a meghívást örömmel elfogadta. Kreisky a nemzetiségek helyzetének rendezéséről Dr. Kreisky osztrák szövetségi kancellár, az uralkodó Szocialista Párt elnöke az ausztriai népcsoportokra vonatkozó törvény kapcsán tegnap megrendezett hármas megbeszélés előtt nagyfokú tolerancia és haladó szellemű hozzáállásra apellált. Az Arbeiter- Zeitungnak adott interjúban Kreisky kifejezte örömét, hogy végre törvényt hoznak a népcsoportok fejlesztésére vonatkozólag. Mint mondta, a kisebbségi kérdésben az osztrákok eddig kevés jóindulatról tettek tanúságot, s nem teljesítették az Államszerződésben foglalt kötelezettségeiket. A kancellár szerint a népcsoportok lehetőséget kapnak majd arra, hogy anyanyelvüket használják a bíróságon, a hivatalos értekezésben, ezenkívül kétnyelvű helységnévtáblákat állítanak fel és a népcsoportok tanácsokat alakítanak. MAGYAR SZÓ 1976. ápr. 30., május 1., 2. } Egy hét a világpolitikában Jobb később, mint soha Henry Kissinger amerikai külügyminiszter tekintélyén rövid idő leforgása alatt annyi csorba esett, hogy ma már aligha áll fenn, személyi kultuszának a veszélye. Jóllehet még annak idején, népszerűségének tetőfokán, világos volt, hogy egy nagyhatalom diplomáciai sikerei — vagy melléfogásai — nem köthetők kizárólag egy — még a legtekintélyesebb — ■ tisztviselő személyes varázsához, annyi azért mégis bizonyos: a State Department első embere szabály szerint erősen rányomja pecsétjét az USA külpolitikájára. S hogy a Henry-korszakra legjellemzőbb a világban végbement változásoknak lebecsülése és saját erejének túlbecsülése, ezt Kissinger legújabb afrikai körútja is ékesen bizonyítja. Nemcsak azért, mert a „faji egyenjogúság szükségének, a bennszülött többség jogai érvényesítésének, a külföldi beavatkozás elítélésének” hangsúlyozása erősen az — angolai és több más afrikai — eső utáni köpönyegre hasonlít, hanem mert még e „mentési akciónak” is a legfőbb, s nem is rejtett jellegzetessége a ..másik nagyhatalom előretörésének megakadályozása”, na meg saját gazdasági érdekének megvédése, nem pedig az afrikai népek érdekeire építő együttműködés megteremtése. Márpedig mindaddig, míg Afrikára úgy tekintenek, mint a nagyhatalmak egymás közti leszámolásának egyik — egyre jelentősebb — színterére, Kissingerék aligha győzhetik meg jószándékukról az „ébredő kontinenset.” Még a rhodesiai és dél-afrikai fehér kisebbség fajüldöző politikájának nagyhirteleni elítélésével és újabb kölcsönök folyósításával sem. A hibákat azért mégiscsak jobb később belátni mint soha. Ezt a libanoni fejlemények is bizonyítják. Suleyman Frangié elnök hosszas tétovázás után — ami több ezer libanoni életébe került — végül mégis aláírta azt az alkotmányfüggeléket, mely sezrint még mandátumának lejárta előtt új elnököt választhatnak honfitársai. S míg a hosszan tartó háború után valamelyest végre fellélegezhet egy kis ország lakossága. Libanonban már meg is kezdődött az elnökválasztási hadjárat, sőt meglehet, hogy május első napján már meg is tudójuk, Raymond Edde, mérsékelt jobboldali keresztény politikus, Eliasz Szarkisz, a Nemzeti Bank kormányzója — akit egyébként Frangio elnök is támogat — vagy valaki más lesz-e az új libanoni elnök. Ki kell azonban várni — s ez sokkal lényegesebb —, hogy helyreáll-e végre Libanonban a tartós béke, s megvalósul-e valami a társadalmi reformokból, s vagy pedig a Palesztin Felszabadítási Szervezet hivatalos I hírforrásaiból eredő borúlátó I jóslat válik be, mely szerint Frangié határozata után „az imperialisták politikai manőverezéssel igyekeznek majd I előkészíteni a talajt a közvetlen külföldi katonai beavatkozásra. Annyi bizonyos, ha ez a jóslat netán beválik, s akár „Libanon egységének” akár „biztonságának megvédése” ervén sor kerül a külföldi beavatkozásra, akkor Libanon újabb, még véresebb tragédia színtere lesz. Közben folytatódik a szórványos lövöldözés. Portugáliában és Vietnamban összegezték a nemrég lezajlott szavazások eredményét. Ennek a a világ két különböző sarkában fekvő ország sorsának van azért egy közösvonása is: mindkettő számára a szavazásokkal egy történelmi fejezet zárult. Portugáliában a 40 éves fasiszta diktatúra , Vietnamban a gyarmati megszállás, s ebből eredő kettészakadás korszaka — ami csaknem 700 000 család elszakadását is jelentette többek között. A két esemény közül ezúttal a távolabbiról szólunk. Vietnam — e mintegy 50 milliós lakosú ország — szavazóinak túlnyomó többsége — 95 százaléka —, megválasztotta az első egységes nemzetgyűlést, melynek közvetlen és legfőbb feladata, hogy létrehozza az alkot- mányelőkészítő bizottságot.'’ megválassza az egyesült ország kormányát és ennek végrehajtó szerveit, kijelölje Vietnam fővárosát, meghatároz:« a legfontosabb belpolitikai és gazdasági teendőket és vázolja külpolitikájuk irányzatát. A romok árnyékában sok tehát a tennivaló. Vietnam szorgos népe azonban a háborúban tanúsított szívósággal már multkéhoz se látott: épül az 1700 kilométeres hannoi-saigoni vasútvonal, hidak, utak készülnek mindenfelé. Az egységes Vietnam megteremtőének bevezető szakasza tehát sikeresen indul. Spanyolországgal ezzel szemben a jeleik szerint igen viharos márcjus elseje várható. A Spanyol Kommunista Párt felszólította a munkásokat, hogy sztrájkokkal, tüntetésekkel fejezzék ki elégedetlenségüket János Károly király rendszere ellen. A KP felszólításához a többi baloldali párt és a szakszervezet is csatlakozott, s hogy elégedetlenségük mennyire jogos, annak az egyre növekvő munkanélküliség — ez ideig több (kifit 700 000 munkanélkülit tartanak nyilván —, s a csaknem 25 százalékos évi pénzhígítás a megmondhatója. New Yorkban e héten összeült az el nem kötelezett országok colomból csúcsértekezletét előkészítő egyeztető bizottság, hogy az értekezlet napirendi javaslata alapján elkészítse az alapokmány első változatait. A közismert politikai alapelvekre építő igazságosabb gazdasági együttműködést szorgalmazó, mindennemű agressziót elítélő okmányok iránt egyre élénkebb érdeklődést tanúsítanak világszerte, nemcsak az el nem kötelezettek berkeiben, hanem azokban az országokban is, amelyekkel előreláthatólag a csúcsértekezlet után gyarapszik majd az önádlósogát, egyenjogúságot, a kizsákmányolás megszüntetését szorgalmazó országok száma. ENGLER Lajos Vietnam a háború titán DR.SLAVKO KOMAR:------------------------------—^ INDIA MÚLTJA, JELENE ĆS J0V0JF, (18) Az erről szóló vitákban Indira Gandhi elmondta még, hogy az a kérdés, amiről szó van, nemcsak jogi, hanem alkotmányos kérdés. — Olyan konzervatív nézet terjedt el, hogy a parlament hatalmasabb az alkotmánynál. Mintha a két dolog különböző lenne. Akik a helyzetnek ilyen képet adnak, biztosan elfelejtették, hogy az indiai alkotmányt arra a feltételezésre alapozva készítették el, hogy a nép támogatja a demokrácia elveit. Ez benne van az alkotmányban. Cáfolta azt is, hogy összeütközésre került sor a parlament és a bíróság között. — Nincs ok az összeütközésre, mert mindkét intézménynek megvan a saját helye. Mi tudjuk — mondta Indira Gandhi kormányfő —, hogy egyetlenegy alkotmányt sem lehet „befagyasztani”. A nagy szövetség támadása 1972 után valószínűleg az élelemhiány, az infláció okozta súlyos gazdasági helyzet miatt az indiai ipar igen rossz körülmények közé került. Erről már előbb szóltunk. Hozzájárult a súlyos helyzethez az 1971 évi indiai-pakisztáni háború, és az, hogy mintegy 10 millió menekült érkezett Indiába Kelet-Pakisztánból. Ez még jobban megterhelte az amúgy is szerény élelmiszertartalékot. Nem volt elegendő ruha, sátor, takaróés gyógyszer. Az indiai kormány mondhatni, csodát művelt. A nemzetközi közvélemény szinte el sem akarta hinni. A felhívás, hogy a világ országai legyenek India és Banglades segítségére, nem nagy eredménnyel járt. Az india kormánynak azonban mégis sikerült megmentenie annyi menekült életét, amennyi Jugoszlávia lakosságának fele. 1971-ben és 1972-ben újra igen szűkös volt az esztendő. Az Egyesült Államok ezekben az években nem adott segítséget Indiának. A gabona ára anemzetközi piacon jóformán megháromszorozódott, és így is alig lehetett kapni belőle. Erre az időre esik az energetikai válság és a világgazdaság többi súlyos problémája. Ezek a nehézségek nem kerülték el Indiát, hanem, talán a legjobban sújtotta az energiakrízis és a világinfláció. 1973-ban és 1974-ben csökkenteni kellett a behozatalt. A kőolaj árának hatalmas emelkedése miatt India arra kényszerült, hogy devizatartalékainak háromnegyed részét felhasználja, hogy ki tudja fizetni az új, magasabb árakat. Emiatt az országban leszöktek az árak és a legfontosabb közszükségleti cikkek is megdrágultak. Ehhez még hozzájárult az üzérkedés. Egyesek nem voltak hajlandók eladni az árut vagy pedig nagyon megdrágították, úgyhogy a Kongresszus Pártnak és a kormánynak is be kellett avatkoznia. Intézkedései azonban akadályba ütköztek. Rendszertelenné vált az áruellátás is. (Folytatjuk) Moszkva vádjai Kissinger ellen A Szovjetunió megvádolta Kissinger amerikai külügyminisztert, hogy afrikai körútja során kétszínűsködik. Druzsinyin, a Moszkvai Televízió kommentátora, szerint Kissinger erkölcsi támogatást ígér a szabadságmozgalmaknak. Az afrikaiak azonban nem a szavaknak hisznek, hanem a tetteknek — mondta a hírmagyarázó, majd hozzáfűzte, hogy Amerika nyilván a jövőben is támogatni fogja Ian Smith rasszista rendszerét.