Magyar Szó, 1977. április (34. évfolyam, 104-117. szám)

1977-04-24 / 112. szám

30. oldal köszönetnyilvánítás Fájdalomtól megtört szív­vel közöljük, nogy drága jó kisfiúnkat, unokánkat, dédunokánkat ír.­. Zsellér Robika Péter réve, 1977. IV. 24. Gyászolja: édesanyja, édesapja, kis­bátyja Attila és a nagyszá­mú rokonság életének 3. évében, 1977. április 8-án, élete leg­szebb világában elragadta tőlünk a kegyetlen halál. Ezúton mondunk köszöne­tet a keresztszülőknek, nagyszülőknek, dédnagy­­anyának, nagybácsiknak, nagynéniknek, unokabá­tyáknak, unokanénéknek és a többi rokonoknak, jó barátoknak, ismerősök­nek, szomszédoknak, vala­mint mindazoknak, akik utolsó útjára elkísértek, részvétnyilvánítással, ko­szorú- és virágadományuk­kal mély fájdalmunkon enyhíteni igyekeztek. Külön mondunk köszö­netet a moholi napközi otthon kis lakóinak és gondozóiknak, a bácsföld­­vári Zanat péterrévei trász dolgozóinak, vala­mint a moholi egészségház gyermekorvosainak, akik drága kisfiúnk életének megmentésén fáradoztak.J övé a nyugalom, miénk a fájdalom. Emlékét örök­re szívünkbe zártuk. MEGEMLÉKEZÉS E hó 27-én lesz egy vég­telenül szomorú éve an­nak a megrendítő napnak, hogy szeretett jó férje­met, édesapámat, apóso­mat, nagyapámat, testvé­rünket MEGEMLÉKEZÉS : Április 23-án volt hatfői hónapja annak a szörnyű,­ fájdalmas napnak, amikor szeretett drága jó férjem, édesapánk, apósom, fi­unk, vejünk és nagy­apánk Harangozó Mihály nyugdíjast Gyurcsik Géza földműves drága jó szíve megszűnt dobogni. Azóta üres az életünk, semmiben gyönyö­rűséget nem lelünk, mert akivel a földön megoszt­hattuk örömünk, meg­szűnt létezni. Hiányát minden pillanatban érez­zük, minden felidézi, ami szép és jó. Drága halottunk, szá­munkra te nem haltál meg, csak távol vagy tő­lünk, szívünkben élni fog emléked, és amíg élünk, szívbéli hűséggel gyászo­lunk. Kinek szerettét nem fe­di sírhatom, az nem tudja, mi az igazi fájdalom. A sír testet eltemethet, de a szeretetet kősziklával elzár­ni nem lehet. Azóta a temetőt járjuk, de csak a néma sír fogad bennünket, könnyeinkkel öntözzük a virágot, me­lyet sírodra viszünk, de enyhülést nem lelünk. Ke­serű igazság, hogy nem vagy többé köztünk. Legyen pihenésed olyan könnyű, mint amilyen ne­héz nélküled az életünk. Becse, 1977. IV. 24. A gyászoló család MEGEMLÉKEZÉS Április 24-én lesz egy éve annak a szomorú nap­nak, hogy a kegyetlen ha­lál elrabolta tőlünk drá­ga jó férjemet és édes­apámat Fazekas Nándor cipőkereskedőt Tiéd a nyugalom, mi­énk a fájdalom, míg élünk, feledni nem tu­dunk Köszönet mindazoknak, akik nem feledkeztek meg róla és virággal dí­szítik sírját. Becse, 1977. XV. 24. Gyászolják bánatos felesége és kisfia 65. életévében búcsúszó nélkül ragadta el tőlünk a kegyetlen halál. Hálás köszönetet mondunk mind­azoknak a rokonoknak, is­merősöknek, szomszédok­nak, akik koszorú- és vi­rágadományukkal, vala­mint részvétnyilvánításuk­kal fájdalmunkon enyhíte­ni igyekeztek. Külön mondunk köszönetet a fe­keticsi mezőgazdasági bir­tok dolgozói közösségének és a nyugdíjasegyesület­nek, valamint dr. Racs­­mány András kezelőorvo­sának lelkiismeretes fára­dozásáért. Emlékét örökre szívünkbe zártuk. Feketics, 1977.­ IV. 24. A gyászoló család köszönetnyilvánítás Ezúton mondunk hálás köszönetet mindazoknak a rokonoknak, szomszédok­nak, ismerősöknek, az Univerzal Kereskedelmi Vállalat, a 2-es számú üz­let, a szabadkai Bratstvo vállalat, a Zmaj J. Jova­­novic Általános Iskola dol­gozói közösségének, vala­mint az oktatásügyi ér­dekközösség képviselőinek, akik az április 11-én el­hunyt drága jó édes­anyánk özv. Szabados Józsefb­e szül. A Rekecki Verona temetésén megjelentek, ko­szorú- és virágadományuk­kal és részvétnyilvánítá­sukkal fájdalmunkon eny­híteni igyekeztek. Kanizsa, 1977. IV. 24. A gyászoló család GYÁSZJELENTÉS Mély fájdalommal je­lentjük, hogy rövid és sú­lyos betegség után, 70 éves korában elhunyt sze­retett feleségem, nővé­rem, és édesanyánk Szauer Józsefné szül. Schmeizl Jozefina Temetése április 24-én, 12.30 órakor lesz a zombo­­ri katolikus nagytemető­ben. Zombor, 1977. IV. 24. Gyászoló férje, Jó­zsef, húga, Mariska, gyermekei, Mária és Rudi, veje, Ivica és a rokonság KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Ezúton mondunk hálás köszönetet mindazoknak a rokonoknak, ismerősöknek és szomszédoknak, akik az április 12-én elhunyt drága jó férjem, édes­apánk, nagyapánk és déd­apánk Lukács Pál temetésén megjelentek, ko­szorú- és virágadományuk­kal soha el nem múló fájdalmunkon enyhíteni igyekeztek. Külön mon­dunk köszönetet dr. Kós­­pál Lajos­­ kezelőorvosának, az odaadó és lelkiismere­tes kezeléséért. Ada, 1977. IV. 24. A gyászoló család köszönetnyilvánítás Ezúton mondunk hálás köszönetet mindazoknak a rokonoknak, szomszédok­nak, jó barátoknak és is­merősöknek, akik az 1977. április 11-én, 63 éves ko­rában, hosszú és súlyos betegség után elhunyt drá­ga jó férjem, édesapánk, apósunk, és nagyapánk, valamint testvérünk Vígh András kötelesmester temetésén megjelentek, ko­szorú- és virágadományuk­kal, valamint részvétnyil­vánításukkal soha el nem múló fájdalmunkon enyhí­teni igyekeztek. Külön mondunk köszönetet az iparosegyesületnek, az adai Gépészeti Iskolaközpont dolgozóinak, valamint a III/5 osztály tanulóinak koszorúadományukért és a temetésen való részvételü­kért. Köszönet továbbá Bíró Pálnak és nejének önzetlen fáradozásukért. Ada, 1977. IV 24. Gyászolja: felesége, Margit, fiai, Dezső és Géza, menyei, Piros­ka, és Irénke, uno­kái, Zsoltika és Li­­ácska MEGEMLÉKEZÉS Április 25-én lesz egy szo­morú éve annak, hogy drá­ga jó férjem, édesapám, apó­som és nagyapánk &i­ttgyajjgjjája Nagy György nyugdíjas örökre itthagyott bennün­ket. Egész élete önfeláldo­zás volt övéiért, jutalmul legyen nyugalma békés! Emlékét örökké szívünk­be zártuk. A gyászoló Nagy család Pulai Borbála szül. Kosóczki temetésén a zentai Felső­­városi temetőben,­­ utolsó útjára elkísérték, koszo­rú- és virágadományukkal, valamint részvétnyilvánítá­sukkal mély fájdalmunkon enyhíteni igyekeztek. Kö­szönet dr. Bálint Zoltán orvosnak, aki az első vizs­gálat után azonnal kór­házba küldte — sajnos,­­ késő volt —, köszönet a Veronka, Erzsike és Da­­i­nica terepjáró nővéreknek a 10 hónapi fáradozásukért,­­ Zenta, 1977. IV. 24. köszönetnyilvánítás Fájó szívvel mondunk hálás köszönetet mindazok­nak a rokonoknak, jó ba­rátoknak, ismerősöknek, új szomszédoknak, akik ápri­lis 5-én megjelentek drága jó feleségem, édesanyánk, anyósunk, nagymamánk, dédnagymamánk Soha el nem múló fájdalommal gyászol­­szolják: a Pulai és Sós család, Újvidé­ken a Dulics család, Kanizsán Nagy Ká­roly családja és a rokonok MEGEMLÉKEZÉS Április 28-án lesz nagyon fájdalmas és szóm­om a két éve annak a felejthe­tetlen és szörnyű napnak, amikor egyetlen drága kis­fiunkat és testvéremet­ ­ Balog Lacika , VI. oszt. tanulót egy tragikus pillanat örök­re elrabolta tőlünk. A bol­dog idő, amit együtt töl­töttünk, csak 14 évig tar­tott, azóta nincs örö­münk, búskomor az éle­tünk, ő volt a mindenünk, akit az életnél is jobban szerettünk, örökké szí­vünkben él drága emléke. Köszönet mindazoknak, akik nem feledkeznek meg drága kisfiúnk sírjáról. Emlékére április 28-án reggel fél 7-kor gyászmi­sét szolgáltatunk a topo­lyai templomban. övé a nyugalom, miénk a fájdalom. Topolya, 1977. IV. 24. örökké gyászoló édes­anyja, édesapja és nővére, Irénke köszönetnyilvánítás Köszönetet mondunk mindazoknak, a rokonok­nak, jó barátoknak és is­merősöknek, valamint a mezőgazdasági állomás dol­gozóinak, akik a 84 éves korában, rövid, súlyos be­tegség után elhunyt drá­ga jó édesanyánk és nagy­anyánk Vadócz Veronika szül. Morvai temetésén megjelentek, ko­szorú- és virágadományuk­kal, valamint részvétnyil­vánításukkal fájdalmunkon enyhíteni igyekeztek. Topolya, 1977. IV. 24. A gyászoló család köszönetnyilvánítás Fájdalomtól megtört szív­vel mondunk hálás köszö­netét mindazoknak a roko­noknak, szomszédoknak, jó barátoknak, ismerősök­nek, akik az április 16- án, 73 éves korában, álom közben, búcsúszó nélkül elhunyt drága jó felesé­gem, édesanyánk és nagy­anyánk Csaplár Mária szül. Kaszap temetésén megjelentek, részvétnyilvánításukkal, va­lamint koszorú- és virág­adományukkal soha el nem múló mély fájdal­munkon enyhíteni igye­keztek. Emlékét soha el nem múló szeretettel szívünk­be zártuk. Ada, 1977. IV. 24. A gyászoló család KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Ezúton mondunk hálás köszönetet mindazoknak a rokonoknak, barátoknak, szomszédoknak és ismerő­söknek, akik az április 6-án elhunyt szeretett test­vérünk és nagybátyám Szemerédi Sándor temetésén megjelentek, ko­szorú- és virágadományuk­kal, valamint részvétnyil­vánításukkal fájdalmunkon enyhíteni igyekeztek. • Külön mondunk köszöne­tet az újvidéki méhész­egyesület tagjainak a te­metésen való megjelenésü­kért. Újvidék, 1977. Iv. 24. A gyászoló család GYÁSZJELENTÉS Rokonainkkal és ismerő­seinkkel szomorúan tudat­juk, hogy szeretett édes­anyánk Walter Julianna szül. Keller 88 éves korában, az élet­től fáradtan, 1977. április 10-én csendesen elhunyt. Életében mindent meg­tett, amit tehetett értünk. Nyugszik Szabadkán a Zentai úti temetőben. Szabadka, 1977. IV. 24. Gyermekei: Dr. Wal­ter Béla, Epstein Bé­­láné, Olga, özv. Stich Rudolfné, Ilona, özv. Dömök Lajosné, An­gyalka köszönetnyilvánítás Ezúton mondunk hálás köszönetet mindazoknak a rokonoknak, ismerősök­nek, szomszédoknak és jó barátoknak, akik a 74 éves korában elhunyt drá­ga jó férjem, édesapánk, nagyapánk, dédapám Fátyol Ferenc temetésén megjelentek, ko­szorú- és virágadományuk­kal soha el nem múló mély fájdalmunkon enyhí­teni igyekeztek. Martonos, 1977. IV. 24. A gyászoló Fátyol család MEGEMLÉKEZÉS Fájdalmas szívvel emlé­kezünk drága egyetlen kisfiúnkra, és unokánkra Harmath Tibikére E hó 26-án lesz négy éve, hogy nyolcéves korá­ban tragikus körülmények között elragadta tőlünk a kegyetlen halál. Kedves emléked mindig a szívünkben őrizzük, és soha el nem múló fájda­lommal gondolunk rád. Köszönet mindazoknak, akik megelékeznek róla és virágot helyeznek sír­jára. örökké gyászoló szü­lei, nagyszülei, két nagybátyja, Feri és Frigyes feleségével, Angélával MEGEMLÉKEZÉS Ma van három éve an­nak a szomorú napnak, hogy a kegyetlen halál elrabolta tőlünk drága jó férjemet, édesapánkat, apó­sunkat és nagyapánkat Kovács Orbánt Tiéd a nyugalom, mi­énk a fájdalom. Míg élünk, feledni nem tudunk és örökké gyászolunk. Kanizsa, 1977. IV. 24. Bánatos nejed és gyermekeid köszönetnyilvánítás Hálás szívvel mondunk köszönését mindazoknak, akik szeretett jó fiam, férjem, édesapánk, testvé­rünk és nagybátyánk Mréz Andor mérnök temetésén megjelentek, mélységes gyászunkban részvétüket nyilvánították és koporsójára virágot he­lyeztek. Ily módon róván le kegyeletüket kedves ha lőttünk iránt, s Ivanie­­gradon április 5-én elkí­sérték utolsó útjára. Péterréve, 1977. IV. 24. A gyászoló család KÖ­SZÖNETNYILVÁNÍT­ÁS Ezúton értesítjük a ro­konokat, ismerősöket, jó barátokat, hogy szeretett nagyanyám Steiner Piroska nyug.­tanítónő 83 éves korában elhunyt. Köszönet mindazoknak, akik a temetésen megje­lentek. Szabadka, 1977. IV. 24. Teskié Marta és Petar MAGYAR SZÓ Vasárnap, 1977. ápr. 24.

Next