Magyar Szó, 1983. június (40. évfolyam, 163-177. szám)
1983-06-22 / 169. szám
Lemezismertető Szinte hihetetlen, hogy ezen az érces Balkánon létezik egy olyan zenekar, mint a fővárosi UŠKRIPCU, amely mindössze egy év leforgása alatt egy olyan nagylemezt hozott össze, mint ez az O, JE! című. Az album világviszonylatban is megállja a helyét. A belgrádi négyesnek ez a második albuma. A csoport állandó tagjain kívül közreműködtek rajta még Sasa Habic és Mihajlo Bubalo billentyűsök, Miloš Obrenovic dobos, Sasa Svidlan basszusgitáros, valamint két énekesnő, Zora és Sandra. Hogy miben különöleges az U škripcu nagylemeze? Elsősorban kidolgozásában, majd produkciójában és legvégül stílusában. A csoport egyfajta technopot játszik, jobban mondva, igen plasztikus tánczenét, amelynek funky az alapja. Erre színezik azután a hangeffektusokban gazdag szintetizátoraikat és a legkülönbözőbb hangszínekben gazdag gitárszólókat. A nagylemez hangulata fővárosunk éjszakáját, a sötétben átélt öleléseket türközi. Csodálatos hangulatot áraszt a muzsikája, mintha csak a TV Pénteken 22-kor című kulturális műsorához íródott volna. Intellektuális zene, a Roxi Music talán legjobb kópiája. Az album zenéjét a billentyűs hangszeres Zoran Vulovic, az énekes Milan Deleié, valamint a gitáros Aleksandar Vasiljevic komponálták. Mindegyik szerzeménynek más-más a hangulata. Egyformán magas színvonalúak. Az album valamennyi dalábólsláger lehetne. Íme a diszkóban használatos táncmelódiák jegyléke: Noé ča-ča-ča, Zov ljubava, Ples žutog lista és Pustinjski dijamant. Hallgató nóták a lemezen: Sidji do reke, Beograd spava. És végül íme a közép tempójúk listája: O, je és Kockar. EGYSZÓVAL: Míg az U škripcu debütáns albuma rögtönzött alkotás volt, addig ez a második gondosan megtervezett produkció. KOVÁCS Károly 15 Skripcu: O, Je! (Jugoton) Heti lemezújt'Gnlápunk 1. BOB DYLAN: John Wesley Harding 2. FLEETWOOD MAC: Mirage 3. FRANKIE LAINE: Hell Bent For Leather 4. SIR DAUGLES QUINTET: Quintessence * 5. VÁLOGATOTT ELŐADÓ: Harmoninika Blues SIKERLISTA egyesült Államok 1. MICHAEL JACKSON: Thriller 2. SOUNDTRACK: Flashdance 3. MEN AT WORK: Cargo 4. DEF LEPPARD: Pyromania 5. DAVID BGW3E: Let’s Dance 6. JOURNEY: Frontiers 7. HALL & OATES: ЊО 8. STYX: Kilroy Was Here 9. BRYAN ADAMS: Cuts Like A Knife 10. PRINCE: 1999 NAGY-BRITANNIA 1. MICHAEL JACKSON: Thriller 2. DAVID BOWIE: Let’s Dance 3. GEORGE BENSON: In Your Eyes 4. COOL* THE GANG: Twice As Cool 5. JAPAN: Oil On Canvas 6. SPANDAU BALLET: True 7. ELTON JOHN: Too Low For Zero 8. PETER GABRIEL: Plays Live 9. MIKE OLDFIELD: Crisis 10. BEAT: What is Heat? Keresztrejtvény Egy huszadik századi magyar költő nevét és öt versének címét rejtettük el. VÍZSZINTES SOROK: 1. Papírra vet, 5. Betegség, 7. Férfinév, 11. Az említett költő, 13. Verseim, 16. Európai tűzhányó, 18. Bírósági szereplő, 19. Elémni, 21. ÖA, 22. Félig lebben!, 24. Vés, 25. Ilyen lap is van, 26. Kebelben van!, 28. Verseim, 30. Járom, 31. Verseim, 36. Verseim, 37. Sonka, 38. Szovjet sakkozó, 39. Verseim. FÜGGŐLEGES SOROK: 1. Laután, 2. Férfinév, 3. Figyelmeztető, 4. Mezőség, 5. Mely személy, 6. Részvénytársaság, 7. Hazai folyó, 8. Hegedű tartozéka, 9. Bolti cikk, 10. Hangtalanul néz!, 11. Rainer Mária..., osztrák költő, 12. Kettőzve magyarországi város, 14. Odavissza férfinév, 15. Arasztat, 17. Gabonakévék rendje, 20. Merítő, 22. Van szeme, 23. Pálca, 25. Fafajta, 27. Hústalan időszak, 28. Estelenül szel!, 29. Rétes egyneműi, 30. Szedi a lábát, 32. Fal betűi, 33. Évszak, 34. Lehetőség, 35. EDA. Múlt heti rejtvényünk megfejtését Karinthy Frigyes, így írták ti. Tanár úr kérem. ■UH1 ^ 263. szám 1993. június 22. A Magyar Szó melléklete — Szerkeszti Serer Lenke Harmincöt év a tanyai iskolában Zentától tizenöt—húsz kilométerre majd százéves iskola áll, körülötte száz tanya — Adahatár. SÖREGI TUSA Teréz, a tanítónő, a harmincötödik tanévet zárja itt a tanyai kisiskolásokkal. Jolika tanítónő néni — mert így ismerik ezen a vidéken — 1948 őszén kezdte oktatni a kisiskolásokat, s innen megy nyugdíjba talán már az idén ... — Hogy mi a nevem? A képzőben én voltam a Teri-Joli, mivel két keresztnevem van, és egy másik Joli is járt az osztályba. Előkerül a tabló, s rajta a szöveg: a Szuboticai Állami Tanítóképző végzett növendékei 1947—48. — Az osztálytársak közül én kerültem a legeldugottabb helyre — mondja a tanítónő. — Negyvennyolcban az egész IV./B ifjúsági akcióra jelentkezett, az volt az országépítés hősi korszaka. Nekem azt mondta az orvos — mert negyvenkét kilós voltam —, hogy menjek haza, és munka helyett sokat egyek. Hiába könyörögtem, engedjen az útépítésre. Azon a nyáron Adóhatárra jöttem építeni a szövetkezeti otthont. Őszintén megmondom, nem sokat tudtam a tanyavilágról, nem ismertem a tanyai embereket, de gyorsan megbarátkoztunk. Többen tanítót kerestek az útépítésre, az oktatómunka vezetékére. Jelentkeztem, és így mégis eljutottam az építőtáborba. A jablanicai brigádnál helyeztek el, huszonkét kilométeres körzetet kellett bejárnom, írni-olvasni tanítottuk az embereket. Mivel legtöbb időt a jablanicaiakkal töltöttem, őket nagyon megszerettem. Ketten közülük. Velimir Djordjevic és Dusan Trajkovic azóta minden évben üdvözlőlapot küldenek. Egy hónap helyett kettőig maradtam. Itthon pedig már elsirattak, nem tudom miért, leveleim nem jutottak haza, így nem tudták meg, hogy még egy hónapot maradok, s huszonkétszer vártak hiába az állomáson... — Akkoriban még központilag nevezték ki a tanítókat, és engem Zentára küldtek. A tanítónőket inkább a tanyai iskolákba helyezték, mondván: tudnak főzni, könnyebben feltalálják magukat, mint a férfiak. A közoktatás vezetője azt mondta, hogy Adahatárt ajánlaná, mert kérték az emerek, hogy én tanítsam őket, mivel megismertek az otthon építésekor. Természetesen vállaltam, így negyvennyolcban október harmadikán kezdődött a tanév az adahatári iskolában, mivel későn tértem haza az építőtáborból. És most már, harmincöt év után, itt vagyok otthon. Az emberek marasztaltak, no meg a vidék is. Egykori diákjaim vesznek körül, akiknek a gyerekeit tanítgatom. Szorgalmas és becsületes emberek élnek itt, mondhatom, nincs titkuk a tanítónő előtt. Néha segítséget kérnek, máskor sikereikkel dicsekednek el. Olykor hajdani tanítványaimat is megdorgálom, mégsem haragszanak rám, respektálnak. Ha például valamelyikük többet iszik a kelleténél, jaj, hogy próbálja kihúzni magát, s ha italozáson ,,kapom” őket, mindjárt hátuk mögé dugják az üveget. — Hogy nehéz volt-e távol a várostól-falutól, kint a szántóföldek között, ahová szilárd út sem vezet? Azt tartom, hogy a sikernél sokkal jobb tanító a gond s a nehézség. A tanyaiak életét kellett élnem ahhoz, hogy megismerjem gondjaikat, bajaikat. Megtörtént, hogy miután Felsőhegynél kiszálltunk a buszból, miivel a sofőr nem vállalta, hogy tovább vezessen a csúszós úton, a harminc centis fagyos hó tete (Folytatása a 3. oldalon) Megfogyatkozott létszámmal: tíz tanuló ül az iskolapadban