Magyar Szó, 1988. december (45. évfolyam, 345-360. szám)
1988-12-16 / 345. szám
1£SS. december 16., péntek Magyaros KÜLPOLITIKA 3 '. Az éter hullámairól Mit írnak az izraeli lapok Jasszer Arafat genfi beszédéről. *wкуап vélekednek nyugatnémet sajtókommentátorok az NDK-ban bevezetett utazási könnyítésekről, milyen politikai következményei vannak angol újságok szerint az örményországi földrengésnek. — Ezek mai témáink. Az összeállítást külföldi rádióállomások sajtószemléi alapján készítettük. A Yediot Aharonot részletesen beszámol Arafat beszédéről, a vezércikket azonban az Arafat-beszéd idején elkövetett vérengzésnek szenteli. Egy telepes és egy tartalékos szolgálatot teljesítő katona esett áldozatul az Arafat által vezetett és támogatott terrorakciónak — fogalmaz az újság, így még a baloldalnak is nehéz lesz Arafat a béketerveit népszerűsíteni, folytatja a cikk írója, majd egy baloldali parlamenti képviselőt idéz, hogy lehetőséget kell adni a palesztinoknak, hogy bebizonyíthassák békevágyukat. A képviselő szerint az intifada, az arab zavargások az izraeli megszállás következő ténye. A Maariv első oldalán Arafat fényképe nem látható, ellentétben az összes többi tegnapi izraeli lappal. A Haarec tegnap reggeli száma !0. oldalán közli Arafat genfi beszédének teljes szövegét kiemelve vastag betűkkel Arafat békevágyait majd belpolitikai kérdésekkel foglalkozik, ami Izrael esetében tulajdonképpen a külpolitikát is jelenti, mint azt annak idején Henry Kissinger is kijelentette. 000 Az majd kiderül, hogy milyen rugalmasan bánik a keletnémet párt azzal az új rendelettel, amelynek értelmében a keletnémet állampolgárok a jövőben könnyebben juthatnak külföldre. Az utazásokhoz való kegyes hozzájárulás a magát nyíltnak nevező NDK-ban magától értetődő jóénak kellene lennie, de többek között fegyelmező és jutalmazó eszköz az állam és a pártapparátus kezében — vélekedik a Saarbrücker Zeitung. Még ha az NDK vezetése az alapokat illetően makacs is marad, teljesen nem tudja elhárítani a keleti országokban érezhető demokratikus széllökéseket. A nyugati utazásokra, az NDK-beli polgárok és külföldiek közötti házasságkötésekre, valamint a Nyugatra való áttelepülésre vonatkozó új előírásokkal együtt egy a bíróságoknak az államigazgatási szervek döntését felülbíráló illetékességére és eljárására vonatkozó törvényt is el akarnak fogadni. Az ingatlanokra vonatkozó kártérítési igény melett ezután az utazási engedélyek megadásának gyakorlatát is felül lehet vizsgáltatni bíróságilag. A hivatalos megfogalmazás szerint ennek a jogbiztonság növelése a célja, amiből arra lehet következtetni, hogy ez ezelőtt az NDK vezetésének véleménye szerint is elégtelen volt — írja az újság. A brémai Bremer Nachrichten a következőképpen vélekedik: Ez a nagyobb jogbiztonság irányába vezető lépés természetesen nem hasonlítható össze azzal a védelemmel, amelyet a nyugatnémetek élveznek az államigazgatási szervek igazságszolgáltatása által. A másik német államban a bírák végül is egyáltalán nem az államhatalmi ágak demokratikus megosztásának elvei alapján ítélkeznek. Az NDK igazságszolgáltatása számára érvényes a szocialista államhatalom egységének örök elve. Az érzés azonban, hogy nincsenek kiszolgáltatva a mindenható bürokráciának, mégiscsak erősítheti az utazni kívánó keletnémet állampolgárok öntudatát. Az NDK vezetése a hét elején fejezi be eszmefuttatását a brémai napilap — olyan fejlődést indított el, amelynek kihatásai még beláthatatlanok az NDK társadalma számára. — — A londoni Daily Telegraph azt elemzi, milyen politikai kihatásai vannak az örmények számára a hazájukat ért katasztrofális földrengésnek. A lap egyebek között így ír: Gorbacsov méltató szavakkal emlékezett meg a szovjet nép által tanúsított segítőkészségről, de ugynakkor bírálta az általa politikai kalandoroknak tituált személyeket, akik a Karabah hegyvidéki terület kérdését továbbra sem engedik levenni a napirendről, s ebben a súlyos helyzetben is a magust számára kívánnak politikai tőkét kovácsolni. Való igaz, hogy bár az ország népe bámulatra méltó önzetlenséggel sietett a bajba jutottak segítségére, a földrengés után néhány nappal újabb örményellenes demonstrációk voltak Bakuban. A nemzetiségi forrongás nem csillapodik. Szovjet részről most azt hangsúlyozzák, merőben másként reagált a világ az örményországi földrengés hírére, mint annak idején a csernobili katasztrófa, mi tagadás, késleltetett bejelentésére. Nyilvánvaló, hogy a két eset nem vonható egy kalap alá. Annak idején a Nyugatot aggasztotta a radioaktív szennyeződés veszélye, és felháborította a balesetet övező titkolódzás, ami semmiképpen sem felelt meg a glasznoszty gondolatának. Ezúttal a szovjet sajtó nem fukarkodott a mentési munkálatok gyenge pontjainak bírálatával. És az is biztosra vehető, hogy a természei katasztrófa csak időlegesen terelheti el a figyelmet a nemzetiségi földcsuszamlásról. Az örmény nemzetiségi hatalom szószólói például úgy értékelik, hogy a moszkvai vezetés Gorbacsovval az élen arra kívánja felhasználni a természeti csapás létrehozta rendkívüli körülményeket, hogy leszámoljon az örmény nép önállósulási törekvéseivel. A mentési munkálatok miatt határozottan leállították az örmények, illetve az azerik áttelepülését, akik a nemzetiségi zavargások nyomán mint fenyegetett nemzetiségi kisebbségek saját köztársaságaikba igyekeztek. A Pravda csak a napokban ismerte el, hogy az örmények és az azerbajdzsánok vitája nem lanyhult. Bakuból állítólag gúnyos üdvözlő táviratok érkeztek Jerevánba. A helyzetre jellemző, hogy egy szovjet szóvivőnek meg kellett cáfolnia a híreszteléseket, hogy a földrengés hírének hallatára Baku lakossága örömtáncot járt az utcákon. A szovjet sajtó azonban kénytelen volt megerősíteni, hogy az örmények egyes esetekben vonakodtak attól, hogy igénybe vegyék az Azerbajdzsánból érkező segítséget, szánja magát. Izraeli politikai körökben máris Izrael-ellenesnek minősítik a döntést. Megtörtént tehát az, amitől Izrael a legjobban tartott, és az első Tel Aviv-i elemzések arra utalnak, hogy „Washington történelmi húzásáról van szó, a legdrámaibb az utóbbi tíz évben, amióta Izrael, Egyiptomés az USA aláírta a Camp David-i egyezményeket.” Az első hivatalos reagálásokból ítélve Izrael még zavarban van, és nem találta meg a kellő választ. Shamir kormányfő kabinetjéből reggel csupán rövid közleményt adtak ki, amely szerint „Izrael nagyon sajnálja, hogy Washington ilyen téves lépést tett”. Shamir két nappal ezelőtt kijelentette, hogy Izrael sosem fog tárgyalni a PFSZ-szel , függetlenül az USA esetleges jóváhagyásától. Shamir konzervatív pártja figyelmeztet, hogy Izraelnek azonnal fel kell készülnie, hogy szembeszállhasson a „Washingtonból egészen biztosan esedékes nyomással”. A szélsőjobboldal azt követeli a kormánytól, hogy minden megszállt terület teljes bekebelezésével válaszoljon az USA-nak. Simon Peres laburista pártvezető, külügyminiszter véleménye szerint Izraelnek most politikai Katonai attasék Stevan Mirkovicra! December 22-e, a Jugoszláv Néphadsereg napja alkalmából Stevan Mirkovic vezérezredes, a jugoszláv fegyveres erők vezérkari főnöke tegnap Belgrádban a Jugoszláv Néphadsereg Otthonában fogadta a hazánkban szolgálatot teljesítő külföldi katonai attasékat. Ebből az alkalomból Dumitru Manea ezredes, Románia katonai és légügyi attaséja a külföldi katonai személyek és a maga nevében gratulált a vezérkari főnöknek és fegyveres erőink képviselőinek. (Tanjug) Szaurd a szíriai megálapodás a libanoni elnökválasztásokról Szaúd-Arábia és Szíria megállapodott a libanoni elnökválasztások sürgős megtartásáról. AZ Ad Diar című bejrúti napilap megbízható washingtoni és párizsi forrásokra hivatkozva tegnapi számában azt állította, hogy a libanoni államfő megválasztásáról szóló megegyezésre Hafez el Asszad Szíriai elnök nemrég véget ért szaúd-arábiai látogatásán került sor. (Tanjug) Száműztek még három palesztint Izraelből Libanon makacs tiltakozása ellenére, és dacolva a nemzetközi közvélemény rosszallásával, az izraeli hatóságok Dél- Libanonba száműztek mint három palesztint. A palesztin felkelés egy évvel ezelőtti kitörése óta az izraeli megszálló hatóságok északi határaikon át összesen 32 palesztint deportáltak Libanonba a nyugati partvidékről és a gázai övezetből (Tanjug) Az USA közvetlen párbeszédet kezd a PFSZ-szel (Folytatás az 1. oldalról) az amerikai feltételekkel kapcsolatban. A fordulat annál drámaibb, mert Washington a minap megvonta Arafattól az USA-ba való beutazás jogát, s emiatt az ENSZ-közgyűlés ülésszakát áthelyezték New Yorkból Genfbe. Ilyesmi először fordult elő a világszervezet történetében. Az USA tegnapi döntése nem csupán a palesztin vezető kijelentésének eredménye, hanem valószínűleg hozzájárult ehhez a világ reagálása is, mert a palesztinok békeoffenzívája mindenütt meghallgatásra talált, már a Palesztin Nemzeti Tanács algíri ülésszaka után is. Az amerikai—palesztin dialógus híre hasznára válik majd Bush elnök új kormányának, ha konstruktív irányba akarja terelni az USA közel-keleti politikáját. Megdöbbenés Izraelben Izraelben semmi eddigihez sem fogható döbbenetet váltott ki az amerikai—palesztin dialógus híre. Noha az utóbbi időben emlegették ennek lehetőségét, kevesen hitték, hogy az Izraelhez „legjobban fűződő és legbarátibb amerikai kormányzat megbízatásának legvégén ilyen drámai lépésre kezdeményezést kell tennie a palesztin kérdés megoldása irányában. Ezen szabad választásokat ért aJordán nyugati partján és Gázában, ami után „mindennemű előfeltétel nélkül meg kell kezdeni a tárgyalásokat a palesztin nép választotta vezetőséggel”. Peres azonban nem nyilatkozott arról, hogy a megszállt területeken élő palesztinok szavazhatnak-e a PFSZ tagjaira is. Az a benyomás, hogy Perest nem lepte meg Washington váratlan döntése. „Én annak idején figyelmeztettem, hogy ez bekövetkezik, de a Likud nem hitt nekem. Történelmi tévedést követett el azzal, hogy elutasította az egyezményt, amelyet én kötöttem 1987 áprilisában Londonban Husszein jordániai királlyal. Emiatt kaptuk most a jordániai uralkodó helyett tágyaló félnek Jasszer Arafatot” — jelentette ki a laburisták vezére. Eltérő reagálások Az Egyesült Államok döntése, hogy párbeszédet kezd a Palesztinai Felszabadítási Szervezettel a közel-keleti válság megoldásáról, a várakozásoknak megfelelően eltérő értékelésekre adott okot. A PFSZ leplezetlen reménnyel fogadta az amerikai döntést. Habib Terzinek, a PFSZ ENSZ-képviselőjének , megállapítása szerint az Egyesült Államok álláspontjának megváltozása „bátorító”. Olyan vélemények is elhangzottak már, hogy a nemzetközi Közel-Kelet-értekezletet már jövőre meg lehet tartani. A Szíria-barát palesztin frakciók, amelyek erélyesen elítélték Arafat genfi beszédét, egyelőre még nem fűztek semmilyen magyarázatot az USA közleményéhez. Ennek ellenére vezetőik tegnap megismételték azt az álláspontjukat, hogy Arafat az ENSZ-ben „a megadás” pozícióját foglalta el. Abu Musa, az Al-Fatah vezetője. Arafatot „a forradalom ellenségének” nevezte, és a nyugati partvidéken, valamint a Gáza övezetben élő palesztinokat arra szólította fel, hogy utasítsák vissza Arafat diplomáciai kezdeményezését és fokozzák az izraeli hatóságokkal szemben tanúsított ellenállásukat. Ahmed Dzsibril, egy másik radikális palesztin vezető arra figyelmeztetett, hogy Washington és Tel- Aviv újabb engedményeketkövetel majd Arafattól a palesztin ügy háttérbe szorítása érdekében. Gennagyij Geraszimov, a szovjet külügyminisztérium képviselője szerda éjjeli sajtótájékoztatóján úgy értékelte, hogy az Egyesült Államok határozata egy lépéssel közelebb vitte az érdekelt feleket a Közel-Kelet békéjének megteremtése felé, és egy olyan nemzetközi értekezlet feltételeit teremtette meg, amelyen megoldást lehet találni a térség válságára. Egyiptom megítélése szerint Reagan döntése újmiztatással lesz az arab világ országai és az Egyesült Államok kapcsolatának előmozdítására. Perez de Cuellar ENSZ-főtitkár a washingtoni döntést történelmi lépésnek minősítette az arab—izraeli probléma megoldása felé vezető úton. Elmondta ugyanakkor azt is, hogy be fog kapcsolódni a nemzetközi Közel-Kelet-értekezlet előkészítésébe. Üdvözölve az Egyesült Államok döntését, Nagy-Britannia külügyminisztériumának képviselője felszólította Izraelt, hogy „válaszoljon kedvezően” az új kezdeményezésre. Arafat berlini látogatása Erich Honecker, az NDK államfője, az NSZEP főtitkára tegnap fogadta Jasszer Arafatot, a PFSZ vezetőjét, aki rövid ideig tartó munka jellegű látogatásra érkezett az országba. Arafat tárgyalt Fischer külügyminiszterrel is. Az NDK egyébkénttámogatta a PFSZ azon döntését, hogy létrehozza a független államot és ezt az elsők között ismerte el. Husszein: Lehetséges a jordániai—palesztin konföderáció Husszein jordán király Párizsban kijelentette, hogy „lehetséges létrehozni Jordánia és a Palesztin Állam konföderációját”. Kiemelte ugyanakkor, hogy „Jordánia áll legközelebb a palesztin néphez” és, hogy a térség békéje nélkülözhetetlen feltétele valamennyi további terv megvalósításának. Husszein ezt a francia fővárosban tett látogatásának befejezésekor jelentette ki. Párizsi tartózkodása során Mitterrand elnökkel és más magas rangú francia állami tisztségviselőkkel korverítő eszmecserét folytatott a közel-keleti béke megvalósításának lehetőségeiről. Hangsúlyozta, hogy elégedett a látogatásának eredményeivel, hiszen Párizsban egy új megállapodást is aláírt a gazdasági együttműködésről. Megtárgyalta továbbá húsz Mirage—2000 típusú francia Iharci gép vásárlásának feltételeit, továbbá 12 Mirage F—1 típusú katonai repülőgép modernizálásának részleteit. (Tanjug) (Reuter telefotó) Arafat genfi sajtóértekezletén közli, a PFSZ elismeri az izraeli állam létjogosultságát Tegnap este volt az első találkozó? Tegnap este Tuniszban találkoztak először az USA és a PFSZ képviselői, jelentette a CNA hírügynökség. Ez volt az első közvetlen kapcsolat Washington és a palesztin nép törvényes képviselője között, amire a Fehér Ház döntése adott lehetőséget. A palesztin küldöttségben volt állítólag a PFSZ Végrehajtó Bizottságának néhány tagja is, az USA-t viszont Robert Pelletreau tuniszi nagykövet képviselte. (Reuter telefotó) Figyelmeztető sztrájkot tartottak tegnap a brüsszeli tömegközlekedési alkalmazottak. Fizetésemelést és jobb munkakörülményeket követeltek. A képen: A garázsban maradtak a villamosok