Magyar Szó, 1991. június (48. évfolyam, 163-177. szám)
1991-06-16 / 163. szám
14 MŰVELŐDÉS Magyar Szó Krimi a szezon végén Bemutató előadás az Újvidéki Színházban Nem véletlen, hogy egy krimi-vígjátékkal zárja az Újvidéki Színház az évadot, programot sejtünk mögötte, a tömegkultúra-robbanáshoz való igazodást. Mert azt észre kell venni, hogy vége annak a korszaknak, amely egyfajta kultúrát erőltetett, hátrányosan megkülönböztetett egyes műfajokat, de egész szubkultúrákat is. Nem is olyan régen még „távozz, sátán" felkiáltással illett fogadni az alacsonyabbrendűnek és igénytelennek tartott műfajokat. Mára visszavonulót fújt az agresszív, általában konzervatív fölénytudat, látszik ez abból is például, hogy színpadainkon elszaporodtak a kabarék, táncos, zenés darabok stb. Most egyenlő esélyekkel indul az elitkultúra és a tömegkultúra, azzal, hogy ebben a pluralizmusban kezdetben biztosan a tömegkultúra fog tombolni, mert visszaszorított, elfojtott igényeknek tesz eleget. Hogy ezt az ízléspluralizmust mi váltotta ki, pontosan meg nem mondanám, talán a posztmodernizmus is hozzájárult, amely nagy kedvvel kever értékest és értéktelent, de nyilván a rendszerváltás is, amely Európának ebben a felében lejátszódott, és aminek egyik következménye a gazdasági számításoknak, azaz a piacnak a felülkerekedése. Jól fogalmaz az egyik magyar lap, miszerint „a kulturális termékről kiderült, hogy az minden párthatározat ellenére áru". A színháznak sincs más választása, mint hogy megtanul gazdasági logikával gondolkozni, esetleg ha erre nem hajlandó, akkor szegény marad. Talán kasszasikernek szánta az Újvidéki Színház Marcel Achard század eleji francia bulvárszerző A bolond lány című darabját. Csakhogy túlságosan terhelt a szöveg, és még inkább a rendezés az üzenettel, a tanítással, egyszóval a „komolykodással", ahhoz, hogy könnyed, lezser este kerekedjék az egészből. Jól jellemezte Kosztolányi Achard-t, amikor azt mondta róla, hogy francia, de néha olyan tartalmas, mint egy német. Kicsit unalmas is, fűzzük hozzá. A történet középpontjában egy fiatal vizsgálóbíró áll, akit Kovács Frigyes játszik higgadtan, a tőle megszokott színvonalon, minden vígjátéki manír nélkül. Ez a bíró olyan ember, aki nem hagyja faképnél az igazságot, még akkor sem, ha kutyaszorítóba kerül. Emberére talál benne a „bolond" lány, aki angyalian együgyű és hiszékeny lélek, naiv meséivel nevetve szedi ízekre a hazug társadalmat. Ideális áldozat lenne, ha a véletlen nem tenné a vizsgálóbíró tenyerére. A lányt mai tinédzser-érzékenységgel formálja meg Szántó Valéria, az újvidéki Színművészeti Akadémia végzős növendéke. Intelligens és ízléses színésznek ígérkezik. Marilyn Monroe és egy kamaszfiú keveréke ez a lány, habkönnyű, örökké röpködő szoknyájával. El lehet képzelni, milyen botrányosan hatottak szabados kijelentései a századelőn, miszerint soha nem visel bugyit, vagy hogy mit csinálna egy meztelen nő a férfi ágyában, ha nem szeretkezne vele stb. Mára ezek a botrányos kijelentések bonbonná szelídültek. Itt említem meg Annamária Mihajlovic jól sikerült jelmezeit, amelyek jellemeznek. A „bolond" lány habkönnyű, fekete pöttyes narancssárga ruhája világít a komor, színszegény bírósági irodában. A díszletet szintén Annamária Mihajlovic tervezte, eklektikus bútorhalmazzal jelzi a bírósági hangulatot. A többi hölgyet is kedvvel öltöztette, a rendezői elképzeléssel összhangban ironikusan kihangsúlyozva a figurák gyönge pontjait. Ladik Katalinképviselőnél és Szilágyi Rövid Eleonóra (vizsgálóbíróné) epizódalakítására a szereplők jellemének a leleplezése jellemző. Ugyanez mondható el Balázs Piri Zoltán ügyészhelyetteséről, Banka János képviselőjéről és Simon Mihály törvényszéki írnokáról, azzal, hogy Simonnak rengeteg jó némajátéka van a székkel, zsebkendővel, az ajtóval, az aktákkal, a „kesztyűvel" és így tovább. Szilágyi Nándor az ügyefogyott ügyvéd szerepében szintén sok tréfás ötlettel gazdagítja a játékot. Ha ők ketten nem lennének, talán végképp leülne az előadás, a néző lelkiismeret-furdalás nélkül hátradőlne a székben, és aludna egy jót, a levegőtlen nyári este úgyis erre csábít. Vajda Tibor rendező újra felfedezte ezt a francia krimivígjátékot, lefújta róla a port, a ritmusát azonban nem gyorsította fel a mai ember dinamikus érzésvilágához, inkább talán még lelassította, azzal, hogy a bíró fausti tépelődéseire helyezte a hangsúlyt. Túlságosan is hitt a társalgási konvenciók gördülékeny dramaturgiájában. Egyébként a bemutató közönsége türelmes volt és hálás, mint mindig. Nem nagy siker az előadás, de nem is bukás. Hogy végül kasszadarab lesz-e belőle, azt majd az őszi felújítás közönsége dönti el, ebben a szezonban ugyanis még csak június 17-én játsszák. BARTUC Gabriella Jelenet az előadásból (Lazukić Kati felvétele) A BITEF New York-i promóciója A New York-i Jugoszláv Művelődési Központban tegnap ünnepélyesen ismertették a 25. Belgrádi Nemzetközi Színházi Fesztivál műsorát, amelyet az idén szeptember 9-e és 30-a között tartanak meg a jugoszláv fővárosban. Jovan Cirilov, a fesztivál művészeti igazgatója meghívta a New York-i kritikusokat és más színházi szakembereket, látogassanak el Belgrádba, hogy megtapasztalják az új irányzatokat és exprimentumokat, amelyekhez a BITEF mindvégig hű maradt. Az ezüstjubileum alkalmából színházi maratont szerveznek a BITEF- en, YU teátrum non-stop címmel. Egyébként részt vesz a fesztivál műsorában a moszkvai Taganka Színház, a Svéd Királyi Drámai Színház, egy krakkói színház, továbbá belga, amerikai, francia és német csoportok, valamint a maribori Szlovén Nemzeti Színház. Az amerikai színházi szakemberek különösen nagy érdeklődést mutattak a bejelentett nemzetközi tanácskozás iránt, amelynek a BITEF hatása a világszínházra lesz a témája. A beszélgetés folyamán a New York-iak elismerésüket fejezték ki Jovan Cilkovnak, aki a fesztivál megalapításától kezdve személyesen is hozzájárult ennek a kortárs színházi rendezvénynek a sikeréhez. (Tanjug) Lemondták a Yes-koncertet A jegyek egyik fő forgalmazójától, a Dalmacijaturisttól tegnap szerzett értesüléseink szerint, a június 18-ára Belgrádba és 19-ére Zágrábba bejelentett brit Yes együttes koncertjét lemondták. Az okok mindeddig ismeretlenek, ám valószínűleg politikai színezetűek, nem az első eset ugyanis, hogy az országban uralkodó bizonytalan helyzet miatt egyik-másik előadó visszalépett. Mindazok, akik erre a nagy eseményre jegyet váltottak, a vásárlás színhelyén visszaválthatják őket. G. T. Útban Európa felé ELMÉLETBEN LEHETETLEN, hogy most, mély gazdasági és szellemi válságunk idején bármely hazai tévéstúdió sikerrel felvegye a versenyt az európai nagyokkal, s műsoraival bekerüljön a kontinens televíziós vérkeringésébe. A műszaki hiányosságokon és az anyagiak hiányán kívül egyik fő oka ennek az ötletnek, az alkotói szellem devalválódása. Európa a legkevésbé sem kíváncsi a nemzeti mitológiák élesztgetésére, az elzárkózás és kizárólagosság teremtette törpe nemzet szellemi nagyságokra, végsőkig provincializálódott „művészeti" produktumainkra. Szerencsére a gyakorlatban a lehetetlen is megvalósítható, ha a legmegfelelőbb emberek kerülnek a legmegfelelőbb helyekre. Mint ahogyan ezt az Újvidéki Televízió gyakorlati eredményei bizonyítják. A Mozart point című komolyzenei sorozat, amelyben legjobb fiatal művészeink, Kemal Gekic, Aleksandar Madžar, Kinka Rita, Aksin Lévai Laura és a többiek mutatkoztak be, a határokon túl is figyelmet keltett. A belgák és a franciák szeretnék megvásárolni, a La sept érdeklődik iránta, az olaszok felajánlották: a híres Santa Cecilia együttes ingyen szerepel a sorozatban, ha cserébe Olaszországban is bemutathatják a Mozart pointot A magyarok az újvidékiekkel közösen forgatnak sorozatot Danilo Kis A holtak enciklopédiája című műve nyomán, a németek jelentős támogatásával készül Dusan Makavejev A gorillák délben fürdenek című filmje és tévésorozata, amelynek társproducere szintén az újvidéki stúdió, román-magyar-jugoszláv (újvidéki) koprodukció lesz A Dunán című politikai paródiasorozat is, szerepel a további tervekben egy román-német-szovjet-jugoszláv koprodukció azoknak a bánáti románoknak sorsáról, akik 48-ban szöktek át Romániába, és életük az ott élő németekével fonódott össze. Gyermekeik súlyos identitászavarral küszködnek: egyszerre érzik magukat románnak, jugoszlávnak és németnek is. Folytatódik az újvidéki stúdió művelődési sorozata a közép-kelet-európai kultúra helyzetéről. Szerzője, Aleksandar Tisza ismert írónk és akadémikusunk Prágában Václav Havellel készít interjút, s a sorozat befejező részében a lengyelországi kultúra jellegzetességeivel is foglalkozik. Ez a sorozat a Pentagonálé tévéstúdió számára különösen érdekes. A TERVEK és javarészt már kész projektumok sora ezzel korántsem zárul le. Az újvidéki stúdió nagy lépést tett afelé, hogy integrálódjon a közép-európai tévékörben, s mindez hídként felhasználva lépjen egy nagyot Európa felé. Nagy kár volna, ha ez a lendület megtörik. Aminek veszélye fennáll, s amit Zelimir Zilnik, a művelődési és művészeti műsorok fő- és felelős szerkesztője tömören így fogalmazott meg: ha a belgrádi és az újvidéki stúdió tervbe vett integrációja mechanikus egyesítés lesz, ez magát a katasztrófát jelenti számukra. Hiszen az újvidéki stúdió minden szempontból specifikus: öt nyelven sugározza műsorait, s gyakorlatilag öt tévécsatornán. Ha már a fentiekért nem, hát ezért az utóbbiért is különleges státust érdemel. P. KECZELI Klára 1991 . június 16., vasárnap Programterv-javaslat a JMMT alakáló képzőművészeti szakosztálya számára PÉTER LÁSZLÓ (A KÉPZŐMŰVÉSZETI SZAKOSZTÁLY MEGBÍZOTTJA), SZÉKELYKEVE, BOLMÁN U. SZ. N. - 1. Felhívjuk a vajdasági, a muravidéki és a horvátországi magyar képzőművészeket, iparművészeket és fotósokat (hivatásosakat és amatőröket), valamint a képzőművészeti kritikusokat és esszéírókat, hogy társuljanak be, ill. aktív, segítő kültagokként támogassák a JMMT alakuló szakosztályát. 2. A JMMT képzőművészeti szakosztálya a társaság közös tevékenységi programjának szellemében sajátos feladatokat vállal, nem zárkózik el azonban szűkebb és tágabb környezete képzőművészeti életétől. Ellenkezőleg: szorgalmazza az állandó együttműködést a hivatásos és amatőr képzőművészek egyéb társulásaival, mindenekelőtt a TAKT-tal, az ULUV-val, a zentai és a topolyai művésztelepekkel stb. 3. A képzőművészeti szakosztály KÖZÖS és ÖNÁLLÓ kiállítások megszervezését vállalná. Évi két közös (egy tavaszi, egy őszi) tárlatot, valamint számos önálló kiállítást lehetne megszervezni számos település létező, de nem eléggé kihasznált kiállítótermében, kisgalériájában, múzeumában, olvasótermében, művelődési egyesületében (vagy iskolák előcsarnokaiban) is. Elsősorban mégis a „rangosabb" kiállítótermekre pályázhatunk, mint pl. a zentai múzeum, a becsei múzeum, szabadkai Képzőművészeti Találkozó kiállítóterme, Kanizsa Munkásotthona, a topolyai galéria stb., de több mint elfogadható a Forum-ház klubhelyisége, a Petőfi ME Újvidéken, a topolyai könyvtár olvasóterme, színházaink előcsarnokai és sok más, nem eléggé kihasznált, kiállítási célra alkalmas helyiség is. Kérjük az ezen és hasonló intézményekben dolgozó felelős értelmiségieket, mérlegeljék és munkhelyükön vitassák meg munkatársaikkal a kiállítási lehetőségeket és a meglévő feltételeket, s kedvező hozzáállás esetén levélben jelentkezzenek a JMMT, illetve a szakosztály megbízottjának címére. 4. Felhívjuk azon művelődési egyesületek vezetőit, akik egy-egy művelődési rendezvény mellé képzőművészeti kiállításokat is megszerveznének, küldjék meg igénylésüket, hogy szakosztályunk idejében összeállíthassa a kiállítani tudó és óhajtó képzőművészek listáját. 5. A szakosztály vezetői fenntartják maguknak azt a jogot, hogy a kiállítások megszervezésekor szelektáló bizottságot nevezzenek ki (legalább három ember személyében), a kiállítási anyag kellő szakértelemmel történő elbírálására. 6. Fontosnak tartjuk a képzőművészet szakos tanárok bekapcsolódását a munkába (főleg, ha gyakorlott szervezők és alkotó képzőművészek is). Azon kívül, hogy bekapcsolódhatnának a kiállításszervezői munkába, ők azok, akik a diákok tömegesebb kiállításlátogatását megszervezhetik. 7. A szakosztály által szervezett egyéni és közös kiállításokra meghívókat, meghívó-katalógusokat kellene nyomtatni. Kipróbált, jó megoldás (és olcsó is) pl. a xeroxozott, vastagabb gépírópapírra sokszorosított, háromba hajtható katalógusforma. (Ajánlatokat kérünk még ezen probléma megoldására.) 8. Javasoljuk továbbá, hogy azok a képzőművészek, akiknek egyéni tárlatot szervezünk, egy-egy alkotásukat ajándékozzák a JMMT-nek. Ily módon állandóan gyarapodó műkollekciót hoznánk létre. (Az adományozott műalkotások számára állandó kiállítási helyet kellene biztosítani, idővel, amennyiben ténykedésünk sikeresnek bizonyul.) 9. A szakosztály a társaság közös pénzforrásain kívül saját céleszközöket is óhajt teremteni, egyebek között tagjai műmellékleteinek képeslapsorozatok formájában történő reprodukálása, ill. forgalmazása révén is. Az ily módon szerzett anyagiak egy részét a szakosztály további ténykedésére fordítanánk. Javaslom azonban, hogy ezekből a pénzeszközökből hozzuk létre az Ács József-díjat, melyet évente ítélnénk oda a JMMT által megszervezett kiállítások legjobbikának. A díjat háromtagú zsűri ítéli oda. 10. Felkérjük szakosztályunk tagjait, valamint azokat az értelmiségieket, akik művelődési tevékenységük során hazai képzőművész-ismerősök címeinek birtokában vannak, legyenek segítségünkre a tagtoborzásban, amennyiben nem kívánnak ily módon hozzájárulni aktivitásunkhoz, úgy a címek megküldésével segítsenek az Jugoszláviai Magyar Képzőművészek CÍMTÁRÁNAK (állandóan bővíthető) összeállításában. Mivel ajánlatunk korántsem mondható teljesnek és átfogónak, kérjük elsősorban a címtárunkban szereplő képzőművésztagokat, tegyék közzé (küldjék meg) ajánlataikat egy teljesebb tervezet megfogalmazása érdekében. Ezek után sort kerítenénk a szakosztály alakuló gyűlésére s egyben munkatervünk kidolgozására, és hozzáfoghatnánk az őszi kiállítási idény megszervezéséhez is. 11. Az előzetes megbeszélés július 2-án délután lesz a június 29-én kezdődő és július 14-én tárlatmegnyitóval záruló TAKT és az I. Néprajzkutató Tábor színhelyén, a Hevér-tanyán. 12. Reméljük, működésünkkel egy fokozottabb, a képzőművészeti életünket folyamatosabbá és nyitottabbá, ezzel pedig eredményesebbé tevő művelődési ténykedés hordozóivá lehetünk. ÚJVIDÉK A Szülők Fórumának felhívása A Szülők Fóruma kéri a pályaválasztás előtt álló gyeremekek szüleit, hogy gyermekeik érdekében megbeszélésen jelenjenek meg. A Mihajlo Pupin villamossági szakközépiskolába jelentkezőket és szüleiket ebben az iskolában várják június 17-én, hétfőn 17 órakor. Mikes Teréz tanárnőt keressék. Az Április 7. egészségügyi, a fémipari, a kereskedelmi és más középiskolába készülők és szüleik az újvidéki Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben jelentkezzenek június 17-én, 18 órakor. A Szülők Fóruma közös beiratkozást tervez annak érdekében, hogy biztosítsák a magyar tagozatok megnyitásához szükséges létszámot. Várjuk az újvidéki középiskolák iránt érdeklődőket (vidékieket is)!