Magyar Szó, 1996. október (53. évfolyam, 232-258. szám)

1996-10-01 / 232. szám

1996. október 1., kedd Szkopje szeretné lezárni a névitát Athénnel Gligorov elnök sajóértekezlete - Beszámoló a New York-i tárgyalásokról (Tudósítónktól) Szkopje, szeptember 30. Kira Gligorov, miután a múlt kedden részt vett az ENSZ-közgyű­­lés munkájában, az egész hetet New Yorkban töltötte, és intenzív tárgya­lásokat folytatott a világ politikusai­val, valamint szakmai csoportosulá­sok képviselőivel. A 70 éves elnök korát meghazudtoló frissességgel állt ma az újságírók elé. Tengeren­túli tárgyalásai során napirendre került az ENSZ feladatkörének új­rafogalmazása, a balkáni béke tartós megteremtésének általa elképzelt lehetősége, Macedónia egüttműkö­­dése szomszédaival, valamint hely­zete a térségben és Európában, to­vábbá az ország gazdasági fellendí­tésének lehetősége. Butrosz Gáli ENSZ-főtitkárral tárgyalt a Macedóniában állomáso­zó kéksapkások, az UNPROFOR jö­vőbeni szolgálatáról és főtitkár janu­árban esedékes szkopjei látogatásá­ról, amikor akár főtitkári szerepkör­ben vagy köztiszteletben álló világ­polgárként részt vesz a Balkán eu­­rópaiasítása elnevezésű tanácskozá­son. Warren Christopher amerikai külügyminiszter az elsők között kért Gligoroval találkozót, amelyen, akárcsak a Malcolm Rifkinddel tar­tott megbeszélésen, Macedóniának és szomszédainak gazdasági kapcso­latairól és arról esett szó, hogy az együttműködéssel párhuzamosan miként háríthatók el az esetleges né­zeteltérések. Gligorov biztosította őket, hogy Macedónia igyekszik minden téren meghozni azokat az intézkedéseket és törvényeket, amelyek az EU- tag­sághoz közelítik. Továbbá szomszé­daival, így Görögországgal is szeret­né minél jobban kiépíteni az együtt­működést, hogy Athén bizonyossá­got nyerjen: északi szomszédjának nincsenek hátsó szándékai. Szkopje arról is szeretné meggyőzni Görög­országot, hogy Macedónia az ország nevének megtartása mellett a min­denkori jószomszédi viszony ápolá­sára törekedik. Egyébként biztató jelnek tekinthető Szimitisz állás­pontját is, mely szerint az­ országnév körüli vitát külön kell választani az együttműködés kérdéséről. Gligorov tárgyalt még Klaus Kin­­kellel, Janez Drnovšekkel, a malaj­ziai, a norvég kormányfővel, a kínai és a török külügyminiszterrel, Alija Izetbegovictyal, Hans van den Bro­­ekkal, Richard Holbrooke-kal, ame­rikai üzletemberekkel és a Zsidók Világkongresszusának vezetőivel. A török külügyminiszterrel megállapí­tották, milyen jelentős a kelet-nyu­gati korridor energiavezetékeinek építése, amely Kazahsztántól az al­bán tengerpartig lehetővé teszi az országok együttműködését. A kivi­telezésbe bekapcsolódik pénzinté­zetének vállalkozása révén Holbroo­ke is. Az üzletembereknek bemutat­ta és ismertette a beruházási lehető­ségeket, amelyek révén Macedónia öt éven belül gazdaságilag megiz­mosodhat. Izetbegovictyal, de a többi politi­kussal is olyan véleményre jutottak, hogy elhamarkodott lenne Boszniát nemzetközi erők nélkül hagyni az IFOR kivonulása után. A térség helyzete olyan, hogy ott még csak fegyverszünet van és nem béke, és hogy még hosszabb ideig ha nem a NATO, akkor az EU erői vagy az EU tagországainak a katonái szol­gálnának ott felváltva. SZEGEDI Mária KELET-SZLAVÓNIA Maradnak a nemzetközi erők? Zágrábi lapértesülés szerint néhány hónappal meghosszabbítják az UNTAES mandátumát A zágrábi Vjesnik szerint néhány hónappal meghosszabbítják annak a nemzetközi fegyveres kontingens­nek a mandátumát, amely a még szerb ellenőrzés alatt álló, de Hor­vátországhoz tartozó Duna menti területeken állomásozik, s az eredeti horvát elképzelésekhez képest csak­nem fél évvel később csatolják vissza Horvátországhoz ezt a térséget, je­lenti az MTI. A lap tegnap arról adott hírt, hogy már megszületett az egyezte­tett időrend Kelet-Szlavónia, Bara­nya és Nyugat-Szerémség visszacsa­tolásáról az anyaországhoz, s a me­netrendet már minden érdekelt fél elfogadta, ám a vésgő szót az ENSZ Biztonsági Tanácsa mondja ki. Az újság nem hivatalos források­ra hivatkozva azt írta: a legvalószí­nűbb döntés az lesz, hogy a horvát Duna menti területeken csak a jövő év március 15-én tartanának hely­­hatósági választásokat, a nemzetközi UNTAF­S-erők mandátuma április 15-én járna le, s a terület június 15- étől kerülne horvát fennhatóság alá. A horvát kormány még a közel­múltban is azon az állásponton volt, hogy a választásokat ez év december 15-éig meg kell tartani, az 5000 fős UNTAES-kontingensnek 1997. ja­nuár 15-éig szólna a megbízatása, s ezt követően Kelet-Szlavóniát, Bara­nyát és Nyugat- Szerémséget vissza­kapná Horvátország. Ivan Kostović miniszterelnök- helyettes néhány nappal ezelőtt felvetette, hogy a nemzetközi erők mandátumát leg­feljebb 3 hónappal, s csak a kivonás megszervezésére és lebonyolítására lehetne meghosszabbítani, míg Jac­ques Klein amerikai tábornok, a tér­ség ideiglenes igazgatásának vezető­je 6 hónapos hosszabbítás mellett kardoskodott. Egyelőre nem tudni, hogy mi lesz a Horvátország más vidékeiről e térségbe települt, mintegy 60 000 szerb menekült sorsa. Zágrábban többször is leszögezték, hogy nem akarnak politikai autonómiát bizto­sítani a visszacsatolt horvát területe­ken élő szerbeknek. Magyar Szó KÜLPOLITIKA 3 Izraeli-palesztin csúcstalálkozó W­ashingtonban Bill Clinton amerikai elnök kezdeményezése az alagútválság megoldására (Folytatás az 1. oldalról) Arafat tegnap délelőtt az észak­egyiptomi Berg­al Arab támaszponton egy órán át tárgyalt Hoszni Mubarak elnökkel igyekezvén rávenni őt a csú­cson való részvételre. A palesztinok számára ez azért fontos, mert Egyip­tom jelenléte ellensúlyozná az Egye­sült Államok, Izrael fő szövetségese részvételét. Arafat nem nyiatkozott a megbeszélések eredményéről. Muba­rak egy­ hozzá közel álló, meg nem ne­vezett magas rangú egyiptomi illeté­kes szerint a tárgyalások sikere érde­kében szintén a csúcstalálkozó elha­lasztását óhajtja - jelentette az AFP. PFSZ-illetékesek közlése szerint tegnapra virradóra egész éve­ tanács­kozott Mahmud Abbasz, Arafat helyet­tese, Dore Gold, Netanjahu tanácsa­dója, Martin Indyk, az Egyesült Álla­mok tel-avivi nagykövete és Telje Lar­sen, az ENSZ közvetítője, de nem sike­rült megegyezniük a csúcstalálkozó napirendjében. Ilyen körülmények között csodára lenne szükség, hogy Arafat elmenjen a találkozóra - mond­ta Marvan Kanafani, a palesztin vezető egyik tanácsadója. Arafat tegnap este Luxembourg­ban találkozott az Európai Unió kül­ügyminisztereivel, és megvitatta velük a közel-keleti fejleményeket - jelentet­te az AFP szerint Ahmed Abdelrahma­­ne, a palesztin kormány titkára. Arafat a luxembourgi megbeszélések után to­vább utazik Washingtonba az amerikai elnök által összehívott izraeli-palesztin csúcstalálkozóra - közölte tegnap Kai­róban egy neve mellőzését kérő pa­lesztin tisztségviselő a Reuter jelentése szerint. Arafat a MENA egyiptomi hírügy­nökség szerint ezt megelőzően tegnap azt javasolta, hogy halasszák vasárnap­ra a mára előirányzott washingtoni csúcsértekezletet. Az egyiptomi hír­­ügynökség szerint Arafat a találkozó megfelelő előkészítése, sikerének biz­tosítása érdekében kezdeményezte a halasztást, hogy elkerüljék a (palesztin önkormányzatok területén a múlt hé­ten történt) incidensek megismétlődé­­sét, s hogy lehetővé tegyék a békefo­lyamat újraindítását. A napirenddel kapcsolatos véle­ménykülönbségeket előzetesen nem sikerült áthidalni, és a jelenlegi tervek szerint az amerikai fél - - személyesen Bill Clinton elnök is, de jobbára War­ren Christopher külügyminiszter - külön-külön fog konzultálni az izraeli és a palesztin küldöttséggel. Bár Mike McCurry fehér házi szóvivő reményét fejezte ki, hogy az eszmecserék „egy pontján sor kerül majd Benjamin Ne­tanjahu és Jasszer Arafat közvetlen ta­lálkozójára is", biztosat azonban nem tudott mondani. PÁRIZS.- Sajnálatosnak mondta Hervé de Charette francia külügymi­niszter, hogy Európa, s ezen belül is Párizs nem kapott meghívást a hét ele­jén tartandó washingtoni közel-keleti csúcstalálkozóra. „Kétségtelen, hogy a dolgok menete szempontjából ez nem pozitív elem” - vélekedett vasár­nap esti rádióinterjújában de Charet­te, hozzátéve: az arab országok, akár­csak Izrael azt szeretnék, ha Francia­­ország szerepet játszana a viták meg­oldásánál. AZ ALAGÚTVÁLSÁG ÜGYÉBEN Clinton közvetít Netanjahu és Arafat között A két küldöttséget mára várják Washingtonba - Husszein király is jön, de Mubarak még nem döntött (Tudósítónktól) Washington, szeptember 30. Egy évvel azután, hogy a Fehér Ház déli pázsitján a diadal ragyogásá­ban sütkérező Bill Clinton aláíratta a második izraeli-palesztin megállapo­dást az azóta meggyilkolt Jichak Rabin miniszterelnökkel és Jasszer Arafattal, a Palesztin Felszabadítási Szervezet ve­zetőjével, vasárnap komor hangon je­lentette ki, hogy Rabin második utódja és Arafat ismét Washingtonba érkezik. Ezúttal azonban nem a békefolyamat fejlesztése, hanem esetleges megmen­tése végett. Arafat feltehetőleg szívesen jön is­mét Washingtonba, mert a jobboldali izraeli kormány érzéketlensége miatt kirobbant jeruzsálemi alagútválságot aligha tudja másik hatalom elsimítani. Benjamin Netanjahu azonban alig né­hány hete járt itt, és már többször ki­jelentette, hogy nem fogad el semmi­féle nyomást az Egyesült Államoktól. Ugyanakkor az Izraelnek juttatott évi tíz- egynéhány milliárd dolláros vissza nem térítendő amerikai sgély nem kis meggyőző erővel bír - és Netanjahu különben sem lenne képes másutt tár­gyalni a palesztinok vezetőjével. An­nak a palesztin hatóságnak az elnöké­vel, amely ezúttal nagyobb önmegtar­tóztatásról tett tanúbizonyságot, mint az izraeli hadsereg. Az áldozatok szá­ma legalábbis erről tanúskodik: 55 pa­lesztin és 14 zsidó halott. Arra a kérdésre válaszolva, hogy vajon miért fogadta el Netanjahu és Arafat az oly hirtelen tett javaslatot, Clinton úgy válaszolt, hogy szerinte „mindketten aggódnak az események eszkalálódása miatt, sajnálják a kioltott emberéleteket és módot keresnek ar­ra, hogy népeik túllépjenek a történ­teken”. Clinton meghívta Husszein jordá­­niai királyt és Hoszni Mubarak egyip­tomi elnököt is a tárgyalásokra. Am­­mánból azonnal pozitív válasz érke­zett, de az egyiptomi elnök hétfő reg­gelig még nem válaszolt Sokak szerint Mubarak jelenléte vagy távolmaradása döntő fontosságú lehet: Arafat csak ak­kor érzi magát biztonságban, ha a Kö­zel-Kelet fő közvetítő hatalma a háta mögött áll. Mubarak viszont előre kért izraeli garanciákat arra nézve, hogy a zsidó állam hajlandó, legalábbis a tár­gyalások sikere érdekében, ideiglene­sen újra lezárni a kérdéses turista­­alagutat. A jeruzsálemi válasz erre kiszámít­hatóan az ellenkező volt: az izraeli ha­tóságok nemhogy beleegyeztek volna a tárgyalási engedménybe, hanem má­sodszor is újra megnyitották az alag­utat, amely a lázongások kirobbanásá­hoz vezetett. Washingtonban arra szá­mítanak, hogy Mubarak mégiscsak el­jön, de nagy kérdés, lesz-e ereje ah­hoz, hogy bármilyen módon segítsen Ara­fatnak. A washingtoni mentőtárgyalások legnagyobb kockázata - furcsa módon - jelenleg nem a közel-keleti felekre, hanem a közvetíteni igyekvő házigaz­dára hárul. Öt héttel az amerikai el­nökválasztás előtt Bill Clinton számára ez a legnagyobb kihívás és fenyegetés, ami újraválasztásának útjába került. Az amerikai államfő nem is habozott, hanem a jeruzsálemi események ki­robbanása után alig néhány nappal meghívta a két szemben álló fél veze­tőit, mielőtt még az események ki­csúsznának a diplomaták kezéből, és mielőtt a republikánus vetélytárs je­lentősebb módon ki tudná használni az újabb közel-keleti válságot a mind­eddig sikeresnek mondható clintoni külpolitika bírálatához. A Fehér Ház szóvivője ugyanakkor figyelmeztetett: egyáltalán nem biztos, hogy a két vendég találkozni is fog egymással Washingtonban, miután a házigazdák külön-külön tárgyalnak velük. Ez azt jelenti, hogy a négy napig tartó amerikai erőfeszítések ellenére sem sikerült a két féllel megegyezni a tárgyalások napirendjében. Clinton és Warren Christopher külügyminiszter­nek természtesen az lesz a célja, hogy külön-külön megbeszélések keretében rávegye a két vezetőt, hogy egymással szemben is tárgyalóasztalhoz üljenek, de Christopher máris figyelmeztetett, hogy „nem szabad csodát várni” a was­hingtoni találkozótól. Ha csodát nem is, de a helyzet to­vábbi kiélezésének megállítását talán. PURGER Tibor Arbour a BT-hez fordul A hágai nemzetközi törvényszék ma hivatalba lépő új főügyésze kényszerítő eszközök alkalmazását jelentette be a háborús bűnösök kézre kerítésére Louise Arbour, a hágai nemzet­közi törvényszék új főügyésze tegnapi sajtóértekezletén közölte, reálisan mérlegelni fogják, hogy a háborús bűncselekményekkel vádolt főbűnösök közül kit kerít­hetnek kézre. A kanadai Arbour asszony ismertette azt is, hogy a Biztonsági Tanácstól és az ENSZ- től kérni fogja: az államok és sze­mélyek teljesítsék kötelezettségü­ket a háborús bűncselekménnyel vádoltak letartóztatásában. Arbour asszony ma foglalja el Ri­chard Goldstone dél-afrikai ügyész helyét. Sajtóértekezletén előtérbe helyezte, minél reálisabban értékel­ni kell, ki tartóztatható le abból int­dulva ki, hogy elsősorban azokat kell őrizetbe venni, akik a leginkább felelősek az emberi jogok megszegé­séért. Antonio Casesének, a hágai tör­vényszék elnökének a jövőben a BT révén nagyobb mértékben alkal­maznia kell a kényszerítő eszközök mechanizmusát, s rábírnia a tagor­szágokat, hogy teljesítsék kötelezett­ségüket, működjenek együtt azok elfogásában, akik ellen nemzetközi körözőlevelet adtak ki, fejtegette Ar­bour, aki eddig az ontariói fellebb­­viteli bíróság bírója volt. Néhány személy és állam na­gyobb felelősséggel viszonyul majd a BT követelése iránt, ha szembe kell nézniük a szankciók veszélyével vagy azzal, hogy nem csatlakozhat­­nak a nemzetközi közösséghez és szervezetekhez, szögezte le az új fő­ügyész. Bejelentette azt is, hogy két­éves időszakra kidolgozzák a bírósá­gi tárgyalások sorrendjét az eddigi vádlottak ügyében. Elérkezett a törvényszék számára a kulcsfontosságú időszak, most a tárgyalások ideje következik, mond­ta Arbour asszony. Szorgalmazta, hogy először is a nemzetközi jog megsértéséért leginkább felelősek ügyét kell megvitatni. Nem könnyű letartóztatni a vezé­reket, azokat, akik politikailag és ka­tonailag a legfelelősebbek, de nem is lehetetlen, ha működésbe hozzák a BT mechanizmusát, válaszolta Ar­bour asszony az egyik kérdésre. Megjegyezte, ha a BT tétovázik, akkor ennek legsúlyosabb következ­ménye a nemzetközi törvényszék feloszlatása lenne. Emlékeztetett arra, hogy azon a napon lép hivatalába, amelyen 1945-­ben megkezdődött Nürn­­bergben a náci háborús bűnözők el­leni bírósági tárgyalás. Szinte elképzelhetetlen, hogy az olyan bűncselekmények, amelye­kért Nürnbergben felelősségre von­ták a tetteseket, megismétlődhettek Európában ötven évvel később, s még elképzelhetetlenebb, hogy a vétkesek büntetlenek maradjanak, mondta sajtóértekezletén Louise Arbour. (Beta) A „csodarabbi” is megszólal Jichak Kaduri, a nagy tisztelet­nek örvendő 103 esztendős „cso­darabbi” az izraeli televízióban ki­jelentette, hogy azok, akik elren­delték a jeruzsálemi alagút meg­nyitását, és ezzel Izraelt szembe­fordították az egész világgal, „őrültek”. A rabbi, aki a zsidó misztika, a Kabbala szakértője­ként különféle betegségek és meddőség gyógyításával vált hí­ressé, minden kommentátor sze­rint lényeges szerepet játszott az általa támogatott Benjamin Ne­tanjahu győzelmében a május 29-i választásokon. Kaduri a Szefár­dok Tóra Őrzői (SASZ) elnevezé­sű ultraortodox zsidó párt egyik szellemi atyjának számít Az AFP jelentése emlékeztet arra, hogy Netanjahu volt az, aki a súlyos zavargásokat kiváltó je­ruzsálemi alagút megnyitását el­rendelte.

Next