Magyar Szó, 2003. január (60. évfolyam, 1-25. szám)
2003-01-03 / 1. szám
2003. január 3., péntek Medgyessy a Nap-keltében Medgyessy Péter szerint a magyar társadalom számára nem okoz majd nagy gondot az Európai Unióhoz történő csatlakozás. A miniszterelnök erről a Magyar Televízió Napkelte című műsorában beszélt az év utolsó napján. Kifejtette: az összes képességünket arra kell majd használnunk, hogy minden lehetséges uniós forrást megszerezzünk, ehhez pedig meg kell tanulnunk pályázni, alkalmazkodnunk kell a világhoz. Emellett rugalmasnak, leleményesnek kell lennünk. Szavai szerint ez jellemző a magyarokra, ezért nem látja úgy, hogy a csatlakozás nagy gondot okozna. A kisebbségekkel Európa küszöbén A kisebbségekkel Európa küszöbén címmel tartanak liturgiát szombaton Budapesten, a Magdolnavárosi Szent László-plébániatemplomban; a közös istentiszteletet a XIII. kerületben élő tizenegy, különböző vallású népcsoport tagjai számára hirdették meg. Gergely Dezső misszióvezető, az eseményt szervező Amari Santo Marija Cigánymissziós Alapítvány kuratóriumának elnöke az MTI-nek elmondta: a rendezvény célja a politikai és gazdasági felkészülés mellett oly szükséges lelki megújulás szolgálata. Szlovákia tíz éve önálló Tíz éve, 1993. január első napjának első percében, az egykori Csehszlovákia kettészakadása nyomán jött létre az önálló Szlovák Köztársaság, melynek évfordulóján szerdán Pozsonyban a kormány és az államfő részvételével ünnepi ülést tartott az ország parlamentje. Az évfordulós megemlékezésre nem a parlament pozsonyi várhegyen álló új épületében, hanem a régi parlamentnek korábban otthont adó egykori pozsonyi vármegyeháza épületében került sor, ott, ahol 1992-ben kikiáltották az ország önállóságát és elfogadták annak alaptörvényét. Schuster újévi beszéde A nacionalizmus ellen emelte fel szavát, és ugyanakkor az elmélyültebb hazafias tudat fontosságát hangsúlyozta újévi televíziós beszédében Rudolf Schuster szlovák államfő, aki nemcsak az új esztendő, hanem a tíz éve önálló állammá vált Szlovák Köztársaság kikiáltásának kerek évfordulója alkalmából is szólt az ország polgáraihoz. Erdő Péter újévi szentmisét tartott Újévi szentmisét tartott Erdő Péter kinevezett esztergom-budapesti érsek, Magyarország prímása szerdán az Árpád-házi Szent Erzsébet-plébániatemplomban Budapesten, a Rózsák terén. Erdő Péter újévi szentmisén elmondott beszédének középpontjába a békét állította. Újévi istentisztelet a debreceni Nagytemplomban Újév napján a debreceni Nagytemplomban megtartott ünnepi istentiszteleten Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét. Jézus szavait idézve - Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa - a püspök arra figyelmeztetett, hogy ez az üzenet Isten közelségét, hívogató, oltalmazó szeretetét sugallja ma is, s egyaránt szól a szegényekhez és a gazdagokhoz, a magukat sikeresnek tartó emberekhez és az elesettekhez. Nemzeti sorsunk európai sors lesz Európa újraegyesülése nemzeti újraegyesülésünk esélyét is ígéri, emelte ki Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök újévi köszöntőjében A nemzeti és az európai sors egységét hangsúlyozta újévi köszöntőjében Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök kiemelve: „Európa újraegyesülése nemzeti újraegyesülésünk esélyét is ígéri”. Még egy év, és politikai, gazdasági értelemben is része leszünk annak az Európának, melyhez történelmünk, kultúránk Szent István óta és ma is ezer szállal köt bennünket. Még egy év, és nemzeti sorsunk európai sors is lesz - mondta az államfő az EU-csatlakozás 2004. május 1-jei időpontjára utalva. Mádl Ferenc szerint Magyarország előtt a nyugat-európai felemelkedés lehetősége nyílik meg, de „rajtunk is múlik, hogy az előnyök vagy a hátrányok fognak jobban érvényesülni”. - Reálisan kell látnunk, hogy európai uniós tagságunkkal nem a Kánaán jön el, hanem a lehetőségek kora. Ezekkel kell jól gazdálkodnunk, s akkor közeli és távolabbi reményeink is valóra válhatnak - hangsúlyozta a köztársasági elnök. Felhívta a figyelmet arra, hogy bízni kell benne, és főleg tenni érte, hogy az „európai álom” és a nemzeti célkitűzések az egész magyarság javára „többet hozzanak jogban, otthonban, békében és biztonságban, kenyérben, hitben, erkölcsi és kulturális felemelkedésben, a gyengébbek szolidáris támogatásában, önbecsülésben és egymásnak szeretetében, életünk jobb minőségében”. A köztársasági elnök köszöntőjében az elmúlt év értékelése kapcsán az európai integráció folyamatára utalva kijelentette: „a mögöttünk hagyott esztendőben ez a talpalatnyi föld, Magyarország olyan lépést tett, mely valamennyiünk életét érinteni fogja”. Az egyéni sorsok alakulásáról szólva, az emberek életének jelentős eseményeire, sorsfordulóira kitérve hangsúlyozta, hogy „a mögöttünk hagyott év sokak számára hozott jelentős változásokat”. Sok-sok különböző sors és élet, küzdelmek és sikerek, hitek és tragédiák, bűneinket tisztító traumák és örömök, áldozatok egymásért és a közösségekért; mindez van és kell legyen, hogy ez a föld mindannyiunk hazája maradjon - mutatott rá Mádl Ferenc. Az ünnepek, az esztendő fordulója kapcsán, a kisebb és nagyobb közösségek, a család összetartó erejéről szólva, az együttlét, illetve a számvetés fontosságát hangsúlyozta. - Azokkal vagyunk ilyenkor együtt, akiket szeretünk, akikkel az élet egymás mellé állított bennünket. Találkozunk szüleinkkel, gyermekeinkkel, unokáinkkal és rokonainkkal. És másokkal, akikkel vérségi kötelékek talán nem is fűznek össze, de életünk folyamán egymásra találtunk - mondta az államfő hozzátéve, „gondolatban együtt vagyunk azokkal is, akik elmentek tőlünk”. A nemzetet egy családhoz hasonlítva, a karácsonyra és az újévre utalva Mádl Ferenc úgy fogalmazott, az ünnep üzenetével könynyebb félretenni a nézetkülönbségeket, a háborúskodást. Mint mondta, az ünnep közösségében megbocsátani is könnyebb. - Fogadjuk hát meg, hogy a következő esztendőben jobban tekintettel leszünk egymásra, mint az előző évben voltunk. Szülő a gyermekére, gyermek a szüleire, tanár a diákjára, orvos a betegére, házastárs a házastársára, politikus az ellenfelére, anyaországiak a határon kívül élő magyarokra, gazdagok a szegényekre. S mindannyian egymásra - szólított fel a köztársasági elnök. Hangoztatta, hogy az ünnep üzenetével és a szeretet erejével a köszönet és a hála is hangsúlyosabb lesz a cselekedetekben, „ellenfeleinket is könnyebb lesz szeretni”. Köszönetét fejezte ki az államfő mindazoknak, akik védték az emberek életét és nyugalmát, és azoknak is, akik hozzásegítették az embereket ahhoz, hogy életük tartalmasabb és értékesebb legyen. Mádl Ferenc az elhangzott gondolatok jegyében mindenkinek békés és sikeres új esztendőt kívánt. - Isten éltesse mindnyájukat. Isten áldja Magyarországot - zárta köszöntőjét a köztársasági elnök. Árvízkészültség a Tisza mentén A Túr folyó után a Tisza Vásárosnamény-Záhony közötti szakaszán is árvízvédelmi készültséget rendelt el csütörtökön a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság - tájékoztatta Fazekas László, a szervezet igazgatója az MTI-t. A vízügyi szakember elmondta: a Tisza beregi és felső-szabolcsi részén a sok csapadék hatására kialakult árhullám helyenként elönti a gátak közötti hullámteret. A Túr szabolcsi szakaszán, ahol szerdán rendelték el az első fokú készenlétet, a víz ugyancsak kilépett a folyó medréből és elérte az árvízvédelmi töltések lábát. NOL A Tisza Szegednél Szofia kitekinto@magyarszo.co.yu KITEKINTŐ 3 Hozz reá víg esztendőt! Családi körben töltött szilveszterezések meghittségéből sohasem hiányozhatott az éjfélkor felcsendülő Himnusz, valamint az elnök úr évkezdő szavai. Legtöbbször ekkor véltem a szemekben megcsillanni azt a fajta könnycseppet, mely nem akármikor csordult ám ki szeretteim szeméből - ünnepi könnycsepp volt ez a javából. Szinte úgy éreztem, egész évben tartalékolják, egész évben raktározzák azok a szegény könnymirigyek, hogy ebben az ünnepi pillanatban kibuggyanjanak, miként a várva várt gyermek az Istenanya öléből. Kamaszgyerekként nemigen értettem, majd évek múlva bennem is ugyanezen szent bizsergés testesült meg: „Honfitársaim!” gondolatra. Nem annyira az kötötte le a figyelmem, amiről szólt a köszöntő, hanem ahogyan egy ember személye köré fonódik az ország, a Csíki-havasoktól a délvidéki Maradékig. Csendes, kicsit szomorkás is ez az évkezdő imádság, nemzeti könyörgésünk. Voltak nehéz idők, mikor e szavak titokban csendülhettek fel. Voltak közülünk bátrabbak, kiket holmi pipogya hencegek értékeikből ki nem forgathattak, következetesen csökönyösséggel - mivel írva vagyon templomi énekeskönyvünkben, ez épp úgy énekelhető, miként a Mennyből az angyal, vagy bármelyik feltámadási ének. A kántorokat jól megfélemlítették, mivel családos emberek, nem játszhattak jövőjükkel, így hát az ének lemaradt az ünnepi liturgiákról. Visszaemlékszem, amikor bajmoki segédlelkészként először énekeltük el a templomban. Az oltártól csak én láthattam a könnyező szemeket. Ott zengtük a hangos, könyörgő zsoltárt, ahol Tito partizánjai 1944- ben tort ültek kettőszáz legyilkolt katolikus magyar és német felett. Ha valahol, ott Bajmokon nagyon éreztem: kell nekünk a víg, a kiengesztelődő esztendő. Olyanok ők számomra, mint Reményik Sándor „hallgatni jól tudó némaszép angyalai”. Nem béresnek helyeztek közéjük, hanem pásztornak, és megtartó akartam lenni, nem pedig szétkergető, álruhába öltöztetett farkas. Megtartatásunk és megmaradásunk jeleként a keresztény jubileum és a magyar millennium évében a templom bejáratához felállított emléktáblára jövőbe vetett hitünk jelszavát vésettük Füst Milán költőnk tollából: „Emeld fel még egyszer főnket, gyújtsd össze megtört kis erőnket, könyörgeni, hogy tudjunk előtted.” Jól tudtuk akkor is és töretlenül valljuk most is a református dicséret szavaival élve: „Egyedüli reményem, ó, Isten csak te vagy, jövel és nézz meg engem, magamra ó, ne hagyj.” Ezentúl ott lobogott a templomban a magyar koronás zászló, ezzel is emlékeztetve a közös családra, ahová tartozunk. Sokan meglepődtek, mások úgy érezték, elérkezett szellemi, lelki rehabilitációjuk. Legkülönb ember, aki bátor, s egy különb van, aki bátrabb - szól a költő tollából a tettet igazoló gondolat. És elérkezett az idő, amikor bátrak voltak, akik mertek. Gyors, ügyes léptekkel szilárd alapot raktak, melyre épülhet az új nemzedék. Azok véleményére sohasem adtak, akik legfőbb foglalkozásul az ércek kritizálását űzik. Még ha hangos is időnként a csapatuk, az idő azokat igazolja, akik az idő elérkeztével bátrak voltak, s mertek. Bátorság Somlyó hegyén meglobogtatni a „láthatatlan lobogót”, bátorság kimondani a felszabadító szót, mely összefogja Szent István ezernyi részre töredezett örökségét. S hogy vannak közöttünk, akiket nem érdekel ez az örökség, akiknek a millenniumi zászló holmi rongydarab, velük kezet fogni és egy asztalhoz ülni nem kívánok sem most, sem a jövőben. E földi vigasság nem az én vigasságom. A hatalmaskodók, a jól szituáltak, a jó üzletet megkötők, a megalkuvók, a Pilátus-lelkűek nem vonakodnak tort torra halmozva tivornyázni. A pohárköszöntők világában e vigasságra poharam nem emelem. Ha Kölcsey atyánk úgy látta volna honfitársai vonásaiból, hogy túlontúl sok a vidámság, a felettébb nagy örvendezés, a Himnusz szavaiban nem vigasságért, hanem szent komolyságért fohászkodott volna száznyolcvan évvel ezelőtt. Nem kell nagy prófétai lelkűjét a jelenből jövőre vonatkozó következtetéseket levonni. Akár Kölcsey, Babits, Ady, Illyés, Németh László, mind-mind meg is tették. Új idők új dalaiban megszólították, asztal mellé ültették a magyar jövőt, kérdőre vonták, alkudoztak vele. E jövő kérlelhetetlenül magával hozta a bizonytalant, sokszor a rettenetét, ellensúlyozva a béke áldott perceit. A szomorkás hangú Isten szolgája, Jób így kiált fel: „Zokogásra fordult a lantom és sírásra fuvolám szava!” (Jób 30,31) Hogy ebben az új évben hányan ismétlik meg ezeket a szavakat, kik teszik félre lantjukat, mondván, értelmetlen, szélmalomharc és továbbállnak, vagy kik lesznek, akik visszatérő madárként újra családi otthon alapjait rakják le, dacolva mindennel és mindenekkel fiókáknak adnak életet? Csak egyet nem tűr a magyar lélek: a sajnálatot. E kenetes álrészvét mögött mindig is alantas szándék lapult. Megtanult az évek során, miként a székely embert az áldatlan sorsa kiokította: szelíd lenni, mint a galamb, és ravasz lenni, mint a kígyó. Ha egy pillanatra az idő kerekét figyelem, mindennek megvan a maga kimért, előre jól meghatározott pályája és útvonala. Első látszatra mindent, köztük jövendőnket e transzcendentális predestináció elve alá rendelhetnénk. Vannak világot, országokat, népeket formáló erők, melyre vajmi kevés hatással lehet a kis, hétköznapi ember. Az emberiség egyes vezetői urai a békének és urai a háborúnak, életnek és a halálnal, az emberi szabad akarat kiiktatásával pedig kockázatmentes lesz a fizikai, később pedig a szellemi reprodukció. Akarva-akaratlanul is Ady borúlátó szavai rémlenek fel bennem, ahogyan „fut velem egy rossz szekér”. Nehogy úgy járjunk, miként a jóshoz beállító atyánkfia, ki jövendője felől érdeklődvén rémülve hallgatja a jövendőmondó szavait: Tüzet látok, vért, szörnyű tragédiát! - mondja. Mire a megrémült páciens megszólal: - Bocsánat, a disznóbőr kesztyűmet elfelejtettem levenni! Hogy hogyan bánnak (el) velünk, kesztyűs kézzel-e vagy sem, felelős ember nem bocsátkozik év elején felelőtlen látomásokba, de azt hiszem, és ezt a száz éve született egyszerű tanítómesteremtől idézem: „Az elszántságotoknak sohasem szabad meginogni!” Olyan fajta vagyunk, akiket, ha ezerszer földbe döngetnek is, megalázva, kifosztva kergetnek világgá, nem adjuk ám fel, erősebbek leszünk, ha tetszik, ha nem, ellenállóbbak, mint voltunk. Az erőltetett menet élén nem mindegy, ki áll, tervek nélkül, cél nélkül a zsidók még ma is egyiptomi szolgaságban szenvednének. Feladatunk és küldetésünk tudatában mellékesnek tűnik, hogy az évünk milyen lesz, dalolva vagy sírva rendezzük dolgaink, csupán év végére ne álljunk egymás előtt dolgavégezetlenül, csak annyit kérünk most évkezdetre: áldd meg a magyart! a BOGNÁR Attila Vezető román újságíró halála Közlekedési balesetben életét vesztette szerdán Dumitru Tinu román újságíró, az Adevarul című rormán lap igazgató-főszerkesztője, a lapkiadókat tömörítő Román Sajtóklub elnöke, adta hírül az MTI. A legtekintélyesebbnek tekintett román napilap irányítóját 62 éves korában érte a halál. Bukaresti újévi köszöntők Románia külpolitikai sikereit méltatták és a társadalom rászoruló rétegeinek ígértek segítséget újévi köszöntőikben a román vezetők. Ion Iliescu államfő és Adrian Nastase miniszterelnök - immár hagyományosan - külön-külön szólt honfitársaihoz. Köszöntőikben mindketten azt emelték ki, hogy az elmúlt év a NATO-ba szóló meghívást, a schengeni vízumkényszer eltörlését és az Európai Unióhoz való csatlakozás dátumának kijelölését hozta Románia számára. Adrian Nastase szavai szerint Románia 2002-ben átlépett egy küszöböt, s létezésének új szakaszába lépett. Az év első magyar újszülöttjei A kórházak újszülöttosztályaitól szerzett MTI-információk szerint országszerte több csecsemő jött világra az új esztendő első óráiban. Az MTI tudósítóinak szerda déli értesülése szerint Nagykanizsán a városi kórházban született 2003-ban az első csecsemő. Magyar Bianka 0.02 órakor jött a világra. Rendőrkézen a darabolós gyilkosság gyanúsítottja A Szombathelyi Városi Bíróság emberölés bűntettének alapos gyanúja miatt elrendelte egy vépi lakos előzetes letartóztatását - közölte Vincze Imre, a Vas Megyei Bíróság szóvivője csütörtökön az MTI-vel. A darabolós gyilkosként elhíresült férfi még szilveszter napján ismerte be tettét; elfogása után a bűncselekmény helyszínén több tárgyi bizonyítékot és vérnyomokat is találtak a rendőrök. A gyanúsított vallomása szerint összevitatkoztak a vele együtt lakó sértettel, majd egy tárggyal fejbe verte és megölte a férfit. A vépi lakos a gyilkosság után csaknem egy héten át rejtegette lakásában a holttestet, az egykori szakács feldarabolta a holttestet, zsákokba tette majd Vép és Tanakajd között szétszórta az emberi testrészeket.