Magyar Szó, 2005. november (62. évfolyam, 257-282. szám)
2005-11-05 / 261. szám
••____ / 6 KÖZELKÉP kozelkep@magyarszo.co.yu• 2005. november 5., 6., szombat-vasárnap Hétfőn volt a takarékosság világnapja, amelyet a világ takarékpénztárainak 1924-ben tartott első kongresszusán hozott határozat értelmében minden év októberének utolsó munkanapján tartanak világszerte. Ez alkalommal a Szerb Nemzeti Bank bejelentette, hogy Szerbiában a takarékosság szintje elérte a rekordnak számító kétmilliárd eurót. A növekedés arányának érzékeltetése céljából említsük meg, hogy négy évvel ezelőtt, pontosabban 2001. július 31-én ez az összeg még csak szerény 9,7 millió euró volt. A Nemzeti Bank az elmúlt években komoly erőfeszítéseket tett a pénzintézetekbe vetett, ám jócskán megingott bizalom visszanyerése érdekében. A legújabb ösztönző lépés, hogy ezekben a hetekben értékpapírokat bocsátanak ki, amelyek lejárati ideje hat hónapig terjed, és kedvezőbb nyereséget jelentenek majd tulajdonosaik számára a banki kamatnál. A Szerbiában működő hazai és külföldi bankok egyébként az említett világnapra hivatkozva versengtek egymással a kedvezőbbnél kedvezőbb lekötési feltételek felkínálásában. A fenti adatok igen jól hangzanak, csak az a baj, hogy nem viszonyították egyéb adatokhoz, például, hogy összesen hány polgár bankbetétjéről van szó, de azt sem említik, hogy mennyi az ezzel ellentétes tranzakciók értéke, vagyis a jóváhagyott rövid és hosszú lejáratú hitelek összege. A bankbetétesek számát két tényező befolyásolja: egyrészt azok, akik a kilencvenes években megjárták, nem bíznak bennük, legyenek azok akár néhány száz éves hagyománnyal meg tekintéllyel rendelkező, patinás, német, francia vagy bármilyen pénzintézetek. Milosevic és pénzügyi asszisztensei ugyanis éppen a pénzügyi rendszeren keresztül fosztották ki a polgárokat. A hihetetlen ötletességgel végrehajtott akciókról részletesen beszámol Mladan Dinkic jelenlegi pénzügyminiszter A nép nagy kirablása című könyvében. A szerbiai fejlesztési kölcsön, a régi devizatakarék elrablása, az utcai árfolyamokkal való mesterkedés útján csillagászati pénzeket húztak ki a polgárok zsebéből és szalmazsákjából, na és ne felejtsük el a legnagyobb bűvésztrükköt sem, Dafina asszony és kezdo gazda fantasztikus mutatványát a mesés kamatokkal, majd ügyes olajralépésüket, amelyet még David Copperfield is megirigyelhetett volna. A másik ok, ami miatt az emberek nem takarékoskodnak, sokkal prózaibb, és sokkal inkább a jelenről szól: nincs miből. Ennek illusztrálására lássuk ismét a hivatalos statisztika adatait. A szerbiai nettó állagfizetés októberben 14 639 dinár volt, a minimális munkabér pedig 6990 dinár. A kereskedelmi minisztérium legutóbbi kimutatása szerint, amely augusztusra vonatkozik, egy négytagú családnak átlagosan 23 000 dinárt kell szánnia a fogyasztói kosárra, ezzel szemben a minimális fogyasztói kosár 14 500 dinárba kerül, vagyis nagyjából megegyezik az átlagbérrel. Ha ehhez hozzávesszük, hogy augusztus óta az árak emelkedtek, akkor egyértelművé válik: egy személy átlagbéréből nem lehet kifizetni négy személy számára azt a minimális fogyasztói kosarat, amelyből nagyon sok minden hiányzik, amit egy család nem tud nélkülözni. Ha ehhez még hozzáadjuk, hogy a köztársaságban mintegy egymillió embert munkanélküliként tartanak nyilván, nagyon sokan elbocsátás előtt állnak, rengetegen vannak kényszerszabadságon, és sok családban csak a családfőnek van állása, akkor azt hiszem, magyarázatot adtunk az előbb feltett kérdésre: miből tegyen félre az átlagember, ha a mindennapi betevőre sem jut? A polgárok tehát a semmiből nem tudnak takarékoskodni, nem adják pénzüket egyetlen banknak sem. Ezzel szemben sokkal nagyobb készséget mutatnak arra, hogy ezt a semmit elköltsék. A különböző lejáratú hitelekről van szó, amelyek összegéről összesített, hivatalos adatok nem léteznek, csak azt tudjuk, hogy hatalmas irántuk az érdeklődés. Él Szerbiában egy nemzedék, amelynek szép emlékei vannak a bankhitelekről, mivel annak idején sokan még a családi házukat is ebből építették fel, nem kevés esetben pedig a törlesztési részleteket megette az infláció. A fogyasztói hitelek iránt akkora érdeklődés nyilvánult meg, hogy erre még a Nemzetközi Valutaalap szakemberei is felfigyeltek, és az aktuális tárgyalások során követelték a fogyasztói hitelek kamatainak emelését. A másik probléma pedig, hogy a polgárok közül sokan nincsenek tisztában e hitelek valós feltételeivel, mert azokat a bankok reklámjaikban ügyesen elrejtik, s erre a Nemzeti Bank is több ízben figyelmeztette a polgárokat. Elfelejtik, hogy ezek már nem állami bankok, hanem profitorientált nemzetközi pénzintézetek, amelyek szinte semmilyen kockázatot nem vállalnak, viszont vastagon megfizettetik eszközeik kihelyezését, és azt akár bírósági úton is behajtják. A környező országok polgárai ezekben a hónapokban ébrednek rá e zord valóságra, naponta hallani olyan híreket, hogy például a szomszédos Magyarországon a polgárok tömegesen kerülnek olyan helyzetbe, hogy nem tudják törleszteni a hitelrészleteket, ezért például a lízingre vásárolt gépkocsit is vissza kell adni. Amennyiben a Nemzeti Bank nem tesz lépéseket a mértéktelen lakossági eladósodás megfékezésére, Szerbiában is hasonló robbanásra kerül sor, egyszerűen azért, mert az emberek többet költenek, mint amennyit elő tudnak teremteni. Gondolja meg tehát mindenki: ha takarékoskodni nem tud, akkor ne is adósodjon el. Alaposan elemezze a bankok bombasztikus kínálatát, nehogy aztán a kezében robbanjon a bomba. ■ BAJTAI Kornél ■ A HÉT TÉMÁJA ■ Takarékoskodni, de miből? Ifjú Gábor Amikor a tizennyolcadik század végén Kunhegyesről elindultak a szegény emberek megélhetést és új otthont keresni maguknak és családjuk nak, mindannyian vittek magukkal néhány szőlővesszőt. Megérkezvén erre a dombos vidékre, megálltak, és földbe szúrták a vesszőket. - Őseim is ezt tették - állítja Lódi Miklós. Bácsfeketehegyen vagyunk, a falu szélén, a Vinum Lódi Pincészetben. Mandulaízű olaszrizlinget kóstolgatunk, közben arról faggatom a házigazdát, hogyan került a szőlészetbe, a borászatba, ugyanis a szőlőt, pincegazdaságot a cégjelzésen levő 1997-es évszámból következtetve nem az ősöktől örökölte. Nem is örökölhette, mert ezen a vidéken már régen felhagytak az emberek a bortermeléssel. - Nem örököltem a szőlőt, de örököltem azt, amit senki sem tud, tudott elvenni tőlem, a Lódi család szőlőszeretetét. Ez vezetett el eddig a vállalkozásig, ez a szeretet bátorított, amikor 1997-ben, nem éppen kedvező politikai és gazdasági körülmények között, külföldön megtakarított pénzünkből feleségemmel, családommal hozzáfogtunk a szőlő telepítéséhez. Ebben az évben, 1997-ben, a Baja partján telepítettünk kékfrankost, cabernet sauvignont, olaszrizlinget, rajnai rizlinget és zupljankát, összesen két hektárnyi szőlőt. A JÓ BOR ÖSSZEHOZ Körüljárjuk a gazdasági épületet. Megnézzük a gyümölcsöst, mely most, ősszel már nem nyújt éppen szép látványt. Miklós elmondja, hogy a gyümölcsből pálinkát főznek, barackot, körtét, szilvát, birsalmát. És természetesen meggypálinkája is van. A falu ugyanis erről a legismertebb. - Remélem, boraim révén sikerül újabb termékkel népszerűsíteni Bácsfeketehegyet, remélem, hogy visszaszerzi ez a táj a jó borok hírnevét - mondja bizakodva. Szőlője felől érdeklődöm. A távolba mutat. - Nem itt van, hanem a falun túl, a benzinkút irányában, a domboldalon. Valamikor a falut több mint kétszáz hold szőlő övezte, most néhány holdnyi van csupán. Ebből nekem csaknem hét hold, azaz négy hektár. Két évvel ezelőtt telepítettünk fél hektárnyi kékfrankost és fél hektárnyi cabernet sauvignont, és telepítünk még egy hektárnyi fehér sauvignont. Bevezet a cefjeházba, majd a présházba. Megmutatja a gépeket, a hidraulikus lapprést, a szőlőbogyózót, a zúzót, a szivattyúkat, a palackozót, a dugózót. Mindent. - Mindenem megvan, ami a korszerű bortermeléshez kell - dicsekszik, majd bevezet az egyik pincébe, mely félig a földbe van süllyesztve. Itt tárolja a borokat, számomra igen különlegesen, műanyagból készült hatalmas hordókban. Ezek a hordók erre a célra készültek. Nemcsak hogy nem rontják a bor minőségét, hanem kiválóan tisztán is tarthatók. Lépjünk azonban beljebb, pontosabban még néhány lépcsőnyit lejjebb. Valódi pincébe lépünk, boltíves, tölgyfahordók sorakoznak mindkét oldalán. A pince egyik sarkában, de a másikban is palackozott borok fekszenek egymás mellett a polcokon. Egy kis asztalon, a bejárati ajtó közelében hatalmas vendégkönyv. Már csaknem félig megtelt, ismert és ismeretlen nevek bukkannak fel benne, magyarok is, szerbek is. Itt szépen megférnek egymás mellett, gondolom magamban, a jó bor összehozza őket. VISSZATÉRÉS A BIZONYTALANSÁGBA Lódi Miklós Bácsfeketehegyen született, de hosszú éveken át nem élt itt. - Tíz évig a postán dolgoztam, Szabadkán. A nyolcvanas évek közepe táján már érezni lehetett, hogy itt bajok lesznek. A postán már akkor megkezdődött a nemzeti diszkrimináció. Ennek ellenére a fizetések jók voltak, és aránylag biztos volt a munkahelyem is. Mégis úgy döntöttünk a feleségemmel, Ilonával, hogy külföldre megyünk. Kitanultam a szakács szakmát, kaptam oklevelet, és Svájcba utaztunk. Csaknem húsz éven át dolgoztam ott, vendéglőkben, szállodákban, majd hosszú éveken keresztül egy cégnél, mely partikat szervez, rendez. Itt rengeteget tanultam, sokat túlóráztam, sokat kerestem, meg is tudtunk sok pénzt takarítani. Amikor innen távozni készültünk, mindenki azt mondta, nem vagyunk normálisak. Ez akkor sokaknak így tűnt, már akkor sokan munka nélkül voltak, meg a keresetük sem volt akkora, mint az enyém... Mégis elmentek, és amikor a kilencvenes évek vége felé úgy döntöttek, hogy visszajönnek, ugyanezt mondták nekik: ti nem vagytok normálisak. - Hát nem is volt egészen normális, hogy visszatérünk a kilencvenes évek bizonytalanságába. Mégis megtettük. Ehhez hozzájárult egy kis honvágy is, de a fő ok az volt, hogy láttuk, ha most nem költözünk haza, akkor örökre idegenben maradunk. Őseihez hasonlóan, amikor ide, erre a dombos, számára kedves tájra érkezett, először szőlővesszőt ültetett. - Kilencvenhétben még nem költöztünk haza, de két hold szőlőt ültettünk. Egy évre rá megépült a pince is, minden kísérő részével. Párom, Ilona Szabolcsfi- BOROK ÚTJÁN Szőlővessző a domboldalon Csendélet Itt igazi a bor Dávid Csilla Erik a cefre Vinum Lodi