Magyar Szó, 2007. február (64. évfolyam, 26-49. szám)

2007-02-02 / 27. szám

14 SZABADIDŐ szabadido@magyar­szo.co.yu emíti Az Internet után jöhet a Grid A­grid szó angolul eredetileg az elektromos hálózatot je­lentette, azt a rendszert, amely segítségével az erőművekben megtermelt áram eljut mindenkihez, méghozzá olyan teljesít­ménnyel, amilyent igényel. Napjainkban megjelent egy­ másik jelentése is ennek a szónak. A CERN-ben, az Európai Atom­magkutató Intézetben, ahonnan egyébként az Internet is elin­dult, dolgozták ki azt az elképzelést, hogy az elektromos háló­zat mintájára lehetne egy­ olyan hálózatot készíteni, amely a számítógépek teljesítményét egyesítené, és juttatna el mindenkihez olyan számítástechnikai telje­sítményt, amilyent igényel. Vagyis ha vala­ki szeretne egy nagyon nagy számítást el­végezni, akkor nem kell ehhez egy szu­perszámítógépet vennie, elég, ha eb­ből a hálózatból igényli a számítás idejére a kellő teljesítményt. Arról nem is beszélve, hogy főleg a tudo­mányban, de a technikában is van­nak olyan számítások, amelyekhez a mai legnagyobb szupergép teljesít­ménye is kevés. Ezek elvégzését is lehe­tővé tenné, ha a Gridben egyesített szá­mítógépek összeadott teljesítménye állna ehhez rendelkezésre. Az elmúlt hétben a Táv­közlési Klubban beszélgettek a szakemberek arról, hogy hol tartanak a Grid-hálózatok és szolgáltatások. Míg az Internet egy olyan infrastruktúra, ami információ megosztására való, addig a Grid eg­y olyan infrastruktúra, ami erőforrásokat próbál egy cél érdekében működtetni, vagy összefogni. Akár szállítási kapacitást, akár tárolási kapacitást. És ezek az erőforrások az Internethez hasonlóan esetleg na­gyon messze helyezkednek el egymástól, de mégis egy­ cél ér­dekében együttműködnek. Azt várjuk, hogy a kutatói szférából egyszer csak kilép, és átüt a széles közönséghez. A Web példá­ját nézve, abban a pillanatban, amikor sok-sok évvel ezelőtt rá­jött az üzleti szféra, hogy ez neki elő­nyös, pénz van benne, termelhet vele, abban a pillanatban elkezdte használ­ni. Addig ez csak az akadémiai szféra „játékszere” volt. Többen várják, hogy így fog történni a Grid­­del is. Jelentős erőforrásokat fordítanak mind Amerikában, mind Európában ezekre a kutatásokra. És egyre jobban látszik az ipar érdeklődése. Például mi magunk is a Műszaki Egyetemen kí­sérletezünk olyanokkal, hogy betongerendák­nak a méretezéséhez használjuk. Nem kis gerendára kell itt gondolni, hanem har­minc méter hosszúságú hidak építésé­hez használatos gerendák méretezé­sére. Vagy a filmiparban az animáci­ós filmekhez jelentős mennyiségű klaszter erőforrásokat használnak föl. A másik a gyógyszeripar, ami biztos, hogy nagyon nagy erőforrási­génnyel rendelkezik. Ez a legkénye­sebb, hiszen igen érzékeny adatok for­dulnak meg, vagy fordulhatnak meg egy-egy ilyen rendszerben. Magyarorszá­gon az akadémiai szféra viszonylag korán be­kapcsolódott a kutatásokba, már az 1999-es, 98-as években, amikor ez nálunk elindult. Számos intézményünk, így például a Műszaki Egyetem, vagy­ az ELTE, vagy a SZTAKI folytat ilyen kutatásokat, és igen fontos nemzetközi projekt a­ Műszaki Egyetem munkatársa. (Jónás Katalin interjúja­ nyo­mán­­ Mindennap tudomány) velázquezi és tizianói hagyományait vit­ték tovább, mitológia és allegóriák nél­kül. A Meztelen Maja modellje egy­ arisz­tokrata felesége volt, aki a festő szerető­je lett. Amikor a férj látni kívánta az el­húzódó munka eredményét, a legenda szerint Goya egy­ éjszaka alatt elkészítette a Ruhás Maját - az ugyanazon pózban fekvő nőalak felöltözve még „szexisebb­­nek” hatott. Mena kutatásai során bukkant rá a hercegnő egyik unokatestvéréhez írt le­velére, amelyben férje, a herceg halála miatti szomorúságát és gyászát fejezte ki. Ezután Goyáról is megemlékezett, ám őt a várt gyengédség helyett csupán az ud­var többi tagjához hasonlóan kezelte, „mint a könyvtárost, az orvost vagy a ko­mornyikot’’. A kutatónő szerint ez arra utal, hogy a két ember közti társadalmi szakadékot sosem hidalták át, és az egyenlőtlenségen Goya csak művészként és nem szeretőként próbált átlépni. Bár Goya portréi a legtöbbet hozták ki a nő­ből, nem valószínű, hogy szerették volna egymást - állítja. A könyv egy kétszáz éves love storyt szeretne megcáfolni - a spanryol lapok szerint hiába, mivel a szerelmi történet továbbra is sokkal hihetőbb maradt a ku­tatónő elképzeléseinél. (Múlt-kor) 1 ■ |1 "I­ I I ;1 m is I I [i | El Művészettörténeti legenda Egy spanyol kutatónő szerint a festé­szet történetének egyik legnagyobb sze­relmi románca, Francisco de Goya és patrónusa, Alba hercegnő szenvedélyes viszonya csupán a fantázia szüleménye volt. A zseniális és faragatlan Francisco de Goya és a gyönyörű Alba hercegnő közti viszony minden bizonnyal csak az embe­rek fantáziájának szüleménye lehet - ál­lítja a Prado múzeum Goya-szakértője, Manuela Mena, aki a „The Duchess of Alba, Goya’s Muse: Myth and History" (Alba hercegnője, Goya múzsája: mítosz és történelem) címet viselő új könyvé­ben nemrég talált levelekkel támasztja alá elméletét. Egyes kutatók szerint a képen Alba hercegnő teste látható egy másik nő fe­jével. A pár a hercegnő tinédzserkorá­ban találkozott először, majd később ala­posan megismerték egymást. Goya több­ször is lefestette Cayetana de Silva her­cegnőt, és sokak szerint igazából ő állt modellt a festő Maja-képeihez is, az egyi­ken meztelenül a másikon pedig felöl­tözve. Goya később két portét festett a hercegnőről, az egyiket fehér, míg a má­sikat fekete ruhában. 1796-ben elhunyt a hercegnő férje, és a 34 éves, társadalmi sikere csúcsán ál­ló gyönyörű özvegy visszavonult Cádiz melletti családi birtokára. Ekkor meg­hívta magához Goyát is: a festő 1797 jú­liusától a következő márciusig élt nála, és ekkor festette patrónusának leginti­mebb képeit. A pár ekkor kiteljesedett állítólagos szerelme alapján regények, filmek és tudományos dolgozatok ké­szültek- részben éppen a Prado kiadá­sában. Goya 1800 körül készítette a két Maja-képet, amelyek az aktábrázolás Sissi koronázási ruhája Sissi császárné csodálatos koronázási ruhájának másolata is megtekinthető a vasárnap estig nyitva tartó budapesti Esküvő kiállításon, majd Gödöllőre kerül. Január 28-ig a Budapest Kongreszusi Központban - mind a három szinten - magyar és külföldi ruhaköltemények ezrei láthatók. A legtöbben azonban bizo­nyára a D­elia szalon Sissi ruhájára kíváncsiak. Czédly Mónika, a szalon tulajdonosa - aprólékos kutatás és hosszú hónapok szorgalmas alkotó munkája után — a 14. budapesti Esküvő kiállításon mutatja be először az elkészült művet. A 140 évvel ezelőtt viselt öltözék abroncsos, uszályos, amelyet ékszerdiadém­­mal és hosszú csipkefátyollal viselt a koronázáson a manöken alkatú Sissi. A ru­ha „újraalkotása” tisztelgés a magyarok kedvenc királynője előtt: nem véletlen, hogy születésének 170. évfordulójára készült el. Erzsébet királyné ruhája természetesen nem próbálható fel, de a Gödöllői Ki­rályi Kastélyban később mindenki megtekintheti. (Múlt-kor) Vicces kutatás Aki a viccet érti... A bochumi Ruhr Egyetem Kognitív Idegtudomá­nyi Intézetében a humorérzék és az agyműködés kapcsolatát vizsgálták. Most tessék nagyon figyelni, mert viccet mesélek! Ezt nem­ azért mon­dom ilyen jelentőségteljesen, mert­hogy valami fergeteges történetet hallanak majd, vagy­ hogy én olyan nagy viccmesélő lennék, hanem azért, mert ennek a viccnek nem az a célja, hogy önfeledten kacarásszunk rajta, hanem ennél sokkal komo­lyabb. Azon kívül pedig én csak a vicc törzsanyagát mondom el, és hozzá négy po­énváltozatot. És e közül a négy lehetőség közül kell kiválasztani az Önök szerint odaillőt. Érdemes összekapni magukat, mert hogy hogyan választanak, abból pe­dig messzemenő következtetéseket lehet majd levonni. Na, tehát, a vicc így szól: Andre és Jenny régóta házasok. És Andre nagyon büszke arra, hogy ez idő alatt a felesége hat gyermekkel ajándékozta meg. Egy idő után ezért aztán elkezdte őt, a Jenny helyett „hatszoros anyá”-nak nevezni, amit Jenny eleinte jópofának is tartott, de szép lassan kezdte megunni. „Hozz nekem egy­ sört, te hatszoros anya, mi lesz ma a vacsora, te hatszoros anya, stb. Egyszer vendégségben így szólt a feleségéhez: hatszoros anyuka, ideje hogy menjünk! Nos, eddig a viccalap, és most mondom a csattanó-, a poénváltozatokat: 1. Igen, igazad van, már csakugyan későre jár! 2. Jö­vök, drágám­, mondta Jenny, de megbotlott az asztal lábában és orra bukott. 3. Ké­szen vagyok, mehetünk, te négyszeres apa ! És végül: szeretem ezt a képet itt a fa­lon. Amikor ezt elmondtam a feleségemnek, igazából be sem tudtam fejezni, már ki is választotta az egyik lehetőséget, ami, őszintén szólva, nagyon megnyugtatott, mert így most már tudományosan, elvi síkon is igazolódott az a tapasztalati tény, hogy ő nem alkoholista. Ez az egész vicc­történet ugyanis­ egy orvosi kísérlet volt, amely a Die Welt. c. lap beszámolója szerint a bochumi Ruhr Egyetem Kognitív Idegtudományi Intézetében zajlott, 29 alkoholista és 29 nem alkoholista részvéte­lével. A kutatók szerint ugyanis az agy működéséről, az esetleges agyi károsodások­ról sokat elárul az, ahogyan az ember a viccekhez viszonyul, ahogyan értelmezi őket. Tehát, ha valami ekörül nincs rendben, akkor lehet gyanakodni. És a kísér­letek igazolták is ezt a feltevést. A humor feldolgozása két fázisban történik: elő­ször fel kell ismernünk a viccben a helyzet furcsaságát, azt, hogy itt valami oda nem való van. Aztán ezt valahogy­ fel kell dolgozni. A humoros ingerek feldolgo­zása attól függően sikerül, hogy az illetőben megvan-e a képesség más emberek cselekedeteinek előrelátására, ill. a beleérzésre. Továbbá nagyon fontos az is, hogy a környezet adta feltételek között tudjuk tervezni a cselekedeteinket. És mi­után az alkohol bizonyos néven nevezhető, jól behatárolható agyterületeket ká­rosít, ennek következtében szellemi és érzelmi zavarok állnak elő. És erre köz­vetlenül utal az, ahogyan a viccekhez viszonyulunk. Ebben a felmérésben kide­rült, hogy az alkoholisták tényleg kevésbé értik a humort. A kutatók megkérték az alanyokat, hogy az összes poénváltozatot a logika és a viccesség-érzet szerint egy öt­fokú skálán helyezzék el, aztán az értelmi képességek felmérésére még ellenőrző kérdéseket is feltettek, hogy pl. Márkusnak hívták-e a férjet, vagy hogy Andrénak vannak-e gyerekei. Az alkoholisták ritkábban választották ki a helyes csattanót, ehelyett inkább a blőd változatot, tehát a hasra esést, és a szigorúan, logikust, tehát azt, hogy igazad van, tényleg későre jár, tartották jónak. A végkövetkeztetés: az al­koholistáknak érdemes lenne vicc-megértési tréningeken részt venniük. A dolog persze biztosan nem annyira egyszerű, amennyire az a Die Welt össze­foglalójából annak tűnik. Nekem mindenesetre végig az járt az eszemben, hogy az egészséges agyú embereknek sem egyforma a humorérzékük, van akinek egyálta­lán nincs is. Láttam már ilyet. Mint ahogy alkoholista humoristát is. Hogy mást ne mondjak, itt van Jaroslav Hasek, a Svejk írója. Ő a fénykorában napi 25 korsó sört ivott meg a prágai kocsmákban. Életének abban a szakaszában viszont, amikor le­mondott az alkoholról, már nem volt annyira humoros. Igaz, ez az orosz hadifog­ságban történt. (Mindennapi tudomány) 2007. február 2., péntek Hozzávalók: 60 dkg hátszín, 2 evőkanál mustár, bors, só, őrölt ánizs, 30 dkg meggy, 15 dkg gyöngy­hagyma, 4 evőkanál méz, 4 dl vörösbor, burgonyafánk, 2 evőkanál keményítő, olaj Elkészítése: Egy ünnepi nap, évforduló, születésnap alkalmából néha drágább ala­panyagból is készíttetünk ételt. A hússal egy kicsit előre dolgoztam, ugyanis az az iga­zi, ha a hús 1-2 napig áll a hűtőben. Az íze is jobb lesz, és a rostok is felpuhulnak. A hátszínt sózom, borsozom, mustárral bekenem, betekerem zsírpapírba és berakom a hűtőbe. Olajban is lehet pácolni, de akkor arra figyeljenek, hogy­ a mustáros húst el­lepje az olaj. Mézet karamellizálok, és a mézkaramellbe beleteszem a gyöngyhagymát és a meggyet. Ha százalékban akarjuk megadni, akkor 70 százaléka meggy, 30 pedig gyöngyhagyma. Felöntöm borral, beleteszem az ánizst, keményítővel sűrítem. A hát­színt sütés előtt kicsit klopfolom, majd megsütöm. Én azt javaslom, hogy mindenki a saját ízlésének megfelelően süsse meg a hátszínt, én egyébként médiumra szeretem. Köretnek burgonyafánkot készítek. Én előre elkészítettem a tésztát. Már többször ké­szítettem a Mit főzzünk ma? adásában burgonyafánkot, de emlékeztetőnek gyorsan le­írom ide a receptjét: liszt, élesztő, tojás, burgonya, kevés víz, olaj. Egy­ kiló liszt­hez negyven deka burgonyát teszek, forró olajban kisütöm. Egy szelet hús­hoz egy nagyobb fánkot készítek,­ így sokkal jobban fog kinézni. A közepesre sütött hátszínt tálalom a burgonyafánkkal. A mártást a fánkra teszem, petrezselyemzölddel díszítem. Jó étvágyat kívánok! (Tokai Róbert)

Next