Magyar Szó, 2011. április (68. évfolyam, 75-98. szám)
2011-04-18 / 89. szám
2011. április 18., hétfő MnemSO uveggolyo@magyarszo.com ÜVEGGOLYÓ 9 EGY GONDOLAT Sokrates, midőn halálra ítélték, és már börtönbe is vetették, egy zenészt, aki nagyon szépen tudta előadni Slesidorus egyik dalát, arra kért, hogy tanítsa meg őt is erre, amíg még ideje van rá; s amidőn a zenész azt kérdezte, hogy ugyan mit használhat ez már neki, hiszen másnap úgyis meghal, ezt válaszolta: „Hogy ennyivel is többet tudjak, s úgy távozzam az életből.” (Ammianus Marcellinus: RÓMA 370-BEN) A svéd korrupció és gonoszság anatómiája A svéd filmről a filmkedvelőknek szinte ösztönösen a nagy géniusz, Ingmar Bergman munkássága jut eszébe, őt tekintik etalonnak, viszont az elmúlt években is több, igencsak izgalmas alkotás jutott el a hetedik művészet szerelmeseihez, bebizonyítva azt, hogy igenis van (filmes) élet Bergman után is. Az elmúlt két évben Stieg Larsson svéd író Millennium-trilógiájának (Man som hatar kvinnor - Férfiak, akik gyűlölik a nőket (a filmben: A tetovált lány); Flickan som lekte med elben - A lány, aki a tűzzel játszik és Luftslottet som sprangdes A kártyavár összedől) a filmváltozata jócskán felizzította a levegőt nemcsak az óvilágban, hanem világszerte is, olyannyira, hogy David Fincher rendezésében készülőfélben van, a „sorozat” amerikai változata, persze kétséges, hogy sikerül megőriznie az eredeti minőségét s jéghidegen kegyetlen, feszültségekkel teli hangulatát. No de nézzük csak meg, hogy mitől is lett először sikerkönyv, majd pedig még nagyobb sikereket elérő „filmsorozat” a Millennium-trilógiából. Minden bizonnyal nem lett volna meg a regényeknek, illetve a filmeknek az a cigarettafüstös, vörösboros, összeesküvés-elméletekkel és rejtélyes bűnügyekkel teletűzdelt bukéja, ha nem a svéd oknyomozó újságírás sajnos már megboldogult fenegyerekének, Stieg Larssonnak az elméjéből pattant volna ki Lysbeth Salandernek, a bájos szociopatának és szövetségesének, Mikael Blomkvist oknyomozó újságírónak az alakja. Larsson egész életét oknyomozó újságíróként töltötte, s lényegében a Millennium-könyvekben is azokat a társadalmi visszásságokat mutatja be, amelyekkel munkája során találkozott. Stieg gyakran nyíltan felszólalt a svéd társadalomban is egyre növekvő idegengyűlölet ellen, ami miatt több alkalommal életveszélyesen megfenyegették, s a szélsőjobbosok merényletet is megkíséreltek ellene. A sors kegyetlen fintora, hogy a könyvek sikerét már nem érhette meg, ugyanis a trilógia megjelenése előtt néhány hónappal szívrohamban elhunyt. A rendhagyó újságíróról s a Millenniumtrilógia születéséről a www.delmagyar.hu/vilagvevo/stieg_ larsson_a_tetovalt_lany_irojanak_titkai/2172578/ internetes címen olvashatunk egy, a Daily Mailből átvett, igencsak érdekfeszítő írást. Férfiak, akik gyűlölik a nőket A trilógia első részének a filmes változata egy bírósági tárgyaláson kezdődik. Mikael Blomkvistet (Michael Nyqvist), a Millennium folyóirat oknyomozó újságíróját hamis dokumentumokkal csúnyán jégre csalták, s ő el is hasalt rendesen. Egy köztiszteletnek örvendő közéleti személyiség megrágalmazásáért elítélték, s fél év múlva kell dutyiba vonulnia. Rögtön az ítélethirdetés után egy öreg arisztokrata felkéri őt, hogy a hátralévő hat hónap alatt nyomozza ki Harriet Wanger feltételezett meggyilkolásának a körülményeit. A bibi csupán az, hogy Harriet 40 évvel ezelőtt tűnt el nyomtalanul, ezenkívül a gyanúsítottak a megbízó népes családjának titokzatos tagjai. Ezt követően két szálon fut a cselekmény. Az egyik vonalon az Agatha Christie-regényekre hajazó nyomozás folyik, a másik szálon pedig Lysbeth Salander (Noomi Rapace) bonyolult, egyáltalán nem habos torta élete tárul elénk egyfajta rejtélyes kirakósjáték formájában. A sárkánytetkós, punkviseletbe bújt Harisnyás Pippi és Neo (Lysbeth a változatosság kedvéért egy zseniális hackerként keresi a napi betevőjét) elegyének az élete az első részben még igencsak a balladai félhomályba vész, és csak a folytatásokban derül ki, hogy mi is történt az alig huszonéves vadóccal, aki megbízatásként turkál a mind reménytelenebb nyomozást folytató Blomkvist számítógépében, amelyben az újságíró többek között a detektívmunka során talált nyomokat is archiválja. Lysbeth a kutakodása során megtalálja ezeket, talán úgy érzi, hogy az eltűnt lány sorsa nagyon hasonlít a sajátjához, és végül úgy dönt, hogy segít a szerinte ártatlanul bemocskolt újságírónak. Mikkel és újdonsült partnere ezt követően modern Sherlock Holmesként és Dr. Watsonként igyekszik lerántani a leplet a szövevényes és sötét ügyről, s a legvégén természetesen „a férfiak, akik gyűlölik a nőket, elnyerik méltó büntetésüket. Persze a film legvégén is történik egy csavar, de ez maradjon meglepetés. Niels Arden Oplev filmje látszólag nem sokban különbözik egy tipikusan hollywoodi lélektani thrillertől, de Lysbeth Salander „életútjának” részleges bemutatásán keresztül a néző sokkal sötétebb és örvénylőbb vízbe kerül, amelyből csak egy lélegzetvételre sikerül a felszínre úsznia, mert... .. .A lány, aki a tűzzel játszik... visszarántja őt a jéghideg sötétségbe, végül pedig A kártyavár összedől Ahogyan a trilógia első részében, a Daniel Alfredson rendezte (közvetett) folytatásban is a nők kiszolgáltatott helyzete áll a történet középpontjában. A Millennium szerkesztősége a Svédországban prostitúcióra kényszerített lányokról, futtatóikról és magas rangú klienseikről készül tényfeltáró riportot megjelentetni. „Természetesen” az országunknál jóval fejlettebb demokráciájú Svédországban sem szeretik a főmuftik azt, hogy holmi firkászok ilyen kényes témák kapcsán említik meg a nevüket. Egy oroszországi fiatalkorú lánnyal történő hancúrozás és erőszakoskodás mégsem az a társadalmi foglalkozás, amellyel választási szavazatokat lehetne begyűjteni, s a svédek különösen érzékenyek az ilyen esetekkel kapcsolatban. Ezért, láss csodát, mindent elkövetnek, hogy a nevük kimaradjon a cikkből, s persze azért is, hogy a kérdéses írás véletlenül se születhessen meg. A Millennium ifjú titánját a barátnőjével együtt sebbel-lábbal végleg elnémítják, azonban nem számolnak Blomkvisttel és persze Lysbeth Salanderrel, aki továbbra is előszeretettel matat az újságíró számítógépében. Salander természetesen nyakig belekeveredik az egész országot izgalomban tartó gyilkossági ügybe, s nemcsak a rendőrök kezdik el keresni, hanem rejtélyes múltja is kísérteni kezdi egy kétméteres, fájdalmat nem érző izomember és egy Sala fedőnevű, egykori orosz ügynök személyében. Ellentétben a trilógia első részével, amely az amerikai film noir legszebb pillanatait idézi fel a néző előtt, a második és a harmadik rész elsősorban a múlt század hetvenes éveiben oly népszerű amerikai politikai thrillerek előtt tiszteleg a maga szövevényes, összeesküvés-elméletet sejtető cselekményével, amellyel párhuzamosan bontakozik ki előttünk teljes egészében „a tetovált lány" tragikus életútja s persze a trilógia végkifejlete. Stieg Larsson Lysbeth és Blomkvist kalandjait tízkötetesre tervezte, és halála előtt a Millennium-sorozat negyedik részén dolgozott. A befejezetlen könyv a Millennium-trilógia jogaival együtt jelen pillanatban egy bírósági eljárás tárgya, mivel Eva Gabriellsson, Stieg élettársa meg szeretné szerezni ezeket az író családtagjaitól. Stieg és Gabrielle ugyanis a halálos fenyegetések miatt sohasem házasodtak össze, s a svéd törvények értelmében minden jogdíj az író apjáé és fiútestvéréé lett. ■ Hrsolt Stieg Larsson