Magyar Szó, 2012. december (69. évfolyam, 281-305. szám)
2012-12-01 / 281. szám
2012. december L. 2., szombat-vasárnap Hmifit) külfold(magyarszo.com KÜLFÖLD ) Kapcsolatrendszer immáron az érdekek síkján is építhető Véget ért a nemzetközi barátság és együttműködés hete a délkelet-kínai Kuangtung tartományban. Vajdaság és Kuangtung, e 110 millió lelket számláló tartomány együttműködési szerződést írt alá, s ily módon még inkább elmélyülhet a két tartomány közötti együttműködés. A közvetlen kapcsolattartás s egymás kultúrájának, hagyományának a jobb megismerése felgyorsíthatja a gazdasági kapcsolatok kiépítését is. A vajdasági küldöttség, amelyet Bóján Pajtié, a tartományi kormány elnöke és Pásztor István, a képviselőház elnöke vezetett, Kuangtung tartomány székvárosában, Kuangcsouban töltött legtöbb időt. Kuangcsou a tartomány ipari és kulturális központja, Dél-Kína egyik kulcsfontosságú kereskedelmi kikötője. A Hongkongtól mintegy 120 km-re északra fekvő kikötőváros a Gyöngy-folyón a Dél-kínai-tengerig hajózható. Több mint hétmillió lakost számlál, elővárosaival együtt ez 13 milliót jelent. A tartományi delegáció - amelynek még Miroslav Vasin, a tartományi gazdasági és foglalkoztatásügyi miniszter, valamint Branislav Bugarski, a regionális együttműködésért és önkormányzatokért felelős miniszter is tagja volt - kínai útja során ellátogatott a sencseni székhelyű Shenzhen Energy Groupba is. Gao Ci Minnel, a vállalat igazgatóbizottságnak elnökével az energetikai együttműködés lehetőségeiről tárgyaltak. A 13 millió lakosú Sencsenben a Huawei telekommunikációs és informatikai óriást is meglátogatták. A vállalat, amelyet 1987-ben alapítottak, és csupán hat foglalkoztatottja volt, jelenleg a világ második legnagyobb IT-cége, 150 ezer dolgozót foglalkoztat, és a világpiac harmadát látja el termékeivel és szolgáltatásaival. A vajdasági delegációt a 7,2 milliós Fóshán város vezetősége is fogadta. Fóshán az utóbbi 30 évben lendületesen fejlődik, a térség iparának egyik „motorja”. Csak a város tavaly 10 milliárd dollárt meghaladó értékben exportált különböző árut a világpiacra. A kínai út tapasztalatait összegezve Pásztor István, a Tartományi Képviselőház elnöke a következőket nyilatkozta: - Ezt a csaknem egyhetes vendégeskedést összefoglalva azt mondhatom, sikeres hét van mögöttünk, nem csak azért, mert Vajdaság aláírta az együttműködési szerződést Kuangtong tartománnyal - amely Kína szilikonvölgyének tekinthető, itt van ugyanis a modern ipar fellegvára Kínában azért is fontos volt ez a látogatás, mert a megállapodás tartalommal való feltöltésére is sor került, legalábbis hozzáfogtunk. Három olyan városban volt alkalmunk város- és cégvezetőkkel találkozni, amelyek már érdekeltek az együttműködésben vagy azért, mert az elmúlt években megjelentek a szerbiai energiaiparban, a számítástechnikában, vagy a jelenlétük még nem nyilvánvaló, a szándékuk ellenben megvan. Függetlenül attól, hogy mintegy tízezer kilométer választ el bennünket, egyértelmű, hogy a nagyon jó politikai kapcsolatokon túlmenően az érdekek síkján is építhető olyan kapcsolatrendszer, amely mindkét fél számára fontos és hasznot hozó, a mi számunkra elsősorban azért, mert munkahelyteremtést jelent és szociális erősödést - mondta Pásztor István. (Szerkesztőségi összefoglaló) Bóján Pajtié és Pásztor István a Huawei egyik táblagépével ismerkedik. Középütt a vállalat igazgatóbizottságának elnöke, Gao Ci Min Pásztor István a Huawei videokonferencia-termében Palesztina ünnepel, Izrael bírál A palesztinok meg sem várták a szavazás eredményét az ENSZ Közgyűlésében, már előre ünnepeltek. Mint kiderült, nem ok nélkül. New Yorkban a világszervezet ugyanis meggyőző többséggel szavazta meg Palesztina új státusát. Eszerint Palesztina péntektől - az eddigi gyakorlattól eltérően - már nem megfigyelőként vesz részt az ENSZ munkájában, hanem annál a több jogot biztosító „nem tag megfigyelő államként”. A döntés bejelentése újabb örömhullámot gerjesztet a palesztinok között, akik közül sokan levegőbe leadott lövésekkel üdvözölték a hírt. Izraelből viszont záporoznak a bírálatok. Az új státus azonban még nem jelenti azt, hogy az ENSZ teljes jogú tagállamaként ismerte volna el Palesztinát. A státusváltozás szavazati jogot sem biztosít a palesztinoknak a világszervezet közgyűlésében, jóllehet ők már államiságuk közvetett elismerésének tartják a döntést. Az új státus ugyanakkor lehetővé teszi Palesztinának, hogy részt vegyen az ENSZ Közgyűlés vitáiban, a tagszervezetek munkájában és bekerüljön a Nemzetközi Büntetőbíróságba (ICC). Mindazonáltal Palesztina felvétele az ICC-be nem automatikus és garancia sincs rá. A palesztin ICC-tagságot néhány ország már most is ellenzi. Attól tartanak, hogy a Mahmúd Abbász elnök vezette Palesztin Hatóság az esetleges csatlakozását a bírósághoz főként Izrael ellen használná ki. Úgy, hogy pereket kezdeményezne Izrael ellen a megszállt területeken történtek miatt. Ez a lehetőség Izraelt és szövetségesét, az Egyesült Államokat egyaránt aggasztja. Az ENSZ Közgyűlése 65 évvel ezelőtt döntött a történelmi Palesztina felosztásáról. A döntés szerint a területen egy arab és egy zsidó államot kellett volna létrehozni. A már korábban megalakult arab államok elutasították a felosztást, háborút is indítottak Izrael ellen, de a tényleges rendezésről azóta sem állapodtak meg. A Palesztina új ENSZ-státusáról tartott csütörtöki szavazás is arra enged következtetni, hogy még mindig komoly ellentétek vannak az érintettek között. A 193 tagú ENSZ Közgyűlés nagy többsége -138 szavazattal - támogatta Palesztina új státusának elismerését, kilenc ország ellenezte azt, 41 pedig tartózkodott. Több állam nem vett részt a voksoláson. A világ vezető hatalmai közül Oroszország, India és Kína támogatta a palesztinokat, az USA, Kanada és Izrael nemmel szavazott. Az ellenzők szerint palesztin állam csak az 1993-as oslói egyezmény alapján jöhet létre, amelynek a most elnyert új ENSZ-státus ellentmond. Susan Rice amerikai ENSZ-nagykövet a szavazás után azonnal arra figyelmeztetett, hogy a közgyűlési határozat Palesztináról új akadályt gördített a közelkeleti béke útjába. A palesztinoknak és Izraelnek ezért azt tanácsolta, hogy sürgősen újítsák fel a béketárgyalásokat. Ehhez az USA segítségét ígérte. Felszólított ugyanakkor mindenkit a Közel-Keleten, hogy a jövőben tartózkodjon a „provokatív cselekedetektől”. Az amerikai külügyminiszter szintén bírálta az ENSZ Közgyűlésének a határozatát, „szerencsétlennek és kontraproduktívnak” nevezve azt. Hillary Clinton is hangsúlyozta, hogy Washington szerint kizárólag a palesztinok és az izraeliek közötti közvetlen tárgyalások vezethetnek el a békéhez, „amelyet mindkét fél megérdemel”. Szerinte ez a két nép számára létrehozott két államot feltételez, egy életképes és független Palesztinát, amely békében és biztonságban él a zsidó és demokratikus Izraellel. Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár szintén a tartós rendezést célzó palesztin-izraeli tárgyalások felújítására szólított fel. Kijelentette: a a palesztinoknak joguk van saját, független államhoz, de Izraelt ugyanúgy megilleti annak a joga, hogy szomszédjaival békében és biztonságban éljen. Ron Prosor, Izrael ENSZ-nagykövete megerősítette: országa békében szeretne élni a palesztinokkal. Hangsúlyozta azonban, hogy Palesztina státusának módosítása az ENSZ-ben visszalépés a béke felé vezető úton. Izrael korábban sem titkolta, hogy a palesztinok kezdeményezése ENSZ- státusuk megváltoztatására ellentétes az oslói megállapodással, amely a vitás kérdések tárgyalásos rendezését szorgalmazza. Mahmúd Abbász palesztin elnök igyekezett békülékenynek mutatkozni New Yorkban. Az ENSZ-ben megejtett szavazás után kijelentette: hajlandó az újabb párbeszédre Izraellel. Tel Aviv kétkedve fogadta Abbász üzenetét. ■ Sz.J. Amikor kiderült, hogy az ENSZ-szavazáson 138:9 arányban támogatták (41 tartózkodó mellett) a „palesztin ügyet” ilyen volt a hangulat Betlehem - Izrael által elkerített - bejáratánál Közel-keleti erőpróba szabadult a pokol - a lapok ezzel a címmel számoltak be a közelmúltban a Közel-Keleten kialakult helyzetről. Hirtelen akut válsággá vált ugyanis az izraeli-palesztin viszonyban már régóta tarthatatlan helyzet. Ez az állapot abból adódik, hogy Izrael 2005-ben, 35 éves megszállás után, kivonult Gázából, és az övezetben az Irán befolyása alatt álló, Izrael létére törő Hamasz került hatalomra. Azóta folytonos veszélyben élnek Izrael egy részének lakói. (Az elmúlt 12 év alatt Gázából 12 000, az idén a mostani válság kezdetéig 768 rakétát lőttek ki Izraelre.) De Gáza lakosai is, mert Izrael a provokációkra mindig légitámadásokkal, sőt Gáza megszállásával válaszolt. Ez az idült válság most azzal vált akuttá, hogy a Hamasz - válaszul egyik vezetőjének meggyilkolására - intenzív rakétázásba kezdett. (A mostani válság kirobbanásakor egyetlen éjszaka 132 rakétát lőttek ki. Újdonságként először használtak olyan rakétákat, amelyek Jeruzsálemet és Tel-Avivot is elérték.) Izrael erre légitámadásokkal válaszolt, és már latolgatta a szárazföldi támadást. (Közben kipróbálta új elhárító rendszerét, amely olyan teljesítményre képes, hogy megsemmisítették a mindössze 30 másodpercig repülő rakéták jelentős részét.) Ez az akut válság most tűzszünettel zárult, de azóta is sokat foglalkozik vele a világsajtó. Csak az akut válság megszűnésével tudatosodott, hogy előttünk egy sajátos és rendkívül bonyolult erőpróba játszódott le, amelynek során szinte nem tudni, hogy a dráma hány szereplőjét akarták színvallásra kényszeríteni. Most már nem vitás, hogy a Hamasz csak az erőpróba elindítója volt. Ő könnyen vállalta ezt a szerepet, mert a szűk területre összeszorított, az izraeli zárlattal lehetetlen helyzetbe hozott 1,6 millió ember (jórészt palesztin menekült) között csakis radikalizálódással tarthatja fenn uralmát. Az is biztos, hogy könnyen kiválthatta ezt az erőpróbát, mert biztosra vehette, hogy Izrael nem nézheti tétlenül polgárainak veszélyeztetését. De amikor a válság kirobbant, hirtelen kialakult a világpolitika egy rendkívül bonyolult szövevénye. Ebben az erőpróbában elsősorban az arab tavasszal kialakult új helyzet demonstrálódott és az új egyiptomi hatalom vizsgázott. A szakértők már régen megállapították: „A Közel-Keleten annyira cseppfolyóssá vált minden az arab tavasz következményeként, hogy lehetetlen megmondani, mi várható.” Most a jelen esetben főképp az új egyiptomi rendszert akarták próbára tenni. Egyiptomban ugyanis sokéves ellenzékiség után a Muzulmán Testvériség került hatalomra. Most került szembe azzal, ami még Európában is nehéz helyzetbe hozott politikai pártokat: könnyű ellenzékben lármázni, a gyakorlatban azonban nehéz életbe léptetni az ellenzéki követeléseket, és gyorsan szembe találta magát azzal, hogy ugyanazt csinálja, amit ellenzékben olyan hevesen támadott. A mohamedán hatalom a belpolitikában már korábban rákényszerült, hogy színt valljon: mennyire lesz olyan diktatúra, mint amilyent az arab tavasz tömegmozgalma megdöntött? (Katonai diktatúra helyett vallási diktatúra - adta hosszabb elemzése címének a Le Monde Diplomatique.) Most a külpolitikában kellett megmutatnia, mennyire mohamedán, hogyan tudja az ellenzékben általa vallott Izrael-ellenességet összeegyeztetni azzal, hogy függ az amerikai segély- től. (Hogy a helyzet bonyolultabb legyen, az Izraellel kötött s különbékét ellenző Szaúd-Arábiától is kap ötmilliárd dollárt.) Most a tűzszünettel pillanatnyi nyugalom állt be, de valószínű, hogy Egyiptomot még többször próbára teszik, meddig ragaszkodik a különbékéhez, mikor tér vissza a Muzulmán Testvériség hagyományos Izrael-ellenességéhez. A drámának sok szereplője volt. Elsősorban porondra lépett Szíria. A gázai drámai események napjaiban ugyanis kevesebb figyelmet keltett, hogy az 1973-as háború óta most volt az első tűzpárbaj a Golán-fennsíknál, Izrael és Szíria határán. Nem tudni, a szíriai felkelők provokálták-e, hogy demonstrálják Izrael-ellenességüket, vagy a kormány akarta a világ figyelmét felhívni arra, hogy ha a felkelők kerülnek hatalomra Szíriában, akkor odavész a béke az izraeli—szíriai határon is. Esetleg csak figyelmeztetni akarta a felkelőket támogató hatalmakat: lássák be, hogy a mohamedán erők hatalomra kerülése máris elég bonyodalmat okoz, semmi szükség még egy tűzfészket teremteni. Ezenkívül a drámának volt még egy régi és egy új szereplője. A régi szereplő Irán, amely közvetlen részvevője volt az eseményeknek. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ő szállította a Hamasznak azokat a 75 km hatósugarú rakétákat, amelyek a Hamasz által házilag gyártott, mindössze néhány kilométeres hatósugarú rakéták helyébe léptek. (A dráma által felvetett egyik kérdéssel: hogyan jutottak el ezek a rakéták a zárlat alatt levő Gázába?) Közismert, hogy Irán szándékosan vette körül Izraelt olyan szervezetekkel, mint a Hamasz meg a libanoni Hezbollah. (Az utóbbi lehet a következő erőpróba kezdeményezője.) Ezzel nemcsak tettekkel akarta bizonyítani annyiszor hangoztatott Izrael-ellenségét, hanem befolyásra is szert akart tenni a térségben. Most azt is ki akarta próbálni, hogy az Izrael-ellenesség mennyire elegendő a síita-szunnita ellentét elsimítására. A most belépő új szereplő pedig Törökország, amely porondra szállt a mohamedán világ befolyásolásáért vívott harcban. Erdogan török kormányfő elítélte a zsidó államot a támadásért, és a török külügyminiszter ott volt Gázában, amikor az arab külügyminiszterekkel egyeztette álláspontját. Ebben a helyzetben csak egy dolog biztos: több ilyen erőpróbával számolhatunk. ■ BÁLINT István :