Magyar Szó, 2012. december (69. évfolyam, 281-305. szám)

2012-12-01 / 281. szám

2012. december L. 2., szombat-vasárnap Hmifit) külfold(­magyarszo.com KÜLFÖLD ) Kapcsolatrendszer immáron az érdekek síkján is építhető Véget ért a nemzetközi barátság és együttműködés hete a délkelet-kínai Kuangtung tartományban. Vajdaság és Kuangtung, e 110 millió lelket számláló tartomány együttműködési szerződést írt alá, s ily módon még inkább elmélyülhet a két tartomány közötti együttműködés. A közvetlen kapcsolattartás s egymás kultúrájának, hagyo­mányának a jobb megismerése felgyorsíthatja a gazdasági kapcsolatok kiépítését is. A vajdasági küldöttség, amelyet Bóján Pajtié, a tartományi kormány elnöke és Pásztor István, a képviselőház elnöke vezetett, Kuangtung tartomány székvárosában, Kuangcsouban töltött legtöbb időt. Kuangcsou a tartomány ipari és kulturális központja, Dél-Kína egyik kulcsfontosságú kereskedelmi kikötője. A Hongkongtól mintegy 120 km-re északra fekvő kikötőváros a Gyöngy-folyón a Dél-kínai-tengerig hajózható. Több mint hétmillió lakost számlál, elővárosaival együtt ez 13 milliót jelent. A tartományi delegáció - amelynek még Miroslav Vasin, a tartományi gazdasági és foglalkoztatásügyi miniszter, valamint Branislav Bugarski, a regionális együttműködésért és önkormányzatokért felelős miniszter is tagja volt - kínai útja során ellátogatott a sencseni székhelyű Shen­zhen Energy Groupba is. Gao Ci Minnel, a vállalat igazgatóbizottságnak elnökével az energetikai együttműködés lehetőségeiről tárgyaltak. A 13 millió lakosú Sencsenben a Huawei telekommunikációs és infor­matikai óriást is meglátogatták. A vállalat, amelyet 1987-ben alapítottak, és csupán hat foglalkoztatottja volt, jelenleg a világ második legnagyobb IT-cége, 150 ezer dolgozót foglalkoztat, és a világpiac harmadát látja el termékeivel és szolgáltatásaival. A vajdasági delegációt a 7,2 milliós Fóshán város vezetősége is fogadta. Fóshán az utóbbi 30 évben lendü­letesen fejlődik, a térség iparának egyik „motorja”. Csak a város tavaly 10 milliárd dollárt meghaladó értékben exportált különböző árut a világpiacra. A kínai út tapasztalatait összegezve Pásztor István, a Tartományi Képviselőház elnöke a következőket nyilatkozta: - Ezt a csaknem egyhetes vendégeskedést összefoglalva azt mondha­tom, sikeres hét van mögöttünk, nem csak azért, mert Vajdaság aláírta az együttműködési szerződést Kuangtong tartománnyal - amely Kína szilikonvölgyének tekinthető, itt van ugyanis a modern ipar fellegvá­ra Kínában azért is fontos volt ez a látogatás, mert a megállapodás tartalommal való feltöltésére is sor került, legalábbis hozzáfogtunk. Három olyan városban volt alkalmunk város- és cégvezetőkkel találkoz­ni, amelyek már érdekeltek az együttműködésben vagy azért, mert az elmúlt években megjelentek a szerbiai energiaiparban, a számítástech­nikában, vagy a jelenlétük még nem nyilvánvaló, a szándékuk ellenben megvan.­­ Függetlenül attól, hogy mintegy tízezer kilométer választ el bennün­ket, egyértelmű, hogy a nagyon jó politikai kapcsolatokon túlmenően az érdekek síkján is építhető olyan kapcsolatrendszer, amely mindkét fél számára fontos és hasznot hozó, a mi számunkra elsősorban azért, mert munkahelyteremtést jelent és szociális erősödést - mondta Pásztor István. (Szerkesztőségi összefoglaló) Bóján Pajtié és Pásztor István a Huawei egyik táblagépével ismerkedik. Középütt a vállalat igazgatóbizottságának elnöke, Gao Ci Min Pásztor István a Huawei videokonferencia-termében Palesztina ünnepel, Izrael bírál A palesztinok meg sem várták a szavazás eredményét az ENSZ Közgyűlésében, már előre ünnepeltek. Mint kiderült, nem ok nélkül. New Yorkban a világszervezet ugyanis meggyőző többséggel szavazta meg Palesztina új státusát. Eszerint Palesztina péntektől - az eddigi gyakorlattól eltérően - már nem megfigyelőként vesz részt az ENSZ munkájában, hanem annál a több jogot biztosító „nem tag megfigyelő államként”. A döntés bejelentése újabb örömhullámot gerjesztet a palesztinok között, akik közül sokan levegőbe leadott lövésekkel üdvözölték a hírt. Izraelből viszont záporoznak a bírálatok. Az új státus azonban még nem jelenti azt, hogy az ENSZ teljes jogú tagállamaként ismerte volna el Palesztinát. A státusváltozás szavazati jogot sem biztosít a palesztinoknak a világszervezet közgyűlésében, jóllehet ők már államiságuk közvetett elismerésének tartják a döntést. Az új státus ugyanakkor lehetővé teszi Palesztinának, hogy részt vegyen az ENSZ Közgyűlés vitáiban, a tagszervezetek munkájában és bekerüljön a Nemzetközi Büntetőbí­róságba (ICC). Mindazonáltal Palesztina felvétele az ICC-be nem automatikus és garan­cia sincs rá. A palesztin ICC-tagságot néhány ország már most is ellenzi. Attól tartanak, hogy a Mahmúd Abbász elnök vezette Palesztin Ható­ság az esetleges csatlakozását a bíró­sághoz főként Izrael ellen használná ki. Úgy, hogy per­eke­t kezdeményez­ne Izrael ellen a megszállt területe­ken történtek miatt. Ez a lehetőség Izraelt és szövetségesét, az Egyesült Államokat egyaránt aggasztja. Az ENSZ Közgyűlése 65 évvel ezelőtt döntött a történelmi Palesz­tina felosztásáról. A döntés szerint a területen egy arab és egy zsidó álla­mot kellett volna létrehozni. A már korábban megalakult arab államok elutasították a felosztást, háborút is indítottak Izrael ellen, de a tényleges rendezésről azóta sem állapod­tak meg. A Palesztina új ENSZ-státusáról tartott csütörtöki szavazás is arra enged következtetni, hogy még mindig komoly ellentétek vannak az érin­tettek között. A 193 tagú ENSZ Közgyűlés nagy többsége -138 szavazattal - támogatta Palesztina új státusának elismerését, kilenc ország ellenezte azt, 41 pedig tartózkodott. Több állam nem vett részt a voksoláson. A világ vezető hatalmai közül Oroszország, India és Kína támogatta a palesztinokat, az USA, Kanada és Izrael nemmel szavazott. Az ellenzők szerint palesztin állam csak az 1993-as oslói egyezmény alapján jöhet létre, amelynek a most elnyert új ENSZ-státus ellentmond. Susan Rice amerikai ENSZ-nagykövet a szavazás után azonnal arra figyelmeztetett, hogy a közgyűlési határozat Palesztináról új akadályt gördített a közel­­keleti béke útjába. A palesztinoknak és Izraelnek ezért azt tanácsolta, hogy sürgősen újítsák fel a béketárgyalásokat. Ehhez az USA segítségét ígérte. Felszólított ugyanakkor mindenkit a Közel-Keleten, hogy a jövő­ben tartózkodjon a „provokatív cselekedetektől”. Az amerikai külügyminiszter szintén bírálta az ENSZ Közgyűlésének a határozatát, „szerencsétlennek és kontraproduktívnak” nevezve azt. Hillary Clinton is hangsúlyozta, hogy Washington szerint kizárólag­ a palesztinok és az izraeliek közöt­ti közvetlen tárgyalások vezethet­nek el a békéhez, „amelyet mind­két fél megérdemel”. Szerinte ez a két nép számára létrehozott két államot feltételez, egy életképes és független Palesztinát, amely béké­ben és biztonságban él a zsidó és demokratikus Izraellel. Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár szintén a tartós rendezést célzó palesztin-izraeli tárgyalások felújí­­­­tására szólított fel. Kijelentette: a a palesztinoknak joguk van saját, független államhoz, de Izraelt ugyanúgy megilleti annak a joga, hogy szomszédjaival békében és biztonságban éljen. Ron Prosor, Izrael ENSZ-nagykövete megerősítette: országa békében szeretne élni a palesztinokkal. Hangsúlyozta azonban, hogy Palesztina státusának módosítása az ENSZ-ben visszalépés a béke felé vezető úton. Izrael korábban sem titkolta, hogy a palesztinok kezdeményezése ENSZ- státusuk megváltoztatására ellentétes az oslói megállapodással, amely a vitás kérdések tárgyalásos rendezését szorgalmazza. Mahmúd Abbász palesztin elnök igyekezett békülékenynek mutat­kozni New Yorkban. Az ENSZ-ben megejtett szavazás után kijelentet­te: hajlandó az újabb párbeszédre Izraellel. Tel Aviv kétkedve fogadta Abbász üzenetét. ■ Sz.J. Amikor kiderült, hogy az ENSZ-szavazáson 138:9 arányban támogat­ták (41 tartózkodó mellett) a „palesztin ügyet” ilyen volt a hangulat Betlehem - Izrael által elkerített - bejáratánál Közel-keleti erőpróba­ ­szabadult a pokol - a lapok ezzel a címmel számoltak be a közelmúltban a Közel-Keleten kialakult helyzetről. Hirtelen akut válsággá vált ugyanis az izraeli-palesz­tin viszonyban már régóta tarthatatlan helyzet. Ez az állapot abból adódik, hogy Izrael 2005-ben, 35 éves megszállás után,­­ kivonult Gázából, és az övezetben az I­rán befolyása alatt álló, Izrael létére törő Hamasz került hatalomra. Azóta folytonos veszélyben élnek Izrael egy részének lakói. (Az elmúlt 12 év alatt Gázából 12 000, az idén a mostani válság kezdetéig 768 rakétát lőttek ki Izraelre.) De Gáza lakosai is, mert Izrael a provokációkra mindig légitámadásokkal, sőt Gáza megszál­lásával válaszolt. Ez az idült válság most azzal vált akuttá, hogy a Hamasz - válaszul egyik vezetőjének meggyilkolására - intenzív rakétázásba kezdett. (A mostani válság kirobbaná­sakor egyetlen éjszaka 132 rakétát lőttek ki. Újdonságként először használtak olyan rakétákat, amelyek Jeruzsálemet és Tel-Avivot is elérték.) Izrael erre légitámadásokkal válaszolt, és már latolgatta a szárazföldi támadást. (Közben kipróbál­ta új elhárító rendszerét, amely olyan teljesítményre képes, hogy megsemmisítették a mindössze 30 másodpercig repülő rakéták jelentős részét.) Ez az akut válság most tűzszünettel zárult, de azóta is sokat foglalkozik vele a világsajtó. Csak az akut válság megszűné­sével tudatosodott, hogy előttünk egy sajátos és rendkívül bonyolult erőpróba játszódott le, amelynek során szinte nem tudni, hogy a dráma hány szereplőjét akarták színvallásra­­ kényszeríteni. Most már nem vitás, hogy a Hamasz csak az erőpróba elindítója volt. Ő könnyen vállalta ezt a szerepet, mert a szűk területre összeszorított, az izraeli zárlattal lehe­tetlen helyzetbe hozott 1,6 millió ember (jórészt palesztin menekült) között csakis radikalizálódással tarthatja fenn uralmát. Az is biztos, hogy­ könnyen kiválthatta ezt az erőpró­bát, mert biztosra vehette, hogy Izrael nem nézheti tétlenül polgárainak veszélyeztetését. De amikor a válság kirobbant, hirtelen kialakult a világpolitika egy rendkívül bonyolult szövevénye. Ebben az erőpróbában elsősorban az arab tavasszal kiala­kult új helyzet demonstrálódott és az új egyiptomi hata­lom vizsgázott. A szakértők már régen megállapították: „A­­ Közel-Keleten annyira cseppfolyóssá vált minden az arab tavasz következményeként, hogy lehetetlen megmonda­ni, mi várható.” Most a jelen esetben főképp az új egyipto­mi rendszert akarták próbára tenni. Egyiptomban ugyanis sokéves ellenzékiség után a Muzulmán Testvériség került hatalomra. Most került szembe azzal, ami még Európában is nehéz helyzetbe hozott politikai pártokat: könnyű ellenzék­ben lármázni, a gyakorlatban azonban nehéz életbe léptetni az ellenzéki követeléseket, és gyorsan szembe találta magát azzal, hogy ugyanazt csinálja, amit ellenzékben olyan heve­sen támadott. A mohamedán hatalom a belpolitikában már korábban rákényszerült, hogy színt valljon: mennyire lesz olyan diktatúra, mint amilyent az arab tavasz tömegmozgalma megdöntött? (Katonai diktatúra helyett vallási diktatúra - adta hosszabb elemzése címének a Le Monde Diplomatique.) Most a külpolitikában kellett megmutatnia, mennyire moha­medán, hogyan tudja az ellenzékben általa vallott Izrael-elle­­nességet összeegyeztetni azzal, hogy függ az amerikai segély-­­ től. (Hogy a helyzet bonyolultabb legyen, az Izraellel kötött s különbékét ellenző Szaúd-Arábiától is kap ötmilliárd dollárt.) Most a tűzszünettel pillanatnyi nyugalom állt be, de valószí­nű, hogy Egyiptomot még többször próbára teszik, meddig ragaszkodik a különbékéhez, mikor tér vissza a Muzulmán­­ Testvériség hagyományos Izrael-ellenességéhez. A drámának sok szereplője volt. Elsősorban porondra lépett Szíria. A gázai drámai események napjaiban ugyanis kevesebb figyelmet keltett, hogy az 1973-as háború óta most volt az első tűzpárbaj a Golán-fennsíknál, Izrael és Szíria határán. Nem tudni, a szíriai felkelők provo­­kálták-e, hogy demonstrálják Izrael-ellenességüket, vagy a kormány akarta a világ figyelmét felhívni arra, hogy ha a felkelők kerülnek hatalomra Szíriában, akkor odavész a béke az izraeli—szíriai határon is. Esetleg csak figy­elmeztetni akarta a felkelőket támogató hatalmakat: lássák be, hogy a mohame­dán erők hatalomra kerülése máris elég bonyodalmat okoz, semmi szükség még egy tűzfészket teremteni. Ezenkívül a drámának volt még egy régi és egy új szerep­lője. A régi szereplő Irán, amely közvetlen részvevője volt az eseményeknek. Nyilvánvaló ugyanis, hogy­ ő szállította a Hamasznak azokat a 75 km hatósugarú rakétákat, amelyek a Hamasz által házilag gyártott, mindössze néhány kilométeres hatósugarú rakéták helyébe léptek. (A dráma által felvetett egyik kérdéssel: hogyan jutottak el ezek a rakéták a zárlat alatt levő Gázába?) Közismert, hogy Irán szándékosan vette körül Izraelt olyan szervezetekkel, mint a Hamasz meg a­­ libanoni Hezbollah. (Az utóbbi lehet a következő erőpróba kezdeményezője.) Ezzel nemcsak tettekkel akarta bizonyítani annyiszor hangoztatott Izrael-ellenségét, hanem befolyásra is szert akart tenni a térségben. Most azt is ki akarta próbálni, hogy az Izrael-ellenesség mennyire elegendő a síita-szunnita ellentét elsimítására. A most belépő új szereplő pedig Török­ország, amely porondra szállt a mohamedán világ befolyá­solásáért vívott harcban. Erdogan török kormányfő elítélte a zsidó államot a támadásért, és a török külügyminiszter ott volt Gázában, amikor az arab külügyminiszterekkel egyez­tette álláspontját. Ebben a helyzetben csak egy dolog biztos: több ilyen erőpróbával számolhatunk. ■ BÁLINT István :

Next