Magyar Szó, 2019. március (76. évfolyam, 48-73. szám)
2019-03-25 / 68. szám
2019. március 25., hétfő Kettős évforduló Felavatták az első világháború kishegyesi áldozatainak emléktábláját Kiosztották a falu legrangosabb elismeréseit Folytatás az 1. oldalról A műsort többek között megtisztelte jelenlétével dr. Czikajló Gergely, Magyarország Szabadkai Főkonzulátusának konzulja, Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, Pásztor Bálint, a VMSZ köztársasági parlamenti képviselője, Nyilas Mihály tartományi oktatási titkár, dr. Halasi Szabolcs tartományi felsőoktatási segédtitkár, Újhelyi Nándor, Törökkanizsa képviselő-testületének elnöke, Kishegyes testvértelepüléseinek küldöttségei és Kishegyes önkormányzatának vezetősége. A nagyszámú egybegyűlt vendéget elsőként Vörös Julianna, a kishegyesi helyi közösség tanácsának elnöke köszöntötte, majd Sinka Imre, Békésszentandrás polgármestere méltatta a két település kapcsolatát. Sinka Kishegyesnek egy békésszentandrási zászlót ajándékozott, amit Vörös Julianna vett át. Alig 19 év telt el Kishegyes újratelepítése és a falu első templomának felszentelése között, fogalmazott ünnepi beszédében Pásztor István, a VMSZ elnöke. Ez arról tanúskodik, hogy az ide költöző békésszentandrásiaknak a megtartó erejük a hit volt. Az 1848-as szabadságharc idején Kishegyesen zajlott az utolsó győztes csata, amelyen Guyon Richárd 7000 fős serege megverte Jelasic bán 20 ezer fős seregét. Guyon taktikája mellett a bátorság és a győzelembe vetett hit volt az, ami eldöntötte a csata kimenetelét, fogalmazott az elnök. Ez a bátorság és hit jellemzi a mai kishegyesieket is, hiszen visszaszerezték a művelődési házat, amit a privatizáció során elvettek tőlük. Ma számos olyan dolog van Kishegyesen, amitől sikeres ez a falu, és ami a közösség lelkét adja, mondta Pásztor, majd azzal folytatta, hogy a közösségnek szüksége van érdekérvényesítő erőre. Fontos, hogy a kishegyesi magyarok támogassák egymást és összezárjanak. Májusban azért kell tennünk, hogy a magyarok erősek lehessenek Európában, hangsúlyozta az elnök. Az ünnepi műsor keretében került sor a falu legrangosabb elismeréseinek átadására is. Ez alkalommal a díszpolgári cím mellett két posztumusz címet is odaítélt a kishegyesi helyi közösség tanácsa. A falu díszpolgári címet Juhász Bálint adta át Pecze Józsefnek, a helyi közösség nyugalmazott dolgozójának, a kishegyesi művelődési- és sportélet meghatározó alakjának, aki a mai napig aktív közszereplője a falu életének. Posztumusz díszpolgári címet kapott Sipos Béla, Kishegyes egykori polgármestere, Sinka József, Békésszentandrás egykori polgármestere pedig posztumusz tiszteletbeli polgári címet kapott. A falu 250 éves jubileumán a két posztumusz cím odaítélése nem véletlen, hiszen Sinka és Sipos sokat tettek saját településeikért, de Kishegyes és Békésszentandrás kapcsolatának fejlesztésén is odaadóan dolgoztak. A helyi közösség tanácsa dicsérő oklevelet adományozott a Petőfi Sándor Művelődési Egyesületnek, valamint köszönő oklevelet kapott két kiemelkedő fiatal sportoló: Világos Adrianna gerelyhajító és Gvozdenovic Katarina asztaliteniszező. A falunapi programsorozat vasárnap ért véget egy Kissiegyes-Békésszentandrás sakktornával, egy ünnepi szentmisével és Csőke Noémi komolyzenei koncertjével. * L.J. Vörös Julianna átveszi Békésszentandrás zászlóját Sinka Imrétől Lakatos János Tizenöt új tagszervezet Csókán tartotta közgyűlését a VMMSZ Tizenöt tagszervezet, művelődési, hagyományőrző, kézműves egyesület és kórus felvételéről döntött szombaton Csókán a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség közgyűlése, amelyen a több mint száz tagszervezet közül 42 képviseltette magát. A VMMSZ 2018. évi szakmai jelentését Lutus Áron, a szövetség elnöke ismertette. A szövetség az alapszabályban lefektetett célok mentén valósítja meg programját. Egybefogja a vajdasági magyar művelődési egyesületeket, az amatőr alkotó közösségeket, segíti közművelődési, népművészeti és kulturális tevékenységüket, megerősítve ezáltal a nemzeti tudatot, az önismeretet, az összetartozást, a szülőföld megtartó erejét és az egyetemes magyar kultúrához való kötődést. Az elmúlt időszakban a szövetség még erőteljesebben próbálta megvalósítani a szövetség célkitűzéseit összhangban a tagszervezetek igényeivel és elvárásaival. A VMMSZ szerepvállalása az állami, tartományi és önkormányzati szervekkel, intézményekkel való együttműködés, a tartományunk területén élő magyarság kultúrájának és hagyományainak ápolásában, az anyanyelvi kultúra elsajátításában elengedhetetlen feltételek megteremtésében, javításában és erősítésében jut leginkább kifejezésre. A VMMSZ bevétele évről évre nőtt. Bodrogi Béla, a felügyelő bizottság elnöke beszámolt a szövetség pénzügyi helyzetéről, tavaly valamivel több, mint hatmillió dinárral gazdálkodhatott, aminek a hetven százaléka anyaországi támogatásból származik. Ami az idei megvalósításra váró munkatervet illeti, idén átalakítják a VMMSZ honlapját. A csoportok számára a Vajdasági Magyar Művelődési Intézettel közösen működtetett mentorprogram tovább folytatódik. A színjátszók, a népművészeti csoportok részére folyamatos a szakemberek biztosítása és a kapcsolattartás. A népművészeti csoportok esetében folytatódik a tavalyi év gyakorlata, amely szerint a csoportok, csoportvezetők egy-egy konkrét személyhez, szakemberhez fordulhatnak. A színjátszócsoport-vezetők, színjátszással, színjátszókkal is foglalkozó pedagógusok részére folytatódnak a műhelymunkák, képzések. Vajdaságban háromezren foglalkoznak néptánccal. A VMMSZ a Hagyományok Háza Hálózat és az Örökség Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Népművészeti Egyesülettel együttműködve, a Csoóri Sándor Alap támogatásának hála teljesen ingyenesen idén is képzéssorozatot indít néptáncosoknak, csoport- és próbavezetőknek, koreográfusoknak, iskolai és óvodapedagógusoknak. Folytatódik a népzenei csoportok és népdalkörök munkájának segítése. A VMMSZ és a VMMI tovább segíti a Kúla környéki népdalköröket, oktatásuk megszervezését, ezáltal a kisközösségek megtartásában is igyekszik minél hatékonyabb módon segítségére lenni sok szervezetnek és érdekképviseletnek. Idén tovább folynak a különböző csoportvezető-képzések. A VMMSZ a Vajdasági Magyar Művelődési Intézettel közösen idén megszervezi a Durindón és a Gyöngyösbokrétán fellépő népdalkörök, együttesek, szólisták, táncosok számára azokat a találkozókat, amelyeken a zsűri néhány tagja a jelenlevőkkel együtt kielemezi a látottakat és hallottakat. A durindós találkozókat 6 különböző helyszínen szervezik meg, míg a bokrétások számára egy alkalommal. A közgyűlésen jelen volt többek között Sárközi István, az MNT kulturális bizottságának elnöke, Dudás Károly, a VMMSZ tiszteletbeli elnöke, Tarpai Sándor, az északbánsági és Spéter István, a nyugat-bácskai szórványközpont vezetője, Kormányos László tartományi képviselő, Olaj Tibor, a csókai és Újhelyi Nándor, a törökkanizsai képviselő-testület elnöke, és Zombori Csaba alpolgármester is. Eger A szövetség új tagszervezeti képviselői és a munkaelnökség Gergely József Mtemtrió kozelet@magyarszo.rs KÖZÉLET | Tuladuna, avagy százéves a kupuszinai színjátszás Ünnepélyes bemutatót tartottak a Petőfi Sándor ME színpadán L. Móger Tímea Helyi színdarab, történet bemutatásával ünnepelte a színjátszás 100 éves jubileumát a kupuszinai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület Sturcz József Színjátszó Csoportja. Az egykori helyi krónikás, Török Péter Tuladuna című, 1914 farsangi időszakában, Kupuszinán játszódó drámai népszínművét láthatta a közönség. A telt ház előtt zajló ünnepélyes bemutató előtt Molnár József rendező, a Színjátszó Csoport vezetője köszöntőjében megemlékezett az évszázados múlt meghatározó eseményeiről, személyiségeiről. Egyebek mellett ezeket mondta: „Száz évvel ezelőtt, a nagy háború után, a bizonytalansággal teli hónapokban idősebb Sturcz József kántortanító úgy érezte, hogy a színjátszás életre hívásával erősítheti a kitartást, a reményt őseinkben, falunk akkori lakóiban. A választás Szigligeti Ede A cigány című népszínművére esett. Az ősbemutatóra 1919. augusztus 1-én, a kupuszini búcsú után került sor. Az előadás nagy sikert aratott és ezzel falunk színjátszása elindult az immár száz éve tartó útján. Lelkes amatőr színészeink kezdetben népszínműveket és vallási témájú darabokat mutattak be, kiegészítve azzal, hogy a két világháború között az akkori törvényeknek megfelelően minden magyar nyelvű előadás előtt szerb nyelvű egyfelvonásos előadást is be kellett mutatni. A színjátszás a második világháború éveiben sem szakadt meg. A második világháború után ifjabb Sturcz József lép apja örökébe, átvéve a rendezői feladatokat. 1947-ben megalakul a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, szárnyai alá véve a helyi színjátszást is. Sturcz tanítóbácsi a felnőttek mellett nagy hangsúlyt fektetett a diákszínjátszás fontosságára is. Ahogy haladunk az időben, a népszínművek mellett megjelennek a zenés vígjátékok is. (...) Később, a megalakuló Négyesfogat műsoraiban is részt vesznek. 1978-ban az egyesület vezetősége úgy dönt, a fiatalabb korosztálynak is lehetőséget ad a rendezésre, ezért hamarosan a meglévő mellé újabb színjátszócsoport is alakul. Az újonnan megalakult csoport első rendezője Zsivó Péter tanár lett, majd őt Szmolenicki József követte, több felejthetetlen előadással. A színjátszásban számomra a mérföldkövet az 1989-es év jelenti. Ekkor Sturcz József tanítóbácsi úgy dönt, hogy rám bízza a rendezést, hiszen ekkor már húszéves színjátszói tapasztalattal rendelkeztem. (...) A Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszó Találkozónak állandó részvevői vagyunk, idén immár ötödik alkalommal házigazdái is. Számos szép díjban, elismerésben részesültünk az évek alatt. Színjátszó társulatunk áldozatos munkája elismeréseként, megkoronázásaként Budapesten 2015. augusztus 19-én az Államalapító Szent István-napi ünnepségek keretében Orbán Viktor miniszterelnök úr, vagyis Magyarország Kormánya Külhoni Magyarságért díjjal jutalmazta társulatunkat.” A mostani ünnepi előadás műfaja a társulattól nem megszokott drámai, tragikus elemekben bővelkedik. Alaptörténete, hogy annak idején a túlnépesedés következtében nem jutott elegendő földterület egyes gazdáknak, ezért kirajzás zajlott az úgynevezett Tuladuna részre, a mai Horvátország területére és a kupuszinai, illetve a tuladunai lakosok között különböző szerelmi, családi drámák mentek végbe. Péter István, a színmű szerzőjének unokája is játszik a darabban. Erről többek között a következőket nyilatkozta: - Erről a darabról tudni kell, hogy az eredeti szövegkönyv szerint hosszabb terjedelmű, továbbá egyszer a közelebbi múltban az egyesület ki is adta kis könyv formájában, mintegy tisztelegve egy falusi ember szerzői ambíciói előtt. A nagyapám, ha jól emlékszem, annak idején hat budapesti színháznak is elküldte a szövegkönyvet és minden alkalommal visszautasították. Jómagam gyerekként ilyenfajta igyekvő, alkotó, teremtő légkörben nőttem fel. Nagyapámról tudni kell, hogy egy hihetetlenül igénytelen, ugyanakkor fantasztikusan szorgalmas ember volt. Piacozott Zágrábban, évente nyolc hónapon keresztül mindennap, illetve egyébkor a földet művelte. A kemény és emberpróbáló paraszti, gazdálkodói munka mellett esténként, illetve szűkös szabadidejében szépirodalmat olvasott, továbbá hasonló történeteket írt, regélt. Hogy mindennek az emberi, szellemi értéknek, örökségnek tevékeny részese, továbbvivője lehetek, számomra elmondhatatlan öröm és büszkeség - hallottuk a szerző unokájától. A Tuladuna című színmű szereplői: Csernai Panna, Tadián Viola, Molnár Oszkár, Zsivó Péter, Molnár Dávid, Limburger Dávid, Tadián Zsolt, Limburger Emília, Rekettye Emília, Guzsvány Jázmin, Kiss Gábor, Péter István, Rekettye Andrea, Kiss Katalin, Dubacz Éva, Limburger Georgina, Tumbász Dávid, Magyar Péter. A zenei összeállítás mgr. Dienes László és Koleszár Nándor, a díszlet és a technika pedig a Petőfi Sándor ME lelkes szakértői, illetve kreatív csapatának érdeme. A kétfelvonásos darabot legközelebb március 30-án, 20 órai kezdettel a doroszlói Móricz Zsigmond MME színháztermében tekintheti meg az érdeklődő közönség. A Szórványlétben projektum finanszírozásában részt vesz a Köztársasági Államigazgatási és Helyi önkormányzati Minisztérium. L. Móger Tímea