Magyar Themis, 1873 (3. évfolyam, 1-55. szám)

1873-06-03 / 24. szám

186 A magyar jogászgyülés állandó­ bizottságá­nak jelentése. Tisztelt teljes­ ülés! Ezelőtt nyolcz hóval terjesztette az állandó bizottság a t. teljes­ ülés elé első jelentését,melyben nemcsak a jogász­gyülés fenállásának idejére kiterjeszke­dett, de az alkotmányos törvényhozás egész idejének főbb mozanatait is fel­ölelvén, tömör vonásokban vázolta a jog­alkotás terén történteket és egyúttal kifejezést adott azon óhajnak, miszerint igazságszolgáltatásunk mielőbb kisegit­­tessék jelen állapotából, öszpontositandó több munkaerővel s nagyobb erél­lyel folytatandó, az egész jogrendszert átka­roló tervszerű munkálkodás által. Hogy ezen óhaj mennyire jogosult volt, igazolta a közvéleménynek hason irányú ismételt nyilvánulása s így csak a jogászgyülésnek, mint a közvélemény hivatott tényezőjének méltánylásáról ta­núskodik a képviselőház azon határozata, mel­lyel az igazságügy miniszter úr leg­újabban utasíttatott a reformmunkálatok rendszeres és mielőbbi keresztülvitelére, illetve a megoldandó kérdések beható tanulmányozására és szakerők általi elő­­leges megvitattatására. Ezen határozat folytán — remél­jük — már most a tervszerű reform­munkálkodás az egész vonalon erélyesen meginduland és ez az, mire, mint már a múlt évi jelentésben is hangsúlyozta­­tott, viszonyaink között legtöbb szüksé­günk van, és a­mit a közelmúltban is vár­tunk volna. Kétségtelen, hogy igazságszolgálta­tásunk legrendezetlenebb ágát a büntető törvénykezés képezi; e téren merültek fel mindig a legtöbb panaszok és itt sür­­getetett legélénkebben a gyors segély. Ennek tulajdonítjuk, hogy a bár hézagos, és rögtönzés eredményéül tekintett tör­vényjavaslat, mely körülbelül egy évvel ez­előtt a büntető eljárás ideiglenes rendezése tárgyában a képviselőháznak beterjesztetett, akkor kíméletes bírálat­ban részesült nemcsak, sőt a képviselőház kiküldött jogügyi bizottsága által tár­gyalás alá is vétetett. Minthogy azonban e javaslat azon időben törvén­nyé nem válhatott, és mivel így a szükségesnek érzett gyors­segély előnye elérhető nem volt, másrészt az ez irányban meg­kezdett tárgyalások megszakítása óta hónapok teltek el, ezen idő lefo­lyása után nem többé csak ideiglenes átmeneti intézkedések életbe léptetését czél­­zó, hanem méltán a jelenkor vívmányait felkaroló rendszeres és végleges javas­lat beterjesztése váratott. Mindamellett újabban is, ugyanezen ideiglenes ja­vaslat, melyre nézve már az állandó bi­zottság múlt évi jelentésében megjegyez­tetett , hogy ma már e téren a fejlődés fonalát ennek mellőzésével kell felvenni, — terjesztetett be a képviselőház jog­ügyi bizottságának szövegezésében ismét változatlanul. E szerint haladást az anyagi és alaki büntetőjog gyökeres átalakítása körül nem jelezhetünk. A magánjogi törvénykönyv kidol­gozása tekintetében sem haladtunk előbbre. E téren tudtunkkal csak annyi történt, hogy a már múlt évben érintett előadói javaslat, mely a magánjog általános ré­szét tartalmazza, a főtörvényszékeknek véleményezés végett kiadatott. Tovább­fejlesztésről mit sem hallottunk. Ellenben a kereskedelem érdekeinek és szükségleteinek felismerése már létesíté a kereskedelmi törvénykönyv előadói ter­vezetét, melynek a jogászgyűlés által is kijelölt alapból kiinduló első két része már közkézen forog. A bírói szervezet kiegészítését képező ügyvédrendtartás- és közjegyzőségről szóló törvényjavaslatok, — ugyanazok, me­lyek már jóval előbb elkészültek volt, — most már a törvényhozás elé terjesztvék, és ez által az első jogászgyűlés részé­ről sürgetett ezen két intézmény mielőbbi tetleges szervezése kilátásba van helyezve. A telepítvényi kérdésnek törvény által történt szabályozását e helyütt annyiban véljük megemlítendőnek, a­­mennyiben e törvény az e téren felme­rült concret kérdések tisztázásához, és ingatag jogviszonyok megszilárdításához járult. Inkább helyi érdek­ű ugyan a fő­város pesti telekkönyvének átalakításá­ról és kiegészítéséről szóló törvényja­vaslat,­­ miután azonban ennek benyúj­tásával is e részben nyilvánult óhajnak lett megfelelve, erről is megemlékezni kötelességünk. A jogászgyűlés abbeli kijelentése, hogy több a pestivel egyenrangú jog- és államtudományi kar felállítását szük­ségesnek látja, viszhangra talált a tör­vényhozásnál, és ennek köszönhető, hogy már most a magyar birodalom király­hágón túli része is bír egyetemmel, illetőleg ezen belül teljes jogi karral. E mellett a felsőbb oktatás rendezése tár­gyában egybehívott szakértekezletek tár­gyalásaiból azon remény meríthető, hogy a jogi iskolák általában a magyar jo­gászgyűlés kijelentéseinek szellemében fognak rendeztetni, nem számuk szapo­rítása, hanem kereteik bővítése, betöl­tése és az oktatás színvonalának eme­lése által. Ezzel a jogi pályára lépők elméleti készültségének újabb biztosítékát fogjuk nyerni. Végre fel kell említenünk, hogy az igazságügyi miniszter úr legközelebb a gyakorlati bírói vizsgákat tárgyaló tör­vényjavaslatot is bemutatta. — Kevésre szorítkozik ezek szerint az, a­mire nyolcz havi időköz múltával utalhatunk és ezen csekély eredmény ér­tékét is csökkenti a bélyeg- és illeté­keknek az állam által nyújtott jogbiz­tonsággal és jogsegél­lyel arányban épen nem álló felemelése, mely a tett beval­lás szerint az igazságszolgáltatást egyene­sen csak állami jövedelmi forrásai te­kinti. Amit azonban legjobban fájlalunk, az, hogy épen a nagyobb és maradan­dóbb hatályra hivatott jogalkotás teré­ről egyetlen egy rendszeres törvény­­könyv tervezetének részleteinél egye­bet fel nem mutathatunk. Nem hagyható egyébiránt figyel­men kívül, hogy aránylag rövid időköz az, melynek jelenségeit jeleztük és így szeretjük hinni, hogy a jövő jogászgyűlés összejöveteléig lefolyó egész évi idő, tekintettel a képviselőház fellebb érin­tett határozatára, a kitartó munkásság eredményeiként már a haladás kétségte­len bizonyítékait hozandja meg. A ma­gyar jogászgyűlés a maga részéről bi­zonyára a legjobb akarattal és lanka­datlan buzgalommal fogja továbbra a szabadelvű jogreformok helyes létesí­ts­tését előmozdítani és így a kezdeménye­zés és fejlesztés minden mozzanatát örömmel felkarolandja. Dr. Siegmund Vilmos, Szabó Miklós, bizottsági titkár, bizottsági elnök. A IV. magyar jogászgyülés első teljes ülése. (Junius 2-án reggeli 9 órakor a m. t. akadémia dísztermében.) Szabó Miklós az állandó bizottság elnöke: Tisztelt uraim! Azon megtiszteltetéshez, mel­­lyel engem a III. jogászgyülés állandó bizott­sága elnökévé választott, járul azon kiváló szerencse, hogy alapszabályaink értelmében én foglaljam el a díszes helyet addig, míg a IV. jogászgyülés az elnök megválasztása által meg­alakul. Mielőtt a választás körüli elnöki tisztem utolsó kötelességét teljesíteném, keblem mélyé­ből fakadó érzelmeim késztetnek, hogy mele­gen üdvözöljem önöket uraim, a­kik félbesza­kítva hivatásszerű foglalkozásaikat, lelkes ügy­buzgalom és hazafias törekvés által vezérel­tetve, megjelentek, hogy jogéletünk reformja érdekében tartandó tanácskozásainkban nagy­­fontosságú szavakkal részt vegyenek. Benső örömmel üdvözlöm önöket, mert önzetlen meg­jelenésük által újabb tanúságát adták annak, hogy él sorainkban a közszellem, mely nélkül korunkban maradandó becsű intézményeket létrehozni nem lehet, és mely nélkül a szabad­elvű jogreform létesítésére is befolyást gyako­rolni akarni hiú igyekezet lenne. Üdvözlöm önöket bizalommal, bizalommal munkásságunk eredményéhez. E bizalomra feljogosít az első három jogászgyűlés munkálkodásának iránya és eredménye, a­mely igen jelentékenyen se­gítette tisztázni a helyzetet. Föl van már is­merve a baj, fel vannak ismerve a hiányok, de ismervék már most egyszersmind a bajok orvoslására szolgáló gyógyszerek is. Tudjuk nemcsak azt, a­mit nem akarunk, hanem tud­juk már azt is, a­mit akarunk, és hogyan akarjuk. Szellemi légkörünk telve van eszmék­kel, melyek megvalósításra várnak, és erős meggyőződésem szerint meg is fognak való­sulni. Megvalósulnak pedig teljességükben, mert csak így fognak életerősek lenni. Addig is, míg ez idő bekövetkezik, fáradhatlanul halad­nunk kell megkezdett pályánkon, hogy ébren tartsuk a közvéleményt, melynek erejében bízva, reméljük azt, hogy eszméink megvalósí­tása be fog következni. E reményben ismé­telve üdvözlöm önöket uraim! (Éljenzés.) Mindenekelőtt szükséges, hogy a tisztelt jogászgyűlés az elnökség megválasztása által alakuljon meg. Felszólítom tehát a t. tagokat, méltóztassanak mindenekelőtt az elnököt meg­választani. (Általános felkiáltások: Hoffmann Pál!) Rudnay István kir. táblai biró szívesen hozzájárul Hoffman Pál megválasztásához, mint­hogy azonban az eddigi jogászgyűlések elnökei mind Dunán­túlról választottak, arra figyel­mezteti a teljes gyűlést, hogy jövőre az ország többi vidékei is figyelembe vétessenek. A jelen esetben nincs kifogása Hoffmann megválasztása ellen. (Éljen Hoffmann!) Elnök Szabó Miklós : Ezen indítványt a már vélem, megalakult jogászgyülés elé tartozónak (Helyeslés.) A hallott nyilatkozatok után Hoffmann Pált a IV. jogászgyülés elnöké­nek nyilvánítom. (Hosszas éljenzés.) Méltóz­tassanak mostan az alelnököt megválasztani.

Next