Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)
1874 / 21. szám - A budapesti ügyvédegylet emlékirata a végrehajtói intézmény tárgyában
- 166 vényhozás elé minél elébb törvényjavaslatot beterjeszteni kegyeskedjék. Legmélyebb tisztelettel Nagyméltóságodnak Budapesten, 1873. évi május 15-én alázatos szolgái: a budapesti ügyvédi egylet Horvát Károly elnük. Dr. Siegmund Vilmos, titkár, a csődkereseteknél, ahol a bejelentésnym sok esetben az, hogy a követelését eredmébejelentő fél még felmerült és a jelen törvény által mód nélkül szaporított kézbesítési költségeit saját zsebéből fizetni tartozik. Ami pedig az egész intézmény népszerűtlenségét tetézi és annak mielőbbi megszüntetését minden törvényes eszközzel előmozditandónak ajánlja, ez azon körülményben rejlik, hogy az ügyvéd a szegényebb sorsuak pereit nem vállalhatja át azon önzetlenséggel, mint annak előtte, ugy hogy a szegényebb Borsu honpolgár úgyszólván védelmétől végleg megfosztatott, hogy továbbá a bíróságok a valóságos készkiadást, mely a kézbesítések különféle neme által okoztatott, legritkább esetben veszik figyelembe a költségek megállapításakor, miáltal az ügyvédek annyira soványult keresete még inkább csökkentetik, hogy végül a végrehajtók a díjak beszedésénél annyira kíméletlenül járnak el, hogy az eziránti összekoccanások majdnem mindennapiak, sőt megtörtént dolog, hogy ezen nagy részben a műveltség primitív fokán álló egyéniségek az ügyvédi kar közbecsülésben álló tagjait megsérteni nem átallották. 9-et. Hozzájárul még azon körülmény, hogy sok esetben egyik fél sem tudja, melyiket illeti a kézbesítési díj viselésének terhe, és azt a törvény azon szavai „— kinek kérelme folytán történt —" sem képesek felvilágosítani, mivel a bíróságok sok oly intézkedése forog némelykor szóban, melyet a perlekedő felek egyike sem kérelmezett. Ez pedig, mint a tapasztalat mutatja, elég gyakran ad okot súrlódásra ügyvéd és végrehajtó között. Nor. Terhes a végrehajtók utjáni kézbesítés a bíróságokra is, mert a ki nem fizetett kézbesítési díjak iránti fizetési meghagyásokkal túlterheltetnek és szorosan hatáskörükhöz tartozó sürgősebb teendőiktől elvonatnak. M- or. Kijátszatik a törvény intézkedése azáltal, hogy a végrehajtók legtöbbjei nem is személyesen, hanem fizetéses szolgáik által teljesíttetik a kézbesítéseket, kik nem képesek a birói határozatokat a feleknek, különösen az irást és olvasást nem tudóknak megmagyarázni; sőt gyakran megesik, hogy a végrehajtó vagy szolgája a kézbesítési bizonyítványt a keresetre vagy ítéletre reá vezeti anélkül, hogy ez az ellenfélnek még kézbesíttetett volna. És így a végrehajtó fáradság nélkül nagy összegeket BZOI-gák utján keres, és az állam által részére biztosított sinecurának örvend. IV- er. Ha hozzá vetjük, hogy az ügyvédi kar a kézbesítéseknek az annak idejében hites kézbesítők utján eszközölt foganatosítása alkalmával a kézbesítő szolgák részéről ha nem nagyobb, de minden esetre hason lelkiismerets tességet és buzgalmat tapasztalt anélkül, hogy ezáltal aránytalan kiadásokba sodortatott volna ; ha tekintjük, hogy ezen a kézbesítőknek fizetett díjak évenként sok milliókra rúgnak, melyekből az állam semmi hasznot nem húz, ellenben a nép annyira megsoványult kenyere ezen tetemes összeggel még inkább csökkentetik ; ha tekintetbe vesszük, hogy az a bélyegben egy dús jövedelmi államhatalomnak forrása nyilt, mely már magában is a jogkereső közönség által nehezen viseltetik, de melyből mindenesetre annyi tiszta jövedelem marad, hogy az állam által fizetett kézbesítő szolgák alkalmaztassanak ; ha figyelemmel vagyunk azon nemzetgazdászati de erkölcsi érvre is, hogy az államnak az igazságszolgáltatás terén nyerészkedni nem szabad, sőt az hivatásával ellenkezik, — ha mindezeket szemügyre vesszük, határozottan a mellett kell nyilatkoznunk, hogy a jelenlegi kézbesítési intézmény haladék nélkül elejtendő és a kézbesítések az állam által fizetett kézbesítő szolgák által eszközlendők. Mindezen elősorolt és körülményesen kifejtett indokaink alapján azon alázatos kérelemmel bátorkodunk Nagyméltóságodhoz fordulni . Miszerint az 1871. LI. t. cz. azon szakaszainak, melyek a bírósági végrehajtók hatáskörébe helyezik a kézbesítéseket is, minden pontjaira való eltörlése , illetve módosítása és a kézbesítések államszolgálatban levő fizetéses hites szolgák általi eszközlése iránt a tör vönyvészet. Gneist legújabb munkája a bínvádi eljárásról. (Vier Fragen 0ur deidsrhen Strafprozessordutnif) mit cinem Sc/rtusswort übcr die Schó/fcnrjeriihtc von Rudolf Gneist. Berlin. 1874. ő^rinycr kiadású.) V. Utóbbi czikkünkben az elővizsgálatról szóltunk, amint azt szerző az angol elővizsgálat nyomán szervezendőnek véli. Ezek után szerző a keresztkihallgatás (Kreuzverkör) tárgyalására tér át. Tagadhatlan, hogy a vádlási elv egyenes kifolyása az, hogy az elnök felmentessék azon kutatási szerep vitele alól, mely a jelenleg fennálló eljárási formák mellett neki osztályrészöl jut. Ma a bíróság elnöke az eljárás minden tényezőit — a vádlót és a védőt is — helyettesíti. Az elnök folytonosan működik, az egész kihallgatás alatt ő beszél, a tárgyalás többi tényezői pedig mindannyian hallgatnak. Azonban épen azért, mivel a vádló és a védő a bizonyítási eljárásban csaknem teljesen passiv szerepet kénytelenek vinni, kárpótlást szereznek maguknak a plaidoyer által és ezt oly hosszúra terjesztik, annyira feleziezomázzák hangzatos phrarzisokkal és szőrszálhasogató a okoskodásokkal, nemritkán sophismákkal, hogy bíróságokat és az esküdteket is kifárasztják és untatják, sőt az utóbbiakat nem ritkán sikerül félrevezetniök is. Igen észszerű törekvés tehát az, hogy amennyire lehet, már a bizonyítási eljárás alatt a vádló és a védő a cselekvésbe belevonassék , mert először ez által már maga az eljárás gépezete is természetes alakot ölt; az elnök nincs túlterhelve, hanem inkább ellenőrző szerepet visz, ami bírói méltóságának sokkal inkább megfelel, mintha folytonosan és másodszor: ha a vádló és a szeg mozog, védő már a bizonyítási eljárás alatt előtérbe lép, nagy mértékben megrövidíttetik a vitázás, a főtárgyalás pedig ott keresi súlypontját, ahol ennek valóban lennie kell: a bizonyítási eljárásban. Itt van kulcsa azon gyorsaságnak, mellyel az angol perek letárgyaltatnak. De nem egyedül a per természetes és gyors lefolyására, hanem egyszersmind az igazság kiderítésére is szükséges a keresztkérdések rendszere. Újabb időben a büntetőjog egyik fő elveként fogadtatott el, hogy a vádlott nem köteles igazat mondani. Ezen elv az inquisitionális rendszerrel egyenes ellentétben áll. Mert bármily kedvező színekben kívánják is a bíróságok ezen rendszert feltüntetni, annyi bizonyos, hogy nem egyéb, mint enyhített kiadása a kínvallatásnak, vagyis ahelyett, hogy a vádlott testi kínzások által bizassék az igaznak megmondására, most furfangos kérdések által gondolják őt megzavarhatni és ez úton belőle az igazat kicsalni. Ezen vallatási mód a tehát, mely elvégre tagadhatlanul egyik — bár mai felfogás szerint jogosulatlan — eszköze az igazság kiderítésének, igen nagy mértékben szenved azon elv uralomra jutása által, hogy a vádlott nem köteles az igazat megmondani. Ámde ha kiküszöböljük a bírónak inquisitionális jogát, szükséges, hogy ezt az igazság kiderítésének valamely más eszközével helyettesítsük. Ezen eszköz nem lehet más, mint az államügyésznek kérdezési joga, ellensúlyozva a védőnek mindkettő pedig ellenőrizve ugyanazon jogával, a bíróság által. És ez sokkal hathatósabb módja az igazság kiderítésének, mint a bíróság inquisitionális joga. Az államügyész sokkal erősebben fogja a vádlottat és tanúkat kikérdezni, mint ezt a bíróság elnöke tette, mert hiszen ő mint vádló lép fel. Előnye azonban a vádlottnak abban áll, hogy a védő jogosítva van az ellenkérdéseket megtenni, így tehát a bűnös ki lesz téve vádló erős és közvetlen támadásainak, melyeknek sokkal kevésbé bír ellentállni, mint a biró inkább concilians kérdéseinek. Ha pedig a vádlott ártatlan, a védő szintén egészen önállóan intézheti védekezéhez és a tanukhoz mindazon kérdéseket, melyeket a mentő bizonyítékok iránt tenni szükségesnek tart. Épen az által, hogy a keresztkihallgatás rendszere szerint ezen két ellenkező érdek — a vád és a védelem — már a bizonyítási eljárásban erősebben összeütközik egymással, hozzávéve mindig a bíróságnak ellenőrző hatalmát a túlzások tekintetében, az sokkal inkább kiderül, mint a mostani igazság monoton tárgyalási mód mellett, midőn a biró a majd terhelő, majd mentő körülmények iránti kérdéseket egymással összevegyitve intézi a vádlotthoz. Szerző szerint,,, a kérdezés azon módja már az elővizsgálatban is uralkodó volna, minthogy ő az elővizsgálatot is a vádlási elv, a szóbeliség és a nyilvánosság alapján kívánja szerveztetni. Addig azonban, míg az elővizsgálat ebbeli kétségkívül igen nagy nehézségekkel járó reformja keresztülvitetnék, a keresztkérdések egyelőre a főtárgyalásban lelnék helyeket. A német javaslat tett is már ez iránt egy habár meglehetősen félénk lépést, amennyiben megengedi, hogy a keresztkihallgaás az egyik vagy a másik fél kívánságára helyt foglalhat; ha pedig mindkét fél indítványozza, akkor az elnök köteles azt megengedni. Hogy mily kiterjedésben fog ezen facultativ intézkedés igénybevétetni, azt majd a gyakorlat mutatja meg. A porosz bűnvádi eljárás hasonló határozmányokkal bír, de ezek nem igen vétetnek alkalmazásba. A javaslat kritikusai a facultativ intézkedéstől nem is várnak sokat, mivel ritkán fog a vád és védelem megegyezni ezen módozat indítványozásában már csak azért is, mert bizalmatlanok lesznek egymás iránt, és azon fél, mely nem indítványozta a keresztkihallgatást, azt fogja mindig hinni, hogy az indítványozó fél ez által előnyt fog magának szerezni a tárgyalás alatt. Az osztrák bűnvádi eljárás még ezen facultatív intézkedéstől is tartózkodott, és egész kiterjedésében fenntartotta az előbbi inquisitionális elvet. A német tudomány ezen kérdésben már nyilatkozott és a legirányadóbb jogtudósok a keresztkihallgatást pártolják. A múlt évben tartott német jogászgyűlés szintén kimondta, hogy „A bűnvádi eljárásban a keresztkihallgatás jobb, mint az elnök általi kihallgatás."**) Ami az ezen rendszer ellen felhozható ellenvetéseket illeti, gyakorlati értéke leginkább annak van, hogy nem minden bűnügyi eset tárgyalásánál van a vádlottnak védője, és így sok esetben a bíróság egyedül az államügyész faggató kérdéseinek alapján fogna ítélni. Ezen bajon azonban az által lehet segíteni, hogy azon esetben, ha a vádlottnak nincs védője, a bíróság elnöke vagy a bíróság egyik tagja veszi át a védő kérdezési jogát és megteszi mindazon kérdéseket, melyeket a védelem szempontjából szükségeseknek tart. Különben is ezen eset leginkább a kisebb bűnügyeknél fordulhat elő, minthogy csak ezeknél hiányoznánk a tárgyaláson a védő. Dr. Fayer László. A m. kir. legfőbb ítélőszék tanácsainak összeállítása. (Életbe lépett 1874. május 17-én.) I. Tanács. I. polg. és III. bűnt. Tanácselnök: Br. Papp V. László Birák: *) L. Zacherlae „Ilandbuch" d. Strafprozesses. ! 55. 1. Seuffert: Über Schwingericht u. Schöffengericbt ! II. 205. 1. **) L. az előkészitő vélemények közt Stemann 1 A német jogászgy. évkönyvében 1873. I.