Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)
1880 / 1. szám - A váltóbirtokos biztosítási viszkeresetéről. (A váltótörvény 29. §-ának magyarázatához.)
Tizedik évfolyam, 1. szám, Budapest, 1990. január 1. KtUBn mellékletek : a „Döntvények gyűjteménye" az „Igazságügyi rendeletek tára" és az ,.Igazságügyi törvények anyaggyűjteménynyel". A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendők. Szerkesztőség: Nagy korona-utcza II. sz. Kiadóhivatal: IV. barátok tere 3. sz. MAGYAR THEMIS A MAGYAR JOGÁSZGYŰLÉS NAPILAPJA. Előfizetési árak a „Magyar Themis", a „Dilntvények gyűjteménye" és az „Igazságügyi rendeletek tára" czimil mellékletekkel együttesen: egész évre 10 forint, félévre 5 forint, negyedévre 2 forint 50 kr. Az előfizetési pénzek bérmei legczélszerűbben postautjat küldendők. MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYŰLÉS TARTAMA ALATT NAPONKÉNT. Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. TARTALOM: A váltóbirtokos biztosítási viszkeresetéről. (S. S.) — A férj hatalma a nő vagyona felett. Dr. De l'Adami Rezső ügyvédtől. — Jogirodalom. (I. Das Eberindemiss des bestebenden Ebebandes. Dr. Wilhelm Fuchs. II. Törvényjavaslat a házasság megkötésének és felbontásának feltételeiről. Sztehlo Kornéltól. III. Zsidó házassági jog. Ugyanattól.) Dr. Reiner Edétől. — Észrevételek az uzsora-törvényjavaslathoz. — Rendelet a kézbesítésekről.— Különfélék.— Legközelebbi csődbejelentési határidők. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből.— (Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhivások). — Külön melléklet : a »Döntvények gyűjteményeinek egy ive. i.lékr.' A váltóbirtokos biztosítási viszkeresetéről. (A váltótörvény 29. §-ának magyarázatához.) (S. S.) Ha az intézményezettnél a fizetés (a váltótörv. 29. §. 1. v. 2. pontja szerint) veszélyeztetettnek mutatkozik, midőn a váltó elfogadás végett annak bemutatva még nem lett, követelhet-e a váltóbirtokos az előzőktől biztosítást? A kérdést váltótörvényünk nyitva hagyja. A 25. §. szerint a váltóbirtokos arra nézve, hogy a váltóban kitett, illetőleg az el nem fogadott összeg az el nem fogadásból keletkezett költségekkel együtt lejáratkor ki fog fizettetni, a felvett óvás kiadása mellett biztosítást követelhet a kibocsátótól s a forgatóktól, ha az elfogadás általában nem, vagy megszorítással, avagy nem az egész összegre történt. A 29. §. szerint pedig biztonság hiánya miatti viszkeresetnek van helye, ha a váltó ugyan elfogadtatott, de az elfogadó csőd alá jutott, vagy az ellen a váltó elfogadása, illetve kiállítása után valamely pénzbeli tartozás miatt a végrehajtás siker nélkül megkísértetett. Sem az előbb, sem az utóbb idézett §. alá nem tartozik a felvetett eset. Igaz ugyan, hogy szó szerinnt véve, látszólag ezen esetet is öleli fel a 25. §., mert hisz így hangzik: »ha az elfogadás általában nem, vagy megszorítással, avagy nem az egész összegre történt, márpedig azon esetben, ha a váltó elfogadás végett bemutatva nem is lett, az elfogadás szintén nem történt. Ámde az idézett §. nyilvánvalóan csakis azon esetre vonatkozik, ha az elfogadás egészben vagy részben megtagadva lett, nem pedig azon esetre, ha az elfogadás azon okból nem történt, mivel a váltó elfogadás végett bemutatva nem is lett. Az Apáthyféle tervezet megfelelő 91. §-a e tekintetben még világosabb. Szövege így hangzik: "Ha az elfogadás megtagadtatott, vagy megszorítással avagy nem az egész összegre történt. De a törvényi szöveg sem hagy ez iránt kételyt. Maguk az egymással párhuzamba állított különféle eshetőségek is igazolják ezt, miután a három között kettő, a megszorítással vagy nem az egész összegre történt elfogadás esetei, már a dolog természeténél fogva feltételezik az elfogadás végetti bemutatást. Az sem tekinthető cáfolatnak, hogy hiszen a biztosítási viszkeresethez minden esetben óvás felvétele szükséges, és így az elfogadás végetti bemutatásnak úgyis meg kell történnie, ha a váltóbirtokos biztonsági viszkeresettel akar élni; miután pedig óvás felveendő, a váltó bemutatandó: ilyenkor vagy történik az elfogadás és biztonságra ok nem forog fen, vagy megtagadtatik az, s akkor a biztonsági viszkereset úgy is megilleti a váltóbirtokost. Ámde ez tévedés és esetünk valóban fedve nincs, mert akkor, midőn a váltóbirtokos épen azon oknál fogva, mivel a fizetés az intézvényezettnél veszélyeztetettnek mutatkozik, a váltót az intézvényezettnél bemutatja, hogy biztosítási viszkeresettel élhessen, a törvény neki e biztonság iránti követelést nem adja meg. A 25. §-ra ugyanis nem fog hivatkozhatni, ha az intézvényezett, ki csődbe jutott, végrehajtást szenvedett, — mely tények folytán a váltóbirtokos biztonságot keres, — a váltó elfogadását egyáltalában meg nem tagadja. A 29. §-ra pedig nem hivatkozhatik, mert ezen §. szerint a váltóbirtokos máris egészben vagy részben elfogadott váltó alapján követelheti csak a biztosítást. Elfogadás hiánya miatti biztosítási viszkeresete nincs, a csődbe jutott intézmény ezért az elfogadást meg nem tagadja.Biztonság hiánya miatti viszkeresete nincs, mert a 29. §. szerint ennek az eme §. 1. és 2. pontjában foglalt esetek fenforgása mellett csak akkor van helye, ha a biztosítandó váltó már egészben vagy részben elfogadva lőn. Hogy ezen §. szerint a váltó egészbeni vagy részbeni elfogadása az 1. és 2. pont alatti tényeket (csőd, végrehajtás) kell, hogy megelőzze, kiviláglik úgy az első bekezdés szövegéből,mint az 1. és 2. pontból, melyben az »elfogadó« csődbejutása—. »az elfogadó* elleni sikertelen végrehajtásról s nem az intézményezettjéről az intézvényezett elleni sikertelen végrehajtásról van szó. Ha tehát a váltóbirtokos arról, hogy az intézményezettnél a 29. §. elfogadta veszélyesetek egyike fenforog, akkor nyer tudomást, midőn a váltó elfogadás végett még bemutatva nem lett, biztonság hiánya miatti viszkeresettel nem élhetne. Vajon öntudatosan, avagy feledékenységből történt-e a törvénynek ily hézaghagyó szövegezése? Annyi kétségen felül áll, hogy így a váltóbirtokos igen sok esetben elesnék a biztosítástól, s annyi kétségkívüli továbbá, hogy ez a törvény világos ratiójának szempontjából áthídhatlan hézagot képezne. Ezen egész fejezet ugyanis azt veszi czélba, hogy a váltóbirtokosnak joga legyen biztosításhoz mindazon esetekben ,ha — mint Apáthy indokolásában mond — az adós oly körülmények közé kerül, melyek közt emberi számítás szerint az ígért fizetés hiánytalan teljesítése nem remélhető.« Csak annyiban tartalmaz megszorítást, mennyiben, követve a nem. váltórendszabályt, taxatíve sorolja elő azon eseteket, melyekben a fizetés veszélyeztetettnek tekinthető. Kevésbé van a fizetés veszélyeztetve, ha a váltó még elfogadva nem lett, midőn az intézményezett csődbe jutott, vagy ellene sikertelen végrehajtás lett vezetve ? Miért ne legyen a váltóbirtokosnak ily viszkeresete, ha ezen »körülmények« az elfogadás végetti bemutatás előtt beállanak? A logica arra választ nem ad. Még kevésbbé indokoltnak mutatkozik ily felfogás, ha tekintetbe vesszük azt, miszerint az elfogadás végetti bemutatás (a vásári és láz utánra szóló váltók kivételével) nem kötelessége, hanem joga a váltóbirtokosnak, amelyet lejáratig bármikor érvényesíthet. Miért szenvedjen a váltóbirtokos joghátrányt oly cselekmény elmulasztása miatt, mely cselekvény teljesítésére kötelezve nincs s illetve már azért is, mivel ezen cselekvényt az intézményezett csődbejutása után s nem annak előtte teljesítette ? Nézetünk szerint azonban a törvény máskép magyarázandó. Igaz ugyan, hogy a biztosítási viszkeresetről szóló fejezet 2. tételének felirata: »biztonság hiánya miatt az elfogadónál«, s igaz, hogy a 29. §. egészen vagy részben elfogadtatott váltóról, az 1. és 2. pontban, valamint az utolsó bekezdésben »elfogadóról« szól, s hogy ugyanezen szakasz 4 bekezdése, mely szerint a 1. és 2. alatti esetekben a váltóbirtokos és minden