Magyar Történelmi Tár – 3. sorozat 3. kötet – 1880.
Nagyobb közlések - Dr. Kohn Sámuel. Héber kutforrások és adatok Magyarország történetéhez. II.
MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETÉHEZ: 115 Most hírül hozták Mohammednek : »A magyar seregeket gyűjt, hogy megtámadjon!« Mire ő így imádkozott: »Isten, hiúsítsd meg a magyarok terveit!« Közben felhők borították el az eget és vihar támadt. Az ég csatornyái megnyíltak , 15 napig zápor s jégeső hullott a földre. Ekkor Konstantinápolyban s egész Törökországban nagy gyász jön, olyan, a minő a »Hádád-Rimon« *) gyásza; a szultánt és seregét gyászolták, s az utczákon jajt kiáltottak: »Oda a hatalmas és oda dicsősége! A hóval vegyült záporeső tönkre teszi urunkat és hadait.« Ők nem tudták, hogy szerencséjükre volt ez így : este sírás, reggel örömrivalgás. Éjjel az Úr hót bocsájtott le egerből; az egész éjszakán darabonként hányta le a jeget, és az erődök és árkok hóval s jéggel teltek meg, úgy hogy (a magyarok) uj sánczokat nem hányhattak föl és a lövegeket nem irányozhatták a törökök ellen. Ellankadtak, alig járhattak. Viradatkor fölébredtek a törökök, és íme, a hó mindent elborított és az árkok megteltek, minek nagyon örültek, mivel látták, hogy isten küzd mellettük. Rohamot intéztek, a sánczokba behatoltak, és a magyarokat megverték, mivel ezeknek szemei mintegy bekenettek, hogy nem láthattak, s így zavarba jöttek. A törökök leöldösték , boszút vettek rajtuk, és nagy zavart, sok szerencsétlenséget s kimondhatlan veszteséget okoztak nekik. Ekkor fölismerték a törökök, hogy istennek keze volt a magyarok ellen, hogy zavarba hozza és megsemmisítse őket, amint aznap történt. Mert ha az említett eső nem áll be, amazok győznek, és őket elsodorják. A törökök a hatalmukba került hadi készletet K Konstantinápolyba vitték, hol nagyon örültek a jónak, melyet isten rajtuk mivelt. Örömmel s dalokkal tértek vissza városaikba, magukkal hozván a magyarok nagyjait s előkelőit, kiket lánczra fűztél, és az utczákon s piaczokon körülhordoztak. A magyarok pedig annyira megfélemlettek, hogy azóta nem törtek be többé Törökországba. S az ország nyugalmat nyert. Kapszáli e tudósítása minő várra, vagy várakra vonatkozik, azt bajosan lehet meghatározni. Miután azonban ez eseményt a Konstantinápoly megvétele utáni és Nándorfehérvárnak 1456-iki sikertelen vívása előtti időre teszi , világos, hogy Mohammed 1454-iki szerb hadjáratáról, s így valószínűleg Osztroviczci megvételéről beszél. De mivel Mohammed ez alkalommal egyidejűleg Szendrőt is vívta, és Kruseváczot megerősítette , meglehet, hogy Kapszáli, ki e régibb eseményre nézve nem épen megbízható forrásokból merített, e három városról vett híreket tévesen eély várra vonatkoztatja. Hogy Mohammed ez alkalommal sok hadifogolyt hurczolt Törökországba, főleg pedig Konstantinápolyba, azt egyéb tudósítások is megerősítik.2) x) L. Zalcar. 12, 11. 2) V. ö. Engel: Gesch. d. ung. Nebenlaender, Szerbien, 405. 1. folyt. 8*