Magyar Történelmi Tár – 3. sorozat 15. kötet – 1892.
Adalék Frigyes császár és Mátyás király viszonyai történetéhez. (I. közl.) Közli: Károlyi A.
VISZÁLYAI TÖRTÉNETÉHEZ. Úgy ez csak elvileg szólt ; a részletes és végleges kiegyezésről még ekkor szó nem lehet róla. A részletek végett Mátyás a pécsi prépostot küldé el a császárhoz (alighanem Bécsújhelybe, ahol akkor a császár tartózkodott), akinél a húsvét előtti héten folytak a préposttal — eredménytelenül — az alkudozások. Ekkor a császár az Augsburgba hirdetett birodalmi gyűlés kedvéért a mondott városba ment (1473. húsvét táján), ahová őt a pécsi prépost is követte. A birodalmi fejedelmek — mondja közleményem első darabja, mely itt már fölvilágosít — itt Augsburgban a császárral együtt kihallgatták a pécsi prépostot, főként a legvitásabb kérdés, t. i. azon sáncztáborok miatt, melyeket Mátyás idegen zsoldosai, a cseh atyafiak, az u. n. fejetlen testvérek (fratres acephali) Ausztriában különféle helyeken emeltek s a melyekből kényelmesen folytathatták dúlásaikat. Ezek eltörlését követelte volt mindenekelőtt Frigyes Mátyástól s a pécsi prépost küldetését megelőzőleg részben ezen ügy végett küldötte volt gróf Zorn Jobstot Mátyás királyhoz, a mely eddigelé névszerint is ismeretlen missióról egyedül közleményem első darabja emlékezik, így lehet aztán megérteni a magyar királynak ama hosszú, németnyelvű válaszát, melyet egy megnevezetlen grófnak adott s a melyet Chmel dátum és fölvilágosító jegyzet nélkül közöl. Zorn missiójának nem lőn semmi eredménye s időközben a német birodalmi fejdelmek Augsburgban az iránt egyeztek meg, hogy — mint közleményem I. sz. irata mondja — egy közelebb, még meg nem határozott napon Augsburgban újra össze fognak gyűlni úgy a Frigyes és Mátyás közti viszály miatt, mint a töröksegély végett. Tekintettel ugyanis a folyton fenyegető török portyázásokra, különösen pedig arra, hogy 1472. novemberében is a Tótországon át Ausztriába, Istriába stb. becsapott törökök rémítő pusztítás után mintegy 12,000 lelket fűztek rabszíjjra, a német fejedelmek a császár sürgetései következtében komolyan kezükbe vették a Mátyással való kibékülés ügyét s még 1473 közepén, Augsburgban létük alatt két külön csoportban küldöttek Mátyás- L. Chmel II. 67.1. (XXV. sz. a.) a kelet nélküli fragmentumot, mely tehát ezen időre esik. U. o. 3) UI. o II. 60. és köv. 1.