Magyar Turista Élet, 1934 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-01 / 1. szám

Turistaság és művészet Dr. Prém Lóránd megnyitó beszéde a „Magyar Turista Élet“ első zeneakadémiai művészestjén, december 12-én Ma itt turisták azért gyűltek egybe, hogy kultur­­estet rendezzenek. A szabad természet rajongói, hegyek-völgyek vándorai, erdők-mezők csodáiéi, a napfény és a csilla­gos ég imádói egybesereglettek a magyar zeneművé­szet palotájában és műsoros estén a költészetet, a ze­nét és a színjátszást szólaltatják meg, hogy tanúbi­zonyságát adják művészetszeretetüknek. Ha kutatjuk, hol van az összefüggés turistaság és művészet között, akkor a gondolatok hullámaiban mélyre kell merítenünk, egészen mélyre, a dolgok lé­nyegéig. Ott a fogalmak és képzetek elemeinél találjuk meg a kapcsolatot, ott leljük fel a felvetett kérdésre a fele­letet és ha onnan kiindulva fejtjük tovább a gondola­tok fűzését, elmélkedésünk a megismerésnek olyan él­vezetes útját futhatja be néhány rövid perc alatt, amely alkalmas arra, hogy jobban megértsük a turis­taság lényegét és jobban megszeressük a művészetet. A turistaságot — az emberi gondolkodásnak álta­lánosító irányzata folytán —sokan sportnak tartják és párhuzamba hozzák a sport töbi ágazatával, talán leg­először a síeléssel és az evezéssel, de megkísérelnek egybevetést tornával, athletikával és más sportokkal is. Kétségtelen, hogy van a turistaságban is sportelem, van főleg a magashegyi turistaságban, az alpinizmus­­ban, de ez lényegesen különbözik minden más sporttól. Van a turistaságban sport, sőt az, ami talán az emlí­tett sportokkal még inkább késztet az egybevetésre, az nem is a sport, hanem a testnevelési elem, ami a turis­taságban tökéletesebben van meg, mint akármelyik másik sportágazatban. Szögezzük le azonban mindjárt a gondolatsornak elején, hogy a turistaságnak sem a sport, sem a testnevelés nem az alapvető sajátossága. A turistaság több mint sport, több mint testnevelés, mert nemcsak testi, hanem lelki kultúrát is jelent. A turistaságnak lényege: az egész embert átható, átformáló és amellett aktív formában megnyilvánuló természetszeretet. A turistaság természetszeretete, ahogy említettem, aktív. Nemcsak szemlélődő vagy fi­lozofáló, hanem a természetszeretetnek olyan meg­nyilvánulása, amely fáradságokkal, testi megerőltetés­sel van egybekötve, belső erőtől hajtva, ellenállásokkal megküzdve és azok felett diadalmaskodva mélyed bele a természet vizsgálatába. Ezért találom meg a turista­ságban, annak küzdelmi részében a sportot és találom meg benne a küzdelemre való felkészülésben a testne­velést. A gyaloglás, a vándorlás, a sziklamászás, a jég­­túrázás akkor lesz turistasággá és alpinizmussá, ha serkentő ereje nemcsak valamely sportteljesítmény el­érése, hanem a természet szépségeinek felkeresésére irányuló tiszta ösztön. Nem elég, ha a fizikai megeről­tetések, testi küzdelmek az anyag feletti diadal érzésé­vel töltenek el, hanem mindenben fel kell ismernünk azt az esztétikai ajándékot, amit nekünk a természet nyújt. Így jutok el gondolatsorunk végén arra a megálla­pításra, hogy a turistaság lényege, ereje és eredménye az élet esztétikai élvezete, a szépnek tökéletes megis­merése. Úgy hiszem ezek után nem lesz nehéz a kapcsola­tot felismerni a turistaság és művészet között. Mert mit keres a művészet? Az ember esztétikai szükségletének kielégítését. És honnan merít a művészet erőt, tárgyat, hangulatot, megjelenési formát? A természetből. Ha egészen elvonatkoztatva foglalkozunk a művé­szet lényegével, akkor arra a megállapításra kell jut­nunk, hogy nincsen különféle művészet. Nincsen külön festészet, szobrászat, építészet, költészet vagy zene, ha­nem csak egy nagy, közös fogalom van: „a művészet“. Művészetté mindezeket a fogalmakat csak az teszi, ami közös bennük és hogy az, ami közös bennük ecsettel, vésővel, tollal, élőszóval, vagy hangszerrel jut-e kife­jezésre, — nem lényeges.*) Ha elérkeztünk erre a meg­állapításra, akkor tovább fejtegetve a kérdést vizsgál­hatjuk, hogy ez a közös, nagy fogalom: „a művészet1­ honnan veszi erejét, témáit, megnyilvánulási formáit? A feleletek keresése közben előretör az ember büszkél­­kedése, amely azzal hivalkodik, hogy a művészet mes­tere az ember maga; hogy a művészet az emberi lélek kinyilatkoztatása, az ember belsejének, lelki értékének kisugárzása. Ha azonban kevésbbé egocentrikus állás­ponton vizsgáljuk a művészetet és magunkat, akkor arra a megállapodásra jutunk, hogy az emberi lélek e téren inkább csak tükör, mert csak visszavetíti mind­azt, amit a környezetéből, a természetből felvett, ma­­gába szívott. Erre a visszatükröződésre nem minden lélek alkal­mas és ez a visszatükröződés nem minden lélek tükré­ben egyforma. Éppen ez különbözteti meg a művészlel­­ket más embertől és ez engedi meg különbségek meg­állapítását a művészek között is. A művészetnek szülőanyja a természet, annak min­den szépsége, ereje, bája és fensége. Az a szín és han­gulat pedig, ami a képek e vetítése közben a tükör munkája, vagyis az emberi lélek közreműködése a mű­vészet megnyilatkozásában, az is végeredményben a természetnek, a külső impresszióknak, a tapasztalatok­nak és azokból levont ítélet­einek, szóval az ezekből kialakult egyéniségnek eredménye. És ennél a megállapításnál már két oldalról fel­felé ívelő egységes szivárvánnyá válik az eddig külön tárgyalt két fogalom: a turistaság és művészet. Közös nagy boltozatot alkotnak, amelynek talapzata az anya­földön, a természet biztos bázisán épül fel, kétszínű boltozatán keresztül nézve pedig feltárul lelki szeme­ink előtt az élet megismerésének az a képe, amely az életnek lényegét, a szépnek, a felemelőnek, a lélké nemesítő jelenségeknek kutatásában és felismerésében találja meg. Induljunk el tehát mi is a szép keresésére de ez alkalommal nem turista,mezben és nem a hegyek-völ­gyek, erdők-mezők, sziklák és jég országában, hanem a költészetnek és zenének abba a birodalmába, ahol lé­nyegében ugyanazt az esztétikai értékeket keressük és találjuk fel, mint a szabad természetben. * Rendkívül szellemes variációja a Richard Wagner által felvetett „Gesamtkunst­”-g­ondolatnak, amelyre a múlt század 80-as éveiben a fiatal Gerhart Hauptmann és társai iskolát alapítottak. (Szerk.) MAGYAR TURISTA ÉLET

Next