Magyar Ujság, 1871. október (5. évfolyam, 225-250. szám)
1871-10-18 / 239. szám
239-ik szám. Szerda, 1871. October 18. V. évfolyam. Kiadó-hivatal: Lipót-utcza 11. sz. földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, a. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények.MAGYAR ÚJSÁG POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztőségi iroda : Lipót utcza 11. szám, földszint. lap intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre . . . . 20 frt — kr. Félévre...................10 , — „ Negyedévre . . . 5 „ — „ Egy hónapra ... 1 „70 „ Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési dij: 8 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 12 kr.; többszörinél 2 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér : 5 hasábopetitsor 25 kr. Előfizetés a „Magyar Újság“-ra egy évre . . 20 forint — kr. félévre ... 10 „ — „ évnegyedre . 5 „ — „ egy hóra . . 1 „ 70 „ Az előfizetési pénzek A „MAGYARt UJSÁG“ kiadóhivatalához (Pesten, Lipót utcza 11. sz.) intézendők. Az előfizetést legczélszerűbben posta utalványnyal eszközölhetni. Pest, October 17. Az osztrák válság még ma is azon a ponton van, mint volt tegnap. Az elhatározás holnap az uralkodó elnöklete alatt tartandó minisztertanácsban fog eldőlni. Ebből azonban a válság megoldására nem lehet következtetést vonni, sőt mint hírlik, Reust ép oly szilárdul áll, mint Hohenwarth. A helyzet rendkívül bonyolult s nagyon hosszadalmas volna elsorolni mindazon híreket, mik ez alkalomból fölszinre hozatnak. Annyi bizonyos, hogy most a jó tanácsnak kelendősége van. Nemrégiben Schmerling társalgott az uralkodóval, hogy a helyzetre vonatkozólag nézeteit elmondja. A cseheknek adandó leirat még nem küldetett el Prágába. E feleletet illetőleg egyfelől azt állítják, hogy Beust s Hohenwarth közt egyetértés jött létre, mások ezt alaptalannak mondják. A cseheknek adandó választ Prágában péntekre várják, a kiegyezési mű, a cseh lapok szerint, a válság által nincs megakasztva. A „Poltik“ az ogulini fölkelésről szólva azt mondja, hogy az a magyar állambölcsészet által idéztetett elő. Kvaterniek és Bach Rauchnak kedvencz gyermekei voltak s ha a golyó nem zárja be a szájukat, oly leleplezések jöttek volna napfényre, mik a pesti s zágrábi kormányköröket közelről érintették volna. A külpolitika eseményei közt első helyen áll a német törvényhozó testület új ülésszakának megnyitása, mely ez alkalommal is nagy fénynyel ment végbe a császári kastély „fehér“ termében, hol Vilmos császár a képviselők s vendégektől véve körül, olvasá fel a trónbeszédet. A birodalmi gyűlés azonban még nem határozatképes, s így működését csak néhány nap múlva fogja megkezdeni. Francziaországból semmi új bír sem érkezett. A belügyminiszter még nincs kinevezve, s csak az bizonyos, hogy Perier a kormányba lépend, de még nem tudni a bel- vagy közmunkaügyi tárcát veendi-e át. A haditörvényszékek működéséről a hivatalos lap azt írja, hogy azok nagy gyorsasággal járnak el. E hóban 1012 elbocsátási parancs adatott ki s ezek száma eddig 8178-ra megy. Hir szerint Korsikában zavargás ütött ki. A hatóság egy zászlóalj vadász katonaságot küldött Aljaccioba. A zavargás nagyon jelentéktelen lehet; a részletekről hiányzik a tudósítás. TERÉZ ASSZONYSÁG. — Regényes korrajz. — Az első franczia köztársaság idejéből. Irta Erkmann-Chatrian. (Folytatás. Jakab bátya is a lánczban volt, oldalt az osztrák katonák őrizete alatt, azonban sikerült megmenekülnie, s egy kerüléssel a kerteken át hozzánk belépett. — Uram Istenem, kiáltá, meg van mentve Friczi!“ Ebből is láttam, hogy nagyon szeret, mert megölelt, és kérdezett: — Hol voltál szegény gyermek ? — Az ablakban, mondám neki. Akkor egészen halovány lett, és kiáltá : Lizi, Lizi! De Lizi nem felelt és nekünk magunknak lehetetlen volt őt megkapni; minden szobába bementünk, még az ágyak alá is néztünk, és azt gondoltuk, hogy valamely szomszédnőhöz menekült. Ez időközben urai lettek a tűznek, és hirtelen hallottuk az osztrákokat künn kiáltani: Helyet .. . helyet ott hátul! Azon pillanatban egy huszárezred ment el előttünk, mint a villám. Elszéledtek a republikánusok üldözésére, de miként megtudtuk, későn érkeztek: az ellenség elérte Rotbalps erdejét, mely már Pirmasenig terjedt. Most értettük meg, miért torlaszolták el ezen emberek az utczát , és miért hánytak tüzet a házakra; késleltetni akarták a lovasságot, és ez igen jól mutatja a harczi dolgokbani tapasztaltságukat. A németek császárja tegnap nyitotta meg Berlinben a birodalmi gyűlést, hoszszabb trónbeszéddel. E nyilatkozat teljes szövege még nem érkezett ugyan ide, hanem a részletes távirati kivonat, melyet már tegnap volt alkalmunk közölni, eléggé ismerteti tartalmát és szellemét arra nézve, hogy megjegyzéseinket a szószerinti szerkezet módosításaitól ne kelljen féltenünk. Nyugalmasabb időkben s ha házi tűzhelyünk üszke nem igényli annyira figyelmünket, a német birodalmi gyűlés megnyitása bizonyára zajosabb érdekeltséget támaszt, megfelelőleg ama nagy várakozásnak, melylyel újra kezdődő működésének hónapok óta elébe néznek. E várakozást eléggé indokolja Németország legutóbbi győzelme , melynek vívmányait anyagi és szellemi téren most forrasztják az egységes birodalom vérébe, igazolja E percztől fogva estéli 5 óráig két osztrák dandárcsapat czirkált a faluban , ablakaink előtt: uklárusok, dragonyosok, huszárok, végre ágyuk, társzekerek, lőporos szekerek és azután három óra felé jött a fővezér tábornok, tisztjeinek közepette, egy nagy öreg férfi, fején három szegletű kalappal és hosszú fehér lengyel öltözékben, annyira elborítva zsinórozással és arany hímzésekkel, hogy mellette a republikánus parancsnok kopott kalapja s egyenruhájával olyan volt, mint valami egyszerű káplár. A polgármester és Anstatt tanácsosai, durva gyapjú szövetöltönyben, széles kézfodrokkal és fedetlen fővel, várták a téren a fővezér tábornokot. Két perczig megállt, nézte a kút körül halmozott halottakat és kérdése: — Mennyi franczia volt itt ? — Egy ezred, kegyelmes uram — felesé a polgármester félkörbe meghajolva. A tábornok nem szólt semmit, három szögletü kalapját megemelieté és útját tovább folytatá. Ekkor a második dandárcsapat is érkezik. Elől a tiroli vadászok zöld ruháik, fekete feltárt karimájú kalapjaikkal és a kis insbrucki karabélyokkal, míg más gyalogság fehér ruhában, egészen kék pantalonban, a nagy térdig érő gomboló harisnyákkal. Utánuk a nehéz lovasság jött, hat lábnyi magas emberek mellvasaikba zárva, úgy hogy nem lehetett egyebet látni belőlük mint állaikat, és az arczvért alatt hosszú vöröses bajuszaikat, végre a tábori kóroda, abroncsra feszített szürke vászonnal bevont nagy szekerei és hátul a bénák, az elmaradozók s a gyávák. A sereg sebészei megkezdék vizsgálni a kört a tér körül. Felemelték a sebesülteket, szekereikre helyezték és főnökeik egyike, egy kis öreg, fehér parókával, mondá a polgármesternek, a halottakra mutatván: — Ezeket önök lehető leggyorsabban el fogják temetni. — Megteszem, kötelességem, felelé komolyan a polgárnagy. Végtére az utolsó szekerek is eltávoztak. „Ha a szaporodott állami adósságok összegét, az eladott s elzálogított állami javak értékét, az eladott vasutak azon összegét, melyre az ezen időszak előtti beruházások tétettek, hozzászámítjuk, akkor látjuk, hogy 2,600 milliót tetemesen meghalad azon összeg, melybe a népeknek az egységes monarchia eszméjének eddig hiában megkísértett kivitele legalább került.“ „Alig van az összes világtörténetben eset, melynél világosabban meghazudtoltatok volna a végeredmény által azon czél, melyet annak teremtői maguk elé tűztek.“ — Doktor úr . . . jőjön . . . gyorsan !. . . férjem . . . fivérem . . . nővérem . . . beteg! Az egyik meg volt sebesülve, a másik őrült volt a félelemtől, még más hosszában elnyúlva, nem adott semmi életjelt. Bátyám nem lehetett mindenütt. — Ebben s ebben a házban meg fogják találni, mondám ezen szerencsétleneknek, siessenek. S erre elmentek. Csak későn, tíz óra felé jött el végre. Lizi egy kicsit magához jött, tüzet rakott és az asztalt szokás szerint megtemte, de a menyezet vakolata, az ablaktáblák és fák darabjai még a padozaton voltak. Mindezek között mi asztalhoz ültünk és szótlanul ettünk. Néha néha bátyám felemelte fejét, a fáklyásokra nézett, kik a halottak körül jártak, vagy a fekete szekerekre, melyek a kút körül állomásoztak, kis, vidéki gebéikkel, vagy a sírásókra s a kiváncsi népre, ő komolyan vizsgálta mindezeket és egyszerre, az evés vége felé, kinyújtotta karjait s igy szólt: — íme Friczi, ez a háború! Nézd! és emlékezzél meg rá. — . . . Igen, itt van a háború, a halál és a rombolás, a düh és a gyűlölet, elfeledve minden emberi érzelmet. Mikor az úr az ő átkaival meglátogat, mikor ránk küldi a dögvészt és éhséget, ezek legalább az ő bölcsesége által rendelt kikerülhetlen csapások; de itt az ember maga az, aki nyomort szerez felebarátainak, és ő az, ki legmesszebb viszi könyör nélküli pusztításait. — Tegnap még békében éltünk, nem kértünk senkitől semmit, nem bántottunk senkit és egyszerre ezen idegen emberek eljöttek minket ütni, romba dönteni és semmivé tenni! Hah, legyenek átkozottak azok, kik a nagyravágyás szellemétől vezetve, ilyen szerencsétlenségeket idéznek elő; legyenek a századok átkai! . . . Friczi emlékezzél mindezekre, ez a legundokabb a földön. Emberek, kik egymást nem is (Folyt, köv.) Angliában roppant feltűnést keltett a magas arisztokráczia s a munkáspárt közti szövetkezés. A tegnap közlött munkás programm a pairek képviselői által elfogadtatott s elég különös, hogy mindkét párt oly szigorúan megőrzi a titkot, még aug. 4-én a pairek által a következő egyezmény íratott alá. Az angol kézműves osztályok jóllétére vonatkozó törvényhozási intézkedések elérése végett alakult tanács elfogadja azon javaslatokat, melyeket Scott Russel, a munkásokat képviselő, s a múlt januárban alakult tanács elnöke eléje terjesztett. Az előbb nevezett tanács tagjai magukra veszik a felelősséget, hogy ezen utóbbival közösen tárgyalják a törvényhozási intézkedéseket, melyek a munkások phisikai, erkölcsi és értelmi jólétének emelésére szükségesek. Továbbá magára vette a felelősséget, hogy a megállapított s a munkásosztályok czéljainak elérésére szolgáló regulativ intézkedéseket előkészítendi, valamint azokat a parlament két háza elé terjesztendi s ott keresztül vinni fogja. Nem titkolja el a nehézségeket, az ellenzéket,melyekkel ezen egyezmény végrehajtásakor s a parlament részéről a kívánt intézkedések meghozására irányuló mozgalomban találkozni fog, de az ország közvéleményének jó akaratában, s felvilágosodásában kell bíznia, hogy végül a sikert biztosítsa.“ Az angol lapok ez egyezményt nem a legjobb szemmel nézik s nagyon gyenge érveket tudnak fölhozni arra nézve, hogy az nem bír politikai fontossággal. A pápai udvarnak, ha igaz, még mindig van hitele a külföldön. A vatikán csak nemrégiben nagy összeg kölcsönt vet föl azon czélból, hogy a nemrégiben nagy számmal kinevezett püspökök tartási költségeit födezzék, amennyiben ezt az olasz kormány nem akarná födözni. A romániai legfelsőbb törvényszék az elhíresült Stroussberg féle egyezményt megsemmisité. A kötvény tulajdonosoknak 30 nap alatt részvénytársulatot alakítani s az eredeti részvényesek helyét elfoglalni. Oroszország Japán s China közt a távirati összeköttetés a Shangai, Hongkong, Nangasaki s Vladivostok közt lerakott tengeralatti sodrony által a legtávolibb kelet a világ többi részével távirda által folytonos összeköttetésben áll. Pest, október 17. továbbá a teendők nagy száma, mely az átalakulás művéből kifolyólag e gyűlés munkálkodását minden irányban követeli és végre magyarázatát leli különösen előttünk amaz állásban, melyet e nagyhatalom Európa lebonyolulan kérdéseivel szemben legutóbb elfoglalt. A német császár trónbeszéde annyiban eleget is tesz a várakozásnak, amennyiben az eféle fejedelmi nyilatkozatoknál szokásos homályszerűséggel ráutal a fentebb elősoroltakra, hanem az, hogy mikép utal rá, az már kevésbé lehet kielégíthető. A birodalmi gyűlés legfőbb teendőjének a birodalmi háztartás rendezését jelöli ki, akkép, hogy az egyes államoknak a közös háztartáshoz fizetett előlege helyett e czélra a hadisarct fordíttassék , a bekebelezett tartományok költségvetése a birodaloméba fölvetessék és az állami hivatalnokok külhelyzete szabályoztassék. E három sarkpont körül forognak a kormány előterjesztései, melyeknek megszavazását a birodalmi gyűléstől mentes előbb elvárja. E háromság pedig azt mutatja,hogy a berlini kormány egy centralizált és minden izében katonai állam szervezése felé a legegyenesebb úton halad. A vallás- és reformkérdések, melyeknek megoldását a gyűlés szünetelése alatti mozgalmak mindinkább sürgősebbé tették, egészen ki vannak feledve a programaiból s az engedelmes hangversenyzők alkalmasint nem is fognak vállalkozni e mellőzött pontok rendkívüli előadására. Nem ezekkel a reményekkel várta Németország és a világ a német nemzet egyesülését, hanem igenis ez a kilátás nyílt akkor, midőn a magasztos czél örve alatt a nagyravágyás és kapzsiság miveleteit láttuk végbe vinni, tűzzel és vassal, pusztítva a testet és békába verve a szellemet. Pedig a ravasz számítás mesterei már rég észrevehették volna, hogy sikamlós után járnak. Ha a diadalmi mámor utóhangjai is el fogtak röpülni, a berlini hauvenisták előtt a német egység kísérteties rém lesz, melyet galád játékuk fölidézett, de ki nem engesztelhet. Nagyobb megnyugvással veszszük az elsassi vámszerződésre nézve tett nyilatkozatot, anélkül hogy osztoznánk az öntelt kevélység ama szavaiban, hogy „a császár bizalommal Francziaországnak folyvást megnyugtatóbb és erősbülő belviszonyai iránt elrendelte a kerületek kiürítését.“ Vilmos császár és herczegesített nagy minisztere biztosak lehetnek, miszerint a franczia nemzet örök hálával fog emlékezni a nagylelkűségre, hogy milliárdjait elfogadni s ezzel arányban a szerződés pontjai értelmében a megszálló seregek egymásutáni hazahívását elvenkörülbelöl estvéli hat óra volt. Az éj megérkezett. Jakab bácsi velem együtt a küszöbén állott. Előttünk ötven lépésnyire, a kút melletti lépcsőkön sorba voltak rakva a halottak, ábrázatukkal felfelé, kidülyedt szemekkel, viasz fehérséggel. A falubeli orvosok és gyermekeik körülöttök sétáltak. Midőn a sirásó, Jeffer, két fiával, Károlylyal és Lajossal ásóval vállaikon megérkezett, a polgármester igy szólt hozzájok. — Tizenkét embert magukhoz vesznek önök és egy nagy sirtásnak Wolfthal mezejében, mindezek számára, ért engem ? Mindazok, kiknek szekerek és taligájuk van, ide kell kölcsönözniök a lovakkal, mert ez nyilvános szolgálat. Jeffer megbillente fejét, és mindjárt a wolftball rétre ment, két fiával és azon emberekkel, kiket választott. Mégis meg kell keresnünk Lizit, mondá nekem nagybátyám. Megindultunk tehát keresni a padlástól a pinezéig, s csak nagy sokára, mikor már felakartunk menni, a káposztás hordó mellett, a két szerelőlyuk között egy csomó fehér ruhát láttunk a sötétben, amelyet bátyám rázni kezdett. Abban a perezben Lizi panaszos hangon felkiáltá: — Ne öljenek meg! Az ég nevére, legyenek könyörülettel irántam! — Kelj fel, mondá bátyám jósággal, mindennek vége van. De Lizi még olyan zavart volt, hogy alig tudott menni, s nekem kellett mint valami gyermeket felvezetni. Akkor a napot újra meglátván konyhájában, leült a tűzhely szögletébe és könyekbe tört ki, imádva köszöné az úrnak, hogy őt megmenté, ami nagyon bizonyítja, hogy az öreg embernek épen oly kedves az élete mint a fiataloknak. A kétségbeesés órái, melyek következtek és az igyekezet, melylyel bátyám minden szerencsétlen felhívásának, ki őt kéré, eleget akart tenni, mindig emlékemben fognak maradni. — Egy percz se múlt el anélkül, hogy egy nő, vagy gyermek ne jött volna be hozzánk, kiáltván : demi kegyeskedett. A földig sújtott ország fiai kétségkívül a hódolat és benső öröm kifejezésével fogják hallani, hogy ő felsége, a minden németek ura legkegyelmesebben elfogadni parancsolta azon előnyöket is, melyeket elsass lotharingiai gyártmányok részére biztosítani bátorkodtak, s ujongva vehetik ennek kapcsában azt a kijelentést is, hogy a nagy győző meg akarja tartani a Francziaországgal kötött békét, noha a külhatalmak mindegyikével a legjobb viszonyra lépett. Ezek a dolgok Vilmos czár, — bocsánat , császár szivében és Bismarck herczeg pánczélja alatt maradhattak volna meg legméltóbb helyükön, és nem kellett volna szabad szárnyra bocsátani, hol a világ előtt nem találnak oly méltánylatra, mint fennhéjázó keblek rejtekében. A trónbeszéd utolsó része az osztrákmagyar birodalmat is érinti, miután ennek fejedelme is köztük van „ama hatalmas birodalmak uralkodói közt, melyek az északi tengertől a bodeni tóig terjednek s Németországgal közvetlen határosak“. Tehát kétségbevonhatlanul fönnáll az a hármas szövetség, mely annyi port kavart fel nemrégiben, Európa diplomatiai küzdterén. Bármily kevés biztosíték rejlik is e szövetségben s bármily kevéssé üdvös is e csekélység biztosítéka, a mától holnapig tengődő politikára nézve, sokak előtt mégis csak hasznosabbnak látszik, mintha az érdekelt népeket máris hajba kapatták volna s ez örvendetes érzettel látják úgy a német, mint az osztrák-magyar külügyek úgynevezett „békés“ fejlesztését is a most követett irányban. Majdan, ha milliók élete és vére, a béke és háborúk fölött nem az uralkodók egyetlen kézmozdulata fog határozni, a német birodalom feje is más nemű belepillantást fog engedni szándékai és czéljaiba. M. B. Noninterventio. „ Ebben is az isteni gondviselés már annyiszor bebizonyult tényét látjuk megújulva,hogy minden oly államrendszernek, mely nem a népek rokonszenvében , kivánataiban, hajlamaiban és szokásaiban keresi rendithetlen alapját, de néhány vaksággal megvert, ábrándozó államnyító természetellenes agyrémei után szerveztetett, a jövőt ígérni nem lehet, sőt minden „hatás“ ellenhatást idézvén elő, homlokegyenestelenkező következményeket szokott előidézni.“ Így végzi Lónyai Menyhért a magyar birodalom adóviszonyairól 1861-ben irt czikkét, midőn az adófokozás és adósságcsinálás rugóit az államegyesítés politikájában kimutatván az államadósságok óriási növekedését tárgyalta. Mily vészes befolyást gyakorol Ausztria bonyodalma, sőt folytonos nyugtalansága, mely az osztrák kabinet politikájának természetes következménye, — Magyarországra: azt a „Pesti Napló“ mai főczikke szintén igen élénken jellemzi. „Az absolutismusnak, mondja ez, Ausztriában nem lehetett más tendentiája, mint hogy Magyarország is absolut módon kormányoztassék. Egy újabb absolutismus ott, szükségképen megbénítja a szabadsági törekvéseket emitt. A foederalismus ott, maga után vonja a magyar állami eszme decompositióját emitt, stb. Természetes tehát, hogy minden módon óvakodnunk kell egy ily beteg államtól, mely sem egyik, sem másik oldalán, sem az absolutismusban,sem a foederatióban nem találhat megnyugvást; óvakodnunk kell, hogy ne jöjjünk vele szoros összeköttetésbe s mindenek felett óvakodnia kell a bécsi kabinetnek is az egységesítés politikájától, mely Lónyay szerint több, mint 2600 millió forintnyi pénzáldozat után is az erőszakolt egység helyett épen ellenkező eredményt idézett elő, mert oly rendszernek, mely nem a népek rokonszenvében, kívonataiban, hajlamában és szokásaiban keresi alapját: jövőt ígérni nem lehet. És mégis: mit látunk most, miben szorgalmatoskodnak államférfiaink, miben szorgalmatoskodik a jobboldali párt ? Semmi másban, mint befolyásuk érvényesítésében az egységesítés politikája mellett. Jobboldali lapok szerint az osztrák bonyodalmak most már nemzetközi jelleget nyertek. De csakis az ő nézetük szerint. Magyarországra nézve, oly elemekkel szemben, minőkből Ausztria a népek rokonszenvének, kívánatainak, hajlamainak és szokásainak figyelembe vétele nélkül merik, kik egymást soha nem látták és akik hirtelen előrohannak, hogy egymást széttépjék ! ... Ez az egy elég arra, hogy istenben higyjünk, mert ilyen egyenetlenségért kell, hogy boszóló legyen. Ekként beszélt nagybátyám, nagyon fel volt indulva, és én lehajtott fővel hallgattam, megtartom és emlékembe véstem minden szavát. Ez alatt a vitatkozásnak egy neme keletkezett künn a téren; egy kutyának tompa morgását hallottuk és a mi Spick szomszédunk hangját, aki ingerülten kiáltott: — Várj . . . várj . . . veszett kutyája, olyat kollintok a kapával nyakad csigájára hogy . . . Nini! ez épen azon fajból való állat, mint urai: ezek utalványnyal és harapással fizetnek ki bennünket, de megjárják ! A kutya még erősebben morgott. És más hangok mondák az éj csöndében : — Ez mégis különös . . . Nézzék . . . nem akarja ezen nőt elhagyni . . . Talán nincs egészen meghalva. Ekkor nagybátyám hevesen felemelkedett és kiment. Én követtem. Nincs valami borzasztóbb, mint a halottakat a fáklyák vörös viszfényénél látni. Nem volt szél, de a lángok épen úgy hajlongtak, mint szeles időben és mindezen halovány lények nyitott szemeikkel, mozogni látszottak. — Nincs meghalva ?! kiáltá Spick, talán bolond vagy Jeffer? Azt hiszed, hogy jobban tudod mint a sereg sebészei? Nem . . . nem . . . ő megkapta jutalmát . . . s ez jól van ! ez azon nő, ki az én pálinkámat papirossal fizette, takarodjatok el, hadd üssem agyon ezt a kutyát, s azzal legyen vége. — Mi történik ott ? — kérdé ekkor nagybátyám erős hangon. És mindezen emberek mintegy ijedve viszszafordultak.