Magyar Ujság, 1871. december (5. évfolyam, 276-299. szám)
1871-12-01 / 276. szám
téri költségvetések illető tételeinek tárgyalására elhalasztani. (Egy hang jobb felől: Helyes.) Habár ez nagyon helyes is (Derültség.), mindazonáltal nem tehetem, hogy a t. ház figyelmét egy rövid időre még igénybe ne vegyem, mert nem lehet észrevételt nem tennem a pénzügyi bizottság általános jelentésének két pontjára, mely két pontot az előadó úr is ezen alkalommal különösen hangsúlyozta. Az egyik észrevételem a vasúti kamatbiztosítás fejében fizetendő 9 millióért, a másik a kamatozó kincstári utalványokra vonatkozik. A pénzügyi bizottság és az előadó úr is azt mondják, hogy a vasúti kamatbiztosítás nem improductiv kiadás s itt nem érték fogyasztás, nem egyéb, mint egyszerű előleg, mely annak idejében az államnak kamatostól vissza fog téríttetni. Inproductiv kiadásnak magam sem tartom a vasúti kamatbiztosítékot, mert elismerem, hogy az csakugyan egy része azon árnak, melyet az ország az engedélyezett vasutak élvezetéért, használatáért fizet. Nem ellenezném soha, nem is elleneztem tehát ezen kiadás teljesítését, mert az elkerülhetlenül szükséges, annyival is inkább, mivel azt az egyes társulatokkal kötött szerződések szentsége is biztosítja. De épen azért, mivel ily nagy összegeknek fizetése elkerülhetlen, mivel ezek már eddig is nagy mérvben terhelik az államháztartást és még számos éveken keresztül nagy mérvben terhelni fogják, tartom szükségesnek, hogy óvatosak legyünk más oly kiadások megszavazásában, amelyek nem annyira mellőzhetlenek nehogy az utóbbiaknak netalán elhalasztható fedezésével utoljára annyira kimentsük az állam pénzügyét hogy azokra ne legyen pénzünk amik elkerülhetlenek, halaszthatatlanok. (Helyeslés balról.) Azon állítását azonban a pénzügyi bizottságnak , hogy a vasúti kamatbiztosítás értékfogyasztással nem jár részemről alá nem írom. (Helyeslés balról) ezt állítani annyit tesz, mint azt állítani, hogy az ki 8% kamatra meghatározott bizonyos fizetési határidőre szigorú kötelezvény mellett kölcsönt vesz fel, nem fogyasztja értékét, ha ezen kölcsön vett pénzt másnak oly feltételek alatt adja át, hogy az akkor fizesse mikor fizethet, és 8 helyett csak 4°/0 kamatot adjon. (Helyeslés balfelől.) Mennyire mehet a veszteség ez után kitetszik onnét is, hogy ha feltesszük azt, hogy még 10 évig fizetünk vasúti kamatbiztositást p. o. 10 millióért mi nem lehetetlen s ez összeget évenként úgy mint eddig 7% kamatra felvett kölcsönből fedezzük, akkor az amit az állam a 7 és 4%-kos kamatkülönbözet mellett veszt, a 20 millió frtot megfogja közelíteni (Helyeslés balról.) A kincstári kamat utalványokat a pénzügyi bizottság és az. előadó úr úgy látszik az állam terhére felvett valóságos adósságnak nem is tekintik, hanem azon véleményben vannak, hogy ezen kincstári kamatozó utalványok csak azon adóhátralékokat képviselik, melyek a törzsvagyont nem képeznek, és ha annak idején befolytak volna ugyan azon czélokra használtathattak, vagy használtathattak volna fel, amelyekre most is felhasználtatnak. Tökéletesen igaza lenne az. előadó úrnak, ha a minisztérium teljesítené a törvényt, mely által a kincstári kamatozó utalványok kibocsátására felhatalmaztatott, a törvény így szól: „Felhatalmaztatik a pénzügyi miniszter, hogy az államnak a díjak, bélyegek és illetékek hátralékaiból származó s nagyobbrészt jelzálogilag is biztosított követelései alapján a fedezendő összeg erejéig a szükséghez képest időről-időre kincstári kamatozó utalványokat adhasson ki, melyek azon arányban lesznek beváltandók, melyben az érintett biztosított követelések az állampénztárba befolynak, — ha mondom a t. minisztérium ezen törvény folytán azon bevételeket, melyek a díjak, bélyegek és illetékek hátralékaiból évenként befolynak, azon arányban, melyben befolynak az állam pénztárába, a kincstári kamatozó utalványok visszaváltására és ekként a kincstári kamatozó alapján felvett adósságnak törlesztésére fordítaná, akkor állana az, mit a t. előadó úr mondott, hogy t. i. a kincstári kamatozó utalványok alapjában csak azon adóhátralékok költetnek el, melyek ha annak idején befolytak volna, hasonló czélokra lettek volna szintén fordítandók ; de a minisztérium kiadja most is, s kiadni szándékozik jövőre is mindazon összeget, melyet a kincstári kamatozó utalványokért bevett, s mindazon összegeket is, melyek a díjak, bélyegek és illetékek adóhátralékaiból pénztárába befolynak, s ezt azon körülmény bizonyítja, hogy a költségvetésben semmi összeg nem volt még fedezetül felvéve ezen adóhátralékokból a kincstári kamatozó utalványok viszszaváltására, sőt ezen kincstári kamatozó utalványok most mintegy 7 millió frtot lévén a pénzügyi bizottság javaslata szerint a jövő évben 11 millióval szaporíttatni fognak anélkül,hogy ezen kincstári kamatozó utalványok visszaváltására az illető adóhátralékokból bármely összeg a költségvetésbe fedezetül fölvétetnék ; az pedig csak kétségtelen, hogy ha én elköltöm azon pénzt, melyet kölcsön vettem és elköltöm azon jövedelmet is, melyet ezen kölcsönnek visszafizetésére rendeltem, az én adóságom nem fogy, hanem valóságosan szaporodik. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) A kincstári kamatozó utalványok képében pedig a legterhesebb neme a függő adóságnak szaporodik, mert ezen kincstári kamatozó utalványoknak rövid lejáratuk van, mint a váltóknak és bármikor, meglehetőpen a legnehezebb körülmények közt tömegesen praesentáltathatnak kifizetés végett az állampénztárnál (Igaz ! Úgy van! balfelöl.) Most még a t. ház engedelmével csak néhány szót kívánnék szólani a 1. barátom Szontagh Pállal együtt beadott különvéleménynek czéljáról. (Halljuk.) Nem czélja ezen különvéleménynek reeriminálni a minisztérium ellen. A minisztériumnak jó szándékát az ország háztartásának kezelésében kétségbe nem vonjuk, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül azon franczia közmondást sem, mely szerint még a pokolba vezető út is csupa jó szándékkal van kikövezve, és nem fogja kétségbe vonni senki, hogy a legjobb szándékkal is lehet hibás pénzügyi politikát követni. (Igaz ! Úgy van! balfelöl). Távol van tőlünk vélni azt, hogy azokkal, mik különvéleményünkben foglaltatnak, ki van merítve már mindaz, mit pénzügyünk jelen állásáról, annak okairól és javítása módjáról mondani lehet; a ház bölcseségével szemben több lenne a vakmerőségnél, ha így vélekednénk. Bevalljuk továbbá azt is, hogy habár nem osztozhattunk a pénzügyi bizottságnak pénzügyünk kedvező állapotáról kijelentett azon véleményében, melynek egy az általános jelentésben, mint az egyes költségvetésekben több tételre nézve adott szavazatának kifejezést, mi pénzügyünk jelen állapotát komolynak igen komolynak, de ez idő szerint még kétségbeejtőnek nem tartjuk , és épen azért nem annyira azon néhány törlésért, melyet javaslunk, hanem azért szólaltunk fel leginkább, hogy a törvényhozás idejében figyelmeztetvén a fenyegető veszélyre, most még mikor ideje van, a képen intézkedjék, hogy a baj, mely most még orvosolható, orvosolhatatlanná, a most még csak igen komoly pénzügyi helyzet időjártával kétségbeejtővé ne váljék. (Helyeslés.) Mint mondom, nem annyira azon egyes törlések, melyeket külön véleményünkben indítványba hoztunk, s amelyekre az előadó úr különösen reflectálni méltóztatott, teszik főczélját különvéleményünk beadásának. Mi ragaszkodunk ugyan továbbá is különvéleményünkben a részletekre nézve kifejtett nézeteinkhez, és ezen nézeteinket annak idejében s a maga helyén támogatni is fogjuk , de fő czélja külön véleményünknek az, hogy a t. ház a költségvetés tárgyalásának megkezdése előtt hazánk pénzügyi állapotának valódi állásáról kellőképen fölvilágosítva legyen. A t. ház határozni fog bölcs belátása szerint, de akár helyesli nézetünket, akár nem, mi külön véleményünk beadásával azon czélt elértük,hogy a t. ház, bármit határozzon, a létező tényállásnak teljes ismeretével öntudatosan fog határozni és mi teljesítettük ezen kötelességünket, melylyel, mint a pénzügyi bizottság tagjai, saját meggyőződésünknek és a tisztelt háznak tartoztunk. (Éljenzés.) Egyébiránt az egyes költségvetések tárgyalásánál nézeteinknek előadását föntartván, a benyújtott költségvetést részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Hosszas zajos éljenzés balfelől.) Kerkápolyi Károly pénzügyminiszter hoszszan felel a Ghyczy által elmondottakra; védelmezi a pénzügyi bizottság által fölterjesztett jelentést és kéri a költségvetésnek átalánosságban leendő elfogadását. A vita holnap folytattatik. Ülés vége 3 órakor. KÜLFÖLD. Brüsseli zavargások. A „Nord d. Alig. Zg.“ a brüsseli eseményekről egy hosszabb czikket közöl s ezek okát a belga conservativ párt erkölcsi szétmállásában találja. „Azon körökben — írja e lap — melyek conservativoknak tartattak s melyekben a clericalis irány volt túlnyomó, az erkölcsi rothadás ijesztő foka tűnik elénk. Egy teljesen csalárd vállalat vagy inkább kiváló vakmerőségű és elvtelen nyerészkedésű egymással öszszekötött szédelgő üzletek egész rendszere tétetett ott lehetővé s állíttatott élére, mert a conservativ notabilitás és clericális tekintély nimbusa vette azt körül, melyen a bizalomteljes polgár s az ájtatos paraszt szeme át nem hathatott. És mégis kitűnik, hogy a bűnös speculatió mindjárt keletkeztekor a tulajdonképeni üzletembereknél és tőkepénzeseknél zárt ajtókat talált. De a belga clericalis és úgynevezett conservativ társaság a már kezdetétől fogva kétes ügyet oly buzgalommal ragadta meg, a pápától kezdve az alsó papságig mindenki oly szentesítéssel vette körül az üzletet, hogy kivált a parasztságnak legkevesebb gyanúja sem lehetett s a majdnem felszentelt vállalatban megtakarított pénzével nagyban résztvett. A lap azután kifejti, hogy a konservatív párt, midőn kormányra jutott, nemcsak nem szakított a kompromittált egyénekkel,hanem ellenkezőleg ezeket ültette a közigazgatás legfőbb hivatalaiba. A figyelemre méltó czikk így végződik : „Nemrég időszerűnek tartottuk, Belgium sorsa iránt érzett részvétünket az által bebizonyítni, hogy az ország független sajtójának, — mely félreérte bennünket — azon tanácsot adni bátorkodunk, miszerint egyidejűleg szálljanak síkra a communisták és ultramontánok ellen, kiknek lelki szövetségére és egyetértő eljárására utaltunk. Akkor e szövetségben a harmadikat meg nem neveztük, mit ezennel pótolunk : a corruptiót.Ökön szólnak a közéletben s mintha a Beckerék, a Hellmesbergerék, Pattik játékát és énekét nem méltányolnák eléggé, mivel azok nem a mi földünk szülöttei. De már máskép áll a dolog, ha azon egyetlen műintézetünk karmestere, melynek a nemzeti zene fejlesztése is egyik főfeladata, maga is az ellenpárthoz szegődik,ahoz a párthoz, mely előtt szent csak az, mi német, mig a magyar műzenének nem csak létét, de létezhetését is tagadja s minden tőle telhető módon akadályozza. Pedig ez az irány, melyet a Pesten élő német zenészhadhoz csatlakozva Hans Richter is követ s ez a törekvés az, melyet a „Főv. Lap.“ olyan buzgón kegyébe fogad. Nemzetiségi kérdéseinket más országéihoz hasonlítani akarni bolondabb dolog, semhogy sok szót kellene rá vesztegetni, hanem, hogy azt a méltán féltett kis nemzeti szellemet, melyet a mostoha idők daczára is megőriztünk, a „Főv. Lap.“ olyan se teszem se veszem formán bocsátana Richter és comp. szelének, az már több a szokásos bolondságnál. — A „Magyarország és a Nagyvilág“ czimű képes hetilap tarka barka hirdetéseiben igen nagyra van képeivel, noha nem egy rajzára bizonyult be már hogy pávatollból eredt. Most egy hasonló körülményről ír egy külföldi előfizetőnk, ki az említett lapot is járatja. Összehasonlította e lap 40. számában levő s a gödi csatát ábrázoló képet az „Über Land und Meer“ czimű német képes lap 69-ik évi november 8-iki számában levő a Pompaples (Svajcz) melletti hadgyakorlatot ábrázoló képpel s a kettő teljes azonosságát találta, kivéve, hogy a Svajcziak bugyogója helyett a honvédeken szűk nadrág van. A beküldő nagyon csodálkozik azon, mit eddig nem tudott (mi sem) hogy a gödi vidék azonos a svájczi Pompaples-éval, hogy a falu tornya Gödnél ép úgy a hegy oldalán emelkedik, mint Pompaples-nél, hogy lovasságunknak ugyan oly egyenruhája van mint a svájczinak, de főkép örül annak, hogy honvédeink a köztársaság katonáihoz hajszálig hasonló harczmozdulatokat tesznek. Miután azonban mindezt nem igen hajlandó hinni, kiváncsi, hogy az illető lap szerkesztője ült-e fel valakinek, vagy ő ülteti-e fel a közönséget. Mi az utóbbit hiszszük, különben miért is hallgatta volna el a rajzoló nevét. — Munkácsi Mihály,a geniális festészünk, a weimari nagyherczegi műtanodához kapott fényes feltételű meghívást Pauwel tanár helyébe. Munkácsi Düsseldorfból odautazott, s a műértő nagyherczegtől kitüntetéssel fogadtatva, jövő tavaszszal kezdi meg ottani működését. A telet még Párisban tölti, hol többrendbeli megrendelésnek akar eleget tenni. — Halálozás. Vásárhelyi Dezső, Aradmegye főjegyzője folyó hó 27-én hosszas betegség után meghalt. — Kiváló elismeréssel jegyezzük fel e helyen is, hogy Szabadka városa, mint a lapunk élén olvasható nyugtából kitűnik, a honvédmenházra kétezer frtot ajándékozott, Vácz város közönsége pedig, mely e kegyeletes czélra ismételve küldött nevezetes összegeket, újabb 151 frt 39 krral gyarapíta a honvédmenház tőkéjét. Vajda városaink közül minél többen követnék e nemes példát s megemlékeznének róla a hangversenyek és tánczvigalmak rendezői, kiknek ez idény kedvező alkalmat szolgáltat a hazafias czél támogatására. — Andrásy Gyula gr. tegnap búcsúzott el itteni hivatalaitól, kik a távozása fölötti sajnálkozásuknak ép oly őszinte kifejezését adták, mint örömüknek az uj miniszterelnökhöz intézett s még intézendő üdvözlő beszédeikben. — Aebreczeni főiskola önképző köre az öngyilkossá lett Zsutay János hátrahagyott költeményeiből egy kötetet sajtó alá rendez. — A „hivatalnokok első házépítő egylete“ e hó 25-én tartá alakuló közgyűlését és elnökké dr. Grubey Lászlót, alelnökké Jánosi Ferenczet, pénztárnokká Hamorszky Istvánt és ellenőrré Schmidt Károlyt választotta. — A szolgálaton kívüli fegyverviselés eltörlését, ha már a közös hadseregre nézve teljesíthetlen óhaj, legalább a honvédséget illetőleg el lehetne rendelni. Sok garázdálkodásnak, sok polgári vér kiontásának volna ezzel eleje véve. Csak legutóbb is Budán történt, hogy a „7 választófejedelemhez“ czímzett vendéglőben őt mulató honvéd összeszólalt az ott ülő polgári emberekkel s a vita folyamában szuronyaikkal rájok támadtak. A dulakodás közben a polgárok egyike, Weisz Pál pesti frakkermester súlyosan megsebesült s bizonyára társai is megemlegetik a honvédek hősiességét, ha egy városi őrjárat szerencsére nem vet véget a verekedésnek. — Védkötelezetteknek. Buda város tanácsa a következő figyelmeztetést tette közzé: Aki a legközelebbi avató bizottmányhoz, vagy a védkötelezettség alól ideiglenes, vagy tényleges szolgálat alól fölmentésért folyamodni szándékozik, tartozik azt egy uj, a magy. kir. honvédelmi minisztérium által rendelt vagyonkimutatással fölszerelni, melynek mintája a kebelbeli népszámlálási hivatalnál ingyen szolgáltaik ki; ellenkező esetben folyamodását a kebelbeli igtató hivatal kénytelen volna visszautasitani. — Nagymennyiségű csempészett szivart fedeztek fel a financzok az auteza egyik pinczéjében. A csempészek azonban ismeretlenek, mivel a pincze bérlőit maga a háztulajdonos sem ismeri. (?) — Az orsz. közp. védhimlő oltó intézet igazgatósága ismételve köztudomásra hozza, hogy a téli idény alatt is a kisdedek beoltása és a felnőttek újra oltása hetenkint kétszer u. m. vasárnap és csütörtökön déli 11—12 óra közt az orvosi egyetem ujvilág-utcai épületében nyilvánosan és ingyen végeztetik. — Esküdtszéki tárgyalás volt ma a Szűcs Imre, kecskeméti főkapitány által . Császár József a „Ludas Matyi“ munkatársa ellen emelt becsületsértési sajtóperben, melyre nézve a nevezett lap i. e. 29. számában foglalt „Pályázat Kecskemét város főkapitányságára“ czímű czikk szolgáltatta a vád alapját. Vádló ügyvéde Ernyei Ferencz volt, vádlottat pedig Füzesséri Géza védelmezte. A szokásos vád és védbeszédek után az esküdtek 8 szóval 4 ellenében felmentették vádlottat, mire vádló 58 főt 72 kiperköltségben marasztaltatott el. Az egyetemi dalegylet decz. 6-án a zenekedvelők egylete helyiségeiben dalestélyt rendez, melynek műsora: 1. „Jegenyefa tetejébe,“ népdal előadja a dalegylet. 2. a) „Sötét az éj,“ br. Orczy Bódogtól, b) „De szomorú ez az élet.“ Huber Károly zongora kísérete mellett énekli Blaháné Köles Lujza. 3. „A vadász búcsúja“ Mendelssohntól, előadja a dalegylet. 4. „Változatok“ Mozart egy themája felett David F.-tól. Gáll János zongora kísérete mellett hegedűn előadja Kiss Péter. 5. „Magyar dalárdák indulója Huber K.-tól, előadja a dalegylet. Karmester Kováltsik Annát. — Az országgyűlési ifjúság testülete deczember 3-án d. e. 11 órakor tartja az országházban az 1870-ik évi Ülésszaki zár-, illetőleg az uj ülésszaki alakuló gyűlését. — „Testvér“ czimmel Csáky Gyula gróf mint tulajdonos és Zombory Lipót mint szerkesztő uj évtől kezdve politikai hetilapot indítanak meg. — Megjelent „a földmivelési ipar- és keresked. minisztériumhoz tartozó hatóságok és közegek 1871. évi tiszti névtára.“ Két (statistikai és név szimtári) részben. A minisztérium megbízásából szerkesztette Mihók Sándor. Kiadja Tettey Nándor és társa. Színház. A Mirelli-botrányból Orczy-botrány lett az által, hogy Orczy Bódog b. a belügyminiszter nyilatkozata daczára — mely minden önérzetes embert lemondásra birt volna — megtartotta állását. Amit lemondásáról rebesgettek, az rebesgetett hir maradt a mai napig s valószinüleg ezen túl sem ölt más alakot. Sejtjük pedig ezt nem csak abból a körülményből, hogy Orczy lemondása már most nem az önérzet, hanem gyávaság következménye volna, mert hisz a férfias önérzet nem tűrt volna ez esetben pillanatnyi habozást sem, míg a gyávaság csak egyéb bekövetkezhető esélyek elől késztetné visszavonulásra , de még inkább megerősíti e nézetünket a hivatalos lap mai felszólalása, mely tudva, hogy a botrány kimentését hasztalan kisérlené meg, legalább úgy, ahogy Orczy bárót igyekszik mentegetni. Hasztalan munka. Előbb találja ki a szerecsenfehérítő szappant. Hanem azért mégsem érdektelen ez a védbeszéd. Sőt egy és más dolog — már t. i. az, ami nem a tények világos ferdítése — szinte mulatságos is. Péld. „Az intendáns felszólíttatva felléptetése ügyében, a herczegné nevét egy európai nevezetességű művésznő nevével cserélve össze, (igy!) megígérte felléptetését. A herczegné megjelent a próbán, „s mint halljuk“, gyengén énekelt, de korántsem oly gyengén, hogy scandalumtól lehetett volna tartani. (Erre nézve határozottabban nyilatkozik Reményi Ede, tegnap közlött levelében.) Mindamellett az intendáns nem akarta felléptetni; azonban akkor adott szavára hivatkoztak s ő ezáltal csakugyan kötve érezte magát. (Részünkről egy perczig sem ismertük volna félre kötelességünket a nemzeti színház érdekei s a közönséggel szemben.) Amit a hivatalos lap magáról az előadásról mond,az homlokegyenest ellenkezik a valósággal. A herczegnőt a mint kilépett, nem fogadták éles füttyök, sőt pártfogói tapsolták s a közönség dicséretes, az igazgatóságtól meg nem érdemlett türelmet tanúsított a harmadik felvonás végéig. Nem áll tehát, hogy a rosz fogadtatás nyelte el egyszerre az énekesnő hangjának egész skáláját, valamint ráfogás az, hogy a „journalistika“ a botrány előtt „a kürtölés trombitájával hirdette a herczegné szépségét és művészetét“ , s a botrány után, mintha ő maga teljesen ártatlan volna benne, egyedül Orczyra dobja a követ. Csak egyetlenegy lap volt az, melyből a reclame a forrás megnevezésével átszivárgott a többi lapba is és nem tudjuk, olyan nagy dicséretére válik e a védelmezett intendánsnak, hogy ő maga volt az, ki a szóban levő közleményt írója tollába diktálta. Amit végre a hivatalos lap az „egypár lappuffogatásáról“ mond, azt talán szó nélkül is hagyhatnók, mert nem lehet szándékunkban a fővárosi összes hírlapirodalmat a „Budapesti Közlöny“ ellenében védelmezni. Csak azt jegyezzük meg, hogy szerintünk a tisztes nénikét elkapta a tüze. Azt hiszi, hogy még egy hét előtti napokat él, mikor a kormány hivatalos lapja egyszersmind fungálhatott mint Orczy bleibjournálja. A belügyminiszter elég leplezetlenül szólt s ezt jó lesz a hű csatlósnak el nem feledni. Részünkről sohasem késtünk elismeréssel fogadni az ügybuzgalmat, melyet Orczy b. — leginkább pályája kezdetén — tanúsított s annyival kevésbé van okunk, annak elhallgatására, hogy amaz igazgatóság iránt, mely a nyilvános és általános megrovás e módját eltűrte, többé tisztelettel nem viseltethetünk. A csorbát, melyet a Mirelli-botrány a nemzeti színház érdekein ejtett,talán kifenhette volna, de az Orczy-botrány csak a mostani intendáns lemondásával fog véget érni. — Szegeden is roszul áll a magyar színészet ügye s az ottani társulat igazgatója a helyi lap útján kijelentette, hogy ha a pártoláshiány még rövid ideig tart, kénytelen lesz az előadásokat beszüntetni. Nekünk alkalmunk volt e társulat előadásait látni és csak sajnálattal értesülünk, hogy a város nem részesíti kellő támogatásban. — Medgyaszay Ilka, e Budapesten is kedes emlékű operette-énekesnő most Aradon van és szombaton tartja jutalomjátékát. — A debreczeni színházi bizottság elnökévé Komlóssy Imre választatott meg. Kivonat a hivatalos lapból. Köpenyei Barne Jenő, a horvát-szlavén országos kormány igazságügyi osztályának osztálytanácsosát a zágrábi hétszemélyes tábla létszámon kívüli elnökévé kineveztetett. A pénzügyminiszter Tusa Gyula fogalmazó gyakornokot a pozsonyi pénzügyigazgatósághoz Il-od osztályú pénzügyi fogalmazóvá, Papp Sámuel adóhivatali ellenőrt adószedővé, Zsolnay Sámuel, Schneider Gergely és Selmeczy Géza adóhivatali tiszteket ellenőrökké nevezte ki. Pályázatok. A temesvári pénzügyigazgatósághoz tartozó kubini határvám hivatalnál egy ellenőri állomás 5—6—700 frt fizetéssel és 150 frt lakpénzzel decz 15-ig betöltendő. — A nagyszebeni pénzügyigazgatóságnál egy III-ad osztályú számtiszti állomás 600 frt fizetéssel 3 hét alatt betöltendő. — A kassai postaigazgatóságnál egy fogalmazó postatiszti állomás 850 frt fizetéssel 3 hét alatt betöltendő. — A kőszegi 1I-ed osztályú pénzügyőri biztosi állomás 850 frt fizetéssel és 500 frt lótartási és irodai átalánynyal 14 nap alatt betöltendő. — A pozsonyi adóhivatalnál egy III-adoszt. adótiszti állomás 600 forint fizetéssel 3 hét alatt betöltendő. KRÓNIKA. Pest, november 30. — A pesti népkörben vasárnap, decz. 3-án este 7 órakor Kubinyi Lajos fog felolvasást tartani „A találmányok történetéből.“ Ezután a fiatalság számára kezdődik a tánczmulatság. — Nagyobb képpel ritkán hangoztattak olyan badarságot, mint amilyen a „Fővárosi Lapok“nak az a czikke, melylyel ma a germanizáló törekvése miatt megtámadott Hans Richtert szárnyai alá veszi. Boldog Anglia, — kiált föl — neki nincs műzenéje, sem valami különös népdalforrása s még sem retteg, hogy a sok idegen művész és hangverseny elfrancziásitja vagy elnémetesiti. Izmos angol marad, miután a zene nem képes azt a politikai vétket véghez vinni, hogy egy nemzetet a maga szellemi köntöséből kivetkőztessen. Szerencsétlen észjárás ez, ha nem üres szókapkodás. — Mintha bizony érvet faragott volna valaki az idegen hangversenyzők ellen abból, hogy nem a mi nyelvün MAGYAR UJSAG. 1871. DECZEMBER 1. Különfélék. —■ (A londoni koldusok) száma a múlt évben 117.000 volt, melyből 34.000 van csak dologházban elhelyezve, míg a többi házon kívül kapja a segélyt. S mégis ha a szegénység és nyomor e bizonyítványát összehasonlítjuk az utóbbi évek megfelelő számaival az 1870-ikihez képest 17, a 69-ikihez 22 és a 68-ihez aránylag 18 ezernyi apadást találunk, mi nagyrészt a közben alakult jótékony egyleteknek köszönhető. ” (Egy angol meetingen) egy szónok következőleg nyilatkozott a királynőről: „A nő, akinek feje most Anglia koronáját viseli, a mértékletlenségnek adta át magát, s a lapok azon hite, hogy nem jól érzi magát, úgy értendő, hogy részeg volt“. E beszédet meghallgatta egy hivatalnok is és a szónok ellen felségsértési pert indíttatott, de a törvényszék felmentette az illetőt, mert „a nyilatkozat a szónok rész ízléséről tesz ugyan bizonyságot,, de nem tartalmaz Felségsértést“. Jegyzetek a múltból. 1848. decz. 1. A honvédelmi bizottmány Bem tábornokot az erdélyi hadsereg fővezérévé nevezte ki. Kosztolányi Mór alezredes (2 zászlóalj gyalog, 2 szakasz huszár, és 3 ágyú), az ellenségtől megszállott Magyarfalvát Pozsonymegyében reggeli 5 órakor megtámadja s elfoglalja, később azonban a Morva túlsó partjáról irányzott ágyulövések s az ellenség előnyomulása miatt visszahúzódik, a Láb és Magyarfalva közti hidat elbontván, az átjárásokat eltorlaszolván. Veszteségünk 10 halott s 16 sebesült, az osztrákoké 45 halott s 60 fogoly. közgazdaság ai üzlet. *■ W. XX fordult elő jelentékenyebb eladás vagy szerződés. Hivatalosan jegyzett árak : Búza: tiszavidéki 841/2 fns 7 frt 45 kr; 84 fns 7 frt 382 kr; 84 fns 7 frt 25 kr. Pestmegyei 84 fns 7 frt 30 kr; 831/1 fns 7 frt 2 kr. R o z s 80 fns 4 frt 10 kr. Z a b . 50 fns 1 frt 90 kr. Szerződések ezen árak szerint köttettek. Az értéktőzsdén: Osztr. hitelint. élénk 319.80, magy. hitelbank 130.50, franco 97.75, pesti közúti vasp. 313, takarék- és hitel 560, külv. takarékp. 95, kőbányai serfőzde 550, Dräsche 136. Valuták változatlanok. Napóleon 9.27, arany 5.56, tallér 1.74. Utolsó posta. Zentáról a következő táviratot vettük: Zenta, nov. 30. Zenta városa részéről tegnap következő ellenzéki bizottsági tagok lettek megválasztva: Majoros István Babocs György, Keresztury György, Keczely Mihály, Olajos János, Boderlicza György és Szárics Bertalan. A jobboldaliak feltűnően kisebbségben maradtak. TÁVIRATOK. Róma, nov. 30. A kamarában Mordini és Pisanelli alelnökökké választattak. Páris, nov. 30 Beust gr. ide érkezett, ma Versaillesbe megy Thierst meglátogatandó s holnap este Londonba utazik. London, nov. 30. A „Times“ tudósítása szerint a pápa Rómát nem hagyandja el. Nincs remény, hogy az olasz kormánynyal való kiegyezés létre jöjjön. Brüssel, nov. 30. A polgármester egy újabb proklamációja fölhívja a lakosságot a város becsülete érdekében, hogy tüntetésektől tartsák vissza magukat. A jelenlegi kormány a visszalépésre hajlandó , s fölhívja párthíveit, hogy az új kabinet alakításához Thomsonnak segédkezet nyújtsanak. London, nov. 30. A walesi ág állapota javult. Brüssel, nov. 30. A franczia kormány a bonapartistákat Angliában kiküldött bizalmi férfiak által figyelemmel kisérteti. Bécs, nov. 30. A „Tagblatt“ írja, hogy hírlik, miszerint a reichsrath decz. 27 én nyittatik meg, mely a megalakulás után három hónapra indemnityt szavaz meg, s aztán január közepéig elnapolja magát. Többen az itt időző dalmátiai, istriai és görtzi képviselők közül kijelentették, hogy a reichsrath munkálataiban részt veendenek. A krajnai képviselők megjelenése kétséges. Brüssel, nov. 30. A boulevardok megnyitási ünnepélye alkalmából erélyes rendszabályok állapíttattak meg a rend fentartása érdekében. A király nem vett részt az ünnepélyen. Berlin, nov. 30. A „Kreutzig“ egy Rio-Janeiróból érkezett táviratban írja, hogy öt elfogott német biztosíték letétele mellett szabadon bocsáttatott, kik aztán rögtön elhagyták Riót. Páris, nov. 29. Joinville és Aumalengek a nemzetgyűlésben helyeiket kijelöltették. A jobbközépen fognak ülni. Brüssel, nov. 29. A képviselők kamrájában Jakobs pénzügyminiszter kijelenté, hogy a minisztérium Dedeker lemondását egyhangúlag elfogadta. Kerwyn miniszter egy interpellációra kijelente, hogy mindaddig megmarad a belügyminisztérium élén, míg csak a kamara többsége őt cserben nem hagyja. A kamra kijáratainál nagy néptömeg gyűlt össze, mely Baras több más szabadelvű képviselőt megéljenzett, és fenhangon követelte a minisztérium lemondását. Róma, nov. 29. A pétervári olasz követ, Marchese di Caracciolo tegnap utazott el, állomását az orosz udvarnál ismét elfoglalandó. Az „Opinione“ szerint a kormány a vallási társulatokra vonatkozó törvényjavaslatot a senatus elé szándékozik terjeszteni, mialatt a képviselők kamarája a pénzügyi előterjesztéseket tárgyalja. Felelős szerkesztő: Helfy Ifmácz. Nyílt tér. *) ^abbbdbb: ±jbbbbb:) Kumys-gyógymód Új életrendi (diutetikai) eljárás idült mellbetegségek és általános gyengeség-állapotok gyógyloasolására. Orvosi tanácsot és utasítást ad naponkint délelőtt 11-től 12-ig, május 15-ig. PESTEN, birdit/ittcxa 9.5. sx. a. Dr. MANGOLD HENRIK, gyakorló fürdőorvos Balaton-Füreden. *) E rovatban közléttekért a szerkesztőség nem vállal felelősséget.