Magyar Ujság, 1872. április (6. évfolyam, 75-98. szám)
1872-04-03 / 75. szám
Szerda, S2orU.OB2toi Írod» ■ Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Dérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körtli panaszok és a hirdetmények. 1872. április 3. XVoszotóal Ar : Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egész évra............... Félévre................... ...............10 „ Negyedévre .... Egy hónapra .... ............... 1 „ 70 „ hirdetési cUJ ■ 10 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr többszörinél 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésér külön 30 kr. Nyilttér: 6 hasábos petitsor 25 kr Egyes szám ára 10 kr. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. VI. évfolyam. .....................■ 1 ............... Előfizetési feltételek: April—deczemberi*/* évre 15 frt. April—szeptemberi 1/2 évre 10 frt. April—júniusi 1/1 évre 5 frt. Egy hóra 1 frt 70 kr. Az előfizetési pénzek a „Magyar Újság“ kiadó hivatalához (Pest Lipót utcza 11. sz.) intézendők. Az előfizetést legczélszerűbben eszközölhetni postautalvány által. TE* © s t. ap r. a. Politikai szemle, A Franczia- és Németország között kötött postaegyezmény megvizsgálására kiküldött bizottság befejezte munkáját és jóváhagyta a szerződést. Fourton megbizatott a jelentés szerkesztésével, mely a bizottságnak újra összeülése alkalmával elő fog terjesztetni. Remélik, hogy e szerződés tárgyalása a kamarában idején fog megtörténni, hogy az június 1-jén hatályba léphessen. A „Journal Officies“ jelenti, hogy az államkincstár bonjainak kamatjai x/2°/oval leszállítattak. Az „Agence- Havas“ egy versaillesi jelentése szerint Thiers lemondott volna a tervről, a kormányt Párisba áthelyezni. Valószínűleg azonban ő maga néhány estét Párisban fog tölteni és azokon fogadni. Múlt hó 29-én a nemzetgyűlés egy permanens bizottságot választott a szünetelés alatt a kormánynyal való érintkezés czéljából. E bizottság 25 tagja közül 9 jobboldali, 7 középjobbi, 21 középbali, 3 baloldali, s 2 a kunton republicaineböl. A „Journal des Débats“-ban a kormány nyilatkozik a nemzetgyűlés egy múlt évi határozata értelmében a polgári háború által kárt szenvedettek kártalanítására nézve. A kormány 6 milliót ad rendelkezésére egy e czélra választandó bizottságnak, mely azután gonddal lesz annak arányos és igazságos fölosztására. A károk megközelítőleg 24 millió 700000 frankra rúgnak. A franczia kormány pénzügyi műveleteire nézve távírják: Páris városa és a kormány között erélyesen folynak a tanácskozások a poroszoknak hadisarctal fizetett 200 millió frank visszafizetése tárgyában s mint hallatszik, a főváros részletekben fogná visszakapni ez összeget, más részről pedig kötelezné magát, hogy tíz éven át évenként legalább 7 millióval járul a márcz. 18-ai felkelés által megkárosultak kártalanításához. Spanyolországban a cortesválasztások ma vették kezdetüket. A „Siécle“ ez alkalomból a következőket írja : Több ízben hallatszott a hír, hogy Amadé király és neje, előre látva a következő ápril 2-án vivandó választási csata rájuk nézve kedvezőtlen kimenetelét,útikészületeket tesznek, hogy elhagyják Spanyolországot. A belügyminiszter e híreket egy, a tartományok kormányzóihoz intézett köztudósítványban tagadja, s így nyilatkozik : „Sem a királyné nem akar idegen földre utazni, sem a király nem gondol arra, hogy elhagyja a trónt, melyet a nemzet teljhatalmánál fogva neki adott. Távol ettől, el van határozva tiszteletben tartani és tartatni e souverainitást mint király, és védeni mint katona. Ha el van határozva, soha sem helyezné magát a törvényesen nyilatkozó népakarat fölé, még inkább elhatározva, hogy nem tűri el, ha a népakarat az ő személyében megsértetik.“ Érdekes eset, amit egy madridi lap, az „Epoca“ ír: „Mondják — úgy szól e lap, hogy meghallván a közel tervezett Itáliába elutazása felől szállongó híreket, a király úgy nyilatkozott, hogy sohasem hagyja el Madridot, legfölebb . . . bebalzsamozva. Granadában a radikális ayuntamiento feloszlattatott. Midőn ez hírül ment, az utczák megteltek néptömeggel, a katonaság kezébe lőtt, 4 halott s sebesült maradt a téren Madridban s Sevillában a radikális választási bizottságok feloszlatása szintén kilátásba helyeztetett. Még egy lépés a beolvasztáshoz. Minél inkább legördül azon fátyol mely a közösügyeket borította, annál inkább kitűnik ezek végczélja, Magyarország beolvasztása az osztrák birodalomba, nemcsak a közösnek nevezett, de ezek folytán a közöseknek nem nevezett, országos vagy nemzeti életműveletekre nézve is. A közösügyes törvények szerint ugyanis Magyarország és Ausztria közössé tétetett területén csak a vámterület van közösnek mondva és politikai szempontokból, mivel az osztrák császárságot s a magyar királyságot mint mondják nem lehetne külön képviseltetni, (pedig dehogy nem lehetne) a külügy. A vámterület közössége azonban maga után vonja a nemzetközi kereskedelem közösségét annyival inkább, mert az osztrák konzulságok, mióta léteznek, nem annyira kereskedelmi, mint inkább politikai közegek az osztrák birodalmi nagyhatalmasság érdekében. A nemzetközi kereskedelem közössége pedig magával vonja a nemzetközi áruczikkek, illetőleg a gyors ipar közösségét, mint szintén ezek közössége maga után vonja a pénzügy, a forgalmi pénznemek azon közösségét, miszerint Magyarország ugyan ott van, szerepel, mint ipar s kereskedelmi kiegészítő része Ausztriának, de nincs sem ipara sem kereskedelme, mert nincs pénze , nincs önálló pénzrendszere, ipara s kereskedelme. Természetes ezek szerint, hogy Magyarországnak nincs sem pénzügyi, sem közlekedési ipara kereskedelmi, sem konzulsági statistikája, nincs tudomása azon dolgokról, melyek róla s nélküle történnek „Ausztria“ nevében, hanem csupán Ausztriának van közgazdasági statistikája annyival inkább, mert ama 3 kereskedelmi tényező az állampálya, déli pálya és cs. k. Dunagőzhajózási társulat, mely Magyarország kereskedelmének legnagyobb részét monopolizálja, szintén csak a bécsiek, vagy külföldiek kezében van, kik nem szeretnék felmentve látni Ausztria kötelezettségeitől Magyarországot. Magyarország életműveleteinek adatait tehát most is épen úgy Bécsben kell keresnünk, csakis ott lehet feltalálnunk, mint lehetett az egységesítés politikájának nyílt bevallásakor s figyelmet érdemel a bécsi cs. k. kereskedelmi minisztérium további összeolvasztási törekvése, miszerint mostanában egy statistikai osztályt állított fel, melynek feladata a statistikát és törvénytudományt oly mérvben felkarolni, minőben az a nevezett minisztérium érdekeinek meg fog felelni. Már hogy Bécsben a kereskedelmi minisztérium szemei előtt nem Ausztria, nem a népek, hanem csakis a kormány érdekei szolgálnak kiindulási pont és elérendő czél gyanánt, ezt értjük, mert hiszen ez így volt mindig. Csak azt nem lehet aztán érteni, hogy ezen statisztikai osztály az „Ausztria“ czímű hetilapban, mint azután leendő orgánumában, közrebocsátja munkálatait 1. törvények és rendeletek 2. statisztika 3. a konzulságok értesítései 4. közgazdasági hírek és 5. irodalom rovatok alatt. Mi hasznát veheti ezen adatoknak az iparos, pénzes, kereskedelmi Ausztria, ha azok az ipar, pénz és kereskedelem a szegény Magyarország adataival össze leendenek zavarva ? Pedig hogy összezavartassanak, ezt már csakugyan nagy mérvben megkívánja a cs. k. osztrák kormány s kereskedelmi minisztérium. És viszont, mi hasznát vehetjük ezen adatoknak mi, kiknek termelési, iparfogyasztási s hitelviszonyai összezavartasak Ausztria termelési, hitel, ipar és kereskedelmi viszonyaival ? Igaz, hogy mint ismeretlen mennyiséget, ismét ott találjuk Magyarország életmozgalmait az osztrák birodalom gyomrában. Az új „Ausztria“ nem fogja elmulasztani még azon adatok közlését sem, melyeket saját hazánkban fel nem találhatunk s kivált a vasutak, bankok mozgalmaiban, a nagy gyáraknál, új vállalatoknál, társulatoknál stb. a bécsieké az oroszlánrész s ezeket nem mondhatjuk magunkénak saját hazánkban sem. De ha ez már mindég így megy, ha az eddig nem közösöknek nyilvánított ügyek is mindinkább elközösíttetnek, s az osztrák birodalomról szóló adatokban, kivált a nemzetközi viszonyokban napról napra gondosabban el leend kerülve Magyarországnak még neve is: méltán kérdhetjük, méltán felkiálthatunk: hova lett Magyarország 5 év alatt, és hova fog devalválódni a következő öt év alatt. Beolvadt lesz az, s mindinkább beolvad az osztrák nagyhatalmiság birodalmába, birtokába. Most már főuraink is jónak látják némely osztrák pénzintézetnek adogálni el birtokaikat. Minő gazdák lesznek ezek ? Minő gazdálkodás ez ? Valódi osztrák-magyar gazdálkodás, mely ha tovább igy megy, csakugyan más, nép más nemzet áll Ausztria és Magyarország népei helyére : az „osztrák-magyar“ — öszvérnép, mely a természet szigorú törvényei szerint, bár mennyire örülne (!) létének, nem tarthatja magát fenn tovaképződés által. — A 48-as kör ma szerdán d. u. 4 órakor értekezletet tart. Az országos 48-as párt tizenkettes bizottmánya tisztelettel tudatja a vidéken lakó elvtársakkal, hogy a jövő országgyűlési képviselő-választásokra vonatkozó minden közleményt szívesen és köszönettel fogad, valamint az e tárgyban hozzá intézendő kérdésekre, akár pártgyülések, akár körök, akár pedig csak egyes tagoktól eredjenek is azok, kötelességének tartja azonnal felelni. A levelek Irányi Dániel, mint a tizenkettes bizottmány elnökéhez czimezendők, a „M. Ujs.“ szerkesztőhivatalába, Pest, Lipót utcza 11. sz. alatt. — Vas megye kis-ezelli választókerületének baloldali köre 1. évi ápril hó 5-én délelőtt 10 órakor Kisszellben a korona fogadó nagy termében a képviselőjelöltség tárgyában közgyűlést fog tartani. Melyre kérem a kerületbeli ellenzéki polgárokat minél számosabban megjelenni annyival inkább, mivel csak az leend a jövő választásnál ellenzéki követjelölttel felléptetve, a kit a gyűlés többsége ezen állásra kijelöl. Kelt Kis-Czellben 1872. márcz. 30-án. A mai napon tartott választmányi ülés határozata és a kerületi elnök megbízásából közli Boda Márton közp. jegyző. — Székes-Fehérvárról tegnap april 1-én a következő eredeti táviratot vettük, melynek eredetiségét aligha vonhatja kétségbe valaki. A sürgöny igy hangzik : A „Magyar Újság“ szerkesztőségének Pesten. Székesfehérvár, april 1. — Schwarz Gyula független baloldali álláspontját sok ezernyi néptömeg viharos éljenzések közt fejtette ki ma délelőtt saját baloldali programmjának alapján. Beszédének végén a baloldaliak elragadtatással üdvözölteték. Tisza-part itten legfölebb néhány kortesből áll, kiknek journalistikai agitatioit az egész balpárt határozottan roszalja. Horváth József, Reiter Sándor baloldali választópolgárok. Ugyebár, hogy eredeti ? Schwartz Gyula „független baloldali álláspontját a saját haladási programjának alapján“, de mindez nem elég az ő dicsőségének, hanem „az ő választói“ illetőleg két választója hozzáteszi, hogy a Tisza-párt csak pár kortesből áll, kik journalistikával foglalkoznak. Sokáig gondolkoztunk e rejtélyes sürgöny megfejtésén, midőn végre eszünkbe jutott, hogy ápril elsején kelt. Ez mindent megmagyaráz, nehezítő körülmények daczára is szépen megteltek. Az értekezletet Irányi Dániel nyitotta meg rövid bevezető szavakkal, mint az ellenzéki központi választmány kebeléből e czélra kiküldött ötös bizottság elnöke s felhívta a jelen voltakat, hogy a mai közgyűlés vezetésére elnököt és jegyzőt válaszszanak, mire ezek elnökké egyhangú felkiáltással Irányi Dánielt, jegyzővé pedig Csávolszky Lajost választották meg. Ekkor ismét Irányi vette át a szót, szép beszédben fejtegetvén azon kötelességeket, melyek az ország legelső választókerületének, Pest belvárosának ellenzéki választópolgáraira várakoznak s meggyőző érveléssel mutatván ki, miszerint a kormány, a helyet, hogy 67-ben tett ígéretéhez képest a közjogi alap tágítására törekedett volna, a kormányhatalom merev központosításával, az elsőfokú bírák szabad választásának eltörlésével, a községi és megyei önkormányzat elpusztításával, s a virilis szavazatok intézményének behozatalával az örvény szélére vitte a nemzetet. Ily körülmények között tehát, szemben az öt éven át szerzett tapasztalatokkal polgári kötelessége a pestbelvárosi ellenzéknek szervezkedni s a hazának megmutatni, hogy nem helyesli, sőt kárhoztatja azon politikát, melynek zászlóvivője épen Pest belvárosának országgyűlési képviselője Deák Ferencz. Mindazon szabadságellenes törekvések, melyek minden szükséges reformot megakadályoznak és az országot szellemileg és anyagilag tönkre teszik, Deák Ferenczben vannak megtestesülve. Ő a kormány tanácsadója, s ha egyes apró dolgokban ellene nyilatkozott is annak, a kormány főbűneit képező törvények mind az ő támogatásával létesülnek. Indítványozta tehát, hogy a közgyűlés mondja ki, miszerint az ellenzék Pest beírásában megalakult, másodszor válaszszon magának állandó elnököket és jegyzőket végül pedig alakítson egy ötven tagból álló szűkebb, úgynevezett végrehajtó és száz tagból álló nagyobb bizottságot. A közgyűlés lelkes élyenekkel fogadta a a tett előterjesztést, minek következtében elnök határozatilag kimondja ,hogy az ellenzék Pest belvárosában megalakult. Állandó elnökké Irányi Dániel, másodelnökké Simonyi Ernő, alelnökökké pedig Horn Ede és Simonyi Antal egyhangú felkiáltással megválasztalak. Jegyzőkké hasonlag közakarattal Csávolszky Lajos, dr. Krajcsik Ferenc és Szitai Dénes választattak meg. Erre a végrehajtó és a nagybizottságba történtek meg a választások, fönnhagyatván mindkét bizottságnak a jog, hogy magát belátása szerint és az igényekhez képest kiegészíthesse. A teljes névsort alkalmilag később fogjuk közölni. Ezzel a közgyűlés túlesett volna már saját képi teendőin, de a jelenvoltak Simonyi Ernő véleményét kívánták még hallani. Simonyi Ernő annál szívesebben engedett a felszólításnak, mivel a személyébe helyezett bizalmat különben is megköszönni szándékozott. ígéri, hogy mint megválasztott másodelnök mindent el fog követni ami csak erejétől kitelik arra nézve, hogy az ellenzék által vallott elvek Pest belvárosában, az ország választó kerületeinek szívében is diadalra juthassanak , ha viszont ez ellenzéki polgárok a maguk részéről szintén hasonló buzgalmat és lelkesedést fognak tanúsítani a szent egy iránt. (Zajos felkiáltások, ígérjük.) Mélyen meg van győződve arról, hogy Deák Ferencz becsületes, tiszta kezű és tiszta lelkű ember. Annyira meg van erről győződve, hogy ha akadna ember, ki ennek ellenkezőjét merné állítani, annak szemébe mondaná, hogy hazudik. De itt nem arról van a szó, hogy Deák Ferencz becsületes ember-e, hanem arról, az a politika, mely az ő nevében űzetik már öt év óta, kárhozatos Magyarországra nézve. Ecseteli ezután azt a nagymérvű corruptiót, mely a 67-ben megalakult kormány létezése óta a kormányzat minden izébe elharapózott s oly alakot öltött, hogy a kormánypárt nem is politikai párt többé, hanem egy nagy geschäftelt consortium. (Zajos tetszés.) Igaz, hogy Deák Ferencz ennek nyereményeiben nem osztozik, de hát utóvégre is ami történt, azt ő mind látta, tudta s mégsem akadályozta meg, noha ez hatalmában állott volna még régebben. Ma az igaz, Deák Ferencznek egykor példátlanul nagy népszerűsége is alászállott, mint ezt a legutolsó kérdésben láttuk, de ha Deák Ferencz a legelső piszkos geschaftnél „halt“ot mond, megakadályozhatott volna mindent. De ő ezt nem tette s épenebben rejlik bűne s ezért szükséges, hogy a pest-belvárosi ellenzék tömörülve kitűzze ellenében a baloldali zászlót, ők az országgyűlésen elkövettek mindent, egyes botrányosabb esetekben sürgették a vizsgálatot, de a kormányhivatalnokokból s a gfischertelő consortium tagjaiból álló többség mindannyiszor meghiúsította e vizsgálatot, ő tudja miért. Most a nemzeten van a sor, kezében lesz az alkalom, hogy e vizsgálatot ő maga teljesítse. (Zajos helyeslés.) Ismételve ajánlja az ellenzéki polgároknak a fáradhatatlan buzgalmat, kitartást. (Hoszszas éljenzés.) Egyszeri hallás után csak töredékesen és hézagosan adhatjuk vissza a körülbelül a 4 óráig tartó rögtönzött beszédet, melynél meggyőzőbbet és jelesebbet még talán maga Simonyi Ernő sem mondott soha. Csak sajnálhatjuk, hogy gyorsírói följegyzés hiányában azt egész terjedelmében vissza nem adhatjuk, mert meg vagyunk győződve, hogy annak hatása olvasva széles körben érezhető lett volna. Mondanunk sem kell, hogy e beszédnek meggyőző és felvillanyozó hatása alatt a közgyűlés emelkedett hangulatban oszlott szét. A jelölt megállapítása a végrehajtó bizottság feladatai közé tartozván, erről egyelőre még hallgatnunk kell. — K. — A négynapi szünidőt a kormány tanácskozásra használta föl, hogy mit kellene a hátralevő 15 nap alatt tenni. Szóba hozatott az országgyűlés föloszlatása, ezt Tóth Vilmos tette, de a miniszterek többsége s ezek élén Lónyay ezt ellenezte, hogy a kormány ne tűnjék föl ugy, mintha erőszakos eszközökhöz nyúlna. S ha a kormány tovább is makacskodik a hatalmát biztosítani akaró javaslatoknak a napirenden hagyásához ? — A napokban egy cseh küldöttség járt Budán, hogy legfelsőbb helyen a katonai beszállásolás megszüntetését kérje. A kihallgatás megtagadtatott, de tudtukra adatott, hogy kérelmüket a kabineti irodában átadhatják, amit meg is tettek. A cseh lapok e körülmény következtében oly czikkeket közölnek, melyek a kedélyek nyugalmát aligha fogják helyreállítani. Ellenzéki szervezkedő gyűlés. — A pestbelvárosi ellenzéknek húsvéthétfőre hirdetett közgyűlése tegnap esti 6 órakor a baloldali kör helyiségeiben megtartatott. A megjelent polgárok száma nem volt igen nagy, mert sem a gyűlés megtartása nem volt kellőleg hirdetve, sem az idő nem volt e gyűlés megtartására szerencsésen választva, a körtérés helyiségei azonban e I Bécs, márcz. 31. — Eredeti levél. — Valóban sajátságos azon tapasztalat, melyet lajthántuli emberek, viszonyok s hangulat gondosabb megfigyelése után szerzünk. Mindezt záróiról szemlélve, az ellentétességek koránt sem tennék föl oly nagy méreteknek, de ha hosszabb ideig köztük vagyunk, megfordulunk a társadalom minden rétegében, érintkezünk ez emberekkel, kiknek szűkebb hazája más s tágabb hazája is más nevet visel, akkor látjuk, hogy itt egész osztályok küzdve állnak egymással szemben. Ezt fölülmúló az érdekharcz, melynek alapja a szédelgés, azután látjuk, hogy a katonai parancsszó uralkodik, a nemzetiségek jogaikat hangosan követelik s vajmi kevés azok száma, kik mint jó hazafiak az egyedül helyes útón haladnak. Azt mondtam, hogy hazafi, pedig aztán nem is lehet alkalmazni, miután ennek itt Bécsben nem annyira tág, mint inkább két értelme van, mert mindenkinek a hazája mellett ott van Ausztria is, hogy ő t. i. osztrák polgár. Különös, hogy Ausztriában ezek száma a legkevesebb s mégis ezek akarnak uralkodni a többiek fölött. íme, ez a folyton hullámzó viszály fő forrása. Önök sokat olvashattak a bécsi lapokban s ezekből a magyar kormánypárti lapokba is átszivárgott heves czikkeket, melyek az ellenzék ellen irányultak annak mostani magatartása miatt. Lehet, hogy ha e czikkek itt egy tényleg hatalmas párt közlönye által hozattak volna nyilvánosságra, az esetben számba vehetők volnának, de akkor is a helyzet nem ismeréséből hathattak volna, de itt nincs párt oly értelemben, mint önöknél, az itteni pártoknak politikai színezete nagyon csekély homályos. íme itt van az osztrák minisztérium; nincs ember, ki meg tudná mondani, hogy tulajdonképen mi frizi azon többséghez, mely látszólag a háta mögött van. Amilyen az országok egymáshozi viszonya, olyan a kormányférfiaknak összeállítása. A véletlen, a sors, vagy bárminek mondjuk azt, ami összehozta őket, de bizonyára nem a politikai nézetegység. Nem lehet tagadni, hogy az üzletemberek rettenetesen el vannak keseredve, hogy a magyar parlament jelen helyzetében a számukra bő nyereséget kilátásba helyező vasúti vonalak kiépítése iránt a kellő intézkedést nem teheti meg. Ez az egyedüli ok, mi az itteni pénzvilág köreiben kedvetlenséget szült. De ez nem lehet mérvadó, mert ez emberek nem a jog, hanem a pénzes zsákok mellett tudnak csak kardoskodni s az absolutistikus országban ép ugy mint a legszabadabb országban csak addig érzik jól magukat, míg hasznot tudnak húzni. Ezekkel szoros összefüggésben állnak a bécsi lapok. Ha azok haragusznak, ez utóbbiak is azt teszik, mert ha nincs vállalat, nincs hirdetés s más jövedelmet hajtó üzlet. Itt tehát egyedül a geschaft párt uralkodik. A politika harmadrendű kérdés a bécsi sajtóban, csak elér , hogy legyen mit szidni, ha a politika, akár a lajthán inneni akár a túli agyschfiftelésre kedvezőtlen. Ez mindent megmagyaráz. Ha az ember maga nem győződik meg, el sem hinné, hogy a vállalatok létesítése mily óriási mérvben növekedik. Alig múlik el nap, hogy 1—2 újabb s czifrábbnál czifrább nevű vállalat ne keletkezzék s minél inkább magán hordja, bécsiesen szólva, a schwin- i del jellegét, a közönség annál mohóbban kap rajta, mert a sógorok már annyira vitték, hogy azt mondják, hogy nekik más nem is kell, csak a szédelgés, mert itt hamar és sokkal lehet nyerni. E tekintetben itt már csakugyan sokra vitték. De e baj már önökhöz is elszármazott s a kormánypárt eltanulta emberül. A politikában szélcsend uralkodik, de ez nem is a mi államférfiainknak való ; a történelem is elég világosan bizonyítja, hogy ahhoz soha sem értettek. Andrássy a magasabb körökben nagyon kedvelt egyéniség, mert ép ugy sehogy sem tudja vezetni, vagy legalább is a reactionariusok kedvére a politikát, mint drága s szomorú emlékű elődei. A közvéleményben már erős gyökeret vert, hogy az 1867-iki kiegyezés tarthatatlan; nem csak hogy a hozzákötött remények nem teljesültek, de az állapotot mindkét félre elviselhetetlenné teszi. S bár mint ir- tónia a muszvar 4. • Egyptomi levél. (Eredeti tudósítás.) Alexandria, márcz. 24. Ezelőtt szokásban volt, hogy minden újonnan megjelent hirlap, vagy folyóirat előfizetési hirdetménye külföldre az osztrák-magyar újság kiadó, valamint az összes postahivataloknak is megküldetett. Már többször felemlítem, hogy a Pesten székelő magyar kir. újság kiadó postahivatal — ez a külföldön létező társhivatalokkal szemben oly rész hírbe hozta magát rendetlen és bizonytalan kezelése s hanyag eljárása következtében, hogy a külföldön magyar embernek többször pirulnia kell, amidőn saját hazai közegének ily fontos osztályáról minden mást, csak jót nem lehet hallani. Ismertetésül hadd álljon a következő eset: Midőn bárki is külföldön magyar hírlapot kíván megrendelni az oszt.-magyar postahivatalnál, legelsőben is kijelenti az illető postahivatalnok azt, hogy bár szívesen elfogadja az előfizetést a kívánt magyar lapokra, de egyúttal azt is tudtul adja az illetőnek, hogy a megrendelt hírlapok rendes érkezéséért kezességet nem vállal, azt mondván , a magyar újságok kiadó postahivatala hanyag és rendetlen a küldési kezelésben, és hogy annálfogva a folytonos nyomozásnak se vége se hossza nincs, és amely ép oly kevés eredményre vezet, miután többször megtörténik, hogy nem is válaszolnak, vagy csak igen későre, és többnyire hiányosan és eltérőleg, míg másrészről az előfizetők által folytonos ostromnak vagyunk kitéve, kik különben jogosan követelik lapjaikat, de mi nem segíthetünk a bajon; hozzáteszi továbbá, hogy többször jönnek hozzám hírlapokat megrendelni, de amelyekről nem is hallottam, s hozzánk azok előfizetési hirdetése el sem küldetett. Minden, ami nálunk van, az a régi közegtől átvett újságok hirdetési lajstroma. Újabban mit sem kapunk s igy nem is fogadhatunk el ismeretlen lapokra előfizetést, miután az sok zavart idéz elő a pénzkezelésben, minthogy nemcsak annak az árát, de létezését sem ismerjük, annál fogva nem fogadhatunk el megrendelést. E körülmény indított felszólalásra és hogy kérdést tegyek a tárgyban, hogy váljon nem-e szigorú kötelessége az újság kiadó postahivatalnak minden újabban megjelenő újság előfizetési hirdetését valamennyi társ posta- s újság kiadóhivatalának megküldeni és pedig a kellő számú példányban, hogy a véghatáron lévő osztrák-magyar posta- és újság-kiadóhivatalok a velük bármely világrészből összeköttetésben levőnek azonnal minden újabban megjelenő hírlap megjelenésének előfizetési hirdetését árjegyzékkel együtt megküldhessék p. o. Pestről Triestbe és onnan Egyptom, China, India és Ausztráliával közvetlen összeköttetésben van, hogy az által bármely újságot megrendelni kívánó honpolgár, ne legyen gátolva, és bármily újabb hírlapot megjelenésekor iső számtól kezdve a világ minden részében előfizetés útján megrendelhesse. Az angol postán helyben még az újabb könyvek hirdetése is feltalálható és megrendelhető. Gondoskodni kellene, hogy közlekedésünk szomorú helyzetén mielőbb gyökeres változtatás tétessék, őrködjenek a főnökök, hogy az alkalmazott egyéneik teljesítsék kötelességöket. Nem mondhatom azonban, hogy ez általánosságban így van-e, vagy kizárólag egyedül az ellenzéki lapokkal történik ez , de mindenkép igen szomorú. Én egyedül a következő ellenzéki lapokat említem fel az újabbakból: „Szabad Magyarország“ Szombati Lapok,“ „Csoda Bogár“, hogy többet ne említsek, mir második évnegyedre rendeltem meg a fenntnevezett lapokat, de még máig sem tudja a helybeli postahivatalnok az árát és ha mégis megkaphattam kezdettől, abban egyedül mint igen ismert egyén részesülök e kedvezményben. Óvdry Pető. tója, már észrevehető úgy itt, mind a vidéken a szabad gondolkozásnak köreiben azon hangulat nyilvánulása, hogy vajha e mesterséges állapotnak mielőbb vége lenne. Általánosan pedig az a nézet van elterjedve, hogy ha Lónyay az erőszakolt törvényjavaslatokat még ez ülésszak alatt nem tudja keresztül vinni, le fog mondani az egész magyar minisztérium. Miután a minisztérium annyira összeforrt ervjavaslatokkal, mást nem is tehet, ha még jobban nem akarja magát kompromittálni. Vagy ezt önöknél nem veszik oly szigorúan ? A galicziai kiegyezés sehogy sem tud létrejönni. Ez egy újabb hibája készül lenni az osztrák kormánynak. Ez is oly halvaszülött lesz, ha t. i. lesz, mint a magyar kiegyezés. S vájjon e kivlit alkotmány, belül ki tudja miféle egy helyen való forgás meddig fog tartani Ausztriában? (4~ec.) MEGYEI ÉLET. — Kis-Dobsza, (Zemplén) márczius 28. T.. Szerkesztő ur! Ki korunk társadalmi mozgalmait figyelemmel kiséri, annak lehetetlen nem észlelnie amaz egymás ellen küzdő két áramlatot, melynek neve: internationale és plutokratia. Ezekkel szemben működnek a reactionarius kormányok, mint ügyetlen orvos, ki nem gyógyítja de elmérgesíti a sebet, mint ügyetlen mémök !»