Magyar Ujság, 1872. május (6. évfolyam, 99-122. szám)
1872-05-01 / 99. szám
Szerda, Szerkesztői iroda, Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét ilete minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kindd-kivital : Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. teifiesHäeilÄBiäBFF^isÄ^Äii JSSu ÁXXXm 1872. május 1. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egész évre.....................................20 frt — kr. Félévre.........................................10 „ — „ Negyedévre...................................5 „ — „ Egy hónapra....................................1 „ 70 „ Egyes számára 10 kr. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP.irdetési díj : 10 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr többszörinél 9 kr. Bélyegdíj minden hirdetését külön 30 kr. Nyilttér: 6 hasábos petitsor 25 kr . JLp est, apr. 30. Politikai szemle. A cseh országgyűlés elintézvén az igazolást, megalakult. Az országos bizottságba ma megválasztottak : Gross, Todesco, Waldert, Alter, Pécsé, Theumer, Schmeghal s Fürstl. Május 4-ikén a választások is meg fognak történni, azután az országgyűlés elnapoltatik. Az országgyűlés tegnapi ülésében fölolvastatott az országos választmánynak a nagybirtokossági választásokra vonatkozó jelentése, mely reprodukálja Lobkowitz herczeg tiltakozását, összefoglalja a conservativek felülfolyamodását a hatóságilag kiigazított választói névjegyzék ellen, és kijelenti, hogy az országos választmány nem indítványozhatja a nagybirtokossági választások igazolását. A helytartó kijelenti, hogy a kormány csak holnap válaszolhat az alaptalan kifogásokra, mert a választmány elnöke által nem lett, miét szokás, a tiltakozásról értesítve. Az országos marsall sajnálja, hogy az igazoló bizottság üléseire nem hivatott meg kormányképviselő. Az országgyűlés holnapra halasztja a tárgyalást és megválasztja a budget-bizottságot. A carlista mozgalom elveszti jelentőségét s nem sokára az egész felkelés el lesz nyomva. Saragoza tartományban már nincsenek felkelő csapatok. — Serrano ma kezdi műveleteit Navarrában. A vasúti összeköttetés Madriddal helyre van állítva. A pamplonai republikánusok fegyvert kértek a hatóságtól és egyesülnek a progreszisztikus nemzetőrökkel a carlisták ellen. A pamplonai parancsnok, Morionis tábornok, nagy erélyt fejt ki. Valamennyi felkelő csapat papok vezetése alatt áll. Negyven fegyveres carlista alávetette magát, 60 elfogatott és Vitoriába szállíttatott. Madridi levelek f. hó 27-től jelentik, hogy a hadsereget kitűnő szellem lelkesíti; szökés nem fordult elő. Sangumero tábornoknak, ki az elhaladt radikálisok közé tartozik, és Zorilla követője, egy Navara tartományban működő hadoszlop parancsnokává történt kineveztetése nagy benyomást tett és bizonyságul tekintetik arra, hogy a republikánusok és radikálisok nem fognak csatlakozni a karlista mozgalomhoz. A törvényszékek utasíttattak,hogy minden carlista lap ellen, mely don Carlos lázitó felhívását közölte, pert indítsanak s a carlista bizottságok tagjait elfogják. Eddig már több kiváló pártember vitetett fogságra. A lázadás élén mintegy harmincz pap áll. Az elűzött toskani fejedelem meglátogatta Viktor Emánuelt, mi nagy föltünést keltett. Az, akit a múltkor Románia fejedelmének mondtunk, hogy országát elhagyva, Pesten átutazott, Frigyes Károly porosz herczeg volt, sincs felbontani, mert igy az osztrák tartományokhoz forrasztva a netán föltámadható s Magyarországot elpusztítással fenyegető résznek könynyebben szembe nézhet; de még az európai viszonyok, a külhatalmak sem egyeznének bele, hogy Magyarország önálló állam legyen. Hogy az európai hatalmak mibe egyeznének bele, azt Trefort épen úgy nem tudja, mint bármely más halandó. A történet, de a legutóbbi események tapasztalata azt tanúsítja, hogy az európai hatalmak mindig abba egyeznek bele, amit a tények szentesítenek. Az európai hatalmak az 1852-iki Napóleoni államcsíny keresztülvitelét tudomásul vették épen úgy, mint az 1871-iki elűzetését Napóleonnak, a köztársaság proclamálását Francziaországban, Elszász- Lotharingia bekeblezését Németországban stb. Azt állítani tehát, hogy az európai hatalmak Magyarország önálló állami lételét elleneznék — egyszerű ráfogás, melynek alapja nincs. De miért is volna oka ellenezni Magyarország önálló államiságát az európai külhatalmaknak ? Azt mondják, hogy az európai érdek az, hogy itt a Duna mentén kelet kapujánál, egy erős birodalom álljon. Ezen erős birodalom senkit most itt Ausztria-Magyarország képében? Ugyan ne tegyék magukat nevetségessé, hogy a czitromot vasbombának mutogassák. Igen, ha európai czél az, hogy itt egy erős fellegvára legyen Keletnek, akkor az csak az önálló Magyarország lehet, mely történetileg képes beigazolni, hogy a régibb múltban a Hunyadiak idejében, míg Magyarország nem volt kitéve az idegen érdekek cselszövényeinek, e hivatásnak az európai polgárosodás hálájára méltólag tudott eleget tenni. Arra nézve pedig, hogy Magyarország még most is mire képes, ott van az 1848-iliki időknek bizonyítványa, mely előtt még az ellenségnek is tisztelettel kell meghajolnia. Magyarország képességét tehát arra, hogy akár a kelet irányába fennálló európai érdeknek eleget tegyen, akár az önálló állam igényeinek megfeleljen , kétségbe vonni nem lehet. Ennek kétségbevonása annyi, mint kiállítani Magyarország halotti bizonyítványát, melyre ha a jobboldal vállalkoznék, valóban nem irigylendő vállalatba bocsátkozik. Innen most már könnyű az átmenetei azon kérdésre, hogy érdekében áll-e Magyarországnak az 1867. XII. törvényczikk megváltoztatása, azaz másképen : érdekében áll-e Magyarországnak rendíthetlenül törekedni, önálló állami létei után. Fentebb mondottuk, hogy európai szempontból véve, igen, érdekében áll. Tisztán Magyarország szempontjából véve, azonkívül, hogy ízlés dolga, még a nemzeti hivatás s lelkiismeret szózata is felhangzik, mely életet s jövőt kér népének. A jelen ugyan a mienk, azt felhasználhatjuk tetszésünk szerint de e kötelességet, melyet egy ország irányába örököltünk, s melyet viszont örökségképen fogunk hagyni az utókornak, saját egyéni érdekeinknek alárendelni, a legnagyobb bűn. Vannak, kiknek szelleme már-már sikerté lett a nemzeti aspiratiók erső szózatára, mert mint Quinet Edgár mondja: „az ember midőn hanyatlik, vagy midőn csak helyet cserél is az időben, elveszti felfogási tehetségét némely igazságok iránt, melyek vagy nagyon magasan állanak, vagy nagyon a láthatár felé hajolnak, vagy nagyon is távol fekszenek .... főkép a félelem vakítja el az embert, s teszi valójában önkénytes vakká.“ Vannak, kiknek örömük telhetik benne,hogy Magyarországnak létele, egy osztrák-magyar katona szuronyán nyugszik, hogy a bécsi hadügyminiszter szavára Magyarország minden embere, egyszerre a katonai ostromállapot foglya lehet; vannak akiknek tetszhetik az, hogy Bach financzai magyar zsinóros ruhában járnak, hogy a legméltánytalanabb alapon álló adórendszer miatt, még hátraléki kamatokkal is sújtatunk, hogy saját házunk felett az osztrák tartományok érdeke a parancsoló, hogy pénzügyi, ipar, kereskedelmi dolgainkban a legcsekélyebb változtatás az osztrák miniszterek tetszésétől függ, mindez igen sokaknak tetszhetik, mert ez ízlés dolga, melyre csak annyit jegyzünk meg, hogy ízlését ki ki tartsa meg magának s ne kívánja a közügy rovására fel is tolni. Ha a legszűkebb körű háztartásnak egyik nélkülözhetlen feltétele a függetlenség, mely nélkül dolgait senki nem intézheti czélszerűen, mennyivel szükségesebb az egy állami háztartásnál. Akinek konyháján a szomszéd saját érdeke szerint gazdálkodhatik, meg lehet ott köszönni az ebédet. Mind elpusztul az a gazda, ki földjét a mások egyéni érdekei szerint művelheti csupán, ki kiadásait nem a saját bevételéhez irányozhatja elő. Tehát, hogy érdekében áll-e Magyarországnak az önállóság, hogy pénze vére felett önmaga függetlenül intézkedjék, ez oly kérdés, melyre az igenlő feleletet a józan ész diktálja. Szeretnek a jobboldaliak nagy hangon utalni a lefolyt porosz-franczia háborúra, melynél a pesti országgyűlést úgy akarják feltüntetni, hogy az állotta útját annak, hogy Ausztria mindjárt kezdetben nem avatkozott bele Napóleon javára, mint ezt a bécsi miniszterek akarták. Ebből oly formán okoskodnak, hogy ime a külügyre is mily befolyással van a magyar országgyűlésnek,holott ebbe kizárólag a delegációk szólhatnak. Az országgyűlésen a baloldal s különösen a 48-as párt részéről ez ügyben tett interpellálók élesen jelezték az ellenszenvet, mely az országban ily beavatkozás ellen fejlődött. De megállíthatta volna-e, ha a bécsi miniszterek mégis megüzenik a háborút? nem, mert hogyan állíthatná meg a bécsi miniszterek által kezdett háborút ? ha a költséget nem szavazná meg a hadviselésre. De ezt nem az országgyűlés szavazza ám meg, hanem megszavazzák a delegációk, melynek elhatározása teljesen függetlenül történik az országgyűléstől. Sympathia, antipathia, erre Bécsben nagyon keveset adnak. Az országgyűlés pedig csak annyit fejezhet ki, ami a magyar ember szójárása szerint, alig ér többet egy pipa dohánynál. Aki azt hiszi, hogy a bécsi miniszterek háborúsdi szándékát a pesti országgyűlés akadályozta meg, tévedésben van. Megakadályozta az, hogy midőn körülnézték az arsenálokat, meg a hadi készleteket, melyek évenként milliókat emésztenek fel az adóból, hát találtak egy nagy semmit, semmiből pedig nem lehet valamit csinálni. Gyönyörű világot vetett ez akkoron a bécsi közös külügyér gazdálkodási rendszerére, mint erről annak idejében kimerítőleg szólott a krónika. Ne akarják tehát elhitetni azt, mintha a magyar országgyűléstől függne a háború kérdése, ámítás ez, mindaddig, míg vérünk s pénzünk felett nem a magyar parlament intézkedik — önállóan s függetlenül, ami a mostani rendszer szerint nincs s nem is lesz meg, mig fen fog állani. A magyar országgyűlés most nem tehet egyebet, mint legfeljebb boszankodását fejezheti ki, hogy háborúba keverik a nemzetet, s aztán tudomásul veszi. Ha vannak olyanok, akik ezt a helyzetet úgy fogják fel, hogy ennél különb sohasem volt, ismét ízlés dolga, melyet legfeljebb szánni s mosolyogni kell. Az igaz, hogy hazánk 300 év óta tettleg küzd törvényeivel biztosított önállóságáért, mely annyiszor megsértetett s kijátszatott. De — küzdelmében mindig volt egy bátorító szellem, mely kitartásra ösztönzé, s ez a törvény és jog szelleme volt, mely az ősök poraiból kikelve, hitében s igazságában erősité meg a nemzet fiait. Szenvedései közepette is büszkén mutatott törvénykönyvére , melyből vezérlő fényként sugárzottak ki a szavak: erős várunk nekünk az igazság istene! Ma már ezzel is kevesebb van, törvénykönyvünkbe beíratott az 1867. XII.czikk. Szerencse, hogy csak a néma lapon van még, mert a nemzet kegyelete a haza önállósága iránt sokkal féltékenyebb volt, hogy sem a szívekbe is engedte volna bevésetni. Van még e tekintetben több mondanivalónk is, amelyekről a választó közönséggel, hasznos is czélszerű is értekezni. Szederkényi Nándor, „Magyar Nyomda“ az utóbbi napokban a 48-as párt programmjára vett, lehetővé teszi, hogy a szerb, tót és román nyelvű programmokat a magyarral egyenlő áron adhatja, miután a drágább kiállítási költségek már fedezve vannak. Miit beszélnek a jobboldalon ? Azt szokták mondani rendesen a jobboldalon, hogy ennél a mostani állapotnál külömb helyzete sohasem volt Magyarországnak, s igy ezen minek volna változtatni! de nem is lehet — mint ők állítják — mert az 1867. XII. törvényczikk a közös ügyről, az osztrák tartományokkal kötött kétoldalú szerződés, mert ennek folytán a közös kill- hads pénzügyminiszter, oly közös hivatalnok, mely kizárólag sem a mienk, sem az osztrákoké nem lehet; s e törvényczikket, maga Magyarország egyedül fel nem bonthatja; különben érdekében A MAGYAR ÚJSÁG TÁROM. — 1872. április 29. — A kovács leánya. — Angol beszély.— (Folytatás.) A mint a két férfiú leült, zsákmányukat megolvasandók, Anna félelem s aggodalomtól eltelve zavará őket. — Csalódől, kedves atyám! — mondá — e szekrény nem lehetett oly sokáig elrejtve, a mint gondolod, mert nézd csak, ez aranydarabok csak pár év előtt kerültek ki a pénzverdéből. úgy látszott, hogy az öreg szavait nem hallá. — Kedves atyám — folytatá — nem akarod kitudni, hogy e kincs kié ? Nemde megfogod tenni? Megtartani jogtalanság lenne! — Hallgass, ostoba! —- kiáltá John boszosan. Nem hallottad, hogy tulajdonosa már régen meghalt s el is van temetve, s hogy örökösei idegen emberek ? Tán kimenjünk az utczára s ott mindenkinek tudtára adjuk, hogy mit találtunk s kérjük föl, hogy osztozzék ? — Azt kell tenni, a mit a becsület s jog parancsol — felelé határozott hangon. Fia haragos kitörését megakadályozandó, atyja közbe veté magát. — Igazad van gyermekem, mi is azt akarjuk — mondá. Mi nagyon jól tudjuk, hogy mit teszünk. Te nagyon jó lány vagy Anna, derék lány, ki jogtalanságot nem tűr, de mi sem. De lásd gyermekem, ha e tárgyak már évek óta elfelejtve s elrejtve hevertek, úgy az által senki sem leend megkárosítva, hogy ezt mi megtartjuk, s atyádnak ezután nem kell oly fáradságosan dolgozni, mint eddig, s még kedves lánya is szép ajándékba részesülhet. Anna azonban e rábeszélés által nem hagyá magát elámittatni. — Tudhatod, kedves atyám! — téve hozzá — hogy e tárgyak nem lehettek sokáig elrejtve. Hisz ott papirosok is hevernek s ha átkutatjuk, tán mindent meg fogunk tudni, a mit tudni akarunk. Anna a papirosok után nyúlt, de John erős keze visszatartá, s a papircsomagot Ralph élvéve s kabátja alá dugva, mondá: — Még ma este nem lányom, nem ma este, — az idő már későre jár s el vagyunk fáradva. Azt hagyjuk máskorra. Most eredj aludni, — kívánom, akarom. Minden további ellenvetése hasztalan volt s igy engedelmeskedek. Atyja gyöngéden megcsókolá. » — Kedvemért a titkot meg fogod őrizni, nemde gyermekem? !— mondá. Legalább addig, mig elhatározzuk, hogy mit tevők legyünk ? — Tanácslom is neki — téve hozzá John sötét vonásokkal — mert nincs kedvem hozzá, hogy az ő fecsegése miatt börtönbe kerüljek. — Börtönbe ? — ismétlé Anna a félelemtől annyira elfogva, hogy egy széktámlájába kellett megfogódzkodnia. Börtönbe? Az isten szerelméért ne tegyék ki magukat oly nagy veszélynek! — könyörgött Anna. Kérlek benneteket, vigyétek a pénzt oda, hol találtátok. Az ily pénz csak átkot hoz. — Ostoba liba! — kiáltá John, mialatt hevesen fölugrott. Ostoba fecsegésével az egész falut föl fogja lármázni. Csak nem fogjuk tűrni, hogy nekünk ő parancsoljon? Vigyázz magadra, nem akarok felőled semmit sem tudni, vigyázz magadra ! Az utolsó szavakat oly fenyegető mozdulattal mondá, hogy Anna megijedve atyjától, minden ellenvetés nélkül hagyá magát a szobából kivezettetni s kívánságát követve lefeküdt. Ágyában sokáig feküdt s hallotta az aranyak csörgését s tulajdonosaik hangját, mig végre elaludt, hogy álmában atyja borzasztó sóvárgó tekintetét lássa s bátyja durva fenyegetéseit hallja. II. Következő nap reggelén a találmány minden nyoma eltűnt, s a mint Anna alkalmat találó atyjával egyedül lehetni, kérdezé, hogy mit tevő akar lenni, ez a neki szokásos tagadásával tért ki s kérése s könyörgésére semmit sem mondó fejbólintással s mosolylyal felelt, mig végre Ürügyet talált a távozásra. Több nap múlt el a nélkül, hogy e tárgy szóba jött volna, s hogy a házban valamely észrevehető változás történt volna, de Anna érezé, hogy közte s azok közt, kiknek tettét rosz alá, válaszfal emelkedék. Az előzékenység, melyet atyja s bátyja irányában tanúsított, ezek elfogadták ugyan, de az estéli bibliai fölolvasás elmaradt, a mely helyett a két utóbbi közt titkos beszélgetés folyt, melyből Anna ki volt zárva. Ezen kívül azon kínos meggyőződést szerző, hogy John, noha ritkán szólt hozzá, mindig s mindenütt figyelemmel kisérő. Ha a szomszédnők közül valamelyik a ház mellett elhaladva vele szóba állt, bátyja azonnal valamely ürügy alatt hozzá sompolygott s hallgatódzott. A levelek, melyeket nagynénjének s volt jótevőjének irt, kitől oly hirtelen elhivaték, a konyha asztaláról, hova azokat tenni szokta, eltűntek, mielőtt a postára adhatta volna; s gyakran, ha kalapját s kendőjét véve, a szabadba menve sétát akart tenni, hogy a ház tikkasztó melegétől s kintó gondolataitól megszabaduljon, atyja visszahívta s valamely ürügy alatt otthon marasztalt. Világos volt, hogy Ralph s John gyanakodtak rá s féltek tőle. Nem tudták fölfogni Anna gyűlöletét törvénytelen tettük miatt s csak arról gondoskodtak, hogy ne tegyen oly lépést, mely rájuk nézve veszélyes lehet. A részlelkű John volt az első, ki oly tervet gondolt ki, hogy az Anna jelenléte által fenyegetett kincs biztosítva legyen s atyjával tett titkos beszélgetései mindinkább sűrűbbek lettek s serényebben folytattalak. Egy napon, a mint történetesen mindkettőjüket ily beszélgetésben találta, tekintetük oly fenyegetőleg s sötéten nézett rá, hogy a félelemtől elfogva majd hogy a házból meg nem szökött. De atyja néhány barátságos szava s bátyja kevésbé durva viselete félelmét tova űzték; s midőn következő nap tudtára lett adva a terv, kirándulást tenni s Anna nagynénjét váratlan látogatással meglepni, örömében minden mást elfelejtett. A szükséges előkészületek gyorsan meg lettek téve,s Anna örömteljes arczczal fogódzkodott atyja karjába s ment vele a közelfekvő városba, hogy az utazást onnan vasAz országos 48-as párt tizenkettes bizottmánya tisztelettel tudatja a vidéken lakó elvtársakkal, hogy a jövő országgyűlési képviselő-választásokra vonatkozó minden közleményt szívesen és köszönettel fogad, valamint az e tárgyban hozzá intézendő kérdésekre, akár pártgyűlések, akár körök, akár pedig csak egyes tagoktól eredjenek is azok, kötelességének tartja azonnal felelni. A levelek Irányi Dániel, mint a tizenkettes bizottmány elnökéhez czimezendők, a „M. Ujs.“ szerkesztőhivatalába, Pest, Lipót utcza 11. sz. alatt. ” A belügyminiszteri s államügyészi rendeletekben sok mindenről van szó, ami természetesen a kormánypártnak válhatik előnyére. Egy fontos dolgot azonban — talán bizony készakarva — kihagytak. Azt kérdezzük ugyanis a belügyminiszter s államügyész úrtól, hogy rendeleteikből mért hagyták ki a vesztegetés, az etetés s itatásra vonatkozó tilalmat, miután tudva levő dolog, hogy a választásoknál ez szokta a viszályt szülni ? — Ha ez iránt pótlólag intézkedés nem fog tétezni, a vesztegetés, etetés s itatás olybá fog tekintetni,mint a jobboldal megengedett főkorteskedési üzelme. A szerb kongressus a napokban föl fog oszlattatok Stojkovics püspök levélben fogja a congressus tagjait tudósítani, hogy három évi mandátumok letelvén, a congressus föloszlatottnak tekintendő. Az uj választások még a nyár folyamában mennek végbe s az uj congressus aug. 18-án fog megnyittatni. Választási mozgalmak. Sz.-Xterinczről Ilangai balpárti elnöktől ma a következő táviratot vettük: Az ellenzéki nagy értekezlet közfelkiáltással Helfyt lépteté fel jelöltül. A lelkesedés a kerületben és az egész megyében általános.* A gyöngyöspatai választókerületből írják lapunknak , hogy ott most tartja Német Albert diadalmenetét. Szombaton, azaz 27-én érkezett Patára, mely választási hely, midőn nagy meglepetésünkre megérkezik Kovách László, akit nem vártak. Az egész tömeg ketté válva, egy hangos szó nélkül hagyta tisztességesen elvonulni a néhai jobboldali képviselőt. Csakhamar jött aztán Német Albert, s a lelkesedés elérte tetőpontját nagy hatást a beszédére. Az egész Pata, a sekrestyés had kivételével, mind baloldali. Innen tovább Tarján, Rhéde, Atkáira ment, mintegy 26 kocsi kíséretében. Leirkatlan lelkesedéssel üdvözöltetett minután tovább folytassák. Midőn azonban Londonba érkeztek, az öreg Thorley nem ment ama külváros felé, hol a nagynéne lakott, hanem az út tovább folytatására egy más kocsiba szálltak, s míg a főváros közepén áthaladtak,Annával tudata,hogy e terv meg lett változtatva s hogy John kívánságára a sussexi parton fekvő kis halász faluba mennek. Miután kedvetlensége bátyja különös észjárása miatt elmúlt, Anna arcza ismét derült lett. Már félni kezdett, hogy éltes nagynénje vasárnapi nyugalmát három hívatlan vendég fogja megzavarni, s a rég táplált vágy a tengert láthatni, a mely most teljesedni fog, teljesen megnyugtató. Midőn utazásuk végczélját elérték s a roppant viztömeg felületét megpillantá, a mint az csendes, elhagyott partjával előtte elterült, e bűvös szemlétől alig tudott megválni, hogy a közeli gunyhóban, valamely csekély tditószert élvezzen. E gunyhó a part sziklái közt magányosan feküdt s oly emberek laktak benne, kik egykor jobb sorsban látszottak részesülni, mint a távol fekvő falu gunyhóinak lakói. A gyorsaság, hogy a megérkezett utasok azonnal ebédhez ülhettek, oly annyira csodálatos volt, hogy Anna csodálkozva s a háziasszonyt tréfásan kérdezé, ha várjon a vendégek jöttét nem-e valamely jószivü tündér adta tudtára. John e kérdésre komor arczot mutatott s atyja nagyon zavart volt, egyedül a báziné tudta feleletével a zavart eloszlatni s Anna bátyja duzzogását csakhamar elfelejtő s atyját rávette, hogy kisérje ki a tengerpartra, hogy kagylókat szedhessen, denütt útjában, mely Kovách László képviselőségének halálkongása volt. Vasárnap volt Hatvanban,mely város pöffeszkedő birája azt hiresztelte, hogy majd ő vasvilla között fogja kikisértetni a határból. Hanem hát Hatvan város népe nem igy gondolkodik, mely óriási tömegben gyűlt össze a kastély előtt, hogy meghallhassa a baloldali jelöltet. Jöttem, láttam, győztem — elmondhatja Német Albert Hatvanról is, mert a vasvillás biró aligha maga nem maradt jobboldalinak, — lévén ott a nagy többség már eddig is baloldali. Horton, hol szintén az egész község várta, s nagy lelkesedéssel üdvözölte, az az eset történt, hogy a káplán összeszedte az uraság béreseit, s egy hordó bort a taligára téve, azokkal tolatva és itatva vonult el e díszes társasággal a község népe előtt, mely épen Német Albert beszédét hallgatta. A káplán az valószinű, hogy agyon akarta magát veretni, midőn a község népe ellen kéresekkel ezen insultust elkövette, úgy hogy még közéjök is dobatott ittas embereivel. Már-már kitörőben volt a jupiterharag ezen borbékák ellen, és csak a mérsékletre intők buzgalmának sikerült az ingerültséget lecsillapítani. Alig húzódott el a káplán a kordo-bibliával, midőn Gobády plébános jelenik meg ordítozva mint egy őrült, bömbölve mint egy vad állat. E jelenet már inkább szánalmat keltett. Azt mondják, hogy a plébános oly részeg volt, hogy elvesztette eszét. úgy látszik, hogy ezen kitörésekben a haldokló jobboldal utolsó vonaglásai jelentkeznek. A diadalmenet folyik tovább. * Léváról a következő táviratot vettük: A városunkban ma tartott balpárti értekezletben b. Mednyánszky Árpád nagy lelkesedéssel tűzetett ki képviselőjelöltül. * Ungvárról írják lapunknak, hogy a tegnap tartott deákpárti értekezletre csak 5 választópolgár jelent meg. Nehrebeczky miniszteri tanácsos, bukása tudatában a jelöltségre nézve kitérőleg nyilatkozott. Técsőről (Máramarosm.) következő távirat érkezett: Várady Gábor városunkban, mint a választókerület székhelyén, tegnap megjelenvén, rendkívül nagy ovatióval fogadtatott. Országgyűlési működéséről, képviselői kötelességének miként történt megoldásáról szóló beszéde nagy lelkesedést keltett. Újólag felszólíttatott a képviselőségnek ezen kerületből elvállalására ; körútját a kerületben tovább folytatja. * Pozsonyban, múlt vasárnap számolt be Horn választóinak, kik rendkívül tetszéssel fogadták beszédét. * Gyertyámosról táviratilag tudósítanak, hogy Huszár Imre az ellenzéki pártgyűlésben egyhangúlag kikiáltatott a biléti kerület országgyűlési jelöltjének. * Nagyváradon Győrfy Gyula vasárnap tartá követjelentési beszédét, mire a jelöltség elfogadására újra fölkéretett. * A debreczeni városi közgyűlésen tegnap, mint a „Debr.“-ből olvassuk, az elnöki széket a főispán foglalta el, s miután előadta, hogy a közgyűlés tárgya a központi választmány megalakítása, Molnár György és Nagy Ferencz indítványai folytán jegyzőkönyvileg óvás létetett a főispán elnöklése ellenében, mivel Debreczen még az új törvény szerint rendezve nem lévén, s igy a 48-iki törvények alapján állván, mely szerint a királyi városokban a polgármester az elnök, — az elnökséget a főispán nem viheti. A főispán ez ellenében a törvényre (?) hivatkozott, miszerint a belügyminiszter az uj törvényt életbe léptette a főispánok kinevezésével. A közgyűlés e tárgyban az Miután a kosár s kendője tele volt, egy nagy kőre leült, hogy a tengertől elszedett zsákmányt megszemlélje s rendezze, mialatt atyja nyugtalanul járt föl s alá, és a fejét, amint látszik Johntól készakarva elfordítá, ki csekély távolságra a part fövenyén kinyujtózva hevert s látszólag egy könyvben olvasgatott, de valóságban atyja s Anna mozdulataira ügyelt. Hosszabb idő eltelte után Ralph fiának intésére lányához közeledett, de ismét elfordult, anélkül hogy megszólította volna, a mint az kellemes hangjával egy dalt kezdett elénekelni. John másod ízben füttyentett, s atyja mélyen sóhajtva másodízben ment Anna közelébe, mellé ült és karjával átölelé. — Tetszik e neked e hely, gyermekem ? — kérdezé. Nem lenne-e kedved rövid időt itt tölteni ? — Ő igen — viszonzá — mily jó lenne, ha mi továbbra is itt maradhatnánk ! Nézd, kedves atyám, ama magas kősziklát, melynek legmagasabb pontjára egy ösvény kigyódzva vezet föl. Kedvem volna oda fölmenni. — Te tehát szeretnél itt maradni ? Jól van tehát, teljesedjék a te akaratod, mert te azt megérdemled ; tölts tehát itt két vagy három hetet s akkor én el fogok érted jönni. Atyjára hálás pillanatot vetett, de fejét rázta. — Nagyon jó vagy kedves atyám — viszonzá — de én nem azt kívánom. Veled itt maradhatni rám nagy élvezet lenne, de nem egyedül. (Folyt, köv.) Vidéki elvtársainkkal tudatjuk, miszerint a 48-as párt programmja immár német, szerb, tót és román nyelven is megjelent és a Magyar Nyomdában (Lipót utcza 11. sz.) magyar szerb, tót, és román nyelven kapható. Száza 1 frt 50 kr, erre 10 forint. A tömeges megrendelések, melyeket a