Magyar Ujság, 1872. május (6. évfolyam, 99-122. szám)
1872-05-16 / 111. szám
Fest, május is. Politikai szemle. A svájczi módosított alkotmány elvetése alkalmából a németországi sajtó rettenetesen följajdult. Ennek oka az, hogy ha az alkotmány elfogadtatik, a franczia befolyás háttérbe szoríttatott volna s határozottan a német központosító áramlat jut győzelemre. A svájczi népszavazat összeredménye 257.244 nem 252.487 igen. 13 Canton az elvetés mellett nyilatkozott. A franczia hadügyminiszter Cissey megmarad. Bazaine még nincs elfogva, mert még nem fejeztettek be azon munkálatok, melyek oly fogoly méltó befogatására szükségesek. Audiffret-Pasquier múlt heti beszéde megtörné az előreláthatólag várt eredményt. Nem a közhangulat készült a második császárság ellen, hanem magának a hadügyminisztériumnak több a császárságból örökségkép visszamaradt főhivatalnoka, ki az enquete munkálatai folytán a hadi fölszerelések előállítása körül elkövetett visszaélései napvilágra kerültétől tartott, önkényt lemondott állásáról. — Egy párisi előkelő bankár meg, ki mint a császárság „bizományosa“ igen nagy szerepet vitt a hadi fölszerelések ominózus kiállításában, s ki ekkér talán Francziaország leveretésének is nem kis mérvben részese, Angolországba szökött, honnan azonban valószínűleg „a közbüntettesek kiadására“ kötött nemzetközi egyezmény erejénél fogva fog visszakisértetni Francziaországba. Francziaország monarchikus, s különösen császári érzelmű sajtója most azon fárad, hogy ha már a császárság blamirozva van e kérdés által, vele vonja abba a nemzeti védelem köztársasági kormányát is. Erre nézve közöljük a nemzetgyűlés e hó 11-iki — más tekintetben is érdekes — üléséről a következő tudósítást . A gyűlés megnyitása után több részletes jelentés olvastatik fel, mely a háború folyama alatt kötött literálási és vásárlási üzletekre vonatkozik. Audriffret-Pasquier figyelmezteti a gyűlést, hogy közelebb más, igen érdekes jelentések fognak ugyan a tárgy felől előterjesztetni, melyek Tesselin lillei, Gent Marseilles, Challe-Lacour lyoni és Gambetta központi kormányának bordeauxi működésére vonatkoznak. Ha utolsó jelentésünkben — így szólt a franczia nemzetgyűlés eható szigorúsági alakja — még nem érintettük ez egyezményeket, ez csak azért történt, mert csak az igazságot és előítélet nélkül keresvén, nem szólhattunk oly egyezményekről, melyekre nézve a vizsgálatok még nem értek véget. A bizottság azonban vizsgálatainak eredményét teljes pártatlansággal elő fogja terjeszteni. (Tetszés.) Gambetta : Engedjék meg nekem, hogy az előttem szóló által mondottakhoz én is csatoljak egy pár szót. Mi mindnyájan várva várjuk a bizottság által oly gonddal előkészített tárgyalások megkezdését. Azonban kötelességemnek ismerem már előre is e szószéken kimondani, hogy minden félreértést és gyanút megszüntetendő — mi is ép oly élesen és szigorúan akarjuk mindazon okmányok megvilágítását és megvizsgálását, melyeket a haza üdvének előmozdítására végrehajtottunk, mint bárki más. (Zajos helyeslés balról, több hang jobbról: majd meglátjuk!) Igen, önök meg fogják látni, s joguk is van ezt mondani. Rendes-vous ez, melynél nem fogunk hiányozni, de ismételem, ki kell azt mondanom már előre is itt, és erre nézve lovagias emberek között nem szabad, hogy kétség forogjon fen, miszerint mi, a mi kormányzásunk minden tényét élesen meg akarjuk világíttatni, és hogy ha gyöngeségek, tévedések, vagy ha tolvajlások és bűntények derülnének ki, bármily erős legyen is a vád, mi nem fogjuk akarni az igazság súlyának enyhítését. (Nagy tetszés, élénk helyeslés balról. Majd meglátjuk jobbról.) Ezután napirendre kerül Tolain-nek, ki tudvalevőleg a franczia socialistikus iskola vezérférfia — a gyülésezési és egyleti jogot megszorító törvényrendeletek eltörlésére nézve régebben beadott indítványa. Dufaure igazságügyminiszter, tekintettel azon nagy számú társulatokra, melyek most vannak alakulóban az ország különböző vidékein, e javaslat tárgyalását két hónapra elhalasztatni indítványozza. (Helyeslés és mozgás.) Bertauld előadó csatlakozik ez indítványhoz. Henry Brisson (a Tolain indítványának egyik aláírója) Dufaure indítványára azt jegyzi meg, hogy Francziaországban a szabadság életre gerjedésének fő oka a félelem, amelyet a forradalom embereivel szemben táplálnak. Tudvalevők a demokratia szellemével szemben a conservativismus szelleme ál folytatott harcz keserű gyümölcsei. Hogy Francziaország ne érezze újból a harcz keserű utóizét, a jog és szabadsággal szemben a békülékenység útjára kell politikánknak lépnie. Mi azt hiszszük, hogy a szabadság komoly és valósítható jog, nem pedig üres szó csupán. Tolain ezután ellene szól a javaslat elnapolásának, s a szélsőjobb nézeteit osztani látszik, mert a vallásos társulatokra nézve az egyesülési szabadságot kizsákmányolhatni remélik. Erre Dufaure elnapolási indítványa elvettetik, s a javaslat tárgyalása a legközelebbi napirendre tűzetik ki. Az olasz költségvetési vitában Ferrari és Micelly képviselők a kormány külpolitikájét bírálták. Visconti Venosta kijelente, hogy a barátságos viszony minden külhatalommal állandó; a kormány soha sem fogja azon readtinár politikát követni, melylyel vádolják, még a nem katholikus kormányok is támogatják a mérséklet ama rendszerét, melyet a kormány a pápával szemben alkalmaz. Serrano csapatai folytatják összpontosításukat Biscayaban; körülbelül 20 zászlóalj s összesen 15,000 emberből állanak. A Kuhn-féle botrány. Nem igen nagy dolog a sokkal nagyobbak között, de a közös ügyes állapotot igen találón jellemzi ez a kis história, melynek megolvasására tisztelettel megkérjük a szíves olvasót. Emlékezhetnek még olvasóink a múlt évi delegációknak azon határozatára, mely szerint a Skene-féle consortium szerződésének megvizsgálására egy enquelbizottság küldetett ki, s megbizatott azon feladattal, hogy e szerződést illetőleg adjon véleményes jelentést. Tudni való, hogy ez a Skene-féle consortium szállítja a közös hadsereg számára szükséges ruha és más egyébneműeket, méregdrágán és roszul, úgy hogy e szerződésnek nyomása alatt súlyosan szenvednek az ipar érdekei, de szenved maga a hadsereg is. A kiküldött enquel bizottság összeült s megvizsgálván a megvizsgálandókat, meghányván vetvén a teendőket, azt ajánlotta a közös hadügyminiszter Kuhn úrnak, hogy ezt a szerződést, mint katonai, nemzetgazdászati és pénzügyi szempontból egyaránt károsat mondja föl. A bizottságban, mely számos, annak idején név szerint elősorolt szakférfiúból állott, csupán egy hang emelkedett a szerződés fentartása mellett, t. i. a Kuhn miniszter képviselőjéé. Ez utóbbi urának parancsából össze is szedte magát, meg is feszítette minden igyekezetét, hogy az ellenkezőjét bizonyítsa be annak, amiről a szakférfiak bizottsága meggyőződött, s tőle kitelhetőleg iparkodott képviselni a Skene-consortiumot képező riteransok zsebeinek érdekeit. A bizottság tehát a szerződést elvileg fölmondván, most már azon módszernek megállapításáról volt szó, mely szerint az enquet-bizottság a közös hadsereg fölszerelését jövőre eszközöltetni kívánja. Összeültek tehát tegnap Bécsben e szakférfiak, amikor levelet kapnak a közös hadügyminisztertől, melyben ez categorice kijelenti az enquet-bizottság tagjainak, hogy ne méltóztassanak magukat tovább fárasztani a tanácskozásokkal, ne törjék fejüket a hadsereg fölszerelési módozatainak megállapításán, mert ő a Skene-féle szerződést akár tetszik, akár nem, akár összeegyezik ez a delegációk határozataival, akár nem, továbbra is főn fogja tartani. A bizottság pedig e katonás értesítésre összenézett és rebus optime gestisselment haza. Nem is tehetett a maga meggyőződése szerint ennél okosabbat, mivel hogy olyan hatalmas,az akaratával szemben, amilyen K. Kuhn generális, nem létezik föllebbezési fórum. Majd a jövőre Pesten összeülendő delegátióban intéznek hozzá egy interpellációt, amelyre felel, ha tetszik neki, s úgy ahogy épen a maga szempontjából jónak látja, s ezzel vége lesz a perpatvarnak, a Skene-féle consortium pedig literál tovább is, mint eddig, károsítja az ipar és az ország érdekeit a közös hadügyminisztérium legmagasabb protectiójával tovább is, mint eddig. Íme azon közös ügyes kiegyezkedés vívmánya, melyről Csengery Antal úr csak legutóbb mondotta nagykanizsai választóinak, hogy a nemzet önállását, befolyását a „birodalom“ közös ügyeibe oly mértékben megszerezte és biztosította, amilyennel Magyarország tettleg nem bírt három század óta. Ez a szörnyűséges tettlegesség pedig nem más, mint annak újból és újból lett megerősítése és bebizonyítása, hogy a közösügyes kiegyezkedés léptével összetákolt „Osztrák- Magyar“ birodalomban a törvény csak lefelé törvény, mert a fölött, mint uralkodó colossus áll a bécsi közös hadügyminiszer bebizonyítása annak, hogy a közösügyes kiegyezkedés azon tényleges reálunióval, amelyet megteremtett, mind a két fél érdekeit megsemmisíti egy olyan harmadik faktor javára, aki egyformán ellensége mind a két szerződő félnek; bebizonyítása annak, amit mi örökké mondunk s amit a deákpárt örökké tagad, hogy a delegátió intézménye nem csak életképtelen, de az osztrák és a magyar népre egy iránt vészthozó természetű. Íme láthatja a kinek szeme van, Kuhn urnak e botrányos föllépéséből is, mennyire nem respectálja a delegátiók rendeletét épen az a fél, amelynek a delegátiókat megalkotó törvény intenziója szerint az engedelmeskedőnek kellene lennie. Ez esetben ugyan csak fölszerelési eszközökről, puszta geschäftról van szó, de hát ki áll jót róla, hogy amit tegnap a Skene-féle szerződéssel szemben mert a közös hadügyminiszter a delegációk egyenes parancsának ellenére, ugyanazt ismételni fogja holnap egy sokkal nagyobb fontosságú, talán végzetes horderejű ügyben ? Valóban el kell hogy borzadjon az ember, ha meggondolja, hogy egy ily, semmiféle irányban biztosítékot nem nyújtó, minden közös miniszter által lábbal taposható intézménynek dobta oda áldozatul Deák Ferencz a nemzetnek negyedfél századon át majd fegyverrel, majd diplomatikus eszélyességgel és szívós kitartással védett és mindenkor féltékenyen őrzött legszebb jogait. Oda dobta, hogy e jogok fölött legmagasabb tetszése szerint paczkázhassék a közös minisztériumnak akár melyik tagja ? Egyébiránt valamint minden részban, úgy Kuhn báró által legutóbb jelenetezett botrányban is van valami jó. És ez a jó az, hogy e botrány épen most, az országos képviselőválasztások küszöbén történt. Tanúságot vonhat ebből is a magyar nép arra nézve, hogy a hazának, fönmaradásunknak legfőbb érdeke követeli a közös ügyes kiegyezkedést létrehozó és a delegációk végzetes intézményét megteremtő jobboldali többség megbuktatását. Hollós László szók alaposak, Skene nem felel meg kötelezettségének s ha igen, a fölszerelés része drága. Nehogy az adózók pénze ez után elfecséreltessék, a bizottság azt indítványozta, hogy a szerződést Skenével azonnal föl kell bontani. Igen ám, de Kuhn uram nem azért hadügyminiszter, mégpedig közös, hogy szakférfiak véleményére is hallgasson. Kuhn tehát kijelenté, hogy a Skene szerződés a hadsereg érdekeinek megfelel és igy ő azt nem fogja felbontani, hanem ha tetszik, vitessék ez ügy a delegátiók elé s az határozzon. Ezzel az úl. nagy várakozással megnyitott enquéte eredmény nélkül szétoszlott s a szakférfiak hosszú orral haza mentek. Ilyen gazdálkodás mellett kardoskodik a kormánypárt s még önállóságról beszélnek, midőn egy ember makacskodik az adófizetők zsebének rovására. — Érdekes, hogy több jobboldali kerület választó polgárai a kormánypárti okoskodás ellenében miként nyilatkoznak. Amint több helyről értesítenek bennünket, a jobboldali választók azt mondják: öt évig tartott már a mostani kormány uralma, próbáljunk már mást is, roszabb ügy sem lehet. Lám, a magyar nép természetes gondolkozásmódjával ráutal, hogy a mostani kormány lejárta magát. / 4 te . XXI. ssziá.m. «■ Csötörtök, Szerkesztői Irod« , Lipót-utcza 11. szám, földszint. -Ng tide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP, VI. évfolyam. 1872. május 16. Xülecsetésser : Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre............................................20 frt —■ kr. Félévre.................................................10 „ — „ Negyedévre..........................................5 „ — „ Egy hónapra............................. . 1970 „ Egyes szám ára 10 kr. Birdetógi díj s 10 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr többszörinél 9 kr. Bélyegdij minden hirdetését külön 30 kr. Nyilttér: 6 hasábos petitsor 25 kr . Voncsinától ismét egy érdekes czikket, közlünk alább, melynek figyelmes elolvasását ajánljuk. Ebben elmondja Voncsina a promemoriák születési történetét s több más kiválóan figyelmet érdeklő körülményt. Nemkevésbé fontos Voncsinának azon határozott ivánsága, hogy a kormány a Voncsina által tett nyilatkozatok alapján vonja őt felességre, hogy azokat bizonyítsa be. Ez nayon érthetően van mondva. Kiváncsiak agyunk, teljesülni fog-e Voncsina kivánta ? ...... ... — A választási mozgalom az egész országban elérte a legfőbb pontot. A képviselők majd mindegyike elmondá már beszámoló beszédét. Sok képviselőjelölt programmbeszéde is előttünk fekszik. Szóval még néhány hét s minden készen lesz arra, hogy a választások megtartassanak. Figyelemmel kísértük a kormánypárti képviselők beszámoló beszédét, valamint figyelemmel kisértük a kormánypárti képviselőjelöltek programmbeszédeit s úgy találtuk, hogy a kormánypárt emberei ismét ígéreteket tesznek, mint tettek a múltban is, amit azután nem tartanak meg. Hogy a szőnyegre hozandó választási javaslat s az országgyűlés öt évre leendő meghosszabbítása iránt még eddig egy kormánypárti jelölt sem nyilatkozott. Márpedig annyi becsületességnek s bátorságnak kell hogy legyen mindegyik fölléptetett kormánypárti jelöltben, hogy most idején mondja meg a választóknak, hogy meg akarja-e őket majd jogaiktól fosztani vagy sem, mert ki e fontos kérdésben hallgat, az már most roszban töri a fejét s az ilyet egyenesen a választóknak kell ez iránt nyilatkozatra fölhívni. Bezzeg a kormánypárti sajtó mélyen hallgat e fontos kérdésről. — Egy újabb adat a közös gazdálkodás nyomorúságához, mely nagyon alkalmas arra, hogy a nép szemeit még jobban fölnyissa. Sok volt a panasz a hadsereg fölszereléseinek hiányossága ellen, mely szerződésileg Skenének van átadva, míg végre egy enquéte bizottság küldetett ki, hogy ez ügyet megvizsgálja. A bizottság, mely szakférfiakból állt, úgy találta, hogy a panas különös, a kormánypárti sajtó nem üt olyan nagy zajt Tisza Lajos előterjesztésével, mint az neki szokása, mikor a legyet elefántnak akarja láttatni. Értjük a hallgatás okát. A mulasztás tudata elfojtja bennük a máskor oly gazdag dicsőítő forrást. A „P. Naplódnak a dicséretre csak apró betűjutott s más érv hiányában a törvényhozás önkénytelen mulasztásáról szól, melyet persze szerinte a kormány siet helyrehozni. Miért nem mondja ki magyarán, hogy amit a kormány a törvényhozással mulasztattatott, azt most rendeletek s előterjesztésekkel igyekszik úgy , hogy jóvá tenni. No, de lesz sugárút, körút, melyre a költség meg van szavazva, hanem azért mégsem építenek. Elhiszszük, hogy az ily állapotot védeni rettenetes állapot lehet. Kovics Antal denuntiátiói a horvát nemzeti párt ellen. magyar és horvát kormány közönyei eléggé megerőltették magukat, úgy meggyöngítsék a horvát kormány fogásait illető leleplezések hatását’; kölcsönös ellenmondásaik által eloszlattak minden olyan kétséget, ami a közzétett promemoriák ellenében netán fölmerülhetett volna és most már az ő sajátos szemérmetlenségükkel azt is merik állítani, hogy a promnemoriákban fénykép fölhozott dolgok valóság, és hogy a kormány kezében még más nyomatékos faktumok és megcáfolatlan bizonyítékok is vannak a horvát nemzeti párt felségáruló tervét illetőleg. Ámbár a kormányközlönyök ezen állításai következtében a közzétett promemoriák létezése s hitelessége és azoknak kétségtelen forrása is elismertetik, a kapott ütéstől érzéketlenül tántorgó közlönyök azt hiszik, hogy a való igazság elhitetése végett a közönséggel szemben még egy okot kell fölhozniok, és tovább vive gonoszságukat, egy újabb bűnnel vádolják a nemzeti pártot, nevezetesen a lopás bűntényével, mely nézetünk szerint egyedül volt képes őket ez okmányok birtokába segíteni. A promemoriákban vádolt nemzeti pártiak együttesen kinyilatkoztatták ugyan, hogy a promemoriák tartalma hazug koholmány, de a rágalmazók nem elégesznek meg ezzel sem, és most már azt kísérlik meg a naiv lelkekkel elhitetni, hogy a promemoriákat a nemzeti pártiak maguk csempészték be a jólelkű Vakanovics kezeibe, de ez a mentőfogás aztán a legvégső kétséget is eloszlatja az iránt, hogy Vakanovics a denunciatiókat az illető helyen csakugyan alkalmazta a nemzeti párt ellen. Az állam, a dinasztia és a közmorál érdekében nem hallgathat tovább e nemzeti párt e denunciatiók genesise fölött, és ez alább következő sorok vessenek világot Vakanovics úr és czinkostársainak sötét üzelmeire. Hogy azonban a kép tökéletes legyen, vissza kell mennünk az utolsó horvát országgyűlés föloszlatása előtti időre. Azon időben ugyanis, midőn a nemzeti párt férfiai Lónyay gróffal alkudoztak, conferáltak vele a mamelukok is, mint Rauch báró, Vakanovich, Krcivoj, Miksits, Jellasics Gyula és társai. Egy nappal előbb, hogy sem a bizalmi férfiak emlékiratukat beterjesztették volna, e mamelukok is kézbesítették programmjaikat Lónyay grófnak. Már e programmban is vannak nyomai a nemzeti párt ellen intézett denunciatióknak, már akkor eléggé merész volt Krcivoj szóbelileg és sürgősen olynemű rendszabályokat ajánlani a nemzeti pártiak ellen, s ezt oly cinizmussal, hogy azoktól a magyar miniszterek undorral fordultak el. Ez „alkotmányos“ és „humánus“ rendszabályok közt volt ez is. A szeptemberi manifestum összes aláíróit elfogatni, ellenük felségárulási pert megindítani, hatvan tisztviselőt részint elcsapni, részint nyugdíjazni, részint fölfüggeszteni sarsat. Még nincs tudva, minő szerepet vitt Vakanovich barátjának Krdivojnak e hóhérpassiójával szemben, de bizonyos az, hogy őt Lónyay gróf a nemzeti párt ellenében positiv embernek nyilatkoztatta ki. Miben állt Vakanovich úrnak ez a positivitása, talán ki fog tűnni a dolgok további fejlődéséből. Positiv dolog az az egy, hogy Lónyay gróf a nemzeti párt bizalmi férfiaitól categorice azon concessiót követelte, hogy a nemzeti párt a magyar országgyűlésre 31 kormánypárti képviselőt küldjön és ez engedményre való hajlandóságát, úgyszintén ezen 31 egyén megbízhatóságát bizonyítsa be azáltal, hogy lemondjon 15 képviselői mandátumról ugyanannyi, a múlt országgyűlésből ismeretes mameluk javára. Lónyay gróf egész őszintén kinyilatkoztatta a nemzetipártiak előtt, hogy neki kell a 31 képviselő és meg fogja szerezni azt conte que conte. Miután a horvát bizalmi férfiak e különös kívánságot határozottan visszautasították, Lónyay gróf az országgyűlés feloszlatásával fenyegetőzött. A horvát bizalmi férfiak e fenyegetés után sem voltak hajlandók a népakarat meghamisításába, pártjuk megalázásába és prostituálásába belenyugodni és jól megjegyezték maguknak, mennyire híven és becsületesen gondolkozik Lónyay gróf Horvátországnak az úgynevezett kiegyezési törvény által biztosított autonómiája felől, midőn nemcsak Horvátország belügyeiben tudott magának absolut hatáskört biztosítani, hanem a magyar embernek testvéri érzületével összeegyeztethetőnek találta azt is, hogy Horvát- és Szlavónországok autonóm országgyűlésének praescribálhassa azt is, hogy mily tagokból álljon az és kebeléből kiket küldjön a magyar országgyűlésre. Mint tudva van, a horvát országgyűlés föloszlattatott, még mielőtt összeült volna. Az országgyűlés föloszlatása után Lónyay gr. egy január 28-ról keltezett távirattal a bizalmi férfiakat ismét fölhivatta Pestre. Ezek eljöttek, és formulázták az 1868-iki kiegyezésnek nehány pontját, melyben úgy Lónyay mint Kerkápoly miniszterek belenyugodtak. De csakhamar visszatértek ismét szerelmük régi tárgyához és azon ígéret megadását és garantirozását kívánták, hogy a jövő horvát országgyűlésre 15 olyan egyén, kiket Lónyay gróf unionistáknak nevezett, kik azonban a Magyar- és Horvátország közti tartós egyetértésnek legnagyobb ellenségei, megválasztassék és onnan a magyar országgyűlésre elküldessék. Ugyanakkor választottjainak névsorát is eléjük terjesztette és e sor azon clique neveit tartalmazta, a mely Lónyay grófnak Bécsben a fönebb érintett Programmot átszolgáltatta. Lónyay grófnak e megújított kívánságait a nemzeti pártiak ismét visszautasították, miután a horvát országgyűlés föloszlatása előtt és utána egyiránt azon meggyőződésre jutottunk, hogy Lónyay gróf szivén korántsem a Magyar- és Horvátország közti államjogi kiegyezés ügye fekszik,mert hisz az államjogi differencziák,miként ezt a bécsi alkudozások megmutatták, minden nehézség nélkül ki voltak volna egyenlíthetők, hanem az ő összes törekvése csupán oda irányul, hogy Horvátországban állandósítson egy oly mamne-i luk-országgyűlést, amilyet Rauch összeállított, a fenforgó differencziákat hajtsa a legszélső végletekig, és teremthessen oly állapotot, mely a tartós kiegyezést, a békét és testvéries egyetértést a két nép közt lehetlenné teszi, és mely Horvát- és Slavonországokat politikai és nemzetgazdasági fejlődésükben megakadályozza. Ennek legközelebbi következménye volt az összes kormánylapoknak féktelen izgatása a horvát nemzeti párt ellen. Yukanovich kineveztetése báni helytartóvá, és a magyar országgyűlésen a Lensko polje és a limitola ügyében tett interpellácziókra adott miniszteri feleletek — megannyi tény, mely mindenkit meggyőzhet arról, hogy Rauch báró mint egy rosz szellem kelt föl a sötétségből, hogy újabb kísérleteket tegyen hazájának szolgasáromba hajtására. S valóban alig járt hire Yakanovich kineveztetésének, Rauch báró azonnal áttette lakását Zágrábba. A hatalma napjaiból ismert s azóta nyomtalanul eltűnt teremtései köréje gyűltek az éjjeli értekezletekben, melyekben Vakanovich is részt vett, kémek és hírhedt egyénekből újra csapatot alakítanak, az ország minden részéből a hivatalnokok utasítás vételre Rauch b.elé hivatnak s igy kezdődik a csatározás minden részelem szabadonbocsátásával, a melyek közé elsősorban a nemzeti párt és legelső embereinek rágalmazása tartozott. A mint újra a mamelukok körébe lépett Rauch b., azonnal igyekezett a kishitüeket felbátorítani azzal, hogy a jövő országgyűlésre a többséget helyezte nekik kilátásba, s ha ezt illetőleg teremtései közül valaki fejét csóválta azzal a biztosítással felelt, hogy neki „e czélra titkos, de biztos eszköz van kezében.“ Egyszersmind egyesek felszólíttattak, hogy a nemzeti párt „összeesküvéséről“ tudósítsák,a mi más szóval azt jelenti,hogy összeesküvéseket költsenek. Egy keresetnélküli tehetséges fiatal emberrel léptek érintkezésbe és ez Jelasics Gyulától alkalmazásba vétetvén, felhivatott, hogy Skrejsovszky és Oliva urak jelenlétéről írjon össze valamit. A fiatal ember eljárt e megbízatásban és az első promemoriát irta. A Vakanovics ház egy bizalmas embere elolvasta és átadta Vakanovicsnak, a ki a jó kombinatiótól el volt ragadtatva. Kézbesítőjének 50 forintot fizetett és maga vitte Pestre, hol Lónyay gróf szives engedélyével a sajtóbureait az ismeretes módon kiaknázta. E közben Matanovics Montenegróból Zágrábba jött, hol az ott letelepedett montenegrói családokkal érintkezett. Az első promemoria szerzője felhivatik, hogy ez alkalmat ne hagyja fel használatlanul elosonni, és írja le megjegyzéseit s combinátióját. Megtette s Vakanovics, amint Pestről visszatért, a második promemoriát készen találta, efölötti nagy örömében újból 50 forintot fizet érte és visszautasította Kroivoj urat, aki a promemoriábnak fölemlített dolgokat a szerző tudta nélkül lemásolta és Yakanovichnak felajánlotta. E promemoriát Yakanovvics a horvát miniszter Pejacsevicsij utján Lónyayhez küldé, a szerzőt pedig további combinatiók fűzésére buzdítá. Ilykép megszületik a harmadik promemoria, mely Yakanovich urat annyival inkább kielégíti, minthogy az első kettőt a valószinüség látszatában tünteti fel. E promemoriát Jelasics Gyula kézbesítette nyay grófnak. Szerzője még Vakanovichné aszszony bámulatát is felkelti. A szeretetreméltó hölgy bemutattatja magának s előtte valamint egy másik tanú előtt is így nyilatkozott: „E promemoriák mindenesetre jó combination alapulnak. Minden esetre valami igaznak is kell a dologban lenni s azt mondom önöknek uraim, Mrazovics, e gazembert minden képen egy fejhoszszal meg kell rövidíteni (s a hölgy e szavakra finom kezével az akasztást jelezte saját nyakán) s én részemről is a legnagyobb lelki nyugalommal vállalkoznám erre. A szeretetreméltó hölgynek ezen nem épen gyöngéd szavai a fiatal szerző lelkiismeretét fölébresztették. Csak most látta be, hogy mily gyan?