Magyar Ujság, 1872. május (6. évfolyam, 99-122. szám)
1872-05-21 / 115. szám
hinné, hogy az ellenzék egy részét piszkoló szavai Debreczenen kívül is megéljeneztetnének az ellenzék bármely része által. Folytassa tehát Tisza Kálmán kicsinyes gyűlölködését a 48-as párt ellen. E párt, mely elvharczot küzd, megörzendi ezentúl is mint eddig, a tárgyilagosságot s az ellenzék ügyét nem azonositandja Tisza személyével. Csak ezt akartuk constatálni. (H.B.)* Érsekújvár, máj. 15. Érsekújvárnak s illetőleg az érsekujvári vár. kerületnek ünnepei vannak! F. évi május 5-én 130 tagból álló küldöttség szállt fel az érsekujvári pályaudvarban a vegyes vonalra, hogy ünnepélyesen felajánlja e kerület képviselőjelöltségét dr. Baldácsy Antal urnak. Örömben repesett lelkünk látva a meggyőződés embereit azon Ünnepiességekben, melylyel ők legszentebb polgári jogaik gyakorlatához az első lépést megteszik. Köbölkútról 45 fogaton rándultunk a félórányira fekvő Bélára jelöltünk lakhelyére. A falu végén leszálltunk a kocsikról s községenkint sorakozva a Rákóczy induló zenéje mellett vonultunk a kastélyba. Alig sorakoztunk a kastély tágas elfogadói teremében szót emel Kettlényi Ferencz a küldöttség szónoka, s egy szépen átgondolt beszédben, felajánlja a kerület képviselőjelöltségét dr. Baldácsynak. A báró, a meghatottság hangján köszönte meg a bizalmat s hangsúlyozván, hogy a képviselőséget nem tekinti létrának, s nem eszköznek, melylyel kamarás kulcsokat, zsíros hivatalokat s excellentiás czimeket lehet nyerni, hanem mártír koszorúnak, melynek viselésére az elvek hű emberének mindig elkészülve kell lennie, a jelöltséget szűnni nem akaró éljenzések közt elfogadta. Ezután sorban bemutattatta magának az egyes helységek küldöttséget, mindenkihez hoszszabb rövidebb beszédet intézvén. A tót ajkú községek küldöttségei előtt, azon balhiedelemben, hogy tán ismeretes előttük a panslavismus, kereken kinyilatkoztatta, hogy Magyarország minden polgára magyar s annak jóléte, szabadsága mindnyájunk jóléte szabadsága, nemzetiség s valláskülönbség nélkül. Az ünnepélyes bemutatások befejeztével testestől lelkestől magyar házi gazdánk mindnyájunkat megvendégeli. Mi ily alkalmakkor elmaradhatlan, toasztok mondattak házi gazdánkra, mint kerületünk képviselőjelöltjére, családjára, az ellenzékre s Kossuthra. Ünnepélyes pillanat volt az, midőn a kedélyes zajból kihullik Drága József átható szava, már a bekezdésben is gyanittatva, hogy a legnagyobb magyarért emel poharat, s midőn kimondta e gyújtó szót „Kossuth“, Baldácsy közbe szól „álljunk fel“ s mi mint tarázsütésre mindnyájan felállottunk s a toast végéig állva maradva óriási lelkesedésben törtünk ki, hangoztatva a nagy száműzött nevét; házigazdánk látva a meggyőződése kitörő nyilvánulását önként ajánlkozott a távirat feltevésére,hogy ünnepünk legünnepibb pillanatáról Kossuth Lajos is tudomást szerezzen. Esti 7 órakor a küldöttség visszarándultKöbölkutra s onnan a vasúton Érsekújvárba jelöltünk azon ígéretével, hogy kerületünket 1. évi május 1 - iles következő napjain meglátogatja. Baldácsynak Érsekújvárba való bevonulása május 11-ik napján fejedelmi bevoulás volt minden részben. Alig jutott hire, hogy jelöltünk a mondott napon megérkezik s az egész város lázas izgatottságba jöt Már korán reggel száguldtak a lovasok fel s alá 48-as zászlaikkal, az utczák, melyen keresztülvonulandó volt, lobogókkal diszíttettek fel, egy szóval az utczák külsején és az arczokon észlelhető volt, hogy itt nem mindennapi dolog történik. Déli 12 órakor az egyes városrészek, valamint az iparosok ezekenkint külön külön zászló alá csoportosultak a város főterén, honnan 160 lovas előmenetele mellett a Kossuth induló zenéje s jelöltünk éltetése közt kirándultunk az indóházhoz. Baldácsi megérkezvén, a beláthatlan sokaság egetverő éljenzésben tört ki és folytonos taraczkdurrogás közt oly rendben mint kijöttünk, indultunk a főtérre. A menet eleje már régen a főtéren sorakozott, midőn a vége alig bontakozhatott ki a pályaudvaron. Lassú menetben jelöltünkkel a főtérre érvén, az ez alkalomra emelt s pompás szőnyegekkel bevont emelvényre fellép Druga József városi tanácsnok s harsány hangján bemutatja jelöltünket a választóknak, erősen hangsúlyozván, hogy Érsekújvár polgárainak, kik csak a dicső 48 i törvényeknek köszönik politikai jogaikat erkölcsi kötelességük a 48-i törvények magasztos eszméihez ,bármi körülmények közt híven ragaszkodni. Utána b. Baldácsy Antal lép az emelvényre. Baldácsy látva a 48-as feliratú zászlóerdőt s a lelkesedésében felmagasult tengernyi népáradatot, maga is hajlott kora s gyöngélkedése daczára felüdült s mint ő maga mondá, megifjodott, elmondván egyszersmindegyikét azon gyönyörű beszédeknek, milyeneket csak a meggyőződés embere az ihlettség perezében mondhat el! Elmondotta, hogy hazánk állami fejlődése csak teljes függetlenségén alapulhat, s a demokráczia csak független Magyarországban verhet gyökeret. Szavai ilyenként a költői emelkedettség színvonalát érték el, melyeknek vége menydörgésszerü éljenzésben veszett el. Utána Mérey Vincze Nyitra város szellemdús polgármestere mint a nyitramegyei balkör küldöttségének elnöke lépett az emelvényre üdvözölvén Érsekújvárt a szerencsés választásért. E beszédek után folytonos éljenzés közt elkísértük jelöltünket Ketlényi Ferencz polgártársunk lakására. D. u. 4 órakor a „Magyar király“ fogadóban banketet rendeztünk jelöltünk tiszteletére, toasztok mondattak ünnepelt jelöltünkre, családjára, Kossuthra a nemzet Mózesére, az ellenzékre s annak egyik elvhű képviselőjére Luksich Bódog érsekujvári ügyvédre, ki már két országgyűlésen foglalt helyet az ellenzék padjain. Banker után jelöltünk szállására távozván, azt hittük, hogy az ünnepélynek vége van. Azonban alig alkonyodott be, beláthatlan népsokaság vonult a város főteréről zeneszó mellett lámpákkal s lampionokkal Ketlényi úr lakása elé. Jelöltünk engedve a sokaság kívánságának megjelent a tisztelgők előtt. Most Drága Mihály ügyvéd üdvözölte a polgárság nevében, kiemelvén, miszerint jelöltünkben már az érdemeket ünnepeljük, melyek benne helyzeti bizalmunknak a jövőre nézve legbiztosabb zálogul szolgálnak. Baldácsi néhány meleg szóval búcsút vévén a tisztelgőktől szálló-így ünnepelte Érsekújvár május 11-két. 12-én reggel vagy 100 banderialista s 10 kocsi kíséretében a kerületbe mentünk. Még a közel község határába nem léptünk, már bandériuma megjelent, 3 nap alatt bejártuk az egész kerületet. — Utunk valóságos diadalutt volt, nem találkoztunk oly községgel, melyben üdvözlő szónoklatok, koszorús fehérbe öltözött leánykák, koszorúk s bandérium ne fogadtak volna. Előttünk örömmel találkoztunk, utánnunk pedig azon erős meggyőződést hagytuk, hogy a magyarellenes bécsi bankár-had néma jelöltjét dr. Wodianert dr. Baldácsy megbuktatja. Elismeréssel tartozunk azon kormánypárti választóknak, kik jelöltünknek a kerületen való nagyszerű átvonulását a férfiasság nyugodtságával nézték végig, de egyszersmind el nem hallgathatjuk, hogy Komjáthon (Wodianer lakásán) egy csapra ütött hordó, néhány Wodianer-lobogót tartó ember és gyerekből álló csapattal is találkoztunk; úgy látszik e hordó pártjelvényül volt a csapat közepébe helyezve. Nagy-Surányban, hol egyszersmind Egyházszeg, Nádszeg s Kis-Várad ellenzéki választói jöttek össze, jelöltünk fogadtatása szintén ünnepélyes volt. Taraczk-durrogás, zeneszó s a lovasok baláthatlan sora kíséretében vonultunk a mezőváros főterére, hol jelöltünk szónoklattal fogadtatván, üdvözölte a nagy számú választókat, hogy mély álmukból felocsúdva ott hagyták a kormánypártot. Megjegyezzük, hogy e községekben 1869-ben az ellenzéknek csak 9 szavazata volt és most van vagy 160. A tapasztaltakból bizton mondhatjuk, hogy az ellenzék az összeírandó szavazatoknak kétharmadát bírja, s hogy az érsekujvári kerület képviselője dr. Baldácsy Antal leend. Egy választó. * Kolozsvár ellenzéke Sámi Lászlót és Galgóczy Károlyt léptette föl s a szabadelvűség együttműködése mellett remélhető, hogy a kormány tervei ott füstbe mennek.* Szegeden az első választókerületben Horváth Mihály ellen Réh Jánost léptette fel az ellenzék. Réh János volt polgármester kitűnő érdemeinél és szilárdságánál fogva e bizalomra tökéletesen érdemes s azért örvendünk, hogy polgártársai kérésének végre engedett.* Pécs, máj. 18. Városunkban a képviselői választók öszszeírásával egy 3 tagú készült kormánypárti bizottság f. hó 13-án megkezdte egyúttal jogtaposó, munkálatát és nem múlik el azóta egyetlen nap, hogy az összeírásoknál arcátlan visszaélések nyomára ne jönnénk; a bizottság határtalan önkényű eljárásával nyíltan tanúskodik arról, hogy — esküjét szem elől tévesztve — az összeírásoknál egyedül a kormánypárt érdeke fekszik szívén. Az ellenzéki választópolgárok felvételénél minden kigondolható zaklatások alkalmazásba lesznek véve , sőt több eset van rá, hogy a törvényes kellékekkel jelentkező baloldali — vagy épen nem — vagy csak a kétesek sorába vétetik fel; míg ellenben, aki a „deákkör“ ajánló jegyével jelentkezik, az minden nehézség nélkül felavattatik a választók közé; pedig ezen törvénytelenség folytán százakra megy máris azok száma, kik választóképesek ugyan — de mivel baloldaliak — polgári joguk legbecsesbikétől fosztatnak meg; és vajmi sokan vannak azon bevándorlottak, kik nem csak honosítási törvényeink értelmében hanem magyarfaló érzelmüknél fogva is idegenek irányunkban, többnyire csak pár hó előtt telepedtek le illetőleg alkalmaztattak bányák, gyárak, vasutak és egyéb üzleteknél nagy része napszámosi minőségben, s ezek, miután deákpárti főnökök ajánlatára a választók közé felvetettek — mindannyian szavazni fognak a nemzet aspirálójának érvényesítése ellen. A törvény kijátszás és visszaélések alapján azonban a kormánypárt legnagyobb contigensét mégis a zsidóság teszi ki, mely race, valószínűleg a 48-iki üldözéskor nyújtott menekvésért, csupa hálából az ellenzék irányában most oly szemérmetlenül kezd rakonczátlankodni, mintha egyedüli missiója lenne, így oláhországi Zsidókra vall provokálása által az elbai botrányt szaporítani. Esküdtszékünk még nincsen szervezve, pedig a vizsgálóbírónál már több egydarab várja végelintézését, mely egyetlen körülmény eléggé ösztönözhetné törvényszékünk elnökét, a polgári érdekek eme kellékét gyorsan életbe léptetni. Vederemo. P. P.* Paks, május 20. A csákvári kerület választóihoz beszámoló beszédem 11-ik sorában folytatólagosan ez áll: „hogy a nép terheit nem csak megvédeni, de a lehető legszélesebb alapra kiterjeszteni óhajtom.“ A negyedik szó, a „terheit“ tollhibából csúszott be „jogait“ helyett, mit annál inkább kötelességemnek tartok helyreigazítani, mert a népet már is félre szeretnék ezzel vezetni, természetesen siker nélkül, mert valamint előttük tartott beszámoló beszédemből, úgy az országgyűlésen tanúsított működésemből is az ellenkezőről győződtek meg. Madarász Jenő:* Makón mint táviratilag jelentik, pünkösd első napján számolt be választóinak Drobsa Lajos. A roppant számú nép lelkesedéssel hallgatta s este fáklyászenével hullámzott lakása körül. Gyuláról távírják lapunknak, hogy ott tegnap Beliczey Rezső baloldali jelölt nagy sokaság előtt és tetszés között fejte ki programmját. Ugyanaznap a „Deákpárt“ is tartott értekezletet, de alig pár száz ember vett részt benne.* T. Inoka, máj. 16. Vidékünkön a választási mozgalom igen nagy hullámokat vet, mi természetes következése annak, hogy három képviselőjelöltje is van a kerületnek. Ez nem baj, mert hiszen a nép életképességét, s az alkotmányos jogokkal élni tudását bizonyítja. Baj csupán az, hogy a jobboldaliak részéről oly éktelen mérvű lélekvásárlás folyik, minőt józan észszel elkövetni alig lehet. Bámulatos, mennyire viszi aztán a kipénze és bora. Tegnap a szolnoki polgárok, megcáfolandók a balközépiek azon állítását, mely szerint Szolnokon nincsen 48-as párt, s egyszersmind meggyőződni óhajtván a felől, milyen a ragaszkodás a Tiszazugban szeretett jelöltjükhöz: elindultak egy csapat kocsival s körülbelül 20 zászlóval a községek bejárására. Czibakházára érve ,hol néhány eltántorított jobboldali is van — véres jelenetnek voltak szemtanúi. Ugyanis a jobboldal főkettese — ki 100 írtjával veszi már is a szavazatokat — két balpárti egyént orvul megtámadva, botjával leütött, előbb legazemberezvén őket kormánypárti módra. Ilyenek történnek nálunk már is, ki tudja, mi lesz a vége ! A milyen elszomorító látvány volt ez, ép oly magasztos a szolnoki polgároknak jelöltünkkel Makay Imrével, s ennek házánál a lelkészük által vezérelt t. indokai választókkal való találkozása. A lelkesedés határtalan volt. A szolnokiakat Csapó földmives vezette, kinél tántoritlanabb, józanabb polgárt kívánni sem lehet. Saját vallomása szerint több kérője volt ez ősz polgárnak, mint a legszebb lánynak. De ő a botránkoztatóknak, kik mesés pénzekkel akarták elcsábítani, egész önérzettel azt szente: én nem méltóztatom elmenni, majd a saját bölcs belátásom szerint fogok intézkedni.“ Vajha minden polgár olyan gondolkozású volna, mint e derék szántóvető! ” Hozzá hasonlók különben többen vannak, s nincs lélekemelőbb, mint ez egyszerű emberek önállóságát, s erélyét tapasztalni. Épen ilyen Jauernik F. czibakházi rézműves, ki mint igazi 48-as honvéd akkori elveit, melyekért vén apjával s testvérével együtt küzdött, ma sem tagadta meg. Makay győzelme különben bizonyosnak mondható. Akármit tegyen is egyik nyilt homloku katholikus, a másik még nyíltabb homloku deák-párti jelölt,mi győzni fogunk, mert mienk a nép, övék csak az a suite, mely a Moloch után tányérnyalóskodik. Kerekdombi.* Kadarkút, május 18. A somogymegyei kaposvári kerületben ez évi máj. 13. Kadarkúton kezdődött a választópolgárok összeírása; erről elég már az, hogy a somogymegyei bizottmány az összeíró küldöttség tagjait kizárólag a kormánypártiakból állította össze, e szerint az összeírás is ilyen szellemben történt meg. Mégis legkitűnőbben járt el a kiküldött urak közül Schwarz ügyvéd, ki a helybeli ismeretes Mehoka J. bírónak megjegyzéseire a már 1869-iki választáskor elismert jogosultakat, főképen olyanokat, kik egy kis balpártisággal voltak megjegyezve, jogaiktól fosztott meg; — bebocsátkozott az 1848-iki törvény magyarázásába, pedig szerintem ez épen nem tartozik jogkörébe, — s igy a választópolgárok közül annyit elutasított, hogy olyan községben, hol 1869. évben 135,—100,—65 szavazatok, most 64 —30— vagy 25 polgár élhet jogával. Elhangzott a jelen volt ellenzék részéről minden figyelmeztetés, mert az ügyvéd úr háta mögött állott a kir. főügyész Kozma Sándor úr hatalmas ukáza, mely szerint nehogy az ellenzék részéről bárki is magát meghurczoltassa, hallgatni kellett, nem maradt más, mint a szabad sajtóhoz fordulni, ennél panaszolni be sérelmünket, így rendszabályozták meg a választási jogot, mire még a megboldogult választási törvényjavaslat sem terjeszkedett ki, de talán találkoznak nem elfogult jobboldali ,bizottmányi tagok, kik ezen jogtalan és igazságtalan eljárását az említett kormánypárti ügyvéd urnak a központi választmánynál el fogják kárhoztatni, sőt az uralkodó jelen többséget figyelmeztetni fogják, hogy ezután az ilyen nagyfontosságú alkotmányos kiküldetésre a jogot és az igazságot szívén hordozó tagot küldjön ki. A kadarkuti 48 as. * A kövi kerület ellenzéke Thuránszky Marczelt léptetvén föl, ez következő programmot bocsátott ki: A közelebb lefolyt három évi alkotmányos népképviseleti választások után itt az idő, hogy az ország lakosai ismét nyilatkozzanak : helyeslik-e a mostan uralkodó kormány eljárását, és megvannak-e elégedve azon úgynevezett közösügyes vívmányokkal s a jelenlegi állapottal? Ez őszinte nyilatkozatukat csak az által jelenthetik ki, ha vagy a jobbpárt embereit választják ismét meggyőződéseik képviselőjéül, vagy ellenzék soraiból keresnek oly egyént, ki bizalmunkra érdemes, ki elveiknek hű tolmácsolója, velük együtt érez, tűr és szenved s ellenzője a mostani jogtipró politikának. Ezen választókerület polgárai által felszólíttatva a népképviselői jelöltség elvállalására, s látva minden szabadkozásom ellenére is a hozzám való ragaszkodást, honfiúi kötelességemnek ismerem, hogy önálló s független állásom feláldozásával is, a képviselői jelöltséget elfogadjam. Engem csakis a népnek irányomban táplált határtalan bizalma ragadhat ki csendes magányomból a nyilvános politikai élet küzdterére ; nem pedig mellékezés, vagy hiú önérdek, mert nekem se kitüntetés, sem pedig semminemű kormányhivatal nem kell. Hangzatos eszmezavaró szavak halmazából álló programmot nem adok, erre nincs szükségem; egy istenem, egy meggyőződésem és ez e négy számban önpontosul „1848.“ S hogy az 1848-i elvekhez hű maradok szívvel és lélekkel, azt szentül fogadom. Igen is, munkálni fogok az 1848-i eszmék és elvek, a nemzeti jogegyenlőség dicső elvének következetes keresztülvitelén, miszerint szabad legyen a haza szabad földjén minden lakosa, faj, nyelv, vallás kiváltság nélkül, hogy egyenlő jogokban és kötelezettségekben részesüljenek a szent István koronájához tartozó országok állami önállósága és függetlensége biztosítása mellett és a kölcsönös testvériség alapján, a hazában lakó különböző nemzetiségek. Tisztelt választok! Anyagi eszközök felhasználásával, melyek úgy a képviselőjelöltet mint a választókat erkölcstelenséggel bélyegzik, nem kívánom polgártársaim szavazatát megnyerni. Mint az 1848-iki alkotmány hű harczosa, sokkal inkább tisztelem az emberi méltóságot, az egyéni meggyőződést és a vallásszabadságot, minthogy nemtelen eszközök-Artl tTAoArnlit wAo• nlv íncíit. TUftlv mindAn MAGYAR UJOAGt 1372. MÁJUS 22. becsületes honpolgárnak legszentebb joga, minő a képviselő választási jog. Vessen számot tehát minden választó polgár önmagával, kövesse tiszta lélekismeretének és politikai elvi megsződésének sugallatát, tegyen félre minden személyes és anyagi érdekeket; egyedül a közös anya, a Haza boldogsága, jólléte és önálló függetlensége lebegjen szeme előtt; legyen őszinte igaz polgára e hazának, s ezen honfiúi szent kötelességtől, a haza szerelmétől áthatva, kövesse tiszta meggyőződését és a szerint szavazzon. Hazafius üdvözlettel vagyok Levárton máj. 15-én 1872. Thuránszky Marcell: KÜLFÖLD. A spanyolországi mozgalom. Turinból írják e hó 13-dikáról, hogy Bilbao egészen körül van zárva a carlista csapatok által, s hogy Tarragonában több, 400—500 főnyi felkelőcsapat létezik. Továbbá ugyanezen levelező szerint Serrano tábornagy csak 10,000 főnyi sereggel rendelkeznék, mert a királyi kormány kevés haderővel bír; a carlisták ép oly erősek, amiért is a bekövetkező „nagy csatában“ minden előny a felkelők részén fogna lenni. A „Courr. de France“ egész komolyan állítja, hogy „VII. Károly“ legközelebb hadseregével Madrid felé vonuland és átlépi az Ebrót; a sulykot ennyire elvetni még az ultramontán „Décentr.“ sem meri, mely azt állítja ugyan, hogy Don Carlos 50,000 főnyi hadsereg fölött parancsol, azonban a Madrid felé nyomulást az Ebro partján vívandó csatától teszi függővé. Zumarragából ezeket írják 13-dikáról: Serrano Vergarába, és innen valószínűleg Durangóba megy, hol a carlisták elsánczolt tábort állítottak. A veszély e részről fenyegető, s Bilbao őrsége a vár kapui előtt, Arrigorriaga mellett, vereséget szenvedett. A zaratamói hegyeken a sűrü cserje közt elrejtőzött carlisták kényszerítették a csapatokat, hogy visszavonuljanak a faluba, s ott várják be a Bilbaóból küldendő erősbítést. Bilbao helyzete e szerint nagyon válságos ; reméljük azonban, hogy Seranno hatályos működése azt felszabadítandja, s ezzel együtt Biscaya tartományt is kitisztítja a fölkelőktől. Ekkor a fölkelésnek vége lesz, legalább egy időre, mert amíg a bask tartományok nem lesznek elvonva a clerus befolyásától, addig a veszély mindig meglesz. Ugyanakkor, midőn Serrano serege Vergarán át Bilbao felé hatol, egy másik hadoszlop Vitoriából Biscayába nyomul, minden oda mutat, hogy a napokban véres összecsapás fog bekövetkezni. A tisztek és katonák ma nagyon csodálkoztak, midőn azt hallották, hogy Elio tábornok Francziaországba belebbeztetett; mindenki meg van győződve, miszerint e vezér Spanyolországban működik. Ellenben még mindig nem tudni merre a trónkövetelő ? — nem valószínűtlen, hogy csakugyan átmenekült a franczia határon. Mint a távirda jelenté, a carlisták győzelmet vívtak volna ki a királyiak fölött, e hí alig érdemel hitelt, s mindenesetre megerősítése bevárandó. Annyi tény, hogy a felkelés még nincs leküzdve, hogy délen Toledo tartományban is merült fel egy csapat. A carlisták zöme Durango mellett áll, Bilbaótól öt mértföldnyire, Biscayában. A „Journa des Deb.“-nak írják 13-dikáról. Serrano végre elhatározta, hogy főhadiszállását Zumarragába teszi át, hanem a parancs még nem adatott ki, máris ellenparancs következett. A hadászati intézkedések megválasztása fölött többé nem lehetett habozni azon pillanatban, midőn a felkelés Biscayában öszpontosult. Egyébiránt panaszkodni kell a hadmozdulatok lassúsága, valamint amiatt, hogy Zumarragában nagyobb számú csapatok tartózkodnak, melyek a vaspályán érkezve, azonnal Vergarába mehettek volna, miután nem valának kimerülve az út fáradalmától. E rosz vezényletnek különösen a tábornoki kar nagy száma az oka; azt mondják, hogy a 20,000 főnyi északi hadseregnél nem kevesebb mint 30 tábornok működik, nem számítva azokat, kik a háború alatt még ki fognak neveztetni. A Serrano vezénylete alatt álló három hadosztály Letona, Moriones és Acosta hadosztálya, de ezek alig erősebbek egy-egy dandárnál; hegyi tüzérségek kitűnő. A lovasság legfölebb három század huszárból áll, de ezek nagyon jól vannak felszerelve. A hivatalos lap vasárnapi száma a következő miniszteri rendeletet teszi közzé: A készpénzből álló birói letétemények gyümölcsöztetése tárgyában az igazságügyi és pénzügyi magyar királyi minisztériumok, a kir. törvényszékek, járásbíróságok és m. kir. adóhivatalokhoz egyidejűleg kibocsátott körrendelettel következőleg intézkedtek . Ha az, ki a készpénzt letéteményezi, azt önmagának és egyszersmind annak, kinek javára esetleg ama letét szolgál, azon nyilatkozatával kiséri, hogy azt a kincstár ezen személyek felelősségére valamely helybeli, vagy közeli pénzintézetnél gyümölcsöztesse: a felek ebbeli szándékát a bíróság letéti utalványában közlendi az adóhivatallal, mely az átvett készpénzt még ugyanazon napon, de legkésőbb a következő napon tartozik a megjelölt pénzintézetnél elhelyezni. Ily letétek kiutalványozásánál a félnek maga a takarékpénztári könyvecske, vagy egyéb okirat szolgáltatandó ki, miáltal a kincstár minden további felelősségtől mentesz. Oly esetekben pedig, midőn a felek nem nyilvánítják, hogy a letéteményt valamely pénzintézetnél óhajtják elhelyeztetni, vagy ha azt határozottan a kincstár által kívánják gyümölcsöztetni: a kincstár ezt a letéteményezés napjától a kiszolgáltatás napjáig számítandó 4% mellett teljesíti. Miután azon letéteményeknél, melyek a felek kivonatára valamely pénzintézetnél helyeztetnek el, csak az illető könyvecskék, vagy egyéb okmányok őriztetnek, természetes hogy az őrzési dijak is ezek után számítandók. Azon letéteményektől ellenben, melyeket a kincstár kamatoztat, miután itt tulajdonképen semmi sem őriztetik, őrzési dijak sem tudnak szedetni. KRÓNIKA, Pest, május 21. Az 1848—49-iki rokkant honvédek menházára adakoztak az „Egyesült budapesti fővárosi takarékpénztár“ 100 frt, Német János és Kankol János az „Ellenőr“ szerkesztősége által 2 frt. Átvettem Vitrats János menházbizottsági elnök. Piros pünkösd napján „zöldbe“ sietett mindenki, ami — nehogy a kormányelnök megtudja — a hölgyek fehér ruháit hozzávetve pompás nemzeti szint rögtönzött. Akin az idény központtávolító áramlata mindeddig nem vett erőt, az tegnap és tegnapelőtt okvetlen hátába vette a várost és Pest bizonyosan kiürül, ha a vidék nem könyörül rajta és elküldi hozzánk piros pozsgás pünkösdi képviselőit. Helyettük a pestiek széledtek el minden irányban. Fóth, Visegrád, Balaton-Füred, a tengerpart voltak a kéjvonatok jelöltjei, akik pedig nem birtak választói qualificatióval azok a városerdőt, Gellérthegyet, Margitszigetet, Orczykertet vagy a zugligetet tűzték ki góczpontul. Egy pár lélekzetvételnyi fris levegő mindenkinek jutott, hogy ma megint újult erővel a régi kőhalmazhoz lánczolt Prometheusok lehessünk. A szinész-kérdés — legalább külsőleg — meg van oldva és e sokat hányatott ügyről a következőket jelenthetjük. A belügyminiszterhez folyamodott drámai színészek —kivéve Molnárt aki 16-a óta nem játszik — engedve a kényszerhelyzetnek, miután szerződéseiket a belügyminiszer nem oldotta fel, megmaradnak ama solidáris határozattal, hogy Orczy Bódog báróval többé nem szerződnek. Ez utóbbira nézve azonban úgy a közönség mint az érdeklett színészek megnyugtatására biztos forrásból jelenthetjük, hogy Orczy Bódog b. september 1-sején megválik az intézet igazgatóságától. * A fentebbiekhez csatoljuk még Molnár György által közlés végett hozzánk beküldött eme sorokat: Szigeti József úrhoz! Tisztelt barátom ! A lapokban hozzám intézett levelére, melyben igazságérzetemhez apellál, van szerencsém nyilvánítani, hogy ön a folyó hó 7-én estve tartott értekezlet alkalmával, midőn elhatároztatott, hogy május 16-án túl működésünket megszüntetjük — nem volt jelen, de ön első értekezletünkön sem volt jelen, a midőn kimondottuk, hogy ily sérelem után erkölcsi lehetlenségnek érezzük b. Orczy igazgatása alatt működni, minthogy ön ezt magáévá téve alá is irta, következőleg remélhettük, hogy e második határozathoz is — mely az elsőnek csak tényleges következménye — szavát adandja. Önnek magatartása szemben ezen második határozatunkkal tagadó volt az igaz, s ezt legjobban úgy bizonyíthatom, ha saját szavait idézem, ön ezt mondá : „én a magam és enyéim kárára szerződést nem bontok, de engem már annyira elkeserítettek színházunk viszonyai, hogy lemondok a színészetről és conservatorium tanári állásomat megtartva, két lap szerkesztőségének ajánlatát fogadom el, s az irodalom és tanárkodásnak szentelem hátralevő éveimet.“ Maradok tisztelettel őszinte barátja Pest, 1872. máj. 20. Molnár György: A jótékonyság és felebaráti szeretet szép példájáról értesülünk. Neuchlosz Miksa pesti fagyáros felekezet nélküli iskolát alapított, melyben gyári munkásainak gyermekei ingyen oktatást és tanszereket kapnak. Az iskolai előadások úgy vannak rendezve, hogy a gyermekek nap közben szüleik hasznára lehetnek és a gyárban foglalkozást nyernek. Budavára bevételének ma van huszonharmadik évfordulója s a kegyelet ez évben is megemlékezett az akkor elesettek hős haláláról. A budavizivárosi templomban ma reggel gyászisteni tisztelet volt, este pedig a 48-iki honvédek csoportosan vonultak ki a közös sírhoz, melyben bajtársaik aluszszák az örök álmot. Résztvevő kezek ez alkalomra babérkoszorúval hisziték az elköltözöttek nyughelyét. Majoros Istvánt, Zenta városa volt országgyűlési képviselőjét a „Società italiana dell’emancipacione della donna“ (női egyenjogositási olasz egylet) disztagjává választotta s erről diszes oklevéllel tudósitá. Korteskedés a szegény ápoldában. Nem tudjuk Pest városának mennyi köze a dologhoz. Meglehet, hogy van, akkor jó tudnia , meglehet hogy nincs, akkor a várost fogja érdekelni, ha meghallja, hogy mit mivel Polányi Károly szegényházi gondnok a város reá bízott ápoldájában. Van ugyanis a nevezett intézetben nyolcz olyan, kik még 48 előtt városi polgári jogot szereztek. Ezek tehát szavazók s a föntemlitett ur meg is hagyta nekik, hogy siessenek kivenni szavazati jegyöket és el ne mulaszszák Radóczára szavazni. Az egész turpisság talán titokban marad, mint sok más mivelete a kormány üzéreinek, ha az egyik szegénynek történetesen el nem veszett volna az oklevele. Hogy ennek másolatát a városi levéltárból kivegye, arra nézve bélyegre s igy pénzre volt szüksége. Pénze azonban nem lévén, a levéltárnok nem adhatta ki a kért másolatot. Hazamenve elbeszélte valakinek esetét, mire ez tréfásan azt ajánlá neki, (miután hallotta volt, hogy kire fog szavazni) hogy kiváltja számára a másolatot, ha a baloldalra szavaz.Hiszen rá szavaznék, volt a jámbor válasza, — hanem ha nem szabad s mikor a gondnok úr megparancsolta, hogy Radóczára szavazzunk! így jutott az eset nyilvánosságra, Pest város ellenzéki polgársága pedig megtalanulhatja ez esetből, mikép működnek ellene saját hivatalnokai is. Mintha Buda városa magyarabb lenne, amióta ellenzéki polgársága tömörül. A budaiszin körnek ritkán volt akkora közönsége mint vasárnap este, midőn Miklósi társulata Hopp Gyulának „Faust“ czimü parodistikus operettjével a szinidényt megnyitotta. A pénztár ostrom alatt volt s mikor a függöny felgördült egymás hátán látszott az a sok ember ülni. Pedig a színkör jócska népet képes befogadni. Üdvözöljük Miklósit, a magyar színészeket Budán, s reméljük, hogy nem lesz okuk megbánni felköltözéseket. Az előadás után ítélve hatalmukban az eszköz a zöldbe csalogató idővel megküzdeni. Hopp darabja határozottan sikerültebb, mint Hervének tavaly látott hasonczimű operettje. Szövege elmés és egy két részlet kivételével jól van fordítva, zenéje nem bsr ugyan becscsel és tisztán parodistikus, de mindvégig kellemes és különösen azokra, kik Gounod operáját ismerik, ötletes reminiscencziáival jól hat. Az egyes erőkről nem akarunk végleges ítéletet mondani, de a dicséret ez előadás után teljes mérvben megilleti őket. Kápolnainak szépen csengő tenor hangja van hévvel énekel is, és csak a komikum iránt kellene több érzéket mutatnia, hogy az első rendű operette énekesek közé sorozzuk. Káldiné Dékán Teréz is szép hanganyaggal rendelkezik bár a nagy színkörben nem bizonyult elég tömörnek s emellett játéka sem volt operette szerűen élénk és csapongó, hanem inkább operailag komoly és kimért. Ellenben Vizváry (kinek jó humorát és bő komikus erét a nemzeti színházban vendégszerepléséből ismerjük) kitünően beleélte magát az operette légkörébe. S oly most nem elsőrendű buffo még, de eléggé érczes hangjával s ügyes mozdulataival reményt kelt pályája iránt, hasonlókép Dékán Róza k. a., kinek szép althangja van, s ki nem mindennapi otthonossággal forgott Mártha asszony alárendelt szerepében. A karokat egy két taggal kiegészítendőnek tartjuk. A tánczkar kicsiny de ügyes. A színpad díszletei csak azok, melyeket tavalyról ismerünk. Úgy hallottuk, hogy Miklósi, ki Lehmanra bízta a díszítést, ettől az utolsó pillanatban cserben hagyatva csak most gondoskodott más festőről s ez az oka, hogy a régi díszleteknek ellentétben kellett állni a csinos öltözékkel és az elég gondos rendezéssel. Mindezekkel szemben mi sikert jósolunk s kívánunk a vendég igazgatónak. Ha vígjáték személyzete is oly jó mint az operetté, melynek mint halljuk, több tagja még ezentúl fogja magát bemutatni, sok vidám estre számíthatnak a színkör látogatói. Ama kalocsai kr. Ügyész , aki mint lapunkban említve volt, minap Irányi és Vidáts ottlétekor a tanácskozást háborgató egyént haza küldötte, az igazságügyminiszter büntetésül más helyre tette át. Szépen vagyunk a birói függetlenséggel. A gödöllői kir. járásbiró pedig K. I-t az összeíró küldöttség elnökét, mint halljuk elfogatni rendelte, mivel ez idézésére meg nem jelent. A dolog így történt: A járásbeli szolgabiró panaszt tett a járásbiró előtt, mintha K. I. öt becsületében megsértette volna. Erre a járásbiró vádlottat megidéztette, ez azonban, az összeírással elfoglalva lévén, a tárgyalást ennek befejezése utáni időre kérte elhalasztatni. E méltányos kérés elvettetvén, az ellőbbi végzés fentartatott, s ez elmozdító végzés K. I-nek távollétében ajtajára szegeztetett. S bár ez távollétét a községi előjárók bizonyítványával igazolni képes, ellene mindamellett elfogatási parancs adatott ki. Pedig a küldöttség tagját a 48-iki törvény különös utalma alá helyezni. Erre is elmondhatjuk hogy szépen vagyunk! A nemzeti színház legutóbbi két előadásáról meg kell emlékeznünk, ámbár kiválóbb művészi fontossággal egy sem bírt. Szombaton Tannerné asszony lépett föl mint szerződött tag „Faust“ Margijában és szép alakjával nem különben mint általunk egy ízben már ismertetett szép hanganyagával hatott. Iskolája, játéka azóta sem javult, de az énekesnő fiatalságát tekintve nem mondhatjuk, hogy fejlődései előtt az ajtó be van téve. Hanem minap megjegyzésünket ismételnünk kell, azt t. i., hogy fejlődést csak úgy várhatunk, ha képeztetése rendszeres, működése okszerű lesz. Vasárnap a színház zárva volt. Hétfőn Tóth Kálmánnak „A nők az alkotmányban“ czímű vígjátékában Kassai játszta mint vendég Borbács szerepét, a nélkül azonban, hogy akár eredetiségére akár alakító erejének másnemű jó oldalaival megközelítette volna azt azt alakot, melyet páratlan Réthynk a kortesből teremtett. Szereplésének megvolt azonban az sikere, melyet tisztességesnek mondhatunk bárhol, de a melynél kisebb senki sem jogosít fel arra, hogy a nemzeti színpadot előtte akár mint vendég előtt megnyissák. A sziniképezde növendékei jun. 17-én a a zugligeti „disznófő“nél nyári mulatságot rendeznek. A vidéki lapok közül a „Nyitrai Lapok“ az első, mely a pesti népszínházra aláírást nyit, s ezt a maga részéről 10 forinttal kezdi meg. Vidéki laptársainknak követésre ajánljuk a szép példát. Szarvason a macskák közt kitört a veszettség s egy megdühödött állat meg is mart egy férfit, kinek sorsáról azonban még nem érkezett jelentés. Prick József temetése Nagy- Becskereken nagy fénnyel és az egész megye tömeges részvéte mellett ment végbe. A temetési szertartást Várady János kanonok végezte teljes segédlettel, mire megindult az impozáns menet, mely az elhunyt Buda-Pesten, 1872. május 12. Kerkapoly Károly, pénzügyminiszter. Bittó István, igazságügyi miniszter. Kivonat a hivatalos lapból. A vallás- és közoktatási miniszter Szabó Imre debreczeni k. törvényszéki közbirót az ottani államvizsgálati bizottság tagjává, Zsigmondi Gusztáv mérnököt a magyarországi műemlékek felvétele, lajstromozása és osztályozása czéljából a „Magyarországi műemlékek ideiglenes bizottmányáéhoz rendes tagul nevezte ki. Dr. Képes Gyula a honvédség szabadságolt állományába zászlóali orvossá ezredorvosi ranggal és századosi jelleggel neveztetett ki. Varjú Ferencz, Náday József és Kunhalmi Kócsa László szabadságolt állományú honvédtisztek rangjukról lemondván, e lemondásuk elfogadtatott.