Magyar Ujság, 1872. június (6. évfolyam, 123-147. szám)
1872-06-02 / 124. szám
Vasárnap, az orkessztoi iroda: Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét ilete minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. ICíncia-hivatal: Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. essmzm 4 V/ -»i Jtrf masm*» 104. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. ■^nTftfi. M VI. évfolyam. mmmmmSmA..mSSSSSSiSmi... 1872. junius 2. Elotssofówl Ax : Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre....................................20 frt — kr. Félévre.........................................10 „ — „ Negyedévre...................................5 „ — „ Egy hónapra....................................1970 „ Egyes szám ára 10 kr. Hirdetőisloíj s 10 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr többszörinél 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésőr külön 30 kr. Nyílt tér: 6 hasábos petitsor 25 kr Fgest, junius 1. Politikai szemle. A franczia nemzetgyűlés 28-ki ülésében folytatá a hadseregre vonatkozó javaslat tárgyalását. Első szónok Denfert-Rockerau ezredes volt, ki azonban nem oly jó szónok, mint katona. Beszédét, mely a katonai fegyelemről igen furcsa elméletet állított föl, a ház folytonos félbeszakításokkal kisérte. Changarnier tábornok igen élesen megtámadta ez elméletet s azt mondá, hogy a fegyelem az engedelmesség alapja a hadseregnek. A katona előtt a tiszt legyen az élő törvény. „Ha engem decz. 2-án elfogtak — mondja az öreg tábornok — nem azokat teszem felelősekké, kik az elfogadást végrehajtották, hanem a hadügyminisztert ; ők csak kötelességüket teljesítették, midőn engedelmeskedtek.“ Utána Aumale herczeg szólt, hosszasan, de új eszmék nélkül. A deportáltak első szállítmánya a „Danae“ hajón már elvitorlázott Új-Caledonia felé. E hajón voltak Assy és Régére ismert commune tagok is. A hajóraszállás a legnagyobb rendben ment végbe s csak egyszermásszor hangzott a foglyok sorából az „éljen a commune“ kiáltás. Assy az utazás tartamára a deportáltak közös ebédjeinek felügyelőjévé neveztetett ki. Azt kihíresztelték, hogy a foglyok közül sokan roppant pénzösszegeket visznek magukkal. Ez nem igaz; Assy, ki aránylag gazdag ember, csak 90 francot és egy arany órátt vitt magával. A „Danae“ a jó reménység foka körüli úton megy rendeltetése helyére, míg a deportáltak ellátásához szükséges anyag a rövidebb suezi után szállíttatik el. Azon hír, hogy a „Guerriére“ hajó Rocheforttal s más elítéltekkel kész az indulásra, korainak bizonyult. A német kormány már végleg kimutatta az 1870—71-diki háború költségeit. Németországnak a háború összesen 231,091,334 tallérjába került. A francziák csak most készítik számláikat s még nem fejezték be egészen. A háború utolsó négy hónapja 1870. okt. 12-től 1871. febr. 10-ig 874,015,000 frankba került. De ide Páris költségei, melyek a contributióval együtt mintegy 600 millió frankot tesznek, még be nem számítvák. A birodalmi gyűlés ülésszaka állítólag e hó 14-én fog véget érni. A császár maga tart trónbeszédet. Az ősz Vilmosról írják különben, hogy e hó 15-én fürdőre utazik. Kossuth Ferencz levele: Nagy érdemű bizottmányi Elnök uri és Sz.Lörinczi balpárti választók ! Őszinte megindulással vettem megemlékezésüknek és barátságuknak azon új jelét, melyet e kerület halpárti bizottmánya tiszteletbeli elnökévé lett megválasztatásommal adtak. Fogadják ezen megtiszteltetésért, szívből eredő köszönetemet! Miután Helfy Ignácz barátom újonnan fellép e kerületben, újólag felhívom önöket, hogy ő reá szavazzanak, és ismételve ajánlom őt e kerület választóinak, mint szilárd jellemű, tisz A MAGYAR ÚJSÁG TÁRCZAJA. — 1872. junius 1. — Egy szegény ember szerelme. — Jávai beszély. — (Vége.) Végre Saidjah Bataviába érkezék. Egy gazdag hollandus házában csakhamar foglalkozást lelt, mert az oly javas, ki nem volt még európainál szolgálatban, nagyon keresett, miután még nincs elrontva. — Saidjah nagy s erős lett, mert minden nap enni kapott, mi falujában nem történt meg mindég. Megtudta magát kedveltetni, s haja kocsis lánya kezét megkéri, bizonyos lehetett volna, hogy nem fogják elutasítani. Bérét fölemelték s apró ajándékok sem hiányoztak, mert meg voltak vele elégedve. Mevrouw neje Sue egyik regényét olvasta, s valahányszor Saidjaht látta, mindég eszébe jutott Djalma herczeg. A lányok is megérték, hogy a jávai festő Radhen Saleh Párisban miért aratott annyi győzelmet. Miután Saidjah a hollandus házában három évig szolgált, elbocsájtatását kérte. — Háládatlannak tartották ugyan, de nem akarták visszatartani s Saidjah vig kedélylyel indult szülőföldjére. Egy vékony bambusznádban volt útleveles a bizonyítvány, a melyet ura jó magaviselete felől kiállított. Egy más nádban, a melyet szijra kötve mellére keresztbe téve hordott, valami nehézkes látszott lenni, de Saidjah e nád nyomását szívesen tűrte, mert húsz darab nehéz arany volt benne s e pénzzel három bivalyt vehetett. Mit fog Adinda mondani. Oldalán ezüsttel kivert kris csüngött, s ennek foggantyuja gondosan el volt takarva selyem szövettel, mert művészi fa faragvány volt. A vászontarisznyában, mely csípőjén lógott, ezüst övet őrzött, mely finom ezüst darabokból volt öszszerakva. Az év persze, hogy rövid volt — de hisz Adinda oly karcsú. Egy kis séta keblű, tevékeny és tehetséges, jó hazafit. Engedjék e felhívásomat és ajánlatomat indokolnom. Teszem ezt, nem mintha fontosságot helyeznék igénytelen nézetem nyilvánítására, de mivel önökhöz szólanom mint bizottmányuk t. elnökének, kedves kötelességemmé vált, melyet annál örömesebben teljesítek, mivel úgy látszik, ellenpárt szerveződik Szt.Lőrinczen, melynek czélja e kerület következetességét meghazudtolni. A jobboldali szentlőrinczi választókhoz is szólok tehát, nem csak önökhöz! Mielőtt önök szavaznának, gondolják meg jól, a képviselőválasztás mily fontos mozzanat oly ország viszonyaiban, melyben a képviselő hivatva van, sarkalatos jogokat védelmezni, és elveszett vagy feladott jogokat visszaszerezni. Sok választón hazánkban, könnyelműen veszi ezen polgári kötelességének teljesítését. Sokan percznyi élvezetért, némelyek egykedvűségből, némelyek ismét megbecstelenítő bérért oly irányban szavaznak, melyet nemcsak mint hazafiaknak, de mint egyes egyéneknek is, lehet, és lesz okuk megbánni. Minden egyes választás fontossággal bír; s a többség alkotásában minden egyes választás mint tényező szerepel, s az egyesekből alakuló többségtől függ hazánk sorsa, nemzetünknek, magunknak a választóknak jóléte. Drágán fizeti meg a választó közönbösségét, percznyi élvezetét, vagy ha szégyenletesen elfogadá, a lélekvásárlás zsoldját, tízszeresen fizeti meg a csekély összeget, melylyel lelkiismeretét terheltetni engedi, — ha oly követeket küld az országgyűlésre , kik veszélyes és terhes törvényeket alkotnak. Nem csak hazája, de anyagi jóléte is szenved általa a választónak, mint szenvedett az utóbbi két országgyűlés alatt hozott számos törvény által, így például, nem szavaztatott volna meg a közösügyes quota, melylyel hazánk az osztráknak adózik; nem fogadtatott volna el oly államadósság egy része, mely érdekeink ellen köttetett, s melynek milliói fegyveres megtámadtatásunkra költettek alig 20 év előtt, ha más irányban szavaztak volna a választók. És most maguk a jobboldali választók is fizetik ezen milliomok fejében az adót, míg hazánk mivelődésére , anyagi és szellemi erőinek érvényesítésére , önmagunkra, iyem táskában, melyet zsinóron függve szive közelében viselet, egy szárított melatti volt. Lehet-e csodálni, hogy Saidjah sokáig sehol sem időzött, hogy ama jó ember háza előtt, ki őt három év előtt a szalmakalap fonásra tanitá, elhaladt s nem ment be, hogy a lányoknak, kik a szokásos üdvözlettel, hová ? honnan ? fogadták, csak röviden felelt s serényen tovább haladt. Lehet-e csodálni, hogy azok szavait, kik az után találkozva vele darabig együtt haladtak, kevés figyelemmel hallgatá, hogy közömbösen fogadá a hírt, hogy a kerületfőnök, akinek kerületéhez tartozott az a falu is, hol Saidjah született, nyilvános utczai rablás miatt két heti házi fogságra lön ítélve. Nem, lelke előtt szebb képek lebegtek. A felhőkben a ketapontát kérése, a mely alatt őt Adinda várta — de a fa még nagyon messze volt. A levegő után kapott, mely őt körülvevé. S ha szemeit pillanatra behunyta, látni vélte őt, a mint előtte állt s nagy sötét szemeivel rá nézett, a mint orrczimpáit könnyedén fölvoná, a mint azt gyermekkorában szokta tenni, ha Saidjah ingerkedett vele. Igen, Saidjah teljes bájában látta, látta a mint a könnyű ruha, melyet maga szőtt, karcsú derekát körül fogta s hullt alá egyszerű ránczokba kis lábaira. Nem, Saidjah nem hallá a vele találkozók mit mondtak neki. de más hangokat hallott. Hallani vélte, amint Adinda mondja : Isten hozott, Saidjah ! Rád gondoltam a rokkánál, szövőszéknél s a rizstörzsön termett rizskölyüzésnél, melyre kezem háromszor tizenkét rovátkát vágott. Itt vagyok a ketapanja alatt, mert ez a meghatározott nap. Isten hozott, Saidjah, én nőd akarok lenni! E hangok hatoltak Saidjah lelkébe, s melyek megakadályozták az után találkozott vándorok újdonságait kellő figyelemre méltatni. Végre látta a ketapanfát, vagyis inkább messziről feltűnt az erdő, hol a fát megtalálandja. Még éjszaka volt, midőn az erdőbe érkezett, de kezével a fákat tapogatá, mig csak a feleslegből költhetnénk — ha volna felesleg, — mintha lehetne felesleg, midőn minden egyes fillér, mely a nép adójából foly be, a munka verejtékét képviseli. Ilyen következése van azon téves felfogásnak, vagy egykedvűségnek, mely a jelen uralgó pártot többségre emelte; — igy fizeti meg a választó tévedését, vagy ha erkölcstelenül, csábításért szavazott, saját megbecstelenitése bérét. Nem lehet egy választónak sem, szavazata fontosságát kicsinyleni; — nem szabad szomszédjára bízni a polgári kötelesség teljesítését, mig ő maga percznyi előnyt elfogad és élvez. Ez oly joggal mint te hagyod szomszédodra, hagyhatja szomszédod te rád, a kötelesség teljesítésének látszólagos önmegtagadással járó, de a valódi érdekekkel megegyező szerepét ; s mindketten a rövid s erkölcstelen jóért, évekig vagy élethoszszan bűnhődtök! Azon választót, kit meggyőződése vezet a jobb oldalra és úgy meggyőzhetik moralitet a bekövetkezett és elvitázhatlan tények, mint meggyőzheti az említett erkölcsteleneket, a rájuk nehezült anyagi teher. Most már nem következtetések és okoskodások, de tények után ítélhet! Érthető volt az 67-ben, hogy sok őszinte hazafi, ki a passiv ellenállásban kifáradt, bár látható, hogy ennek morális hatása alig 20 év alatt, a végfelbomlás szélére és a kialkuvás keresésének kényszerére vezette az osztrákot-----------érthető volt, hogy sok őszinte hazafi elfogadá a 67-es egyezményt mint alapot, melyen odább haladhatunk, tágult légkörünkben beldolgainkat rendezhetjük, gazdagokká lévén, hatalmasokká lehetünk, és a jövőben jogfeladásból fejlődött bár, de hathatós jog visszaszerezhetési képességre jutunk. Érthető volt, hogy a remények, bár helytelen felfogáson alapulónak, elcsábíthatták az önzéstelen honfiak egész tömegét. De most már tények bizonyítják (mit előre lehetett látni) hogy az elfogadott alapon csak hátra s nem előre haladhatunk. Természetes következésnek kell ezen hátramenést egyedül már azért is tekinteni, mivel sértés volna egy egész tisztelt pártra nézve, ha azt hinnék, hogy szabad önakaratból esnek egyik jogfeladásból a másikba. Ha szabad, önakaratból tennék ezt, polgártársaink egy igen tekintélyes részére rá kellene ütni a hazafiatlanság bélyegét! végre egy fatörzsre akadt, a melynek kérgébe mély rovátba volt vágva. — Ezt hajdanában fejszéjével Si-Panth vágta, a rosz szellemet elűzni, miért ez anyjának fog fájdalmat okozott s Si-Panteh anyja ezután fájdalmától nem sokára megszabadult. — Ez volt a Saidjah által keresett fa. Egykoriban Adinda a melattit ez alatt nyújta át. A fa alá leült, s a csillagokat szemlélgeté, s ha ezek közül valamelyik hirtelen letűnt, Saidjah ezt szülőfalujába való viszszatérésre üdvözletőnek tartotta. Azt gondolá, ha várjon Adinda alszik-e most s a hónapokat a rizs szárára pontosan följegyzé-e? Oly annyira fájna az neki, ha a számításba megtévedt volna — hisz ez oly sok hónap — harminczhat! S arra gondolt, hogy atyja házában most ki lakhatik s lelke előtt fiatalsága vonult el, anyjára gondolt s kérdé magától, hogy mi lett volna Adindából, ha ama bivaly kevésbé hű s bátor ? Nyugodtan a csillagok eltűnését figyelemmel kisérte, s minden csillagnál, mely az égről eltűnt, arra gondolt, hogy valamint keleten a nap mindig fölebb tör, úgy találkozása Adindával mindinkább közeledik. Mert tudta, hogy az első napsugárral a ketapanja alatt lesz, ő reá várakozva. De miért nem volt Adinda itt ? Napkelte előtt pár órával nem siethetett volna-e fölhasználni a boldog perczet, mely Saidjah lelkét három hosszú éven át fénysugárral tölté el. De haragra még nem volt oka, mert a nap még nem jött föl, a nap szemefényt az alvó földre még nem terjeszte szét. A csillagok fénye mindinkább halványabb lett s el eltemedeztek, az égboltozat a hegy orma mögött világosabb lett ugyan, keleten a felhőkön át mint a tüzes nyil czikázva tört elő a fény, de mégis eltűntek ama szürke fátyol mögött, mely Saidjah szemei előtt a nappalt elzárta. S körülötte mindinkább világosabb lett, a távolban már a falut szemlélhette , s Adinda ott pihent. Nem !ö már nem aludt, hogy is tudott volna aludni, hisz tudta, hogy Saidjah vár reá. Az egész éjen át virasztott, s az éjfőle magunkat tisztáknak érezvén, mást ne gyanúsítsunk! A létrejött jogfeladások, logikai következményei voltak tehát az elfoglalt állásnak. A jobboldal, a kormány, sőt maga tisztelt honfitársunk Deák Ferencz is, szándékaiknál jóval odább sodortattak. Megkérdezhetnék önök magát a Deák-párt egykori érdemdús vezérét, ki most oly sokszor marad pártja ülésein kisebbségben, nem áll-e ő is oly messze nem csak 61-ben de még 67-ben hangoztatott irányától is, mint állt egykor a vérben fetrengő Robespierre, a halál eltörléséről álmodozó philosoph Robespierre-től. Egyébiránt, hogy a párt egyes tagjai jóval odább ragadtatnak saját akaratuknál s meggyőződésüknél a párt összege által, az nem csak appreciáció, hanem nyilvános tény. Hiszen köztudomású dolog, hogy gyakran a jobboldal magányértekezletében a párt számos része, a káros törvények ellen szavaz, de pártfegyelemből törvénynyé emeli az országgyűlésen ugyanazon javaslatot, melyet meggyőződésből ellenzett, bár tudja, hogy az ellenzék száma az ellenzékhez csatolva többséget alkotna az általa is károsnak vallott javaslat ellen. Még a tisztes Deák maga is, ily alkalommal távol tartja magát az üléstől, s így passivitásával erkölcsileg és oly felelősséget vállal, mint vállalnak párt fegyelemből meggyőződésük ellen szavazó párt felei. A párt fegyelemnek ily bámulatos felfogását hiába keresnék a világon akárhol! De polgártársaim ezen szomorú systémának oly gyakorlati eredményei vannak, melyeknek gondolkozókká kellene tenni önöket. Parlamenti szervezetet akarnak önök hazánkban? — — választók akarnak önök lenni ? Tudják önök mi az alapja a modern parlamentarismusnak és követválasztásnak? Ezen alap, az ismert elvekkel bíró egyénben öszpontosuló személyes bizalom. És ime a jobboldali képviselő bármily elvekkel bír, melyek folytán választóinak bizalmát megnyerő, ezen elveket alárendeli a párt fegyelemnek ! Elvei tehát tényleg, eredményileg, nem léteznek! S minthogy a benne fektetett bizalom személyes elvein nyugodott — e bizalom alapja elenyészik; elenyészik tehát a modern parlamenti szervezet alapja is. A választó, ki ilyen képviselőre szaajtaját megkopogtatva, kérdezé, hogy lámpája miért ég még s mosolyogva viszonzá, hogy fogadás kötelezi a kendőt a hónap első napjáig megszöni. Vagy az éjt sötétben a rizstörzsökön ülve tölté, s kis ujjaival a rovátkákat tapogatva számlálgatá , hogy meggyőződjék , hogy csakugyan harminczhat. S nyilván többször a számítást készakarva eltéveszté, újra megszerezhetni a kellemes megnyugtatást, hogy csakugyan háromszor tizenkét hónap múlt el, mióta Saidjaht utoljára látta. S hova tovább mindinkább világosabb lett. A felhő fátyolon kékesvörös vonal tört át s szélyeit tüzes fénynyel vonta be. Az égboltozaton villámok czikáztak s a levegőben újra tüzes oszlopok tűntek föl. De ezek nem estek le, hanem a sötét alapra tapadtak, s fényök kisebb nagyobb gyűrűkben elveszett, ismét egymásba folyva; s fénysugár fénysugár után tört elő egymásba higyódzva s ismét szétoszlottak, s az ég sötétkék alapján ezer s ezer színben világítva s ragyogva. Piroskék, ezüst, vérvörös s aranysárga, tüzes szinpompában világítva, az elsőségért küzdöttek ! Ez a napkelte volt, Adinda viszontlátása! Saidjah soha sem tanult imádkozni! De szentebb imát, forróbb köszönetét, mint a minőt néma csodálkozása kifejezett, emberi nyelv soha sem nyilvánított. Nem akart a faluba menni. Adinda viszontlátása kevésbé tűnt volna föl előtte szépnek, mint a találkozás bizonyos tudata. Szemeit a vidéken jártatás számos hely, melyet megpillantott, lelkében a fiatalkori emlékeket költők föl. S habár tekintete s gondolata ide-oda kalandozott is, azért szeme mégis az ösvényre volt irányozva, mely a faluból a ketapantához vezetett. Minden a mit látott s hallott — Adinda volt. Baloldalról látta a mélységet, hol oly sárga a föld. Ott egykor a mélységbe egy fiatal bivaly zuhant, s a falu férfiai erős köteleken leereszkedtek , az állatot megmenteni. De mindannyiuk közt legbátrabb Adinda atyja volt. S kezeivel mily örömmel tapsolt, a mint a bivaly meg volt mentve — Adinda vaz, egy ismeretlen nézetben bízik meg; üres ivet ir alá; kéz kötötten adja magát át mások akaratának ; ismeretlen pártfeleiért, századik szomszédjáért, kit nem ismer, soha sem látott, kezességet vállal; — ha többen ezen ismeretlen századik szomszédai közül terhes adósság fizetését elvállalják, implicite elvállalja ő is; ha ezen szomszédai elhatározzák, hogy magukat lekaszaboltatják,megy összekaszaboltatni magát ő is. A korát túlhaladott József császárt halálos ágyán is kényszerítették őseink megsemmisíteni egész éltének gyakran bár üdvös irányú törekvései eredményét, egyedül azért, mert őket, népeit gépekké alacsonyitá. Holott mai napon azon jobboldali választó, ki az ismeretes tények daczára is a jelen kormánypártra szavaz, önkényt mond le emberlétének legszebb atributumairól, öntudatosan szűnvén meg ön irányú, ön meggyőződésű, ön lelkiismeretű, ön akaratú lény lenni. Lehetséges az, hogy ennyire elkorcsosodtunk ?! De midőn ily erős oka van az önérzetes és meggyőződésből jobboldali szavazónak gondolkozni s habozni, eltekintve szavazata irányának minden más közügyi eredményeitől, lehetséges volna azt feltenni önökről t. sz. lőrinczi polgártársak , hogy épen most fognának beállni jobboldali választóknak ? épen most állni be, midőn elvitázhatlan tények bizonyítják, mennyire nem képes a jelen többségnek diktáló kormány ellenállani az általa teremtett helyzet fatális következményeinek. Mik ezen következmények külviszonyainkban, s belügyeinkben ? Íme röviden elősorolom önöknek. Engedjék előbb a külviszonyokra mutatnom. Midőn a 67-es egyezmény hazánkat Ausztria egyik felévé tette, s a birodalom többi részeit együttesen s akaratuk ellen a másik féllé alkotá, előre látható volt, hogy mi köteleztük magunkat, gátul szolgálni szomszédaink nemzeti aspiratiói érvényesítésének. Önkényt vállalkozunk a mieinkhez hasonló jogok tiprására. Midőn tehát helyzetünk logicája, elvállalt szerepünk játszására kényszerítend, méltó gyűlölet fog eláradni szomszédainkban ellenünk. És ez be is következett. Amint tudják önök, a múlt országgyűlés folyama alatt, a cseh nemzet visszakérő történelme és kötései által szentesített jogait. A Lajtántúli minisztérium feléje hajlott, s az uralkodó nevében ígéreteket is tett a cseheknek. . De a keskeny ösvényen, mely a faluból a ketapanfához vezetett, senki sem jött. S Saidjáhtól jobbra, hol a pálmafák csúcsai a falu házai fölött előkandikáltak, egykoriban Si-Denah ott esett le a fáról. Mily keservesen sirt akkor Si-Oenah anyja, mert a gyermek még oly kicsiny volt. Igen, nagyon kicsiny volt, még Adindánál is kisebb s gyöngébb. S a keskeny ösvényen, mely a faluból a ketapanfához vezetett, még sem jött senki. Nyilván az éji virrasztás elfárasztó, álmos lett s elaludt. A faluba menjen-e ? — Nem, ez a hűség gyanuskodásához hasonlítana. Megszólitsa-e azt az embert, ki amott bivalyával földjét szántja? Nem, ez ember nagyon távol volt, kiáltását nem fogja meghallani, s Saidjah nem akart Adindáról beszélni, felőle kérdezősködni — őt magát egyedül akarta viszontlátni. Bizonyára nem sokára el fog jönni — rebegő. Várni akart, várni . . . — De ha beteg vagy ha talán meghalt ! Saidjah a meglőtt szarvashoz hasonlóan a földről fölugrott s az után, mely a ketapantától a faluba vezetett, hol Adinda lakott, tova rohant. Semmit sem látott, sem nem hallott, s pedig hallhatta volna, a mint a falu elején az emberek kiáltozták ! Saidjah ! Saidjah! Az aggodalom vagy a nagy gyorsaság volt-e oka, hogy Adinda házát nem tudta megtalálni ? Már az egész falun végig rohant, ismét visszatért s újra a falu elején volt. Adinda házát még sem találta meg. Megállt s fejét mindkét kezével kétségbeesve meglogá. — Részeg vagyok! — kiáltá gyönge hangon. S a falu asszonyai házaikból előjöttek, Saidjaht meglátták s fájdalmát megértették, mert tudták, hogy Saidjah Adinda házát keresi s tudták azt is, hogy a faluban ilyen ház már nincsen. Mert a midőn későbben P . . . k . . . ng kerületi főnök Adinda atyja bivalyát elvéteté, anyja bánatból meghalt s Adinda nővére is meghalt, mert nem volt, ki ápolta olna. Az atya, ki félt a büntetéstől, melybe a cseh nemzeti aspiratiók, összeütközésbe jővén a 67-es egyezmény egyik alapelvével, az összes monarchia kormánya a magyar miniszterelnöknek beavatkozását kikövetelé. A magyar miniszterelnök , bármennyire „fontos 11 ember lehet is személyesen, nem saját súlya, de azon nemzet hatalmának mérlegbe vetése által nyomott határozólag, mely nemzet kormányának élén állt, beavatkozása folytán a Lajtántúli minisztérium megbukott; a cseheknek már teljesülendő reménye meghiusittatott, s gyűlöletük méltán hazánkra hárittatott. És ime mi, kik inkább szörnyű ,,delegátiv halált“ haltunk, mint halt szörnyű víz halált „Csont a kóbor színész“ mint sem hogy a „raixrátba“ belemenjünk, most mi reidisvatkozzuk szomszédainkat , ódiumot halmozva önnön fejünkre. De beavatkozásunknak káros hatása nem áll meg ily közel. Egyrészt példát adtunk s tényleges precedenst alkottunk a már jogilag létező alapnak az egyik fél beavatkozására a másik dolgaiba. Másrészt megmutattuk azon nemzeteknek, melyek Ausztria másik felévé tétették, hogy tényező erővé fejlődésünk az ő nemzeti autonómiájuk reményének véget vetett. Megszűntünk mindnyájan együttesen testvérek lenni a szenvedésben; ellenségeivé lettünk egymásnak, azon veszvén össze, hogy ki legyen mily része azon államnak, mely mindnyájunk nélkül egy semmi, — egy üres név. S ezen fajok közt kik ellenségeinkké lettek, oly nemzetek elszakadt részei vannak, melyek a világuralom küszöbén állnak. Ott vannak a németek, ők kizárvák még a hatalmas német hazából. Ott vannak a szlávok, kiket ha nemzeti önállásra szert nem tehetnek, bizonyosan inkább vonzza saját fajuk hatalma, mint a kóbor reichsrathos állam bankrutt dicsősége. De nehogy túlságosan hosszadalmassá legyek, mellőzni fogom ez utóbbiakat, mert érveim kimutatására elég lesz a német fajra szorítkoznom. Ugyan, polgártársaim volna önök közt oly gyámoltalan, aki azt elhinné, hogy Ausztria akadályoztathatja Németország végképein és teljes megalakulását, mely csak úgy létesülhet, ha Ausztria német része a birodalomtól elszakad ? Vagy akadna aki elhinné, hogy netalán legyőzheti most Ausztria, a diadal edzett, egységes létre ébredt, milliárdokkal gyarapodott, a győzhetetlenség nymbusától környezett és ennek hitétől lelkesített egész német «■■awawqiMi'wriMmii1 1 in'mwmjr vwi'.a utolérhető, ha az adót nem fizetheti, elbujdosott s Adindát testvéreivel magával vitte. Adinda atyja gyermekeivel, oly kerületbe menekült, mely a tengerrel határos volt. Itt mindaddig a bokrok közt rejtőzött, mig a többiek, kik szintén a faluból elmenekültek, mert a főnök minden vagyonuktól megfosztá, utána nem jönnek. Ezután csónakra tettek szert s a tengerre szálltak. Sok mértföldet eveztek, egész a Panassamig, melyet az európai hajósok fekvésénél fogva herczeg-szigetnek neveznek. A szigetet körülevezték s a császár-öbölben partra szálltak. Ez volt a menekültek által választott ut, s ha a faluban bivaly-rablás s fizetetlen adókról volt szó, akkor ez utat is említették. De Saidjah nem hallotta a hozzá intézett szavakat; fejében s szivében heves vértolulást érzett s azt hitte, hogy halántékán az erek megrepednek. Vad tekintettel nézett maga körül, de a falu lakosait még sem vette észre, kik szánakozólag vették körül, s végre hangos nevetésre fakadt. A szerencsétlent egy szegény nő megsajnálta, gunyhójába magával hitta s ápolta. Saidjah nem nevetett, de ajkaira szó nem jött s a gunyhó lakói néha éjjel bánatosan hangzó dallamtól lettek fölébresztve. Ez nagyon szomorú dal volt s mindég e szavakkal kezdődik . Nem tudom, hol fogok meghalni. A falu lakosai pénzt gyűjtöttek áldozatot hozhatni a szegény őrült meggyógyitására. De Saidjah nem volt örült. Mert egy holdfény világította éjszakán fekhelyéről fölkelt s a gunyhót nesztelenül elhagyá. Ama helyet akarta fölkeresni, hol egykor Adinda háza állt. Ez nagyon nehéz volt, mert a faluban sok ház összedőlt. Félig elrothadt bambusz darabokon botorkálva, útját a keresett szent hely felé irányza. A helyet föltalálá, sőt a ház egyik falát is meglelé, mely az összeroskadásnak ellentállt s ebben még a szeg is benne volt, melyre Adinda ruháit aggatta volt, midőn pihenni ment. Pors Did hevert körülötte s Saidjah ebből egy marokkal magához véve, az ápolónő gunyhójába visszatért. Következő nan SUI/voK k-----