Magyar Ujság, 1872. július (6. évfolyam, 149-173. szám)
1872-07-03 / 149. szám
Hová megyjünk? (A „Szombati Lapokból.“) Utols ’ rank bárt kiemeltünk átalános vonásokba mely törvénytelenségeket, viszszaéléseket és erőszakoskodásokat, melyek a folyamatban levő választások alkalmával és az azokat megelőzött összeírásoknál elkövettettek, és ezeknek sokaságából azon természetes következtetést vontuk, hogy az ily körülmények közt végrehajtott választások nem szülhetnek oly népképviseletet, mely följogosítva legyen a nemzet nevében törvényeket alkotni, mert az ily módon létrejött országgyűlés nem a nemzet többsége szabad akaratának kifolyása. Azóta a szekcsői és mohácsi gyilkos támadások mellett értesülünk a szentgróthi, zsámbokréti, a verbói, rimaszécsi és rimaszombati vérengzésekről, melyeknek vagy 20 halott, kétszer annyi súlyosan és számtalan könynyebben sebesült honpolgár esett áldozatul. Ezek és a törvénytelen visszaéléseknek halomra gyűjtése, melyekkel az azóta megejtett választásoknál találkozunk, nem alkalmas eszközök arra, hogy bennünket a múlt alkalommal mondott véleményünktől eltérítsenek. Mi részünkről készek vagyunk mindenkor a nemzet akaratának nyilvánulását elfogadni és az előtt meghajolni még akkor is, midőn az saját meggyőződésünkkel ellenkezik. Végre is az alkotmányosság alapelve abban rejlik, hogy a nemzet többségének akarata törvényerőre emelkedjék. Mi tehát a nemzet szabadon nyilvánított akaratának ellenében is megtarthatnék saját nézetünket, de azt sem előtérbe tolni, annál kevésbbé erőszakolni nem fognék. Megtartanók saját nézetünket, ha azt meggyőződésünk úgy sugalja, mert ép azon joggal mint a többségnek szabadsága van saját nézetéhez, épen úgy joga van a kisebbségnek is a magáéhoz. És ha mi a jelenleg folyamatban levő képviselő-választásokat a nemzet többsége akaratának szabad nyilvánításaként tekinthetnők, mi részünkről nem mondjuk, hogy megnyugodnánk, de elfogadnék azt. Nem azért nem nyugodnánk meg benne, mintha a magunk meggyőződését csalhatatlanabbnak tartanók másénál, de nem nyugodnánk meg benne azért, mert köztünk és a jelen kormány közt nem csupán véleménykülönbség áll fen, hanem mert a jelen kormány eljárását sok tekintetben olyannak tartjuk, melyet egy nemzet szabadon nyilvánított akaratának többsége sem szentesíthet. A nemzet többségének joga van magát úgy kormányoztatni, ahogy neki tetszik, de még a legparányibb kisebbséget sincs joga arra kényszeríteni, hogy az erkölcstelenségnek hódoljon és ma jelen kormányban nem csupán a közjogi kiegyezést, hanem a törvény iránti tiszteletlenséget, a hatalommali visszaélést és a legundokabb, a legnagyobb mérvben űzött corruptiót támadjuk meg és habár készséggel elismerjük, hogy a nemzet többségének joga van törvényeket alkotni tetszése szerint, ezen jog nem terjedhet odáig, hogy a kisebbséget az erkölcstelenség iránti hódolatra kényszerítse. Azért nem nyugodnánk meg a nemzet többségének akaratában sem, ha az szabadon nyilatkoznék is. De azon hallatlan visszaélésekkel, azon erőszakoskodásokkal szemben, szemben azon páratlan mérvű vesztegetésekkel, esküszegő összeírási meghamisításokkal, melyek nem egyes izolált esetekben történtek, hanem rendszeresen gyakoroltattak országszerte majdnem mindenütt, mi ezen választásokat a szabad nemzet akarata nyilvánításána nem tekinthetjük. Azt állítja a kormánypárti sajtó, hogy ugyanezen visszaélések baloldali törvényhatóságokban is történtek volna. Ha igen, akkor annál inkább igazunk van, hogy a nemzet akarata semmi irányban szabadon nem nyilatkozhatott és eggyel több ok és érv arra, hogy a megejtett választásokat törvényeseknek és érvényeseknek el nem ismerjük. Ami a vesztegetéseket illeti, ezekről biztosan megmondani, hogy mennyire terjedtek, csak azok volnának képesek, akik azokban legközelebbiak érdekelve. Annyi mindenesetre kizár , hogy mesés összegek költettek el a nép demoralisatiójára. Oly óriási összegek adattak ki ezen aljas czélra, melyek ha népnevelésre fordíttatnának, néhány év alatt országunkat a műveltség egészen más fokára emelnék. Alacsony, erkölcstelen, gyalázatos egy mesterség a lélekvásárlás. Kívánjuk, mint kívántuk mindig, hogy az ellen minél szigorúbb törvény alkottassák, de ezt nem a nemzet akarata nyilvánulhatása érdekében kívánjuk, hanem kívánjuk az erkölcsösség érdekében, mert bármennyire roszaljuk is ezen nemtelen, ezen erkölcsrontó fegyvert, azt mégis olyannak tartjuk, mely az illető egyéneket szabad akaratuktól meg nem fosztja. Kisértetbe hozza ugyan őket arra nézve, hogy saját meggyőződésüket megtagadva, saját lelkiismeretük ellen cselekedjenek, de ez nem erőszakkal, nem kényszerrel teszi és azért ezen vesztegetéseket számba nem vesszük, midőn azt tudjuk, hogy a jelen választásokat a nemzeti akarat szabad nyilvánulásának nem tekinthetjük. Nehéz és veszedelmes kórnak tartjuk azt, mely ha nagy mérvben elharapódzik a nemzeti testben, alá fogja annak jövőjét ásni és magát nemzetünk lételét a legnagyobb veszélynek kitenni, mert hisz ki fogná kétségbe vonni azt, hogy azon nép, amelynek nagy része akár hivatalokért, czímekért és rangokért, akár pénzért vagy italért felhatalmazza megbízottját arra, hogy őt saját jogaitól megfoszthassa, egy nagyobb összegért a csábító eszközök fokozata mellett nem volna képes saját hazájának réstét, saját lételét is áruba bocsátani? Ha pedig egy nemzet többsége az erkölcstelenségnek ily mély fokára sülyedt, annak nincs jövője, arra kérlelhetlenül előbb-utóbb be fog következni a nemzeti halál. De mert a nemzeti élethez, mert a nemzet jövőjének biztosításához még a nemzet akarata ellenében is minden egyes honpolgárnak kétségbevonhatlan joga van, azért az ily erkölcstelen eredményeket előidézhető többség nyilatkozatának sem kénytelen hódolni a kisebbség, sőt hazafias, erkölcsi és emberi kötelessége azt parancsolja, hogy azokat el ne fogadja, és hogy azok ellen ereje és tehetsége szerint küzdjön. Kívántuk és sürgettük mi mindenkor, a vesztegetések elleni törvény meghozatalát. Ki fogja kétségbe vonni, hogy azon párt, mely ezen törvény meghozatalát megakadályozta és megtagadta, erkölcstelen fegyverekkel akart harczolni, azokat akarta saját, természetesen szintén erkölcstelen czéljainak elérésére felhasználni. És ily eredményekkel szemben nem szabad azon megállapodásra jutnunk, hogy megnyugvással, megelégedéssel fogadjuk a nemzeti többség akaratának nyilvánulását még akkor is, ha azt a szabad akarat nyilvánulásának tekinthetnők is. Azonban a jelen választásoknál — és ez megvalljuk vigasztaló körülmény, — azok, kik a vesztegetések, a lélekvásárlás fegyverét a lehető legnagyobb mértékben felhasználták, s nem egyedül arra alapították ügyüknek diadalát. Ha reméltek is a honpolgárok közöl sokakat ezen erkölcstelen, ezen alacsony eszközökkel megnyerhetni, az eredményt biztosítva semmi tekintetben még nem látták és azért folyamodtak törvénytelenségekhez, folyamodtak erőszakhoz és megfosztván azokat hatalmi tény által a polgári jogok gyakorlásától és akaratuk nyilváníthatásától, kiknek a törvény arra jogot adott, és felruházván olyanokat ezen joggal, kikre azt a törvény ki nem terjesztette, meghamisították a nemzeti akarat nyilváníthatásának gépezetét úgy, hogy bármi legyen is az eredmény, azt nem lehet a nemzet szabad akaratának tekinteni, hanem azt úgy kell venni, mint a törvénytelen eszközök felhasználásával mesterségesen előidézett eredményt és mi csak azt csodáljuk, hogy miután a kormánypárt az ország nagy részében ezen törvénytelen eljárásban sem mértéket, sem határt nem ismert, miért nem ment még tovább, mint ameddig tettleg ment. Emlékezünk, midőn 1865-ben egy törvénytelen kormány látván azon sötét fellegeket, melyek bitorlott hatalma felett a külföldről emelkednek, veszélylyel fenyegetvén azon hatalmat és azon birodalmat, melyet ők szuronyokkal véltek fentarthatni, végre elhatározta magát, az év végével a magyar országgyűlést összehívni. Ezen kormánynak, mely kétségkívül törvénytelen volt, melynek hatalma habár kívülről veszélylyel fenyegettetek is, de belül az országban korlátlan és határtalan volt, mégis az országgyűlés összehívásánál első rendelete az volt, hogy a megyei tisztviselőket, hogy az egyenesen a kormány parancsaitól függő közegeit minden a választásnál gyakorolható beavatkozástól és illetéktelen befolyástól eltiltsa. Így jött létre az 1865-iki törvényhozás, melyből azután az események hatalma alatt a mostani úgynevezett parlamentáris kormányforma és alkotmány fejlődött. Hasonlítsuk össze már most az u. n. provisorius kormány (ezen kétségkívül alkotmányellenes kormány) ezen eljárását és ezen rendeletét azon rendeletekkel és azon eljárással, melyet a mostani magy. kir. felelős minisztériumnak tagjai kibocsátottak a jelenválasztások alkalmából és a melyet közegei országszerte gyakoroltak és folyvást gyakorolnak és látni fogjuk azt, hogy míg ama törvénytelen kormány a nemzeti akaratnak szabad nyilvánulását óhajtotta megtudni, addig a mostani úgynevezett alkotmányos felelős minisztérium ezen akaratnak szabad nyilvánulhatását minden módon, még erőhatalommal is megakadályozni és megsemmisíteni törekszik. Ugyan mire valók a belügyminiszternek, az igazságügyminiszternek, a királyi ügyek igazgatójának ismeretes rendeletei, ha nem arra, hogy alárendelt közegeiket, a közigazgatás tisztviselőit és a bírósági személyzetet arra intsék, hogy reájuk nézve a törvény általános rendelkezése nem érvényes, feltéve mindig, hogy azt az uralkodó párt érdekében felhasználják ? A jobboldalnak már Andrássy miniszterkedése idejében szokása volt azzal ijesztgetni az ellenzéket, és az országot, hogy ha a mostani kormány megbuknék, akkor a reactió emberei, az ő conservativei fognának kormányra jutni. Ez ugyan már magában véve is alkotmányellenes fenyegetés volt és ha igaz lenne, csak azt bizonyítaná, hogy nálunk alkotmány nincsen, mert azt feltenni semmi körülmények között nem lehet, hogy az u. n.a conservativek a magyar képviselőházban minden politikai apostasiakat számba véve, többségre vergődhessenek, alkotmányos országban pedig csak azon pártból alakulhat kormány, amely a képviselőház többsége által támogattatik. De ha ily kormány mégis lehetséges lett volna is, vajon az úgynevezett conservativek múltja és előzményeik után ítélve, lehetne-e attól tartanunk, hogy a mostaninál alkotmányellenesebb , a törvényeket kevésbbé tiszteletben tartó vagy reactionáriusabb kormány fogna alakulni ? Mi azt hisszük, hogy nem. Sem Apponyi, sem Vay, sem Sennyei soha tanúbizonyságát sem adták annak, hogy a polgárok alkotmányos jogait, hogy az ország törvényeit oly kevéssé tartják tiszteletben, mint azt a jelenlegi kormány minden lépten-nyomon bizonyítja. Attól sem tarthatnánk, hogy reactionáriusabb irányban fognák az országot kormányozni, mert hiszen annak politikája, aki a népképviselet lerontásásával, a virilisek új kiváltságos kasztjának megalkotásával kezdi, és a polgári jogok, sőt magának az országyűlési szólásszabadságnak megszorításával folytatja, működése határozottan reactionárius és ki volna képes megmondani, hogy hol és mikor fog ezen irányban megállapodni ? Mi részünkről oly kormányt kívánunk az országnak, mely határozottan a szabadelvű haladás irányát kövesse, de ha már ezt nem teszi, legalább tisztelje a polgárok alkotmányos jogait, tisztelje az ország törvényeit, míg azok törvények és e tekintetben bármi és bárki következzék is Lónyay úr után, a cserével semmi tekintetben nem veszthetünk. A változást tehát bármi legyen is az, szívesen fogjuk üdvözölni, mint olyant, mely minden, még a legroszabb esetben is javulást fogna jelezni. Általános az országban, még pedig minden pártkülönbség nélkül a nézet, hogy úgy amint a dolgok most mennek, tovább nem maradhatnak. Vannak, kik hangosabban, vannak. A sz.-gróthi csíny, Sz.-Gróth június végén. A sz.-gróthi választás határideje jun. 20. reg. 9 órára lévén kitűzve, mint jelenlévő választó többed magammal a választási terembe 2 percz hiján 9 órakor megjelentem, s már akkor egy bizonyos Kozák nevű postahivatalnok úr egész negédességgel úgy fogadott, hogy megkéstünk, mert az ő órájukon elmúlt 9 óra, s csak is lovagias eljárásoknak tulajdonítható, hogy egyhangúlag Batthyányi Zsigmondot ki nem kiáltották. Végre megengedték kegyelmesen, hogy pártunk, mely az övékét legalább 400 emberrel túlhaladta, szavazatot kérhessen, de csak is azért engedték meg, mert ily erős pártot nem gondoltak. Megkezdődvén a szavazás Besenyei Ernő elnöklete alatt, én ki folytonosan a szavazóteremben voltam, elég alkalmam volt hajmeresztő erőlködéseket, s igazságtalanságot tapasztalni. Már a szavazás kezdetekor a bérencz, szavazattal nem biró zsidóság spalért képezett vörös kokárdásan díszítve a szavazóterem ajtaján kívül és belől, kik is a szavazókat, kiket a kint fogadott embereik már ugyan vesztegetni megpróbáltak, de nem sikerrel, az utolsó próbára állították. Ezen bérenczek a legfeltűnőbb szemtelenséget követték el, többször szállíttatván fel az elnök részünkről, hogy ezen garázdálkodó bérenczeket hallgattassa és távolítsa el, de hasztalan, e tekintetben a nyilvánosságra hivatkozott. Később midőn már részökre a veszteség, daczára annak hogy minden zsidóból egy-egy vesztegetős lélekvásárló kassa volt, sőt Szily Dezső bizalmi férfiúnak kocsisa is egész nap a válastok közt pénzeket ajánlgatott, kétségtelennek látszott. Szentgróthi zsidók leveleket hoztak be felmutatni nejeiktől küldve, hogy a balpárt emberei minden ablakjukat beverik, és oly nagy zajjal vannak, hogy tőlük aludni nem tudnak; később ismét azon hamis jelentéssel jöttek a bérenczek, hogy a balpártiak kővel dobálódnak, s midőn erről meggyőződni akarván kimentünk, a legnagyobb csend és rend uralkodott, leszámítva hogy a balpártiak egy ilyen bérencz mestert és zsidót, kik vesztegetni akartak, maguk közzül eltisztítottak. Végre más csel már nem lévén, a katonaság, melynek parancsnoka Batthyányi volt, lett utasítva, hogy a balpártiakat minél messzebb eltávolítsa a szavazó helytől, s igy azon erőszakos eljárás által lehet talán zavart előidézni; ezt a katonaság teljesítette is, még pedig úgy , mint czélhoz vezetőnek találta. Ugyanis a népünk, mintegy 1400-an lehettek, nagyobb része ült vagy feküdt a földön, mert ez már 11 órakor volt estve, midőn a katonaság egész erővel reájuk lovagol el annyira,hogy a tömeg nem lévén képes egymástól hátrálni lábaikat taposták a lovak, s ott egy pár választót le is gázoltak. A nép ijjedtében a zászlókat a lovak elébe tartotta, hogy ezáltal magát a veszélytől megmentse, erre aztán az elnök úr kijelentette, hogy a hadnagyot is már megszűrték a zászlóval, s kint nagy verekedés és kődobálás lévén, a szavazást beszünteti, s midőn ezen nyilatkozatot tette, azonnal a pártfelügyelők jelentették, hogy kint még hang sincs, nem hogy verekedés vagy kövek dobálása volna, de minthogy ez már előre kicsinált csel volt veszteségük esetére, az elnököt a szavazat folytatására, bár sokan és sokszor felkértük reá, bízni nem lehetett, de meglátszott abból is igazságtalan tervük, mert a jegyzőkönyv már előre készen volt, csak lemásolták. Hogy a veszteség részükről bizonyos volt, ők jól tudták, mert midőn a szavazást félbehagyták, már akkorra lélek nem volt eladó, akit meg lehetett venni, megvették; szavazatuk pedig már 20 sem lett volna a még le nem szavazott községekben, holott a balpárt már akkor 53-mal előnyben volt, s még 400 biztos szavazata a le nem szavazott községekben volt. Leirhatatlan azon igazságtalanság, amit a küldöttség elkövetett ; — volt eset reá, hogy a szavazó történetesen Pály János helyett Pály Istvánt mondott, de azt rögtön kiigazította, szavazatától megfosztatott, de ha részükről a fogadott legénykék Garófot mondtak, vagy Batthyány Zsigmond helyett, Lajost, azt el nem utasították, hanem 10-en is segítettek a név kimondásához, Így állván az igazság és a törvények tisztélé e választókerületünkben, a valódi választópolgárság annyira elkeseredett, hogy komoly következéstől lehet tartani. Adja Isten, hogy ne legyen! Egy szem és fültanu. Holnap jul. 3-án választ Szász Régen. Jul. 4-én Kolozsvár, Mármaros megye. Jul. 5-én Közép-Szolnok. Jul. 8-án Doboka megye felső kerülete. Jul. 10-én Torda, Kőhalom. Julius 14- én Heves megye tiszanánai kerülete. Július 15- én Besztercze, Szatmár város. * Érsekújvár, jun. 29. (Wodiáner Albert megválasztatása.) Azon törvénytelenségek és visszaélések, melyek országszerte a kormánypárt által használtattak és szettek létük és uralmuk fentartására, az érsekujvári kerületben is egész a megbotránkozásig érezhető volt és itten sem hiányzott. A választási összeírás és az ottani zavart kapkodó eljárás igen gyanittatni engedte, miként a kormánypárt félti uralmát és retteg a bukástól; fel is vettek azon jó urak boldog boldogtalant, ki jobbpártinak vallotta magát, de mi több a Surányi czukorgyárban a munkásokat állampapírokkal ellátva küldték szavazókul beíratni magukat. Érsekújvárod a gabnakereskedőknek minden házhoz tartozó hajhásza, mi több, kocsisa is elláttatott ily módon szavazati joggal, és mi több, a herczegprimás kegyességéből a komárommegyei puszták cselédsége hajdúi és faragó béresei is ide teremtettek szavazni, holott az udvardi járásban az Ordódy pártnak is elkeltek volna; mégis oly szegény állapotba jött e jelölt, hogy csakis a választási elnöknek köszönheti a 42 szavazat többség általi megválasztatását. Az elnök jártszavazást tartott és a piacz közepére terelte a szavazást, nagy alkalom nyilt tehát a vásárlásra, mely geschäft az este beálltával nagyszerűen szetett. 25 és 30 frt volt a dij, és a fogottak a szent ferenczrendű zárda ajtaján betolattak és ott tartattak. Mondják a jelen voltak, hogy a zárda volt Wodianer úr tanyája, a folyosók, udvar, kert tele volt boros hordókkal, és a legaljasabb ocsmányságra hagyta magát az eddig városunkban népszerű zárda felhasználtatni. A vásárlás valószínűleg kellő mennyiségben nem sikerült, így azon csínyhez is hozzáfogtak, miként több egyént a balpártból saját emberük által leszavaztattak, de van egy eset arra is, hogy Szavazattal nem bíró szintén szavazott. Ekképen sikerült a százezret kidobott jelölt urnak 42 szavazattöbbséget kipressírozni. Drága, igen drága képviselői állás, szemközt azon páratlan ellenszenvvel, hogy a kerület 2072 szavazó polgárja képviselőjének el nem ismeri. A mű összeállításánál sok munkatárs volt; felelesgesnek tartom a hivatalosok és az érdekelt magánosok megnevezését, de érintetlenül nem hagyhatom a katholikus klérus tagjait mint főkorteseket a nyilvánoság elé hozni, hogy tetteik bevégződvén s most babérjaikon nyugvó urak hírnevével mindenki megismerkedhessék. Balásy Gergely nagyerétinyi plébános udvarán tartotta a kortes tanyát. Szilágyi nagykéri plébános és a komjáthi káplán Havlicsek Vincze ezen urak méltó elismerést érdemelnek. Érsekujvárott a szavazó polgárok igen elkeseredettek, a választás vezetése alatt katonaság általi legázoltatások és bukásuk oly lehangolt helyzetbe hozta, miként az eddig köztiszteletben állott Kratky József plébános urnak egyházi beszédét végig sem hallgatják, a templomot lódobogás közt odahagyják és kiürítik. A plébános úr többször hangoztatta, hogy ő semleges marad, és mégis Wodiáner úrra szavazott; ezen tette által saját maga ellen ingerültté tette a népet. A balpárt tömörült és erős, kivált Érsekujvárott, hol mintegy 860 szavazó sziklaként edzetten áll és nem hajól meg a bankók hullámainak csapdosásai alatt; és maradand állandóan mindaddig, mig azon megváltó el nem érkezend, ki Wodiáner uralma alól e népet feloldandja. Minden hit terjesztés, mihez azon jó urak értenek, csak ámítás és kaczagásra méltó képzelődés. Érsekujvárott pártja nem volt és nem lesz Wodiáner urnak; az itt levő hívei néhány kivételével lekötelezett, érdeklett és hivatalnokok. A választás ellen folyamodás fog beadatni, a nép élteti a balpártot, és viseli a vörös tollakat. Q. * A titkos szavazás Szabolcs megyében is elrendeltetett s a szavazás 5 láb hosszú s egy hüvelyk átmérőjű pálczákkal fog történni. A Választás Szabolcsban f. hó 8-án lesz. * Debreczen harmadik kerületében második szavazás történvén a Tisza-parti Molnár György 569 szavazattal 537 ellenében melyeket Paty István nyert, megválasztatott. Erzsébetváros, junius 28. „Ohidők, oh erkölcsök“ — nem kiáltja a nemzet bölcse Deák Ferencz, hanem mélyen hallgat és ahelyett hogy a szemei láttára és fülei hallatára lefolyt kormánypárti izgatásokat, hivatalos nyomásokat, pénzzel vesztegetéseket és katonai erőszakolásokat bár egy árva szóval rosszallaná, Istenben bizakodva távozik vidékre, így legalább nem lesz tanúja a fővárosi ostromállapotnak, és reméli, hogy őszre megtisztult légkörben fog kényelmeskedhetni, főleg ha a főkapitánynak sikerülendne minden baloldali embert elcsukatni. A kormánypárti lapok a napokban fennhangon hirdetők, hogy a jobboldalivá lett gr. Bethlen Gábor ellenében gr. Haller Ferencz jobboldalié a győzelem. Ezen hajmeresztő tényre minden igaz hazafi kebele felborzad, midőn látja egyfelől a szánandó könenyforgatás áldozatát gr. Bethlenben, kit főispán Ugrón Lázár csak azért unszolt ilyen hitvallásra, hogy a kormány előtt annál kedvesebbé tehesse magát szemben derék fiával Ugron Gáborral, ki mint határozott baloldali követjelölt szerepel, és kivel titokban csak azért kacsintgat, mert igy reméli udvarhelyszéki főkirálybiró lehetni: — elég az, hogy az ellenzék Fehérmegyében nem elvből, hanem személyi érdekből gúnyosan föláldoztatott, mely vereségnek valódi indokait lelepleztetni óhajtjuk. És ha látja másfelől egy bukott vagy inkább elcsapott főispánnak gr. Hallernek erőltetett megválasztását, ki ellen évek óta a hatóságok előtt és a sajtó terén annyi bűnös vádak emeltettek, melyek végellátásra várnak, lehetetlen el nem borzadni az ily honatyaságra befurakodott egyéntől, ki előtt sem a haza, sem a család szent nem lehet, de a ki minden lépten ■ nyomon aljas önérdekektől vezettetve minden áron a dicsőség ugorkafájára kiván felvergődni, csakhogy a kormányt és világot valahogy elámíthassa, mintha ő egy valódi népszerű hazafi lenne, ha nem ismernék. Csodálatos eljárás a kormány és pártja részéről, midőn hatalmát oly egyének érdekében veti latba, mint egy gr. Haller Ferencz, Jenei József, Benedek Gyula, Császár Bálint stb., kik selejtes multjukra tekintettel csak azért bújnak Deák köpenye alá, hogy magukat jövőre fedezhessék. De a nép már fölismerte az ilyon boldogítókat, és átlátta azon dicső törekvéseket, melyek a haza érdekei ürügye alatt a szennyes önérdekek istápolására felszínre jutnak, csak előre a korruptióval és mételyyel kormánypárti körök, megtermi majdan gyümölcseit, melyből önöknek az oroszlányrész jutand; de ne feledjék, hogy a bűn büntetlen nem maradand, és hogy a haza elleni merényletek az átok súlyát vonandják maguk után. Fültanu.* A többséggyártás mesterségéhez az „Ellenőr“ következő két távirata szolgáltat adatokat: H uszt, jun. 30. Bir-e tudomással az igazságügyminiszter úr arról, hogy a huszti törvényszék némely tagja még a várnagy is, falukra járva korteskednek ? Szép tisztelői a törvénynek! Tokaj, jan. 30. A s.-patak-debreczeni főispán és komáromi kincstári igazgató, községenkint bejárva a tiszaújlaki választókerületet, a kormánypárti jelölt mellett korteskednek ígéret és fenyegetéssel, még egyébbel is. A nép mindenütt visszautasítja a szégyenletes csábításokat. Az elenzék győzelme biztos. Letenye — Szent Gróth — Kezdi Orba. K. Vásárhelyről a következő táviratot vettük : Kézdi orbai kerületben Kovásznán a választás 3-ik napján délután, midőn még 8 községnek 1200 nál több baloldali választója volt hátra, és a baloldali jelöltnek dr. Csehnek 1360, Tisza ministernek 1000 szavazata jobboldali választó pedig több nem volt, egy provokált veszekedés következtében melyben egy katona egy választót agyonlőtt, a választás felfüggesztetett. * Berettyó-Újfalu, jun. 27. A biharmegyei úgynevezett balközép, helyesebben Tisza-Miskolczy párt, választókerületünkben negyedízben is megküzdött, minden erejét öszpontosítva a 48-as párttal, be akarván bizonyítani, hogy a nép nem 48-as értelmű és értelmű. Ismét megengedte, hogy az élesdi és tenkei választókerületekben a kormánypárt jelöltjei jussanak eredményre, holott ha azt a pénzt és erőfeszítést azon kerületekben alkalmazzák, elértük volna, hogy az egész megyében ellenzéki képviselők választassanak. Feladtak két kerületet, hogy a 48-asokat leverjék. A balközép párt elnöke s egyik vezére léptettetett föl pártunk leveretésére, s az ellenpárt részéről mindazon kísérletek, vesztegetések, jogfosztogatások, — ha kívánnák ez állításunk beigazolására részletezéssel is szolgálhatunk, s az eljárást kellő világitásba helyezhetjük,— alkalmazásba hozattak, melyeket másutt a kormánypárt elkövetett az ellenzékiek irányában. Daczára ezen erőkifejtésük, a tiszta sárréti magyar nép, mint egy ember most is felállott és összetartott ingathatlan elve védelmére, csak az oláhokat és zsidókat sikerült eltántorítani 48-as zászlónk alól, elpártoltak a papok, és a balközép kegyelméből fölemelkedett hivatalnokok néhányak kivételével. Legszebb rendben jelent meg a választás napján a kitűzött kilencz órára a sárréti magyar nép nagy számú lovasság kíséretében, követjelöltünkkel, a berettyó-szent-mártoni berettyóhidnál szekereink csendlegények által megmotoztattak, s embereink leszállittatván, fel voltunk tartóztatva. Itt várt be az ujfalusi választópolgárság nagy tömege, 12 fehérbe öltözött, virágokkal koszoruzott leány szavalat dalárda és muzsikával fogadta várva várt régi képviselőjét, zászlók közepette vonult be a beláthatatlan néptömeg. A fogadtatás valóban nagyszerű impozáns volt. Miskolczy pártiak csak tíz órára jöhettek be, zászlók és muzsika kíséretében nagy zajjal és elbizakodással. Egy negyed tizenegyre kezdődött a szavazás és tartott éjfél után két óráig. Csanádyra szavaztak , Miskolczira szavaztak. Csanády választói tehát 17 román kivételével tiszta magyarság, Miskolczy választói közül 250 román, száz izraelita, a többiek papok és magyarok, összeírva volt 1600, szavazott 1322 polgár. A választás a legszebb rendben folyt le, az eredmény felett a nép öröme határtalan volt, azon lelkesedést, melyet a nép kifejtett, csak látni, de leírni nem lehet. Mi sajnáljuk Miskolczy bukását, óhajtottuk volna, hogy az élesdi kerületben lépett volna föl a kormánypárti Gozman ellen, hol elválasztatott volna, de a balközép úgy akarta, hogy itt megbukjék, mert azt előre tudtuk. Egy 48-as. * Ártándról 7magyar 8magyar. Bedö 17román 31román. Bors 15magyar 20magyar. Bojt 44 173 99 Böszörm. 6899 99 Csökmő 34 991 99 Darvas 69 99 58nagy. román. Furta 85 99 20magyar. M.-Kerszt.102 99 11 11 Péterszeg 34 99 34n M.-Sass 92 9 9 n K.-Szántó 26 117 71 Sz. János 20n 9 11 B.Sz.Márt. 28 91 25n P.-Tóld. 6n 30 11 M.-Peterden 50 románok. Váncsod 30n 24 magyarok. Vekerelen 48románok. Zsáka 16n 68 többny. román. B -Újfalu 135 79magyar. Összesen 778 Összesen 544. MAGYAR ÚJSÁG 1872 JULIUS 3. kik halkabban adnak kifejezést ebbeli nézetüknek és aggodalommal kérdik: Hová fog ezen állapot vezetni? és ha ezen kérdésre a választ nem mindig kapjuk meg szavakban foglalva, megkapjuk rá a választ oly modorú hallgatással, mely világosan jelzi azon részt, melynek hazánk elejébe sodortatik. Igenis, mi aggodalommal látjuk, hogy a nyugtalanság, hogy az elégedetlenség, hogy az elkeseredés az országban mindennap növekedik és máris oly sokra ért, hogy valóban ideje, hogy a törvény iránti tiszteletre, hogy a tiszta kezű becsületes kormányzatra visszatérjünk, mert különben túlhajtjuk a határt, és reáteszszük a nép vállaira még azon utolsó szalmaszálat is, mely alatt a keleti mese szerint a teve hátgerincze kettétörött. Választási mozgalmak. A legutóbbi választások nagy részt az ellenzék javára dőltek el. Legelsőben is H.M.-Vásárhelyről emlékezünk, mely Kossuth Lajos megválasztásával tisztelte meg magát és az országot. Békés városa Irányi Dánielt, Zilah Deáky Lajost, Debreczen harmadik kerülete, Molnár György balközépit választá 32 szótöbbséggel Patay ellenében. Jobboldaliak megválasztottak: Liptó-Szt- Miklóson Matuska Péter, Rózsahegyen Karuch József, Kolozs megye felső kerületében Lészay Lajos és Segesvárt Gáll József.