Magyar Ujság, 1872. szeptember (6. évfolyam, 199-223. szám)
1872-09-03 / 200. szám
Pest, szept. a. Politikai szemle. Ma van a sedani nap évfordulója. Érdekesnek tartjuk fölemlíteni azon táviratot, melylyel Vilmos császár nejével e nagy fontosságú eseményt tudatta: Sedan előtt, szept. 2-án délutánis órakor. A capitulatió, mely az egész sedani hadsereget hadifogolylyá teszi, épen most köttetett meg Wimpffen tábornokkal, ki a megsebesült Mac-Mahone tábornagy helyett a főparancsnokságot vitte. A császár (már tudniillik Napoleon) csak nekem adta meg magát, miután nem ő a főparancsnok s mindent a párisi regensségre biz. Tartózkodási helyét én fogom meghatározni, miután szólottam vele egy találkozáson, mely rögtön megtartatik. Mily fordulat isten vezérletéből! A „Repub. Frangaise“ aug. 31-ki számában, ha nem csalódunk, Gambetta tollából a fejedelmek találkozására vonatkozólag egy hosszab czikket közöl. Összehasonlítást téve az 1815-ki szent szövetség megkötésére és a mostani találkozásra okul szolgáló körülmények közt, úgy találja, hogy e találkozástól nincs mit tartani, habár Andrássy minden áron Metternich szerepét akarja is játszani s az egész találkozás nem egyéb, mint hogy a fejedelmek egymást látni akarták. A franczia nemzetgyűlés állandó bizottságának aug. 30-án tartott ülésében a külügyminiszter interpelláltatol a már küszöbön álló berlini császári találkozásra nézve. Remusat állítólag oda nyilatkozott, hogy a franczia kormánynak legkisebb oka sincs nyugtalankodni annak eredménye fölött, mert teljesen megbízik azon bölcseségben, mely azt vezeti. Thiers egyre-másra tartja a tanácskozásokat Trouvilleben a tábornokokkal. Közelebb is Hartung, Renson és Guyot tábornokokkal behatólag tanácskozott a departementokban felállítandó lovas és tüzériskolák fölött. Mint bizonyost állítják, hogy Toulouse, Rouen, és Bourgesban tüzér, ■— és Caen, Falaise, Tarbes, Beauvais és Chalons — sur — Saoneban lovassági iskolák fognak felállíttatni. A spanyol választások eredménye a következő : 292 radikális, 76 köztársasági, 14 alfonsista és 9 dynasticus conservative Három választás hiányos választási névlajstrom miatt megsemmisíttetett, így pl. a 80,000 lakóval bíró Cadix városból csak 2000 választó íratott be. E szerint az antidynastikus pártok 80 köztársasági és 11 conservatív által vannak csak képviselve a parlamentben, melynek tehát még negyed részét sem teszik. Mindazáltal az „Epoca“ attól tart, hogy a monarchia erős megtámadásoknak lesz kitéve a gyenge védelemmel szemben. A végeredményt nem tudhatjuk — úgymond a nevezett lap — de alapos lélekmnek adunk kifejezést, ha látjuk a Hon elleneinek azon elbizakodását, melylyel közelgő győzelmükről, mint biztosról beszélnek s ha látjuk azon bizalmat, melylyé épitnek azok gyöngeségére, kiknek kötelessége volna terv őket meghiúsítani. Erősítik, hogy a pápa kinyilatkoztatta a rendfőnökök előtt, hogy rendházaik elnyomatása esetén a Vaticánban telepedhetnek meg. A választásban való részvétel igen élénk volt; a választások majdnem mind szabadelvűek, csak 2 clerikális és 2 radikális választási bizottság választatott meg, tökéletes csend uralkodik. Lutz miniszter lemondó kérvényére még nem kapta meg az írásbeli jóváhagyást, ellenben Gasser határozottan utasíttatott, hogy új kabinetet alakítson. Gasser meghivatásának hírére az egész kabinet beadta lemondását, a hadügyminiszter kivételével. A Gasser által igazságügyérnek kiszemelt Bomhard egészségi tekintetetek miatt visszautasította az ajánlatot; ennek következtében Gasser Kurg a schaffenburgi féltörvényszéki elnököt igyekszik tárcza elfogadására rábírni. Mexikóban a polgárháború megszűnt. Lerdo de Tojada egy kiáltványt bocsátott ki, melyben az elhalt elnököt a legnagyobb dicséretekkel halmozza és új elnök választást rendelt el, ígérve, hogy háborútlan szabadság és biztonságról fog gondoskodni. Egyszersmind politikai amnestiát is adott, de azon megszorítással, hogy a megkegyelmezettek nem léphetnek előbbi hivatalaikba és fizetéseket utólagosan föl nem vehetnek. A minisztériumban semmi változás nem történt. Lerdonak ugyanazon tanácsadói vannak,mint Juareznek. Mexicóban általában azt hiszik, hogy a választás Lerdára, mint legérdemesebbre fog esni. A MAGYAR ÚJSÁG TÁRCSÁJA. — 1872. szeptember . — A mostoha. Regény irta: Csarnda náhob. Második rész. XVI. A szerelem hatalma. (38. Folytatás.) — Ott találkoztam Hugóval is. Oh kedves mama láttad volna milyen szép volt. Sokkal szebb, mint itt a földön. Ő is beszélt velem. Azt mondta — Szeréna megragadta anyját, magához húzta, és alig érthetően súgta fülébe — azt mondta, hogy ő nem esett el párbajban. Őt meggyilkolta egy gonosz ember, aki meg fog gyilkolni téged is. Kerüld őt édes mama. Ne beszélj vele többé soha. Ha találkozol vele valahol az utczán, menekülj a templomba, oda nem fog követni. Imádkozzál érte. Ő el van átkozva, ő maga magát átkozta el... Jaj ! . . ott van, látom őt . . . Istenem! Istenem ! — Csendesülj le édes, egyetlen leányom. Ott senki sincs. — De igen ott van . . . félj tőle .. . Fuss, szaladj innen . . . menj, keresd föl Margitot... békülj ki azokkal, akiket megbántottál . . . akkor meg fognak bocsátani azok, akik ott vannak fenn az égben . . . Ígérd meg nekem ezt édes jó anyám, ígérem édes angyalom. Most nyugodjál. A sok beszéd megárt. — Köszönöm — rebegő a beteg. Vonásai átszellemültek. Angyalok felvitték az égbe. — Istenem ! — Segítség! — sikoltott fel a kétségbe esett anya. Arthur villámsebesen termett mellette. A mostani provisorium hitele és önbizalma, mint szintén a gondviselésszerű férfiak iránti vakbuzgalom, úgy látszik elérte tetőpontját kül- és belföldön. A megcsonkított értékű osztrák állami jövedékek a múlt évihez képest 60 7ártot emelkedtek, s a nemzetközi viszonyokat a kormánypárt annyira kielégítőnek látja, mikép ily rendkívül kedvező körülmények közt megengedi, hogy Lónyay miniszterelnök ne menjen Berlinbe, hol Európa államviszonyainak szabályozása és talán némely államok belviszonyainak is erélyes megrendszabályozása iránt döntő megállapodás, egyetértés jön létre. Igaz, hogy az osztrák állampapírok árkelete, még közel sem érte el a hitel azon magasságát, melylyel például a bádeni, szászországi vagy épen finnországi kölcsönök dicsekesznek. Ha nem, az árkeret emelkedése mégis arra mutat, hogy valóban sokan vannak, kik az „osztrák-magyar“ provisorium megszilárdításában hisznek, vagy legalább remélnek, s ezen reményük fejében midőn 50—60—70 frt agróval honorálják a szédelgő magánvállalatokat, az osztrák államadóssági kötvényektől sem vonnak meg 5—6—7 frt ,javítást“. Ez a pénzemberek bizalmának anyagi kifejezése. S mi a politikusok rendithetlen hitét illeti ? Olvassuk meg például a — Ő meghalt! — sóhajtott fel fájdalmasan Josefine s közel volt az ájuláshoz. — Kérem vigasztalja magát. Ő kiszenvedte azt, ami e földön mindegyikünkre vár— monda Arthur s karöltve Josefinét néhány termen keresztül egész a bondokba vezette. Alig, hogy az ajtó mögöttük bezáródott, egy cseléd nyitott be, ezüst tálcán levelet hozva úrnőjének, Josefine feltörte. Éles sikoltás lebbent el ajkain. Azon pillanatban ájultan rogyott Arthur karjai közé. Abban a levélben e néhány szó állott: — Még nem boszultam meg magam. Ez volt Sarolta halálának évforduló napja. * * * A holttestet beszentelték, koporsóba tették és Réthelyen eltemették Sarolta mellé, a családi sírboltba. Josthne szintén Réthelyre vonult, a csendes falusi magánban gyászolni. XVII. Amit az olvasó még nem tud. Ha úgy tetszik, elvezetem nyájas olvasóimat, egy pompás tavaszi reggelen a pozsonyi mulató ligetbe. A fasoron melyet balra a hajóhídtól magas karcsú jegények képeznek, egy fiatal párt látunk karöltve haladni. A nap néhány felhőt lebbent el lángoló arczáról, melyek hasonlítanak könnyű fátyolhoz, mikbe arany szálak vannak szőve. Az ég színén is vidámság ömlik el. A gránit sárga és lila színe följebb átolvad tiszta azúr színbe. A távoli tájak eltünedeznek a halvány ködből, a liget fás csalitjai, éneklő apró madárkáikkal, a szőke Duna tag lükk, a napnak benne fürdő sugaraival, rengő habfürteivel, az erdők a bérezek — mind mosolyognak. A tél nyomasztó kimorsága, mint bus homlok redői tűnnek el, midőn felvirad az öröm napja. Tavasz van, üde, zöld, illatos, virágos tavasz. — um.,m m., m m.m Kedd, Szerkesztői irottá Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szó 11 em i részét illető, minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. —Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Hiadó-Montatt Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz,a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. VI. évfolyam. 1872. szept. 3. Előfizetési tri Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egész évre ... 20 Irt — kr. Fél évre .... 10 „ — „ Negyed évre . . 5 „ — „ Egy hónapra . ■ 1 „ 70 „ Egyes szám 10 kr. Müntetési dij 9 hasábos petitsor egyszer, hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr Bélyegdij minden minden hirdetésér külön 30 krNyikttór 5 hasábos petitsor 25 kr. A provisorium hitele. „Pesti Napló“ közelebbi főczikkét, melyben Andrássy külügyérről így szól: Ide megy ki a kormány elfogult orgánumainak bizalmi szédelgése. Már hogy a népek soha sem osztoztak és nem osztozhatnak eme bizalmi szédelgésben, onnan világos, hogy bizony nagyon sokan találkoznak mind „osztrák“ mind „magyar“ részről, éspedig épen a közvélemény részéről, kik nagyon idegenkednek az „ellen“, hogy egyes emberek képezzenek vagy képviseljenek egy-egy országot, vagy épen több államot egymás irányában. A történelem ezer meg ezer csapásai végre meggyőzték a vakbuzgó hívőket az emberi gondviselés gyarlóságairól s illetőleg arról, hogy mindenféle képviselet nagyon tökéletlen és annál tökéletlenebb kifejezése a képviseltek jogainak és érdekeinek , minél többféle nézet és érdek szoríttatik egy kalap alá. Nemhogy bizalommal, hanem valóságos rémültséggel tekintenek tehát most ezrek és milliók Berlin felé. Rémültséggel, mert a rendkívüli előjelek után rendkívüli eseményeket várnak, melyek jót nem hozhatnak, vagyis a békét nem biztosítják. Azon nagyszerű események pedig, melyekben a történettudósok, és a hadisarokban osztozó államférfiak gyönyörködni szoktak , soha sem voltak kedvezők még a nyerőfélre sem — mikép ezt a német népek mostani állapota is tanúsíthatja. „Ma, midőn gróf Andrássy a külügyminiszter, a bizalom irányában oly nagy fokú és mindenki oly annyira meg van győződve, hogy a monarchia külügyeit mindkét fél érdekes és jogos igényeinek megfelelőleg kezeli, hogy sem osztrák, sem magyar részről, sem a kormány, sem a közvélemény részéről nem tapasztalható semmi idegenkedés az ellen, hogy ő egyedül fogja a kormányok nevében a berlini találkozásokon képviselni a monarchiát, és sem a magyar, sem az osztrák miniszterelnök nem kíséri őfelségét.“ E szerint még megérhetjük, hogy lesznek talán nemépen megvetendő politikai pártok, kik végre feleslegesnek találják az egész parlamentarismust. Természetes. Csak egy kis bizalom kell hozzá, mint a delegációhoz, hogy t. i. a nép megbízza képviselőit, a képviselők megbízzák a delegátus urakat, a delegátus urak végre megbízzák a kormányférfiakat, hogy tegyenek mindent „bölcs belátásuk“ szerint. Fiatal párunk elégedett örömmel sétálgat végig a hosszú fasoron. Élénk részvéttel jártatják körül szemeiket, megbámulnak minden apróságot, gyönyörködnek a magasban lebegő pacsirta lenge röpködésén, megállnak egy virágszál előtt, elmerengnek rajta, aztán leszakítják s egymás keblére akarják tűzni. Beszélgetnek szerelemről, a tavasz bájai és kellemeiről. E szerelmes fiatal pár Csillagi Kálmán és Margit. Milyen eset vagy ármány vezette őket együvé ? Épen ezt nem tudja az olvasó. Épen ezt szándékunk jelen episodunkban földeríteni. Kálmán először látta Margitot, midőn atyjával egyizben Bécsben volt a tanácsos úrnál. A szempárok találkoztak és megérteték a szivekkel a keblek kölcsönös rokonszenvét. Kálmán azóta sokat álmodott Margitról, midőn pedig ébren volt, folyton róla ábrándozott, akkor is, midőn a füzérkötés napján őt is a kertben találtuk, távolabb, Gerő és Iréntől a puha gyepen heverni és gondolataival szanaszét lézengeni a képzelem tarka világában. E nap két sebet ejtett szivén. Először,mert atyát vesztett, másodszor, mert holt atyja hozza irt ama levelében, mintegy végrendeletüeg rá örökölte a boszu nagy műtvétek végrehajtását azokon, kik okai voltak anyagi tönkrejutásának, okai halálának. Meg kelle magát boszulnia Cserépházyn és Réthelyi Dánielen, kinek leányát szerette.Iszonyu feladat. Azért volt a legszomorubb ama végzetes napon. Özivszorongva vált ki Iréntől, Gerétől, megígérte nekik, hogy mit atyja reá bízott, azt szentül fogja teljesíteni. Volt az öreg Csillaginak egy igen gazdag rokona, akivel szintén tudatta a catastrophát, melynek küszöbén családja áll és kérte, hogy midőn ő többé már nem lesz, gondoskodnék fiaiél. Ehhez menekült Kálmán. Ekkor aztán meg lenne kímérve az egész országgyűlési költség, melynek filléreiért már most is oly kemény harczot vívnak a jobboldali lapok, hogy állítják, miszerint mindenféle „ellenzékeskedés“ az ország idejének lopása és pénzének pazarlása és nagyon súlyos felelősséggel vádolják az ellenzéket, ha a mostani provisoriumot tarthatlannak vélve netalán annak módosításáról az u. n. „közjogi kérdésekről“ csak szólani is merészelne. Azon furcsa vigasztalás, miszerint a berlini találkozás fő következménye a keleti állapotok bizonyos „nagyobb“ szilárdsága, s az ottani „felforgató elemek“ háttérbeszorítása leend, talán tetszeni fog a török basáknak, a kelet népein uralkodó mohamedánoknak. De szintén csak megerősíti ama gyanút, miszerint némely állam belviszonyainak „megrendszabályozása“ iránt is döntő elvek fognak érvényre emelkedni. Mert hiszen mai világban, buzgó kormánypárti nézetek szerint az ellenzék a legveszélyesebb „felforgató elem“, melet leigázni a kormánypártiak „alkotmányhű“ kötelessége. Osztrák lapok dicsekszenek, hogy a csehországi és lengyel államjogi ellenzéket, a berlini találkozásnak már csak szele is agyonütötte, mert elhallgattatta. Pedig dehogy ütötte agyon. Vannak kérdések, melyeket elhallgattatni lehet sok időkre, de agyonütni nem. Vagyis vannak bajok, melyeket látszólag orvosolni lehet, de csakis látszólag, mert minél inkább erőszakosan lettek háttérbe szorítva, annál veszélyesebben törnek elő a reájuk nézve kedvező pillanatokban. Ilyen bajok Ausztria nemzetiségi és államadóssági kérdései. Nem lehetetlen az, hogy az államjogi kérdések a közelebbi reichszabban szőnyegre sem kerülhetnek, sőt a különböző országok egy újabb álképviseleti rendszer által „együttes“ működésre szoríttatnak azon érdekekre nézve is, melyek egymással ellentételesek. Nem lehetlen még az sem, hogy az osztrák állami jövedékek elérik nem csupán a 70—75 stb. hanem teljes névszerinti értéküket. Nem lehetlen, hogy az államjegyek is teljesen elérik névértéküket s igy nem lesz. után egy rövidke időre agio. Az sem lehessen végre, hogy a közjogi kérdések a magyar országgyűlésen kivált most, rendkívüli szigorral háttérbe szorittatnak. De ez által raeg-Ezen gazdag rokon előkelő hivatalt viselt Bécsben és épen ez időben szökött meg tőle privát írnoka Wendelin Wolf néhány ezer forinttal, hátra hagyván zálogul minden bizonyítványait ajánló és nem ajánló iratait. Kapott Kálmán az alkalmon és megkérte derék rokonát, engedné át neki Wendelin minden iratait, melyekkel ő majd hivatalt fog magának keresni, meg is mondotta hol és mikép; főleg pedig aztán beállított Reithofferhez és megrendelte magának mindazon csodadolgokat, miket a mennyekző napján találtak Réthelyen Wolf uram szobájában. Maskírozva á la Wolf,benyitott Réthelyi Dániel tanácsos úrhoz és kérte, szerezne neki valami foglalkozást. Elszónokolt neki néhány rész frázist nagylelkűsége, jósága, kegyességéről, melylyel oly hírnevessé tette magát a városban, és szentül megfogadta, hogy bárhova is fogja ajánlani, szégyent sehol sem fog vele vallani, mert ő tud és akar is bűn és pontosan megfelelni kötelmeinek. Dániel úrnak ez annyira megtetszett, hogy Wolfot egy lépéssel sem küldte tovább, hanem megtartotta magánál és miután pontosságáról és hűségéről meggyőződött, bele ültette öthatvan forinttal havonkint, titkos irodájába és rá bízta minden titkait, így lett Kálmánból Vendelin Wolf. Most már csak azon törte a fejét, miként hajtsa végre boszuját. A sors kedvezett neki, a véletlen malmára hajtotta a vizet. Kálmán nyitjára jött azon ármánynak, melyet szőttek Réthelyi Balázs ellen. Így legalább nemesen boszulhatta meg magát. Míg ugyanis egyfelől mindenkép törekedett magát beleavatni a titkok legszövevényesebb rejtekeibe, másfelől mindazt, mi tudomására jutott,anonym levelekben eszközölte az érdeklett felekkel és figyelmeztette, melyik oldal fenyegeti veszély. Így tudott meg mindent Réthelyi a gondnok, igy történt, hogy a cselszövénynek nem jön sikere. Wolt volt az áruló s épen ő rá nem volt senkinek gyanúja. oldva s agyonütve eme kérdések nem lesznek — mert élni, mozogni fognak mig a nemzetek élnek. Elismerjük, hogy mai „művelt“ (?) világban a nemzeteket is agyon lehet ütni, szép csendesen pénzügyi műveletek, elszegényités, az élelem s kereset forrásainak megvonása vagy, mi egyre megy: elleneseinek bőven táplálása, szaporítása, erősbitése által. Régóta érezik az államjogi ellenzék tagjai eme „erélyes capacitatio“ emésztő mérgét. De ismételjük, Ausztria bajai s Magyarország sérelmei eme műveletek által nem lesznek orvosolva. Az „osztrák-magyar“ provisoriumot talán megerősítheti a mostani többség még öt, vagy megtoldhatja még 10 vagy 15 évre is. De az erővel háttérbe szorított jogok, érdekek, a „megrendszabályozás“ erejével arányosan fognak érvényre emelkedni a reájuk nézve kedvezőbb pillanatokban, mely „gyors“ érvényre emelkedést talán mégis jobb lett volna kissé csillapítani. Kubinyi Lajos: A 48-as elvi országgyűlési képviselők f. hó 3-án reggeli 9 órakor értekezletet tartanak a kör helyiségében, ősz utcza 28. sz. alatt első emelet. (A múzeum megett.) — A képviselőhöz kedden, szeptember 3 án, reggel 10 órakor ülést tart, mely alkalommal a képviselők, megbizó leveleiket a korelnöknek átadják. A főrendiház ugyancsak kedden szeptember 3 -án délelőtt 11 órakor tart ülést. Már csak egy rövid nap választ el az országgyűlés megnyitásától, melyet a várakozás Ünnepies csendje előz meg. A kormány szándékáról még az utolsó pillanatban sem lehet tudni semit, mintha csak meglepetésre készülne. Úgy látszik, hogy a kormánypárti lapok utóbbi időben tanúsított függetlenkedési viszketege eljátszatta velük hitelüket, még csak sejtetni sem tudják, hogy mily irányt szándékozik követni majd a többség. Híveik tartózkodók lettek irányukba, s mai számaikban még arról sincs említés téve, hogy mikor leend az első illés. Ez nagy figyelmetlenség közönségük iránt, mely nagy feszültséggel várja a történteket. A deákpárt ma tartott értekezletében szóba jött, hogy a párt az igazolásokat illetőleg, mily állást foglaljon el. Mint hallatszik, azon megállapodás jött létre, hogy az igazolásokon minél hamarább átessenek. Ha az igazság lesz Hogy így cselekedett-e Wolf másokkal is,azt nem tudni, annyi bizonyos, hogy ő nagysága utóbbi időkben sokat panaszkodott arról, hogy ügyei nem mennek többé úgy, mint mentek ennek előtte, ezt hangoztatta Cserépházy is. Hát ott ki esküdött boszut, ki volt ott az áruló ? Wolf egy ízben bizonyos megbízással leküldetetett Pozsonyba Cserépházy úrhöz, hol néhány napot töltvén, megismerkedett a fiskális bizalmas fráterjával , Kónyával. Minél közelebbről ismerte őt pedig meg, annál inkább gyökerezett meg Kalmánban azon szilárd meggyőződés, hogy ez a fráter olyan„ubi bene ibi patria”féle ember, kit szelíd szóval és jó honoráriummal rá lehet szedni bármire. Kálmán óvatos akart lenni és az egészet úgy adta elő, hogy van Bécsben egy igen gazdag ember, aki nagy összegekkel fizetne annak, aki őt Cserépházy urnak pörölt egyes dolgaiban előforduló kirívóbb cselszövényekről olykor értesíteni akarná. A fráter erre legnagyobb készséggel rögtön vállalkozott és Wolf utasítása szerint azontúl névtelen leveleit pontosan küldte fel Bécsbe post restante A. Z. betűk alatt, melyek aztán ily után egytől egyig Kálmán kezeihez jutottak, ki viszont Kónya készséges szolgálatát gazdag rokonától, ki egész titkába be volt avatva — kapott pénzen jutalmazta. így jött minden napfényre, történt az legyen akár Bécsben akár Pozsonyban, így boszulta meg magát Kálmán. Volt ő neki ezenkívül még más terve is. Már három hónapja volt a tanácsos úr házában, egy hónapja már, hogy előéptetett a titkos irodába, hol egyedül dolgozott, hol ő volt az úr, látta csaknem naponkint a szép Margitot s nem merte megszólítani, nem merte fölfedezni, hogy ő nem bozontos, púpos, hanem szép, deli. Ő nem Wendelin Wolf, hanem Csillagi Kálmán, ki őt mióta látta, mióta egyszer beszélt vele, oly lángolón szereti. Egy napon szokottnál később lővén az irodába, a folyosón Margittal találkozók, ki ima-