Magyar Ujság, 1872. október (6. évfolyam, 224-250. szám)
1872-10-10 / 232. szám
Előfizetési felhívás a ,Magyar Újság VI. évfolyamának október—deczemberi évnegyedére. Egy évre........................16 frt. Félévre..........................8 frt. Évnegyedre .... 4 frt. Egy hóra.................... 1 frt. 40 kr. A „Magyar Újság“-ra az előfizetési pénzek Heckenast Gusztáv hirlapkiadó-hivatalállóZ, Pest, egyetem-utaza 4-dik szám, intézendők. Az előfizetés legczélszerűbben posta utalványnyal eszközölhető. Pest, október 9. (feb.) öt éve, hogy a delegáczionális intézmény experimentáczióit folytatja. S hogy ez intézmény mennyire nem életrevaló, sőt Ausztriára ép úgy mint Magyarországra nézve mennyire káros, s belügyeinek fejlődését mennyire akadályozza, erről minden évben a legmeggyőzőbb példát szolgáltatja a delegácziók működése. Bármit mondjanak is a kormánylapok, dicsérve szörnyszülöttjüket, a tények hatalmas cáfolata előtt kénytelenek lesznek előbb-utóbb meghajolni. S ez idő már közeleg. A delegáczionális intézmény tarthatatlansága mostani működése alatt a legvilágosabban : /V & IA Csütörtök. Szerkesztői iroda: Egyetem-utcza 4-ik szám, II. emelet. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. (GYORS-POSTA) POLITIKAI ÉS SEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. VI. évfolyam. 1872. októb. 10. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve. Egy évre . 16 írt. — kr. Fél évre . 8 » — » Negyed évre 4 » — » Egy hónapra 1 » 40 » Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr., többször 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. Nyilttér: négy hasábos petitsor 30 kr. A mai ülés. — Pest, okt. 9. — A felirati vita a képviselőház mai ülésében hatalmasan közeledett azon határhoz, melynél vége fog szakadni. Hogy még mi sem mondhat ó Pest, október 9. Politikai szemle. A dresdai törvényszék Bebelnek, az ismert nevű social-demokratának felségsértés miatt 9 havi fogságra és képviselői mandátuma elvesztésére történt elitéltetését helybenhagyta, Bebel fogsági büntetését Zwickauban fogja kiáltani, az elitéltetése által megürült képviselői állás pedig pótválasztás útján fog betöltetni. Okt. 7-én a dán király az országgyűlést megnyitá. A trónbeszédben ki van emelve az ország fokozódó anyagi jóléte, mit az indirekt adókból felszaporodott jövedelem is tanúsít. A külhatalmakkal s főleg Svéd- Norvégországgal a viszonyt igen kedvezőnek mondja. A schleswig-holsteini kérdés még függőben van, de reméli annak szerencsés megoldását. Mint beterjesztendő törvényjavaslatok jeleztetnek: a honvédelmi, valamint a nép- és középiskolai oktatásról szóló törvény revisiója iránt beadandó törvényjavaslatok. A porosz közoktatási minisztérium minden követ megmozdít, hogy az egyház-politikai kérdéseket megoldja. A kamra elé e tárgyban több törvényjavaslat fog terjesztetni, s hogy e munkával minél hamarabb elkészüljenek, három új tanácsos állás lett betöltve. Az előkészített fontosabb javaslatok következők. Törvényjavaslat az egyházi hatalommal való visszaélés ellen; ez a papságot minden esetben felelőssé teszi, midőn egyházi intézkedések a magánember polgári becsületét sértik, vagy a polgári jogok szabad gyakorlásai pressió alá van vetve, vagy az államtörvény közvetve vagy közvetlenül megsértetik. Ezt kiegészíti egy másik javaslat, mely a főpapság fegyelmi jogát az alsó clerussal szemben szabályozza. Egy másik javaslat azon képességeket állapítja meg, melyekkel minden papnak alkalmazásba léptekor bírnia kell. Azután az egyházból való kilépés is törvény útján rendeztetik. Mihelyt valaki eddigi egyházából kilép, annak terheihez járulni többé nem köteles. Az egyházi vagyon kezelése az állam felügyelete alá helyeztetik s a kormánynak joga lesz megvizsgálni, vájjon az egyes alapítványok jövedelmei valóban az alapítók által kitűzött czélokra fordittatnak-e vagy nem ? Hogy mindezen törvények gyakorlati megvalósítása biztosítva legyen, külön főtörvényszék fog az egyházi ügyekre nézve fölállittatni Berlinben. E törvényszék tagjai a bírói karhoz tartoznak s élethossziglan neveztetnek ki. Mindezekhez csatlakozik az obligatorius polgári hatóság behozatalára vonatkozó törvényjavaslat. Az „Alig. Ztg. ” az olasz király ellen intézett merényletet a következőleg beszéli el: „Kevéssel a király megérkezése után a fővárosba a királyi lak előtti őrhöz siet éjfél tájban egy jól öltözött úriember és tüstént bebocsáttatást kér a királyhoz, kinek fontos dolgokat akar fölfedezni. Az őr előhivja a szolgálattevő századost, kinek aztán az idegen elbeszélő, hogy ő egy öszszeesküvést fedezett fel a király élete ellen s azért jött, hogy a királyt őrről óva intse. A vizsgáló birónak is elbeszélte körülményesen, hogy ő Párisban lakott egy vendéglőben s midőn épen lefeküdni akart, a mellékszobában heves olasz beszélgetést és szóváltást hallott, így figyelmessé téve, hallgatózni kezdett, s kivette, hogy fanatikus olasz és franczia papok a király élete ellen esküdtek össze és e czélból a mérget választották eszközül. Ezen borzasztó felfedezés után ő nem maradhatott többé Párisban, hanem azonnal Rómába indult, hogy Victor Emanuelt erről értesítse. A vizsgálóbíró sürgönyzött Párisba, minek alapján csakugyan kitűnt, hogy az illető úr az általa megnevezett vendéglőben lakott s egy reggel eltűnt. E történet hir szerint igen nagy hatást gyakorolt a királyra.“ Egy konstantinápolyi távirat szerint Miklós orosz főherczeg a szultán által fogadtatott. A szultán délután viszonza a látogatást. — Khalil bey a külügyi tárcza vezetését átvette, kitűnt. Két ország népének legfontosabb érdekei fölött volnának hivatva határozni a delegácziók, s midőn ezt tenni akarják, akkor egy teljhatalmú közös miniszter önkénye szándékukat makacsságával meghiúsítja. Az ember azt kénytelen hinni, hogy a delegácziók csak azért találtattak föl, hogy bizonyos dolgokra nézve az absolutismus fentartathassék. E viszony a népek önrendelkezési jogát semmivé teszi. Vegyük a mostani helyzetet. Az osztrák delegáczió, nem ellenzékeskedésből, hanem hogy az önkényes gazdálkodásnak, valahára vége vettessék, a közös költségeket szigorúan bírálat alá vette, s azt tapasztalta, hogy csak visszaélés által történhetett meg az, hogy a múltban tett határozatai semmibe sem vétettek, s a legtöbb esetben akár volt rá ok, akár nem, mintha a nép pénze kótyavetyére való lenne, túlkiadások tétettek. Erre előáll egy nyers ember, s a durvaságot megközelítő hangon kijelenti, hogy neki a delegációs nem parancsol, s azt teszi, amit jónak lát. Egy másik esetben az osztrák delegáczió a katonai szolgálati idő fölemelése czéljából kért összeget megtagadta, erre azután kitört a válság, melynek következményeit, Magyarországnak is kell érezni, mert a siami ikrekhez hasonló állapot ezt elkerülhetetlenné téve. Nem természetellenes állapot-e az, ha a szomszéd feje fáj, azt mi is kénytelenek vagyunk érezni? A helyzetet oly komolynak mondják, melynek kétségkívül miniszterválság lesz a vége, ha az osztrák delegátusokat a kormányférfiak rábeszéléseinek nem sikerülene kiegyezésre bírni. Még eddig nem sikerült. Valószínűleg a dolog vegyes ülésre fog kerülni, s miután állítják, hogy a magyar delegátusok helyeselni fogják a közös hadügyminiszter eljárását, ha való, a kormány két szavazattöbbséggel elodázandja, de nem szünteti meg, a vihart, mely az osztrákok részéről ellenünk fog tornyosulni mindinkább, miután a magyar delegátusoknak köszönhetik csak, hogy akaratjukat nem valósíthatók. Ily esetben Magyarország szintén neheztelne s méltán. A delegáczió tehát nem a jó egyetértés, hanem a népek egymásra neheztelő viszály magvait hinti el. Ez fog is fejlődni, mig csak a delegáczió intézménye fennáll. Sejtik ezt már a kormánypárti lapok is s ezért ajánlá a „Pesti Napló“ legközelebb a két delegáczió közti "sűrűbb értekezést, mely persze szerinte egy central parlamentté fejlődésével lenne" betetezve. Hogy mennyire fölösleges a delegáczió, a napokban két világos esettel újabban igazolva jön. Az osztrák delegáczió bizottságában előfordult zajos jelenetekről már tettünk említést, melyet a gazdálkodás fölötti megbotránkozás keltett, mely azonban tetőpontját az államszámvevőszék képviselőjének azon kijelentésekor érte el, hogy több kimutatást nem terjeszthet elő, miután a hadügyminisztérium az összeállítás nehézségeit hozva föl mentségül, azt előterjeszteni megtagadá. A bizottság tárgyalta a tengerészet zárszámadásait, s kitűnt, hogy az előirányzat tiz százalékkal van túlhaladva s még csak nincs is igazolva. Giskra határozati javaslatában egy szakbizottság kiküldetését indítványozza a ruházati fölszerelés megvizsgálására. Szaló a hadügyminiszter nézetét nem osztja s azt nem tartja érvnek, hogy a legfőbb hadúr az árakat jóváhagyta. Az árak meghatározása, valamint minden pénzkérdés, a delegácziót illeti, csupán a kormányzati dolgok tartoznak a legfőbb hadúr hatáskörébe. E végett Giskra enquette kiküldését és szigorú bírálatot kíván. Kuhn : E határozatot mindkét delegácziónak el kell fogadni, különben csak kivánság. Giskra: Mi souverain testület vagyunk, a hadügyminiszter végrehajtó hatalmunk, határozatainkat tehát föltétlenül keresztül vinni tartozik. Giskra határozata elfogadtatott. Lehet-e várni, hogy ily körülmények között a delegáczió csak részben is az legyen, aminek hittek lenni ? Nem, soha. Mert vagy erélyesen jár el s akkor rögtön előáll a miniszterválság, vagy elnéző a közös miniszterek hibái iránt s ez esetben önmaga mondja ki magára a halálos ítéletet, s úgy mindkét esetben határozottan fölösleges a delegácziónális apparátus. Vajjon mennyire leen, elnézőbb a magyar delegáczió az osztráknál, látva azt a tenger túlkapást, amit a közös hadügyminiszter elkövetett, nem sokára meg fogjuk tudni. A tiszavidéki vasút igazgatósága e napokban fogja egyik legfontosabb ülését tartani. Határoznia kell a felett, hogyan teremtsen pénzt i. e. 15 milliót a temesvár-orsovai vasút építésére, melyet a franczia-osztrák állampályával együttesen akar hitel útján kiépíteni. Továbbá a felett: mikép rendezze ama 15 millió hitelsorsjegy kölcsönt, mely évről évre több áldozatot kiván. A hitelintézet már úgy is felajánlotta ezen alkalmatlan tartozás meghoszabbítását, illetőleg átalakítását elsőbbségi adóságokká, melyek az engedély egész tartamára kiterjesztve lennének törlesztve. Ezt tehát könnyen el lehet intézni. — De még a mezőtúrszatmár-orosházi pálya kiépítésére is kellene pénz — ha a társulat a kért engedélyt megkapja.Pedig a bevételek aligha lesznek oly mérvűek, mint voltak a múlt években. Vagy csak vállalkozni kell? s a többit megadja az ég ! — Sopronban Trefort Ágoston ma újra képviselőnek megválasztatott. — Tegnap, mint említettük, a fejedelem elnöklete alatt Budán minisztertanács tartatott, melyen a közös miniszterek, továbbá Auersperg, Lasser, De Pretis, Lónyay s Kerkapoly miniszterek vettek részt. E tanácskozás 2 órától 5-ig tartott, s valószínű, hogy ez értekezleten megállapíttatott ama nyilatkozat, mely a hadügyi budget tárgyalása alkalmával a kormány részéről a delegátiókban létetni fog. c. Emlékezzünk nem régiókról. Míg a fővárosban néhányan jelentek meg csak a gyászmiséken, miket Damjanich Iánok özvegye a belvárosi, Hollán Ernőné pedig a ferenczi templomban mondatott a 49-ei vértanukért, Aradon megható ünnepélyességgel adtak kifejezést a kegyeletnek azon férfiak iránt, kiknek tettei és dicsősége nemzetünk egyik legszentebb (bár fájdalmas) öröksége. Vasárnap délelőtt, írja az „Alföld,“ az aradi honvéd-egylet közlött felhívása szerint, a különböző egyletek és testületek fátyolozott zászlóikkal felállottak a a főtér városház előtti részén, s midőn a honvédegylet elnöke Mattasovszky Nándor és Szinesy József alelnökkel élén, Nagy József lakásáról, honnét a kiindulás volt, megérkezett, az egyesült két tűzoltókat illető egyenruhájában, derék zenekarával, a menetet megnyitotta. Beláthatóan hosszú sorban követte a közönség a menetet, s mit külön kell fölemlítenünk, nagyszámú szép hölgy-közönség csatlakozott ahhoz s az ünnepélyen végig jelen volt. Kiérkezve a vár előtti azon térre, hol egy ez alkalommal fekete posztóval bevont kicsi kő jelzi a tizenháromnak Golgotháját, s mely elhagyatottságával méltán botránkoztatja meg a hazafias érzületet, a jelenvoltak egy rövid imát mondottak a kivégzettekért. Az imát, egyetlen lelkész sem jelenvén meg, Ventzel honvéd-egyleti tag mondotta felszóval. Az ima után a régi dalárdából összegyűjtött tagok Künnert Ede vezénylete alatt a Szózat első versszakát énekelték el, szabatosan, valódi érzéssel, mely nagyban emelte a hangulat ünnepélyességét. A honvéd-egylet megbízásából ezután Tiszti Lajos tartott a tény keretébe illő hatásos emlékbeszédet, utána pedig a régi dalárda, melynek még most is Kulcsovics József szép teporhangjával egyik főoszlopát képezi, Kölcsey hymnuszát zengte el meghatóan, szépen s ezzel az e napi kegyeletes ünnepély, melynek az ezrekre ment közönség megjelenése s buzgó részvéte ma oly különösen kiváló jelleget adott, befejezve lett. Hétfőn (okt. 7.) ismét a helybeli. minoriták egyháza nem bírta befogadni a requiemre megjelentek roppant számát, úgy hogy számosan visszatérni kényteleníttettek. A városi tisztviselő személyzet Vörös Pál polgárnagygyal az élén, a kir. törvényszék Nagy Sándor elnökkel, a magy. kir. honvédségi tisztikar Hauszer alezredes és Fülepp József zászlóaljparancsnok vezetése alatt, a magy. kir. pénzügyőri személyzet Schiller K. pénzügyigazgatóval, számos egyletek képviselői, a zenede tanárai, a főgymnasiumi ifjúság, az alreáltanoda igazgatója Rotter János tanulóival, a tűzoltó- és a temetkezési egyletek tagjai stb. azon fölül igen gazdag hölgykoszorú,k jelentek meg a gyászszertartásra. Mint tavaly ez idén is az oltár előtti téren egy nagy gonddal, ízléssel s alkalomszerűen diszített gyászravatal volt felállítva. A ravatalnak felső részén cserfüzérektől környezve a tizenhárom vértanú arczképei voltak elhelyezve, fölöttük egy a magyar czimerrel ékített körded tábla, fekete, alapján vörös betűkkel következő felirat volt olvasható: „A hazáért 1849. október 6.“ E szép művet Ventze Mihály honvéd-egyleti tag készítette. Köszönet neki azért. — Tizenhárom fekete viaszgyertya lobogott a ravatal körül, mely egyes honleányok áldozatkészségéből temérdek virágkoszoruval volt ellepve. A vértanuk arczképei alatt egy nagy fekete koszorú különösen magára vonta a figyelmet. Két oldalt a honvéd-egylet fekete fátyollal bevont zászlójával s a tűzoltók egyenruhás kara képeztek sorfalat. A gyász misét fényes segédlettel főt. Lidy Nándor mondotta, annak végeztével a chóruson Kunért Ede a régi dalárda néhány tagjával s a templomi énekkarral a Szózatot énekelte el, mire a szertartás véget ért. A gyászravatalra helyezett sok szép koszorút a requiem bevégezte után Szinesy, Ventzel és több más honvéd-egyleti tagok a közös temetőbe vitték s ott Vécsey, Lenkey és Ormay vértanuk sirjait koszoruzták meg azokkal. Fölemlitjük végre, hogy a városháza s több magánházról, mind vasárnap, mind hétfőn gyászlobogó lengett, egyúttal köszönetet mondunk Szinesy József, Ventzel Mihály, Karikó, Brunhuber János és Szabó Zs. honvéd-egyleti tagoknak, valamint a rendező bizottságnak, hogy az ünnepély kitűnő rendezése, a gyászravatal feldíszítése s minden az ünnepély emelésére czélzott munka és fáradságban oly rendkívüli buzgalommal és közelismerésre méltóan eljártak. Juk, hogy e határt elérve, a vita be van fejezve, ennek csakis az idő rövidsége volt az oka. Az ülés első órája, mint rendesen, interpellátiók benyújtása közt telt el. Ezek közül megemlítjük Misetisignek az újvidéki polgármesteri választás tárgyában benyújtott interpellátióját, amelyben kérdi a belügyminisztertől, hogy a főispán Suboticsot miért nem vette föl a jelöltek közé, miután a kandidáló bizottság fele része fölvette. Erre persze könnyű lesz a válasz, mert hisz a kormánypárt gondoskodott, hogy oly törvényt alkosson, mely által a szabad választás joga nem egyéb fictiónál, miután a kormánypárt emberétől függ, hogy csak az választassák meg, kit a kormány akar. A fölirati vitához ma csak Tóth Vilmos belügyminiszter szólt. Tóth Vilmos belügyér, kire a felirati vitában sokszor történt hivatkozás, a mai ülés folyamában megpróbálkozott a szerencsenmosás háládatlan feladatával és per longum et latum elkezdette a legutóbbi képviselő - választások alatt tanúsított eljárását nemcsak igazolni, hanem azt, mint egyedül alkotmányosat, correctet és ildomosat mutatni be. ■4z ellenzék a merészségnek eme superlativusát ufőeri megbámulta, a jobboldal agyonhallgatta. A siker összege sem volt több, mint hogy hivatalbeli elődje, Wenkheim báró kezet szorított vele. A többiek, kiket a belügyér által fölhozott „ezernyi rendeletek“ ültettek a képviselői székekbe, jobbnak látták tisztes távolban maradói" A mit a belügyér az 1848. V. t. sz. világos, kétőségbevonhatlan intézkedésének félremagyarázására fölhozott, hogy elfogadható szint kölcsönözhessen a központi bizottságok és összeíró küldöttségek törvénysértő eljárása fölött pártszempontból kifejezett helyeslésének; — csak azt mutatta, hogy pártunk érvei a mostani képviselőház összealkotásának törvénytelensége ellenében megingathatlanok. Mikor a belügyérnek nincs erősebb érve, mint az, hogy a választási törvény hiányait mind a két fél igyekezett kizsákmányolni s ekkér igen természetes, hogy azt a túlnyomó többségben levő jobboldal zsákmányolta ki jobban, akkor fölösleges e pont iránt a vitát tovább fűznünk a belügyér úrral. Ez a vis fortioris fölülkerekedése a törvényesség és alkotmányosság fölé. Mást mi sem mondtunk. Beszédének vége felé a belügyminiszter úr elhagyta védelmi posíczióját és az ellenzék kisebbségben maradásának indokait keresve, azon véleményének adott kifejezést, hogy e bukását a közjogi opposíczió és a baloldali sajtó tisztességtelen hangja okozta. Erre következett egy meglehetősen" hosszú" dissertáczió a sajtónak egész magatartásáról, a pikáns történetkék valótlansággal föleresztett közhírek utáni hajhászatáról, annak a magánélet szentélyébe furakodásáról és más egyebekről , melyek, engedelemmel legyen mondva, bennünket egyátalán nem illetnek. Ha széttekintett a belügyér up a kettőt írtittarzat közönségén, a mozgást, melyet erős kritikája eredményezett, nem az ellenzéki sajtó képviselői körében észlelhette. Meglehet, volt elegendő ok arra, hogy Tóth Vilmos úr a sajtó visszaéléseivel is jónak látta foglalkozni — csakhogy az adresz volt elhibázva. Kétszeresen el volt hibázva a philippika az ellenzéki sajtó ellenében."Különösen Kerkápolyi beszéde után, ki csak tegnapelőtt olvasta a kormánypárt főközlönyeinek fejére a „tisztességtelen eljárásinak súlyosan indokolt vádját. Aulában véve nem tanácsos a kormánynak beavatkoznia a sajtó házi ügyeire támadólag, korholólag, avagy szemrehányólag.Akkor a kormány ilyesmit tesz, elfeledi, hogy minden hó elsd jén szép csomó nyugta érkezik a központi főpénztárhoz a „Hírmondó“-es fajtájabeli szerkesztőségek és munkatársak részéről oly hangon tartott és oly modorban írott támadó czikkek fejében, melyeket tiszteséges társaságban az illem súlyos megsértése nélkül bevezetni nem volna megengedve. Lehet, hogy a sajtóiroda ezekből hivatalos kivonatokat nem szokott a miniszter urakhoz felterjeszteni tökiTeteg^zrrbsnrlsá'g'U'ki'a hagyványraállamhivatalnokoknak és a pénzügyi_ föförv^nyszék elnökének e mellékkerdSseTI^^ mi módoni cultiválását, de meg vagyunk győződve, hogy nem csekély zavarba fogná ejteni az ellenzéki sajtónak tisztességtelen hangján sopánkodó miniszter urat egy oly mutatvány, melyet e közlönyökből fogna valaki az országgyűlés termében fölolvasni. Egyébiránt szívesen elismerjük, hogy a belügyminiszter úr mai beszéde, alakilag és az elődás hangját tekintve sokban dicséretesen eltér azon szónoklatoktól, melyeket tőle megszoktunk hallani. ' ““““ Ezután következtek a zárbeszédek s ezek elsejét Pulszky Ferencz tartá. Ezúttal is kitűnt, hogy a rosz ügyet nem lehet védeni s különösen nem oly tapintatlan-leértoknak, mint Pulszky. Beszédének egyedül azon részére látszott súlyt