Magyar Vadász, 1960 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1960-01-10 / 1. szám

TÖRÖK SÁNDOR a MAVOSZ főtitkára (Az új él) Az új év kezdetén elmaradhatatlan, hogy — akár csak egy szemvillanásra is — ne pillant­sunk vissza az elmúlt évre, annak eredményeire, no meg a hiányosságaira is. Ennek a visszapillantásnak ikertestvére az előrenézés, vagyis annak a számba­vétele, mivel kell nekiindulnunk az új évnek. Ez a visszapillantás — mérlegkészítés — és előrenézés magától értetődően a­ magyar vadászok népes tábora számára sem lesz haszontalan. Régi mondás, de annál igazabb: ha haladni akarunk, akkor számot kell vet­nünk a múlttal — bele­értve­­ebbe az eredmé­nyeket, hibákat s egy­ben meg kell vizsgál­nunk azokat az elképze­léseket is, amelyeket meg­ akarunk valósítani. Ami a múltat illeti, nyugodtan elmondhatjuk, hogy az elmúlt naptári év eredményes volt. Vadállo­mányunk — a várakozás­nak megfelelően — szé­pen fejlődött, s ezt a tényt a kedvező időjárás mellett annak köszönhet­jük, hogy egyre inkább öntudatosuló, okos és ésszerű vadgazdálkodást foly­tattunk. Ennek a becsületes vadász-magatartásnak lett az eredménye, hogy 1959-ben végső fokon jól zár­tuk az évet. Ez azt jelenti, hogy nemcsak saját kedv­telésünket szolgáltuk, hanem jelentős mértékben ki­vettük részünket a népgazdálkodást érintő köteles­ségekből is, s egyben a külföldi vadászokkal lefoly­tatott vadászatok és a vadexport révén is jelentős mértékben járultunk hozzá népgazdaságunk célkitű­zéseinek megvalósításához. Rendkívül örvendetes mindezek mellett, hogy va­dásztársaságaink politikailag, erkölcsileg és gazdaságilag egyaránt előbbre léptek. Nem vitás, hogy a tagdíjak nagy általánosságban befolytak, s a vadásztársaságok majdnem kivétel nélkül felhasz­nálták a vadgazdálkodás fejlesztésére előirányzott összegeket. Ami a vadászetikát illeti, szintén örvendetes a fej­lődés. A vadászatokkal kapcsolatosan ugyanis egyre ritkábban merültek fel problémák. Élmélyült és megerősödött a közösségi szellem, s egyre örvende­tesebben kezd formálódni a szocialista vadászerkölcs. És ez olyan biztató előjel a jövőre, amelynek hatását a jövő évi számvetéskor kétségtelenül, bizton remél­hetjük. Mindez persze nem azt jelenti, hogy nem kell job­ban gazdálkodnunk és többet tennünk, mint az elmúlt évben. Annál is lényegesebb ez, mert a jó országos átlag mellett vadállományunk számos helyen még küszöbén­ mindig nem érte el a kívánatos, sőt kötelező szintet. Elsősorban az ország északkeleti, valamint a Dunán­túl déli megyéiben kell felfejlesztenünk a vadállo­mányt — mennyiségileg és minőségileg egyaránt. Ahhoz, hogy 1960-ban a vadászat és a vadgazdál­kodás területén még jobb eredményeket mu­tathassunk fel, a feltételek adva vannak — csak oko­san kell élnünk a lehetőségekkel. Az új „munkamód­szer” — vagyis az, hogy a legfontosabb problémáin­kat a választott küldöttekkel, a megyei választmá­nyok titkáraival megbe­széljük — rendkívül sok hasznos és ésszerű kez­deményezést hozott. De helyileg ugyanilyen jelen­tősek a vadásztársaságok gyűlésein, összejövetelein született határozatok is. Az eddig elért eredmé­nyek jegyében éppen ez­ért tovább kell erősíte­nünk megyei választmá­nyainkat s velük össz­hangban a­ vadásztársasá­­gok vezetőségét is. Állja­nak a saját lábukra a me­gyei választmányok, s ves­sék meg lábukat a vadásztársaságok vezetőségei! — ez a mai elképzelésünk. Az eddigi biztató eredmények megerősítik a MAVOSZ elnökségét abban, hogy minden segítséget megadjon a gyümölcsöző munká­hoz. A segítő szándék megvan, a vadásztársaságok jó szelleme is adva van — éppen ezért bizakodóan nézhetünk az új év elébe. S abban is biztosak va­gyunk, hogy ha a vadásztársaságok élnek a lehető­ségekkel, s a jó vadgazda akarásával és szeretetével viselik szívükön a nemes vadászsport és a vadgaz­dálkodás ügyét, akkor nemcsak jó „vadászaratás” örvendeztet meg bennünket, hanem népgazdaságunk eredményeit is segítjük. Pártunk és kormányunk politikai és gazdasági szempontból egyaránt fontos területként kezeli a vadgazdálkodást, és népgazdaságunk is komolyan számol vele. Éppen ezért rendkívül lényeges, hogy az MSZMP kongresszusán leszögezett célkitűzések m­­eg­­valósítása érdekében a magyar vadászok is minden tőlük telhetőt megtegyenek. Egy a lényeg: szolgáljuk becsületes magatartással a magyar vadgazdálkodás ügyét, mert ezzel egyben a párt célkitűzéseinek, a szocialista magyar élet megteremtésének ügyét szol­gáljuk. Ezeknek a gondolatoknak a megvalósításához kí­vánok a MAVOSZ elnöksége nevében minden vadász­­társaságnak s egyben minden magyar vadásznak eredményekben gazdag, s emellett kitűnő szórako­zást hozó, jó új esztendőt. ill* h­g.16 T

Next