Magyar Vadász, 1961 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1961-01-10 / 1. szám
15 év egy nagyüzemi vadásztársaság életében A „MÁVAG Vörös Zászló” vadásztársaság együtt született a felszabadulással 1945-ben. Pár lelkes fizikai és műszaki dolgozó — akikben az előző reakciós rendszertől lefojtva és kielégületlenül égett az ősi ösztöntől hajtott vágy a vadászat iránt — alakította meg a vadásztársaságot. A területek árverésen való megszerzése nagy nehézségekbe ütközött, részben a közlekedési eszközök hiánya, részben az árveréseken licitáló és hangoskodó kulákok miatt, akik nem akarták, hogy a munkásosztály tagjai vadásszanak . „Menjenek a pestiek Pestre vadászni” megjegyzéssel. A MÁVAG üzemi bizottsága és annak akkori elnöke, a nemrég elhunyt Herczeg Ferenc miniszterhelyettes és az üzemi bizottság a gyár egyetlen rozoga, nyitott személykocsiját adta az árverési utakra nagy megértéssel. A „Magyar Vadász” első lépéseit is segítették egyengetni, hiszen az első példányok címlapjai a MÁVAG nyomdájában készültek lelkes tagjaik segítségével, és cikkekkel is hozzájárultak a lapszínvonalának emeléséhez. A vadászerkölcsök közül a lényegeseket átvették, és az újakkal együtt oktató előadásokon ápolták és ma is terjesztik a vadászat kultúráját. A társaságban havonkénti oktató előadások látogatása ma is kötelező. Aki pl. nem hallgatja meg „A puskával való viselkedés és a vadászat íratlan törvényei” című előadást, nem mehet még dúvadirtásra sem fegyverrel a területre. 1945—48-ig az üzemi konyhát és a gyár dolgozóit látták el lőtt vaddal vadásztársaink; a sokgyermekes dolgozóknak karácsonyra ajándéknyulat adtak; társadalmi munkával egy „Botond” katonai kocsit alakítottak át „vadászbusznak”. Két nagyvadas és két apróvadas területük van. A nagyvadas területeken 1945—48-ig még disznóra sem vadásztak, csak dúvadat irtottak, s berendezéseket és vadgazdálkodási létesítményeket építettek. Ennek köszönhető, hogy a területeken felszaporodott az állomány, és azóta is kielégítő — sőt, az erdészek szerint túlszaporodott. Két apróvadas területükön fogoly- és fácánállomány bőven van, nyúla 6000 hold körüli területen kb. 2000 fölött van. A vadásztársaság költségvetése évi 120 000 Ft, amelyből mind a négy területen biztosítva van a főfoglalkozásként beállított vadőr illetménye. A társaságot egy csúcsvezetőség vezeti, de minden területnek ettől függetlenül személyi felelőse is van. Az egyik nagyvadas területen saját lovat tartanak, s ezt a vadőr gondozza. A társaságnak 41 tagja van — a létszám persze megoszlik apró- és nagyvadas területekre. A nagyvadasok tagdíja duplája az apróvadasoknak. A társaságban egyébként nemcsak üzemi, hanem „kívülálló” tagok is szerepelnek. A lőtt vadat a MAVAD-om keresztül értékesítik. Hiányolják, hogy a MAVAD nyáron nem tart nyitva hűtőházat. Szarvasbőgésre évek óta külföldi vadászvendégeket fogadnak. A bevételből az államháztartásba is komoly valuta folyik be, de nem utolsósorban a vadásztársaság gazdasági életét is erősíti. Komoly gondot okoz a társaságnak a vadkár elhárítása, amelyből a tagok aktívan kiveszik a részüket oly módon, hogy évi szabadságukat áldozzák fel, hogy a mezőgazdasági termelvényekben ne érje kár a népgazdaságot. Az utóbbi időben a termelőszövetkezetekkel közösen fogadtak csőszt. A vadásztársak sokat beszélnek a MAVOSZ segítségnyújtásáról, amely — az előző éveiktől eltérően — máris sok segítséget nyújt a társaságnak a különböző problémák megoldásában. Összegezve: ha visszatekintünk az elmúlt 15 évre, elmondhatjuk, hogy a „MÁVAG Vörös Zászló” vadásztársaság vezetősége minden igyekezetével azért dolgozik, hogy a törvényes keretek mindenkori betartása mellett a társaság életét jól irányítsa, hogy az ne csak a társaság, hanem a vadgazdálkodás és a népgazdaság eredekeit szolgálja. Tagjaik a heti kemény, megfeszített munka után a hét végén felüdülnek a vadászatokon és megtalálják szórakozásukat. (zs) A vadőri munkáról értekeztek... Decemberi számunkban rövid, néhány soros hírben emlékeztünk meg arról, hogy a Pest megyei Tanács és a MAVOSZ megyei választmányának kezdeményezésére a megye vadásztársaságainak vadőrei értekezleten beszélték meg a legfontosabb vadászati és vadgazdálkodási kérdéseket. Az értekezleten 11 vadásztársaság vadőre vett részt. A megbeszélés célja az volt, hogy a megye vadőrei végre együttesen megbeszéljék a tennivalókat. Meg kell mondanunk, hogy a megjelentek létszáma mellett örvendetes tényként állapíthatjuk meg, hogy szakmailag döntően érdekes volt az értekezlet. De még lényegesebb, hogy a megjelent vadőrök egyöntetűen igénylik az ilyen „összevont” értekezleteket. A hozzászólások — és itt nem emeljük ki társaságonként vagy név szerint az illetőket — úgyszólván minden kapcsolatos problémát érintettek, felvetettek, sőt — mondhatnánk — feltártak. Persze, nehéz így „dióhéjban” összefoglalni a tanulságot. A lényeg az — s ez csendül ki legélesebben a hozzászólásokból —, hogy csak ott jó a kollektíva munkája, ahol szakképzett vadőr működik, mégpedig teljes egyetértésben a társaság vadászmesterével. Többen felvetették éppen ezért, hogy nem szabadna túl gyakran változtatni a vadászmestert, mivel az illető így nem lehet igazi gazdája a területnek. Több hozzászólás szorgalmazta a vadásztársaságok tagjai szakmai továbbképzésének és a vadászati fegyelem megszilárdításának a fontosságát. De számosan igényelték azt is, hogy legyen lehetőség a vadőri tapasztalatcserére. Sokan sürgették hozzászólásukban a kóbor kutyák felszámolásának megoldását és ezzel kapcsolatosan a vadőri teendők és jogok körvonalazását. De felvetették a vadértékesítés zökkenőmentes lebonyolításának néha bizony bonyolult és „zsebbemarkolóan” fontos problémáját is. A hozzászólásokban magától értetődően ismételten visszatért az orvvadászat meg a jogtalan vadászat kérdése. Ugyanakkor sorra kerültek a vadőrök hivatali ténykedésével, a hatósági jogkörrel és a fődíjakkal kapcsolatos — sokat hangoztatott és sérelmezett — problémák is A hozzászólások során felvetett kérdésekre a MAVOSZ, a megyei választmány, valamint a megyei tanács és a rendőrség kiküldöttje adott megnyugtató, illetve irányt mutató választ. A Pest megyei vadásztársaságok vadőreinek értekezlete eredményes, jól sikerült volt. Örülnénk, ha minél előbb és minél több megyében kerülne sor az ilyen „megyei szintű” vadőrértekezletekre. (—o — n) 4