Magyar Vadász, 1961 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1961-01-10 / 1. szám

15 év egy nagyüzemi vadásztársaság életében A „MÁVAG Vörös Zászló” va­dásztársaság együtt született a felszabadulással 1945-ben. Pár lelkes fizikai és műszaki dolgozó — akikben az előző reakciós rendszertől lefojtva és kielégület­­lenül égett az ősi ösztöntől hajtott vágy a vadászat iránt — alakítot­ta meg a vadásztársaságot. A területek árverésen való meg­szerzése nagy nehézségekbe ütkö­zött, részben a közlekedési eszkö­zök hiánya, részben az árverése­ken licitáló és hangoskodó kulá­­kok miatt, akik nem akarták, hogy a munkásosztály tagjai va­dásszanak . „Menjenek a pestiek Pestre vadászni” megjegyzéssel. A MÁVAG üzemi bizottsága és an­nak akkori elnöke, a nemrég el­hunyt Herczeg Ferenc miniszter­helyettes és az üzemi bizottság a gyár egyetlen rozoga, nyitott sze­mélykocsiját adta az árverési utakra nagy megértéssel. A „Magyar Vadász” első lépé­seit is segítették egyengetni, hi­szen az első példányok címlapjai a MÁVAG nyomdájában készültek lelkes tagjaik segítségével, és cik­kekkel is hozzájárultak a lap­színvonalának emeléséhez. A vadászerkölcsök közül a lé­nyegeseket átvették, és az újakkal együtt oktató előadásokon ápolták és ma is terjesztik a vadászat kul­túráját. A társaságban havonkénti oktató előadások látogatása ma is kötelező. Aki pl. nem hallgatja meg „A puskával való viselkedés és a vadászat íratlan törvényei” című előadást, nem mehet még dúvadirtásra sem fegyverrel a te­rületre. 1945—48-ig az üzemi konyhát és a gyár dolgozóit látták el lőtt vaddal vadásztársaink; a sokgyer­mekes dolgozóknak karácsonyra ajándék­nyulat adtak; társadalmi munkával egy „Botond” katonai kocsit alakítottak át „vadászbusz­­nak”. Két nagyvadas és két apróvadas területük van. A nagyvadas terü­leteken 1945—48-ig még disznóra sem vadásztak, csak dúvadat ir­tottak, s berendezéseket és vad­gazdálkodási létesítményeket épí­tettek. Ennek köszönhető, hogy a területeken felszaporodott az ál­lomány, és azóta is kielégítő — sőt, az erdészek szerint túlszapo­rodott. Két apróvadas területükön fogoly- és fácánállomány bőven van, nyúl­a 6000 hold körüli terü­leten kb. 2000 fölött van. A vadásztársaság költségvetése évi 120 000 Ft, amelyből mind a négy területen biztosítva van a fő­­foglalkozásként beállított vadőr illetménye. A társaságot egy csúcsvezetőség vezeti, de minden területnek ettől függetlenül sze­mélyi felelőse is van. Az egyik nagyvadas területen saját lovat tartanak, s ezt a vadőr gondozza. A társaságnak 41 tagja van — a létszám persze megoszlik apró- és nagyvadas területekre. A nagyva­dasok tagdíja duplája az apróva­dasoknak. A társaságban egyéb­ként nemcsak üzemi, hanem „kí­vülálló” tagok is szerepelnek. A lőtt vadat a MAVAD-om ke­resztül értékesítik. Hiányolják, hogy a MAVAD nyáron nem tart nyitva hűtőházat. Szarvasbőgésre évek óta külföl­di vadászvendégeket fogadnak. A bevételből az államháztartásba is komoly valuta folyik be, de nem utolsósorban a vadásztársaság gaz­dasági életét is erősíti. Komoly gondot okoz a társaság­nak a vadkár elhárítása, amely­ből a tagok aktívan kiveszik a ré­szüket oly módon, hogy évi sza­badságukat áldozzák fel, hogy a mezőgazdasági termel­vényekben ne érje kár a népgazdaságot. Az utóbbi időben a termelőszövetke­zetekkel közösen fogadtak csőszt. A vadásztársak sokat beszélnek a MAVOSZ segítségnyújtásáról, amely — az előző éveiktől eltérően — máris sok segítséget nyújt a társaságnak a különböző problé­mák megoldásában. Összegezve: ha visszatekintünk az elmúlt 15 évre, elmondhatjuk, hogy a „MÁVAG Vörös Zászló” vadásztársaság vezetősége minden igyekezetével azért dolgozik, hogy a törvényes keretek mindenkori betartása mellett a társaság életét jól irányítsa, hogy az ne csak a társaság, hanem a vadgazdálkodás és a népgazdaság eredek­eit szol­gálja. Tagjaik a heti kemény, meg­feszített munka után a hét végén felüdülnek a vadászatokon és megtalálják szórakozásukat. (­z­­s) A vadőri munkáról értekeztek... Decemberi számunkban rövid, néhány soros hírben emlékeztünk meg arról, hogy a Pest megyei Tanács és a MAVOSZ megyei választmányának kezdeményezésére a megye vadásztársaságainak vadőrei értekezleten beszél­ték meg a legfontosabb vadászati és vadgazdálkodási kérdéseket. Az értekez­leten 11 vadásztársaság vadőre vett részt. A megbeszélés célja az volt, hogy a megye vadőrei végre együttesen megbeszéljék a tennivalókat. Meg kell mondanunk, hogy a megjelentek létszáma mellett örvendetes tényként álla­píthatjuk meg, hogy szakmailag döntően érdekes volt az értekezlet. De még lényegesebb, hogy a megjelent vadőrök egyöntetűen igénylik az ilyen „össze­vont” értekezleteket. A hozzászólások — és itt nem emeljük ki társaságonként vagy név szerint az illetőket — úgyszólván minden kapcsolatos problémát érintettek, felvetet­tek, sőt — mondhatnánk — feltártak. Persze, nehéz így „dióhéjban” össze­foglalni a tanulságot. A lényeg az — s ez csendül ki legélesebben a hozzá­szólásokból —, hogy csak ott jó a kollektíva munkája, ahol szakképzett vad­őr működik, mégpedig teljes egyetértésben a társaság vadászmesterével. Töb­ben felvetették éppen ezért, hogy nem szabadna túl gyakran változtatni a vadászmestert, mivel az illető így nem lehet igazi gazdája a területnek. Több hozzászólás szorgalmazta a vadásztársaságok tagjai szakmai tovább­képzésének és a vadászati fegyelem megszilárdításának a fontosságát. De szá­mosan igényelték azt is, hogy legyen lehetőség a vadőri tapasztalatcserére. Sokan sürgették hozzászólásukban a kóbor kutyák felszámolásának meg­oldását és ezzel kapcsolatosan a vadőri teendők és jogok körvonalazását. De felvetették a vadértékesítés zökkenőmentes lebonyolításának néha bizony bonyolult és „zsebbemarkolóan” fontos problémáját is. A hozzászólásokban magától értetődően ismételten visszatért az orv­vadászat meg a jogtalan vadászat kérdése. Ugyanakkor sorra kerültek a vad­őrök hivatali ténykedésével, a hatósági jogkörrel és a fődíjakkal kapcsolatos — sokat hangoztatott és sérelmezett — problémák is­­ A hozzászólások során felvetett kérdésekre a MAVOSZ, a megyei választmány, valamint a megyei tanács és a rendőrség kiküldöttje adott megnyugtató, illetve irányt mutató választ. A Pest megyei vadásztársaságok vadőreinek értekezlete eredményes, jól sikerült volt. Örülnénk, ha minél előbb és minél több megyében kerülne sor az ilyen „megyei szintű” vadőr­­értekezletekre. (—o — n) 4

Next