Magyar Vasutas, 1969 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1969-12-03 / 23. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKI AmgyaFvasuTas A VASUTASOK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XIII. ÉVFOLYAM, 23. SZÁM Ára 40 fillér 1969. DECEMBER 3. Legfontosabb: a kocsiforduló idő rövidítése Mit mond a csúcsforgalomról a szakosztályvezető Az idén az őszi forgalom a korábbiaknál nagyobb megterhelést jelent a vasutas dolgozók számára. A nagy mennyiségű mezőgazdasági termék szállításával egyidejűleg biztosítani kell az export-importáru, az építő-, a tüzelő- és az egyéb anyagok olyan volumenű fuvarozását, amely megfelel népgazdaságunk gyorsabb ütemű fejlődésének. Hogyan teljesíti a vasút az őszi forgalom feladatait? Mit kell tennie ahhoz, hogy az év utolsó hónapjában tovább javuljanak a szállítási teljesítmények és eleget tehessünk a legfontosabb fuvarozási követelményeknek? — Kérdéseinkkel a Vasúti Főosztályon Tóth János igazgatót, a forgalmi szakosztály vezetőjét kerestük fel. — Munkánkban sok nehézséggel küzdünk és a vasúttal szemben támasztott igény jóval meghaladja kapacitásunkat, mégis javuló eredményekről számolhatunk be — mondotta a szakosztályvezető. —A november 1-től 21-ig terjedő időszakban operatív kocsiigényes szállítási előirányzatunkat 98,6 százalékra teljesítettük. Az eredmény nem lebecsülendő, hiszen a bázishoz képest 101,3 százalékot jelent. Az említett időszak utolsó hetében pedig a bázishoz viszonyítva 107,5 százalékos szállítási eredményt értünk el hálózati szinten, és több mint 120 ezer tonnával több árut raktunk be, mint az elmúlt év azonos időszakában. Kirakási teljesítményünk azonban továbbra is kedvezőtlen. Változatlanul fennáll, hogy a leadási állomásokra beérkező kocsik nagy tömegét csak másnap rakják ki. Tervszerűbbé vált az üzemi munka. November első két dekádjában a vonatok menetrendszerűsége mindkét vonatnemnél a bázis értékénél kedvezőbb. A statikus kocsikihasználás a tervezetet 5 százalékkal, a bázisértéket 6,2 százalékkal haladja meg. — A vasutas dolgozók jól tudják — folytatta a szakosztályvezető —, hogy a jelen időszakban a legfontosabb szállítási feladatokra kell koncentrálnunk az erőnket. Ennek megfelelően tovább növekedett az elsődlegesen sorolt áruk berakása és az elmúlt héten elérte a hálózati összberakás 54,5 százalékát. Javult a rakott elegy mozgatása, részben a jobb gépellátottság, részben a rendezőpályaudvarok, elsősorban Ferencváros, Rákosrendező, Miskolc és Dombóvár megnövekedett fogadókészsége következtében. Kedvezően éreztetik hatásukat az őszi forgalmi rendkívüli intézkedések, melyek annak nyomán váltak lehetővé, hogy kormányunk soron kívül 35 millió forintot bocsátott rendelkezésre a nagyobb feladatokat teljesítő vasutas dolgozók anyagi elismerésére. Ez tette lehetővé a rendezőpályaudvarok részére a már korábban kiadott céljutalmak összegének növelését is. A dolgozók átcsoportosítására hozott intézkedések általában kedvező visszhangra találtak. Jól halad az intézkedések végrehajtása a pécsi, a szombathelyi, a szegedi és a miskolci igazgatóságnál, míg a dolgozók és a vasút számára egyaránt kedvező, a létszámhiány enyhítésére hivatott lehetőséggel a budapesti és a debreceni igazgatóságok területén vontatottan élnek. — Ezúton is szeretném felhívni a figyelmet néhány hiányosságra, melyek megszüntetése kedvező hatással lenne munkánkra — folytatta Tóth János. — Problémák tapasztalhatók a kisebb elágazó helyek és a középállomások elegytovábbításában. A tolóvonatok nagy késéssel közlekednek, mennyiségük nem változik az elegy növekedése szerint. E vonatokat gyakran már kiterhelten küldik el az indító állomásról, nem gondoskodnak a közbeeső szolgálati helyek elegyének továbbításáról. Nehézséget jelent az is, hogy hálózati szinten naponta több száz kocsi késve érkezik meg rendeltetési helyére. A szakaszirányítóknak és az igazgatóságok elegytovábbítóinak, a forgalomellenőrségi csoportok vonalbiztosainak több figyelmet kell fordítaniuk erre. Alapvető feladat a kocsiforduló idő rövidítése. Ez vezet a nagyobb szállítási teljesítményhez, a magasabb bevételhez, a több nyereséghez. A vasutasok, a vasút és a népgazdaság érdekei egyaránt ezt kívánják. Az ez irányú intézkedések hatékonysága az elérhető kocsióra megtakarításban jelentkezik. Ebből eredően elvárható, hogy mindent megtegyünk az állomási kocsitartózkodási idő csökkentésére. Ehelyett többször tapasztalható, hogy lemondanak menetirányítói tartalékot, vagy állomási tolatógépet, ami szükségszerűen maga után vonja a kezelési műveletek meghosszabbodását. Ezért szükséges felhívni a figyelmet arra, hogy a hálózat egészét illetően nem mindig gazdaságtalan, ha egyedileg, egy-egy állomáson emelkedik a járulékos teljesítmény. Az a helyes, ha az árukezelési helyek kiszolgálásának gyakorisága a szükségletekhez igazodik. Úgy kell a kocsikat éjszaka a rakodóhelyekre beállítani, hogy a felek reggel 6 órakor megkezdhessék a rakodást. Szorosan kapcsolódik ehhez a kocsiintézés javítása. Nem tartható az a gyakorlat, hogy az állomások 10—11 óra körül kapják meg a felhasználási engedélyeket. Szükséges tehát, hogy az eddiginél sokkal gyorsabban és rugalmasabban intézkedjenek a kiegyenlítésre vonatkozóan. A népgazdaság elvárja tőlünk, hogy eleget tegyünk feladatainknak. A munkában számítunk a párt- és a társadalmi szervek fokozott támogatására, a szocialista brigádokra, melyek már oly sokszor adták tanújelét segítőkészségüknek, mutattak példát — mondotta befejezésül Tóth János elvtárs. Lőrincz János Szinte egymás után érkeznek a teherszerelvények a ferencvárosi pályaudvarra. (Lantos Géza felvétele) „TELEVÍZIÓT MINDEN ISKOLÁNAK!” His méltóan a mozgalomhoz Szabó Antal főtitkár átadta a vasutasszakszervezet ajándékait (Nagy Éva felvétele) Szabó Antal főtitkár és a rákaszentmihályi iskola kisdobosa közösen kapcsolják be a televíziót. (Tudósítás a 2. oldalon.) A munkaidő-csökkentés kérdései az elnökség előtt A szakszervezet elnöksége november 14-én négy napirendi pontot tárgyalt. Az első a munkaidő csökkentésével kapcsolatos kormányhatározatok végrehajtásáról és az iparon kívüli munkaterületeken foglalkoztatottak munkaidejének csökkentésére vonatkozó tervekről szóló jelentés volt, Rödönyi Károly miniszterhelyettes, MÁV-vezérigazgató előterjesztésében. Mint a jelentésből kitűnik a vasutasok létszáma 1967-hez viszonyítva több mint 5500 fővel csökkent. Ennek ellenére a munkaidő csökkentési kormányhatározatok rendelkezései nagyobb részben megvalósultak. Az ipari és építőipari jelleggel foglalkoztatott munkások és a közvetlen felügyeletet gyakorló alkalmazottak — 66 142 fő — 44 órás munkahéttel dolgoznak. A 12/24-es forduló szolgálatot teljesítők mintegy felénél bevezették a havi egy, kettő vagy három közbeváltást. Éves szinten valamelyest — korántsem megfelelő mértékben — csökkent az utazó személyzet szolgálati óráinak száma. A kormányrendelet szerint a munkaidő-csökkentést önerőből, a termelés és a kereset csökkentése nélkül lehetett bevezetni. 1968-ban ezeket a kritériumokat teljesítették. Nem ilyen megnyugtató azonban a helyzet 1969. I. félévét tekintve. A termelékenységi mutatók általában nem érik el a kívánt szintet. Nőtt a túlóra felhasználás. Csökkent az egy főre eső havi átlagos munkaóra az iparban és az építőiparban. A jelentés egyik fejezete a végrehajtó forgalmi szolgálatnál és az iparon kívüli munkaterületeken foglalkoztatottak munkaidő, illetve a túlmunkavonatkozó terveket taglalta. A munkaidő, illetve a túlmunka csökkentés legnagyobb nehézsége a havi 210 óránál többet teljesítő dolgozóknál, valamint az utazószemélyzetnél mutatkozik. A határozat szerint az ilyen munkakörökben foglalkoztatottak munkaidejét 1970-ben heti 48 (havi 210) órára, vagy azt megközelítő szintre kell csökkenteni. A munkaidő, illetve a túlmunka csökkentését köztudomású, hogy a munkaerő-tartalékok kimerülése következtében új munkaerő beállításával nem lehet ellátni. A kérdés megfelelő megoldásának útja szervezési, technológia változtatási intézkedésekben rejlik. Az ilyen jellegű intézkedések bevezetése folyamatosan történik. Előreláthatólag 1970 végéig még ilyen módon sem lehet minden helyen és mindenkinél elérni a havi 210 órás foglalkoztatást. Számolni kell bizonyos összegű túlórával is. Az elnökség úgy határozott, hogy a jelentést az észrevételek alapján átdolgozva a központi vezetőség elé terjeszti. Ennek megtörténte után az újságban részletesen beszámolunk a teendő intézkedésekről, s azok várható hatásáról. A következő napirend a központi vezetőség 1968. december 13-ig az agitáció, a propaganda és a kulturális nevelés fejlesztésére vonatkozó — intézkedési tervének végrehajtásáról adott jelentés tárgyalása volt Az elnökség úgy döntött, hogy a jelentést tájékoztatóként szintén a központi vezetőség elé terjeszti. Ezt követően részletesen ismertetjük az értékelést. Fentieken kívül megtárgyalta az elnökség a szakszervezet függetlenített funkcionáriusaira vonatkozó négyéves káderfejlesztési tervet, valamint a bentlakásos és esti tanfolyamok színvonalának javuásával kapcsolatos tennivalókat. Külföldi szakszervezeti vezetők látogatása 1969. november 12 és 19 között első ízben tartózkodott hazánkban kétfős román vasutas tanulmányi delegáció. A delegáció tagjai, ALEXANDRU DIMA és ALEXANDRU BUNA megbeszélést folytattak szakszervezetünk központjában. Megtekintették az Északi Járműjavító Üzemet, a szolnoki MÁV Kórházat és a székesfehérvári vasúti csomópontot. Annak a reményüknek adtak kifejezést, hogy kapcsolataink a jövőben még jobban meegresednek és igazi munkakapcsolatokká válnak. Látogatást tett még szakszervezetünk központjában Mr. E. J STAINSTREET az Ausztráliai Vasutas Szakszervezet titára, és Antoine ZOFFOUIX, a Dahomey Vasutas Szakszervezet titkára A képen Szabó Antal főtitkár a román delegáció tagjaival beszélget. (Hemző Károly felvétele) Befejeződtek a KISZ- alapszervezeti választások a Dunakeszi Járműjavítóban A KISZ-alapszervezeti vezetőségválasztó taggyűléseben az üzem KISZ-fiataljainak mintegy 90 százaléka vett részt, s 11 alapszervezetben 59 vezetőségi tagot s az üzem KISZ- bizottsági választására küldöttet választottak A választások során a KISZ-vezetőségi tagok 50 százaléka cserélődött ki. A taggyűléseken elhangzott beszámolók ismertették a KISZ VII kongresszusa óta végzett munkát és tárgyilagos képet adtak az üzemi alapszervezeteinek életéről. Szőnyi Lajos