Magyar Vasutas, 1972 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1972-01-15 / 2. szám
n 1972 JANUÁR ELSEJÉVEL MEGALAKULT a Vasútegészségügyi igazgatóság A MÁV egészségügyi csúcsszervez Fő feladata a megelőzés Szakszervezetünk elnöksége több ízben felhívta a vasútegészségügyi szolgálat illetékeseit, fordítsanak nagyobb figyelmet az egészségügyi gondozásra, a betegségmegelőzésre. Ennek a kívánalomnak megvalósítása az egyik fő alapelve annak a vezérigazgatói utasításnak, amely a Magyar Államvasutak Hivatalos Lapja 1971. december 17-i 49. számában jelent meg a vasútAz egység eddig azért hiányzott, mert a kórházakat, az egészségügyi intézeteket, intézményeket a Vasúti Főosztály két különböző osztálya, a rendelőintézeteket, a gyógyházakat és egyéb egészségügyi szerveket pedig a főosztályi felügyelet alá tartozóktól elkülönítve a vasútigazgatóságok I. osztályai irányították. Az utasítás ezt a kettősséget megszüntette és elrendelte a Vasútegészségügyi Igazgatóság megalakítását, a vasútigazgatóságok székhelyén pedig a területi egészségügyi feladatok ellátására MÁV Területi Egészségügyi Központ megszervezését, a Vasútegészségügyi Igazgatóság közvetlen irányításával. A Vasútegészségügyi Igazgatóság 1972. január elsejével megkezdte munkáját és mint a MÁV egészségügyi csúcsszerve, végrehajtási utasítások kiadásával lát hozzá feladatainak megvalósításához. Az átszervezett, egységes Vasútegészségügyi szolgálat munkájának — amint dr. Tan Endre, a Vasútegészségügyi Igazgatóság vezetője elmondotta — előtérbe helyezi az egészségkárosodások megelőzésének feladatát, abból az alapelvből kiindulva, hogy a vasútegészségügyi szolgálat tulajdonképpen üzemegészségügyi szolgálat, amely a ■megelőzést célozza. Az orvostudomány betegségmegelőző szemléletén alapuló, új, egységes vasútegészségügyi szervezet lehetővé teszi, hogy a vasutasok, nyugdíjasok és családtagjaik, tehát a vasutasok szakszervezete társadóegészségügyi szolgálat átszervezéséről. Az utasítás kimondja: a vasút igazgatási szervezetében a felügyeleti funkciók tagoltsága és a párhuzamos ügyintézés felszámolása, valamint a vezető kórházak szakmai irányításának megteremtése, a kórházi rendelőintézeti, gyógyházi ellátás és az alapellátás szervezeti egységesítése céljából a vasútegészségügyi szolgálatot át kell szervezni. lombiztosítási osztályának tagjai — összesen 700—720 ezer biztosított — a lehető legjobb körülmények között megkapják a legmagasabb színvonalú ellátást, a kórháztól kezdve az alapellátásig. Területi ellátás Ez azonban egyelőre csak lehetőség, ami előtt a vezérigazgatói utasítás megnyitotta az utat. Egyik feladat a vasútüzemi orvosok továbbképzése. A továbbképzés célja az: ezek az orvosok a vasútüzemben élve ismerjék a dolgozók munkahelyét, munkakörülményeit, pontosan lássák az egyes szolgálati helyek speciális egészségügyi feladatait, és képesek legyenek végre is hajtani őket, hogy minden vasutas a lehető legegészségesebben láthassa el munkáját. Szükség van rá, hogy a rendelőintézeti szakorvosok is ismerjék a vasútüzem egészségügyi kérdéseit, és ezeknek az ismereteknek birtokában konzultatív szakmai segítséget nyújthassanak a vasúti üzemorvosoknak. Ezt a célt szolgálja a rendelőintézetre, mint bázisra épített területi ellátási elv. Ezért nélkülözhetetlen a MÁV Területi Egészségügyi Központok és a vasútigazgatóságok közötti szoros kapcsolat, aminek lehetőségét az utasítás szintén megteremtette. A hat igazgatóság területén a kórházakra, mint fekvőbeteg-intézetekre hárul a szakmai munka vezetése. Többek között azért is, mert a kórházi osztályok képezik tovább a vasútorvosokat A kórházi osztályok dolga a gyógykezelés, de a megelőzés, a gondozás módszerének egységes szakmai összehangolása is. Ez az egységes szervezeti felépítés lehetővé teszi a fekvőbeteg- és járóbeteg-ellátás összhangjának megteremtését, hogy ilyen módon alaposabbá, hatékonyabbá váljon a gyógyítás. Vezető intézetek A korábbi széttagolt vasútegészségügyi szervezetben nem voltak kijelölve szakmai vezető intézetek, amelyek a vasútüzem különleges viszonyainak megfelelő egységes gyógykezelési módokat kezdeményeztek és vezettek volna be valamennyi gyógyintézményben. Az új szervezetben ilyen vezető intézet lesz a budapesti MÁV Kórház, valamint a budakeszi MÁV Tüdőgyógyintézet és Tüdőgondozó. Feladatuk lesz a többi között: egységes gondozási módszerek kidolgozása, bevezetése, elterjesztése, különféle szűrővizsgálatok megszervezése, elvégzése, a betegek intézeti elhelyezése, kezelése, gyógyítás utáni rehabilitálása, további figyelemmel kísérése, vagy szükség szerinti munkából való kiemelése, könnyebb munkára való átcsoportosítása, így egységes, összefüggő betegellátási lánc alakul ki a vezető kórházak, a kórházak, rendelőintézetek, gyógyházak, egyéb intézetek (MÁV Közegészségügyi Intézet, KPM Vasúti és Közúti Alkalmasságvizsgáló Intézet) között és ez elvezet a legfontosabb tennivalók, a betegségmegelőzés kiterjesztéséhez, rendszeressé tételéhez. A Vasútegészségügyi Igazgatóság hatáskörébe tartoznak a jövőben a beruházások is. A IV. ötéves tervben az igazgatóság 250 millió forintos beruházási összegből — ennek nagyobb része állami keretből, kisebb hányada a félszázalékos támogatási alapból tevődik össze — valósítja meg a tervezett beruházásokat. Sz. F. Megszűnt a kettős irányítás A vasútnál a legkisebb sarzsit viselő ember munkájától is életek, milliós értékek sorsa függ. Itt mindenkire szükség van, ezért, ha valaki hiányzik, rögtön hiba csúszhat a munka gépezetébe. Mi történik mégis, ha egyik-másik vasutas hirtelen kidől a sorból? Honnan rángatnak elő gyorsan egy-egy helyettest? Székesfehérvár állomáson megoldották a problámát. Létrehoztak — alapos választással, mérlegre téve a személyek megbízhatóságát — egy brigádot, amelynek tagjai ott és akkor lépnek szolgálatba, ahol és amikor arra éppen szükség van. Ez a tartalékosokból álló szocialista brigád Bebrits Lajos nevét viseli. Képzett vasutasok A hat brigádtag nevének felsorolásából is látszik, milyen sokféle képzettségű vasutasok vállalkoztak arra a beosztásra, amely a hivatás legnagyobb áldozataival jár. A brigád vezetője Pápai Imre felügyelő. Tagjai: Kenedi Gusztáv, Kása István és Halász Mihály segédellenőr, Sasfalvi Béla ellenőr, Mészáros Géza főintéző. A brigád védnöke és szakmai ügyekben segítője, tanácsadója: Kovács Lajos felügyelő. Pápai Imre kalauzolásával sikerült találkoznom a brigád tagjaival, kivéve Kósa Istvánt, aki hajnalban tette le a szolgálatot. Kenedi Gusztávot a rendelkező forgalmi szolgálattevő posztján találtuk. Sasfalvi Béla, a III-as toronyban készítette az érkező vonatok bejáratát. Mészáros Géza a felvételi épület forgalmi irodájában tevékenykedett, Halász Mihály a tolatástól került elő csuromvizesen, mert éppen zuhogott az eső. Mindig készenlétben Szolgálatban vasutassal beszélgetni nem könnyű, főként ott, ahol egy fél percnyi kiesés is elterelheti a figyelmét a munkájáról, és máris baleset lehet a következménye. Éppen ezért egy-egy barátságos kézfogás, pár szó után, a brigádvezető Kovács Lajos szobájába invitált. A patrónus így kezdte szavait: — A Bebrits Lajos brigád 1971. áprilisában alakult, de tagjai régi vasutasok, s nem egy közülük már korábban is szocialista brigádba tartozott. Pápai Imre például, aki több mint három évtizede viseli az egyenruhát, az arany törzsgárda jelvény tulajdonosa. A brigád tagjait ezenkívül széles körű szaktudás jellemzi, hiszen bármelyiküket beoszthatjuk forgalmi szolgálattevőnek, térfelvigyázónak, váltókezelőnek, illetve váltóőrnek, sorompóőrnek, távírásznak, kocsifelírónak, átmenesztőnek. Valamennyi beosztás: kulcsfontosságú poszt a forgalomnál. Éppen a napokban fordult elő, hogy Kenedi Gusztáv, aki másfél évtizede van a vasútnál, az egyik éjjel rendelkező forgalmi szolgálattevő volt, de hat óra elteltével berendeltük váltókezelőnek, mert ott volt rá szükség. Ilyen rendkívüli eset elég gyakran előfordul... — Az állandó készenlét tehát azt sem engedi meg, hogy valaki szabad idejében a pohár fenekére nézzen? — Bizony, nem! A brigád tagjai valamennyien nagyon kiegyensúlyozott életet élnek, nemcsak munkájukkal, hanem magánéletükkel is példát mutatnak. Ki lehet a brigád tagja? — Ki dönt abban, hogy ki lehet a brigád tagja? — A szolgálati főnökség választja ki a legalkalmasabb dolgozókat. Erre a beosztásra ugyanis évekig kell nevelni az embereket, már csak azért is, mert itt mindent kell tudni, ismerni. Jelenleg a létszám bővítésére szükség lenne, de — sajnos — egyelőre nincs biztosítva az utánpótlás. A Bebrits Lajos tartalékos szocialista brigád naplójába bejegyzett vállalásban többek között olyan pont is szerepel, hogy a brigád tagjai — ezek az „öreg” vasutasok, akik tíz, húsz vagy éppen harminc éve teljesítenek szolgálatot — a félévenként kötelező szakvonali vizsgáztatásokon 4-esnél gyengébb osztályzatot nem szereznek. E sorok írója jól tudja, hogy minden vasutas — legyen bár a legalacsonyabb beosztásban is — a szaktudományok egészen bő tárát hordozza magában. De volt alkalma meggyőződnie arról is, hogy a Bebrits Lajos brigád tagjainak fejében az általában kötelező szaktudás sokszorosa van. És talán vasutas szívük is lelkesebben dobog, mert bizony az aranycsillagos tisztnek sem esik le a gyűrű az ujjáról, ha a szükség úgy kívánja, hogy be kell állnia váltóőrnek vagy sorompóőrnek. Vállalták, teljesítik — és ez elismerésre méltó dolog... Balogh József TAXJALÉ£0$0& Bebrits Lajos nevét viseli a fehérvári „mindenes" brigád Pápai Imre brigádvezető MAGYAR VASUTAS A Bocskai brigádban mindenki megállja a helyét A nyíregyházi csomópont novemberi brigádvezetői értekezletén Drobnyi Miklós kocsimestert választották küldöttnek a vasutas szocialista brigádok vezetőinek 1972. február 4-i országos tanácskozására. A hat esztendővel ezelőtt alakult, 11 tagú Bocskai brigád munkájáról így vall a kollektíva vezetője: — Nem panaszkodhatok az emberekre — mondotta —, mindenki megállja a helyét. Pedig a nemrég átépített gurító üzembe helyezése ugyancsak nagy erőpróba volt valamennyiünknek. 1,20 méterrel magasabb mint a régi, a kocsik sokkal gyorsabban gurulnak, s az átállást még az őszi csúcsforgalom is nehezítette. Szerencs hatalmas szállítmányokat küld nap mint nap, s ha ehhez hozzászámítjuk a konzervgyár 24 óránként jövő 20—25, valamint az almatároló 10 vagonját, elképzelhető, hogy keményen kell dolgozni. Szorgalmas emberek — Kaptak-e az emberek előzetes eligazítást? — Enélkül nem is lehetett volna átállni. Tíz napon keresztül szinte szájába rágtuk mindenkinek, mire ügyeljen. S a gondos felkészítésnek is köszönhető, hogy nem volt baleset, ami egyébként amúgy sem fordult elő 5 esztendeje. — Kiket említene, mint legjobb brigádtagokat? — Nehéz a választás, mert mint már mondottam, rendes, szorgalmas ez a mi kollektívánk. De azért Horváth János tolatásvezető és Tóth III. Mihály sarus nevét meg kell említenem. Mindketten többszörös kiváló dolgozók — Horváth János már 20 esztendeje vasutas —, egyébként ő a szakszervezeti bizalmunk is —, s a munkásakadémia előadásait is szorgalmasan látogatják. — Ha már erről esett szó: hogyan áll a brigád az önműveléssel? — Úgy érzem, ez országosan probléma a vasutasok brigádvállalásaiban. Egyszerűen azért, mert a dolgozók legnagyobb része nem helyi lakos. Képtelenség a 20—25 kilométerről bejáró, 12/24 fordulószolgálatot teljesítő, családos embereket úgy összefogni, ahogyan azt elvben kellene. És ha ezt a körülményt vesszük alapul, már az is eredmény, hogy például a mi brigádunk a társadalmi munkán kívül — mely főként a kocsikból kiszórt rakományok eltakarításából, az állomás tisztán tartásából, virágosításából áll — 40 százaléka jár 3—4 hetente rendszeresen szakszervezeti oktatásra. A tagok kora átlagosan 35—40 év, így az iskolai továbbtanulást már nem lehet számonkérni tőlük. Mindenesetre a VIII. általánost mindenki elvégezte. — Drobnyi elvtárs, úgy látom, a saját érdemeit elhallgatja — kapcsolódik beszélgetésünkbe Román Sándor, a szakszervezeti bizottság termelési felelőse. — így hát én mondom el, hogy ő bizony annál inkább élenjár nemcsak a munkában, de a tanulásban is. 1971 őszétől levelező tagozatos gimnazista, s már az első beszámolón is szép tanulmányi átlagot ért el. S hogy mi mindenre „ér még rá": a területi bizottság tagja, az állomási műhelybizottság munkavédelmi felelőse, és a vasutas-szakszervezet kongreszszusán is ő volt a küldöttünk. Életének a felét töltötte el már a vasútnál; négyszeres kiváló dolgozó, miniszteri dicséret tulajdonosa. Szereti a vasutat — Szeretem a vasutat — mondotta Drobnyi Miklós. — Pedig itt gond akad elég. Nagyon is bővítésre szorulna már ez a csomópont. Ha csak azt vesszük, hogy Záhonyt, a legnagyobb szárazföldi kikötőt is mi szolgáljuk ki. Elgondolható, hogy milyen nehéz és felelősségteljes az induló vonatokat pontos időre összeállítani. — A keresetük? — Nem panaszkodhatunk. 1970 utolsó negyedében szépen kaptunk jutalmat, illetőleg prémiumot. Jól jött a pénz, nem kellett „üres zsebbel” karácsonyozni. L. Simon Zsuzsa 1972. JANUÁR 15. A HÁRMAS JELSZÓ MEGVALÓSÍTÁSÁNAK ÚTJÁN... Brigádvezetők tanácskozása a szombathelyi járműjavítóban A szocialista brigádmozgalomnak a szombathelyi járműjavítóban is már tizenkét éves múltja van. A brigádvezetők legutóbb megtartott tanácskozása számba vette a mozgalom eddigi eredményeit és meghatározta a további feladatokat. Ami a számszerűséget illeti: az üzem 50 szocialista brigádjába 514 tag tartozik. Ez a létszám az előbbi évekhez képest csökkenést mutat, de azért, mert nagyobbak a követelmények, s azokkal nem minden közösség tudott lépést tartani. A termelés, a gazdasági munka fokozására irányuló vállalásokkal nincs különösebb probléma, főként ott, ahol a munkahelyi vezetők konkrétan meghatározzák a gazdasági célkitűzéseket. A politikai képzettség fejlesztését is jól szolgálják a párt, a szakszervezet és a KISZ tanfolyamai, szemináriumai. A brigádtagok nagy többsége ebben az oktatási évben is jelentkezett politikai iskolára, marxista középiskolába vagy marxistaleninista esti egyetemre. Megállapítható azonban az is, hogy az általános műveltség megszerzésére irányuló törekvés csökkent az utóbbi időben. A szakképzettség növelését is inkább csak a 40 évesnél fiatalabb brigádtagok tűzik ki célul. Közülük elég szép számmal tanulnak a szakközépiskola esti tagozatán, sőt a különböző főiskolákon is. A brigádvezetők tanácskozása főbb feladatként a következőket határozta meg: A műszaki vezetők az eddigieknél nagyobb felelősséggel és körültekintéssel foglalkozzanak a brigádokkal, és érvényesítsék jobban az 1031/1967. MTI SZOT együttes határozatot. A szocialista brigádok pedig legyenek igényesebbek önmagukkal szemben vállalásaik megtételénél, illetve azok teljesítésénél. Tegyék rendszeresebbé és hatékonyabbá a brigádértekezleteket, s ne hanyagolják el a brigádnapló vezetését..................... .. .......... A felszólalások közben szinte példaként hangzott el a Koppány Károly által vezetett KISZ ifjúsági szocialista brigád neve. Ez a brigád tavaly nyerte el az aranykoszorús brigád címet, s vállalásait a brigád maradéktalanul teljesítette. A brigád tagjai 1971-ben öt újítást adtak be, ezenkívül három brigádtag a vasútgépészet szakközépiskola hallgatója, egy brigádtag ívhegesztő tanfolyamra jár, egy másik a marxista esti egyetemet végzi, ismét más marxista középiskolában tanul, hárman pedig alapfokú politikai tanfolyamot végeznek. A brigádtagok közül nyolcan töltenek be különféle társadalmi tisztséget, és valamennyien szocialista szerződéses alapon vesznek részt a Derkovits telepi bölcsőde karbantartási munkáiban, játékok, tornaszerek és egyéb felszerelési tárgyak készítésében. A brigádban dolgozott vietnami munkásokkal leveleznek, részükre ajándékcsomagot küldtek. Az ifjúsági brigád kulturális vállalásainak teljesítése is példamutató. A szombathelyi járműjavítóban Koppány Károlyt, Janzsó Lajost és Darázs Károlyt választották küldötté a vasút szocialista brigádvezetőinek III. országos tanácskozására. Boros Zoltán A szocialista brigádok legyenek a munkahelyi közvélemény formálói A szegedi pályafenntartási főnökségnél 37 szocialista brigádban 353 vasutas dolgozik. Munkájukról, elért eredményeikről és további feladataikról készítettek számvetést legutóbb a brigádok vezetői. Tanácskozásuk vitaindító előadásában Gulácsi Antal, a főnökség vezetője emlékeztetett arra, hogy a vasútnál 1959-ben a makói XVI-os pályamesteri szakasz dolgozói indították el a szocialista brigádmozgalmat, s felhívásukhoz csatlakoztak az igazgatóság más szolgálati helyeinek dolgozói is. Ennek ellenére, jelenleg egyetlen arany fokozattal kitüntetett szocialista brigád sincs a pályafenntartási főnökség területén. Az ezüstkoszorút is mindössze két brigád nyerte el 1971-ben. Ezek a brigádok 7500, a bronzfokozatot elnyert brigádok pedig 20 400 forintot kaptak a kitüntetéshez. Ha a közösségek teljesítik vállalásaikat, az elért eredményektől függően a jutalmaik összege és a kitüntetések száma tovább növekedhet 1972-ben. Ehhez arra is szükség van, hogy a szocialista brigádok váljanak még inkább a munkahelyi közvélemény formálóivá, s mutassanak példát a gazdasági és a politikai munkában. Sziládi Sándor