Magyar Vasutas, 1972 (16. évfolyam, 1-24. szám)

1972-01-15 / 2. szám

n 1972 JANUÁR ELSEJÉVEL MEGALAKULT a Vasútegészségügyi igazgatóság A MÁV egészségügyi csúcsszerve­z Fő feladata a megelőzés Szakszervezetünk elnöksége több ízben felhívta a vasút­­egészségügyi szolgálat illeté­keseit, fordítsanak nagyobb figyelmet az egészségügyi gondozásra, a betegségmegelő­zésre. Ennek a kívánalomnak megvalósítása az egyik fő alapelve annak a vezérigazga­tói utasításnak, amely a Ma­gyar Államvasutak Hivatalos Lapja 1971. december 17-i 49. számában jelent meg a vasút­Az egység eddig azért hi­ányzott, mert a kórházakat, az egészségügyi intézeteket, in­tézményeket a Vasúti Főosz­tály két különböző osztálya, a rendelőintézeteket, a gyógyhá­­zakat és egyéb egészségügyi szerveket pedig a főosztályi felügyelet alá tartozóktól el­különítve a vasútigazgatósá­­gok I. osztályai irányították. Az utasítás ezt a kettősséget megszüntette és elrendelte a Vasútegészségügyi Igazgatóság megalakítását, a vasútigazga­­tóságok székhelyén pedig a területi egészségügyi feladatok ellátására MÁV Területi Egészségügyi Központ meg­szervezését, a Vasútegészség­ügyi Igazgatóság közvetlen­ irányításával. A Vasútegészségügyi Igaz­gatóság 1972. január elsejével megkezdte munkáját és mint a MÁV egészségügyi csúcs­szerve, végrehajtási utasítások kiadásával lát hozzá felada­tainak megvalósításához. Az átszervezett, egységes Vasútegészségügyi szolgálat munkájának — amint dr. Tan Endre, a Vasútegészségügyi Igazgatóság vezetője elmon­dotta — előtérbe helyezi az egészségkárosodások megelő­zésének feladatát, abból az alapelvből kiindulva, hogy a vasútegészségügyi szolgálat tulajdonképpen üzemegészség­ügyi szolgálat, amely a ■meg­előzést célozza. Az orvostudomány betegség­­megelőző szemléletén alapuló, új, egységes vasútegészségügyi szervezet lehetővé teszi, hogy a vasutasok, nyugdíjasok és családtagjaik, tehát a vasuta­sok szakszervezete társadó­egészségügyi szolgálat átszer­vezéséről. Az utasítás kimondja: a vasút igazgatási szervezeté­ben a felügyeleti funkciók ta­goltsága és a párhuzamos ügyintézés felszámolása, vala­mint a vezető kórházak szak­mai irányításának megterem­tése, a kórházi rendelőintézeti, gyógyházi ellátás és az alap­ellátás szervezeti egységesítése céljából a vasútegészségügyi szolgálatot át kell szervezni. lombiztosítási osztályának tag­jai — összesen 700—720 ezer biztosított — a lehető legjobb körülmények között megkap­ják a legmagasabb színvonalú ellátást, a kórháztól kezdve az alapellátásig. Területi ellátás Ez azonban egyelőre csak lehetőség, ami előtt a vezér­­igazgatói utasítás megnyitotta az utat. Egyik feladat a vasút­üzemi orvosok továbbképzése. A továbbképzés célja az: ezek az orvosok a vasútüzemben él­ve ismerjék a dolgozók mun­kahelyét, munkakörülményeit, pontosan lássák az egyes szol­gálati helyek speciális egész­ségügyi feladatait, és képesek legyenek végre is hajtani őket, hogy minden vasutas a lehe­tő legegészségesebben láthassa el munkáját. Szükség van rá, hogy a rendelőintézeti szakor­vosok is ismerjék a vasút­üzem egészségügyi kérdéseit, és ezeknek az ismereteknek birtokában konzultatív szak­mai segítséget nyújthassanak a vasúti üzemorvosoknak. Ezt a célt szolgálja a rendelőinté­zetre, mint bázisra épített te­rületi ellátási elv. Ezért nél­külözhetetlen a MÁV Területi Egészségügyi Központok és a vasútigazgatóságok közötti szoros kapcsolat, aminek le­hetőségét az utasítás szintén megteremtette. A hat igazgatóság területén a kórházakra, mint fekvőbe­teg-intézetekre hárul a szak­mai munka vezetése. Többek között azért is, mert a kór­házi osztályok képezik tovább a vasútorvosokat A kórházi osztályok dolga a gyógykeze­lés, de a megelőzés, a gondo­zás módszerének egységes szakmai összehangolása is. Ez az egységes szervezeti felépítés lehetővé teszi a fek­vőbeteg- és járóbeteg-ellátás összhangjának megteremtését, hogy ilyen módon alaposabbá, hatékonyabbá váljon a gyógyí­tás. Vezető intézetek A korábbi széttagolt vasút­egészségügyi szervezetben nem voltak kijelölve szakmai ve­zető intézetek, amelyek a vas­útüzem különleges viszonyai­nak megfelelő egységes gyógy­kezelési módokat kezdemé­nyeztek és vezettek volna be valamennyi gyógy­intézmény­ben. Az új szervezetben ilyen vezető intézet lesz a budapesti MÁV Kórház, valamint a bu­dakeszi MÁV Tüdőgyógyinté­zet és Tüdőgondozó. Felada­tuk lesz a többi között: egy­séges gondozási módszerek ki­dolgozása, bevezetése, elter­jesztése, különféle szűrővizs­gálatok megszervezése, elvég­zése, a betegek intézeti elhe­lyezése, kezelése, gyógyítás utáni rehabilitálása, további figyelemmel kísérése, vagy szükség szerinti munkából va­ló kiemelése, könnyebb mun­kára való átcsoportosítása, így egységes, összefüggő be­tegellátási lánc alakul ki a vezető kórházak, a kórházak, rendelőintézetek, gyógyházak, egyéb intézetek (MÁV Köz­egészségügyi Intézet, KPM Vasúti és Közúti Alkalmasság­vizsgáló Intézet) között és ez elvezet a legfontosabb tenni­valók, a betegségmegelőzés ki­­terjesztéséhez, rendszeressé té­teléhez. A Vasútegészségügyi Igaz­gatóság hatáskörébe tartoznak a jövőben a beruházások is. A IV. ötéves tervben az igazga­tóság 250 millió forintos be­ruházási összegből — ennek nagyobb része állami keret­ből, kisebb hányada a félszá­zalékos támogatási alapból te­vődik össze — valósítja meg a tervezett beruházásokat. Sz. F. Megszűnt a kettős irányítás A vasútnál a legkisebb sar­­zsit viselő ember munkájától is életek, milliós értékek sor­sa függ. Itt mindenkire szük­ség van, ezért, ha valaki hiány­zik, rögtön hiba csúszhat a munka gépezetébe. Mi történik mégis, ha egyik-másik vasutas hirtelen kidől a sorból? Hon­nan rángatnak elő gyorsan egy-egy helyettest? Székesfehérvár állomáson megoldották a problámát. Lét­rehoztak — alapos választás­sal, mérlegre téve a személyek megbízhatóságát — egy brigá­dot, amelynek tagjai ott és ak­kor lépnek szolgálatba, ahol és amikor arra éppen szükség van. Ez a tartalékosokból álló szocialista brigád Bebrits La­jos nevét viseli. Képzett vasutasok A hat brigádtag nevének felsorolásából is látszik, mi­lyen sokféle képzettségű vas­utasok vállalkoztak arra a beosztásra, amely a hivatás legnagyobb áldozataival jár. A brigád vezetője Pápai Imre felügyelő. Tagjai: Kene­­di Gusztáv, Kása István és Halász Mihály segédellenőr, Sasfalvi Béla ellenőr, Mészá­ros Géza főintéző. A brigád védnöke és szakmai ügyekben segítője, tanácsadója: Kovács Lajos felügyelő. Pápai Imre kalauzolásával sikerült találkoznom a brigád tagjaival, kivéve Kósa Istvánt, aki hajnalban tette le a szolgá­latot. Kenedi Gusztávot a rendel­kező forgalmi szolgálattevő posztján találtuk. Sasfalvi Bé­la, a III-as toronyban készítet­te az érkező vonatok bejáratát. Mészáros Géza a felvételi épü­let forgalmi irodájában tevé­kenykedett, Halász Mihály a tolatástól került elő csurom­vizesen, mert éppen zuhogott az eső. Mindig készenlétben Szolgálatban vasutassal be­szélgetni nem könnyű, főként ott, ahol egy fél percnyi ki­esés is elterelheti a figyelmét a munkájáról, és máris baleset lehet a következménye. Éppen ezért egy-egy barátságos kéz­fogás, pár szó után, a brigád­vezető Kovács Lajos szobájá­ba invitált. A patrónus így kezdte szavait: — A Bebrits Lajos brigád 1971. áprilisában alakult, de tagjai régi vasutasok, s nem egy közülük már korábban is szocialista brigádba tartozott. Pápai Imre például, aki több mint három évtizede viseli az egyenruhát, az arany törzsgár­da jel­vény tulajdonosa. A bri­gád tagjait ezenkívül széles körű szaktudás jellemzi, hi­szen bármelyiküket beoszthat­juk forgalmi szolgálattevőnek, térfelvigyázónak, váltókezelő­nek, illetve váltóőrnek, so­rompóőrnek, távírásznak, ko­­csifelírónak, átmenesztőnek. Valamennyi beosztás: kulcs­­fontosságú poszt a forgalom­nál. Éppen a napokban fordult elő, hogy Kenedi Gusztáv, aki másfél évtizede van a vasút­nál, az egyik éjjel rendelkező forgalmi szolgálattevő volt, de hat óra elteltével berendeltük váltókezelőnek, mert ott volt rá szükség. Ilyen rendkívüli eset elég gyakran előfordul... — Az állandó készenlét te­hát azt sem engedi meg, hogy valaki szabad idejében a po­hár fenekére nézzen? — Bizony, nem! A brigád tagjai valamennyien nagyon kiegyensúlyozott életet élnek,­­ nemcsak munkájukkal, ha­nem magánéletükkel is példát mutatnak. Ki lehet a brigád tagja? — Ki dönt abban, hogy ki lehet a brigád tagja? — A szolgálati főnökség vá­lasztja ki a legalkalmasabb dolgozókat. Erre a beosztásra ugyanis évekig kell nevelni az embereket, már csak azért is, mert itt mindent kell tudni, ismerni. Jelenleg a létszám bővítésére szükség lenne, de — sajnos — egyelőre nincs biz­tosítva az utánpótlás. A Bebrits Lajos tartalékos szocialista brigád naplójába bejegyzett vállalásban többek között olyan pont is szerepel, hogy a brigád tagjai — ezek az „öreg” vasutasok, akik tíz, húsz vagy éppen harminc éve teljesítenek szolgálatot — a félévenként kötelező szakvo­nali vizsgáztatásokon 4-esnél gyengébb osztályzatot nem sze­reznek. E sorok írója jól tudja, hogy minden vasutas — legyen bár a legalacsonyabb beosztásban is — a szaktudományok egé­szen bő tárát hordozza magá­ban. De volt alkalma meggyő­ződnie arról is, hogy a Bebrits Lajos brigád tagjainak fejében az általában kötelező szaktu­dás sokszorosa van. És talán vasutas szívük is lelkeseb­ben dobog, mert bizony az aranycsillagos tisztnek sem esik le a gyűrű az ujjáról, ha a szükség úgy kívánja, hogy be kell állnia váltóőrnek vagy sorompóőrnek. Vállalták, teljesítik — és ez elismerésre méltó dolog... Balogh József TAXJALÉ£0$0& Bebrits Lajos nevét viseli a fehérvári „mindenes" brigád Pápai Imre brigádvezető MAGYAR VASUTAS A Bocskai brigádban mindenki megállja a helyét A nyíregyházi csomópont novemberi brigádvezetői érte­kezletén Drobnyi Miklós ko­csimestert választották kül­döttnek a vasutas szocialista brigádok vezetőinek 1972. feb­ruár 4-i országos tanácskozá­sára. A hat esztendővel ezelőtt alakult, 11 tagú Bocskai bri­gád munkájáról így vall a kol­lektíva vezetője: — Nem panaszkodhatok az emberekre — mondotta —, mindenki megállja a helyét. Pedig a nemrég átépített gu­rító üzembe helyezése ugyan­csak nagy erőpróba volt vala­mennyiünknek. 1,20 méterrel magasabb mint a régi, a ko­csik sokkal gyorsabban gurul­nak, s az átállást még az őszi csúcsforgalom is nehezítette. Szerencs hatalmas szállítmá­­nyokat küld nap mint nap, s ha ehhez hozzászámítjuk a konzervgyár 24 óránként jövő 20—25, valamint az almatáro­ló 10 vagonját, elképzelhető, hogy keményen kell dolgozni. Szorgalmas emberek — Kaptak-e az emberek előzetes eligazítást? — Enélkül nem is lehetett volna átállni. Tíz napon ke­resztül szinte szájába rágtuk mindenkinek, mire ügyeljen. S a gondos felkészítésnek is köszönhető, hogy nem volt baleset, ami egyébként amúgy sem fordult elő 5 esztendeje. — Kiket említene, mint leg­jobb brigádtagokat? — Nehéz a választás, mert mint már mondottam, ren­des, szorgalmas ez a mi kol­lektívánk. De azért Horváth János tolatásvezető és Tóth III. Mihály sarus nevét meg kell említenem. Mindketten többszörös kiváló dolgozók — Horváth János már 20 eszten­deje vasutas —, egyébként ő a szakszervezeti bizalmunk is —, s a munkásakadémia elő­adásait is szorgalmasan láto­gatják. — Ha már erről esett szó: hogyan áll a brigád az önmű­veléssel? — Úgy érzem, ez országo­san probléma a vasutasok bri­­gádvállalásaiban. Egyszerűen azért, mert a dolgozók legna­gyobb része nem helyi lakos. Képtelenség a 20—25 kilomé­terről bejáró, 12/24 forduló­­szolgálatot teljesítő, családos embereket úgy összefogni, ahogyan azt elvben kellene. És ha ezt a körülményt vesszük alapul, már az is eredmény, hogy például a mi brigádunk a társadalmi munkán kívül — mely főként a kocsikból ki­szórt rakományok eltakarítá­sából, az állomás tisztán tar­tásából, virágosításából áll — 40 százaléka jár 3—4 hetente rendszeresen szakszervezeti oktatásra. A tagok kora átla­gosan 35—40 év, így az isko­lai továbbtanulást már nem lehet számonkérni tőlük. Min­denesetre a VIII. általánost mindenki elvégezte. — Drobnyi elvtárs, úgy lá­tom, a saját érdemeit elhall­­gat­ja — kapcsolódik beszélge­tésünkbe Román Sándor, a szakszervezeti bizottság ter­melési felelőse. — így hát én mondom el, hogy ő bizony annál inkább élenjár nemcsak a munkában, de a tanulásban is. 1971 őszétől levelező tago­zatos gimnazista, s már az első beszámolón is szép tanul­mányi átlagot ért el. S hogy mi mindenre „ér még rá": a területi bizottság tagja, az ál­lomási műhelybizottság mun­kavédelmi felelőse, és a vas­utas-szakszervezet kongresz­­szusán is ő volt a küldöttünk. Életének a felét töltötte el már a vasútnál; négyszeres kiváló dolgozó, miniszteri dicséret tulajdonosa. Szereti a vasutat — Szeretem a vasutat — mondotta Drobnyi Miklós. — Pedig itt gond akad elég. Na­gyon is bővítésre szorulna már ez a csomópont. Ha csak azt vesszük, hogy Záhonyt, a legnagyobb szárazföldi kikötőt is mi szolgáljuk ki. Elgondol­ható, hogy milyen nehéz és felelősségteljes az induló vo­natokat pontos időre összeál­lítani. — A keresetük? — Nem panaszkodhatunk. 1970 utolsó negyedében szépen kaptunk jutalmat, illetőleg prémiumot. Jól jött a pénz, nem kellett „üres zsebbel” ka­­rácsonyozni. L. Simon Zsuzsa 1972. JANUÁR 15. A HÁRMAS JELSZÓ MEGVALÓSÍTÁSÁNAK ÚTJÁN... Brigádvezetők tanácskozása a szombathelyi járműjavítóban A szocialista brigádmozga­lomnak a szombathelyi jármű­javítóban is már tizenkét éves múltja van. A brigádvezetők legutóbb megtartott tanácsko­zása számba vette a mozgalom eddigi eredményeit és meg­határozta a további feladato­kat. Ami a számszerűséget illeti: az üzem 50 szocialista bri­gádjába 514 tag tartozik. Ez a létszám az előbbi évekhez ké­pest csökkenést mutat, de azért, mert nagyobbak a köve­telmények, s azokkal nem min­den közösség tudott lépést tar­tani. A termelés, a gazdasági munka fokozására irányuló vállalásokkal nincs különösebb probléma, főként ott, ahol a munkahelyi vezetők konkrétan meghatározzák a gazdasági célkitűzéseket. A politikai kép­zettség fejlesztését is jól szol­gálják a párt­, a szakszerve­zet és a KISZ tanfolyamai, szemináriumai. A brigádtagok nagy többsége ebben az okta­tási évben is jelentkezett po­litikai iskolára, marxista kö­zépiskolába vagy marxista­­leninista esti egyetemre. Meg­állapítható azonban az is, hogy az általános műveltség meg­szerzésére irányuló törekvés csökkent az utóbbi időben. A szakképzettség növelését is in­kább csak a 40 évesnél fia­talabb brigádtagok tűzik ki célul. Közülük elég szép szám­mal tanulnak a szakközépisko­la esti tagozatán, sőt a külön­böző főiskolákon is. A brigádvezetők tanácskozá­sa főbb feladatként a követke­zőket határozta meg: A műszaki vezetők az eddi­gieknél nagyobb felelősséggel és körültekintéssel foglalkoz­zanak a brigádokkal, és érvé­nyesítsék jobban az 1031/1967. MTI SZOT együttes határoza­tot. A szocialista brigádok pe­dig legyenek igényesebbek ön­magukkal szemben vállalásaik megtételénél, illetve azok tel­jesítésénél. Tegyék rendszere­sebbé és hatékonyabbá a bri­gádértekezleteket, s ne hanya­golják el a brigádnapló veze­tését..................... .. .......... A felszólalások közben szin­te példaként hangzott el a Koppány Károly által vezetett KISZ ifjúsági szocialista bri­gád neve. Ez a brigád tavaly nyerte el az aranykoszorús brigád címet, s vállalásait a brigád maradéktalanul teljesí­tette. A brigád tagjai 1971-ben öt újítást adtak be, ezenkívül három brigádtag a vasútgépé­szet­ szakközépiskola hallgató­ja, egy brigádtag ívhegesztő tanfolyamra jár, egy másik a marxista esti egyetemet végzi, ismét más marxista középisko­lában tanul, hárman pedig alapfokú politikai tanfolyamot végeznek. A brigádtagok közül nyolcan töltenek be különféle társadalmi tisztséget, és vala­mennyien szocialista szerződé­ses alapon vesznek részt a Derkovits telepi bölcsőde kar­bantartási munkáiban, játékok, tornaszerek és egyéb felszere­lési tárgyak készítésében. A brigádban dolgozott vietnami munkásokkal leveleznek, ré­szükre ajándékcsomagot küld­tek. Az ifjúsági brigád kultu­­rális vállalásainak teljesítése is példamutató. A szombathelyi járműjavító­ban Koppány Károlyt, Janzsó Lajost és Darázs Károlyt vá­lasztották küldötté a vasút szocialista brigádvezetőinek III. országos tanácskozására. Boros Zoltán A szocialista brigádok legyenek a munkahelyi közvélemény formálói A szegedi pályafenntartási főnökségnél 37 szocialista bri­gádban 353 vasutas dolgozik. Munkájukról, elért eredmé­nyeikről és további feladataik­ról készítettek számvetést leg­utóbb a brigádok vezetői. Tanácskozásuk vitaindító előadásában Gulácsi Antal, a főnökség vezetője emlékezte­tett arra, hogy a vasútnál 1959-ben a makói XVI-os pá­lyamesteri szakasz dolgozói in­dították el a szocialista bri­gádmozgalmat, s felhívásukhoz csatlakoztak az igazgatóság más szolgálati helyeinek dol­gozói is. Ennek ellenére, jelen­leg egyetlen arany fokozattal kitüntetett szocialista brigád sincs a pályafenntartási főnök­ség területén. Az ezüstkoszo­­rút is mindössze két brigád nyerte el 1971-ben. Ezek a bri­gádok 7500, a bronzfokozatot elnyert brigádok pedig 20 400 forintot kaptak a kitüntetés­hez. Ha a közösségek teljesí­tik vállalásaikat, az elért eredményektől függően a ju­talmaik összege és a kitünte­tések száma tovább növeked­het 1972-ben. Ehhez arra is szükség van, hogy a szocialista brigádok váljanak még inkább a munkahelyi közvélemény formálóivá, s mutassanak pél­dát a gazdasági és a politikai munkában. Sziládi Sándor

Next