Magyar Vasutas, 1986 (30. évfolyam, 1-24. szám)
1986-01-30 / 1-2. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A VASUTASOK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XXX. ÉVFOLYAM, 1—2. SZÁM ÁRA: 2. FORINT 1986. JANUÁR 30. _____________________________________ A Landler Művelődési Házban tanácskozott a Vasutasok Szakszervezetének XI. kongresszusa Január 11-én és 12-én, a Landler Jenő Járműjavító Művelődési Házának színháztermében ülésezett a Vasutasok Szakszervezetének XI. kongresszusa. Kedves színfoltja volt a kongresszusnak az úttörővasutasok és a MÁV Nevelőotthonok — a kaposvári, a békéscsabai, a szegedi, a kőszegi, és a bodrogolaszi — tanulóküldöttségeinek köszöntője, melynek végén maguk készítette ajándékkal, magyaros könyvborítóval kedveskedtek a küldötteknek. A kongresszust Gyócsi Jenő, szakszervezetünk elnöke nyitotta meg. Köszöntötte a küldötteket, a meghívott vendégeket, köztük az elnökségben helyet foglaló Gáspár Sándort, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a SZOT elnökét, Petrovszki Istvánt, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetőjét, Sólyom Ferencet, a SZOT titkárát, Urbán Lajost, közlekedési minisztert, dr. Tóth Lászlót, közlekedési minisztériumi államtitkárt, Kónya Lajost, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökhelyettesét, dr. Udvari Lászlót, az Országos Tervhivatal főcsoportvezetőjét, Fodor Istvánt, az Országos Béketanács titkárát, Kurucz Tamást a VI., Szabó Lászlót, a XV. kerületi pártbizottság titkárát. A küldöttek az elnök előterjesztésére elfogadták a kongresszus napirendjét, megerősítették a munkabizottságokat, tudomásul vették, hogy 77 tagú központi vezetőséget, 11 tagú számvizsgáló bizottságot, a Magyar Szakszervezetek XXV. kongresszusára 36 küldöttet választanak. Ezt követően a kongresszus kegyelettel emlékezett a X. kongreszszus óta elhunyt központi vezetőségi tagokra. Az elnöki megnyitó után Koszorús Ferenc főtitkár tartotta meg szóbeli kiegészítőjét. Koszorús Ferenc főtitkár szóbeli kiegészítője — Elérkeztünk szakszervezetünk XI. kongresszusának megnyitásához. Fél éven át készültünk erre az eseményre. Nyílt, sokrétű és sokszor szenvedélyes vita, eszmecsere zajlott le a bizalmi- és főbizalmiértekezleteken, az alap- és középszervek beszámoló és vezetőségválasztó ülésein — mondotta bevezetőjében. — Ha a választások eredményét nézzük, elmondhatjuk: tagságunk szigorúan, ám humánusan, az elmúlt öt év során tanúsított lojalitás, szolidaritás és megértés alapján választotta meg a bizalmiakat, főbizalmiakat, a bizalmi testületeket, a szakszervezeti bizottságokat, az alapszervezetek titkárait, az intézőbizottságokat és a kongreszszus küldötteit. , A mögöttünk lévő 5 év eredményei és hibái is bizonyították: a szakszervezeti mozgalom nem nélkülözhető, semmi mással nem helyettesíthető. Ereje, befolyása egyaránt szolgálja a tagság és a szocialista társadalom érdekeit, igényeit. A mozgalom egészén belül a vasutas-szakszervezet is azon munkálkodott, hogy még inkább erősítse a párt vezető szerepét, tovább szilárdítsa a munkáshatalmat, fejlessze szocialista társadalmunkat. Hogyan értékelhetnénk az elmúlt fél évtizedben történteket? Engedjék meg, hogy röviden így fogalmazzak: a Vasutasok Szakszervezete a VI. ötéves terv időszakában alapvetően elvégezte feladatát, segítette a MÁV, a GYSEV és az Utasellátó Vállalat kötelezettségeinek teljesítését, hozzájárult a vállalatoknál a dolgozók munka- és életkörülményeinek— a társadalmi célokkal egybeeső — alakításához, valamint a társadalmi igazságosság érvényesítéséhez. Központi vezetőségünk nevében e helyről is köszönetet mondok valamennyi tisztségviselőnek, aktivistának azért a munkáért, amit az elmúlt ciklusban a vasutas-szakszervezet tagságáért, a közlekedésért, a vasútért, a jobb utasellátásért, és ezen keresztül társadalmunk erejének növeléséért végeztek. Megköszönöm a központi vezetőségnek, az elnökségnek nyújtott segítségüket, támogatásukat. Köszönöm azt az aktív politikai és szervezőmunkát, amit a választásokon és a kongresszus A főtitkár ezután a tagság hangulatáról, a munkahelyi és közéleti magatartásról beszélt. — A hangulat differenciált és változó. Egyes rétegek közelednek a teherviselés végső határához. Nem kis gondot jelent az egyes szakmai rétegek túlhajszoltsága, bizonyos munkakörök, dolgozók rendkívül alacsony bére. Egyes területeken súlyosan feszít a régóta fennálló létszámhiány, a pihenőnapok számának a minimumra csökkenése, a mértéktelen túlmunka. A túlórák száma évi 14 millió. Ez azt hiszem, többet mond mindennél. Nehézséget jelentenek az egyre romló műszaki feltételek, az alkatrészhiány. Állandósultak a külső tényezők miatt keletkező forgalmi zavarok. Régi probléma a szociális ellátás elmaradottsága. Nem akarom tovább sorolni, hiszen akik a teremben ülnek, ismerik a gondokat. Nem tagadjuk, hogy figyelmetlenségünkkel, a vezetői munka gyengeségeivel, a sokszor kifogásolt munka- ésüzemszervezéssel, a sok kihasználatlanul hagyott lehetőséggel, hanyag, felületes munkánkkal mi magunk is hozzájárultunk gondjaink növeléséhez, vagy megoldásuk elhúzódásához. Tény, hogy sok külső körülmény is rontotta helyzetünket. Születtek olyan központi intézkedések, amelyek szándékát nem vonjuk kétségbe. De ma már látszik, hogy a döntést hozók nem számoltak megfelelően ezek hatásaival, következményeivel. Ilyen volt például az 1983—84-es központi bérintézkedés, aminek negatív következményeit csak nagy erőfeszítéssel és jelentős központi támogatással lehet hosszabb távon helyrehozni. Nem nevezhető sikeresnek az önfinanszírozó vasút elvének kitalálása sem. Sajnos, a személyszállítási tarifaemelés szinte minden káros hatása a vasutasok nyakába zúdult. Nem tartjuk szerencsésnek azt a döntést sem, ami a vasúti kedvezmények megvonásának időzítésére és módjára vonatkozott. Szerencsétlenül jött az átszervezési kampány is. Hiába szóltunk, kértünk, érveltünk, hogy a szervezet korszerűsítése, ami valóban szükségszerű, nem egyenlő a szervezet mindenáron való megváltoztatásával. Most nyögjük minden negatív hatását. Szeretném hangsúlyozni, nem a kezeinket akarjuk mosni. Érezzük a magunk felelősségét is. Tudjuk, mi is tévedünk, talán többször is, mint amennyi elfogadható lenne. De a tévedéstől mások sem mentesek. Tanulság a számunkra: intézkedéseket elfogadni csak akkor lehet, ha előre látható a döntés várható hatása. Felszínes, látszólagos érvek alapján belemenni kompromisszumokba, elfogadni intézkedéseket, döntéseket, nem szabad. Az említettek zavart okoztak (Folytatás a 2. oldalon.) Megszívlelendő tanulságok Koszorús Ferenc főtitkár előkészítése és sikere érdekében kifejtettek. Meggyőződésem: munkájuk hagyományainkhoz méltó, jövőt szolgáló, eredményes munka volt. Az MSZMP 1985 tavaszán megtartott XIII. kongresszusa átfogó elemzést adott a megelőző öt esztendő munkájáról, a fejlődés problémáiról, a továbblépés feltételeiről, céljairól és a célhoz vezető utakról. Mint ahogyan szakszervezetünk X. kongresszusa is kifejezte azonosulását a párt XII. kongreszszusával, úgy most a csoportértekezletek, bizalmi, főbizalmi, alapszervezetek és a középszervek tanácskozásai is egyértelműen tükrözték a XIII. kongresszus állásfoglalásait, megfogalmazódott a párt politikai célkitűzéseinek támogatása, továbbá a VII. ötéves terv céljainak elfogadása, s megvalósítására irányuló határozott, következetes szándék, tettre készség. Nem hallgathatjuk el azt sem, hogy voltak akik csodálkoztak, sőt némelyek helytelenítették, hogy nyíltan, kritikusan és önkritikusan szóltunk a vasút, a szakszervezeti mozgalom, döntően a vasutas-szakszervezet nehézségeiről, jövőjéről. Kézenfekvő a kérdés: kinek ártunk a nyíltsággal? Talán gyengébbek leszünk, ha őszintén beszélünk gondjainkról? A válasz egyértelmű. Nem! Hiszen ha ismerjük is, hogy előrehaladásunkat mi akadályozza, akkor máris fontos lépést tettünk a megoldás érdekében. Ez a feltétele annak, hogy pontosan tudjuk, mit, miért és hogyan akarunk cselekedni, így nemcsak gyengeségeinket, hanem erőforrásainkat, nemcsak korlátainkat, hanem lehetőségeinket is reálisan tudjuk figyelembe venni. Néhány szót a korábbi célokról. A legfőbb célkitűzés a szakszervezeti munka mozgalmi jellegének erősítése és társadalmi befolyásának növelése volt. Azt hiszem e követelménynek — ha nem is maradéktalanul — eleget tettünk. Másik célunk az volt, hogy járuljunk hozzá, segítsük a népgazdasági egyensúly megteremtését. Állíthatom: tagságunk az egyre romló közgazdasági feltételek ellenére is milliárdokkal járult hozzá a népgazdasági mérleg javításához. Terveztük még az életkörülmények, az életszínvonal szinten tartását is. Sajnos, ezt nem tudtuk teljesíteni. A vasutasok életkörülményei és életszínvonala a VI. ötéves terv időszakában romlott. Nehéz, embert próbáló öt év van mögöttünk. Előre tudtuk, hogy nehéz lesz, de közben is keletkezett számos olyan feszültség, amivel előzetesen nem számolhattunk. Ki merem felentteni: eredményeink jobbak, mint amilyenek a feltételek alapján lehetnének. Ezt bizonyítja, hogy a közlekedés, ezen belül a vasút is, mérsékelni tudta a szállítási zavarokat, így azok a népgazdaságban nem okoztak nehézséget. Ehhez tagságunk szorgalma, tudása és áldozatvállalása is kellett. A kongresszus elnöksége Úttörővasutasok köszöntik a kongresszus résztvevőit