Magyar Vasutas, 1991 (35. évfolyam, 1-24. szám)

1991-01-17 / 1. szám

1991. JANUÁR 1T. MAGYAR VASUTAS Levelek, vélemények, tiltakozások A vasutas-szakszervezet állásfoglalásai a kétórás sztrájkról A Vasutasok Szakszervezete az 1991. január 2-ára ki­­látásba helyezett — a Mozdonyvezetők Szakszervezete által kezdeményezett­ — esetleges figyelmeztető sztrájk­­felhívással kapcsolatban, a Területi és Tagozati Tanács 1990. december 20-án megfogalmazott álláspontja alap­­ján az alábbiak szerint foglal állást: 1. A VSz elhatárolja magát a kilátásba helyezett akciótól, mert az a vasutasszoldaritás öncélú megbontására, a dol­gozó vasutasság érdekérvé­nyesítési lehetőségeivel való egyoldalú visszaélésre, a szak­ági érdekegyeztetés keretei által biztosított lehetőségek fi­­gyelmen kívül hagyására, semmibevételére irányul. A megmozdulás célja szűk, par­ciális érdekek — tényleges je­lentőségüknél nagyobb súllyal való­­ megjelenítése, a vas­utasszakmák értékrendjének eltorzítása, egyoldalú elő­nyöknek a többi szakma, il­letve az összvasutasság rová­sára történő kikényszerítése. 2. A VSz megítélése szerint a tervezett megmozdulás el­sődlegesen a Mozdonyvezetők Szakszervezete vezetői öncélú érdekeinek és ambícióinak ér­vényesítését hivatott szolgálni, az érintett szűkebb szakma valóban létező sérelmeinek meglovaglásán, az érzelmi, indulati befolyásolhatóságnak az általános gazdasági helyzet által is könnyen mozgásba hozható tudatos, felelőtlen ki­használásán keresztül. 3. A VSz megfelelőnek és biztatónak tartja a munka­­vállalói érdekérvényesítésnek ezt a tárgyalásos gyakorlatát, amely a Vasutas Érdekegyez­tető Tanács, illetve az abban közreműködő szakszervezetek — köztük a Mozdonyvezetők Szakszervezete — tárgyalá­sain keresztül, azok eredmé­nyeként lehetővé tette, hogy 1991. január 1-jével a vasutas­ság egészét egyaránt sújtó infláció hatásának mérséklé­sére 25 százalék átlagbéreme­lésre, illetve ezzel legalább megegyező mértékű alapbér­növekedésre vállalt kötelezett­séget a MÁV vezetése. Ugyancsak e tárgyalások eredménye, hogy 1991. július 1-jétől második ütemű bér­­fejlesztés is esedékes, amely a kilátásba helyezett, a vas­utasság által már régóta igé­nyelt bértarifarendszer köz­vetlen bevezetését hivatott elősegíteni. Nyilvánvaló, hogy a MÁV vezetése a tárgyalások mene­tében kompromisszumkésznek mutatkozik, de ugyanilyen nyilvánvaló az is, hogy egy esetleges munkabeszüntetés, illetve az általa előidézett be­vételveszteség — különösen, amikor a tárgyalások megfe­lelő ütemben haladnak — a szakszervezetek, így a Moz­donyvezetők Szakszervezete tárgyalási pozícióit is csak rontaná, illetve veszélyeztetné. Az utóbbiak részéről e ma­gatartás annál is inkább ért­hetetlen, mert az 1991. évi bérfejlesztésről szóló megálla­podás aláírásával e mechaniz­mus gyakorlatát a Mozdony­­vezetők Szakszervezete is el­ismerte. Most viszont a külön tárgyalások kicsikarásával, il­letve e sztrájkkal való fenye­getőzéssel a más munkakört ellátó vasutas dolgozók rová­sára kíván jogtalan előnyök­höz jutni. 4. A VSz leszögezi, hogy to­vábbra is feladatának tartja a vasutasság egésze, köztük a mozdonyvezetők érdekeinek határozott, következetes, egyenrangú képviseletét. Meg­érti a mozdonyvezetők sajátos problémáit és azok orvoslását a többi szakmával egyenran­gúan fontosnak és szükséges­nek tartja, jogos törekvéseik megvalósításáért — megfelelő időben — minden rendelkezé­sére álló eszközt igénybe vesz. Az adott szakma érdekeire nézve is sérelmesnek, rövidlá­tónak tartja ugyanakkor a mozdonyvezetők egy részét magába foglaló Mozdonyve­zetők Szakszervezete vezetői­nek különutas, öncélú maga­tartását és törekvéseit, ezért a sztrájkfelhívást egyértelműen károsnak minősíti. Az eddig beérkezett és a folyamatosan tudomásunkra jutó tagsági vélemények alap­ján is kérjük szakszerveze­tünk tagságát és tisztségvise­lőit, hogy a tervezett megmoz­dulással kapcsolatban közvet­len tagságuk véleményére tá­maszkodva foglaljanak állást, s az új gazdasági év megkez­dését a forgalom lehetőség szerint fegyelmezett és zavar­talan lebonyolításával is se­gítsék elő. Budapest, 1990. december 29. Vasutasok Szakszervezete Az 1991. január 2-ára kilátásba helyezett moz­­donyvezetői sztrájkkal kapcsolatban, illetve Borsik Jánosnak, a Mozdonyvezetők Szakszervezete ügyve­zető alelnökének a Kossuth Rádió 1991. január 1-jei, Déli Krónika című adásában elhangzott nyilatkozatá­val kapcsolatban a Vasutasok Szakszervezete az aláb­biak szerint foglal állást: 1. A Vasutasok Szakszerve­zete a leghatározottabban visszautasítja a nyilatkozat azon kitételét, mely szerint a sztrájkfelhívástól való elhatá­rolódással a Vasutasok Szak­­szervezete „antiszociális” ma­gatartást tanúsít. 2. A Vasutasok Szakszerve­zete visszautasítja azt a kife­jezésmódot, amellyel a Moz­donyvezetők Szakszervezete vezetői saját tagságuk ponto­sabb körülírása helyett álta­lánosságban „a mozdonyveze­­tők”-ről beszélnek, holott kö­zöttük jelentős számban van­nak olyanok, akik más szer­vezeteknek — köztük a Vas­utasok Szakszervezetének — tagjai, s akik kezdettől fogva elutasítják a sztrájkfelhívást. 3. „Antiszociális”-nak mi­nősíthető magatartás minde­nekelőtt a Mozdonyvezetők Szakszervezetének vezetői ré­széről nyilvánult meg eddig, s jelenleg is. Az általuk jegy­zett szervezet 1990 augusztu­sában történt létrehozásával, a Vasutasok Szakszervezeté­ből történt kiszakításával a mintegy 6 ezer fős mozdony­vezetői szakma egy része ér­dekeinek a 125 ezer fős vas­utas- társadalom érdekeivel szemben, annak rovására tör­ténő öncélú, felelőtlen, elsőd­legesen saját ambícióikat elő­segítő különutas kifejezése mellett tették le a garast. Antiszociális az a magatar­tás, amely a vasutasság egé­sze számára a szakszervezetek által hosszas tárgyalásokon kivívott 25 százalékos bérfej­lesztésen túl további kedvez­ményeket kíván kicsikarni — ismét a többiek rovására — annak a szakmának, amely munkáltatási feltételeit és jö­vedelmét tekintve — minden jogos sérelme és igénye elle­nére — a vasutasság egészén belül, más hasonló fontossá­gú rétegekhez képest ma is viszonylag jó helyzetben van, bármilyen ellentmondásos le­gyen is ennek a helyzetnek a megítélése abszolút értelem­ben. Antiszociális az a magatar­tás, amely egy szűkebb kör számára érvényes célok meg­hirdetésével munkabeszün­tetést kezdeményez, mert az ezzel okozott kár és bevétel­veszteség következményeit nemcsak az adott szűkebb körnek, hanem az annak elő­idézésében vétlen többi vas­utasnak is viselnie kell. Anti­szociális az a magatartás, amely az egyébként is rend­kívül nehéz pénzügyi helyzet­ben lévő MÁV-ot zsarolással kívánja olyan kényszerpályára terelni, amelyen a követelések teljesítéséhez csak a tarifák­nak a tervezettnél nagyobb mértékű emelésével, így a terheknek az egész társada­lomra való szétterítésével biz­tosíthat forrásokat. 4. A végső eszközzel való meggondolatlan és felelőtlen fenyegetőzés az olyan szerve­zeteket jellemzi, amelyek eredményeket nem képesek felmutatni, identitászavarral küzdenek, térvesztéssel kell szembenézniük, így kénysze­rűen sodródnak a radikalizá­­lódás felé. Ebből kiindulva, s a vasutasság­ egésze iránti fe­lelősségtől vezérelve az aktív vasutasság 90 százalékát ösz­­szefogó Vasutasok Szakszer­vezete — a mozdonyvezetők problémái és jogos érdekei iránti nyitottságát ismételten megerősítve — a január 2-ára kilátásba helyezett akciótól változatlanul elhatárolja ma­gát, s annak következmé­nyeiért a felelősséget a Moz­donyvezetők Szakszervezete vezetőire hárítja. Budapest, 1991. január 1. Vasutasok Szakszervezete Ezt a napot minél előbb elfelejteni A Vasutasok Szakszervezete nevében köszönetet mondok mindazon személyeknek, mun­kahelyi közösségeknek, szak­­szervezeti bizottságoknak, a területi igazgatóságok képvi­selőinek azokért az állásfog­lalásaikért, amelyeket a moz­donyvezetők figyelmeztető sztrájkjával kapcsolatban el­juttattak hozzánk. Papp Pál elnök Az alábbiakban válogatást közlünk a mozdonyvezetők figyelmeztető sztrájkjával kap­csolatos közleményekből, pub­likációkból : Tisztelt Családi Úr! Tudomásunk van arról, hogy a­ vasút vezetése tárgyalásokat folytat bérkérdésekben a Mozdonyvezetők Szakszerve­zetének képviselőivel. Ezúton tájékoztatjuk arról, hogy a mozdonyvezetők sem­milyen címen történő többlet bérigényét nem tudják elfo­gadni. Mi csak a vasutasság egészére azonos mértékű fej­lesztést tudunk támogatni! Ellenkező esetben a Vasuta­sok Szakszervezete Szegedi Koordinációs Tanácsához tar­tozó alapszervezetek­­ 1991. január közepén, 2 órás figyel­meztető sztrájkfelhívást tesz­nek közzé. Üdvözlettel: Mári Gábor TTV. elnök Értesítem a szakszervezeti bizottságok titkárait, hogy a Vasutasok Szakszervezete te­rületi és tagozati tanácsa, a Mozdonyvezetők Szakszerve­zete által, 1991. január 2-án 5—7 óra közötti időben terve­zett és valószínűen megtartás­ra kerülő figyelmeztető sztrájkjától elhatárolja ma­gát, azzal szolidaritást sem vállal. A vasutasság ezen ré­tege az összesség érdekét hát­térbe szorítva, annak rovásá­ra kívánja kikényszeríteni a mozdonyvezetők részére, az egészen belüli aránytalan bér­emelést. Nem engedhetjük meg a korábbi, hasonló célú és mód­szerű cselekedet eredményre jutását, mivel a vasutasság általános életvitelében semmi­vel nincsenek rosszabb hely­zetben. Nem vitatjuk törekvé­sük általános jogosságát, ugyanakkor ismételten hang­súlyozzuk, hogy az aránytala­nul nagyobb mértékű előtérbe kerülések ellen határozottan tiltakozunk. A vasutasság nagyobb há­nyadát kitevő dolgozók érde­keinek figyelmen kívül hagyá­sát bizonyítja az a tény is, hogy az egyébként célra veze­­tőbb közös tárgyalások helyett, a szűkebb érdekeket érvénye­síteni akaró tárgyalásokat folytattak a vasút vezetőivel. Kérem a titkár urakat, hogy a szervezetükbe tartozó tagsá­got a tanács állásfoglalásáról mielőbb tájékoztassák. Kérjük őket, hogy a megtartásra ke­rülő figyelmeztető sztrájk megakadályozására semmine­mű cselekedetet ne fejtsenek ki, ugyanakkor minden olyan tevékenységet végezzenek el, mely a vasúti fuvarozásban ezen belül is elsősorban a sze­mélyszállításban a legkisebb hatást váltja ki. MÁV Igazgatóság Debrecen Vasutasok Szakszervezete Debreceni Területi Tanácsa A Pécsi Vasútigazgatóság területén összesen 92 vonatot érintett a január 2-án 5-7-ig tartó mozdonyvezetősztrájk. Mint Sárái Gyula üzemviteli igazgatóhelyettes elmondotta, Baranya megyében menet­rendszerűen közlekedtek a vo­natok, az összes szerelvény el­indult, és megérkezett ren­deltetési helyére. Mindössze öt vonat veszte­gelt két óra hosszat az állo­másokon a Budapest—Nagy­kanizsa, illetve a Dombóvár— Kiskunhalas vonalon, valamint a pécs—budapesti személyvo­nat állt két órát Pincehelyen. Négy szerelvény nem közleke­dett Dombóvár—Komló és Keszthely—Fonyód között, amelyet a rövid távok miatt később sem indítottak el, Dombóvár és Kaposvár között autóbuszokkal szállították az utasokat, míg a sárbogárdi pécsi munkásvonatot a Pécsi Vontatási Főnökség mozdony­­vezetői hozták el. Ennek kö­szönhetően Baranya megyé­ben nem voltak késések a munkakezdéseknél, illetve a Volán sem indított mentesítő távolsági autóbuszjáratokat. ★ Reggel öt órakor megszo­kott képét mutatta a pécsi vasútállomás. A szokásos hét­köznapi rend szerint beindult az élet, az információs táblán a megszokott­ formában sora­koztak a vonatok indulási időpontját és helyét tartal­mazó táblácskák. A 6 óra 5- kor induló Mecsek Expresszen sem voltak kevesebben, mint máskor, nem látszottak a sztrájk nyomai. Annál feszül­tebb volt a hangulat a mint­egy 40-50 demonstráló moz­donyvezető között: két óra alatt évtizedes barátságok váltak semmivé... A Pécsi Vontatási Főnöksé­gen 213 mozdonyvezető dolgo­zik, kétharmad részük a Moz­donyvezetők Szakszervezeté­nek tagja, míg egyharmad ré­szük a Vasutasok Szakszer­vezetéhez tartozik. Egyedül Pécsett van ilyen arány a két szakszervezet között, máshol szinte minden mozdonyvezető átlépett a Vasutasok Szak­­szervezetéből a mozdonyveze­tőkébe. Neumayer Ferenc a Sellye— Barcs között közlekedő vona­tot vezette, nem vett részt a sztrájkban. — A tavalyi vasutassztrájk egyik szervezője, illetve a Mozdonyvezetők Szakszerve­zete pécsi csoportjának alapí­tója voltam, de kiléptem. Semmi értelme a tagságnak, hisz mára teljesen felborult a mozdonyvezetők közti egyetér­tés, már nincs meg a régi összhang. Ezért a Vasutasok Szakszervezete részéről nem is írtuk alá a sztrájkhoz való csatlakozást. Ha csak a mun­kabeszüntetést nézem, teljesen egyetértek a kollégákkal, jo­gosak a követeléseik, de a sztrájk formáját, időzítését nem tartom jónak. Szerintem egyrészt nem volt elég idő a tárgyalásokra, másrészt min­den szervezet csak január vé­gére tudja elkészíteni a tava­lyi év zárómérlegét. Ígéretet kaptunk, amennyi­ben kedvező a zárás, és még­(Folytatás a 4. oldalon.) ★ ★ Lokomotív vasútnak mennie kell! A boldogult emlékű párt­államban a MÁV legmélyebb válságaiban is min­dig ezzel a jelmondattal ütötték el a vasút vezetői az élesedő konfliktusok élét. Igen, a vasútnak mennie kell és ezért, ha már nagyon szorult a hurok, a kor­mány a kisebb-nagyobb életmentő injekciókat mindig beadta a MÁV-nak. És a vasút ment tovább, bár az idő tájt a jól értesült cinikusok gyakorta megjegyezték, hogy egy olyan országban, ahol Záhonytól Hegyeshalo­mig képtelen pontosan végigmenni egy vonat, nem lehet remélni semmit. Nos, az új esztendő első munkanapján józan kalkulá­ciók alapján aligha lehet eldönteni, hogy 1991-től reáli­san mi remélhető. Borból mindenesetre több van, mint kellene, a búza is jócskán földbe került tavaly ősszel és esztendőre feleséget is kaphat az, akinek éppen erre van szüksége. A békesség az, ami a politikai propaganda­szöveggé emelt népi rigmusból csak nagy optimizmussal garantálható — mindenesetre január 2-án hajnalban, a vasút nem ment! A mozdonyvezetők jó hetven százalékának ugyanis a jelek szerint elege lett abból, hogy rá az epikus hős sze­repköre osztatott. A mozdonyvezetők egyértelműen és csak bérmunkások akarnak lenni. Azt akarják, hogy fi­zessék meg őket, mert a hősi helytállásért nem adnak kolbászt az üzletben. Nekik nem lehet huszonöt százalék béremeléssel kiszúrni a szemüket. Ha a kalauzoknak ennyi elég, az az ő dolguk. Ha a sarusok belenyugszanak az érdekegyeztető fórumon született megállapodásba, az meg az ő dolguk. Ha a vasutas-szakszervezet, meg a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete eladja a kor­mánynak a vasutasokat, akkor lelkük rajta. A Mozdony­­vezetők Szakszervezete nem megvesztegethető. Ők meg­mutatják, megmutatták az obskúrus megalkuvóknak, hogy van még ebben az országban olyan erő, amelyik­kel nem lehet packázni! Elkeserítő. És nem azért, mert abból, hogy megy a vasút vagy két órán át nem megy, most valamiféle szim­bólumot kellene kreálni. Végtére is volt már a történe­lemben vasutassztrájk. Volt mozdonyvezetősztrájk is. Még csak azt sem lehet mondani, hogy a mozdonyveze­tők bérkövetelése nem jogos, hiszen egy létfontosságú szakma képviselői — csakúgy, mint minden munkavál­laló — okkal várnák el, hogy fizetésük legalább az inflá­ciós rátával lépést tartson. Rendjénvaló, ha ilyenkor bárki tiltakozik. Csak hát tavaly az év végén volt egy többfordulós érdekegyeztető folyamat, ahol kompro­misszum született a szemben álló felek között, ezzel azt a látszatot keltve, hogy a korporációs mechanizmus mű­ködik. A látszat hamis volt. És ez az, ami elkeserítő. A több tízezernyi munkavállalót számláló vasutas-tár­sadalomnak e percben legalább öt szakszervezete van. Minél több lesz belőlük, mármint a vasútnál működő szakszervezetekből, annál kevesebbet fognak érni, annál inkább megkérdőjelezik majd egymás létjogosultságát, egymás legitimitását és legalitását is. Most a mozdony­vezetők helyezték a többi szakma fölé saját érdekeiket. Holnap a kalauzok fogják, holnapután a sarusok. Miféle munkavállalói érdekképviselet az, ahol a munkavállalók érdekeit nem a munkáltatóval, hanem a többi munka­­vállalóval szemben próbálják meg érvényre juttatni? A dadogva artikulálódó magyar demokráciában oly ke­vés dologhoz lehetett és lehet komoly reményeket fűzni, de abban mindenképpen bízni lehet, hogy viszonylag gyorsan kialakulhat az érdekegyeztető mechanizmus. A sokkoló hatású taxisblokád egyetlen reményt keltő mo­tívuma is az volt, hogy kormány és állampolgár konf­liktusa nem erőszakkal, hanem érdekegyeztető tárgya­lással látszott megoldódni. Akkor és ott még a munkál­tatók és a munkavállalók érdekképviselete is gyorsan közös nevezőre jutott. Pedig akkor ennek igazán nem volt nálunk semmiféle mintát adó előzménye. Kár, hogy bizakodásra okot adó következménye sem lett. Mert a legkülönbözőbb konfliktusok rendezése ér­dekében ugyan sűrűn összeült ezután az Érdekegyeztető Tanács, de szinte minden alkalommal látszatmegállapo­dások születtek, az érintettek csak legyintgettek az ÉT ülései után. És ezt nem valamiféle nemzeti átokként fel­tüntetett szkepticizmus okozta. Hanem például az, hogy miután a földművelésügyi miniszter egyszer leült tár­gyalni az agrárvilág érdekvédőivel, másodszor, a meg­beszélt időpontban, több mint másfél órán át az érdek­védők egymás közt beszélgettek a miniszteri tanácste­remben, majd miután azt sem közölte velük senki, hogy a tanácskozás elmarad, szép csendben felcihelődtek és hazamentek. Ha az ilyen és ehhez hasonló szituációkból a tapasz­talatlan és az önmaguk szerepében, legitimitásában sem biztos újdonsült szervezetek sajátos következtetéseket vonnak le, azon nem igazán lehet csodálkozni. Innen nézve az sem meglepő, hogy a szaporodó ér­dekképviseletek gyors és látványos akcióikkal, netán si­kerekkel szeretnék saját legitimitásukat megteremteni. Pedig ha alaposan végiggondolnák saját helyzetüket, ami egy csöppet sem független a magyar társadalom és a magyar gazdaság pillanatnyi helyzetétől, akkor nagyon hamar rájönnének a Mozdonyvezetők Szakszervezetében is: gyors és látványos sikerek ma elképzelhetetlenek. De hát a dolgok végiggondolása képességének a hiányát miért pont a Mozdonyvezetők Szakszervezetétől vennénk zokon? Ha olyan elméleti vértezettségű társadalomtudós, mint a Magyar Televízió elnöke, kétségbeesésében arra az elhatározásra jut, hogy ünnep előtt megszakítsa a tévé minden műsorát, mert a tévénézők érdekeire hivatkozva csak így — katasztrófahelyzetben szokásos eszközzel — véli érvényesíthetőnek a televízió érdekeit, akitor... GÁDOR IVÁN (Megjelent a Magyar Hírlap január 3-iki számában). A Józsi bácsi elköszönt Nehéz elhinni, hogy ezentúl híreid, tudósításaid alatt neved így szerepel majd: Rapi József nyugdíjas... Mert kicsiny szerkesztősé­günk meggyőződése, hogy tol­ladat nem dobod el, a vasút­hoz hű maradsz, elvégre a több mint négy évtizedes szol­gálat kötelezi az embert. Vár­juk továbbra is információidat szűkebb környezetedből, a hat­van—salgótarjáni Kft. területé­ről, ahonnan hosszú évtizedek óta tudósítottál bennünket az ott dolgozó vasutasok gondjai­ról és örömeiről. Jó egészséget, hosszú életet kívánunk! (A szerk.) 3

Next