Magyar Vasutas, 1991 (35. évfolyam, 1-24. szám)
1991-01-17 / 1. szám
1991. JANUÁR 1T. MAGYAR VASUTAS Levelek, vélemények, tiltakozások A vasutas-szakszervezet állásfoglalásai a kétórás sztrájkról A Vasutasok Szakszervezete az 1991. január 2-ára kilátásba helyezett — a Mozdonyvezetők Szakszervezete által kezdeményezett — esetleges figyelmeztető sztrájkfelhívással kapcsolatban, a Területi és Tagozati Tanács 1990. december 20-án megfogalmazott álláspontja alapján az alábbiak szerint foglal állást: 1. A VSz elhatárolja magát a kilátásba helyezett akciótól, mert az a vasutasszoldaritás öncélú megbontására, a dolgozó vasutasság érdekérvényesítési lehetőségeivel való egyoldalú visszaélésre, a szakági érdekegyeztetés keretei által biztosított lehetőségek figyelmen kívül hagyására, semmibevételére irányul. A megmozdulás célja szűk, parciális érdekek — tényleges jelentőségüknél nagyobb súllyal való megjelenítése, a vasutasszakmák értékrendjének eltorzítása, egyoldalú előnyöknek a többi szakma, illetve az összvasutasság rovására történő kikényszerítése. 2. A VSz megítélése szerint a tervezett megmozdulás elsődlegesen a Mozdonyvezetők Szakszervezete vezetői öncélú érdekeinek és ambícióinak érvényesítését hivatott szolgálni, az érintett szűkebb szakma valóban létező sérelmeinek meglovaglásán, az érzelmi, indulati befolyásolhatóságnak az általános gazdasági helyzet által is könnyen mozgásba hozható tudatos, felelőtlen kihasználásán keresztül. 3. A VSz megfelelőnek és biztatónak tartja a munkavállalói érdekérvényesítésnek ezt a tárgyalásos gyakorlatát, amely a Vasutas Érdekegyeztető Tanács, illetve az abban közreműködő szakszervezetek — köztük a Mozdonyvezetők Szakszervezete — tárgyalásain keresztül, azok eredményeként lehetővé tette, hogy 1991. január 1-jével a vasutasság egészét egyaránt sújtó infláció hatásának mérséklésére 25 százalék átlagbéremelésre, illetve ezzel legalább megegyező mértékű alapbérnövekedésre vállalt kötelezettséget a MÁV vezetése. Ugyancsak e tárgyalások eredménye, hogy 1991. július 1-jétől második ütemű bérfejlesztés is esedékes, amely a kilátásba helyezett, a vasutasság által már régóta igényelt bértarifarendszer közvetlen bevezetését hivatott elősegíteni. Nyilvánvaló, hogy a MÁV vezetése a tárgyalások menetében kompromisszumkésznek mutatkozik, de ugyanilyen nyilvánvaló az is, hogy egy esetleges munkabeszüntetés, illetve az általa előidézett bevételveszteség — különösen, amikor a tárgyalások megfelelő ütemben haladnak — a szakszervezetek, így a Mozdonyvezetők Szakszervezete tárgyalási pozícióit is csak rontaná, illetve veszélyeztetné. Az utóbbiak részéről e magatartás annál is inkább érthetetlen, mert az 1991. évi bérfejlesztésről szóló megállapodás aláírásával e mechanizmus gyakorlatát a Mozdonyvezetők Szakszervezete is elismerte. Most viszont a külön tárgyalások kicsikarásával, illetve e sztrájkkal való fenyegetőzéssel a más munkakört ellátó vasutas dolgozók rovására kíván jogtalan előnyökhöz jutni. 4. A VSz leszögezi, hogy továbbra is feladatának tartja a vasutasság egésze, köztük a mozdonyvezetők érdekeinek határozott, következetes, egyenrangú képviseletét. Megérti a mozdonyvezetők sajátos problémáit és azok orvoslását a többi szakmával egyenrangúan fontosnak és szükségesnek tartja, jogos törekvéseik megvalósításáért — megfelelő időben — minden rendelkezésére álló eszközt igénybe vesz. Az adott szakma érdekeire nézve is sérelmesnek, rövidlátónak tartja ugyanakkor a mozdonyvezetők egy részét magába foglaló Mozdonyvezetők Szakszervezete vezetőinek különutas, öncélú magatartását és törekvéseit, ezért a sztrájkfelhívást egyértelműen károsnak minősíti. Az eddig beérkezett és a folyamatosan tudomásunkra jutó tagsági vélemények alapján is kérjük szakszervezetünk tagságát és tisztségviselőit, hogy a tervezett megmozdulással kapcsolatban közvetlen tagságuk véleményére támaszkodva foglaljanak állást, s az új gazdasági év megkezdését a forgalom lehetőség szerint fegyelmezett és zavartalan lebonyolításával is segítsék elő. Budapest, 1990. december 29. Vasutasok Szakszervezete Az 1991. január 2-ára kilátásba helyezett mozdonyvezetői sztrájkkal kapcsolatban, illetve Borsik Jánosnak, a Mozdonyvezetők Szakszervezete ügyvezető alelnökének a Kossuth Rádió 1991. január 1-jei, Déli Krónika című adásában elhangzott nyilatkozatával kapcsolatban a Vasutasok Szakszervezete az alábbiak szerint foglal állást: 1. A Vasutasok Szakszervezete a leghatározottabban visszautasítja a nyilatkozat azon kitételét, mely szerint a sztrájkfelhívástól való elhatárolódással a Vasutasok Szakszervezete „antiszociális” magatartást tanúsít. 2. A Vasutasok Szakszervezete visszautasítja azt a kifejezésmódot, amellyel a Mozdonyvezetők Szakszervezete vezetői saját tagságuk pontosabb körülírása helyett általánosságban „a mozdonyvezetők”-ről beszélnek, holott közöttük jelentős számban vannak olyanok, akik más szervezeteknek — köztük a Vasutasok Szakszervezetének — tagjai, s akik kezdettől fogva elutasítják a sztrájkfelhívást. 3. „Antiszociális”-nak minősíthető magatartás mindenekelőtt a Mozdonyvezetők Szakszervezetének vezetői részéről nyilvánult meg eddig, s jelenleg is. Az általuk jegyzett szervezet 1990 augusztusában történt létrehozásával, a Vasutasok Szakszervezetéből történt kiszakításával a mintegy 6 ezer fős mozdonyvezetői szakma egy része érdekeinek a 125 ezer fős vasutas- társadalom érdekeivel szemben, annak rovására történő öncélú, felelőtlen, elsődlegesen saját ambícióikat elősegítő különutas kifejezése mellett tették le a garast. Antiszociális az a magatartás, amely a vasutasság egésze számára a szakszervezetek által hosszas tárgyalásokon kivívott 25 százalékos bérfejlesztésen túl további kedvezményeket kíván kicsikarni — ismét a többiek rovására — annak a szakmának, amely munkáltatási feltételeit és jövedelmét tekintve — minden jogos sérelme és igénye ellenére — a vasutasság egészén belül, más hasonló fontosságú rétegekhez képest ma is viszonylag jó helyzetben van, bármilyen ellentmondásos legyen is ennek a helyzetnek a megítélése abszolút értelemben. Antiszociális az a magatartás, amely egy szűkebb kör számára érvényes célok meghirdetésével munkabeszüntetést kezdeményez, mert az ezzel okozott kár és bevételveszteség következményeit nemcsak az adott szűkebb körnek, hanem az annak előidézésében vétlen többi vasutasnak is viselnie kell. Antiszociális az a magatartás, amely az egyébként is rendkívül nehéz pénzügyi helyzetben lévő MÁV-ot zsarolással kívánja olyan kényszerpályára terelni, amelyen a követelések teljesítéséhez csak a tarifáknak a tervezettnél nagyobb mértékű emelésével, így a terheknek az egész társadalomra való szétterítésével biztosíthat forrásokat. 4. A végső eszközzel való meggondolatlan és felelőtlen fenyegetőzés az olyan szervezeteket jellemzi, amelyek eredményeket nem képesek felmutatni, identitászavarral küzdenek, térvesztéssel kell szembenézniük, így kényszerűen sodródnak a radikalizálódás felé. Ebből kiindulva, s a vasutasság egésze iránti felelősségtől vezérelve az aktív vasutasság 90 százalékát öszszefogó Vasutasok Szakszervezete — a mozdonyvezetők problémái és jogos érdekei iránti nyitottságát ismételten megerősítve — a január 2-ára kilátásba helyezett akciótól változatlanul elhatárolja magát, s annak következményeiért a felelősséget a Mozdonyvezetők Szakszervezete vezetőire hárítja. Budapest, 1991. január 1. Vasutasok Szakszervezete Ezt a napot minél előbb elfelejteni A Vasutasok Szakszervezete nevében köszönetet mondok mindazon személyeknek, munkahelyi közösségeknek, szakszervezeti bizottságoknak, a területi igazgatóságok képviselőinek azokért az állásfoglalásaikért, amelyeket a mozdonyvezetők figyelmeztető sztrájkjával kapcsolatban eljuttattak hozzánk. Papp Pál elnök Az alábbiakban válogatást közlünk a mozdonyvezetők figyelmeztető sztrájkjával kapcsolatos közleményekből, publikációkból : Tisztelt Családi Úr! Tudomásunk van arról, hogy a vasút vezetése tárgyalásokat folytat bérkérdésekben a Mozdonyvezetők Szakszervezetének képviselőivel. Ezúton tájékoztatjuk arról, hogy a mozdonyvezetők semmilyen címen történő többlet bérigényét nem tudják elfogadni. Mi csak a vasutasság egészére azonos mértékű fejlesztést tudunk támogatni! Ellenkező esetben a Vasutasok Szakszervezete Szegedi Koordinációs Tanácsához tartozó alapszervezetek 1991. január közepén, 2 órás figyelmeztető sztrájkfelhívást tesznek közzé. Üdvözlettel: Mári Gábor TTV. elnök Értesítem a szakszervezeti bizottságok titkárait, hogy a Vasutasok Szakszervezete területi és tagozati tanácsa, a Mozdonyvezetők Szakszervezete által, 1991. január 2-án 5—7 óra közötti időben tervezett és valószínűen megtartásra kerülő figyelmeztető sztrájkjától elhatárolja magát, azzal szolidaritást sem vállal. A vasutasság ezen rétege az összesség érdekét háttérbe szorítva, annak rovására kívánja kikényszeríteni a mozdonyvezetők részére, az egészen belüli aránytalan béremelést. Nem engedhetjük meg a korábbi, hasonló célú és módszerű cselekedet eredményre jutását, mivel a vasutasság általános életvitelében semmivel nincsenek rosszabb helyzetben. Nem vitatjuk törekvésük általános jogosságát, ugyanakkor ismételten hangsúlyozzuk, hogy az aránytalanul nagyobb mértékű előtérbe kerülések ellen határozottan tiltakozunk. A vasutasság nagyobb hányadát kitevő dolgozók érdekeinek figyelmen kívül hagyását bizonyítja az a tény is, hogy az egyébként célra vezetőbb közös tárgyalások helyett, a szűkebb érdekeket érvényesíteni akaró tárgyalásokat folytattak a vasút vezetőivel. Kérem a titkár urakat, hogy a szervezetükbe tartozó tagságot a tanács állásfoglalásáról mielőbb tájékoztassák. Kérjük őket, hogy a megtartásra kerülő figyelmeztető sztrájk megakadályozására semminemű cselekedetet ne fejtsenek ki, ugyanakkor minden olyan tevékenységet végezzenek el, mely a vasúti fuvarozásban ezen belül is elsősorban a személyszállításban a legkisebb hatást váltja ki. MÁV Igazgatóság Debrecen Vasutasok Szakszervezete Debreceni Területi Tanácsa A Pécsi Vasútigazgatóság területén összesen 92 vonatot érintett a január 2-án 5-7-ig tartó mozdonyvezetősztrájk. Mint Sárái Gyula üzemviteli igazgatóhelyettes elmondotta, Baranya megyében menetrendszerűen közlekedtek a vonatok, az összes szerelvény elindult, és megérkezett rendeltetési helyére. Mindössze öt vonat vesztegelt két óra hosszat az állomásokon a Budapest—Nagykanizsa, illetve a Dombóvár— Kiskunhalas vonalon, valamint a pécs—budapesti személyvonat állt két órát Pincehelyen. Négy szerelvény nem közlekedett Dombóvár—Komló és Keszthely—Fonyód között, amelyet a rövid távok miatt később sem indítottak el, Dombóvár és Kaposvár között autóbuszokkal szállították az utasokat, míg a sárbogárdi pécsi munkásvonatot a Pécsi Vontatási Főnökség mozdonyvezetői hozták el. Ennek köszönhetően Baranya megyében nem voltak késések a munkakezdéseknél, illetve a Volán sem indított mentesítő távolsági autóbuszjáratokat. ★ Reggel öt órakor megszokott képét mutatta a pécsi vasútállomás. A szokásos hétköznapi rend szerint beindult az élet, az információs táblán a megszokott formában sorakoztak a vonatok indulási időpontját és helyét tartalmazó táblácskák. A 6 óra 5- kor induló Mecsek Expresszen sem voltak kevesebben, mint máskor, nem látszottak a sztrájk nyomai. Annál feszültebb volt a hangulat a mintegy 40-50 demonstráló mozdonyvezető között: két óra alatt évtizedes barátságok váltak semmivé... A Pécsi Vontatási Főnökségen 213 mozdonyvezető dolgozik, kétharmad részük a Mozdonyvezetők Szakszervezetének tagja, míg egyharmad részük a Vasutasok Szakszervezetéhez tartozik. Egyedül Pécsett van ilyen arány a két szakszervezet között, máshol szinte minden mozdonyvezető átlépett a Vasutasok Szakszervezetéből a mozdonyvezetőkébe. Neumayer Ferenc a Sellye— Barcs között közlekedő vonatot vezette, nem vett részt a sztrájkban. — A tavalyi vasutassztrájk egyik szervezője, illetve a Mozdonyvezetők Szakszervezete pécsi csoportjának alapítója voltam, de kiléptem. Semmi értelme a tagságnak, hisz mára teljesen felborult a mozdonyvezetők közti egyetértés, már nincs meg a régi összhang. Ezért a Vasutasok Szakszervezete részéről nem is írtuk alá a sztrájkhoz való csatlakozást. Ha csak a munkabeszüntetést nézem, teljesen egyetértek a kollégákkal, jogosak a követeléseik, de a sztrájk formáját, időzítését nem tartom jónak. Szerintem egyrészt nem volt elég idő a tárgyalásokra, másrészt minden szervezet csak január végére tudja elkészíteni a tavalyi év zárómérlegét. Ígéretet kaptunk, amennyiben kedvező a zárás, és még(Folytatás a 4. oldalon.) ★ ★ Lokomotív vasútnak mennie kell! A boldogult emlékű pártállamban a MÁV legmélyebb válságaiban is mindig ezzel a jelmondattal ütötték el a vasút vezetői az élesedő konfliktusok élét. Igen, a vasútnak mennie kell és ezért, ha már nagyon szorult a hurok, a kormány a kisebb-nagyobb életmentő injekciókat mindig beadta a MÁV-nak. És a vasút ment tovább, bár az idő tájt a jól értesült cinikusok gyakorta megjegyezték, hogy egy olyan országban, ahol Záhonytól Hegyeshalomig képtelen pontosan végigmenni egy vonat, nem lehet remélni semmit. Nos, az új esztendő első munkanapján józan kalkulációk alapján aligha lehet eldönteni, hogy 1991-től reálisan mi remélhető. Borból mindenesetre több van, mint kellene, a búza is jócskán földbe került tavaly ősszel és esztendőre feleséget is kaphat az, akinek éppen erre van szüksége. A békesség az, ami a politikai propagandaszöveggé emelt népi rigmusból csak nagy optimizmussal garantálható — mindenesetre január 2-án hajnalban, a vasút nem ment! A mozdonyvezetők jó hetven százalékának ugyanis a jelek szerint elege lett abból, hogy rá az epikus hős szerepköre osztatott. A mozdonyvezetők egyértelműen és csak bérmunkások akarnak lenni. Azt akarják, hogy fizessék meg őket, mert a hősi helytállásért nem adnak kolbászt az üzletben. Nekik nem lehet huszonöt százalék béremeléssel kiszúrni a szemüket. Ha a kalauzoknak ennyi elég, az az ő dolguk. Ha a sarusok belenyugszanak az érdekegyeztető fórumon született megállapodásba, az meg az ő dolguk. Ha a vasutas-szakszervezet, meg a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete eladja a kormánynak a vasutasokat, akkor lelkük rajta. A Mozdonyvezetők Szakszervezete nem megvesztegethető. Ők megmutatják, megmutatták az obskúrus megalkuvóknak, hogy van még ebben az országban olyan erő, amelyikkel nem lehet packázni! Elkeserítő. És nem azért, mert abból, hogy megy a vasút vagy két órán át nem megy, most valamiféle szimbólumot kellene kreálni. Végtére is volt már a történelemben vasutassztrájk. Volt mozdonyvezetősztrájk is. Még csak azt sem lehet mondani, hogy a mozdonyvezetők bérkövetelése nem jogos, hiszen egy létfontosságú szakma képviselői — csakúgy, mint minden munkavállaló — okkal várnák el, hogy fizetésük legalább az inflációs rátával lépést tartson. Rendjénvaló, ha ilyenkor bárki tiltakozik. Csak hát tavaly az év végén volt egy többfordulós érdekegyeztető folyamat, ahol kompromisszum született a szemben álló felek között, ezzel azt a látszatot keltve, hogy a korporációs mechanizmus működik. A látszat hamis volt. És ez az, ami elkeserítő. A több tízezernyi munkavállalót számláló vasutas-társadalomnak e percben legalább öt szakszervezete van. Minél több lesz belőlük, mármint a vasútnál működő szakszervezetekből, annál kevesebbet fognak érni, annál inkább megkérdőjelezik majd egymás létjogosultságát, egymás legitimitását és legalitását is. Most a mozdonyvezetők helyezték a többi szakma fölé saját érdekeiket. Holnap a kalauzok fogják, holnapután a sarusok. Miféle munkavállalói érdekképviselet az, ahol a munkavállalók érdekeit nem a munkáltatóval, hanem a többi munkavállalóval szemben próbálják meg érvényre juttatni? A dadogva artikulálódó magyar demokráciában oly kevés dologhoz lehetett és lehet komoly reményeket fűzni, de abban mindenképpen bízni lehet, hogy viszonylag gyorsan kialakulhat az érdekegyeztető mechanizmus. A sokkoló hatású taxisblokád egyetlen reményt keltő motívuma is az volt, hogy kormány és állampolgár konfliktusa nem erőszakkal, hanem érdekegyeztető tárgyalással látszott megoldódni. Akkor és ott még a munkáltatók és a munkavállalók érdekképviselete is gyorsan közös nevezőre jutott. Pedig akkor ennek igazán nem volt nálunk semmiféle mintát adó előzménye. Kár, hogy bizakodásra okot adó következménye sem lett. Mert a legkülönbözőbb konfliktusok rendezése érdekében ugyan sűrűn összeült ezután az Érdekegyeztető Tanács, de szinte minden alkalommal látszatmegállapodások születtek, az érintettek csak legyintgettek az ÉT ülései után. És ezt nem valamiféle nemzeti átokként feltüntetett szkepticizmus okozta. Hanem például az, hogy miután a földművelésügyi miniszter egyszer leült tárgyalni az agrárvilág érdekvédőivel, másodszor, a megbeszélt időpontban, több mint másfél órán át az érdekvédők egymás közt beszélgettek a miniszteri tanácsteremben, majd miután azt sem közölte velük senki, hogy a tanácskozás elmarad, szép csendben felcihelődtek és hazamentek. Ha az ilyen és ehhez hasonló szituációkból a tapasztalatlan és az önmaguk szerepében, legitimitásában sem biztos újdonsült szervezetek sajátos következtetéseket vonnak le, azon nem igazán lehet csodálkozni. Innen nézve az sem meglepő, hogy a szaporodó érdekképviseletek gyors és látványos akcióikkal, netán sikerekkel szeretnék saját legitimitásukat megteremteni. Pedig ha alaposan végiggondolnák saját helyzetüket, ami egy csöppet sem független a magyar társadalom és a magyar gazdaság pillanatnyi helyzetétől, akkor nagyon hamar rájönnének a Mozdonyvezetők Szakszervezetében is: gyors és látványos sikerek ma elképzelhetetlenek. De hát a dolgok végiggondolása képességének a hiányát miért pont a Mozdonyvezetők Szakszervezetétől vennénk zokon? Ha olyan elméleti vértezettségű társadalomtudós, mint a Magyar Televízió elnöke, kétségbeesésében arra az elhatározásra jut, hogy ünnep előtt megszakítsa a tévé minden műsorát, mert a tévénézők érdekeire hivatkozva csak így — katasztrófahelyzetben szokásos eszközzel — véli érvényesíthetőnek a televízió érdekeit, akitor... GÁDOR IVÁN (Megjelent a Magyar Hírlap január 3-iki számában). A Józsi bácsi elköszönt Nehéz elhinni, hogy ezentúl híreid, tudósításaid alatt neved így szerepel majd: Rapi József nyugdíjas... Mert kicsiny szerkesztőségünk meggyőződése, hogy tolladat nem dobod el, a vasúthoz hű maradsz, elvégre a több mint négy évtizedes szolgálat kötelezi az embert. Várjuk továbbra is információidat szűkebb környezetedből, a hatvan—salgótarjáni Kft. területéről, ahonnan hosszú évtizedek óta tudósítottál bennünket az ott dolgozó vasutasok gondjairól és örömeiről. Jó egészséget, hosszú életet kívánunk! (A szerk.) 3