Magyar Vasutas, 1999 (43. évfolyam, 1-17. szám)
1999-01-01 / 1. szám
4_ A DECEMBER 22-I KÉTÓRÁS FIGYELMEZTETŐ SZTRÁJK NAGY KRÓNIKÁJA A megyék sajtójából Vasutassztrájk kedden is lesz! HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ, 1998. december 18. A Hajdú-bihari Napló kitüntetett figyelmet szentelt már december 18-án is a sztrájkeseményeknek, s attól kezdve december 23-áig nyomon követte. Külön oldalon megszólaltatta az olvasókat is. Előbb a VSZ-t emeli a híradás élére. Részletesen idézi dr. Márkus Imre elnök indoklását, azt, hogy a VSZ miért 4-5%-os reálbér-növekedést követel. Az elnök külön is hangsúlyozza, hogy a VSZ a sztrájktörvényben előírtakhoz igazodva jár el, kezdeményezi az egyeztető tárgyalásokat a MÁV Rt.-nél. A lap megpróbál információkkal is szolgálni. Ortutay Kázmér személyfuvarozási osztályvezető-helyettes sorolja fel, hogy melyik vonat hová fut be, vagy hová nem indul a sztrájk ideje alatt. Négyhasábos várótermi képet közöl később, 1998. december 22-én, "Az utasok megértették" címmel. Mozdonyvezetők és utasok VAS NÉPE, 1998. december 22. Ugyancsak tüzetesen számol be a szombathelyi állomások vonatvesztegléséről a szerkesztőség. Ez még a mozdonyvezetők figyelmeztetése. Öthasábos cím alatt (Befűtve is kivilágítva várakoztak) kérdezte meg előbb egy InterCity mozdonyvezetőjét (Kovács Lászlót), majd a hajnali utasokat. Kertész Csaba vállalkozó mérgelődött, mert váratlanul érte karácsony előtt a sztrájkbejelentés: "Csúszni fog a napja". Nyilatkozik Lukács Antal vonatvezető, egy jegyvizsgáló, Novák Lajos szolgálattevő, végezetül Papp Zoltán, a VSZ szombathelyi területi képviseletének nevében, aki kék szalaggal fejezte ki szolidaritását. 1998. december 23-án, szerdán már a második felvonásról tudósít. Sorolja, hogy a megye területén hol, hányan tartják meg a VSZ két órás "figyelmeztetőjét". A negyedik oldalon riportot közöl, s megfaggatja Borbély Jánost, a VSZ helyi titkárát, aki rögtön kitér arra is, hogy hiába tűnik úgy, mintha ütköznének a vasutas érdekek, mert a cél ugyanaz: több bért! A riporter utánajárt annak, hogy miért nem áll el a vasúthoz, mondjuk kocsirendezőnek senki.25 ezer forintért? Papp Zoltán reggel 7 óra előtt pedig bejelenti, hogy a két órás munkabeszüntetés nagy erődemonstrációnak bizonyul. A keddi olcsóbb volt DÉLI HÍRLAP, 1998. december 23. A miskolci lap számszerűen gyorshírbe ks jelenti, hogy 2300 vasutas szüntette be a munkát kedden a VSZ felhívására. Megsaccolta a cég kárát is, ami 10 millió forinttal kevesebbre tehető, mint egy nappal korábban, így a két órás figyelmeztető sztrájkra 32,33 millió forint a ráfizetés. Összehasonlításként Sipos István vezérigazgató közölte, hogy egy tízvagonos szerelvény korszerűsítése 340 millió forintba kerül. Ladányi csendélet HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ, 1998. december 23. Aktuális. Háromhasábos sztrájkfotóval illusztrálva a püspökladányi csendéletről nyilatkozik Alföldi Antal, a püspökladányi állomás főnöke, aki immár csak a sztrájkot tartja egyedüli megoldásnak a jogos bérkövetelés kiküzdésére. Karacs Lajosné,MMZ helyi titkára büszke, hogy tökéletes az összetartás. Náluk, Ladányban a többi vasúti szakszervezet tagjai is szolidaritást vállaltak. Hozzájuk a szlovák vasutasoktól is érkezett egy magyar nyelvű bíztató levél. A Napló ekkor még arról tud,, hogy a MOSZ és a VDSZSZ is szolidáris a VSZ-szel. Nem engednek a 21-ből ÉSZAK-MAGYARORSZÁG. 1998. december 23. Miskolc-Borsod-Abaúj-Zemplén napilapjai négyhasábos(!) fényképpel arról tudósítanak, hogy a vasutasok változatlanul ragaszkodnak 21%-os követelésük teljesítéséhez. Arról is ír, hogy a január 4-ére kilátásba helyezett 78 órás általános sztrájk ellenére kompromisszumkészek. A másik féltől is elvárják a megállapodási hajlandóságot. Aktuális rovatában, ugyancsak ebben a számban a cím több, mint figyelemfelkeltő. A vasutasok méltányos ajánlatra várnak. A lapoknak Szendrei Géza, a VSZ területi titkára fejti ki, hogy miért voltak szolidárisak a mozdonyvezetők hétfői demonstratív munkabeszüntetésével. Felváltotta a kalauzt DÉL-MAGYARORSZÁG, 1998. december 23. Érdekességként, egy különös sztrájktörés nyomába ered Korom András, a Dél Magyarország újságírója. Azzá foglalkozik, hogy Csongrád és Gátér, a két állomás közös főnöke adta a kalauz helyett az indulási jeleket azon a keddi reggelen. Fekete István állomásfőnök azzal védekezik, hogy tettére csak azután szánta rá magát, miután megtudta, hogy a két állomás egyik dolgozója sem tagja a VSZ-nek. A Vasutasok Szakszervezete mégis munkáltatói eljárást indít ellene. Kiderül ám a cikkből, hogy a vonat kalauza mégis a VSZ tagja, tehát ő joggal sztrájkolt kedden hajnalban. Egyébként a szerelvény végül csak a Gátérig futott, nem jutott tovább, mert Kiskunfélegyházán már végleg nem fogadták. A BLIKK is szenzációt szimatolt a megtévedt állomásfőnökről, azzá a ráadással, hogy megszólaltatta Máris Gábort, a VSZ szegedi területének titkárát is. Ő valóban nem tagadta, hogy Fekete István ellen eljárást kezdeményez. Meg is magyarázta, hogy Fekete István sztrájktörését a MÁV és a vasutas szakszervezetek közötti megállapodás megsértésének tekinti. Összeállította: Szálái Csaba MÁV VASJÁRMŰ Járműjavító és Gyártó Kft. DIN-EN 729-2 SZERINTI "EURÓPAI HEGESZTŐ ÜZEM" Szombathely, Szövő u. 85. TeL/Fax: (94) 313-313 Vasúti telefon: (07) 28-05,29-31 A MÁV Rt. eredményes fuvartevékenységéért ACTS fordítókeretes teherkocsi Barns normál felépítésű, magas oldalfalú, nyitott teherkocsi Eltolható alumínium oldalfalú fedett teherkocsi Vállalásunk: • meglévő kocsik átalakításával • új kocsik gyártásával • a kocsik szervizelésével valamint fővizsgájával kívánunk hozzájárulni a kereskedő vasút sikereihez A 125 éves üzem a vasúttal a vasútért. 1999. JANUAR Az utazóközönséget nem érte váratlanul, de mégis meglepte a vasutasok elszántsága. Többnyire türelemmel viselték el a nem nekik szánt kétórást figyelmeztetést. Helyszín: Debrecen, Nagyállomás, 1998. december 22. fotó: Küri Hajnali józanság SZTRÁJKHELYZET-JELENTÉS FELE A NYUGATIBÓL Az első vonat fél ötkor nagyot fékezett Rákosrendezőn. Korábban jött mint szokott, a mozdonyvezetőnek sietős volt valamiért. Gyorsan haladtam a sínek között, a mínusz négy fokos szél a bőrömig hatolt, ettől kicsit megborzongtam. Összébb húztam magamon a kabátot. Már a kétszázegyes váltónál jártam, de még mindig nem láttam a kitaposott ösvényt amelyen a váltókezelő kijárnak a Nyugatiból beírni. A hajnali szél finom hóval hordta tele a lábnyomokat. A kettes toronyban kong a vaslépcső a lá bam alatt, amíg felérek. A fiúk örömmel nyugtázzák, hogy csak én vagyok, nem valamelyik főnök vetődött el ide. Illés Mihály forgalmi szolgálattevő éppen a vaskályhába tesz néhány fahasábot, amikor érdeklődöm, hogy sztrájkol-e Nyugati? Minden a tervek szerint halad, már csak abban egyezkedik az egyes torony rendelkezője, valamint Rákosrendező forgalmistája, hogy melyik vonat jön be utoljára. A 2129-es számú vonat már nem jöhet be a Nyugatiba, mivel öt óra öt perc az érkezési ideje. Rákosrendezőn áll, innen már az utasok mehetnek tovább a BKV járataival. Kiderül, hogy Kőbánya-teher forgalmi szolgálattevője nem akar sztrájkolni. Kéri az engedélyt még az öt óra után érkező vonatnak is. A 2729-es engedélyt nem kap, de N. J. Kőbánya-teherről közli, hogy a vonat már eljött Kőbánya- Kispestről. A menetirányító ekkor elrendeli, hogy akkor közlekedjen végig, mivel Kőbánya-teheren nem állhat a vonat, ugyanis személyforgalomra nincs kiépítve. A 2729-es öt óra tíz perckor gördül be a Nyugati pályaudvarra. Illés Mihály szerint érthetetlen a kőbányai kolléga hozzáállása, mert az igaz, hogy mindenkinek szuverén joga a munkabeszüntetés, de az elvárható lenne egy forgalmistától, hogy megértse: a harang őérre is szól. A mozdonyvezetők viselkedése még csak érthető, hiszen a sztrájkmonopolhelyzetük kérdőjelezhető meg a sikeres VSZ-es demonstrációval. A menesztő mesélte, hogy tegnap a leállás után a mozdonyvezetők különösen betartották az utasítást, minden írásbeli rendelkezésről külön véleményük volt. Hat órakor mind a négyen feszült figyelemmel hallgatták a rádió Krónika adását. Bánkúti Gábor tudósítása szerint a sztrájk részleges, mivel több helyen elindultak a vonatok öt után is. Ebből mi Budapesten semmit nem érzékeltünk, minden nagyobb állomás azt mondta, hogy állnak a vonatok. Felhívtam a Benczúr utcai központot, ahonnan Simon Dezső alelnök megnyugtat: tudomása szerint csak két vonat indult el, de az is megállt egy állomás után. Vankó Vilmos váltókezelő unalmában feltesz a rezsóra egy kislábast, benne virslit főz, - így el lehet viselni a reggeli "csoportot" - mondja majd leveszi az edényt a forró vasról. Leül reggelizni. A rádióból közben a Danubiusz Kapucsínó szól. Bochkor és Boros sajnálják a vasutassztrájkot, ugyanis ilyenkor a legrosszabb az öngyilkosjelölteknek, nem marad más hátra, mint a Szabadság híd turul madara. Hét óra előtt öt perccel György István rendelkező forgalmi szolgálattevő engedélyt kér a vonatoknak mindkét irányba, illetve közli a várható indulási sorrendet. A nyíregyházi InterCity pontosan hét órakor rendesen elmegy, a szobi vonat 120 perc késéssel halad ki, de ebben a pillanatban már érkezik Rákosrendezőről is a vonat. Egyszerre indul meg az élet, a kívülálló nem is érti, hogy mit beszélnek és mitől megy itt minden egymás után. Blokkra jönnek a szerelvények Kőbánya felől is. A váltókezelők egyegy mozdulatból is értik, hogy mit kell csinálni. Pillanatok alatt állítják át a mázsás váltóemeltyűket. Hamar ledolgozzák a két órás pihenőidőt, nem várják, hogy kilenc óránál korábban leváltják őket. Talán dél is elmúlik majd mire helyreáll a forgalom, de ezen már egyik vasutas sem bánkódik - ők is megmutatták. T.P. Nem elnézést, megértést kért... A demokráciákban a sztrájk fegyveréhez már csak akkor szoktak hozzányúlni a szakszervezetek, amikor a tárgyalások csütörtököt mondanak. Nem az erejét fitogtatta tehát a szervezetileg legnagyobb vasutas-szakszervezet, a VSZ, amikor december 22- én egy rövid ideig tartó kétórás sztrájkkal, de fölébresztette a vég nélküli bértárgyalások asztalánál vele szemben helyet foglaló munkáltatót, a MÁV Rt-t. Ez tehát csak amolyan figyelmeztetés volt. Az utazóközönség rájött (türelmes volt), hogy a MÁV Rt., no meg a kormány vele szeretné felháborodottan kimondatni, hogy milyen lelketlen ez a VSZ így karácsony előtt! Csakhogy, az utastömegek háta mögül többé aligha lehet arra hivatkozni, hogy a vasutas dolgozó csak a maga gesztenyéjét akarja kikaparni abból a bizonyos közös költségvetési tálból. Éppen ezért a VSZ nem elnézést, csak megértést kért az utasok sokaságától, mert hisz miért ne értené meg ma bárki, aki napi gondokkal küzd, hogy a váltókezelő, tolatásvezető, a váltótisztító, a málházó, a targoncás nem tud ötről a hatra menni. Magyarabbul még a 30 ezer forintos reálbérküszöbig sem jut el. Közhely, de a vasutas dolgozók bérei tarthatatlanok. Franciaországban, ahol tavaly sztrájkhullám söpört végig a vasúton, e szakmában legalább háromszoros a bér. S ez nem demagógia, csak tényközlés. Ugyanakkor a VSZ így az évezred végén küzd az egészséges iható ivóvízért is, mert a vasutas követelések listáján bizony a víz ugyanúgy ott szerepel, mint az öltöző, a munkaruha, hogy ne is soroljuk tovább. Ezek már olyan földhöz ragadt dolgok, hogy orcapirító szégyen emlegetni. Bizony meglehet, hogy máshol, az iparban, s nem mindig az állami vállalatoknál, de ugyanilyen listát állíthatnának össze a követelésekből. Csak éppen nem tudnak vele kiállni az egyelőre atomizált, szétaprózódó szakszervezetek. Hogy az ütközések sorát elkerülje, a VSZ számtalanszor megajánlotta, a kormány- és rendszerváltozásokat kivédve, kössön a MÁV Rt. hosszú távú megállapodásokat, kollektív szerződést. Évekre! A bérezés és a vasútfejlesztés ugyanígy nyugvópontra juthatna, ha évekkel előre állapítanák meg azt, ami reálisan belőle máris elfogadható, így nem spórolhatna el a kormány a vasúttól milliárdokat. Persze a kormánypolitikus általában nem a jövőt, hanem csak a holnapot nézi. Rövidlátó. Ilyen a természete. Ráadásul ez a kormány (holott állami vállalatról van szó) úgy tesz, mintha a munkáltató nyakába varrhatná, hogy mire és mennyit adhat ki. A millenniumi költségvetést bebetonozta, az föl nem bontható. Arról viszont hallgat, hogy sem az orosz, sem a jugoszláv adósságot (már ami a MÁV-ot illetné) nem tudja, s talán nem is akarja behajtani, külpolitikai okok miatt. Kétségtelen, hogy az érdekvédelmet más érdekli. Maga az érdekvédelem. Sajnos vagy nem sajnos, most valóban kibillentette, ha csak két órára is, a munkáltatót adakozói szerepéből. A bérharc, amit megvívott, két óra alatt kiütötte a mögötte atyaian semlegesen kérődző kormányt a nyugalmából. Tél volt, de nem ettől halt meg az ellendrukkerekben a vér, hanem attól, hogy a társadalmi erőpróba színterén a VSZ demonstrálta, többé nem lehet félvállról venni az egykor munkásként köszöntött, ma munkavállalónak elkeresztelt vasutast. A kétórás sztrájk emeltyű volt, kivetette holtpontjáról a bértárgyalásokat. A kiszolgáltatott kisvasutas pedig emelt fővel állhatott ismét munkába. Szalai Csaba