Magyar Vasutas, 1999 (43. évfolyam, 1-17. szám)

1999-01-01 / 1. szám

4_ A DECEMBER 22-I KÉTÓRÁS FIGYELMEZTETŐ SZTRÁJK NAGY KRÓNIKÁJA A megyék sajtójából Vasutassztrájk kedden is lesz! HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ, 1998. december 18. A Hajdú-bihari Napló kitüntetett figyelmet szentelt már december 18-án is a sztrájkesemé­nyeknek, s attól kezdve december 23-áig nyomon követte. Külön oldalon megszólaltatta az olvasó­kat is. Előbb a VSZ-t emeli a híradás élére. Rész­letesen idézi dr. Márkus Imre elnök indoklását, azt, hogy a VSZ miért 4-5%-os reálbér-növeke­dést követel. Az elnök külön is hangsúlyozza, hogy a VSZ a sztrájktörvényben előírtakhoz iga­zodva jár el, kezdeményezi az egyeztető tárgya­lásokat a MÁV Rt.-nél. A lap megpróbál informá­ciókkal is szolgálni. Ortutay Kázmér személyfu­varozási osztályvezető-helyettes sorolja fel, hogy melyik vonat hová fut be, vagy hová nem indul a sztrájk ideje alatt. Négyhasábos várótermi képet közöl később, 1998. december 22-én, "Az utasok megértették" címmel. Mozdonyvezetők és utasok VAS NÉPE, 1998. december 22. Ugyancsak tüzetesen számol be a szombathelyi állomások vonatvesztegléséről a szerkesztőség. Ez még a mozdonyvezetők figyelmeztetése. Öthasábos cím alatt (Befűtve is kivilágítva várakoztak) kérdezte meg előbb egy InterCity mozdonyvezetőjét (Kovács Lászlót), majd a hajnali utasokat. Kertész Csaba vállalkozó mérgelődött, mert váratlanul érte karácsony előtt a sztrájkbejelen­tés: "Csúszni fog a napja". Nyilatkozik Lukács Antal vonatvezető, egy jegyvizsgáló, Novák Lajos szolgálattevő, végezetül Papp Zoltán, a VSZ szombathelyi területi képviseletének ne­vében, aki kék szalaggal fejezte ki szolidaritását. 1998. december 23-án, szerdán már a máso­dik felvonásról tudósít. Sorolja, hogy a megye területén hol, hányan tartják meg a VSZ két órás "figyelmeztetőjét". A negyedik oldalon riportot közöl, s megfaggatja Borbély Jánost, a VSZ he­lyi titkárát, aki rögtön kitér­ arra is, hogy hiába tűnik úgy, mintha ütköznének a vasutas érdekek, mert a cél ugyanaz: több bért! A riporter utána­járt annak, hogy miért nem áll el a vasúthoz, mondjuk kocsirendezőnek senki.­­25 ezer forin­tért? Papp Zoltán reggel 7 óra előtt pedig beje­lenti, hogy a két órás munkabeszüntetés nagy erődemonstrációnak bizonyul. A keddi olcsóbb volt DÉLI HÍRLAP, 1998. december 23. A mis­kolci lap számszerűen gyorshírbe ks jelenti, hogy 2300 vasutas szüntette be a munkát­ kedden a VSZ felhívására. Megsaccolta a cég kárát is, ami 10 millió forinttal kevesebbre tehető, mint egy nappal korábban, így a két órás figyelmez­tető­ sztrájkra 32,33 millió forint­ a ráfizetés. Összehasonlításként Sipos István vezérigazga­tó közölte, hogy egy tízvagonos szerelvény kor­szerűsítése 340 millió forintba kerül. Ladányi csendélet HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ, 1998. december 23. Aktuális. Háromhasábos sztrájkfotóval il­lusztrálva a püspökladányi csendéletről nyilatko­zik Alföldi Antal, a püspökladányi állomás főnö­ke, aki immár csak a sztrájkot tartja egyedüli megoldásnak a jogos bérkövetelés kiküzdésére. Karacs Lajosné,MMZ helyi titkára büszke, hogy tökéletes az összetartás. Náluk, Ladányban a töb­bi vasúti szakszervezet tagjai is szolidaritást vál­laltak. Hozzájuk a szlovák vasutasoktól is érke­zett egy magyar nyelvű bíztató levél. A Napló ekkor még arról tud,, hogy a MOSZ és a VDSZSZ is szolidáris a VSZ-szel. Nem engednek a 21-ből ÉSZAK-MAGYARORSZÁG. 1998. decem­ber 23. Miskolc-Borsod-Abaúj-Zemplén napilap­jai négyhasábos(!) fényképpel arról tudósítanak, hogy a vasutasok változatlanul ragaszkodnak 21%-os követelésük teljesítéséhez. Arról is ír, hogy a január 4-ére kilátásba helyezett 78 órás ál­talános sztrájk ellenére kompromisszumkészek. A másik féltől is elvárják a megállapodási hajlan­dóságot. Aktuális rovatában, ugyancsak ebben a számban a cím több, mint figyelemfelkeltő. A vasutasok méltányos ajánlatra várnak. A lapok­nak Szendrei Géza, a VSZ területi titkára fejti ki, hogy miért voltak szolidárisak a mozdonyveze­tők hétfői demonstratív munkabeszüntetésével. Felváltotta a kalauzt DÉL-MAGYARORSZÁG, 1998. december 23. Érdekességként, egy különös­ sztrájktörés nyomába ered Korom András, a Dél Magyaror­szág újságírója. Azzá foglalkozik, hogy Csong­­rád és Gátér, a két állomás közös főnöke adta a kalauz helyett az indulási jeleket azon a keddi reggelen. Fekete István állomásfőnök azzal véde­kezik, hogy tettére csak azután szánta rá magát, miután megtudta, hogy a­ két állomás egyik dol­gozója sem tagja a VSZ-nek. A Vasutasok Szak­­szervezete mégis munkáltatói eljárást indít elle­ne. Kiderül ám a cikkből, hogy a vonat­ kalauza mégis a VSZ tagja, tehát ő joggal sztrájkolt ked­den hajnalban. Egyébként a szerelvény végül csak a Gátérig futott, nem jutott tovább, mert Kis­kunfélegyházán már végleg nem fogadták. A BLIKK is szenzációt szimatolt a megté­vedt állomásfőnökről,­ azzá a ráadással, hogy megszólaltatta Máris Gábort, a VSZ szegedi terü­letének titkárát is. Ő valóban nem tagadta, hogy Fekete István ellen eljárást kezdeményez. Meg is magyarázta, hogy Fekete István sztrájktörését a MÁV és a vasutas szakszervezetek közötti meg­állapodás megsértésének tekinti. Összeállította: Szálái Csaba MÁV VASJÁRMŰ Járműjavító és Gyártó Kft. DIN-EN 729-2 SZERINTI "EURÓPAI HEGESZTŐ ÜZEM" Szombathely, Szövő u. 85. TeL/Fax: (94) 313-313 Vasúti telefon: (07) 28-05,29-31 A MÁV Rt. eredményes fuvartevékenységéért ACTS fordítókeretes teherkocsi Barns normál felépítésű, magas oldalfalú, nyitott teherkocsi Eltolható alumínium oldalfalú fedett teherkocsi Vállalásunk: • meglévő kocsik átalakításával • új kocsik gyártásával • a kocsik szervizelésével valamint fővizsgájával kívánunk hozzájárulni a kereskedő vasút sikereihez A 125 éves üzem a vasúttal a vasútért. 1999. JANUAR Az utazóközönséget nem érte váratlanul, de mégis meglepte a vasutasok el­szántsága. Többnyire türelemmel viselték el a nem nekik szánt kétórást fi­gyelmeztetést. Helyszín: Debrecen, Nagyállomás, 1998. december 22. fotó: Küri Hajnali józanság SZTRÁJKHELYZET-JELENTÉS FELE A NYUGATIBÓL Az első vonat fél ötkor nagyot fékezett Rákosrendezőn. Korábban jött mint szokott, a mozdonyvezetőnek sietős volt valamiért. Gyor­san haladtam a sínek között, a mínusz négy fo­kos szél a bőrömig hatolt, ettől kicsit megbor­zongtam. Összébb húztam magamon a kabátot. Már a kétszázegyes váltónál jártam, de még min­dig nem láttam a kitaposott ösvényt amelyen a váltókezelő kijárnak a Nyugatiból beírni. A haj­nali szél finom hóval hordta tele a lábnyomokat. A kettes toronyban kong a vaslépcső a lá­­ bam alatt, amíg felérek. A fiúk örömmel nyug­tázzák, hogy csak én vagyok, nem valamelyik főnök vetődött el ide. Illés Mihály forgalmi szolgálattevő éppen a vaskályhába tesz néhány fahasábot, amikor ér­deklődöm, hogy sztrájkol-e Nyugati? Minden a tervek szerint halad, már csak abban egyezkedik az egyes torony rendelkezője, valamint Rákosrendező forgalmistája, hogy melyik vonat jön be utoljára. A 2129-es számú vonat már nem jöhet be a Nyugatiba, mivel öt óra öt perc az ér­kezési ideje. Rákosrendezőn áll, innen már az utasok mehetnek tovább a BKV járataival. Kiderül, hogy Kőbánya-teher forgalmi szol­gálattevője nem akar sztrájkolni. Kéri az enge­délyt még az öt óra után érkező vonatnak is. A 2729-es engedélyt nem kap, de N. J. Kőbánya-te­­herről közli, hogy a vonat már eljött Kőbánya- Kispestről. A menetirányító ekkor elrendeli, hogy akkor közlekedjen végig, mivel Kőbánya-teheren nem állhat a vonat, ugyanis személyforgalomra nincs kiépítve. A 2729-es öt óra tíz perckor gör­dül be a Nyugati pályaudvarra. Illés Mihály szerint érthetetlen a kőbányai kolléga hozzáállása, mert az igaz, hogy minden­kinek szuverén joga a munkabeszüntetés, de az elvárható lenne egy forgalmistától, hogy meg­értse: a harang őérre is szól. A mozdonyvezetők viselkedése még csak érthető, hiszen a sztrájk­­monopolhelyzetük kérdőjelezhető meg a sikeres VSZ-es demonstrációval. A menesztő mesélte, hogy tegnap a leállás után a mozdonyvezetők különösen betartották az utasítást, minden írás­beli rendelkezésről külön véleményük volt. Hat órakor mind a négyen feszült figyelem­mel hallgatták a rádió Krónika adását. Bánkúti Gábor tudósítása szerint a sztrájk részleges, mi­vel több helyen elindultak a vonatok öt után is. Ebből mi Budapesten semmit nem érzékeltünk, minden nagyobb állomás azt mondta, hogy áll­nak a vonatok. Felhívtam a Benczúr utcai köz­pontot, ahonnan Simon Dezső­ alelnök megnyug­tat: tudomása szerint csak két vonat indult el, de az is megállt egy állomás után. Vankó Vilmos váltókezelő unalmában fel­tesz a rezsóra egy kislábast, benne virslit főz, - így el lehet viselni a reggeli "csoportot" - mondja majd leveszi az edényt a forró vasról. Leül reggelizni. A rádióból közben a Danubiusz Kapucsínó szól. Bochkor és Boros sajnálják a vasutassztrájkot, ugyanis ilyenkor a legrosszabb az öngyilkosjelölteknek, nem marad más hátra, mint a Szabadság híd turul madara. Hét óra előtt öt perccel György István ren­delkező forgalmi szolgálattevő engedélyt kér a vonatoknak mindkét irányba, illetve közli a vár­ható indulási sorrendet. A nyíregyházi InterCity pontosan hét órakor rendesen elmegy, a szobi vonat 120 perc késéssel halad ki, de ebben a pil­lanatban már érkezik Rákosrendezőről is a vo­nat. Egyszerre indul meg az élet, a kívülálló nem is érti, hogy mit beszélnek és mitől megy itt minden egymás után. Blokkra jönnek a sze­relvények Kőbánya felől is. A váltókezelők egy­­egy mozdulatból is értik, hogy mit kell csinál­ni. Pillanatok alatt állítják át a mázsás váltó­emeltyűket. Hamar ledolgozzák a két órás pihe­nőidőt, nem várják, hogy kilenc óránál koráb­ban leváltják őket. Talán dél is elmúlik majd mire helyreáll a forgalom, de ezen már egyik vasutas sem bán­kódik - ők is megmutatták. T.P. Nem elnézést, megértést kért... A demokráciákban a sztrájk fegyveréhez már csak akkor szoktak hozzányúlni a szakszervezetek, amikor a tárgyalások csütörtököt mondanak. Nem az erejét fitogtatta tehát a szervezetileg legnagyobb vasutas-szakszervezet, a VSZ, amikor december 22- én egy rövid ideig tartó kétórás sztrájkkal, de föl­­ébresztette a vég nélküli bértárgyalások asztalánál vele szemben helyet foglaló munkáltatót, a MÁV Rt-t. Ez tehát csak amolyan figyelmeztetés volt. Az utazóközönség rájött (türelmes volt), hogy a MÁV Rt., no meg a kormány vele szeretné felháborodot­tan kimondatni, hogy milyen lelketlen ez a VSZ így karácsony előtt! Csakhogy, az utastömegek háta mögül többé aligha lehet arra hivatkozni, hogy a vasutas dolgozó csak a maga gesztenyéjét akarja ki­kaparni abból a bizonyos közös költségvetési tál­ból. Éppen ezért a VSZ nem elnézést, csak meg­értést kért az utasok sokaságától, mert hisz miért ne értené meg ma bárki, aki napi gondokkal küzd, hogy a váltókezelő, tolatásvezető, a váltótisztító, a málházó, a targoncás nem tud ötről a hatra men­ni. Magyarabbul még a 30 ezer forintos reálbér­küszöbig sem jut el. Közhely, de a vasutas dolgo­zók bérei tarthatatlanok. Franciaországban, ahol tavaly sztrájkhullám söpört végig a vasúton, e szakmában legalább háromszoros a bér. S ez nem demagógia, csak tényközlés. Ugyanakkor a VSZ így az évezred végén küzd az egészséges iható ivóvízért is, mert a vas­utas követelések listáján bizony a víz ugyanúgy ott szerepel, mint az öltöző, a munkaruha, hogy ne is soroljuk tovább. Ezek már olyan földhöz ra­gadt dolgok, hogy orcapirító szégyen emlegetni. Bizony meglehet, hogy máshol, az iparban, s nem mindig az állami vállalatoknál, de ugyan­ilyen listát állíthatnának össze a követelésekből. Csak éppen nem tudnak vele kiállni az egyelő­re atomizált, szétaprózódó szakszervezetek. Hogy az ütközések sorát elkerülje, a VSZ számtalanszor megajánlotta, a kormány- és rend­szerváltozásokat kivédve, kössön a MÁV Rt. hosszú távú megállapodásokat, kollektív szerző­dést. Évekre! A bérezés és a vasútfejlesztés ugyan­így nyugvópontra juthatna, ha évekkel előre álla­pítanák meg azt, ami reálisan belőle máris elfogad­ható, így nem spórolhatna el a kormány a vasúttól milliárdokat. Persze a kormánypolitikus általában nem a jövőt, hanem csak a holnapot nézi. Rövid­látó. Ilyen a természete. Ráadásul ez a kormány (ho­lott állami vállalatról van szó) úgy tesz, mintha a munkáltató nyakába varrhatná, hogy mire és mennyit adhat ki. A millenniumi költségvetést be­betonozta, az föl nem bontható. Arról viszont hall­gat, hogy sem az orosz, sem a jugoszláv adósságot (már ami a MÁV-ot illetné) nem tudja, s talán nem is akarja behajtani, külpolitikai okok miatt. Kétségtelen, hogy az érdekvédelmet más érdekli. Maga az érdekvédelem. Sajnos vagy nem sajnos, most valóban kibillentette, ha csak két órára is, a munkáltatót adakozói szerepéből. A bérharc, amit megvívott, két óra alatt ki­ütötte a mögötte atyaian semlegesen kérődző kormányt a nyugalmából. Tél volt, de nem ettől halt meg az ellendrukkerekben a vér, hanem at­tól, hogy a társadalmi erőpróba színterén a VSZ demonstrálta, többé nem lehet félvállról venni az egykor munkásként köszöntött, ma munka­­vállalónak elkeresztelt vasutast. A kétórás sztrájk emeltyű volt, kivetette holtpontjáról a bértárgyalásokat. A kiszolgáltatott kisvasutas pedig emelt fővel állhatott ismét munkába. Szalai Csaba

Next